Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-16 / 539. szám

tásra kitűzött határnapon tisztviselőink a* tisztujitást tartani, a’ közönségek’ képviselői a* falak mellé helyzeti padokon alulni, a’ műkedvelők pedig nézni szép számmal megszok­tak jelenni. Ekkor kerületi főjegyzőnk két, néha több ivre terjedő beszéde’ felolvasásához kezd , mellyben rövid­en főkapitány úrnak lefolyt három év alatt a’ kerületek mellett tett szolgálatiért ’s szerzett érdemiért köszönetet mond, ’s a’ tiszti kar’ nevében kéri, méltóztatnék bennünket szelid kormányával tovább is boldogítani; ezután felolvastatnak a’ kijelöltek’nevei, melly kijelölésnél azonban szoros gond forditatik arra, hogy még csak esetlegesen se jőjön be ollyannak neve", ki jelenleg nem tisztviselő. Felolvasás után a’ melléktermekbe szélednek , ’s ez az, mit fátyol fedez; körül belől másfél óra múlva gyűlnek ismét össze a’ nagy teremben , hol az u­­­tisztikar épen úgy, mint volt, felolvastatik, kivevőn , ha időközben valami tisztviselő meghal. Leköszönés hallatlan ! hogy pe­dig illy fáradságos munka után még gyűlés is tartassék, kí­vánni sem lehet, ennélfogva kiki szállására tér, kényelembe teendő magát a' következő nagy ebédre és este tartandó tánczmulatságra, mellybe a’ bemenet, úgy szinte evés, ivás ingyen történik; hogy pedig tisztviselőink megmutassák, miként, nemcsak a’ közdolgok, de családaik iránt is gon­dosak , a’ maradékból zsebeiket jól megszokták rakni. — Ez a’ jászkún tisztujitásnak, ha nem tökéletes is, de igen megközelítő rajza, melly jövőre csak azért is hű maradand, nehogy ezen czikk a’ jászkún apákra valami befolyást lát­szassák gyakorolni. — Mészáros Ede: GYÖRMEGYE, sept. 10-én. Folyó hó’ 1-jén kezdettük meg, főispáni elnöklet alatt, rendes közgyűlésünket. — Mielőtt a’ szokott tárgyalásokra átmentünk volna, az uj tisz­tikarnak uj alispánja B. K. ur egy szokatlan inditvány­­nyal, — vagy mint később magyaráztatott — jelentés­­s­e­l lepé meg a’ rendeket. Ugyanis alispán ur előterjesztő, hogy megyénk’ utai — még a’ fővonalakban is — az idei rendkívüli vizáradások — és mostoha időjárások által any­­nyira megrontattak, miszerint a’ közlekedés csak a’ legna­gyobb nehézségek’ legyőzésével eszközölhető. Egyszers­mind megkéré a’ rendeket, hogy e’ tárgyban minél hama­rább sikerrel járó gyökeres intézkedést tegyenek. Ezen nyilatkozat után — a­­nélkül, hogy még valaki ellene szól­­lott volna — Szeszics kanonok úr ez alkalmat megragad­ván , díszes előadási tehetségének új tanújelét adandó, az egész általánossággal tett nyilatkoza­tot mindaddig magyarázgató, míg — bizonyára akaratja ellen — a’közös teherviselés’ szent elvét kimond­ván, magát a’ túlterhelt adózó nép’ apostolává avatta. — A’ szabadelvű rész ezen nem elvrokonitól jött indítványra bá­mult, — és bámult! — ’s hogy a’ conservativ rész is bá­mult , azt abból vagyok bátor gyanitni, mert soraiban egy nem kis befolyású egyén száját eltátotta­ — Az ellenzék’ ifjabb ’s ezért könnyebben hivő tagjai örömmel karolák ez indítványt, ’s készek valának — szabad ajánlat’ útján — e’ czélra adózni mindaddig, mig a’ közös teherviselés tör­vények által parancsolt kötelesség leend;­­ ellenben az ellenzék’ idősebb— és a’ tapasztalás által sokszor már ke­serűn megleczkézett egyénei a’ „timeo Danaes et dona fe­­rentes“ elvéből indulva ki, minden illy után teendő adako­zásnak ellene mondanak, nehogy az illy részletes — és kö­zönségesen nem nagy sikerrel járó intézkedések, az e’részben alkotandó törvényt még inkább háttérbe szorítsák.— Hogy az utolsóknak igazuk volt, mutatá ama túlzó óvatosság, mellyel az ezekután nyilatkozó conservativ urak — mintegy meg­rettenve a’ szabadelvű nyilatkozatoktól — megjegyezni olly igen sietőnek, hogy: „itt nincs szó a’ közös teherviselés­ről , nincs szó semmi teher’ elvállalásáról ’stb. ... ’s leg­­feljebb is csak egy választmányt kellene kiküldeni, melly az utakról gondolkozzék.“ — A’ választmány’ kiküldése hatá­rozatta jön olly utasítással, hogy tekintettel lévén minden eszközökre, mellyek ezen kitűzött erői’ eszközölhetésére szolgálhatnak, az utak’ helyreállítása — és miképen lehető jó karban tartása’ érdemében egy czélszerű tervezetet dol­gozzon ki, ’s ezt minél előbb a’ rendek’ elébeterjessze. Fő­ispán­ urnak két levele olvastatván fel, ezekből értettük, hogy ő náltga — a’ megye által kitüzöttekből — közép­ponti tiszteletbeli főszolgabíróvá Mészáros Sándor urat, — „a’ jeles törekedésnek pedig némi hatáskört szerezni és nyújtani akarván“ — Szűcs Adolf urat megyénk’ tisztelet­beli főügyészszévé méltóztatott kinevezni. Az igazság’ gyorsabb kiszolgáltatása és a’ rend’ fentar­­tása’ tekintetéből első alispán az inditványozá, hogy az évenként tartatni szokott számonkérő gyűlésen kívül minden rendes közgyűlésen az illy számonkérés ismételtesssék, hogy így a’ tisztviselői kiküldetések’ mennyiben lett telje­sítése , v­agy szinte a’ választmányok’ működése mindig szem előtt tartathassanak. Ezen indítvány közhelyeslést nyert, ’­ ennek jövő novemberi rendes közgyűlésünkön le­endő életbe léptetése egyhangúlag elhatároztatott. — Ezen mondhatni békés előzmények után nagy ingerült­séget szült a’ n. m. cancellariának azon levele , melly által megyénk’ f. é. julius’ 9-röl kelt felírására — mellyben Eszék városa’tanácsát a’törvény által kitűzött magyar nyel­vet levelezésre kéré utasítatni — válaszolni méltóztatik, hogy ezen kérelemnek, melly az 1840.6. t. sz. rendeletével összeütközik, hely nem adathatik. Ezen cancellariai leirat’ tárgyalásán két vélemény mutatkozott, a’ conservativek nagy része akará , hogy e’ tárgy , mint sérelem, ország­gyűlésére vitessék, az Eszék* városától érkezendő latin le­velek pedig elfogadtassanak és tárgyaltassanak. A’ szabad­elvűek pedig ezen cancellariai törvénymagyarázás’ sére­lemmé leendő emelését nem ellenezték ugyan, — de Eszék városától érkezendő latin levelek’felbontás nélküli vissza­ utasítását sürgették.Ezen tárgynál az ellenzék’ akaratja vég­zéssé jön. Öröm volt hallani, mint nyilatkozának e’ tárgynál — néhány tulconservativ egyének a’ szabadelvűek mellett. Mindenre előbb rá lehet bennünket venni, csak a’magyarság ellen bajos velünk harczoltatni ! A­ számosan megjelent egyházi személyek mind a’ latin nyelvű levelek’ elfo­gadására szavaztak. Mi ennek az oka ? a’ magyar nyelvet tudják-e olly nehezen megtanulni, vagy a’ latint olly nehe­zen felejteni? — September’ 2-kán főispán ur gróf Zichy Ferencz , kir. biztost, — gróf Eszterházy Antalt az angol udvarnál lévő ausztriai követség’ segéd tagját, — úgy szinte Kunsch Lajost megyénk’ táblabiráivá nevezé. Ezen sokszor adatni szokott t.birónevezési scena után azon h.tanácsi levél olvastatott, melly az elemi tanodák iránt — legfelsőbb he­lyen — megállapított uj rendszer’ alapszabályait közli. — Ezen alapszabályok a’ nevelés’ tárgyában kiküldött állandó választmánynak — véleményadás végett — kiadatni rendel­tettek ; a’ jegyzői hivatalnak pedig meghagyatott, hogy ezen terjedelmes alapszabályokat, a’ megyei irodában — köz­­megtekinthetésre— legalább is 15 napig kitenni kötelessé­gének tartsa. Egy h.tanácsi intézmény Révfalu és Sziget között, a’ kis Dunán létező komp’ czélszerűbb elrendezését újólag meghagyja. Ezen kompnak olly szerencsétlen állása van, hogy midőn egyik partról a’másikra a’közlekedést eszközli, ugyanakkor leginkább a’ mosonyi gabonakereskedést aka­dályozza , ’s midőn, a’ kiszabott időben — a’ kereskedésnek gátul nem szolgál, a’ két part közti közlekedést akasztja meg veszteglésével. — Ezen abnormis álláson segitni nagyon könnyű volna, mert ha a’ komp­kötelek ma­gasra emeltetnének, az úgyis kisebbszerű hajókkal űzött kereskedés nem volna akadályozva, ’s a’ partok közötti szakadatlan közlekedés is eszközölhető lenne; — de mint lehessen ugyan egy folyó- vizen , ugyan egy időben hosz­­szában és keresztben hajózni? — e’ felett közgyűlésünk’ többsége nemcsak azért sem akart vég-ítéletet hozni, mert sokkal inkább conservativ, mint, hogy egy illy ősi Be­rettyó- féle komp’ rögtöni pusztulását elhatározhatná. Egész pietással egy választmány neveztetett, melly a’ me­gyei mérnökön kívül még két nem szakértőkből áll, ’s melly a’ czélszerűbb elrendezésről véleményes jelentést fog adni. Ő felségének — e’ tárgyra nézve — tudtára adjuk , misze­rint e’ komp’ járása e’ régi szokás szerint fog maradni. Ezek után a’ htótanács* azon levele tárgyaltatott, melly által megyénket tudósítja, hogy a’ győri tanuló-ifju­­ság’ — megyei utón, — és pártfogás mellett — felterjesz­tett azon kérelme, miszerint neki egy „képző-kör alakítása megengedtessék, minthogy a’ tanuló ifjúság között minden társulatok legszigorúbban eltiltattak , nem teljesít­hető. — A’ conservativ rész, a’ csak néhány hó előtt önmaga által is ajánlott ifjak’ képző körét megtámadá. A’főok,mely­­lyel ellene harczolának, hogy illy társulatok— politicai szint öltve — a’ statust veszélybe dönthetik. — Az ellenzék­­ képzőkör’ felolvasott ártatlan alapszabályaiból bebizonyitá , hogy miután e’ társulat egy királyi oktató’ felügyelése alá czéloztatik helyeztetni, — ’s miután nyilvánosan tartandó gyűléseiben mindenki megjelenhetik , — szerinte ez intézet ferde irányt nem vehet. Ezeknek következtében ő Felsége egy alázatos felírás által megkéretni határoztatott, hogy ezen képző­ körnek , mint a’ törvényekbe nem ütközőnek, alakulását akadályozni ne méltóztassék; annyival inkább minthogy illy mivelődési társulatok, különösen a’ protestáns tanodákban, tanúsítják, mi hatályos tényezők édes anya­nyelvűnk’ terjesztésében és mivelésében, — úgy szinte a’ serdülő ifjúnak olly igen szükséges gyakorlati életbölcseség’ megszerzésében. — Bök Lajos urnak a’ pesti egyetem által kiadott mérnöki latin oklevele hirdetésképen olvastatván fel: a’nevezett ok­irat a’ helyt.-tanácsnak megyeileg olly megkereséssel kül­detett el, hogy a’ pesti egyetemnek parancsolja meg, mi­szerint nevezett mérnök ur’ részére egy törvényes ma­gyar nyelven szerkesztett oklevél’kiadását el­­mulaszthatlan kötelességének tartsa. Zsilamegye’ levele, az 1836: 21 -ik t.cz. végrehajtá­sára nézve, egyhangúlag pártoltatott, ’s ő felsége megké­retni határoztatott, hogy a’ 9 évvel ez előtt hozott tör­vényt Kraszna, Zaránd és Középszolnok megyéknek, — úgy szinte Kövárvidékének minél előbb leendő visszakapcsolása által atyailag végrehajtatni, kegyeskedjék. Csongrádmegye’ azon levele’ következtében, melly által ő felsége megkéretik , hogy legalább az év’ egy részét ha­zánkban tölteni méltóztassék , pártolólag irtunk fel. — Va­rasd megye a’ zágrábi tisztujitás’ alkalmával a’ katonaság által elkövetett kicsapongás’megboszulása végett felterjesz­tett felirását , pártolás végett , megküldvén , e’ tárgyban Zágráb megyének levelét fogjuk bevárni. — A’ jelentések’ folytában Hókér János táblabiró ur által felhozatott, hogy egyik főszolgabíró ur által egy más járásbeli esküttnek maga mellé lett alkalmazásával az öszves megyei nemességnek azon joga, miszerint az egyéneket nem ugyan járásonként, — de járásoknak vá­lasztja , — kijátszatik. — Ezen tárgy’discussioja alatt a’ kér­déses főbíró ur, áthatva a* tárgy’ igazságától . Ígéretet­len, hogy jövendőre járásbeli esküttjét használandja; ’silly ké­pen e’ tárgy feletti viták magától megszűntek volna, de első alispán ur különös kedvét lelé e’ kérdésnek a’ szabadelvű rész’óhajtása elleni eldöntésében. Végzéssé lön: az esküttválogatás fő — és alszolgabiráknak jöven­dőre határozatilag megengedtetik,­-a’ meny­nyiben törvényeink nem tiltják. — Kérdés : mit tesz azon szerencsés eskütt, kit például 3 bíró választ? — öt te­her egyik birhatvan eredetiben, a’ másik kettő lefes-A szabadelvű résznél most lefolyt közgyűlésünkön a’ Szótagozás, a szokottnál nagyobb pongyolaság’ ’s erélyte­­enség jelei mutatkozának. Kár egy illy — mind számra, mind szellemi tehetségre jelentékeny felekezetnek na­gyobb egyetértéssel nem működni! — pedig uraim a’leg­főbb dolog, hogy egymást értsük! úl jegyzői karunk e’ jelen gyűlés alatt gyengélkedett. A’tanácskozásoknál ez ugyan nem valt észre­vehető, — de a’ felírások’ hitelesítésénél igen is. — Néhány szót iparműk­iá­ll it­ásunk­ró­l. Az iparműkiállitás’ eszméjét városunkban ne­hány buzgó tag megpendítvén, a’ műiparos osztály ez ügyet mondhatlan részvéttel fogadá. Műkiállitásunk’ először megállapított határideje f. évi november hó 1 1-re tűzetett ki, de ez­­ - a’ műiparosok’ utolsó gyülekezetében — jövő évi tavaszra tétetett által, olly formán, hogy a’ győri ipar­­műkiállitás a’ pesti’megnyitásánál néhány héttel előbb fejez­tetvén be, az itt kiállított művek Pestre is leküldethessenek. Ezen eljárás a’ középponti kiállításnak nem csak nem ártal­mas, sőt igen hasznos lehet. Polgári örhadunk’ első osztálya folyó évi sept.hó’ 22-én fogja újjá születési ünnepét tartani. Ezen ün­nepélyt — a’ megyei és redoute-termekben tartandó—nagy­szerű tánczvigalom fogja befejezni, mellyben a’házi asz­­szonyságot mizgos gr. Zichy Emanuel ur’ neje — Angolhon’ leglelkesebb leánya ’s hazánk­ egyik legmagyarabb érzésű hölgye — kegyeskedett elfogadni. —­­ Irodalmi értesítő. „Népszerű elbeszélések. Erkölcsi, hazafiui, gazdálkodási, ’s közgazdászat­­ elvek’ és érzelmek’ terjesz­tésére. A’ népkönyv-kiadók’ költségén. Első füzet: „Kor­hely életnek szomorú a’vége.“ Népszerű beszély, irta Kelmenfy László, Budán a’m. kir. egyetem’be­tűivel 1845.“ Az a’ kis társaság, melly a' fentezimzett könyvecskét kiadta, öt év óta áll már.Lételét az 1838-iki országgyűlés’ ifjainak köszöni, kik több nevezetes hazafi’ képet adván a’ közönségnek , a’ bejövendő hasznot odavésték forditandó­­nak , hogy belőle könyv adassék a’ népnek, ’s igen szép akaratjok’ kivitelére, nehány lelkes ifjat bizának meg, kik azóta Pesten e’ kis öszveget a’ legnagyobb hűséggel keze­lik , jutalmat hirdetnek, szóval úgy cselekesznek, mint akármelly nagy társaság. Ezúton véve a’ közönség Tarczy’ természettanát, ’s vett volna már többet is, hanem egy év siker nélkül maradt , nem jővén be a’ czélnak megfelelő iratok. Mikor én Würtembergben jártam, egy magyar ifjú , ki szinte figyelmes kísérője a' hazai mozgalmaknak, beállt, mint részvényes az ott, ez előtt két évvel alapult népirati egyletbe, és azt monda, hogy még illy derék társaságnak sem volt tagja. Emlitém neki a’miénket, és csodálkozá­somra­­ ő felőle semmit sem tudott. Jele, hogy a’ mi kis társaságunk alig ismertetik Pesten kívül, pedig talán első, melly e’ szent czélra alapult, ’s erejének csekélysége miatt nem tehete többet a’ legjobb akarattal sem, mint a’ mit tett. Hogy nem tán hasztalanul, mutatja a’ következés, mert ki­adott egy pár könyve meglehetősen két, ’s 1500 példány­ban nyomatott természettana körülbelűl fogyatékán van. A’ megindított népszerű elbeszélések, reméljük, szinte fognak méltánylást találni a’ közönségnél és főleg azoknál, kik dicséretes szokásból vizsgálatok’ alkalmával könyvet osztanak ki az iskolás gyermekek közt. Tegyék ezt az ál­talam bemutatott könyvvel is; a’ ki elolvassa és megérti, bizonyosan fog benne ollyanra találni, mit meg nem bán, sőt, ha követi, hasznát is veszi. A’ kis könyvről nincs mást mit mondanunk királólag, mint azt, hogy nyelvét óhajtottuk volna kissé népiebbnek, mi sokban nevelendő azt általános becset, valamint azt is, hogy ha bővebben lett volna meghintve az elbeszélés afféle bölcs beszéddel, minő a’14—15 lapokon olvasható, mi­ből ezennel közlünk valamit. „A’ pénzzel és vagyonnal ta­karékos légy; az idővel pedig fösvény, mert az idő — ha jól használod — pénznél, vagyonnál többet ér. A’ mire szükséged nincs, egy fillért is sokall érte­ de a’ mi gazda­ságod körül haszonhajtó , vagy szükséges, ott se pénzt, se erőt ne kimélj. — Egy zsák-alma félfillérrel elég drá­gán van megfizetve, ha kertedben elég a’gyümölcs, 'ó­ta csak azért veszed, hogy megemészd; ellenben ne sokalj forintokat egy korsó vízért, ha az gyümölcstermő fád’gyö­kerére szükséges, hogy meg óvd a’ kiszáradástól. — Nem szükséges, hogy szalonnádat pirított kenyérre csepegtesd; de ne kíméld a’ hájat tengelyedtől! A’ trágya az udvaron széthányva disztelenség; a’ szántóföldön elhintve áldás ’stb.“ Franklin’ népi iratai többnyire illyekkel meghintvék,­­s azért váltak olly végtelen kapóssá, hogy talán e’ munkács­­kák egyedül, mellyek Amerikán kívül minden európai nyel­vekre leforditvák részenként, habár nem egészen is min­denütt. Angolországban újságok közlék, fali czédula-for­­mában nyomattak, Francziaországban pedig ingyen is osz­tattak ki a’ nép között, miből a’ lett, hogy a’ Biblián kívül nincs könyv, melly inkább el volna terjedve , mint az ő bölcs iratai, ő alig szól valami jó tanácsot,már mindjárt jönek az örökön igaz egyszerű tételek,parabolák, például: „A’rest­ség ollyan, mint a’ rozsda; jobban koptat a’ munkánál; a’ kulcs fénylik , mig kézen forog. Mennyi időt fordítunk az álomra, és felejtjük, hogy alvó róka nem fog tyúkot, és hogy a’ koporsóban eleget alhatunk. — Ki későn kél, egész nap’ lusta, és alig fog munkához estvére. A’ restség lassan megy, ’s hamar eléri a’ szegénység. — Semmi jutalom 182

Next