Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)

1846-11-08 / 775. szám

Vasárnap VI. November 8.1846. PESTI HÍRLAP nyolc Iránt a’ megrendelés TARTALOM. Hivat. közrem. Honosítás. VII. Fővárosi új­donságok. Felszólítás. Törvényhatósági dolgok: Pozsonyból (megyei és városi hírek). Balaton-Füred (a’ gözhajó­­zás). Irodalmi é­r­t­e s i­t­ő . (Az oláhok’ jogviszonyai a’ szász­földön). Vegyes közlemények: Zsidóügy. Képcsarnok. Külföld. Értekező. Lógyapot. Hirdetések. Dunavizállás. MMAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Heitzenbergi Rendi Henrik, a’ nagyszebeni váltóczédula-be­­váltó s bank­fiók-pénztárnál ellenőrködő tiszt, a’ nagyszebeni kincs­tári fizetöhivatal’ ellenőrévé lön kinevezve. Privorszky Alajos eddig bányászgyakornok, a’körmöczbá­­nyai kir. pénzverőhivatalhoz szergondnokká alkalmaztatott.(B.P. H.) Honosítás. VII. A’ legtürelmesebb ember is erős dolgokat mond, ha megharagitják. Mazarin bibornok, midőn egy nap’ a’ szokottnál is nagyobb számmal alkalmatlankod­tak neki a’ nemesi czimerért folyamodók , — felkiáltott : „annyi nemes embert fogok teremteni, hogy szégyen lesz nemesnek lenni, és szégyen lesz nemesnek nem lenni.“— Apáink talán Mazarin’ politicáját követték, midőn úgy véle­kedtek , hogy mindenik országgyűlés’ végével egy sereg indigenával kell megajándékozni az országot. A’ közelebb múlt években változás történt ez irányban is , ’s 1840-ben már csak fukar kézzel osztogatták — nem ugyan a’ hono­sítást, hanem az ezzel járó országgyűlési ülést és szavaza­tot, 1844-ben pedig, nem tudom, elvből-e, vagy a’ pilla­nat’ szeszélyében, valamennyi folyamodónak szekérrudját szépen a’ kapu felé fordították a’ pozsonyi országház’ mind­két udvarában. A’ jelen törvényjavaslat’ intézkedéseit, az országgyűlés által eszközlendő honosításra nézve, már minapi czikke­­lyünkben említettük meg, ’s ama’ czikkelyből alkalmasint azt is fogja látni az olvasó , hogy ez részben a’ törvényja­vaslattal jóformán egyetértünk. De a’ honosítás’ „hatásáról“ szóló 7-ik §-ba ollyatén rendelkezés csúszott be , melly a’ mi hozzájárulásunkkal ugyan soha sem fog törvénynyé válni. A Dieu ne plaise ! isten ne engedje ! — mint a’ Journal des Débats’ dolgozó társai szokták mondani, midőn a’ középkor’ kísérteteit lát­ják az alkotmány’­ogiváin bépislogni. Az érintett §-ban tudniillik egyebek köztt ez áll: „ . . kik .. maga a’törvényhozás által honosíttatnak, azok az ország’ nemesei közé tartoznak.“ Ez annyit jelent, hogy a’ törvényhozás ezentúl is csak a’ Werbőczi’ populusát akarja nemzetnek ismerni, hogy az országgyűlés ezentúl is csak a’ nemesség’ formájában akarja látni a’ honpolgárságot, — olly­­anok, mellyeknek hirdetéséhez legparányiabb hajla­munk sincsen. Ha egy kézzel fellobogtatjuk a’ haladás’ zászlaját, ’s a’ másikkal meg’ ollyan dolgokat decretálunk, mint az imént említett, akkor hasonlók vagyunk amaz eSprit-forthoz, ki nappal hadat üzen minden babonának , ’s éjszaka , midőn senki sem látja, a’ matrácz alá búvik kisér­­tetektöli félelmében. Igazságtalanság nélkül azonban egy perczig sem szabad késnünk annak megjegyzésével , hogy a' törvényjavaslat’ szerkesztőitől minden bizonynyal távol maradt a’ szándék , a’ hangosan kiutasított előítéletet egy hátsó ajtócskán meg’ becsempészni a’ házba; illyest fel­tennünk a’ munkálat’ általános iránya is tiltja. De a’ szer­kesztők alkalmasint tévedésbe hozattak azok által, kik nékik jámbor buzgóságukban lelkekre kötötték, hogy miután az országgyűlés eddigien tisusában volt az indigenatus’ oszto­gatása általi nemesités-jognak, tehát elkerülhetlenül szük­séges , hogy a’ törvényhozás által honosittottak ipso facto nemesekké váljanak. Mi, a’ P. H. publicistái, évek óta hir­detjük a’ képviseleti rendszer’ elveit, ’s igy természetes, hogy a’ koronás fejdelemből ’s az ország’ képviselőiből álló testülettől nem fogjuk a’ parl­amenti mindenhatóságot meg­tagadni , nem név szerint azt , hogy azon esetre , ha neki úgy tetszik, a’ honositottat rögtön nemesíthesse is; — de ezen cselekvény között és ama’ között, mellynél fogva a’ törvényhozás méltósága alatt valónak tartja , nem nemes honositottakkal is bajlakodni , ezen cselekvények köztt, mondom , épen olly különbség van, mint van azon alkot­mány között egy részről , melly bir annyi benső erővel , hogy a’ nemesi czimektől és czimerektöl még nem félti pol­gári túlsúlyát, — ’s ama’ között a’ másik részről, melly, a’ hűbériség’ básisán emelkedve, még csak a’ rendiség’ eszméjéig sem volt képes eljutni. Mind ebből az következik, hogy a’ felhívott: „kik maga a’ törvényhozás által ’stb. szavaknak semmi helyök a’ törv.­­javaslatban. Azon körülmény , miszerint az országgyűlési­­leg honositottnak törvényhozási képességére nézve külön törvény már nem kívántatik, egyáltalában nem teszi szük­ségessé , hogy az ekkép’ honosítottak ipso facto a’ neme­sek közé tartozzanak; mert törvényhozási képességgel bir a’ nemnemes is, ’s bírt köztudomásra már azon törvény­­czikkely hozatala előtt, mellynek erejénél fogva az országban ’s a’ kapcsolt részekben született vagy honosí­tott , és törvényesen bevett bármelly vallású lakosoknak akár kinevezéstől akár választástól függő minden közhiva­­talokrai alkalmazásában, az, hogy a’nemesi osztályhoz nem tartozik , akadályul nem szolgálhat. Nyugodjanak meg önök is, kik, nagyobb diétái praxissal bírván, mint mi későcskén felérkezettek, összes erejükből azon vannak, hogy az országgyűlés mind annak ususában maradjon ezentúl is, minek ususában volt eddigien, — nyugodjanak meg, hiszen láthatták, hogy azon körülmény, miszerint ama’ szavak kihagyatnak, úgy nem fosztja meg az országgyűlést az indigenatus’ utjáni nemesítés- jogtól, valamint azon körülmény , hogy az országgyűlés mina­pában grófokat és bárókat honosított, kiknek e’ honosítás’ daczára a’ föRv. táblájánál nem adott helyet, — nem fosz­totta meg a’ törvényhozást azon ősi jogától , miszerint D. grófot, vagy X. bárót a’ honosítás’ alkalmával mindjárt székkel és szavalattal is láthassa el a’ fORB’. táblájánál, ha üdvösnek tartja. A’ törvényhatósági és törvényhozási honosításon kívül mást nem ismer a’ szóban levő törvényjavaslat. Vélemé­nyünk szerint nem ártana a’ honosítás' azon nemét is rövi­den megemlíteni, melly idegen territóriumnak a’ magyar korona alá jutása által — ama’ territórium’ valamennyi la­kosaira nézve eszközöltetnék. De ezen fajról bővebben szó­­lanunk, ideig óráig, úgy hiszem , fölösleges volna. Eugen, az előttünk méltán kedves emlékezetben álló savoyei her­­czeg, nem tudom mellyik apró olasz státusra nézve, olly ér­telemben nyilatkozott, hogy annak fejdelme már a’ tarto­mány’ configuratiójánál fogva kétszínű politicának követé­sére van utasítva. Ki tudja, ha nem mondaná-e jelenleg, hadvezérsége’ daczára, hogy Magyarország meg’ ollyatén állodalom, melly configuratiojánál ’s öszves viszonyainál fogva oda van utasítva , hogy érje be azzal, ha csonkitatla­­nul marad, ha bensőleg növekedik, erősbbü­l, ’s hogy ne álmodozzék külső foglalásokról Részemről nem mernék el­lentmondani; de miután a’koronázási esküformulában mind­nyájan olvashattuk e’ szavakat: „lines regni nostri Hungá­riáé . . . quod poterimus, augebimus et extendemus“, tisz­temnek tartottam, a’ honosítás’, a’ magyarrá válhatás’ ezen nemét is megemlíteni. Ha az indigenatus-osztogatásnak e’ faja reánk nézve egyéb volna üres speculationál, minde­nekelőtt azon nagyfontosságu kérdést kellene megfejte­nünk: kell-e valamennyi uj szerzeményt az alkotmány’ ’s a’ polgári teljeskoruság’ jótéteményeiben haladék nélkül ré­szesíteni? — olly kérdés, mellyre Aretin, a’ bajor, wür­­tembergi’stb. chartákra hivatkozva : igen­nel —’s Angliának és Francziaországnak gyakorlati eljárása nem—mel feien­de ismétlem, e’ kérdés’ fejtegetése jóformán üres specu­late , ’s mint illyes talán könyvbe, de nem hírlapba való. A’ törvényjavaslat’ első fejezetének egyéb rendelkezé­sei , mennyiben eddigi czikkelyeinkben érintetlenül marad­tak (mert egyetmást elleneznünk kellett) , a’ megállapított elvek’ természetes corolláriumai gyanánt tekintendők; ne­vezetesen az, melly szerint a’ honosítottak a’ született magyarokkal mindenben egyenlő joggal, kötelességgel ’s képességgel bírnak (a’ már tárgyalt megszorítás’ kivételé­vel.) A’ 10-dik és 13-dik ,§ azonban egyedül sajátszerű viszonyainknál fogva váltak e’ helyi szükségesekké. Amaz, rendőri ’s bűntetti esetekben a’ gyárosokat, kereskedőket, művészeket, megyékben és kerületekben a’ tisztes­ sorsuak­­kal, sz. k. városokban pedig a’ polgárokkal rendeli egyenlő bánásmódban részesittetni; N­em ez ígéretet teszen, hogy a’ külföldi zsidók’ beköltözködéséről és honosításáról külön törvény fog rendelkezni. ’S ezzel berekesztjük fejtegetéseinket a’ honosítás’ esz­közléséről : egy közelebbi czikkelyben a’ honpolgárság’ az­az : a’ magyarság’ jogainak miként történhető elvesztéséről fogunk értekezni. — Sz. L. ságé. És a’ kereskedő világ’ folyama száz meg száz illy eseményről tesz bizonyságot. Szűnjetek meg tehát az alap­talan gyanusitgatásokkal, szűnjetek meg egy részvénytár­saság’ ’s, ha úgy tetszik , egy kezdő nemzet’ botlását egy párt’ rovására írni fel. Annyi az egész , hogy a’ bizalom megcsalta a’ részvényeseket. Nem első eset! A’ megcsa­­latkozás nálunk divatosabb is, sűrűebb is , mint bárhol. — Múlt hétfőn a’ budapesti hangászegylet tarta aca­­démiát a’ nemzeti szinpadon. Közönség kevés, az előadás kevés kivétellel, a’ lehető leggyöngébb. Mindenki sajnálta Hollósy Kornéliát, ki ez este szinte szíveskedett föllépni a’ készületlenek’, járatlanok’ nagy seregében. — Cerrito Fanni és férje St. Léon csárdást tánczol­­tak! — A’ függöny felgördül; a’ színpad’ hátterén egy alföldi csárdakunyhót látunk; tornáczán egypár lobogós ingű magyar ember iddogál; előtte pedig Egressy Béni’ barna bandája üli körül a’ czimbalmot. Várunk, várakozunk. Egyszerre előszökken a’ színfalak közül egy lefutó hosszú hajtekercsü , magyarul fodrozott , nemzeti háromszinnel szegélyzett ruháju , sarkantyus piros topányu „ható lá­nyom“ — ’s vele egy pörge kalapu, jó kedvű parasztlegény, — és tánczra kelt Cerrito Fanni és St. Léon, tánczra, melly mindaddig ismeretlen vela elöttök. ’S úgy látszik , nem is az a’ kérdés : tetszett-e a’ közönségnek a’ tánc* ? — mert hiszen a’ csárdás magyar táncz. Nem is az, hogy tet­szett-e az előadás? — mert ők csak művészileg járhatták azt. Hanem az inkább a’ kérdés : valljon tetszett-e a’ ven­dégművészeknek a’ mi tánczunk ? ’S e’ kérdésre igennel felelni feljogosítva gondoljuk m­agunkat. Olly kedvvel és szenvedéllyel járták a’ csárdást, olly kellemmel lejtették a’ lassút, úgy megaprózták a’ frisset, Cerrito Fanni úgy megpördült, St. Léon úgy megveregette bokáját, ’s olly jó izót kurjantott a’ zene’ hangjai közé , hogy minden ember azt hitte , miszerint a’ két művész épen most járja leg­­kedvenczebb tánczát. ’S ha az igaz volna — miről nem kezeskedhetünk — akkor a’ csárdás csakugyan fölkerül ta­lán végre Európa’ egyéb színpadaira is. — A’ zajos taps, mit Cerrito’ csárdása előidézett, hatalmasabb vala minden eddiginél, ’s a’ koszorudobás sürűebb , úgy annyira, hogy a’ művésznő meg nem ísáslhatta, miszerint a’ frisset ne is­mételje. — E’ hét’ folytán a’ világ’ egyik nagyhírű] fuvolavir­tuóza lépend fel színpadunkon. Neve H­ein­dl. — St. Léon ur épen olly jeles hegedűjátszó, mint a’ milly ügyes a’ tánczban. Tegnapelőtt ada hangversenyt színpadunkon, ’s mind technikai ügyessége, mind érzelem­teljes előadása által magával ragadá a’ feszült figyelmű kö­zönséget.­­ Ő egyike a’ most élő elsőrendű hegedűvirtuó­­zoknak. És az esti jövedelemnek öt illető egész részét jó­tékony czélra ajándékozá. Köszönet érte ! — Ugyanekkor bizonyos Vo­­­a­nge­ur is játszék egy darabot zongorán. Bruder Rudolf­ pozsonyi selyemgyárának bukásáról beszélnek. A’ bécsi gyár bukott, ’s eladják a’ pozsonyit, és el kezdenek beszélni a’ magyarok’ lankadt buzgalmáról , hazai ipar’ megvetéséről ’s több affélékről. Kiki olly köpenyt vesz fel, a’ mi ilyent talál. — Szigligeti’ nyertes színművét a’ „Zách’ unokái­t már f. hó’ 18-án szándékoznak színpadra hozni. — A’ „keleti körben“, alias­ lovagkörben (melly össze nem tévesztendő sem a’ nemzeti, sem a’ pesti körrel) olly erősen puskáznak, hogy e’ napokban egy fojtás egy hölgy­nek csaknem összeperzselé hattyanyakát. — □ Felszólítás a’ budapesti közönséghez! Ismét beköszönt a’ tél, ismét megjajdul a’ nyomor’ panaszos szózata. Mert több keresetmód megszűnvén, a' szegénynek több élelem­forrása apad ki, ’s igy­ensége a’ zordon évszakkal mindig maga­sabb fokra hág. Ezért a’ budapesti jótékony nőegyletek, mint a’ lefolyt években, a’ szükölködők’ némi felsegéllésére önkéntes ada­kozásokat gyűjtendőnek, kivált a’ szokott újévi tisztelgések’ meg­váltása által. Egy különös e’ czélra nyomtatott felhívásban ki lesz­nek jelölve az adakozást elfogadó helyek. Budapestnek lakosai jótékony érzelmeikről eléggé ismeretesek , bizton remélhető, most sem lesz szükség, serkentgető szavakkal ébresztgetni részvétüket, ’s elég lesz tudniok, hogy ismét szép alkalmuk nyílt a’ felebaráti szeretet­ erényeit tettel is kitüntetniük. Budapesten nov. 3-án 1846. Külkey Henrik, titoknok. Fivárosi újdonságok, És ők folyvást gyanusitgatással mulatnak. Kevés szóval végezhetjük el velök a’ dolgot. — A’ kereskedelmi társa­ságban Szabó Pál nem a' liberális párt’, hanem minden elvű részvényesek’közakaratából lett teljes hatalmú igaz­gató. Részünkről ezt nem tudtuk megegyeztetni akkor sem egy részvényes társaság’ állásával, mellynek hitele épen az ellenőrségben van. Azonban nem valánk részvényesek, tehát hallgattunk; annál inkább , mivel az első évi szeren­csés mérleg után némileg megfoghatók a’részvényesek’ ha­tártalan bizalmát. És e­ határtalan bizalom a’ conservativ lapok által most csupán az ellenzéki részvényesek ellen zsákmányoltatik ki! — Mi pedig az igazgató’ elszökését il­leti: múltkor hivatkozónk G.— esetére , hogy hasonló dolog a kereskedelmi téren jártasabb népeknél is megtör­ténik. Azóta és pedig csak nem rég’, Bécsben ismét hasonló eset adta magát elő. Egy czukorfinomitó egyesület’ igazga­tója megszökött; a’ veszteség pedig, melly általa okozta­­tott, sokkal tetemesb, mint a’ magyar kereskedelmi társa-­­ im­ényfiato­­gi dolgok« POZSONY, nov. 3-án. Sokat írhatnék, de hallgatok, ’s várom a’körülmények’ egészeni kifejlődését; ’s most csak a’ következőket jegyzem fel tudomásul e’ lapok’ olvasóinak: Folyó hó’ 2-án kisgyülésünk volt , mellyen a’ nádori ünnepélynek az ünneplendő fenségnek az egész haza által sajnosan tudott betegsége’ következtében tett elhalasztását tudató felsőbb leiraton kívül, még néhány sürgetősb magyar királyi udvari parancsok és helytartó tanácsi intéz­mények olvastattak fel, ’s azok közt előfordult a’ gya­

Next