Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-16 / 539. szám

TARTALOM. Névmagyarosítás. Halálozás. Ügyvédi reform’ tárgyában. III. Fővárosi újdonság. T­ö­rv­én­yha­tó­­sági dolgok. Jászkunság (tisztújitás, büntető igazságszol­gáltatás). Győrmegye (Eszék’ latin levele, nyelvmivelő társasá­gok’ tiltása, megyei levelek , iparműkiállítás ’stb.). Irodalmi értesítő. Külföld. Értekező; Eszmék átalakulásunk körül. Hirdetések, IH&eVABORSZÁG és RHUfell. () cs. k. ap. felsége Drescher Máté f. m. hely­tartóság! szám­vevő tanácsosnak nevét B­é­key-re változtatni kegyelmesen meg­engedni méltóztatott. Mititzei Miticzky József ur, a’ munkácsi és szent-mik­­lósi uradalmak’ rendes első ügyésze, t. Beregh ’s több vármegyék’ táblabirája i. e. auguszt. 26-ik napján délutáni 4 órakor 24 na­pig tartó idegláz után jobb létre szenderült. ÜGYVÉDI REFORM’TÁRGYÁBAN. III. Az ügyvéd’ kötelességeit illetőleg, czélszerű­nek vélném az ügyvédre minden vétkes mulasztásért a’ felelősség’ terhét kimondatni, feltéve, hogy védencze maga részéről mind azt megtette, a’ mivel saját ügye’ előmozdítása’ tekintetéből tartozott. Köteles legyen az ügyvéd, midőn valamelly eredeti irományokat vesz által ,­­ azokról védenezének téritvényt adni; mit ha az el nem fogadna, magának tulajdonítsa, ha a’ téritvény’ el­ nem fogadásából netalán kellemetlenségei támadhatnak. És ezen irományok szolgáljanak az ügyvéd’ munkadija’ biztosításául, a melly a’ nag ki nem elégittetik, az ügyvéd az irományokat ne tartozzék visszaadni. Köteles legyen az ügyvéd, valahányszor felszólitatik, vagy a’ pörben kifejlett körülmények úgy kívánják, véden­­ezét pőre’ állásáról értesitni. Egy más oldalról, ha az ügyvéd valamelly ügy’előmoz­dításáról lemond, — a’ mi egyébként bármikor is szabadsá­gában álljon, — köteles legyen védenezét a’ lemondás után még három hónapig védelmezni , hacsak védencze uj ügy­védről előbb nem gondoskodnék. E’ lemondást pedig úgy kell az ügyvédnek intézni, hogy az törvényesen is bebizo­nyítható legyen. Minden ügyvédnek legyen egy törvényszékileg meg­­hitelesített jegyzőkönyve, mellybe az ügyvéd védenezétől vagy annak képében átvett pénzeket, kiadásait és minden egyes fáradozását az érte járó munkadíjjal együtt híven és pontosan feljegyezze , épen akként, mint Ausztriában di­vatozik , a’ hol például egy óránál tovább nem terjedő ta­­nácskozmányért jár az ügyvédnek 2 pft. Év’ végével, vagy ha az ügy elébb befejeztetik, ennek végelhatározásakor tartozzék a’ pörlekedő fél ügyvédjét mindenek iránt kielégitni, különben joga legyen ezt rajta szóbeli per’ utján hiteles könyve’erejénél fogva pótló eskü’ letétele mellett akar a’ védencz’ rendes bírósága, akár pe­dig azon pör’ bírája előtt megvenni, mellyben az ügyvéd’ fáradozási közbejöttek. Hogy pedig e’ részben némi zsinór-mértéket lehessen követni, néhányat példányul törvényben kijelölendőnek vél­nék, például: egy keresetlevél’ vagy egyszerű folyamodás’ vagy valamelly egyszerű perirat’ avagy intőlevél’, avagy kérdő pontok’fogalmazásáért, valamint tanuk’ kihallgatá­sáért járjon . ptt. egy óránál tovább nem tartó tanácskoz­­mányért 2 pft, egy évre terjedő kisebbszerű fogalmazások­ért, például levelezésekért járjon 6 pft, azonban az ita­tási költség mindannyiszor külön vétessék számításba. Ha pedig, vagy a’ tárgy nem olly egyszerű, — avagy, ha az ügy nagyobb érték körül forogván, az ügyvédtől is nagyobb szorgalmat és feszültséget igényel, és nagyobb felelősséggel van egybekötve, akkor én bizonyos percen­tekben óhajtanám az ügyvéd­ általános munkadíját meghatá­­roztatni, például 10 ezer ezüst fü­g­yre­ ad részben, mert hiszen a’ váltótörvényszéki letéti díj is annyira van törvény l°/pben r°ZVa ’ 10 eZer Pft°n felÜl Pedig minden száztól k­inS ?Q tén ?nál lányosabbnak találom, miután az 1 entekre»!?»»" P"­­esetre sokkal nagyobb Azonban ezen arány szerint , rendinek az ügyvédi munkád 3" T/'ném.me' mér befejezte:— é, Így eg, csereS *,* fogalmazásáért,bármi nagy tárgya legyen pr.da-1 ,ntö ,ever centek az ügyvéd által nem követeltethetnének^S1*’11”" fentebb kitett 4 pft munkadíj 3,4, vagy legföljebb s’mM- sen követeltethetnek. úgy más oldalról, midőn a’ kitett percentek kevesebbre rúgnak, mint a’ mi az egyes eljárásokért a’ fentebbi zsinór­mérték szerint ügyvédi munkadíj’ fejében öszvesen járna, akkor miadenesetre ezen utóbbihoz lesz joga az ügyvédnek’, valamint ha az ügyi bonyolódottságánál fogva valamelly kis tárgyú pernél nagyobb gonddal és feszültséggel egybekötött dolgozatokat kell végbevinnie ,­­ akkor is egy periratért a’ feljebb kitett 4 pft munkadíj 3, 4, vagy legföljebb ötszö­­röztetik. Az előkészületekre pedig, például tanúvallomások, avagy oklevelek’ összeszerzésére,vagy levéltárak’kutatására for­dított fáradozás minden esetben és a’ fáradozás’ mivoltához képest külön lesz számbaveendő. Valamint az is, ha az ügyvéd valaki’ ügyében lakhelyéről távozni kénytelen, — a’ mikor is, tekintve azt, hogy távolléte által gyakran milly sokat veszíthet, — tökéletes alkalmazásán felül legalább 5 ezüst ftban vélném az ügyvéd’ napidíját meghatározan­­dónak. Illy módon vélem én az ügyvédet védencze’ irányában munkadíjára nézve független helyezetté emelhetni , — és illy módon vélem kikerülendőnek azon mindkét, vagyis in­kább mind­három részrőli kellemetlen és valóban bizonyta­lan állást, miszerint a’ pörlekedő fél sohsem tudja voltakép’ miként jutalmazza meg ügyvédét, ’s ugyanazért igen gyak­ran kelletinél szűkebb kezű és egész a’ méltánytalanságig, — néha pedig méltányos lenni kívánván, kelletinél nagyobb jutalmat osztogat, ’s az által magamagát csalja meg. — ’S a’ bírákat is nem puszta önkény, hanem bizonyos , törvény által meghatározott szabály fogja vezérelni az ügyvédi mun­kadíjak" meghatározásában , kik eddigelé — mint fentebb is emlitém —azon álhiedelemben élnek, mintha az ügyvéd védencze’ irányában munkadíja iránt magát a’ pör* lefolyta alatt elég dúsan biztositná. — De végül: az ügyvéd sem lesz kénytelen e’ részbeni biztositása végett a’ nem legillőbb mellékutakhoz, avagy épen kicsikarásokhoz nyúlni, sőt ha még ekkor is illy eszközöket használna, az ollyan az ügy­védi kar’ közgyűlése által méltán zsarolónak jelentethetnék ki, melly bélyeget a’ jelen állásban sokakra a’közvélemény valóban igaztalanul süt. Sőt panasz’ esetében az illy ügyvéd biróilag is büntetendő lenne. Mindezt azonban nem úgy értem, mintha én az ügyvéd és pörlekedő fél között mindennemű előleges avagy utóla­gos kölcsönös egyezkedést kereken kizárnék,­­ mert én azt tartom, hogy valamint bármelly mesterember megalkud­­hatik készítménye iránt, épp abkint ebbeli vele született természeti jogát az ügyvédnek is törvény által szabadon kell hagyni , sőt nézetem szerint el kell törleni azon fentebb érintett természet elleni törvényt is , melly által az ügyvéd tilak­oaztatik, de quotta litis pacisci, — és e’ törvényt annál inkább el kell törleni, mert, mint fentebb kifejtém, az ügy­védi munkadíjt törvény által is bizonyos percentekre hatá­rozni a’ legméltányosb, legigazságosb és legczélszerübb,— ez pedig hasonlag „quotta litis “ Egyébként is rég’ elmúltak azon idők, midőn az ügyvé­dek’ száma olly csekély volt, hogy a’ perlekedni kívánó fél teljesen az ügyvéd’ önkényétől függött. Akkor — igen is — czélszerű lehetett ama’ tilalmazó törvény. De most már, a’ midőn ha az egyik ügyvéd nem akar valamelly ügyet máskint, mint csupán nagy „quotta litis“ mellett felvállalni, — bizonyos lehet mindenki, hogy egy helyett tizet, még pedig tanultnál tanultabbat találhat, ki a’ pörlekedő fél által szánt jutalom mellett az ügyet minden bizonynyal felvállal­ja , az illy tilalmazó törvényre többé semmi szükség. Sőt számtalan esetben a’ szegény pörlekedőkre, kik va­­gyontalanságuk miatt a’ pörköltséget viselni képtelenek, v­ama’tilalmas törvény szerfelett káros is, mivel ha az nem léteznék ,­­ az olly nagy számú ügyvédek, de kivált a’ jobb módúak és a’ legbecsületesbbek közül is bizonyosan találkoznának, kik az illy pör’ előmozdítását saját költsé­gükön is felvállalnák, ha de quotta sitis a’ féllel megegyez­­niök szabadna. Most pedig az olly egyén vagyontalansága miatt vagy egészen kénytelen jogai’ keresésével felhagyni; — vagy mivel liuis quottára jelen állásunkban a’ jó hire­­nevére vigyázó ügyvéd nem egyezkedhetik , — az illy fél rendesen nem a’ legjobb kezekbe kerül. És ez áll különö­sen a’ zálogváltó főnökre nézve, mikben a’ pör’ befejezte­­kor a’ pörlekedő fél a’ sokszor igen csekély zálogöszletet sem képes más’ segedelme nélkül lefizetni, ’s illykép’ a’ nem ritkán tiz,vagy húsz annyit érő jószág’birtoklását kény­telen nélkülözni. Nézetem szerint tehát szabadnak kell lenni, hogy az ügyvéd védenczével előlegesen is szerződésre léphessen, avagy a’ pör’ befejezése után munkadija iránt felével megj­egyezhessék, és az illy egyesség minden esetben szóbeli­­pör’tárgya legyen, és szint azon biró alá tartozzék, kit fen­tebb az ügyvédi maunkadijra nézve emliték. Hanem ne szabadjon a’ pör’ lefolyta alatt különféle mes­terkélt utakon a’ védenettel újabb meg újabb pénzöszlete­­ket saját számára kicsalni, például: a’pörrőli lemondás’ fenyegetése avagy titkai’elárulása, avagy különféle elő nem látott álköltségek ’s a’ bírák’ megajándékozása, meg’ isten tudja mi más hasonló ürügyek alatt; — és a’ melly ügyvéd a javaslati törvény után és mellett is elég szerénytelen len­ne illyesekre vetemedni, az lenne azután, nézetem szerint, zsarolási bűnnel bélyegzendő. De más részt a’ bíróságok is minden olly ügyben, mellyben az ügyvéd munkálódott , — valahányszor ez saját fáradozásit , fentebb kitett jegyzőkönyvéből kivonatban és specifice előadja, kötelesek legyenek az ügyvédi munkadijt is az ügyvéd’ pótló esküjének megítélése mellett melléke­sen hasonlag megítélni, és ha a’ tételek közt lennének ol­­lyanok , mik a’ pörben álló ellenfelet nem terhelhetik, — mi igen gyakori eset, — ezeket is ítéleteikben kijelölni, és határozottan megkülönböztetni. Ha pedig az ügyvéd’ eme jegyzőkönyvi kivonatában ne­talán olly tételek is találtatnának , miket akár az ellenfél , akár az ügyvéd’ saját védencze kétségbe vonna , vagy túl­ságosoknak találna, és ez iránt a’ per’ mellékleteiből a’ bí­róság tisztába nem jöhetne, akkor tarttozzák az ügyvéd kérdésbe vett munkálatát, vagy fogalmazása’ felmutatásával, vagy más alkalmas , habár csak félpróbát is tevő tanuirattal bebizonyitni , mellyet pótló esküje természetesen teljes próbára emelend. Ugyanazért, egyszersmind kötelességé­ben álland az ügyvédnek mindegyik védencze­ részére tett fogalmazásokat külön és egybekapcsoltan idő szerint ve­zetni , különben magának tulajdonítsa, ha illy esetben egy vagy más tételre nézve egyéb fél próbát előállitni képes nem lévén, az illy tételtől biróilag elüttetik, és ez jó hite­­nevében is némi csorbát ejt. Midőn azonban a’ tételek helyesek, l­ovakodónak kell lenni a’ bíróságoknak azok’alább szállításában, — egy rész­ről,mivel számtalan esetben a’ biró voltakép’ be sem láthat­ja , vagy­is tulajdonkép’ meg sem mérheti minden egyes ügyvédi fáradozás’ mivoltát , és különösen, hogy az olly fáradozás mennyi idejét lopta el az ügyvédnek , (pedig az idő legdrágább kincs) más­felől pedig, mert „praetor medica non curat“, ’s az illy alább szállítás is mindenkor és min­denesetre némi homálylyal járna az ügyvédre nézve. Illy biztosítás mellett független lesz az ügyvéd’ munka­dijára nézve védencze’ irányában , — nem lesz kénytelen magát e’ részben mellékes és valóban nem illő utakon a’ pör’ lefolyta alatt biztositni ; — és ki fog ragadtatni azon abnormis jelen állásából, miszerint neki védenczével a’pör’ tárgyához aránylagosan egyezkednie sem szabad, — a’birák pedig egészen önkényesen és fáradozásinak minden legki­sebb mérlegezése nélkül csak amúgy oda vetve ítélnek neki valamelly munkadijt, és még sincs az ügyvédnek útja ’s mód­ja törvény által körülményesen kijelölve , mellyen fárado­zása’ illő jutalmát védenezén megvehesse , hahogy ez elég szűkkeblű és hálátlan volna őt e’ részben megcsalni, kiját­szani , — mire valóban majdnem mindennapi a’ példa. — L. Fővárosi újdonságok.» Múlt szombaton volt egy hete, hogy városunkban bizonyos fáklyás zene’ alkalmával, melly később macska­­zenévé alakult, botrány követtetett el. Miután minden más politicai lapok kimondák a’ történtek iránt roszalásukat: nyilatkoznunk kell nekünk is , nem hogy felszólaljunk e’ roszalás ellen, hanem , hogy megróvjuk a’ modort, melly­ben e’ roszalás a’ conservativ lapok’ részéről nyilatkozott. Minden conservativ lap, még a’B.P. Híradó’szeren­csétlen német mamelukja is, az ellenzéket leczkézik a’ ki­csapongás miatt. Ez olly jogtalan eljárás, mint a’ minő esz­­telenség volna részünkről a’ h­ak’ kicsapongása miatt általában a’ conservativ pártot támadni meg. Pedig, ha ezt tennék, mi is igen szép dolgokat mondhatnánk, könnyen viszonozhatnék a’ „betyársági“ vádat azokra, kik a’ verekedésnek égő fáklyákkal kezdői lévén, egy szegény leányka’képét is összeperzselék. De hiszen, úgy hisszük, az illető megye’ rendei tudni fogják kötelességüket tisztvi­selői karuk’ olly tagjai’ irányában, kik az administratiót oda hagyva, midőn itt rendkívüli foglalkozásukban meghábori­­tattak , az „utczai néppel“ — mint nevezik a’ conservativ lapok, — verekedést kezdettek, ’s — mondhatjuk — mert a’ lárma bennünket is egy közel ház’ ablakába vonzott — az „utczai hös“ szerepét jól játszák , hősileg r­aszták meg a’ bámuló sokaságot az emberek’ képének tartott égő fáklyák­kal , ’s később vitézül szórták vissza a’ rájok dobált köve­ket, mig menhelyre nem szok­tattak. Eltűnt itt minden sze­mélyi különbség, a’ tekintetes úr együtt hősködött haj­dújával. Róvjuk meg tehát a’ kicsapongást, conservativ vezér urak, pártatlanul; ismerjük el a’hibát mind két részről; róvjuk meg a’ szereplőket, — de ne gyanúsítsuk a’ párto­kat. —­­ Törvényi­atósági JÁSZ-BERÉNY, sept. 9-én. A’ P. Hírlap’ 518-ik szá­mában a’ Jász-Kun tisztújitás’ rajzát ígértem az olvasónak, melly a’ maga nemében eredeti, az olvasó közönség’ nagy része előtt ismeretlen, annálfogva, úgy hiszem, nem leend érdektelen; ha mindjárt festésem nem lenne is tökéletesen kielégítő, mivel tisztujitásunk’ leglényegesb részét sürü fá­tyol födi, melly csak avatottnak hatható át. — A’ tisztuji** 45 53*. September 16. 1845. Kedd . Magjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft PP* ■— ® *V­ie ^ ’£n Länderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldeni van , nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorát apróbetűkkel 5 pengő ki számíttatik.

Next