Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-02-23 / 433. szám

Vasárnap 4S& Februar. 23.1845. Megjelenik e’lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi elő­­zetes a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban ti­lt. postán borítékban 6 forint pengő pénzben. — Előfizethet­ helyben Lande­rer Laj­os kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. —­Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kí­vánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostah­ivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvéteinek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. * Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Névmagyaritás. Átalakulásunk. III. Törvény­­hatósági dolgok: Vas (a’ januarius’ 27-én ’s 28-án tartott közgyűlési közlemény’ vége.) Temes (három rendbeli közgyűlés). Fejér (évnegyedes közgyűlés). Hoet (folytatása a’ januárius’ 30-án tartott közgyűlésnek). Szerém (követjelentési közgyűlés). Hajdúkerület (c­áfolat). Nagy-Kunság (adatok a’ ke­rület’ közéletéből.) Fővárosi újdonságok. Vegyes közle­mények. Felszólítás a’ szeszgyárosok’ ügyében. Iparegyesület Néhány szó az utakról. Felsőőri olvasó egyesület. Adakozások az árvamegyeieknek. Külföld. Hivatalos tudósitások. Hirdetések. BIAOVÁRORSZÁG és ERDÉLY.­ ­. cs. kir. felsége Nasch Móricz József csongrádi ke­reskedő’ nevét Csemeghyre változtatni kegy, megengedni méltóztatott. ÁTALAKULÁSUNK. III Lássuk a’ megyerendszer’ tu­lajdonait tovább. Nem árt azonban, mi­előtt tovább mennénk , habár is­métlésbe esünk is , újólag megjegyezni , hogy mi itt egész átalakulásunkról szólunk , ’s ennélfogva több olly dolgokat mondunk, mellyek nem a’ holnapi nap’ teendői. Ezen so­rok által egész vázlatát, képét akartuk adni a’dolognak; a’ végczélt akartuk k jelölni. Ezen szándékunk mellett, re­méljük , mindenki átláthatja , miszerint nem azon semmi okból szólunk a’ megyrendszer ellen, mintha egyszerűen csupán ebben telnék kedvünk, hanem mivel nem tartjuk a’ megyerendszert az alkotmányos ügy’ érdekében elegendő­nek. És ezen oknál fogva akarunk, ’s ezt az alkotmányos ügy’ életkérdésének tartjuk , parlamentáris kormányt , ’s mint kiknek semmi okuk sincs a’ titkolódzásra mint őszinte és becsületes emberekhez illik, megmondjuk egyszersmind a’ feltételt is, melly ennek elérhetése végett nélkülözhetle­­nül megkivántatik , mi nem más, mint a* centralisatio. Ha semmi reményünk sem lehe­ne a’ parlamentaris kormány­hoz , mi ugyan soha sem emelnénk szót a’ centralisatio mellett, ’s nem nyújtanánk kezet a’ megyerendszer’ meg­szorításához. ’S innen van, hogy a’ Hírlap, melly mint meg­állapított tanainak bajnoka , a’ megyerendszernek magában véve örök hűséget legtávolabb sem esküdhetik, a’ megyei élet’ körében buzgó levelezőket nyerni szerencséjének tartotta. ’S most a’ dologhoz : „A’kormány a’ maga kebelében az ő kezében van. Részben egészen maga kormányoz , részben őrködik a’ kormányzás, végrehajtás felett azaz, hozzáintéztetnek a’ féltőbb parancsok, intézvények, mellyeket, ha törvényte­leneknek vél, jogában áll felírni, vagy is azoknak végre­hajtását felfüggeszteni, azaz, a’ végrehajtást azoktól meg­tagadni.“ De hiszen ez valóságos rendszeritése és megörökí­tése az anarchiának, a’ papiroson folytatott belháborunak! Nem az itt a’ kérdés, miszerint néha lehet ollyan kor­mány,­­melly törvénytelen parancsokat és intézvényeket ad ki tudva és szándékosan. Ha igy van is a’ dolog, az legkevésbbé sem menti a’ megyerendszert. Nem ellenállási műszerekről kell illyenkor gondoskodni, hanem a’ kormánynak jobb organisatiójára kell törekedni. Sivár üzelem, meddő versengés, alacsony pályatér és semmi politica az, mikép’ e’ lapok’ 418-ik számában Hol­landia rovat alatt mondva volt, mindig a’ kormány ellen pa­naszkodni , mindig a’ kormánynyal veszekedni, ’s egyetlen perczet sem fordítani azon gondolatra, hogy talán mégis sokkal helyesebb dolog volna mindenek felett, magának a’ baj’ okának elhárítására törekedni. Ki kell lépni a’ vis inertiae’ szűk köréből, ’s radicalre­­formot kell behozni. A’ valódi politica nem egyedül a’ bajt igyekszik orvo­solni, hanem magának a’ baj’ okának elhárítására törek­szik. — Ne az legyen gondunk’ fő tárgya, mikép’ opponál­hassunk a’ kormánynak, hanem hogy a’ kormány úgy le­gyen organizálva, mellynek folytán minél kevésbbé legyen ok az opponálásra. Micsoda nyomorúság az,örökké segedelmezéseket gyűj­teni az árvíz által károsultak’ számára. Az okos ember gátakat emel az árvíz ellen, hogy ki ne önthessen. Vagy talán nem léteznek illy gátak a’kormány* kihágá­sai ellen? Hát mi egyéb a’ parlamentáris kormány ? Annyi mindenesetre áll, miszerint beteges állapotot, és tetemes hiányt árul el a’státusgép’ mechanizmusában midőn mindössze is ellenállási kerekek léteznek. És ha valaki eb­ben nem kertelt fát, hanem helyes szerkezetet, akkor ki­kell mondanunk, miszerint igen alacsony szempontból fogta fel az alkotmányos életet és szabadságot, s A’ kormánynak nem lehet egy országban számosnak lenni egymás mellett A’ kormány’ helyességének nem abban áll föltétele, h­ogy 52 legyen egymás, mellett, hanem hogy ugyanazon egy legyen az egész országban mindenütt. Nem engedik ugyan a’ kormányzásnak sokféle ágai és nagy súlya, hogy egy ember, példa’’­ a’ fejedelem, maga kormányoz­zon, de épen azért, mivel sokféle ágai vannak a’ kormány­nak, a’ szétágazás’ kikerülhetése végett a’jó és helyes kor­mány’ ideálja szerint abban, sokféle ágazatai’daczára is, bi­zonyos egységnek kell lenni, azaz magoknak ezen sokféle ágaknak, ezen számos fonalaknak egy bizonyos törzsek­ben, központban kell összejöniök. Innen van a­ helyes or­­ganismussal bíró országokban különböző ügyekre külön minister , de ezen ministerek együttvéve ismét szoros összeköttetésben vannak egymással. Ha tehát a’ megyerendszert úgy tekintjük, mint a’ mi pótolja az ékkép’ rendszerezett kormánynak nem létét, nem lehet tagadni, hogy az illy országokban a’ megyerendszer, mint kormányzó műszer, nem kevés becscsel bir. De ezen becs csak viszonyos, ’s az egész megyerendszer csupán pótlék, mellyet annálfogva igen nagy tökéletlenség mint határozott becsű jót dicsérni, mivel csupán pótlék és semmi egyéb, ’s mindenek felett magának azon dolognak elérésére kell törekednünk , mellynek­ csupán pótléka a’ megye­­rendszer. A’ megyerendszert azon tulajdonánál fogva, miszerint végrehajtási műszer, igen sokan az egekig magasztalják. Mert, mondják, mi egyéb ez, mint az önkormánynak, vagy, mikép’ némellyek bizonyos nimbus’ eszközlése végett an­golul mondani szokták: a’ selfgovernmentnek elve. Igen szép. De ismételjük, a’ megyerendszer csak pótlék, mivel a’ parlamentaris kormány is selfgovernment, a’ megye­­rendszer azonban csak részbem , csak megyei önkormány, holott a’ parlamentaris kormány országos önkormány, vagy ha úgy tetszik, országos helyhatóság , országos megye­­rendszer ! Senki se mondja azt, mikép’ akármint organizáltatik is a’ kormány, soha sem lehet abban magában annyi biztosí­ték, hogy felesleg volna a’ megyerendszer, vagy is a’ me­gyéknek azon joga, miszerint a’ kormány’ rendeleteit vizs­gálat alá véve, azoktól, ha azokat törvényteleneknek vélik, megtagadhatják a’ végrehajtást, — mert a’ parlamentáris kormány nem egyébkép’ mint csupán az országgyűléssel, ’s az országgyűlésért kormányoz, ’s ekkor, mikép’ az ango­lok mondani szokták, a’ parliament mindenható hatalom. Az országgyűlésről pedig, melly, mikép’ már érintők, maga is más alakú volna akkor, semmiesetre sem lehet feltenni hazaárulást. De van még egy másik fontos tekintet is. Nem csak a’ szabadságot kell ugyan is tekinteni, hanem a’ czélszerü közigazgatást is. ’S nem is egyedül a’ szabadság a’ főczél, hanem a’ szabadság és czélszerű közigazgatás együttvéve. Avagy vegyük csupán a’ törvények’ végrehajtását. Két­ségtelenül a’ törvények’ végrehajtására szinto­ly nagy szük­ség van mint azoknak hozatalára. Sőt minek is hozatnak a’ törvények, ha végre nem hajtatnak!? Már pedig valamed­dig a’ megyerendszer lesz végrehajtási műszer , ’s egy al­kotmányos ugyan mindenesetre , de egyszersmind szilárd kormányunk is , nem lesz , soha sem fogunk jó rendben lenni a’ törvények’ végrehajtásával. És valóban , az egész világ tudja, minő nagy bajaink vannak nekünk e’ részben. De ugyan mit álmodozzunk a’ törvények’ pontos és szi­gorú végrehajtásáról megyerendszer mellett? Nem egészen a’ kormány, mikép’némellyek mondják, ’s nem is az országgyűlés, mikép’ némellyek vélik, ’s nem is a’ törvények iránti tiszteletlenség, hanem a’ megyerend­szer oka annak , hogy gyakran nem hajtatnak végre tör­vényeink. Hiában szabnának arra jelenleg büntetést, ki a’ tör­vényt végre nem hajtja, mert ezen büntetés szintúgy a’ pa­piroson maradna, mint maga azon törvény, mellynek végre nem hajtása miatt a’ büntetés határoztatott. Némellyek azt hiszik , hogy ennek leginkább a’ törvé­nyek iránti tiszteletlenségben van oka. Csalatkoznak. A létező törvények iránti tiszteletlenség maga is csak okozat, a’ megyerendszerből származott okozat, és nem a’ nemzet’ jellemében gyökerező hiba. Vegyük például, hogy nyolcz századig nem adózik a’ nemes. Egykor törvénybe megyen ennek kimondása. Már most kérdem én, lehete a’ legkisebb psychologiával várni, hogy legalább a’ kevesebbség’ megyéi végre fogják haj­tani magokon egyhamar ezen törvényt?! Hiszen az igen természetes, ’s az emberi természetben, annak gyarlósá­gában fekszik , hogy nem. Az ember sokkal gyöngébb, semhogy e’ téren mást lehetne tőle várni. Itt bizonyos magasabb polgár-erény kellene , mellyet a’ kortesekben hiában keresünk. Ez a’ szerencsétlenség, hogy nincs, ki hajtsa végre tör­vényeinket, fog minket megölni, ha túl nem adunk a’ me­gyerendszeren. Ne keressük másban és­­másutt a’ hibát, alkotmányunkban, vagyis megyei szerkezetünkben van az, melly nem egyéb mint az anarchiának rendszeritése, ’s a’ valódi kormánynak nemléte. Épen ezért, ki tagadhatja? nekünk nincs is valódi kormányunk. Halljuk ezt, még csak nincs is rendes kormányunk­ természetesen , mert nem lehet. És akárki mit beszél is, a’ megyerendszernek ezen tu­lajdona a’ parlamentaris kormánynyal teljesen összeférhet­­len dolog. A’ parlamentaris kormány ugyanis, nem egyéb mint felelős ministerium , de hogy’ kormányozhasson, ’s hogy felelhessen a’ministerium, ha a’megye kiadott ren­deleteire azt mondja: tisztelettel félretétetik. A’ ministeri felelőségnek mulhatlan feltétele , hogy a’ ministeriumnak szabad keze legyen a’ kormányzásban. A’ megyerendszer’ ezen tulajdona tehát valóságos meg­örökítése az anarchiának. Lássuk tovább: „Mint illyen közigazgatási műszer hivatalnokokat teszen, kik részint igazságkiszolgáltatók, azaz bírák, részint egye­dül és tulajdonképeni közigazgatási hivatalnokok.“ Ezen tulajdon ismét helytelen dolog. A’ rendezett igazságkiszolgáltatásnak mulhatlanul az egység’ elvére kell alapítva lenni. Egy legfőbb felebbviteli széknek kell lenni , ’s ez alatt, egyenlő fokozatban, a’ többi valamennyi törvényszékeknek. Itt tehát, hogy egy gyűlölt szóval éljek , de a’ mellynek jó értelme is van, hyerarchalis viszonynak kell lenni. A’ bíráknak függetle­neknek kell lenni mind alulról mind felülről, ’s az egész világon mindenütt egyenlő vélamény van az iránt , mik­áp’ érethetik el ezen függetlenség, ha ugyanis a’ bírák kor­mányi kinevezés által jutnak ugyan hivatalba, de abból íté­let nélkül elmozdithatlanok, ellenben a’ megyében azok által, kiknek ügye fölött ítélnek, neveztetnek,’s ok és ítélet nélkül önkény és önérdekből letétethetnek. Nem különben van a’ dolog a’ közigazgatási hivatalno­kokkal , ’s ennek megmutatására sem szükség sokat okos­kodni. A’ hivatalnokok csak azoktól nyerhetik hivatalaikat, kiknek rendeleteit teljesítik, mig megyerendszer van , a’ megyétől, ha parlamentáris kormány lesz , a’ ministeri­­umtól. Lássuk a’ megyerendszer’ végső tulajdonát: „Nem csak a’ törvények’ végrehajtásába befoly, hanem maga is alkot szabályokat, mellyek kebelében törvényes erővel b­írnak.“ Ezen szabályhozási jog is képtelenség , legalább jelen minőségében teljesen képtelenség. Felhozatik a’ szabályhozási jog’ védelmére , hogy le­hetnek sőt vannak a' helyhatóságoknak olly helyhez kö­tött szükségei, mellyeket a’ törvényhozásnak belátni és el­látni nem lehet, mellyeket egyedül magok a’ helyhatósá­gok képesek helyesen és czélszerűen elintézni. Ebben igen sok igazság van. De különböztessük meg a’ dolgokat. Mikép’alább elő fogjuk adni, mi pártolói vagyunk a’ községi rendszernek, ’s ezen helyhatóságok, azaz min­den helységek külön, ám bírjanak, a’ törvény által szorosan körülírandó, szabályhozási joggal. De, hogy egész kerületek­nek, azaz megyéknek legyen annyira mindenre kiterjedő sza­bály­ozási joguk, mikép’ jelenleg létezik, annak semmikép’ sem látjuk át szükségét. Mikép’alább hasonlóan ki fog tetszeni, mi a’ megyék’ helyében is akarunk valamit, mivel a’ parla­mentáris kormány nem közlekedik egyenesen minden hely­séggel , nem lévén erre elegendő ideje , ’s ennek folytán centralisálván a’ nagy ügyeket, decentralisálni akarjuk a’ kisebbeket. Ezen elv szerint az ország több kerületre, avagy, ha a’név annyira tetszik, ám maradjon meg,’s ekkép’ tehát, több megyére osztva, ezeknek mindanikében volna egy ha­tóság, melly a’ centrális kormányt képviselné. Mi nem kí­vánjuk, hogy ezen hatóság, Francziaország’ példájára, úgy szólván egészen és egyedül a’ préfetböl álljon; mi szíve­sen reá állunk, hogy ezen hatóság, a’ megyei községek’ képviselőiből álljon. Megmondjuk e’ helyen előzetesen azt is , mit alább még előadandunk , hogy t. i. mindezeknek hatásköre mikép’ vágna egymásba. A’ községek azon ügyekben, mellyek egyedül őket illetik, szabadabb körrel bírnának. Illyenek például a’ község’ háza , utczai és úti rendőrség , kövezet ’stb. De lehetnek olly érdekek is, mellyek együtt több községet illetnek; ezeknek elintézé­sére fel volna hatalmazva a’ községi követek’ testületé, mellyet, ha úgy tetszik, megyének lehetne nevezni, de 31

Next