Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-23 / 835. szám

megcsonkítása sok száz helységekben egyszerre történ­nék, okvetetlenül ingerültséget, zavart és kitöréseket kellene maga után vonni. Helytelen végtére a’ colonica­­turákbóli elvétel egy más szempontból is. Szóló, már csak hivatalonkivüli állásánál fogva is, a’ felső kormány’ néze­teibe, titkaiba avatva nem lehet; azonban nagy valószí­nűséggel meri állítani azt, hogy a’ felső kormány egy olly törvényt, melly az úrbéresek’ kezénél levő colonicaturák’ egy részét a’ földesurak’ kezeire játszaná, megerősíteni nem fog; ’s ekkor országszerte a’ lenne a’ közvélemény, hogy az országgyűlés, az úrbéri czikkek’ alkotása’ alkal­mával , megpróbálta az úrbéresek által jelenleg birt colo­nicaturák­ egy részét nemesi allodiáturákká tenni, de ezt a’ kormány meg nem engedte. ’S ha gyökeret verne egy illy közvélemény, az a’ népnek az országgyűléshez­ bi­zalmát és az érdekegység iránti reményét sok évtizedek­re, talán egy egész századra is megcsökkentené. Mind­ezen okait összevéve, pártolja a’ felidézett §­usnak azon rendelkezését, hogy, az urbér’ behozatala’ alkalmával, sem­mi szin és ürügy alatt az úrbéresek által jelenleg birt co­­lonicaturákból legkevesebbet is elvenni ne lehessen. Felmerül már továbbá azon kérdés, hogy az urbért behozó bizottság mi által tudja ki azt, hogy az úrbére­sek’ birtokában most jelenleg mennyi és minő földek lé­teznek. E’ czélra, miután a’ t. KK. és RE. az általános földmérést elvetették, csak két mód mutatkozik, u. m. vagy az , hogy egy, már több évekkel ennekelőtte fela­dás szerint készült összeirás használtassák fel mint esz­köz , vagy pedig, hogy egy új feladás szerinti összeirás vitessék végbe. Ezen két mód közül szóló az elsőre sza­vaz, és oda véleményez, hogy a’jelenleg úrbéresi keze­ken levő földek’ kitudására, elvalására használtassák fel mint eszköz az 1820-ban készült összeirás , olly hozzáté­tellel mindazáltal, hogy ezen összeirás akár a’ földesurak, akár az úrbéresek’ kivánságára igazittassék ki, rectificál­­tassék. Ezen rectificatio, a’ földesurakat illetőleg, legfőbb­képen abban fog állani, hogy ha az urbért behozó bi­zottság a’ colonicaturák között hitelesen bebizonyított allodiaturákat találand, azokat a’ colonicaturák’ sorából legottan kiveendi, és az illető földesurak’ birtokába bocsá­­tandja, az úrbéreseket illetőleg pedig abban, hogy ha az úrbért behozó bizottság több colonicalis földeket fog ta­lálni az úrbéresek’ jelenlegi birtokában, mint a’ mennyi az 1820-beli összeírásba iktatva van, azokat is az úrbére­sek’ kezeinél hagyandja. Vannak továbbá olly colonicalis földek is, mellyek nincsenek jelenleg a’ colonusok’ birto­kában , mivel a’ földesurak már ennekelőtte, az úrbéri földek’ sorából kivették. Ezek kétfélék, vagy ollyanok, mellyeket a’ földesurak törvény’ értelmében vettek el az úrbéresektől, vagy pedig ollyanok, mellyeket törvény­telenül tettek magukévá. Szóló’ véleménye szerint az első rendbelieknek azután is földesúri kezek között kell ma­radni, a’ másod rendbeliek közül pedig azoknak, mellyek 1843 óta vétettek el, vissza kell adatni; azért ragaszko­dik pedig, a’ visszaadást illetőleg, az említett 1843-dik év­hez, minthogy egy annál hátrábbi epocha, sok perre és, a’ zavaros bizony­ithatások miatt, igazságtalan ítéletekre szolgáltatna alkalmat. És már csak is ebben a’ pontban különbözik véleménye a’ felidézett 1-ső §-us’ rendelkezé­­sétől; ugyan­is azon 1-ső §-usnak értelme az, hogy mind­azon colonicaturák, mellyek 1820 óta a’ colonicaturák’ sorából törvény’ engedelmén kívül elvétettek, adassanak vissza. Szóló’ véleménye szerint pedig, csak az olly elvett colonicaturáknak kell visszaadatniok , mellyek az 1843- dik év óta vétettek el. Rövidre szorított vélekedése eb­ben áll: a) pártolja a’ jelenlegi státusquot; b) a’ jelenlegi státusquonak kitudására pártolja az 1820-dik összeírás­nak, mint eszköznek, rectificatio melletti felhasználását; végre c) pártolja, hogy az 1843-dik év óta törvény’ en­gedelmén kívül elvett colonicaturák az úrbéreseknek visz­­szaadassanak. Belsőszolnok’ e. k. A’ szőnyegen forgó kérdés­hez szólván , nem kíván múlt idők’ történeteiből kiindul­ni, mert nem tagadja ugyan , hogy jó a’ törvényhozónak históriai adatokat figyelemre méltatni, de a’ főszempont, mellyből ki kell indulnia, sokkal magasabb a’ magányjogi tekinteteknél: a’ közállomány’ érdeke. Tudja szóló, hogy eredetileg minden föld, magyar úgy mint székely, ne­mes volt, hogy a’ föld’ tulajdonosságát a’ törvény bizto­sította, de biztositotta egyszersmind a’ föld’ használatát is az úrbéresre nézve, kiszabta a’ szolgálatot, mellyel a­ paraszt az általa birt földért tartozik, és igy némileg rendelkezett a’ nemes’ földbirtoka felett. Ennélfogva azon kérdés’ megoldására: mi urbériség ? szóló nem tud czél­­szerübb vezérfonalat találni, mint annak kimondását, hogy urbériség azon föld, melly az úrbéres által biratott és biratik. Mi hát azon föld ? E’ kérdés kétségen kívül legkönnyebben eldönthetőnek látszik az által, ha urbéri­­ségnek mondatik mind az, a’ mi parasztkézen van. De szóló ezen utat tanácsosnak nem tartja. Azon biztosság, mellyel a’ földesúr birtokát használta, sokszor arra bírta őt, hogy tiszta allodiaturájának nem kis részét úrbéresek­nek adja, mert a’ gazdálkodási rendszerben e’ volt a’ fő­­jótékonyság; másfelől azon ingatagságnál fogva, melly a’ paraszt’ használatára adott földre nézve létezett, a’ föl­desur sokat elvehetett tőle. És igy a’ státusquo által azt látná szóló kimondva, hogy mind a’ földesur veszitse el földét, melly tiszta allodiatura, mind az úrbéres marad­jon a’ nélkül, mit a’ földesúr tőle törvényellenesen el­vett. A’ dolgok’ illy állásában nincs más mód, mint a’ múlt és jelen közti egy határt vonni. Az epochák külön­bözők lehetnek. Említették az 1820- és 1843-kit. Tisz­tán áll, úgymond, előttünk, hogy a’ különböző termé­szetű birtokok, az eddigi rendszernél fogva, annyira össze­zavarodtak, hogy egymástól bajos elválasztani. Legczél­­arányosabb tehát olly epochát felvenni, melly égjük mint másik félnek legkevesebb megkárosításával jár. Szóló ezért az 1820-beli státusquo mellett marad , urbériség­­nek tartván azt, mi 1820-ban úrbéres kezeken volt, ki­véve azt, miről a’ földesür­ be fogja bizonyítani, hogy úr­béres kezekbe jutása előtt tiszta majorságföldet alkotott, vagy a’ H. k. I. r. 40. czime’ értelmében lett majorság­­földdé. Szóló székely földre is kiterj­esztendőnek véli az urbért. Régen hallotta, hogy ott urbér nem lehet. Igye­kezett magát e’ kérdésről kapacitálni, figyelemmel kisérte a’ tegnapi és mai tanácskozást, de semmi sem győzte meg jobban, mint a’ kérdés ellen felhozott okok ’s különösen gr. K. J. tegnapi beszéde arról, hogy székely földön úr­­bérnek helye van; a’ tisztelt gr. ugyanis elősorolt ada­taival semmit nem bizonyitott be jobban, mint azt, hogy székely földön vannak úrbéresek. Mennyivel hátrább me­gyünk a’ múlt idő’ homályába, annyival több zavarra buk­kanunk , ’s végre is el nem tagadhatjuk, hogy úrbért hoznunk kell Erdély­ minden szegletébe, hol csak úrbéres van. Az úrbér iránti követelés hatalmas, és ha mi nem mondjuk ki, mit igazságnak tartunk, van felettünk még egy bíróság, kimondja az, és mi elszalasztjuk kezünkből az alkalmat, egy nevezetes osztályt magunkhoz csatolhatni. Mivel a’ törvényhozás’ foglalkozásai köztt szokás régi tör­törvényekre hivatkozni, szóló is alkalmatlankodik nehány­­nyal, mellyek bizony­itják , hogy székely földön volt és van jobbágy. Ilyen az Appr. Hr. r. 76. czime’ 10 czikke ’s a’16. czikk ’stb. Ezen t.czikkeken kivül hivatkozik még szóló az Appr. és Comp. több czikkeire, mellyek székely­földi jobbágyokról szólnak. Mind e’mellett, némelly e’ teremben megpendített eszmére , nem mellőzheti szóló, hogy nehány rövid észrevételt ne tegyen. Ha egy idegen, a' magyar históriában járatlan ember hallotta az itteni nyilatkozatokat, azon gondolatra fogott volna jőni, hogy mióta a’magyarok ide bejöttek, az elválás előtt egész Magyarországot, elválás után pedig Erdélyt , minden magyar véromlás nélkül, egyedül csak a’ mi székelyeink védelmezték. Senki szólónál a’ székely nemzet’ érdemeit inkább nem méltányolja , különösen azon korokból , mellyekben fegyverrel védte hazáját; becsüli azon tulaj­donait, mellyeket benne rejteni lát, egy dicső nemzet’ polgári osztályának képezésére. Egy nemzet’ lételének alig lehet fontosabb erkölcsi kelléke, mint a’ nemzeti büszke­ség; de vigyázzunk, úgymond, mert ha ez hiúságba megy által, igen könnyen veszélyessé válhatik. Ha azért, mintha csak székely kebelből omlott volna vér e’ hazaért, a’ törvényhozást ott, hol korszellem, igazság és státus­okok engedményeket követelnek a’ nép’ irányában, hála­kötelesség ’s kiváltságok­ fentartása’ tekintetéből fel lehet tartóztatni működésében, gondoljuk meg, hogy felette könnyű lenne az országgyűlés’ irányát félrevezetni. Egy olly országnak, mint Erdély, elkülönözött népei hálada­­tossággal tartoznak egymás iránt, mellynek adóját le­róni itt az alkalom. Ellenség nem fenyeget, béke van, mellynek ösvényén kell polgárikig előrehaladni; azért vagyunk itt, hogy jövendő kifejlésünk­ magvát hintsük el alkotmányilag és törvényszerüleg. Annak bebizonyí­tására , hogy székely földön urbér nem lehet, hallotta szóló , hogy a’ székely’ marháját nem a’ telkén, hanem az utczán vagy a’ határon fogják el ’stb. Illyesmit szóló erősségül fel nem hozna. De van egy fontosabb ellen­vetés , mi fallad­ára vezethetne, hogy t. i. a’ székely földet urbérrel és adóval illetni addig nem lehet, mig a’ megyei allodiatura adó alatt nem lesz. Ezen állításnak tévesztő ereje abban van, hogy a’ székelyek mellett buz­­gólkodó szónokok a’ vármegyei allodiaturáknak az urbér általi érdekeltetését elismerni nem akarják. Már pedig e’ körül forog a’ kérdés ; mert ugyanazok , kik néhány századdal fölebb keresik a’ föld’ adómentessége’ alapját, ha visszamennek Árpád’ bejövetele’ idejére , állíthatják-e , hogy a’ magyarok épen annyi jobbágyot teremtettek, mint most van? Ha ezt nem fogják állíthatni, el kell ismerniök, hogy századok előtt az úrbéres osztály sokkal kevesebb számból állott, az urbéresi föld azóta növekedett, és pe­dig nemesi földből, allodiaturából. Ugyanezt lehet a’ székely nemzetről is mondani, melly lehet, hogy egypár száz évvel korábban jött be a’ magyarnál, de a’ feudális rendszer’jármát szintúgy érezte, mint Erdély’bármelly más népe ; ott is voltak dynasták , kik a’ kisebb nemes­séget elnyomták , melly elnyomásnak urbéresség lett kö­vetkezése. A’ kérdést jelen állásában még nagyobb élénk­séggel vitatni nem sok jót eszközöl; ’s szóló hiszi, hogy ha nem lettek volna emberek , kik ezelőtt egypár évvel régi könyvekből búvárkodtak ki adatokat az urbérnek székely földre alkalmazása ellen, a’ székely nép ma csende­sebb kebellel várná az urbér’behozatalát. Untalan halljuk, folytatja szóló , emlittetni , hogy a’ székely milly kivált­ságos, hogy nem illetheti semmi teher, hogy földe nemes, tehát nem adó’alapja. Már hogyan lehet a’jelen helyzetet annyira ignorálni, mikor tudjuk, hogy a’ székely földnek, minden nemessége mellett, nagy része adó alatt van; tud­juk, hogy a’ székelynek törvény’ értelmében ki kellene kapni saját, és mégis pénzen veszi ? A’ kinek tetszik, mysti­­ficálja magát, de ne mystificáljon másokat ’s különösen tömeget, melly eljárásnak lehet olly eredménye, mi leg­­kevésbbé van egyénnek, de még az országgyűlésnek is ha­talmában. Sokszor gondolkozott szóla, mi az oka, hogy Erdélynek olly sok sérelme van, és találta nagyrészt a’ nemzetben, nagyrészt pedig a’ kormányban, ’s azon meg­győződésre jutott, hogy olly országban, hol sem értelmesség, sem akarat eléggé kifejlődve nincs, hol az institutiok idő’ kivonatához képest nem javíttatnak, hol a’ régi rész tör­vények’ helyébe újak és czélszerűek nem alkottatnak, ott a’ sérelmeknek rendszere­sen kell szaporodniok. Midőn vannak, úgymond, törvényeink, mellyek ez idő­ szellemével ellenkeznek, mely­­lyeket józanul gyakorlatba venni lehetlen, mellyek szerint a’ kormány kormányozni nem tudna, mi természetesebb, mint, hogy a’ sérelmek szaporodnak ? Figyelmezteti szóló a’ székely nemzet’ pártolóit, hogy ha a’ nemzet’ régi ki­váltságaihoz ragaszkodnak, ha institutíoikat a’ kor’ kivá­­nataihoz idomitni nem akarják, ha olly törvényeket akar­nak fentartani, mellyeket már tettleg nélkülöznek, ’s mely­­lyeknek életet adni a’ törvényhozásnak sincs hatalmában, kiserdülnek az időből. A’ székely nemzet’ lételének fentar­­tására, joga’ el nem tiprására voltunk itt felszólítva az egyesületi hitnél fogva.Ki az egyesületi hit’ erejét annyira látja kiterjedhetőnek, hogy a’ törvényhozás’ törvényhozó hatalmát régi törvények által meggátolja, az azt képzeli, hogy talán egy magányjogi kérdések felett ítélő szék s­zöki asztala mellett ül vagy talán dictaturán. Az egyesületi hit, melly Erdélyt, a’ viharos időkben szoros erkölcsi kapocs­csal kötötte össze, most is össze kell, hogy kösse, azon szent czélra, hogy egymást boldogítsuk törvényhozás’utján, mit bizonyára tehet mindenki e’ teremben, kit utasítás meg nem köt, az egyesületi Int’ megszegése’ legkisebb scrupu­­lusa nélkül. De mindezeknél van egy sokkal fontosabb ok, az alkotmány és nemzetiség’ egysége, méltóztassanak a’ székely nemzet’ pártolói ezt egy főbb törvénynek tekin­teni, és méltóztassanak ahhoz járulni, hogy ezen ország­nak törvényhozó teste ne legyen többé különvált,­ meg­szakadozott érdekeknek, hanem az egész ország’ érdekei­nek képviselője. Ha a’ székely nemzet azt mondja, hogy, e’ törvényhozás et kötelező urbért nem hozhat , majd áll­janak elő a’ szász és taxalis követek, és követeljék, hogy municipalis joguknál fogva, a’ törvényhozás róluk nem rendelkezhetik, és végre mondják a’kir. hivatalosok, hogy ők törvényhozás’ körén kivűl állanak, akkor minek nevez­zük e’ törvényhozást egyébnek, mint egy olly testületnek, melly egyebet mindent tehet, csak törvényt nem hozhat, mellynek minden tagja azon igy­ekszik, hogy másnak hoz­zon törvényt, melly őt ne kötelezze. Miután tehát a’ szé­kely nemzet’ jogainak védelme alatt a’ KK. és RE. eléggé figyelmeznek arra, hogy a’ székelyek’ helyzete, viszonya és körülményei csakugyan némi megkülönböztetést kí­vánnak ; ez iránt szóló is egyetért, ’s észrevételeinek meg­tételét akkorra halasztja, midőn az urbér’ alkalmazásának részleteiről lesz a’ tanácskozás. Alsófejér’ e. köv. Az a’kérdés: mi urbériség? Ez más szókkal azt teszi: mennyi azon föld , mit az úr­béresek ezentúl úgy fognak bírhatni, hogy abból őket senki ki ne vethesse. Fontos kérdés, a’ birtokviszonyok’ rendezésének alphája. Ha a’ KR. és RR. nem urbért akarnának behozni, hanem örökváltságot, akkor is a’ lenne az első kérdés. Hogy már mi módon lehet elintéz­ni ? arra nézve sem elméletbe, sem más országok’ után­zásába nem találja szükségesnek elegyedni, hanem meg kell tekinteni, úgymond, azon históriai és jogi előzmé­nyeket, mellyekből a’ földesúr és úrbéres’ jelenlegi igé­nyei alakultak. Elméletnek nevezi szóló p. v. azon histó­riai okoskodást, hogy a’ székely nemzet’ eredete más, mint a’ magyaré, hogy a’ székely jobbágy újabb v. más ere­detű a’ magyarnál, hogy amaz adózással nem tartozik. Ezek’ ellenében szintúgy lehet adatokat felhozni, mellyek amazokat megczáfolják. Hiszen tudjuk, milly homályos történészet! kérdés a’ székelyek’ eredete : némelly tudó­sok pecsenégek , mások kázárok’ ’stb. maradékainak lát­ván őket; de szóló e’ felett vitázni nem akar , mert nem azért gyűltek a’ KK. és RR. ide, hogy a’ székelyek’ első faját kikeressék. Ki ezt akarja vizsgálni, az a’ múlt idők’ számára kíván törvényt hozni; mert törvényhozónak, ki az élő nemzedék’ számára alkot törvényeket, főfeladata: a’ mostani körülmények’ tekintetbevétele. Miután a’ székelyek köztt jobbágy van, mint számos törvények bizonyítják, jelesen a’ Leopold diplom. 14-dik pont­jának im e’ szavai : exceptis jobbagionibus siculis, minden történeti kutatásokat feleslegesnek tart. Az ifjú diéta’ egy nevezetes szónokának egykor kedvencz szójárása volt: vegyük a’ dolgot practice. Tehát ve­gyük , úgymond, mi is practice: tegyük fel, hogy azon rész, melly a’ székely földre urbért bevinni nem akar, többséget nyerne , ’s tegyük fel, miben kétkedik, hogy egy illy törvényt fen is megerősitnének, kimenne a’ vég­rehajtó bizottság, és felolvasná a’ székely jobbágyok’ tisz­tes körében azon törvényt, melly azért, mivel a’ székelyek’ eredete nem ollyan, mint a’ magyaroké, mivel municipa­lis alkotmánya sokban különbözik a’ magyarokétól, elve­szi tőlük tizedeken , talán századokon keresztül használt földeikéit. Azon sok parasztember, de mégis székely, bizony szembe nézne a’ tisztelt bizottsági urakkal, és kér­denék: uraim, miért történik ez? ’S a’ bizottság azt felelné : lássátok barátim, ti ezt nem értitek , mert Pray, Katona, Thuróczy és más tudósok megírták , hogy a’ székelyek’ eredete más lévén a’ magyarokénál, az ő sor­sukat nem lehet olly helyesen elrendezni, mint a’ magya­rokét. A’ székely erre azt feleli: nem értem. Igen, mond­ják neki, de voltak ám az országgyűlésen derék tanult urak, kik megmagyarázták , hogy ha a’ székely jobbágy’ állapota ollyan lesz, mint a’ magyaroké , abból a’ követ­kezik, hogy a’ székely nemzet elenyészik, elveszti kivált­. 124

Next