Pesti Hírlap, 1846. január (599-616. szám)

1846-01-13 / 606. szám

gével általvonult K. városába , hová másnap az érdeklött társaság szándékozók. És itt rendes helyükön, a’ korcsmá­ban, egész éjjen és nappalon át dorbézolván, a’városházá­nál egybegyürt ellenfelet — elöttök többször elvonulva — mindennemű insultatiókkal ingerlé; azonban e’ sereg, saját erkölcsi sugallatának, lelkes vezére’ példájának ’s intő szózatának engedve, példás türelmet tanúsított, ’s hideg vérrel szenvedd a’ szóval és tettlegesen reászórt sértéseket. Illy előzmények után az érdeklett társaság, ellenfelének bősz indulatát csillapultnak hívén , híveitől búcsút von, ’s békésen indult útjának. Azonban, midőn a’ korcsma’ elébe érkeznék, a’felfegyverzett’s mámoros tömegből az első kocsira három lövés történik, a’ többiekre mintegy negy­ven , az utóbbiak közül pedig négy vagy öt karddal, fokos­sal, ólmosokkal megtámadtatik. A’ balsors’­műve volt, hogy a’ hídnak, melly a’ csatatérhez nehány lépésnyi távolságra esik , fele része leszakadva volt, ’s igy az átkelés g­or­gan meg nem történhetvén, a’ meglövödözött ’s megrémült lovak által a’ kocsik egymásra tolultak, ’s ekkép’ a’ termé­szeti védelemjog tettleges ellentállásra kényszerűté a’ táma­­dottakat. Elsőbben leugráltak tehát kocsijokról, ’s a’ viadal megindult folytonos puskaszó és kőzápor között. A’ via­dal’zajában többszörösen hallatók valának e’ kiáltások, „hol a’ hazaáruló nemesség’ gyilkosa Sz. B., hol ezek és ezek“­­az ellenfél’ vezérei) , melly kiáltások kézzelfoghatólag bi­zonyítják, hogy e’ támadás előre elhatározott merény volt, többeknek, különösen pedig azon életnek eloltására, melly olly drága e’ megyének és a’ hazának. E’ viadalnak ered­ménye fölötte szomorú, mert a’ támadóknak egyik vezére másod alispán ur­ törvénygyakornoka , egy idegen megyei fiú lövés által elesett , támadók ’s támadottak közül többen lövés és sújtó eszközök által megsebesültek , ’s a’ harcz­nak csak akkor jön vége , midőn a’ kocsik egymás után a’ hídon átvonulhattak. Másnap az eset panaszos alakban je­lentetett föl főispáni helytartónknak , még pedig a’ támadók által, mit mi előre tudtunk , mert ők egy idő óta e’ jognak teljesen praeseribáltak. Ú­jsága tekintetbe vévén az ügy’ szomorú fontosságát, azonnal kisebb gyűlést tartott. A’ panasz’ felolvasása után mindenki’ figyelme azon szót emelt ősz férjfiára volt szegezve , ki a’ borzasztó tény’ legfőbb szerepülőjével a’ vérségi összeköttetés’ első fokozatán áll. Egykor ő már hasonlóan cselekedett, ’s akkor megrovatott a’ közvélemény által, most már nem csodálkozunk, hiszen ennek is megvan a’ maga halára Az ősz férfiú az eseményt olly nagyszerűnek tekintő, hogy annak vizsgálatára a’ me­gyét jelen helyzetében képtelennek mondotta,’s ennélfogva, egy igen régi törvényezikk’ balul magyarázott értelmében, az egész eljárást főispáni helyettesünkre bizandónak indít­ványozó. Pártolá az indítványt másod alispán úr, pártjával egyhangúlag ; hallánk bús lamentókat tőle , hogy illy után, illy erőszakosan, hivatalra törekedni, nem fér meg a’ di­csőséggel ’stb. ? És mi — bár e’ beszédmódot tőle rég’ megszoktuk, most még sem fojthatok el a’ kérdést: „miért nem lép vissza hát ő, hiszen isten, világ látja, hogy a’ nép­­vélemény ’s szabad érzelem ellen anyagi eszközökkel épen pártja az irtózatos ostromot, melly előidézé e’szomorú eseményt is? és ő felelé „hogy bizony ez utal ő dicsősé­gesnek nem tartja, hogy igy király sem kívánna lenni, de most mégis föllép, mert vele a’ közjó ’s megye’ boldogsá­ga parancsol“ (ó drága közjó, mik is nem történnek a’ te nevedben!!) És e’szerény nyilatkozat után rögtön jött azon méltányos és igazságos kívánat , hogy a’ tisztviselők a’ korteskedéstől tiltassanak el! ! (természetesen , hogy ak­­kép’ a’ tér háborítatlanul legyen az ő birtokukban.) Ez egy­oldalú szerénytelen kívánat zajos ingerültséget idézett elő , és szőnyegre hozá azon nagy problémát, hogy a’ korteskedés mikép’ lenne megszüntethető ? — Akkor ismét felállott az ősz bajnok , ’s Nagy Sándor kint a’ csomót ekkint akará ketté metszeni, hogy az ügyben a’ megye nem határozhat, mig az országgyűlésileg el nem in­­téztetik, a’ tisztviselőkre nézve azonban e méltósága tartsa magát azon kegyelmes instructióhoz , melly a’ fökormány­­zóknak lefelsőbb helyről országosan ki van adva. Mind­ezekre — bár a’ rögtönzött egybehivás miatt ez ellenzék’ nevezetesb szónokai egypár kivétellel mindnyájan távol va­lónak — a’ kellő felelet el nem maradott. A’ nyomozást il­letőleg tagadva jön, hogy a’ parancsolt esemény egyszerű triminalitásnál egyébnek tekinthető lenne, ’s hogy bármi­ben is különböznék azon legközelebbi másik gyilkosságtól, mellyet ő mga az illető szolgabiróval nyomoztatni elegen­dőnek látott. Azonban, ha az ellenfél itt mégis rendkívüli rendelkezést lát szükségesnek, ám legyen ! küldessék ki a’ megyei gyakorlat szerint egy választmány egyenlő számmal mind a’ két fél’ tagjaiból , ’s e’ választmánynak legyen el­nöke, — de a’ megye’ megbízásából , ’s igy, mint annak képviselője, főispáni helyettesünk, kiben mind két rész egyiránt helyezi bizalmát. Ámde a’ megyét illy egyszerű criminalitás’ eseténél is képtelennek nyilvánítani az eljá­rásra, ’s jogainak különben is keskeny birtokába illy határ­­talan kaput tárni épen azon hatalomnak, mellynek ellenében annyi védelemre van szükségünk, történjék ez bár önző reményeken — mi itt nincs máskép’ — vagy könnyelmű­ségből, mindkettő egyaránt nemzeti vétek. Hát a’ magános instructióra tett hivatkozásra mit mondjunk? valljon: nem szomorú látvány-e ? hogy egy agg férfiú’ ellenében, ki életének jobbját alkotmányos jogok’ védelmében törté el, ’s illyes rendeletek elleni harczban őszült meg , most a’ szónoklatban ’s ismeretekben gyönge ifjak kénytelenek a’ hűtlenül megtámadott alkotmány’ sánczait védeni. No de, ki a’ földi élet’ gyarlóságát ismeri, ’s az álfényt a’valóditól különböztetni tudja, e’ jelenesen ne csodálkozzék. A’ kellő czáfolat és tiltakozások tehát megtétetvén, az ellenzéki rész a’ küldöttség’ kineveztetését sürgette. Mit bár az ősz baj­nok ö­nliga iránti tiszteletlen piszkálódásnak nevezett, ő maga, sokaknak nem csekély arrczpirálásával, kimondd, hogy az ellenzék’ véleményét alkotmány­szerűnek, a’ nagy többséget hasonlóan ennek a’ részin látja, mire a’ küldött­ség m­aga’ elnöklete alatt a’ két párt’ tagjaiból azonnal ki­­neveztetett.Ez eredmény örvendetes volt az ellenzéki rész­nek, nemcsak azért, mert általa egy alkotmányos jog óva­­tott meg, hanem azért is, mert az fényes alkalmul szolgált meggyőződni azon hitében, hogy főispáni helyettes, alkot­mányos érzetben ’s igazság-szeretetben, a’nevét jogtala­nul bitorló párton igen sokkal felül áll, és sugallatainak a’ megye’ boldogságát ’s békéjét feláldozni nem fogja.— XXX. SZ.­FEJÉRVÁR, január’ 5-én. Tisztelt szerkesztő ur! Összeseregténk szép számmal , és megtartók az első köz­gyűlést 1846-ban. A’ múlt év sokkal szerencsétlenebb vala megyénkben a’ közügyekre nézve, semhogy a’ jelentől valami jobbat várhatni magunkat feljogosítva ne értenénk. Érezzük pedig a’ természet’ azon örök törvényénél fogva, miszerint a’ nap alatt semmi nem állandó, még a’ rész sem. — Azonban „saltus in natura non datur“ mond a’ latin , és igy ne várja ön, hogy mindjárt az év’ elején a’ haladási fél’ győzelmeiről írjak. Elég, ha ma annyi életjelt adtunk ma­gunkról­, hogy feltámadásunkat nem vonhatni többé két­ségbe. — Gróf B. K. mint igérő, megjelent gyűlésünkön, és Összegyűjtő maga körül a’ haladási fél’ jelenvolt tagjait. Kár , hogy azokból nehányan hiányoztak , és ép’ ollyanok, kiknek kitűnő intelligentiája nem kis súlyt szokott vetni a’ tanácskozások’ mérlegébe. — A’ nagy fontosságú tárgy, melly a’ nemes gróf által tüstént a’ gyűlés’ megnyitása után szőnyegre hozatott, a’ horvátországi sérelmek’ ismeretes ügye vala. —­ Bámulattal értettük illető tisztviselőinktől, hogy ns Pestmegyének e’ tárgybani körlevele mihozzánk ekkorig még nem érkezett , jóllehet Pestről már ezelőtt négy héttel elküldetett.— De ez a’ nemes grófot elhatáro­zásában meg nem zavará, mert hivatkozók a’ köztudomásra, ’s indítványát a’ horvát nemesség’ jogai melletti felírás és ennek küldöttség általi felterjesztése iránt megtevő . Az ember azt hinné, hogy a’ horvátországi sérelem olly valami, mellynek orvoslását minden véleményfelekezet egyiránt szivén hordja, csupán az orvoslási módokra nézve lehet különbség a’ conservativek és haladók között. De itt az élet a’ logicát ismét kineveti. Meggyőződtünk , hogy vannak emberek, sőt kortesek’segedelmével van többség, melly a’ horvát nemesség’tartománygyüléseni szavazatjogának egy rescriptum által tett elvételében legkisebb sérelmet nem lát. Kifejtetett egy részről, hogy a’ horvát nemesség’ tarto­­mánygyűlési szavazati joga privilégiumokon és törvényeken alapul; hogy az e’ jognak százados gyakorlatában volt mindeddig, következésképen a’ kormány et, jó rend és ta­nácskozási méltóság’ ürügye alatt, egy rescriptum által a’ gyű­lésen­ részvétből ki nem zárhatja,hanem, ha a’ tartomá­nyi gyűlésnek szerkezete a’ jó rend és tanácskozási méltó­ság’ igényeinek a’ jelen időben többé meg nem felel, ren­­deztessék az törvényes utón, ne önkény által; rendeztes­­sék a’Magyarországgali kapcsolat, ne az ilii fondorkodások’ érdekében. A’ felírás és küldöttség iránti indítvány pártol­­tatott­ — Ellenben más részről a’ dolog egy egészen külön­böző terrénumra vitetett, ’s elmondatván, hogy a’ sérelem’ bizonyítására semmi diplomaticai adatok nem léteznek ; hogy a’ horvátok’ ügyeibe minekünk avatkozni sem jogos sem tanácsos; hogy a’ rescriptum csak az usust erősíti meg ideiglenesen , ’stb. — nem csak B. K. gróf’ indítványa nem pártoltatott, hanem a’még meg sem érkezett pesti kör­levélre is az anathema már előre kimondatott. A’ többség, délután öt óráig tartott vitatkozás után, négy kortes’ vok­­sával, e’ második vélemény’ szellemében dönté el az ügyet. — És igy mi horvát atyánkfiai mellett, jóllehet hazánk’ kiegészítő részét teszik , ugyan azon törvényekkel kor­­mányoztatnak, és ugyan egy alkotmány’ védpajzsa alatt élvezik szabadságukat, fem­em irunk, sem küldöttségek­kel magunkat nem incommodáljuk. — E’ tárgy’ bevégezte után következett a’ honli levél, melly felett statarialiter kimondatott az ítélet, hogy felbontás nélkül visszaküldes­sék. — „No de se baj, máskép’ leszen ezután“ — mond a’ költő. — Isten önnel ! ESZTERGOM. (Vége.) Második nap a’ h.tanács’ több rendbeli intézvényei közt előfordult azon javaslata , hogy a’ jelen szükség’ némileges enyhítése’ tekintetéből az első szü­kségü czikkekböl pálinka ne égettessék. E’ tárgy már múltkor a’ tanácskozási téren lévén, ’s minthogy akkor a’ megye kellő intézkedéseket tett, most tudományul vétetett. — Továbbá választmányra bízatott a’­ tanácsnak azon intézménye, melly szerint a’ megyében levő katonai állomás és útvonalaknak küldöttség által leendő kidolgozását ’s a’ tervezetnek 30 nap alatti felterjesztését rendeli. — A’ tiszti jelentések közt előfor­dult a’ főügyésznek az orsz.gyülési költségek’ mennyire lett behajtásáról szóló jelentése, miből a’BRnek tudomására jött, hogy kis megyénkben a’ hátramaradás csak 2 ft 30 kr., és ez ránk nézve öröm, mert nincs­ szükségünk arra, hogy a’ nemesség által fizetendő orsz.gyűlési költségeket évekig a’ szegény adózó nép’ házi pénztára fedezze. — Az építendő magtárak’tervezetével foglalkozó választmány’ el­nöke, A. M. m.alispán, szóval jelenté, miképen a’ választ­mány’ elébe két terv nyuttatott, egyik szerint egy magtár’ felépítése mintegy 16,000 ftba, a’ másik szerint 11,000 p. ftba kerülne. A’ Rt. az olcsóbbhoz járulván, a’ két járás­beli magtárak’épitési költsége 24,000 ftra van határozva.— Ezután S. J. táblabó K.— L.— e’ megyei birtokától járandó közadó’ fejében 20 pilot beadott, ’s az érdeklek­’ nevében kérte,hogy jövendőben, a’ megye’ elfogadott ha­tározata szerint, birtoka a többi adózók’birtokához egyenlő arányban vettesék adó alá. Elnök­ö­m is, nem tudván a’ BR. e’ részbeni határozatát, de a’ megye’ eddig követett szel­leme után ítélve , úgy vélekedett , hogy K.— L.— aján­latát , úgy, mint közadót, el nem fogadhatta , de ha el­fogadta is úgy mond, nem a’ közgyűlés’ elébe kellene azon összeget adni , hanem a’ föadószedői tisztségnek , mire S. J­­.biró válaszolván, hogy ő szinte nem ezt az utat kivánta, hanem, a’ főadószedő el nem fogadván, vég­zés-nyerés végett, mellyel ezen összeg a’ számadásba felveendő leszen , ide utasittatott. És jön vitatkozás arról, hogy mikép’ fogadta el a’ megye K.— ajánlatát. Né­melyek azt álliták, hogy csak mint az adózók’ felsegélésére nyújtott ajándékot, mások mint közadót. J. S. káptalani fő ügyvéd megemlité, mikép’ e akkor, midőn ezen kérdéses tárgy a szőnyegen vala, kinyilvánította , hogy K.— aján­latát a megye, úgy, mint közadót, el nem fogadhatja, mert a’ magyar nemes nemesi javaitól, alkotmányos jogaink’ sé­relme nélkül, adó alá nem vettethetik , hanem csak mint segedelmet kivánta tekintetni, azonban a’többség ellen­kezőt határozott,­­ így állván a’ dolog, az akkori ha­tározat felolvastatott , mellyben nyilván benfoglaltatik , hogy K.— L.— ajánlata elfogadtatok , ’s ezen ha­­tárzati’ szolgabirónak kiadatott. B. K. főbíró jelenté, mi­kép K. birtokát, az adóbeli rovások­ összeírásakor, a’ többi adózó birtok közé sorolta. R. A. káptalani szám­vevő ’stb. a’ magyarok’ rendavostájában felüté Ulászló’ 5. den. 1. t.cz. 5. §t , s kinyilatkoztató, hogy addig, mig azon törvény fenáll, a’ határozathoz semmi esetre’ nem járulhat. E’ nyilatkozatnak mindjárt akadtak védői B. J. tb elmondá : mikép’ ő valt szerencsés K— 1F folyamod­ványát a’RR. elébe nyújtani, K.— arra kérte a’RRket, hogy unyi birtokát a’ többi közadózókkal aránylag adó alá venni méltóztassanak. A’ magyar nemesnek joga van, úgy hiszem, senki közülünk nem vonja kétségbe , tulajdonával saját tetszése, akaratja szerint rendelkezni, ő a’ birtokát elajándékozhatja , ’s hát mért ne tehetné azt, hogy birto­kától, úgy mint az adózók, az isten, ember előtt igazságos közadóba fizessen. K.-nak ez saját kívánsága ,­­ kérése ő nem mondja azt, hogy a’ t.R­. is adózzanak, hanem egyedül maga magát kívánja adó alá vettetni, mi, mint a’ felolvasott határozatból látható, el is fogadtatott; de m­ért is ne ezen kívánság senki’ jogát sem sérti, a’ törvény csak azt tartja , hogy a’ nemes adó alá nem vettethetik, nem pedig azt, hogy önkényesen nem adózhat.Ne méltóztassanak ezt segedelem­nek,hanem, mint az ajánló kívánja, közadónak tekinteni. Szóló úgymond, magam is hasonló állapotban vagyok, én is adózni kívánok, én adómat nem a’ f. RR, elébe, hanem a’ sz.-györgy mezei bírák’ kezébe fogom letenni.Kértem a’ RR-t egyszers­mind, hogy, mint háztelkes zsellért, a’ közmunkások’ soro­zatába is beigtassanak. Mindig azt mondják, kevés a’ kéz az utak’ csinálására,’s én azt állíthatom, hogy sokan a’közmun­kát tenni tartozók közül kihagyatnak, mert engem még egyszer se parancsoltak ’stb., kérte tehát, hogy az illetők e’ tekintetben szorosabb rendtartásra utasittassanak. R. P. főügyész nem tekinthette K.— ajánlatát egyébnek , mint segedelemnek, mert, úgymond, a’ folyamodásban feltételek vannak, a’ jobbágyi közadó pedig nem tesz feltételt. A. mesterképző tanító szinte csak segedelemkép’ tekintő , ki volt mondva, úgymond, múltkor is határozatban, hogy a’ megye adót nemestől el nem fogadhat. Tiltja ezt Ulászló’ törvénye. Akkor is, midőn azon törvény hozatott, szinte i­lyen esetek fordultak elő, sok nemes, régi kiváltságos jogait elhagyni kívánván , különféle adózásokat ajánlottak. Szeretem én is hazámat, ’s kész vagyok minden terheit hordozni, de meddig az említett törvény áll, melly nem­csak tiltja az adózást, hanem még azon nemest, ki­ adózni akar, perjurusnak bélyegzi, miután a’ törvényeket tiszte­letben tartatni kívánom, K.-nak ajánlatát , mint adót , el nem fogadhatom. B. K. plébános hiszi, hogy nem sokára eljövend az idő, midőn a’ haza­ felvirágzása’ elősegítésére mindenki adózni fog, de ahhoz hozzá nem járulhat, hogy a’ nemes jogairól lemondhasson, mert azon jog az egész corporatio’ joga. — A. M. m. alispán, úgymond, valljuk meg, hogy múltkor egy kis hiba történt, annyi azonban tagadhatsan, hogy a’ megye a’ törvény’korlátain túl hatá­rozatot nem hozhat. Voltak ellenben néhányan , kik a’ ha­tározat’ értelmében K.— ajánlatát , mint közadót kíván­ták tekintetni, a’ többség azonban úgy látá, hogy a’ múlt­kori végzés nem világos. Elnök ö mlaga szinte szabad ajánlatnak kivánta tekintetni. Én, úgymond, nem arról aka­rok szólani, mi tanácsos, jelenleg nem arról van szó: adós­­zon-e a’ nemesség birtokától, ha arról volna szó, én len­nék az első, ki az ajánlatot adnám. Hiszem, hogy a’mai nap nem lesz eldöntő Esztergom­­ vármegyében az adózás’ kérdésére; semmi sincs méltányosabb, igazságosabb , hogy a’ nemesség ne csak a’ nemzet’ előjogaiban, de terheiben is részesüljön. Szónok a’ szőnyegen forgó adózási rendszert számítás nélküli felkerülésből eredetinek tekintő, ez, úgy­mond, czélra nem vezet, söt ingerültséget és megelégület­­lenséget gerjeszt az adózók közt, mert, például, egy helység’ földesura adózzék birtokától, a’ másik ne, az egyik helység’ adózói kevésbbé fognak terheltetni, mint a’ másiké, ’s igy az egyenetlenség’ magva elhintetik. És vég­zéskép’ kimondá , hogy miután a’ multi határozat nem vi­lágos , K.— ajánlata , mint az adózók’ felsegélésére nyújtott segedelem, köszönettel fogadtatik, s jövendőre, is igy, mint szabad ajánlat, fog elfogadtatni, ’s a’ rovásos összeírásból kihagyatni fog. Utoljára még megemlitendőnek tartom , miképen múlt közgyűléskor Nedeczky Imre házi adószedő hivataláról leköszönvén, azon hivatalt elnyerni kívánók folyamodásaikat a’ jelen gyűlésre adák be, ’s, a’ s

Next