Pesti Hírlap, 1846. október (753-770. szám)

1846-10-09 / 758. szám

Péntek ?54. October 0.1848. PESTI HÍRLAP. 1 „ héten vasárnap kedden csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp.­­ Előfizethetni helybe» fattrírt?i?grSidótSwdMimü’ hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példa- Länderer LJ. “­ » “adó, megrendelés csak a’ bécsi cs. «postahivatali utján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apróbetűkkel 5 pengő ki szémíttatik. TARTALOM. Orvosi értesítés. Hivatalos közlemény. Pozsonyi tót újság. (Sept. szemle). Fővárosi újdonságok. Tör­vényhatósági dolgok: Biharmegye (a’ közgyűlés’ foly­tatása). Aradmegye (közgyűlés). Esztergom, sz. k. v. (tisztujitás). Vegyes közlemé­nyek. Egyházmegyei közlés. Iparegyesü­leti félsiaki leczkeerend (vége). Külföld. Hirdet. Dunavirállás. MAGYAROHSZÍCI és EBBÉLI. Épen midőn sajtó alá adjuk lapunkat, vesszük az itt következő jelentést az ország’ fenséges nádo­rának egészségi változásáról, mellyet azon forró óhajtással sietünk közzétenni: nyerje bár minél elöbb vissza ép erejét a’ nagy férfiú, hogy azt övéinek, az Összes Magyarbirodalomnak szentelhessse , áldások között és sikerdusan, mint ötven nehéz év’ fáradal­main keresztül e’ napig! „Többféle előrement alhasi bajok után , mellyek alatt eleinte valóságos, később pedig néhány vissza­esésekre következett látszó javulások egymást fel­váltották, e cs. kir. fenségének az ország’ nádorának betegsége folyó octoberhó’ 6-ról 7-re eső éjszaka fenyegető ’s komoly aggodalmat gerjesztő jellemet von magára. Octob. 7-nek lefolyta alatt nem sikerült a’ kör­­tüneményeket enyhíthetni, valamint az octob. 7-röl S-ra eső éjszaka is éjfél után 3 óráig felette nyugta­lanul töltetett. Octob. 8-án reggel 3 órakor némi nyugalom következett be, és a’ magas beteg 5*4 órákig élve­zett üdítő álmát.“ Budán, octob. 8-án 1846., 9 órakor reggel. — Dr. W­i­r 11 e­r, ö cs. kir. fenségé­nek házi orvosa. S­­­á­­­y. Mar­oss György hites ügyvéd az országos levéltárhoz alle­­véltárnokká lön kinevezve. — (B.P. H.) Pozsonyi tót újság. (September). — Ismét nehány érdekes kivonattal szolgálhatunk olvasóinknak a' pozsonyi tót lapból. E’ havi első czikke (116. sz.): „Jó ta­nács iparűzőinknek” czimet visel homlokán. Előadván ebben a’ szerz.­, miszerint a’ tót kézművesek nem haladnak, ügyet­lenek, a’ többiek fölött kitűnni nem bírnak, ennek okát ab­ban keresi, hogy többnyire csak születésök’ helyén ma­radva, ott bővelkednek ’s ott telepednek le, a’ nélkül, hogy elmennének látni, tapasztalni , tanulni. A’ jó tanács tehát abban áll, hogy vándoroljanak, ’s ne csak hon, de másutt is gyűjtsenek ismereteket. És e’ tanács magában igen di­cséretes, és nemcsak a’tót, hanem általában minden készülő ipari keveseinknek ajánlatos. De mit mondjunk a’ czikkiró* következő szavaihoz, mellyekkel tanácsára a’ dicsőség’ koronáját vélte föltenni: »Különösen ajánlom minden tót­nak, hogy szégyenljen addig visszatérni,mig Csehorszá­got, mint a’ tót ipar’ anyját meg nem járta, ’s Prágában bizonyos ideig nem dolgozott ?­ Legkevésbbé sem akarjuk a’ csehországi műipar’ ezen panegyricusa’ valóságát kétségbe vonni, ’s ajánljuk nemcsak tót , de minden hazánkfiainak különbség nélkül, kik az iparosztályhoz tartoznak , hogy látogassák meg — ha lehet — Prágát is, de mindenesetre elsőbbnek tartják azon helyeket meglátogatni, hol az ipar magasb fokon áll, hová a’ külföld’ nagyobb városai tartoz­nak. Ellenben a­ tót ifjaknak ehhez még azon tanácsot is adjuk, hogy Pestet, Miskolczot, Debreczent, Kecskemétet ’stb. — habár ezeknek egyike sem anyja a’ tót iparnak — meglátogatni el ne mulasszák , hol mind mesterségükben, mind a’ magyar nyelvben ’s talán a’ szellemben is tanul­hatnának valamit. Nagyobb figyelemre méltó a’ fönebbi kis tréfánál a’ má­sodik czikk (117.—120. sz.), mellynek czime : „a* hazábani helyzetünk”, ’s mellynek főelvei következők: „Valamint nem szükséges, hogy egy hazában csupán egynyelvű nép lakjék, úgy más oldalról egy nemzet több hazákra is­­kiter­jedhet, mit annak nagysága és elterjedése okozhat. Az egy hazánkhozi ragaszkodásnak nem föltétlen kelléke az egy nyelv, mert ez nem az egyedüli láncz, melly a’ népet ösz­­szefűzi. Illy kötelékek részint tisztán természetiek: a’ föld és határai, vagy természeti - szellemiek: szokások, er­kölcsök , szóval nemzetiség , — vagy végre tisztán szelle­miek : vallás, jogok, politicai és községi rendszabások. E’ tényezők’ egyike vagy másika koránsem elegendő az egy­­ségre, de valamennyi (?) megkivántatik­ — A’ népek egy nyelvű nemzetekből alakultak, és ezek mindig legkö­zelebb állanak egymáshoz; azonban a’ nyelv, mint még csak természeti-szellemi kapocs, csupán műveletlen hazában lehet egyedüli láncz, melly a’ lakosokat egymáshoz vonja. Mihelyt magasb érdekek jőnek kérdésbe, az egy­­nyelvüek közt is viszályok támadnak. — A­ hazábani egye­sülés szabad akarat’ kifolyása , más szavakkal: az egy haza’ tagjait a’ vallás , politicai rendszabások , jogok és kormány egyesitik. A’ közintézeteknek ennélfogva minde­nekkel közöseknek kell lenni , mert ezen érdek az , melly legtöbb nyugtalanságnak volt okozója. Korunk’ iránya a’ nemzeteket e’ tekintetben lecsendesiteni, ez szeretteti meg a’ hazát, ’s ebben áll az úgynevezett hazafiuság. Hazafiságot terjeszteni, azaz: lakosait intézetei és kormánya’ kedvelő­jévé tenni, annyi, mint mindazon intézkedések’ részeseivé avatni. Ellenkező esetben zsarnokság jö létre , melly min­deneket egy­re kényszerít , melly minden lakosokat egy kaptafára akar verni, de az illy cselekvés — kivált minden nemesebb indokok’ hiányában — egységet, sőt még csak egységszintelést sem képes eszközölni. Példák erre a’ ró­maiak, persák, kalifák és karolingok. A’ központi erő nem képes egyesek’ hajlamait a’ haza felé irányozni, ha ezt ők magok nem akarják. Ilyen fonák egyesítési mód az is, kü­lönféle fajú nemzeteket egy nemzetiséggé, azaz : egynyel­vűvé akarni átalakítani. Mert ámbár a’ nyelv nem jó a’ nem­zetnél , de egyéniségére és jellemére nézve legfontosabb, ’s ki ezt illeti , a’ nemzet’ nem legnagyobb , de legsajátabb birtokát illeti. — Hazánkban is több (?) nemzet él, mellyek közt a’ tót is van. Legújabban némelly hírlapok azt állítot­ták, hogy hazánkban csak egy nemzet van, de ezt az igaz­ság’ ellenére a tevék. Nemzet alatt egynyelvű emberek’ társasága értetik *) Politicai tekintetben , igaz , mi sem különbözünk többi hontársainktól, ’s e’ tekintetben mind­nyájan honfiak vagyunk. E’ szerint honfitársainkkali egységünk hazai és politicai közösségünkben állván , ennek tökéletesítése, nagyobbitása, javítása kívánatos. Szükséges tehát a’ személy és vagyonbátorság, igazság’ egyiránti ki­szolgáltatása , hivatalképesség nemcsak írásban, de az életben is, úrbéri viszonyok’ megszületése , a’ szabad királyi városoknak közjólétjel befolyásának rendezése *stb **). — Egyesek és egész nemzetek iránt embe­rien kell viseltetni, ’s fia a’ haza emberien szól hazá­­jok , minden fiailag fog visszahangzani, és „fegyver helyett mindenki hálaszavakat fog tartani kezében.” — Továbbá: „Erre akarjuk mi az egységet alapitani, —­ nem szinegységet, de valódit — lélekben és igazságban — óhaj­tunk. Ez egység mellett fenállhatnak több nyelvek és nem­zetiségek is, de előbb némelly túlzók’ boldogtalan eszméjét az egy nemzetiségről és nyelvről ki kell vernünk és űznünk. Századunkban léptek ki a’ görögök, oláhok, Hollandiában a’ flemmek,sőt még Orosz­országban is élednek a’ finn nemzetek. (Finn nemzetek!) Csak önző, istentelen és zsarnoki lélek, melly az életnek nem örvend, lehet ennek ellene. Századunk e’ vágyat, daczára minden egyes akadoskodóknak, igazság­talan elnyomóknak, segíteni és gyámolitani fogja, ’s előbb utóbb ítéletet hozand minden illy emberi mozgalmak’ elnyomói fölött. E’ században elnyomni valamelly emberi moz­galmat, leütni akarni a’ nemzeti lelkesülés­ről, szörnyű és kegyetlen gondolat, mellyet büntetlenül tenni lehetetlen.” — „Hogy a’ nem­zet tökéletesedjék, magának kell akarnia, nem pedig má­soknak , ’s ha csakugyan akar ébredni, ki ebben akadá­lyozza, kegyetlenkedik fölötte. „Hajdan a’ meggyőzött nem­zetek’ javait rabolták el, ma e’ rablás a’ szelle­miekre terjedt ki, mi amannál roszabb és kegyet­lenebb.8 — „Mi tótok is ébredezni kezdtünk. Könnyebbség’ *) „N­e­m­­­e­t azon népesség’ összesége, melly közös füg­getlen állodalom és haza által összeköttetve, önálló polgári társasággá alakult, ’s történetileg mint egy erkölcsi személy, saját politicai életet él. Nemzet a’ haza’ polgárjai’ egészen nép annak saját fajú és nyelvű részei. Egy hazában ennélfogva csak egy nemzet lehet, de nép (népiség, nép­faj) többféle, sőt egy ’s ugyanazon néptörzsek’ sarja­­dékai több állodalmakban lakhatnak. A’ nemzetiség’­­ alapítója pedig azon nép, melly hont sze­­r­e­z ’s á­lr­o­d­a­l­m­a­t a­l­k­o­t. E’ tette által népből nem­zetté válik, és saját népiségét nemzetiséggé emeli fel, rá­üt­vén a’ szerzett honra, alkotott állodalomra ’s a’ nyilvános polgári élet’ folyamára nevét, jellemét és nyelvét. Honnan kö­vetkezik, mikép­­p. o. nálunk minden, mi a’ politicai élet’ egészéhez tartozik, csak úgy lehet nemzeti, ha magyar, ’stb .stb. (Propylaeumok a’ társasági philoso­phiához, ’stb. Irta Szontagh Gusztáv, 1843).__L. **) Hiszen mi is ugyanezt akarjuk. Különös mégis, hogy a’ tót újság illy elvek ’s ollyanok mellett, miilyeneket múlt alka­lommal is az úrbérre nézve belőle kitüntettünk, magát con­­servativnek vallja, ’s hol csak van alkalma reá, az ellenzéki lapokat és gyűlési szónokokat szidja, káromolja, gúnyolja, kedvéért nem bánjuk, (!) legyen országos ügyekben egy nyelv, de más mezőkön terjedjen nemzetiségünk, kü­lönösen a’ családi, iskolai, egyházi és társas körökben, sőt a’ nyilvánosságban is, hol az egyes, mint illyen, ’s nem hivatalosan lép föl. Kívánjuk tehát, hogy házi körökbe senki nemzetiség’ tekintetéből ne avatkozzék, hogy egy­házainkban nemzetünknek istenigéje legkisebb sérelem nélkül nyelvünkön hirdettessék , kisebb iskoláink­ban kizárólag minden tótul taníttassák, a’ magasbakban, hol azokat m­agu­n­k tar­tják, (?) szinte, másokban pedig legyen annyiban nyelvünkre ’s nemzetiségünkre tekintet, hogy rendesen taníttassák ’stb. A’ magyar hírlapok egységre hívtak föl bennünket; itt van ez iránti nyilatkozatunk , — ezek kivánataink és föltételeink. Egy­séget nem érhetni el más vagyona’ elidegenítése által, mert ott ur és rabszolga van , — de mi szabad egységet óhaj­tunk , hol mindnyájan egyenlő jogokkal bírván, egymásnak rövidséget nem okozunk.« így ír » — tisztelt olvasók — a’ tót újság, és szó nél­kül közlöm szerény kivánatait. — Hátravan most, hogy kimondjam a’mea culpá­t, ’» töredelmes szívvel kiáltsak föl: „peccavi domine !” Mélyebb politicai nézetek’ hiányával vádoltam a’ P. H. valamellyik számában a' tót lap’ kezelőit, ’s ime, mit tesznek ők, hogy amúgy igazán letromfoljanak ? Egy egészen uj politicai rendszert állítanak föl, melly mellett minden eddigiek, mint a’ lajosi homokbuczka, vagy vakaniturás a’ lomniczi csúcs mellett, elenyésznek, és mellynek helyességét kétségbe sem lehet hozni , miután minden igazság’ élő kútfejéből , magából a’ szentirásból van meritve. Igen ők, ők és egye­­dűl csak ők felfedezői, alapitói, teremtői a’ theologiai politicai rendszernek. Le a’ kalapokkal, uraim, mig némelly alapelveit leszek szerencsés első a’ magyar világgal meg­ismertetni. A’ 121-ik számban kezdett ’s még eddig be nem feje­­zett „közvélemény” czimü czikkben ugyanis ezeket olvas­suk : „Azon kor, mellyben a’ nemzet isten által kitűzött életét élte, a’ halhatatlanság’ kora volt; a’ közvéleménynélküli nemzet ismeretlen, emléktelen. De valamint egy részről históriai rendeltetését maga az ur isten tűzte ki, úgy magának is szükség még iparkodnia A’ dicsőség egyik nemzetről másikra száll,­­­ mig az egyiknek közvéleménye sülyed , a’ másiké amaz örök rendeltetés’ törvényei szerint emel­kedik. A’ nemzetek tehát a’ históriában bizonyos rendel­tetéssel bírnak, melly­et istentől nyertek, ’s mely­­lyet létesíteni életök’föladata. Azon kor, mellyben vala­mellyik e’ rendeltetését teljesíteni kezdi, az ő történetének kora, de csak akkor , ha saját nevében lép ki. E’ nevet magától istentől kapta, midőn őt az emberiség* hhaosából előhívta, — és e’ név az ő csillaga. Ennek fényét igyekeznie kell föntartani, mert bár isten rendeli is ki hatáskörét, maga részéről is kell azt dicsőitni Dicső­séget egy nemzet sem nyert a’ nélkül, hogy magát meg nem szentelte volna. —így van ez egyesekkel is, kik ki akarnak tűnni. Illyenek voltak II. Sándor, Caesar , Napoleon az egész világra nézve , —• önnemzetekre nézve, a’görögöknél: Themistokles, Miltiades, Leonidas ’stb., — rómaiaknál: Marius, Scipio, Gracchusok, Mucius, Scaevola — a’szlávoknál: Zrínyi, Minin Pozsarski, Obilié és sok mások.­ — Ez az első szám’ tartalma. Mi következmények fognak ez előzményekből folyni , a' czikk’ bevégeztével megírni el nem mulasztandom. Végre még azt akarom megemlíteni, hogy a’ tót újság is az ilir lap szerint közlé a’ zágrábi múlt gyűlést, súlyos vádakkal és gyanúsításokkal terhelve a’ turopolyai grófot. Meglátjuk, valljon most, miután ő olly őszintén nyilatkoz­ván igazolta magát, visszavonja-e a’ zágrábi lapok’ hű viszhangja kiszórt rágalmait és gúnyos megjegyzéseit.­­— L­ó­di, Pévárosi utoltóságok. Oct. hó 1 3-ik napján délutáni 4 órakor ment végbe Ma­­rastoni Jakab művészünk’ festő academiájának ünnepélyes megnyitása, mellyre számos műbarát ’s a’ magyar hírlap­­irodalom­ képviselői saját jegyekkel valának meghiva. — Számosan jelentek meg az ügybarátok közül, ’s kellemes órát töltöttek az intézet’ teremeiben , mellyek Weisz B. nagyhidutczai házában, az e’ czélra sajátlag elkészített ’s bő világgal ellátott harmadik emeletben, a’ szobrászatnak ’s festészetnek elég gazdag mennyiségben ’s választékos ízlésben összegyűjtött műveivel tömvék. A’ szobortere­­mekben láttuk sok remek régi szobor’ csinos gyászönteteit, a’ medicei, milosi, nápolyi és Canova féle Vénust, Psychét, Hebet, kisebb Apollót, Parist, a’ vivő gladiátort, a’ lábai­ból tövist huzó gyermeket ’stb, mikint ezek Európa’ kisebb múzeumaiban, hol márványok’ megszerzésére elegendő költség nincsen, rendesen láthatók; továbbá egyes szép 58

Next