Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-26 / 837. szám

' » ' «■ természetes állása legyen. Pedig a’ gyógyszer igen egysze­rű. Azok, kiknek meggyőződése szabadelvű, lépjék a' korlátot át, melly őket rokonérzelmeik’ daczára ellensé­­gekként elválasztja, és, egymásnak kezet nyújtva, alakít­sanak egy harmadik pártot, mellynek neve: ellenzék legyen. Kezdetben ez gyönge lesz ugyan, de folytonos, erőteljes fellépés és kitürni-tudás, nem ma, nem holnap, nem egy-két közgyűlés , de egypár év után, ha nem is többséget, de mindenesetre olly kisebbséget vivna ki neki, mellytől a’ tiszteletet ki sem merné megtagadni. A’ tisztujitásoknál ez azon párthoz állana , melly igazságos kivánatai’ teljesítésére leghajlandóbbnak fogna mutatkoz­ni, így végre alakulna két politicai párt: ellenzék és conservativ. — Ez nem csak szép, de ne­mes vállalat is fogna lenni. Kisértsétek meg urak! ’s meglátjátok, egyesüléstöknek eredménye a’ siker’ koro­nája lesz és azon önérzés, melly a’ valódi férfiúnak egye­düli büszkesége. Kisértsétek meg! mert hiszen, ezzel tar­toztok hazátoknak, ezzel saját becsetöknek. A’ gyűlést, melly febr. 6-án fejeztetett be, ’s melly­nek én, nehogy felette hosszúvá legyek, csak eredmé­nyeit fogom kegyeddel tudatni, főispáni helyettesünk azoni öröme’ nyilvánításával nyitotta meg, hogy a’ tek. KK. és RR. olly szép számmal méltóztattak megjelenni;­edig legalább még egyszer annyian lehettünk volna, mind a’ mellett azt hiszem, hogy ő nagysága ezt jól tette, mert szokás; és ki ne tudná , milly nagy ur Magyaror­szágban a’ szokás ? Gyűlésünk’ főtárgya az ínség volt, melly megyénk­ben is kezdi félelmetes fogait vigyoritani. Az aggodalom és az előgondoskodás’ szükségének érzete, mellyet e’ me­gyének kormányzói, saját dicséretökre, jóeleve tanusi­­tottak, kitetszik rendszerinti alispánunk’ januar’ 6-áról kelt leveléből, mellyben, hivatkozva a’ főispáni helyet­tesnek ugyanazon hó’ 5-éről kelt utasítására, a’ földes­­urakat egyenkint megkéri ,hogy január’ 20-ára kitűzött közgyűlésre, mellynek legfőbb tárgya a’ fenyegető­enség’ veszedelmes következéseinek elhárítására vezethető mó­dok és az adózóknak nyújtandó segedelemforrások’ meg­határozása leendő megjelenni, vagy, ha akár személyes, akár meghatalmazottak általi megjelenésben gátolva len­nének, a’ gyűlés’ napjáig írásbeli határozott nyilatkoza­taikat, e’ következendőkre, neki beküldeni szíveskedje­nek: 1) valljon, miután legkívánatosabb, hogy a’ nép takarékosság mellett önmaga’ munkája által fedezhesse szükségeit, jobbágyaiknak képesek-e és fognak-e adni, a’ különben is kínálkozó szerzési módokon kivül, más va­­lamelly jutalmazó szerzési utat és miilyent? 2) Ha ily­­lyent nem bírnának adni, vagy ha ez elégtelen lenne, ké­szek-e a’ szükség’ fedezésére kivántató gabonával, és milly feltételek alatt, jobbágyaikat segiteni ? 3) Hahogy bármilly oknál fogva, vagy épen nem, vagy nem elégsé­ges mennyiségben nyújthatnának illy gabonasegitséget, valljon a’ jobbágyok’ felsegélésére szerzendő kölcsönre nézve a’kezességet jobbágyaikért felvállalják-e és milly öszvegig?“ — Megyénk’ kormányzóinak ezen előintézke­­dése mindenesetre szép; de bizonyára nem szép, hogy földesuraink’ nagy száma sem személyesen , sem megbí­zottak által meg nem jelent, sem írásban nem felelt. Ho­gyan urak , ez a’ nép, melly fáradalmai’ tizedét nektek adja, melly saját földeiteket megmunkálja, és ezért arcza’ vérverejtékénél más bért nem kap , melly gabonátokat, pálinkátokat évenkint méregdrágán megveszi, melly a’ közterheket viseli, ez a’ nép — annyit sem érdemel, hogy ti azon kérdésekre, mellyek ínségének elhárítása’ érdekében hozzátok intéztettek, legalább nemmel válaszoljatok? A’ földesuraknak azon boszantó hidegsége meg fogja kegyed­nek, t. szerkesztő úr, magyarázni a’ főisp. helyettes’ követ­kező indítványának második részét. Előadá t. i., hogy az Ínség, melly az egész honban kisebb nagyobb mértékben dúl, nálunk is beköszöntött. Általánosnak ugyan nem mondhatni, de vannak helységek és majd minden hely­ségben több háznépek és egyes személyek, kik, semmi élelmi­szerök már nem lévén, az éhenhalásnak vannak ki­téve ; sőt, ha tekintjük a’ tavalyi szűk termést, van alapos okunk félni, hogy az Ínség napról napra tovább és tovább fog terjeszkedni. E’ bajon czélszerű előgondoskodás által segitenünk kell. Azután az emberi szeretet’ törvényeit fejtegetve, e’megyét egy nagy családhoz hasonlitá, melly­nek feje a’ t. KK. és RR. Minélfogva reméli, hogy ezek minden eszközt, melly ínséggel küszködő adózóink’ éhenhalása’ meggátlására vezet, egész készséggel meg fognak ragadni. Indítványozza, hogy 40.000 p.ntnak köl­ Csönvételébe egyeznének, úgy, hogy ezen ősziét 1848, 1849 és 1850 évek alatt, egyenlő részletekben kamatostól visszatérittessék. Ezen 40,000 ftból 24,000 a’ földesurakra, 16,000 pedig, a’ h. tanácstól nyerendő engedelem mellett, a’ jobbágyokra esnék. Mivel pedig azt tapasztalta, hogy a’ földesurak sem személyesen, sem megbízottak által meg nem jelentek, sem írásban a’ felebbi kérdésekre nem fe­leltek, és kihallgattatásuk nélkül e’ tekintetben mit sem tehetni; szükségesnek látja egy közgyűlést kitűzni, mellyre a’ földesurak, a’ kivetési kulcs’ közlése mellett, olly hatá­rozott kijelentéssel lennének meghívandók, hogy azok, kik sem meg nem jelennek, sem akaratukat levél által ki nem jelentik, oda fognak számittatni, kik a’ 24.000 ftnak kölcsönvételébe beleegyeznek. — Ezen indítvány ellen szót emelt főjegyző Sz.— F.— , előadván, miszerint azon közgyűlés, mellyet ő nagysága indítványoz, marcalis gyű­lés fogna lenni. Ő ennek sem czélszerüségét, sem szüksé­gét nem látja. [Sem czélszerüségét; mert a’ meg nem je­lenő ’s nem nyilatkozó földesurakat, hacsak önkint meg nem teszik, soha sem foghatja az a’ gyűlés a’ reájok esen­dő öszlemnek megfizetésére kényszeríteni; olly végzést hoznánk tehát, mellyel, életet annak nem adhatván, csak e’ megye’ méltóságát compromittálnák; de kételkedik, valljon hirdethetünk-e marcalis gyűlést ? Nem szükségét; mert a’ házi pénztárban, mint maga meggyőződött, van 12.000 pft, mellyekre szükség nincsen. Fordítsuk ezt a’ szent czélra. — Kérdés : ki fogja azt a’ 12.000 ftot meg­téríteni. — Főjegyző Sz.— F.—­­ A’mint a’ szükség meg­szűnt, az adózók. — Úgy látszik, hogy főjegyző ur többet ir mint olvas; különben tudná, mit mond az 1537 : 21. és 1486 : 64. t.cz. De különös véleményét meg is csépelték . .. röviden és jól mondva. — A’főispáni helyettes a’ vég­zést igy mondta ki: a’ földesuraknak eddig beérkezett nyilatkozatai, másod alispán ur’ elnöklete alatti vá­lasztmánynak, melly a’ földesurak­ és tiszti karból alakít­tatott, a’ végett adatnak ki, hogy, tekintettel indítványára, javaslatot még e’ gyűlésnek folyamata alatt készítsen. Az indítványozott gyűlés’ időhatárának kitüzetése, azon re­ményben , hogy addig a’ hátralevő földesurak is nyilat­kozni fognak, akkorára halasztatott, ha a’ választmány javaslatát be fogja mutatni. — A’ választmány harmadnap azt jelentette, hogy addig, mig a’ szükség hivatalosan ki nem tudatik, javaslatot nem adhat; minélfogva indítvá­nyozta, hogy az illető tisztviselőknek annak összeírása meghagyattassék. Ez az inditvány azon oknál fogva nem fogadtatott el, mivel ez által a’ népben reményeket ébresz­tenénk, mellyek’ teljesítésére, úgy, mint a’ dolgok eddig állanak, képesek nem leszünk, mi a’ népet csak felinge­relné. — Kivévén vagy kettőt, a’ hátralevő földesurak közül senki sem nyilatkozott; sőt fájdalommal hallottuk főispáni helyettestől, hogy ő a’ Lugoson lakó és levő föl­desurakat egyenkint megkérte, j­önének ma a’ gyűlésbe, nyilatkoznának , tanácsolnának ; de minden rábeszélése, minden kérelme hasztalan volt — azon földesurak közül egy sem jelent meg. Ezen jelentés után, melly sokak’ar­czára a’ szégyenpirt levele, voltak, kik azt javaslották, hagynék a’ dolgot abba, mert, mint előre láthatjuk, ezért még sem fogunk élni. De a’ főispáni helyettes’ lelkes fel­szólítása a’ részvétlenség’ ezen utósó csapásától meg­menté e’ megyét. Meleg szavakkal előadá, mik illy eset­ben a’ törvényhatóságok’ jogai, mik kötelességei. Végre kinyilatkoztatván, miszerint ő magát azon öszlemnek meg­fizetésére, melly a’ 24.000 ft kölcsön után birtokára esik, aláveti, kérte, felszólította a’ jelenvoltakat, jelentenék ki, valljon a’ szenvedő emberiség’ felsegélésére, alávetik-e magukat az indítványozott adózásnak, vagy sem ? — A' dolog eleinte nehezen ment, végre mégis sikerült. A’ tisztviselők’ nagyobb része az utósó országgyűlés’ kive­téskulcsa szerint reá esett öszletnek ötszörös, a’ többi há­romszoros, kétszeres, egy hatszoros, a' jelenvolt birtok­­talanok és tisztesbek évenkinti 5 - 10 pftnak fizetésére, a’ földesurak pedig, a' kevés számuak, a’ kivetés szerint reájok esendő öszletre kötelezték magukat. Azután a’ szolgabirák közül azoknak, kiknek kerületeik a’ közép­ponthoz közel esnek, meghagyatott, hogy az és jövő nap a’ földesurakat meglátogatván, őket a‘ példa’ követésére felszólítsák. Sikerrel. Ennek folytában a­ többi szolgabi­­ráknak hasonló eljárás köttetett szivökre, meghagyatván nekik, hogy az eredményt azonnal, és ne a’ jövő közgyű­lésig, bejelentsék. Egyszersmind elhatároztatott, hogy, az adózók’ névlajstromának közlése mellett, a’ temesi kincs­tári igazgatóság és főmgy udv. kamara, azután a’ keveresi vallási pénzalap’ uradalma és a’ nagy helyt. tanács ha­sonlóan megkérettessenek; ezekkel a’ kivetési kulcs is fog közöltetni. — A’ marcalis gyűlésről lemondottunk. — A’ kezelést illetőleg, egy középponti és öt járás­beli választmányt alakítottunk. A’ fő- és szolgabiráknak, kik az ínségben levőknek utalványokat fognak adni, szoros kötelességül tétetett, felvigyázni, nehogy ollyannak is ad­janak utalványt, ki szükséget nem szenved. E’ pontnál a‘ főispáni helyettes azt mondta, hogy ő — noha nem re­méli — ha találkoznék ollyan szolgabiró, ki akár könnyel­műségből, akár vigyázatlanságból utalványt ollyannak adna, ki valódi szükséget nem szenved, és ez által a’ se­gedelmet más szükségben levőtől elvonná, — azt hivata­lától vagy felfüggeszteni vagy a’ candidatióból kihagyni fogja. — Vannak még nehány rendelkezéseink, de eze­ket csak akkor fogom közleni, ha a­ dologból valami lesz. — És most a’ gyűlésnek többi tárgyaira, Somogy’ levelére, mellyben a’ részek’ visszakapcsolta­­tásának sürgetésére és B.-Szolnok, K.-Szolnok, Torda, Alsó-Fehér és Doboka’ leveleire, mellyekben azon sürge­téstől f­elállásra szólittattunk, azt határoztuk, hogy mivel a’ visszakapcsolás Erdélyt 14 magyar képviselettől fosz­taná meg, ’s igy ott nemzetiségünk veszélyeztetnék, a’ sürgetéstől elállunk; e’ helyett követeinknek meg fogjuk hagyni, hogy a’ jövő országgyűlésen egész Erdélynek be­kebelezését sürgessék. — Zágrábmegye’ levelét, a’ turo­­polyai gróf’ hivatalától lett felfüggesztése ’stb. végett, nem pártoltuk, mivel úgy vagyunk meggyőződve , hogy a’ kormánynak joga van hivatalnokot hivatalától felfüg­geszteni, vizsgálatokat tétetni és ezek’ megtételére egyé­neket nevezni; és más részről Zágráb ügye adatokkal be nem bizonyítja, hogy a’ kormány törvénytelenséget köve­tett volna el.— Szögyény László’ak­ancellárrá lett nevez­­tetésének tudósítását nagy örömmel fogadtuk, és üdvöz­lő felírást határoztunk. — Apponyi György cancellár­­nak üdvözlő felirásunkra adott válaszát megéljeneztük. — Országbíró Majláth György és Nógrád ügye’ felszólí­tása’ következtében kinyilatkoztattuk, miszerint mi Hor­váth István’ örökösei’ könyvtára’megvételéhez hozzájáru­lunk. — A’ nádorunk’ halála felőli tudósítás annyira meg­lepett bennünket, hogy nagy érdemeinek megemlítése eszünkbe sem jutott, hanem egyszerűen két condolentialiat határoztunk; egyet fenséges özvegyének, a’ másikat fiának, István főherczegnek; ez utóbbinak azt is írjuk, miszerint mi helytartóvá lett kinevezése felett örvendünk; de a’ tudósí­tás, hogy azzá neveztetett, noha itt volt, fel nem olvastatott. —Temesmegyének levelét, mellyben felszólittatunk, hogy elhunyt nádorunk’ emlékére felállítandó szoborért aláírást nyissunk, pártoltuk. — A’ helyt. tanácsnak azon intézmé­nyét, mellyben a’lugosi község ellen indított és befejezett úrbéri pert, azon megjegyzéssel küldi vissza, hogy ezután nemcsak a’ pálinkafőzési jog, hanem e’ fölött minden üst után is fizettessék a’ taksa, perestől a’főügyésznek adták ki, hogy észrevételeit megtevén, azokat a’ jövő közgyű­lésre , innét, az ítéletnek megmásitása végett, a’ can­­cellariának felküldendőket, bemutassa. — Moys An­tal főügyész kincstári ügyészszé lévén, ezen gyűlés alatt lemondott, és helyette a’ főispáni helyettes, nem azért, mivel csak ő folyamodott, hanem mert a’ KK. és RR. ajánlották, Frummer Bélát, eddigi alügyészt nevezte ki. Alügyésszé lett eddigi szolgabiró Athanaszievics Sándor, szolgabiróvá eddigi esküdt Andreevits Lázár, esküdtté eddigi tiszteletbeli aljegyző Dániel László. — Jövő idő­szaki közgyűlésünk’ időhatára ápril 28-a.—Isten kegyed­del! - K-y. BARANYÁBÓL. Pécsett, febr. 16-án. Februarhól 11-én kezdett rendkivüli közgyűlésünkben felolvastatott dicsőült József nádor’ halálát tudató gyászintézmény, mire a’ három hónapi gyász elrendeltetvén, az összes me­gyei KK. és RR., főispáni helytartó ő magával együtt, a’ székes egyházban tartott gyászmisére mentenek, melly­nek végeztével ismét a’ megyei teremben egybegyüle­kezvén, felolvastatott István főherczegnek királyi hely­tartóvá lett neveztetését tudató intézmény, a mit hangos éljen kisérvén, a’ RK. és RR. az övegy nádornénak fáj­dalmukat tudató gyász, István főherczegnek pedig, evvel kapcsolatban, örömüket tolmácsoló levelet íratni, egyúttal küldendő követeiknek utasításul adni határozák, miszerint a’ jövő országgyűlésen, midőn a’ nádorválasztás iránt szó emelkedendik, István főherczegnek minden kijelölés nélküli elválasztatását, azonban az ebből netán eredhetendő minden következtetés nélkül — sürgötték, ’s igy Moson, Esztergommegyéknek, úgy Buda’ fővárosának ez érdemben érkezett felszólításaik egyszerű tudomásul vétettek. — Még egy nevezetes tárgy fordult elő, melly némi vitatkozásokra szolgáltatott alkalmat. Egyik intéz­mény által értesültünk arról, mikint jövő martius hónap­­ban a’ rendes itt szállásoló katonaságon felül még egy fél század szándékoltatik ide szállásoltatni, mellynek az illető termesztményekkel való ellátása meghagyatik. Hogy szükség’ esetében felebarátaikon segítsünk, azt a’ keresz­tyéni kötelesség is parancsolja, ’s minekutána megyénket boldogabb állapotban vélik lenni, mint azt, honnan a’ ka­tonaság el vitetik, ez okból nem létetett épen észrevétel az ideszállásolás végett, de a' termesztményekkeli ellátásnál van a’ nehézség. Helységeink meg valának kérdezve, vall­jon a’ termesztményeket természetben akarják-e adni, vagy a’ vállalkozók által ajánlandó öszletet közadó’ útján megfizetni, ők az utóbbi mellett nyilatkoztak, ’s e’ rész­ben a’ házi adó’ rovatában a’ kivetés megtörtént. Nem terhelhetjük tehát most már az adózókat sem újabb adó­nak kivetésével, sem termesztmények’ kiszolgáltatásával a’ nélkül, hogy az a’ megye iránt bizodalmatlanságot és állásuk iránti kétkedést ne szüljön, azért egy alázatos fel­írásban megkéretni határoztatok a’ h.tanács, hogy e’ me­gye igen is kész a’ küldendő katonaságot elszállásolni. De annak ellátását csak úgy ígérheti , ha az erre teendő költség a’ kincstár által fog fizettetni, mert a’ fentebb érintett ok megemlittetvén, nem akarja a’ megye adózói­nak bizalmatlanságát magára vonni, de adózóink sem ér­demlik, hogy újabb adózásokkal terheltessenek, miután eddig elő még soha rendes katonáit más nem tartotta, bár többször a’ Duna- és Dráva-áradások a’ megyét is ínségbe tasziták, e’ megye pedig már gyakortább tartott rendes számon felüli katonákat, ezen felül, mintegy 8 évek’ elfor­­gása óta, a’ rendes adófizetésen felül 102.000 ftra rugó régi restantiát tisztázott le, ’s igy mindenkép’ kötelessé­gének eleget tenni iparkodott. Illyés terheltetések pedig ismét visszasülyeszthetnék a’ régi tartozások’ állapotába. De még megyénk sincs olly boldog állapotban, mint vélik. A’ gabna szerfelett drága, a’ burgonyát az ismeretes vész semmivé tévé, a’ legboldogabb helyeinken, hol az me­gyénkben sem történt soha, zabliszt árultatik, és ez is egy zsákkal 20 ftért árultatik, így ha éhhalál épen nem mu­tatkozik is eddig elő, de más számos példák arra mutat­nak , hogy ettől is lehet még tartanunk. Más nevezetes tárgy nem fordult elő. Rendszer, évnegyedes közgyűlésünk mart. 11-én veszi kezdetét, törvényszékünk pedig február’ 22-én.— Angyal Pál, Budáról, Heves-, Hont-, Zágrábmegyék­­ből ’s Zomborból vett tudósításainkat a’ közelebbi számokban adjuk. — Pozsonyból épen most veszünk hirt a’ nagy áradás felől, melly folyó hó’ 19-én pusztulás­sal fenyegette a’ város’ parti részét. A’ viz a’ liget melletti töltéseken is átcsapott. A’ kár tetemes. Részletesben a’ következő számban. Erdélyi Krsseággyigség. A’ XXXI-ik ülésben , febr. 6-án, jegyzőkönyv-hite­­lesités’ alkalmával, a’ közelebbi ülésben keletkezett hatá- 132

Next