Pesti Hírlap, 1846. május (667-684. szám)
1846-05-28 / 682. szám
ígyröl szóló május’ 19-ki czikke íratott. — A’ másik conervativ lap, a’ Nemzeti Újság, et tekintetben a’ B. P. Hiraónak például szolgálhat. A’ Nemzeti Újság elfogadja a’ zövetség’ alkotmányos föltételeit. — Fővárosi újdonságok. Egy kunsági levelet vettünk e’napokban, mellyböl többére a’ tanulság. Tartalma röviden az , hogy a’ levélíró tréás kun férfiúhoz belépett nem régiben a’ helység’ határáak csősze,’s arról kezde panaszkodni, mikép’ a’ rég’kimondt eső miatt gazdag aratás felőli vérmes reményei ismét meghiúsulásnak indulnak, és fanyar képpel néz elébe a’ keövetkező drágaságnak. „De — folytató magát vigasztalóig a’ csősz — nagy szükség és drágaság csak még sem fog sietni, mert — úgymond — másfelé a’ sok eső’ következtében gazdag aratásnak kellene lennie; mit abból gyakta, hogy — mint hallja — mostanában az újságok teli vannak ujdon zsákokkal, ’s ezek ismét telidestek vannak iszttel, mint és lakostársait arra birá , mikép’jövőre ik is elöfizetendnek újságokra,’s lesz majd ujdon uj zsákokon lisztök, kenyerök 6 pstért annyi, mint a’ köles.41 — A’ ámbor csőszt ezután illendően felvilágositá a’ literatus kun érfiu a’dolog’valódi állásáról, azonban ez esetet mégis ónak látá közölni azért, hogy — mint írja — „ha netalán más vidékeken is illy liszttel kecsegtetnék magokat a’ lakosok , ’s e’ következtében mindennapi keresetűkkel felhagynának — mire a’ sült galambot szájába váró kelet’ népének gén nagy hajlama van — alkalma legyen a’ t. ez. ujdonságra urnák balgatag reményüket e’ sorok’ közzététele által meghiúsítani, ’s őket elhagyott foglalatosságaikra visszautasítani ’stb. — ’S mi ezennel teljesítjük is kivánatát „az álilott térmezökön megfeketült haragos kunoknak.“ — Mert mi rajtunk, ujdonságirókon, nem múlik soha, hogy lépést ne tartsunk a’ korral, hogy figyelembe ne vegyük a’ kor’ kivánatait. Íme most is egy inditványnyal lépünk fel, melly korszerűségre nézve bizonyosan ritkítandja párját. Nem állítunk képtelenséget, ha mondjuk, hogy sorainkat legalább is 20,000 ember olvasta hetenkint négyszer (’s olvashatná még legalább háromszor annyi) — e’ nagy közönséget magunk előtt képzeljük most, láttára lángra gyuladunk, rápillantunk falon függő aczélkardunkra, rágondolunk almáriombeli atilánkra ’s azon szűk nadrágra, mit az ügyvédi diploma azonnal ki szokott túrni a’házból, és szónokiunk szokott modorban imigyen (az egyszer singularisban). „Tekintetes hazámfiai! (melancholicus szünet). Vannak pillanatok, mikben önkénytelen lepik meg az embert a’ szabadulás iránti vágyak, mikben akaratlanul is bilincsek’ és béklyók’ szétzúzására központosulnak izmaink’ minden vonaglásai (halljuk !). Igen! mert oh sanyarú időket élünk. Nézzetek ide rám ! nézzetek arczom’ szétmosott barázdáira! ’S rajtam csak azt látjátok, mit, ha tükörbe néznétek , tin— magatokon, mit e' honban milliókon láthattok. Arczomról a’ kínos izzadásnak hosszú nehéz csöppjei folyamokká alakulva úsznak le barkóm’ őserdejébe — arczomon gőzhajók úszhatnának ! (Egy hang nevet, a’ másik lepisszegi.) És a’ verejtéknek e’sürü cseppjei nem szabad és önkénytes kifakadásai a’ kebel’ érzelmeinek. Én legalább tisztában állok magammal régóta, ’s egyenesen kimondom , hogy én ugyan soha illy aljas kigőzölgéseknek barátja nem voltam ’s nem is leszek. (Éljen!) ’S ime itt nyíltan vallom azt is, hogy e’ dolog legfelsőbb befolyásnál fogva ránk van kényszerítve, ránk van parancsolva rólunk nélkülünk; felettünk egy idő óta pokoli lánggal égető zsarnok uralkodik (melly e’ tavaszszal úgy látszik , mintha uj ministereket kapott volna). — ’S e’ zsarnok — a’ nap. Igen, a’ nap, mit én tovább tűrni nem fogok. (Hosszas zaj, mi alatt egy oda repült fülesbagoly szót kér a’ zsarnok’ védelmére.) — Itt az idő, hogy szabadulásról gondolkozzunk. — Rövid leszek, ’s javaslatom’ előterjesztése által nem akarok én is a’ zsarnok’ szerepébe vágni ’S itt ismét bámulásra fognak ragadni benneteket Albion’ fejérlő partjainak institutiói, ’s Angliának velünk rokon (bullaju) népének kényelem- és leleményességbeni előmenete. E’ napokban történt, hogy déli 12 órakor a’ váczi utczán kelle végig sétálnom, sok száz ember’ szeme’ láttára. Forróan égetett a’ nap , felhőt pénzért sem lehetett volna látni az égen. ’S ez utczában még is kitárt esernyővel haladott Angliának egy kopaszra borotvált fia, hűvös árnyékban daczolván a’ nap’ hatalmával, ’s nevetvén az utcza’ sülő népének sületlen megjegyzéseit ’s gúnyait. Megállapodás nélkül haladt ő tovább, míg csak el nem nyélé szemem előtt a’ láthatár. Ez uraim, tény. ’S mi ebből a’ következés? Az, hogy mindnyájunknak lévén esernyője — (egy karzati hang: nincs! — de a’ szónok nem hallgat rá) az esernyőt változtassuk napernyővé; dobverökhöz hasonló divatos kurta botok helyett esernyőt viseljünk, ’s kövessük a’ miveltebb nemzetek’ példáját , gomba-idomban állván ellent az újabb idők’ zsarnoki kínzásainak. Reméljük, hogy a’ méltóságos főrendek elsők lesznek , kik e’ fontos reformtól nem vonandják meg hazafius közremunkálásukat.Nektek, a’ kiknek ez nem tetszik, szabadságtokban áll ingre vetkőzve járkálnotok utczáinkon, vagy a’ Dunapart’ hajókötelei között, vagy a’ targoncza’ rudjai után — de nekünk, kiket fekete posztó-hüvelybe szorított a’ természet, nekünk máskép’ cselekednünk nem szabad. Általunk nyerend a’ hazai ipar is — vive le parapluie !“ (Vegyes kiabálások, részvét és részvétlenség hajba kapnak.) — Ábrányi Kornél hazánkfia és tagja egy előkelő magyar nemes családnak, e’ napokban utazik fel Bécsbe, hol hosszabb ideig szándékozik tartózkodni, hogy az ottani jelesebb tanítók által magának a’ zongorászat’ magasabb ismereteit megszerezze. Igen sajnáljuk, hogy nyilvánosan köztünk nem hallatta magát ez úttal, annál is inkább, minthogy ő már jelenleg is olly képzettséggel bir e’ nemben, melly nem mindennapi élvezetet nyújt, ’s minélfogva iránta a’ legszebb reményekre vagyunk feljogosítva. — Fiatal hazánkfia ezen kiutazása által oda hagyta az ősi örökös kenyeret, a’táblabiróságot, 's újabb bizonyítványát adá ez által, miszerint aristocratiánk is mindinkább a’ korhoz simulni ’s a’százados előítéletek’ és alaptalan büszkeség’ jármaiból kibontakozni igyekszik. Adjon isten kedvező sikert iparkodásainak! — A’ Nemzeti Újság azt hirdette, hogy Czakó bizonyos Ztirchlehner ur’ bizonyos német drámájának magyarra fordításán dolgozik. Czakó történetesen a’ dologról nem tud semmit, és pálinkás jó reggelt kíván általunk a’ Nemzeti Újságnak. — A’ bécsi zenész, ifjabb Strauss jövő hónap’ 12-én érkezik le Pestre 32 tagból álló személyzetével. 13-án a’ nemzeti színházban lépend fel, később a’ Horváth-kertben, császárfürdőben ’stb. Mondják , hogy csárdásokat is szerzett ez alkalomra ■— Micsoda adót szeretnek némelly conservativek , ’s miféle adót nem szeretünk mi? — A’ Híradót. (Értvén t. i. a’ budapestit, nem az erdélyit). Nem szükség okul felhozni egyebet, mint annak Devalvationalis rovatát, melly napról napra émelygősbbé válik. Okok helyett személyeskedésekkel harczolni ’s azt hinni, hogy találkozik ember, ki azon piszkolódásokon mosolyogni tudjon , igen devalvált lélekállapotra mutat. Szép fiú lehet, a’ ki írja. Feje ollyan — , mint a’ tapló-sipka, mihelyt a’ Hetilap szikrát vet, ez azonnal bekapja, meggyül, ’s büdös szaggal tovább ég. — Petényi Salamon uj nadályokat fedezett fel Ugyan minek tette ezt a’ tudós férfiú, — mikor úgyis elég a’ piócza az országban és az országon kívül. — Sáry Fanny tánczosnönk vendégszerepekre váratik Pestre tanítójával Guerrával együtt, — azután ismét Párisba utaztatik a’ pártfogók. — A’ rágalmazó nyelvűek azt kürtölik , hogy operistáink hanyagok. Nem igaz. „Don Sebastian“ már fél év óta van kiosztva, ’s fél év múlva meg is fog talán tartatni — legalább erősen beszélik — az első próba. De az nem igaz, hogy hanyagok. — Kuthy’ „Hazai rejtelmeinnek Vl ik füzete már megjelent. Figyelmeztetjük előfizetőit és olvasóit. — Azt kérdezték tőlünk e’ napokban, valljon nem vagyunk-e egyszersmind az Ungar’ dolgozó társai is, miután újdonságaink’ nagy része másnap — mint mondják — rendesen megjelenik az Ungarban is, a’ nélkül, hogy valaha megneveztetnék a’forrás? — Gratulálunk magunknak, de nem emlékezünk tisztán e’ tárgyú kötelezésünkre. — A’ P. Zig rész néven veszi legújabban az Ungarnak, hogy ez a’magyar nyelvet hazai nyelvnek (Landes-Sprache) nevezé. Kérjük igen szépen, hogy hívják ezen Landot ? Magyarországnak. A’ P. Zeitung tehát hallgasson, ha ismét rész hírbe nem akar kevertetni. — □ Törvényadtósági dolgok. TEMESBÖL. Május’ 20. — Évnegyedes közgyűlésünk ápril’ 21-én kezdetvén, a’ folyó hó’ 1-ső napján fejeztetett be. Hosszú idő , tekintve újabb korbani gyűléseink’ folyamatát. Mióta nálunk, a’ közérdek’ háttérbe szorításával, egyéni számítások’ viszketege lett a’ határozatok’ alakításának rugója , mellynek egyik tulajdona: állását mohón félteni, ’s melly azért minden egyes esetben a’ siker’ mentül előbbi kivívásán nyugtalanul csüggve, szenvedelmétől ellankasztottan, a’ fáradalom alatt hamar görnyed meg , — tanácskozásaink a’ harmadik napon túl ritkán nyúltak el. ’S hogy ez úttal úgy történt, azt a’conservativek az ellenzéknek nem egyszer vetették e’ gyűlés alatt szemére. Mert az ellenzék’ tagjai, ámbár a’ komoly tanácskozás és elvekkeli vitatkozás úgy, mint a’ haza’ nevébeni kényszerítés, elleneik’ küzdelmi modorával szemközt, hatástalan fegyver,—e’ gyűlés alatt kötelességüknek hitték a’ tanácskozásba élénken folyni be, mi okozá, hogy a’ győztes párt diadaláért nyomról nyomra küzdeni kénytelenült. ’S jön ez igy, miután magános körünkben vitattatott am a’ nézet, valljon e’ megye’ mostani viszonyaiban nem üdvesebb- e, ha az ellenzék a’ nyilvános küzdtérről visszavonul, ’s azzal elleneinek győzelmi alkalmait kevesbíti , — azon tekintetnek helyt engedett, miszerint a’ hazafi kebel’ legszentebb ihletével pártolt nagy kérdéseket kegytelen megrohanások ellenében képviseletlenűl ’s védelem nélkül hagyni polgári bűn , ’s miszerint a’ közvélemény’ érdekében lenni ismertetett, hogy közhatóság’ képét viselő testület’ jelleme minden árnyvonásaiban a’ közvélemény előtt zárva álljon, millyensége szerint annak méltánylását vagy átkát nyerendő. Az ellenzék’ fellépése nélkül a’ közönség nem ismerné a’közügyek felett megyénkben határozó, ’s valódiságában leginkább az ellenzék’ visszatorlásaiban nyilatkozó szellemet, melly ha nem kényszerittetnék meztelenségében tűnni fel, nem terjedne naponkint tovább a' megütközés ’s fájdalom megyénk’ jelen sorsa felett, ’s nem kezdene ingadozni a’ győztes párt’önsorainak épsége. Igen, az uralkodásbani mérsékletlenség’ minden érdeket taposó tulságai már türhetlenné váltak sokak előtt, azok’ rendeiben is, kik a’ mostani többséget megalakitani segítettek. E jelenség a’ jobbra változást reményére fog- e alapos okot szülni, még a’ bizonytalanság’ leplétől borítva van. Közgyűlésünk’ tárgyai közül a’ jelentőbbeket közöljük, megjegyezvén, hogy az első három napi ülés’mindenikét egy egy tárgy töltötte be. Ugyanis ( 1) a gyűlés első napján elnök főispáni helyettes’ megnyitó beszéde után V. S. és utána nyomban Sz. A. első alispán állottak fel. Amaz a hiedelemben, hogy az alispán a* megye’ dolgairól teend előterjesztést, a szót átengedte. *) De növekedő kíváncsiságtól kísértetve Sz. A. ez értelemben fejlesztő előadását, „régi s újabb időkben jelesebb fejedelmeink’országosait egy egy nagyszerűbb esemény jellemző. Sz. István — úgymond — a’ pogány népet keresztyénné, II. András alkotmányossá,llő Lajos hatalmassá téve, a’ nagy Mátyás a’ tudományoknak is oltárt emelt, 2-ik’ Mátyás bányász-könyvvel ajándékozott meg bennünket ’stb. majd korunkra érve , azt a’ hitel körüli intézkedések ’s a’ képességi engedményekről dicsőité , ’s midőn prár tudnivágyunk , mi lesz ezen , az ország’ őskorától napjainkig hömpölygő inductiónak czélja , fő fokra hágott, szónok végre leszállt tárgyára , felvilágosítván bennünket arról , miképen átalakulási pályánk’akadékos menetele onnan veszi okát, hogy a’ kérdések alólról indíttatnak , holott az, mi a’ nemzetnek leginkább fáj, az, mi ide lent legbuzgóbb óhajtás, természetesen oda fen sokkal jobban tudatik, és azért ő a’ jelenkori legnagyobb eseményének vallja azon királyikegyelmet , melly a’ nemzetnek átalakulási útján bölcs vezért adott. T. i. a’ tekintetes RR. az újságból megértették gróf A.— G.— hivatali előléptetését, mi feletti határtalan öröm’ kifejezésére, szóló, a’ dicsőitetthez intézendő üdvözlő feliratot indítványoz , a’ bókolat és magasztalás’ legcsillogóbb alakjában. Utána V. S. előadja, hogy a’ megyei pénztár’aggasztó viszonyait akarta mindenek előtt szóba hozni, mert személy és vagyon-bátorság’ gondja a’ közhatalom’ első teendője, a’ nép’ adója pedig e’ gondot főleg érdemli, — mivel azonban Sz. A. olly váratlan inditványnyal lépett fel, hogy egyszerre két tárgyról ne kelljen vitatkozni, kéri a’őket, hogy határozzák el: legyen-e a’ gratulationális , vagy az adóügyi indítvány’ fölvételének elsősége? — Gratulatio! harsogott válaszul. ’S e’ tárgy felett élénk vita folyt ddhitáni 3 óráig. — G. I., V. S., G. J., W. J , N. A. , K. L. és F. J. ellenző okaikból nehányat vonunk ki. Személyesség iránti ellenszenv tőlök távol van, mert a’nemzet’ javára intézett cselekményt, bárkié legyen, hálás megismeréssel szokták fogadni. Képességi tulajdonát sem vonják kétségbe senkinek, és azt szándékában elfogultnak sem állítják, sőt kijelentik, hogy a’ hon’ nagy kérdéseinek kifejtésében azon helytől munkás baráti befolyást követelni kell és szükség. De az egyéni pályafutás iránt hálát’s örömet nyilvánítani akkor látják helyén, ha azt már megtörtént tények igazolják. Várjuk be azokat, ’s dicsérjük a’napot áldoztával, nehogy köztéren személyeinknek kegyeket kihizelegni akarni láttassunk. Ez öröm-felirás a’ gyakorlatba is ütközik. Ujsági hírre alapit—tatik, a’ gyakorlatos üdvözletek pedig hivatalos értesítés’ következtében tétettek ekkorig. — E’ jegyzetek 's ezekhez hasonlók által az inditványpártolók ékesnél ékesebb phrasisok szavalására serkentetének. — Az indítvány tehát, — a’ pártolók szerint nem mint formalitás , hanem mint benső öröm és rokonszenv’ tolmácslása, egész kiterjedésében elfogadtatott. 2) A’ gyűlés’ második napját a’ megyei pénztár, igazabban a’ D. M. kezelése alatt támadt hiány’ tárgyalása foglalta el. Olvasóink emlékeznek arról, mi a’ múlt közgyűlés alatt e’ tárgyban végeztetett. Az akkor megrendeltek’ eredménye volt most bejelentendő. Bejelentetett tehát, hogy a) az alispán , azon megbízásában, miszerint b. Sinától a’ nála D. M. által kirt 80.000 ftról teljes bizonyosságot szerezzen, nejei halála miatt nem járhatott el,— kénytelenitletvén több ideig távol lenni; b) a számvevő választmány D. M. válaszpontjainak tárgyalásában szinte nem járt el, minthogy azok csak a’ jelen gyűlés előtti napon adattak be az alispánhoz; — c) D. M. azért nem ten eleget a’ válasz’pontjait hat hét alatt bekivánó megyei rendeknek , mert a’ január’ 29-én meghitelesitett határozatot állítólag csak mart. 5-én vette; d) a tiszti ügyész b. Sinánál D. M. állítólagos 80,000 ftját letiltotta, — e) L. J. volt másod föadószedő’javainak zárba vétele is eszközölve van, — azonban f) a’ szolgabiró, kire a’ fogyaték’ biztosítékául kijelölt 80,000 pftnyi kötelezvénynek D. M-tól átvétele és bemutatása bízatott, jelenté , hogy „ebbeli felszólítására D. M. nyilatkozást sem adott, a’ kért kötelezvényt annál kevesbbé.“ — Az alispán’ mentegetésének alapja gyengédségből nem ostromoltatott. — Ha a’ január’ 29. készen volt végzés csak martius 2 5-én került D. M. kezébe, mi által a’ küldöttség’ munkálkodása meggátolva volt, az a’ kiadói pontosság ’s a’ levélviteli felügyelet’ mély sülyedésének jele, mit orvosolni a’megyei igazgatás’ tökélyesitését czimül hordó rendszernek azonnal feladata lett volna illynemű észrevételek után, mi a’ dráma’ hősét D. M-t illeti, számosan a’ megütközésnek legélesebb kifejezéseivel szólottak azon merényről, mit felsőbb ’s megyei rendeletek’mellőzésével olly tárgyban, melly a’szigornak minden eszközeivel intézendő, olly egyén tanúsít, ki ez ügy’ tekintetében a’ megyének személyesen alá vetve van. A’ gőg, mellyel számadással tartozó a’ megye’ rendeletét nemcsak teljesítetlenül hagyta, hanem feleletre sem méltatta, a’ közigazgatási körében abnormis esemény. Szólották ez ügyben : G. J , N. A., V. A., G. I., V. S., W. J , K. L., K. V., K. L., F. J., D. M., pártolván vagy V. S. indítványát , miszerint fogyatékának biztosítékát benyújtani makacsul vonakodó D. M. ellen , miután minden más eszköz kimerittetett, az 1723: 63. és 1622: 65—ik t.cz. értelmében a’ személyes letartóztatás elhatározandó vala , — vagy *) Utósó tisztujitásunk óta a közigazgatási rendes menetelének megtudására annyira czélszerű alispáni, vagy elnöki tudósítások aj gyűlések megnyitásait többé nem követik. Persze, minek avval is terhelniük magukat, mikor így kényelmesebb. 362