Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)

1846-05-28 / 682. szám

ígyröl szóló május’ 19-ki czikke íratott. — A’ másik con­­ervativ lap, a’ Nemzeti Újság, et tekintetben a’ B. P. Hira­­ónak például szolgálhat. A’ Nemzeti Újság elfogadja a’ zövetség’ alkotmányos föltételeit. —­­ Fővárosi újdonságok. Egy kunsági levelet vettünk e’napokban, mellyböl több­ére a’ tanulság. Tartalma röviden az , hogy a’ levélíró tré­­ás kun férfiúhoz belépett nem régiben a’ helység’ határá­­ak csősze,’s arról kezde panaszkodni, mikép’ a’ rég’kimo­­ndt eső miatt gazdag aratás felőli vérmes reményei ismét meghiúsulásnak indulnak, és fanyar képpel néz elébe a’ ke­­övetkező drágaságnak. „De — folytató magát vigasztaló­ig a’ csősz — nagy szükség és drágaság csak még sem fog sietni, mert — úgymond — másfelé a’ sok eső’ követ­­keztében gazdag aratásnak kellene lennie; mit abból gya­­k­ta, hogy — mint hallja — mostanában az újságok teli van­­nak ujdon zsákokkal, ’s ezek ismét telidestek­ vannak iszttel, mi­nt és lakostársait arra birá , mikép’jövőre ik is elöfizetendnek újságokra,’s lesz majd ujdon uj zsákok­on lisztök, kenyerök 6 pstért annyi, mint a’ köles.41 — A’ ámbor csőszt ezután illendően felvilágositá a’ literatus kun érfiu a’dolog’valódi állásáról, azonban ez esetet mégis ónak látá közölni azért, hogy — mint írja — „ha netalán más vidékeken is illy liszttel kecsegtetnék magokat a’ lako­sok , ’s e’ következtében mindennapi keresetűkkel felhagy­nának — mire a’ sült galambot szájába váró kelet’ népének gén nagy hajlama van — alkalma legyen a’ t. ez. ujdonság­­ra urnák balgatag reményüket e’ sorok’ közzététele által meghiúsítani, ’s őket elhagyott foglalatosságaikra visszauta­sítani ’stb. — ’S mi ezennel teljesítjük is kivánatát „az ál­­ilott térmezökön megfeketült haragos kunoknak.“ — Mert mi rajtunk, ujdonságirókon, nem múlik soha, hogy lépést ne tartsunk a’ korral, hogy figyelembe ne ve­gyük a’ kor’ kivánatait. Íme most is egy inditványnyal lé­pünk fel, melly korszerűségre nézve bizonyosan ritkítandja párját. Nem állítunk képtelenséget, ha mondjuk, hogy so­rainkat legalább is 20,000 ember olvasta hetenkint négy­szer (’s olvashatná még legalább háromszor annyi) — e’ nagy közönséget magunk előtt képzeljük most, láttára láng­ra gyuladunk, rápillantunk falon függő aczélkardunkra, rá­­gondolunk almáriombeli atilánkra ’s azon szűk nadrágra, mit az ügyvédi diploma azonnal ki szokott túrni a’házból, és szónokiunk szokott modorban imigyen (az egyszer singu­­larisban). „Tekintetes hazámfiai! (melancholicus szünet). Vannak pillanatok, mikben önkénytelen lepik meg az embert a’ sza­badulás iránti vágyak, mikben akaratlanul is bilincsek’ és béklyók’ szétzúzására központosulnak izmaink’ minden vo­­naglásai (halljuk !). Igen! mert oh sanyarú időket élünk. Nézzetek ide rám ! nézzetek arczom’ szétmosott barázdáira! ’S rajtam csak azt látjátok, mit, ha tükörbe néznétek , tin— magatokon, mit e' honban milliókon láthattok. Arczomról a’ kínos izzadásnak hosszú nehéz csöppjei folyamokká alakulva úsznak le barkóm’ őserdejébe — arczomon gőzhajók úszhat­nának ! (Egy hang nevet, a’ másik lepisszegi.) És a’ verejték­nek e’sürü cseppjei nem szabad és önkénytes kifakadásai a’ kebel’ érzelmeinek. Én legalább tisztában állok magammal régóta, ’s egyenesen kimondom , hogy én ugyan soha illy aljas kigőzölgéseknek barátja nem voltam ’s nem is leszek. (Éljen!) ’S ime itt nyíltan vallom azt is, hogy e’ dolog leg­felsőbb befolyásnál fogva ránk van kényszerítve, ránk van parancsolva rólunk nélkülünk; felettünk egy idő óta pokoli lánggal égető zsarnok uralkodik (melly e’ tavasz­­szal úgy látszik , mintha uj ministereket kapott volna). — ’S e’ zsarnok — a’ nap. Igen, a’ nap, mit én tovább tűrni nem fogok. (Hosszas zaj, mi alatt egy oda repült fülesbagoly szót kér a’ zsarnok’ védelmére.) — Itt az idő, hogy szabadulásról gondolkozzunk. — Rövid leszek, ’s javaslatom’ előterjesztése által nem akarok én is a’ zsarnok’ szerepébe vágni­ ’S itt ismét bámulásra fognak ragadni benneteket Albion’ fejérlő partjainak institutiói, ’s Angliának velünk rokon (bullaju) népének kényelem- és leleményességbeni előmenete. E’ napokban történt, hogy déli 12 órakor a’ váczi utczán kelle végig sétálnom, sok száz ember’ szeme’ láttára. Forróan égetett a’ nap , felhőt pénzért sem lehetett volna látni az égen. ’S ez utczában még is kitárt esernyővel haladott Angliának egy ko­paszra borotvált fia, hűvös árnyékban daczolván a’ nap’ ha­talmával, ’s nevetvén az utcza’ sülő népének sületlen meg­jegyzéseit ’s gúnyait. Megállapodás nélkül haladt ő tovább, míg csak el nem nyélé szemem előtt a’ láthatár. Ez uraim, tény. ’S mi ebből a’ következés? Az, hogy mindnyájunk­nak lévén esernyője — (egy karzati hang: nincs! — de a’ szónok nem hallgat rá) az esernyőt változtassuk napernyővé; dobverökhöz hasonló divatos kurta botok helyett esernyőt viseljünk, ’s kövessük a’ miveltebb nemzetek’ példáját , gomba-idomban állván ellent az újabb idők’ zsarnoki kín­zásainak. Reméljük, hogy a’ méltóságos főrendek elsők lesznek , kik e’ fontos reformtól nem vonandják meg haza­fius közremunkálásukat.Nektek, a’ kiknek ez nem tetszik, sza­badságtokban áll ingre vetkőzve járkálnotok utczáinkon, vagy a’ Dunapart’ hajókötelei között, vagy a’ targoncza’ rudjai után — de nekünk, kiket fekete posztó-hüvelybe szorított a’ természet, nekünk máskép’ cselekednünk nem szabad. Általunk nyerend a’ hazai ipar is — vive le parapluie !“ (Vegyes kiabálások, részvét és részvétlenség hajba kapnak.) — Ábrányi Kornél hazánkfia és tagja egy előkelő magyar nemes családnak, e’ napokban utazik fel Bécsbe, hol hosszabb ideig szándékozik tartózkodni, hogy az ottani jelesebb tanítók által magának a’ zongorászat’ magasabb is­mereteit megszerezze. Igen sajnáljuk, hogy nyilvánosan köztünk nem hallatta magát ez úttal, annál is inkább, mint­hogy ő már jelenleg is olly képzettséggel bir e’ nemben, melly nem mindennapi élvezetet nyújt, ’s minélfogva iránta a’ legszebb reményekre vagyunk feljogosítva. — Fiatal ha­zánkfia ezen kiutazása által oda hagyta az ősi örökös ke­nyeret, a’táblabiróságot, 's újabb bizonyítványát adá ez által, miszerint aristocratiánk is mindinkább a’ korhoz si­mulni ’s a’százados előítéletek’ és alaptalan büszkeség’ jár­maiból kibontakozni igyekszik. Adjon isten kedvező sikert iparkodásainak! — A’ Nemzeti Újság azt hirdette, hogy Czakó bizonyos Ztirchlehner ur’ bizonyos német drámájának magyarra for­dításán dolgozik. Czakó történetesen a’ dologról nem tud semmit, és pálinkás jó reggelt kíván általunk a’ Nemzeti Újságnak. — A’ bécsi zenész, ifjabb Strauss jövő hónap’ 12-én érkezik le Pestre 32 tagból álló személyzetével. 13-án a’ nemzeti színházban lépend fel, később a’ Horváth-kertben, császárfürdőben ’stb. Mondják , hogy csárdásokat is szer­zett ez alkalomra ■— Micsoda adót szeretnek némelly conservativek , ’s miféle adót nem szeretünk mi? — A’ Híradót. (Értvén t. i. a’ budapestit, nem az erdélyit). Nem szükség okul felhozni egyebet, mint annak Devalvationalis rovatát, melly napról napra émelygősbbé válik. Okok helyett személyeskedések­kel harczolni ’s azt hinni, hogy találkozik ember, ki azon piszkolódásokon mosolyogni tudjon , igen devalvált lélek­­állapotra mutat. Szép fiú lehet, a’ ki írja. Feje ollyan — , mint a’ tapló-sipka, mihelyt a’ Hetilap szikrát vet, ez azon­nal bekapja, meggyül, ’s büdös szaggal tovább ég. — Petényi Salamon uj nadályokat fedezett fel Ugyan minek tette ezt a’ tudós férfiú, — mikor úgyis elég a’ pió­­cza az országban és az országon kívül. — Sáry Fanny tánczosnönk vendégszerepekre váratik Pestre tanítójával Guerrával együtt, — azután ismét Párisba utaztatik a’ pártfogók. — A’ rágalmazó nyelvűek azt kürtölik , hogy operi­­stáink hanyagok. Nem igaz. „Don Sebastian“ már fél év óta van kiosztva, ’s fél év múlva meg is fog talán tartatni — legalább erősen beszélik — az első próba. De az nem igaz, hogy hanyagok. — Kuthy’ „Hazai rejtelmein­nek Vl­ ik füzete már meg­jelent. Figyelmeztetjük előfizetőit és olvasóit. — Azt kérdezték tőlünk e’ napokban, valljon nem va­gyunk-e egyszersmind az Ungar’ dolgozó társai is, miután újdonságaink’ nagy része másnap — mint mondják — ren­desen megjelenik az Ungarban is, a’ nélkül, hogy valaha megneveztetnék a’forrás? — Gratulálunk magunknak, de nem emlékezünk tisztán e’ tárgyú kötelezésünkre. — A’ P. Zig rész néven veszi legújabban az Ungarnak, hogy ez a’magyar nyelvet hazai nyelvnek (Landes-Sprache) nevezé. Kérjük igen szépen, hogy hívják ezen Landot ? Magyarországnak. A’ P. Zeitung tehát hallgasson, ha ismét rész hírbe nem akar kevertetni. — □ Törvényadtósági dolgok. TEMESBÖL. Május’ 20. — Évnegyedes közgyűlésünk ápril’ 21-én kezdetvén, a’ folyó hó’ 1-ső napján fejeztetett be. Hosszú idő , tekintve újabb korbani gyűléseink’ folya­matát. Mióta nálunk, a’ közérdek’ háttérbe szorításával, egyéni számítások’ viszketege lett a’ határozatok’ alakításának rugója , mellynek egyik tulajdona: állását mohón félteni, ’s melly azért minden egyes esetben a’ siker’ mentül előbbi kivívásán nyugtalanul csüggve, szenvedelmétől ellankasz­­tottan, a’ fáradalom alatt hamar görnyed meg , — tanács­kozásaink a’ harmadik napon túl ritkán nyúltak el. ’S hogy ez úttal úgy történt, azt a’conservativek az ellenzéknek nem egyszer vetették e’ gyűlés alatt szemére. Mert az ellenzék’ tagjai, ámbár a’ komoly tanácskozás és elvek­­keli vitatkozás úgy, mint a’ haza’ nevébeni kénysze­rítés, elleneik’ küzdelmi modorával szemközt, hatástalan fegyver,—­e’ gyűlés alatt kötelességüknek hitték a’ tanács­kozásba élénken folyni be, mi okozá, hogy a’ győztes párt diadaláért nyomról nyomra küzdeni kénytelenült. ’S jön ez igy, miután magános körünkben vitattatott am a’ nézet, valljon e’ megye’ mostani viszonyaiban nem üdve­­sebb- e, ha az ellenzék a’ nyilvános küzdtérről vissza­vonul, ’s azzal elleneinek győzelmi alkalmait kevesbíti , — azon tekintetnek helyt engedett, miszerint a’ hazafi kebel’ legszentebb ihletével pártolt nagy kérdéseket kegytelen megrohanások­ ellenében képviseletlenűl ’s védelem nélkül hagyni polgári bűn , ’s miszerint a’ közvélemény’ érdeké­ben lenni ismertetett, hogy közhatóság’ képét viselő testü­let’ jelleme minden árnyvonásaiban a’ közvélemény előtt zárva álljon, millyensége szerint annak méltánylását vagy átkát nyerendő. Az ellenzék’ fellépése nélkül a’ közönség nem ismerné a’közügyek felett megyénkben határozó, ’s valódiságában leginkább az ellenzék’ visszatorlásaiban nyi­latkozó szellemet, melly ha n­em kényszerittetnék meztelen­ségében tűnni fel, nem terjedne naponkint tovább a' meg­ütközés ’s fájdalom megyénk’ jelen sorsa felett, ’s nem kezdene ingadozni a’ győztes párt’önsorainak épsége. Igen, az uralkodásbani m­érsékletlenség’ minden érdeket taposó tulságai már türhetlenné váltak sokak előtt, azok’ rendeiben is, kik a’ mostani többséget megalakitani segítettek. E­ jelenség a’ jobbra változást reményére fog- e alapos okot szülni, még a’ bizonytalanság’ leplétől borítva van. Közgyűlésünk’ tárgyai közül a’ jelentőbbeket közöljük, megjegyezvén, hogy az első három napi ülés’mindenikét egy egy tárgy töltötte be. Ugyanis ( 1) a gyűlés első nap­ján elnök főispáni helyettes’ megnyitó beszéde után V. S. és utána nyomban Sz. A. első alispán állottak fel. Amaz a hiedelemben, hogy az alispán a* megye’ dolgairól teend előterjesztést, a szót átengedte. *) De növekedő kíván­csiságtól kísértetve Sz. A. ez értelemben fejlesztő elő­­adását, „régi s újabb időkben jelesebb fejedelmeink’or­szágosait egy egy nagyszerűbb esemény jellemző. Sz. Ist­ván — úgymond — a’ pogány népet keresztyénné, II. András alkotmányossá,­llő Lajos hatalmassá téve, a’ nagy Mátyás a’ tudományoknak is oltárt emelt, 2-ik’ Mátyás bányász-könyvvel ajándékozott meg bennünket ’stb. majd korunkra érve , azt a’ hitel körüli intézkedések ’s a’ ké­­pességi engedményekről dicsőité , ’s midőn pr­ár tudnivá­­gyunk , mi lesz ezen , az ország’ őskorától napjainkig hömpölygő inductiónak czélja , fő fokra hágott, szónok végre leszállt tárgyára , felvilágosítván bennünket arról , miképen átalakulási pályánk’akadékos menetele onnan veszi okát, hogy a’ kérdések alólról indíttatnak , holott az, mi a’ nemzetnek leginkább fáj, az, mi ide lent legbuzgóbb óhajtás, természetesen oda fen sokkal jobban tudatik, és azér­t ő a’ jelenkori legnagyobb eseményének vallja azon királyi­­ke­gyelmet , melly a’ nemzetnek átalakulási útján bölcs ve­zért adott. T. i. a’ tekintetes RR. az újságból meg­értették gróf A.— G.— hivatali előléptetését, mi feletti határtalan öröm’ kifejezésére, szóló, a’ dicsőitetthez inté­zendő üdvözlő feliratot indítványoz , a’ bókolat és ma­gasztalás’ legcsillogóbb alakjában. Utána V. S. előadja, hogy a’ megyei pénztár’aggasztó viszonyait akarta min­denek előtt szóba hozni, mert személy és vagyon-bátor­­ság’ gondja a’ közhatalom’ első teendője, a’ nép’ adója pe­dig e’ gondot főleg érdemli, — mivel azonban Sz. A. olly váratlan inditványnyal lépett fel, hogy egyszerre két tárgy­ról ne kelljen vitatkozni, kéri a’őket, hogy határozzák el: legyen-e a’ gratulationális , vagy az adóügyi indítvány’ fölvételének elsősége? — Gratulatio! harsogott válaszul. ’S e’ tárgy felett élénk vita folyt ddhitáni 3 óráig. — G. I., V. S., G. J., W. J , N. A. , K. L. és F. J. ellenző okaikból nehányat vonunk ki. Személyesség iránti ellenszenv tőlök távol van, mert a’nemzet’ javára intézett cselekményt, bárkié legyen, hálás megismeréssel szokták fogadni. Ké­­pességi tulajdonát sem vonják kétségbe senkinek, és azt szándékában elfogultnak sem állítják, sőt kijelentik, hogy a’ hon’ nagy kérdéseinek kifejtésében azon helytől munkás baráti befolyást követelni kell és szükség. De az egyéni pályafutás iránt hálát’s örömet nyilvánítani akkor látják he­lyén, ha azt már megtörtént tények igazolják. Várjuk be azokat, ’s dicsérjük a’napot áldoztával, nehogy köztéren személyeinknek kegyeket kihizelegni akarni láttassunk. Ez öröm-felirás a’ gyakorlatba is ütközik. Ujsági hírre alapit—­tatik, a’ gyakorlatos üdvözletek pedig hivatalos értesítés’ következtében tétettek ekkorig. — E’ jegyzetek 's ezekhez hasonlók által az inditványpártolók ékesnél ékesebb phrasi­­sok szavalására serkentetének. — Az indítvány tehát, — a’ pártolók szerint nem mint formalitás , hanem mint benső öröm és rokonszenv’ tolmácslása, egész kiterjedésében elfogadtatott. 2) A’ gyűlés’ második napját a’ megyei pénztár, iga­zabban a’ D. M. kezelése alatt támadt hiány’ tárgyalása fog­lalta el. Olvasóink emlékeznek arról, mi a’ múlt közgyűlés alatt e’ tárgyban végeztetett. Az akkor megrendeltek’ ered­ménye volt most bejelentendő. Bejelentetett tehát, hogy a) az alispán , azon megbízásában, miszerint b. Sinától a’ nála D. M. által kirt 80.000 ftról teljes bizonyosságot szerezzen, nejei halála miatt nem járhatott el,— kénytelenitletvén több ideig távol lenni; b) a­ számvevő választmány D. M. vá­laszpontjainak tárgyalásában szinte nem járt el, minthogy azok csak a’ jelen gyűlés előtti napon adattak be az alis­pánhoz; — c) D. M. azért nem ten eleget a’ válasz’pontjait hat hét alatt bekivánó megyei rendeknek , mert a’ január’ 29-én meghitelesitett határozatot állítólag csak mart. 5-én vette; d) a­ tiszti ügyész b. Sinánál D. M. állítólagos 80,000 ftját letiltotta, — e) L. J. volt másod föadószedő’javainak zárba vétele is eszközölve van, — azonban f) a’ szolgabiró, kire a’ fogyaték’ biztosítékául kijelölt 80,000 pftnyi köte­lezvénynek D. M-tól átvétele és bemutatása bízatott, je­lenté , hogy „ebbeli felszólítására D. M. nyilatkozást sem adott, a’ kért kötelezvényt annál kevesbbé.“ — Az alispán’ mentegetésének alapja gyengédségből nem ostromoltatott. — Ha a’ január’ 29. készen volt végzés csak martius 2 5-én került D. M. kezébe, mi által a’ küldöttség’ munkálkodása meggátolva volt, az a’ kiadói pontosság ’s a’ levélviteli fel­ügyelet’ mély sülyedésének jele, mit orvosolni a’megyei igazgatás’ tökélyesitését czimül hordó rendszernek azonnal feladata lett volna illynemű észrevételek után, mi a’ dráma’ hősét D. M-t illeti, számosan a’ megütközésnek legélesebb kifejezéseivel szólottak azon merényről, mit felsőbb ’s me­gyei rendeletek’mellőzésével olly tárgyban, melly a’szigor­nak minden eszközeivel intézendő, olly egyén tanúsít, ki ez ügy’ tekintetében a’ megyének személyesen alá vetve van. A’ gőg, mellyel számadással tartozó a’ megye’ ren­deletét nemcsak teljesítetlenül hagyta, hanem feleletre sem méltatta, a’ közigazgatási körében abnormis esemény. Szó­lották ez ügyben : G. J , N. A., V. A., G. I., V. S., W. J , K. L., K. V., K. L., F. J., D. M., pártolván vagy V. S. in­dítványát , miszerint fogyatékának biztosítékát benyújtani makacsul vonakodó D. M. ellen , miután minden más eszköz kimerittetett, az 1723: 63. és 1622: 65—ik t.cz. értelmé­ben a’ személyes letartóztatás elhatározandó vala , — vagy *) Utósó tisztujitásunk óta a­ közigazgatási rendes menetelé­nek megtudására annyira czélszerű alispáni, vagy elnöki tudósítások aj gyűlések­ megnyitásait többé nem követik. Persze, minek avval is terhelniük magukat, mikor így ké­nyelmesebb. 362

Next