Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-04-22 / 456. szám

Kedd 450 April. 22. 1845. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pp. — Előzethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ sz. a., egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. Még teljes számú példányokkal szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Zrínyi Miklós és a­ hadi adó. II. Iparműcsarnok. Napi kérdések és a’ B&P. Híradó. Igazítás. Tör­vényhatósági dolgok. Honth (közgyűlés.­) Fővárosi új­donságok. Vegyes közlemények. Gyáralapító társaság. Magyar műveltebb izraelitákhoz. Parányi, de méltó megrovás. Fi­gyelmeztetés. Külföld. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs.­ap kir. Felsége M­u­k­i­c­s Simon váltófeltörvényszéki ül­nököt a’ hétszemélyes törvényszékhez váltószaki előadóvá, ennek he­lyébe pedig váltófeltörvényszéki ülnökké J­á­r­y Györgyöt, sz. kir. Pest, városa’ biráját, méltóztatott kegyeim, kinevezni. Ő cs. ap. kir. Felsége a’ pesti kir. egyetemnél ürességben levő orvosi rendőrség és orvosi törvényszék-tudományi tanszékre R­u­p­p János tudott méltóztatott kegyeim kinevezni. ZRÍNYI MIKLÓS ÉS A’ HADI ADÓ II. — Európának egyik leghíresebb diplomatája nemzetünk’ főembereit jelle­mezve azt mondá: törvénytudók ők, nem státusférfiak. (Sie sind Legisten nicht Staatsmänner.) A’ nemzetnek ezen jel­lemvonása, melly talán a’ byranczi befolyás által, vagy az ősiség’ hatásából megmagyarázható , nemzetünknél régi időktől fogva feltűnő, ’s azt okozta, hogy a’ szőrszálhaso­gató discussióknak olly csekély a’ tettleges eredménye, hogy nyelvünk gyakorlott, de keblünk szűk, hogy észbeli tehetségeink kifejlődtek, de a’ tetterő eltörpült bennünk. ’S igy Zrínyi’ szava is elhangzott minden korszerűsége mellett, ’s az állandó katonaság’ eszméje, melly különösen azon időben Magyarországnak áldásává válhatott volna, tetté nem vált, sőt a’ röpirat maga csak 1705-ben adatott ki gróf Forgách Simon Rákóczy’ hive által, a’ ki abban leli okát a’ híres munka’ olly késő kiadásának, miszerint „már olly nyomorult sorsra jutott a’ szegény árva magyar nem­zet, hogy senki a’ hadakozásról annak módjáról és hadidi­­sciplináról nem is gondolhatott,sőt arról álmodozni sem me­rész lett , magát egészen idegen nemzet h­atalma alá vetvén, az volt szerencsésebb, ki keményebben húzhatta az igát, és foghatta az adathozó földben járó eke’ szarvát.“ A’ mint azonban a’ nagy eszmék, ha igazak ’s korsze­rűek, mindig megtermik gyümölcseiket, — még akkor is, ha elhanyagoltattak , — habár nem olly ízleteseket, mint midőn gondosan ápoltatnak : igy az állandó katonaságot is törvénybe látjuk iktatottnak 1715-ben, ’s akkor nem is hiányzók a’ nervus belli, mind a’ mellett, hogy a’ nemesség nem deputálta Zrínyiként jövedelmeinek egyik elegendő ré­szét arra, hogy nem hagyott békét a’ pompának és ven­dégségnek , ’s a’ nagy épületeknek és prémes köntösök­nek és ezüst kupáknak és haszontalan czifraságnak. A’ nemesség nem kereste a’ pénzt magánál, ’s nem is vette elő az oltárról, és mégis talált, még pedig fogyatkozhatatlan­­képen annyit, a’ mennyi szükséges volt, de hol?! A’ rendes adónak országgyűlési tanácskozás alá huza­­tása, úgy mint az állandó katonaság’szükségének országos kijelentése, mindenesetre nagynevezete­sségű lépés vala ; de korántsem olly nevezetes, mint a’ miilyennek azt a’ köz­vélemény általánosan hiszi, midőn olly gyakran emlegeti, hogy a’ nemesség 1715-ben le akarván róni a’katonásko­­dási rendes terhet ’s országvédelmi rendes kötelességét, birtokának egyik részét, a’ jobbágytelkeket, az adó’alap­jául tűzte ki. Ezen vélemény annyira közönségessé lett, hogy általános axiómaként fogadtatik el, ’s a’ tény’ valódi­ságáról alig kételkedik valaki, mind a’mellett, hogy va­lótlanságának bebizonyítása olly könnyű. Ideje is már, hogy felhagyjunk azon kérkedésekkel, mellyekkel nyomorúsá­gunkat akartuk palástolni; adjuk meg mindenkinek a’ mi az övé, adjuk meg az igazságnak is, a’ mi az igazságé. Különös, alig múlt el másfél század , hogy az állandó katonaság behozatott; most él a’ negyedik ivadék azóta, hogy az adó’ elhatározása országgyűlési tanácskozások’ tárgya jön, ’s az ezen két tárgy körül az egész országban elterjedt hamis vélemény elnyomta az igazságot, talán azért, mivel a’ nemességnek hiúságát nem csiklandozza. Tekint­sük azonban közelebbről ’s elfogultság nélkül azon állítást, hogy a’ nemesség, tulajdona’ egy részének feláldozásával, rendes országvédelmi kötelességének eleget tett; ’s hogy az adót, melly a’ rendes katonaság’ fentartására szükséges, bár közvetve, de a’ maga erszényéből fizeti, ’s benső okok­ból is meg fogunk győződni ezen állítás’hamisságáról. Ezen állítás szerint t. i. fel kell tennünk, hogy a’ jobbágy minde­nütt az országban rabszolga volt, kinek birhatási képessé­ge még az ingóra sem terjedett ki, kinek személyes tulaj­dona nem lehetett, kit a’ földesúr kénye szerint ’s korlát­lanul használhatott úri munkára. Ez azonban nem igaz; en­nyire nem sülyedett soha sem a’ magyar jobbágy, sem a’ magyar földesúr, ’s még a’Dózsaharcz-szülte 1514. 14. törv.czikk is, melly a’ jobbágyot örök időkre szolgaságra kárhoztatta, nem vétetett soha illy értelemben. A’ magyar jobbágy nem volt rabszolga, ’s úri tartozásai már régen meg voltak határozva, ’s az 1715-ki törvények ezen kor­látokat sem szőkébbre, sem tágabbra nem változtatták. A’ ré­gi törvények meghatározták már az úri munka’ legna­gyobb mértékét, mellyel a’jobbágy tartozott, minél töb­bet követelni törvénytelen földesúri kiszökés volt; ’s ha az illy visszaélés a’ zavaros időkben talán sokszor büntet­len is maradt, jogalapot mégis soha nem képezhetett. Az 1715: 8 törvény pedig ezen egész állapotot úgy hagyta, a’ mint azt elötalálta, a’ földesurak általa legkevesebbet sem szorittattak meg előbbi jogaikban, birtokukban semmi rö­vidséget nem szenvedtek; ’s most mégis áldozattal kér­kednek , ’s ollyan áldozattal, melly őket örök időkre a’ ha­za iránti legelső kötelességtől , a’ status’ szükségeinek aránylagos pótlásától felmenti­­! Hiszen ők csak azt adták a’ kormánynak adóalapul át, a’ mi nem vala az övék; mert bárhogy állítsák is a’ törvények’ szavai, hogy a’ jobbágy­telek az uraság’ tulajdona, a’ földesúr mégis nem rendel­kezhetett azzal kénye szerint, a’ mint azt az I-ső Rész’40- ik czime világosan bizonyítja, midőn az esetet körülírja, mellyben a’ földesur a’ jobbágytelket szabad birtokává te­heti. De lett légyen bármiilyen a’ földesur’ joga a’ job­bágytelek’ irányában, ez 1715-ben meg nem változott, ’s tökéletesen a’ régi állapotban maradt. Materiális áldozatról a’ nemesek’ részéről ezen országgyűlés alatt nem vala szó; csak a’ tudatlanság kérkedhetik azzal, hogy a’ földesur le­rótta akkor egyszerre ’s örök időkre a’ haza iránti köteles­ségét, mert a’földesur akkor csakugyan semmivel sem ál­dozott a’ hazának. Az adónak történetei ezen állítást még jobban fel fog­ják világosítani, az 1836: 11 tezikk’6-ik §-ában kiren­delt országos küldöttség’ munkálatának nyomán, melly — közbevetőleg legyen mondva — mind a’ mellett, hogy ezen kérdést 1688 óta a’ lehetőségig kimeríti, ’s tökéletesen fel­világosítja , történet- ’s hírlapíróink’ figyelmét, a­ mint lát­szik, egészen elkerülte, ’s mellyre a’ közönség’ figyelmét forditani kötelességünknek tartjuk. Az állandó katonaság Magyarországban Tököly’ zen­dülése ’s azon háborúk’ idejében, mellyek által Buda visz­­szavétetett, ’s a’ törökök az országból végképen kiűzettek, hozatott be az országba , nem valamelly törvény, hanem a’ szükség által. A’ katonaság t. i. hogy a’táborozás tavaszszal mindjárt folytathassák, őszszel szét nem bocsáttatott, hanem téli szállásaiban az országban telelt, ’s ezen téli tartásra, mert nyárban zsoldjából élt a’katona, azon zsarolások felett, millyeket a’ nagyobbára külföldi katonaság elkövetett, bi­zonyos számú pénzmennyiség, ’s bizonyos számú „equilis és oralis portiók“ vettettek ki az adózókra, az ország’ RB- nek minden befolyása nélkül, a’ behajtásra pedig katonák alkalmaztattak. Az emlitett országgyűlési jelentés erről több érdekes adatot foglal magában, mellyek a’ közfigyel­met, különösen most, megérdemlik, így például emlittetik (21. lap) , hogy „1698 és 99. esztendőben az adó négy milliókban vettetett ki , repartitio szerint az országra ’s az 1698-diki a’ repartitio’ irásdarabján fel van jegyez­ve: Repartitio altera quatuor millionum pro A. 1698. ad quam contribuit clerus, magnás et nobi­lis; alapult pedig ezen kivetés a’ fejedelemnek, f­ő Leo­­poldnak,1698-ik esztendei január’ 4-én ezen adó* tárgyá­ban kelt rendeletén.“ .,1700-ik esztendei december’ 4-éröl l­ó Leopold’ de­­cretuma említetik a’ nádorhoz hg. Eszterházy Pálhoz, melly szerint a’ fejedelem a’ bekövetkezett téli hónapokra rendelt katonai adót, három milliókban határozta meg, és igazsá­gos felosztás által az országra kivettetni rendeli.“ ,,A’ fejedelem jelen rendeletében előadja , hogy státusainak összes költségei kilencz milliót kívánnak, és ezen összes költségek’ summájának részét kívánja Ma­gyarországtól , ’s meghagyja a’ nádornak, hogy az ország’ rendeivel, kiket könnyen egybehívhat, az igazságos felosz­tást minél előbb tegye meg.“ Ennek következtében előfordul egy repartitiója azon évi adónak, melly a’ pozsonyi kerülethez tartozott tizenhá­rom vármegyékre ’s szabad kir. városokra vettetett ki, a’ felosztandó summa állott 250,000 ftból, a’ három millió készpénzbeli adón kívül. Ezen esztendőben portiók is vet­tettek ki az országra , számszerint 39,500 megemlítve, hogy ezen portiók nyári hónapokra szolgálnak, ’s ezen summa szinte­­s része azon termesztmények’ egész men­nyiségének , melly azon esztendőben ő felségének minden státusaira öszvesen 11,8740 portiókban vettetett ki. — Pulszky Ferenc­z. IPARMŰCSARNOK. Az iparvédegyletnek, melly az el­lene annyi oldalról hajigált kőzápor, annyi gyanúsítás és rá­galmazás közt hasznos pályáján csendesen és üdvösen ha­lad , ’s a’ rész akarat és ferde felfogás’ megtámadásaira leginkább tettekkel, sikerrel, keletkező gyárak’ naponkint szaporodó számával ’s az ipar’ körében megpezsdült életnek több és több jelenségeivel felelget, legújabb hasznos te­remtménye az iparműcsarnok. A’ védegyesületnek eleitől fogva (alapszabályaiban is nyíltan kifejezett) meggyőződése volt, hogy egy közép­ponti iparműcsarnok olly intézvény , melly nélkül a’ honi iparosság’körében örökké hiányzani fogna egy legfőbb, legsürgetőbb szükség. Bár mennyit tegyünk is különben az iparügy’ emelésére, egyes iparosok’ segedelmezésére — ar­ra, hogy a’ honfi a’ hazai műiparhoz tartós lelkesedéssel ra­­gaszkodhassék, okvetlenül szükséges, hogy sok utánjárás nélkül, könnyű szerrel találja fel ’s láthassa el a’ hazai ipar által idő szerint fedezhető szükségeit, és szükséges, hogy biztosítva legyen, miként jó szándéka ki nem játsza­­tik, hogy tehát legyen biztos lakhely, hol a’ keresett czik­­keket valódi honi minőségben megtalálja. Kedves kívánsága volt tehát eleitől fogva a’ honi ipar’ barátinak iparműcsarnokot (Industrie halle) nyitni meg, melly a’ hazai gyárműiparnak nagyobb kiterjedésbeni gyűlő­pontját képezze, mellybe a’ hazai gyárnokok műveiket nagybani eladás végett beküldhessék, ’s azokra, ha tetszik, előlegezéseket is vehessenek fel. Ezen iparműcsarnok nem­csak gyülhelye leend a’ honi műiparnak , hanem egyszers­mind azon áruhely, mellyből a’ vidéki kereskedők, lehető legjutányosabb áron, magokat árukkal azon bizonyosságban láthassák el, hogy a’ mit onnan vesznek, az kétségtelenül honi mű. E’ tekintetektől vezéreltetve szólitá fel az iparvédegy­let a’ kereskedelmi társaságot, hogy az iparműcsarnok’ ve­zetését magára vállalná. Miután azonban a’ kereskedelmi társaság’ viszonyai, név szerint annak naponkint terjedő roppant ügyvezetési dolgai a’ dolog’ átvállalását nem enge­­dék, Weisz B. és társa helybeli n.kereskedő e’ vállalatra késznek nyilatkozott, és ugyancsak Weisz Bernát urnak nagy hidutczai házában 678 sz. alatt az iparműcsarnok f. évi sz. György’ napján megnyittatik. Az iparműcsarnok’ czélja a’ hazai gyár- és műipar­nak emelése lévén, az ügyvezető urak önérdekük’ tekinte­tével, a’ hazai műipar’ előmozdítása’ érdekét mindenkor ösz­­sze fogják kötni. Szives örömmel kell tehát üdvözölnünk fejlő iparunk’ kertében az iparműcsarnok’ épületét, melly intézetnek jóté­konyságában az ország’ minden gyám­oka ’s a’ helybeli czéh-szabadalmakba nem ütköző iparművese részesülhet, ’s óhajtjuk, hogy hathatós segédereje az ország’ minden vi­dékére mielőbb kiterjedjen. Az előadottakban, úgy hisszük, elegendő ok foglaltatik, hogy a’ vidéki gyám­okok ’s keres­kedők ezen intézet’használására felbuzduljanak. A NAPI KÉRDÉSEK ÉS A’ B. P. HÍRADÓ. Nehéz idők vonultak el hazánk fölött. Nem egyszer küzde a’ magyar halálcsatát nemzeteket megsemmitő veszélyek’ közepette. Férfias elszántsággal tártá föl a’ durva kelet’ Európát fe­nyegető hatalmát , nemesen áldozva fel magát a’ nemzetek’ egy szentebb érdekének.’S mig száz csatát vívott meg saját ’s egy egész világrész’ fenállása­ ’s függetlenségéért; ’s mig a’ belviszályok’ ördöge rombolva dulongott a’ megszagga­tott hon’ kebelén , addig Europa’ nyugoti népei a’ béke’ szelíd ölében — egy szebb jövőnek , szellemi ’s anyagi nagyságuknak veték meg alapját. — Elvégre oszlani kez­denek a’ vészteljes föllegek , ’s annyi százados éj után egy szebb nap’ hajnala derült honunk’ egén. Üdülni kezde a’ hon terhes sebeiből, ’s a’ sok tekintetben hátramaradt nemzet tárt kebellel fogadá­sa’ nyugotról jövő értelmi vilá­­gosodás ’s anyagi haladás’ jótékony ihletét. A’ százados viszontagságok’ iskolájában férfivá edződött nemzet tettre kész akarattal lépett a’ hazaboldogitó szellemi ’s anyagi reformok’ terére; — ’s habár évek’ hosszú során át föl­halmozott sérelmek ’s társas szerkezetünkben meggyöke­rezett annyi bonyolult, „szokásos képtelenségek“ miatt az akadályok’ egész seregével kelle találkoznia; de egy pár évtized’ dús eredményű tanuságos képe szerencsés sikert hagy reméllenünk. Hosszas szenvedés szebb jövő’ remé­nyére jogosít. Alkotmányos országban a’ reformok a’ nemzet’ életéből fejlődnek ki, ’s miket a’ törvényhozás’ útján életbe nem léptethet, a’ társasélet’ szerteágazó körében kisérti meg. E’ működtetési szabadság az alkotmányos élet’ legelső föl­tétele , ’s elvitathatlan sajátja alkotmányos nemzetnek. *) Míg efféle működés törvények’ korlátain belől gyakorolja hatását, addig a’ kormány’ felszólalása vagy tiltakozásától nem kell tartani. Alkotmányos kormány nem tartja, nem tarthatja föladatának szabad ’s megért nemzetet pórázon *) Ez elvet a’ B­P. Híradó már megvitatá, és mi módon ? Pedig a’ municipális szabadságnak ki elszántabb bajnoka ?! ____________ KA

Next