Pesti Hírlap, 1846. marcius (633-650. szám)

1846-03-26 / 647. szám

Csütörtök 647. Martius 2... 1846. Mek­telenik e’ lap minden héten négyszer* vasárnap , kedden , csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. Előfizethetni helyben líftc Si­ talajdSSSi hatvan utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. - Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példa- L­an­der er MpostaHivatal utján történhetik! - Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apróbetükkel 5 pengő kr. számíttatik. A Folyó évi április’ 1-je napjával kezdendő évnegyedi előfizetés a’„Pesti Hírlapra“, Buda­pesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 3 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani-utcza Horváth-ház) és minden cs. kir. postahivatalnál. __ TARTALOM. Előléptetések. Halálozás. Büntető eljárás. Vill. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Krasznamegye (felsőbb intézkedések , megyei levelek, indítvány a’ nemesi kiváltságok' megszüntetésére , zsidó ügy.) Vasmegye (pest, pozsonyi, zalai levél ’stb.) Fiume (keresked. érdekek) Vegyes közlemények: Tengerhajózó társulat, Ath­enaeum­­társulat. Külföld. H­irdetések. és EADÉTIV. Ő cs. ap. k. Fölsége a’ szombathelyi székes káptalanban a’ követ­kező kanonokokat, u. m­. Laky Károlyt olvasó; Krancsics Jó­zsefet éneklő; N­é­m­e­t­h Jánost őr-kanonokká; S­e­p­t­e­y Vincze kanonokot pedig pápóczi perjellé; — továbbá Misiin Jakab áld. papot dégi czimz. apáttá; ugyszinte M­á­c­z­y Imrét a’ kassai papnö­­vendékház’gyóntatóját a’ kassai kir.akadémia’ aligazgatójává kinevezni legkegy. méltóztatott.­­ cs. ap. kir. Fölsége Pyrker László egri pátriarka-érseknek a­ jénai egyetemtől nyert bölcsészet-tanári oklevél, ugyszinte Kard­it o­rd­ó József chinoroni ellenőrködő sómázsamesternek a’ frauendorfi kertm­ű­velő—társulattól neki megküldött lev. tagsági oklevél’ elfogad­­hatását kegy. megengedni méltóztatott. -- (B. — P. H.) Folyó hó’ 18-án halálozott meg Pesten, nyolcz heti beteges­­kedés után, Román József több nemes vármegyék’ táb­­labirája, több fő családok’ jogigazgatója és curialis ügyvéd, éle­tének 59 évében. Benne az ügyvédi kar egyik legjelesebb tagtár­sát veszté. — Béke hamvainak! BÜNTETŐ ELJÁRÁS. VIII. Említettük a’ büntető el­járást tárgyazó minapi czikkelyünkben , hogy a’ jelen­ségek általi bizonyítás iránt az újabb időkben tetemes változást szenvedtek a’ nézetek , ’s hogy a’ tudomány nem ellenzi a’ jelenségeknek nyomán való elmarasztást azon esetre , ha az eljárás szóbeli, ’s ha még ezen­felül egyéb , annak idejében felemlítendő biztosítékok­ról is gondoskodott a’ törvényhozás; — említettük azt is , hogy ezen biztosítékoknak fejtegetése bennünket az eskü­tt­­székek’ mezejére fog vezetni. — Hasonló eredménye lesz még egy más körülménynek is, mellynek fejtegetése vagy legalább rövid érintése e’ helyit szintén elkerülhetlenül szükséges. A’ régiebb bizonyítási theoria , értem azt, melly a’ középkorból örökségképen apáinkra szállott , azt tartotta , hogy azon esetre , ha a’ szabott bizonyítási quantum, p. o. önvallomás, két classicus tanú, ’stb. szerencsésen előállittatott , az elmarasztásnak szükségképen kell bekövetkeznie, ha mindjárt a’bírónak lelkiismerete elvér­­zenék is alatta. Ezen kissé erőszakos doctrina nehány tizeddel ezelőtt oda módosé '­­ hogy az érintett bizonyítási quan­tum mellett eli hatni ugyan a’vádlottat , dehogy azon es­­ a lírónak lelkiismerete e’ bizonyitás­mennyiség’ daczára is folyvást ellentmondana az elmarasz­­tásnak , ez elmaradhat; — most pedig már napról napra közösebbé válik a’ hit , hogy valamennyi tárgyilagos , általános bizonyítási rendszerrel fel kell hagyni, mert külön mindenik eset külön bizonyítási mértéket is kivon magának, ’s mert a’ meggyőződés tisztán alanyi momentumoknak öszvege lévén, valamint a’ positiv törvény nem mondhatja : mikor kell elmarasztani, úgy azon bizonyitmányi mennyi­séget sem határozhatja meg tárgyilagosan, mellyen alul nem szabad meggyőződésnek keletkezni a’ bíró’ kebelében; vagy, — ha más kifejezés talán helyesebbnek tetszenék annálfogva, mert mondathatnék , hogy az érintett quantum nem a’ meggyőződésről szól , hanem az elmaraszthatásról; mi annyit jelent, hogy lehetnek esetek , mikor a’ biró jobb meggyőződésének ellenére tartozik a’ gonosztevőt felmen­teni, mi nem olly zordonan hangzó, de aligha kevésbé fonák szabály annál, melly a’ vádlottat a’ biró’ jobb meggyőződé­sének daczára elmarasztalni rendelé; — mondom, ha más kifejezés inkább tetszik, hogy azon bizonyítási mennyiség sem határoztathatik meg eleve tár­gyilagosan , mellyen alul tévedés’ veszedelmével jár az el­­marasztás , a­minek természetes corolláriuma : hogy a’ vétség feletti itélethozásnak a’ biró’ alanyi meggyőződésén kell alapulnia. De hol van azon bírói testület, mellyet aggodalom nél­kül , a’ nélkül hogy a’ kezébe adott hatalom’ túlsúlyától kellene tartanunk, felhatalmazhatni: a) hogy puszta jelen­ségek’ nyomán a’ legsúlyosabb büntetést is szabhassa;­­mert bizonyságok’ mérlegelésénél nem tanácsos különb­séget tenni nagyobb és kisebb büntetések között , nem he­lyeselhető, his a’ törvényhozó igy szól: mindössze is egy év a’ büntetés , ’s igy elmarasztalod indiciumokra , de ha tíz évről szólana az Ítélet, akkor ne adj hitelt a’ jelenségeknek magokban véve,);—’s hol van azon bírói testület b) mellyet veszedelem nélkül menthetünk fel Ítéleteinek motiválása alól ? (világos, hogy az alanyi meg­győződésen, nem egyes tárgyilagos momentumokon alapuló ítélet, bár mint erő tessék velünk az ellenkezőt elhitetni, csak erkölcstanilag motiváltathatik, nem positívjogilag is.) Lesznek , kik válaszul fogják adni: lehet biz’­illyes testületet akár kinevezéstől függő de elmozdíthatlan , akár józan rendszer’ útján választott birák­­ból együvé szerkeszteni, feltéve, hogy a’ szükséges bizto­sítékokról más irányban gondoskodtunk; nevezetesen a) ha a’ vádlottnak széles alapon nyugvó recusatioi jog tulajdonitta­tik; (erre megjegyezzük, hogy ezen biztosíték, ha a’ „szé­les alap“ kifejezés, őszintén ’s alkalmazási szándékkal, nem szemfényvesztésül használtatik , az esküd­széki eljárás­ból kölcsönzött biztosítéknak mutatkozik); b) ha súlyosabb elmarasztáshoz nem elégeljük az egy­szerű többséget, hanem : vagy a’ szavazatok’ egyhangúságát vagy nevezetes többséget kívánunk; (erre megjegyezzük , hogy az gyarló esküttszék, melly ezen biztosítékot nem nyújtja) ; c) ha a’ ténykérdés különválasztatik a’ jogkérdéstől, mi által a’ heterogeneus’ szavazatok’ együvészámitásából kelet­kező önkénytelen fallaciáknak eleje vételik, ’s az ügy mint­egy kettős szempontból vizsgáltaik meg; (erre megjegyezzük, hogy az esküttszék részben ezen kérdéseknek egymástól különítésén alapul); d) ha jól szerkesztett, tehát biztosítékot, nyújtó felebb­­vitelről, vagy több felebbviteli instantiákról gondoskodunk;­­erre megjegyezzük, hogy bizonyos viszonyok között egyes esetekben, a’ felebbvitelt, eszményi tökéletességé­ben gondolva , mi is biztosítéknak néznék, mert általa az időnek néha ugyan kártékony, de néha meg’ üdvös közben­járása eszközöltetnék; alkalmazottságában mind­­azáltal ollyas valamivé vált, ’s tartok tőle , hogy ezentúl is válandik a’ felebbvitel, minek illusorius voltát még az 1841-diki Pesti Hírlap’ 38-dik számában tüntettük ki, hol igénytelen nézeteinket feltalálhatja az olvasó; szóbeliség mellett pedig, ollyatén szóbeliség mellett, min­t a’ büntető eljárás, mint láttuk volt, követel magának, az érdem­leges felebbvitel épen lehetetlenné válik , mit Hollandiá­nak ’s egyes olasz tartományoknak példája gyakorlatilag is bizonyit. Jól tudjuk , hogy vannak státusok , mellyek a’ szóbeliség’ ’s a’ felebbvitel’ párosítását megkísértették, de lesz alkalom bebizonyítanunk, hogy ott vagy a’ felebbvitel üres formalitás , vagy az eljárásnak szóbelivé keresztel­­tetése csak gúny akart lenni; ismeretesek előttünk az argu­mentumok, mellyek e’ kettőnek egy kalap alá férése mellett, a’ franczia fegyelmi eljárás’ formáiból következtetve, szok­tak felhordatni, de lesz idő , kimutatnunk a’ büntető ’s a’ fegyelmi ügyek’ roppant különbségéből következő más­­másnemű eljárás’ alkalmazhatását; lelkiismeretesen fontol­gattuk mindazt, mivel Mittermaier „die Mündlichkeit, das Anklageprinzip , die Öffentlichkeit und das Geschwor­­nengericht“ czim­ű­ legújabb munkájában támogatni igyek­­szik e’ kettőnek tervezett frigyét; de végre is csak a’ szerző’ nevében találtuk a’ súlyt, ’s ha tekintély el­len tekintély’zászlaja alatt kell küzdeni, ideírjuk egy Mit­termaier által is nagyrabecsü­lt férfiúnak, Nebenius badeni státusministernek , az 1834— 5-diki törvényhozó biztosság’ elnökének nézetét e’ tárgyban, mellyet két évvel ezelőtt, midőn az akkorban törvénynyé vált szóbeli eljárási rendszer felett folyt a’ tanácskozás, a’ badeni felső kamarában kö­vetkezőleg fejlesztett ki: „A’ ténykérdés feletti ítéletnek felebbvitele eljárásunk­kal meg nem egyeztethető. Ha a’ felebbviteli törvényszék előtt nem ismételteik az eljárás, akkor felsőbbséget tulaj­donítunk ollyas bírónak, ki nincsen a’ valóság’ kitudására szükséges eszközökkel ellátva, épen azon bíróság felett, mellynek jobb módja volt megközelíteni e’ czélt. Ha pedig a’ felebbviteli törvényszék előtt ismétlendő lenne az eljárás, akkor az előbbennek’ pontos reproductiója a’ lehetőségnek határain kívül fekszik , akkor inkább vagy kevésbbé módo­sult lészen az alap, mellynek felsőbb értéke ellen a’ dol­gok’ természete , az emlékhüséget gyengítő időnek lefolyá­sa is hangosan szólal fel, akkor más ítélet keletkezhetik igen , de nem ollyas, melly magasabbnak, érettebbnek mondathatnék.“ — Lám a’ gyakorlati státusférfiu még theo­reticus árva fejemnél is élesebben nyilatkozik az érdemle­ges felebbvitel ellen). Ha a’ mondottakat összefoglaljuk, világos , hogy a’ bün­tető bíróságtól követelt biztosítékok épen az esküttszéki el­járás’ mezején találtatnak fel, ’s hogy a’ d) alatti követe­léssel meg nem férőnek találtatik ugyan az esküttszék, de épen annálfogva , mert a’ szóbeli eljárás egyáltalában nem fér meg vele. A’ felebbiekböl kiviláglik az is , hogy a’ büntető eljá­rás , ha előzményeink állanak, szükségképen vagy esküitek által, vagy esküttek’ módjára ítélő birák által eszközlendő,— ’s hogy ez utóbbi veszedelmes választás fogna lenni, azt könnyű leszen majdan bebizonyítanunk. Az olvasó , úgy hisszük, fokról fokra igazolva látja ál­lításunkat, hogy a’ büntető eljárás körül az alkotmányos publicista által sürgetett biztosítékok ugyanazok a’jogtu­dós által követelt kellékekkel. Minket ez alkalommal a’ bi­zonyítások’ mérlegelése vezetett az esküstszékek’ mezejére, hová az alkotmányos polgárt tudnivalóképen másnemű előz­mények is vezérlik. Legközelebbi alkalommal tovább fejlesztjük e’ kér­dést. — Sz. L. fővárosi ujdonságaic. Újdonságaink’ mai rovatát „egy nemével“ a’ jövendölés­nek szándékoztunk megkezdeni. Nehezen vártuk az alkal­mat, mellyben politicai éles előrelátásunk’ ezen legújabb bizonyítványával lettünk volna föllépendők. De a’ Nemzeti újság megrontá örömünket , a’ Nemzetesnek soha későn nem járó buzgalma keresztbe fonta immár karjainkat, és meghajtá fejünket a’ fájdalom. Mert, a’ mit jövendölésként akartunk ma megemlíteni, azt most mármint tényt, legalább mint consumáltatni megkezdett factumot kell olvasóink’­elébe állítanunk. Röviden : a’ Nemzeti Újságban „Deák Fe-­­rencz és a’ zalai levél“ épen tegnapelőtt jelent meg első szállításban;— folytatása határ ’s korlát közé szoritva nincs, ’s mind a’ mellett, hogy a’ „mérsékleti pártiak“ olly­­formát akarnának jelenteni, mintha mérsékleti egyesüle­teknek volnának tagjai, a’ consumálás bizonyosan vég­telen időkig fog eltartani. Valószínűleg az illető többi lapok sem fognak soká késni az „elemzések“-kel, a­miket azu­tán, midőn már csaknem el lesznek felejtve, „Zergliederung“­­alakban rántand elő még egyszer a’ Zeitung, elhurczoland­­ván azokat még egyszer és végképen az örökkévalóságba. Tudtuk, hogy azon egészséges étek, mit ama’ nagy pinezér legújabban tálalt elő a’magyar közönségnek, sem beteg, sem idegen gyomornak való nem lesz, ’s, hogy az indige­­stiónak ezeknél el nem fog lehetni maradnia. Bátorkodunk azért jó étvágyat kivánni mindazoknak, kik még csak most rágódnak rajta, ’s jó emésztő erőt azoknak, kikben az még vérré nem válhatott. Mulatságos czikk lesz majd elég. — Bosco, ki — mint a’ Jelenkor mondja — f. hó’ 19-én adta „első mutatvány-cycrusát“ (már miért nem inkább mutat­­vány-cyprusát, mikor ez még szebb ?) bevégezte előadásait a’ nemzeti szinpadon. Közönségének száma minden elő­adásnál csökkent, ’s könnyen meglehet, hogy ő maga is, ki alkalmas localitást városunkban olly soká nem talált, le fog nem sokára csökkenni a’ német színpadra , ’s onnan még lejebb, ha netalán még ennél is találtatnának a’ jelen időben lentebb régiók. És nem találkoztunk emberrel , ki Bosco’ működésével meg lett volna elégedve , ’s ki oda dobott pénzének csak némi legkisebb hasznos eredményét tapasztalná is magán, kivévén netalán azt, hogy elmond­hatja , miszerint : látta Boscot. És mégis tömve volt a’ színház mindhárom ízben. Ez nem volt művészet, melly szívre, lélekre hatott volna ; nem volt tudomány avagy mesterség, melly vizsgálódásra, gondolkozásra hívta volna fel és ismeretekkel bővítette volna az észt, sőt még az érzékek’ működésének sem engede Bosco szabad tért, mert a’ megcsalt szemen kívül egyre sem vala az hatással. Elle­nkezőleg, e’ látványok némi kellemetlen, nyugtalanító érzéssel töltik el a’ nézőt, visszasülyesztvén őt azon kiskorú állapotába , mellyben elhitt mindent , mit látott ’s hallott a’ nélkül , hogy okai után kérdezősködött vagy azokat megértette volna. — ’S a’ ki látta a’ sűrű népséget , melly ezen mutatványokra csödült , ’s a’ ki megemléke­zett a’ tudományok’ és művészetek’ kongó teremeire , annak szomorú tanúságot lehetett vala tennie a’ nagy kö­zönség’ kedvteléséről. Mind a’ mellett azonban nem látunk e’ tüneményben olly nagy veszélyt, mert megvagyunk győ­ződve, hogy e’ mutatványoknak csupán a’ pillanatnyi kivan-

Next