Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-01-22 / 817. szám

Péntek Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 fit; postán borítékban 6 fit pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a' bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Hivat. közrem. Nyilatkozat. Iparműtár. Erdélyi országgyűlés. Törvényhatósági dol­gok: Komáromból. Szerémből (közgyűlés.) A’ napkelte és lenyugta iránt. Kör. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ö Fölsége a­ szepesi káptalanban a következő kanonokokat, u. m. Biaczovszky Domokost éneklő, Du­­­ovics Jakabot őrkanonok­­ká, Andreánszky Melchiort székes­egyházi, Kolbay Józsefet árvái és Fragner Jánost liptói főesperessé kinevezni; a zengi káp­talanban megü­resü­lt utósó kanonokságra pedig Petro­vics Lukácsot, püspöki lyceumban az egyházi történet’ tanítóját, érdemesitni legkegy. méltóztatott.­­ Fölsége T­a­r­n­a­y Mihályt, az aradi váltótörvényszék’ ülnö­két ezen hivatalától fölmenteni, ’s eddigi hű szolgálatai’ méltánylatául „kir. tanácsos czimmel“ felruházni; továbbá Tah­y Gusztávot, sáros­megyei volt alü­gyészt a’ magy. kir. helytartótanácshoz tiszteletbeli fogal­mazóvá kinevezni; végre dr. Z­ipser G. A. tanárnak a fenséges szász­­altenburgi herczegtől nyert ’s az ernesztini házi­rendhez csatolt ezüst érdem-kereszt­ elfogadását és viselhetését megengedni legkegy. mél­­tóztatott. A’ nmlgu magyar kir. udv. kamara a Nádszegen megüresült k. só­­mázsálói állomásra Molnár Jánost ottani kir. sótárőrt alkalmazta. A’ nmngu m k. helyt.tótanács kebelbeli díjas fogalomgyakorló Geré­­bényi Vilmost kebelbeli fogalmazóvá , ’s ennek helyére Rácz Károly eddig díjtalan gyakorlót nevezé. A’ nagy magy kir. udv. kamara Farkas Pál szegedi kir. sóhi­vatali írnokot saját kérelmére hasonló minőségben Pestre helyezvén át, az ez által megürült szegedi sóhivatali irnokságra báró Zornberg Antal tárkányi k. sóm­ázsálót alkalmazta. Nyilatkozat. A’ Jelenkor’ uj évi programmjának végén következő sorok állanak : „Ki kell még jelentenünk, hogy több buzgó hazafinak e’ szellembeni közremunkálásáról biztosítva lévén, fölhatalmazást nyertünk gróf Széchenyi Ist­ván, báró Kemény Zsigm­ond, Fáy András, Szontagh Gusztáv, Kovács Lajos, Fábriczy Sámuel, Gáty István’ ’stb. résziről is nyilván kijelenteni,hogy lapjainkat becses ’s ismert dolgozataik­kal folytonosan gyámolitani fogják. — E’ sorokra kötelessé­gemnek tartom szintén kinyilatkoztatni, hogy a’ Jelenkor’ ér­demes szerkesztőjének programmját ma, azaz január’ 10-én olvastam legelőször, ’s hogy ő a’ lapjábani közremunkálásra soha föl nem szólított, ’s hogy én a’ közremunkálást neki meg nem ígértem. Enyed, jan. 10-én 1847. — Kemény Zsigm­ond, s. k. Iparműtá­r. — Január’ 17-dikén tartatott az „Ipam­űtár’“ alapitóinak közgyűlése, melly e’ derék, életerős és a’ napi szükségek által mindenek fölött igény­lett intézet’ szilárdítására ’s bővítésére, a’ félévi tapasz­talás által szükségeseknek mutatkozott alapszabályi mó­dosítások’ elfogadásával, czélszerűen intézkedett. — Az intézet’ eddigi életét alig számíthatni egész 5 hónapra , a’ tervezett 100,000 pengő forint helyett csak 40,000, ez sem egyszerre, hanem, mondhatni, csöppen kint jött be ; az intézet’ forgalma mégis túlhaladja a’ 80,000 pengő forintot, ’s a’ tetemes kezelési költségek’ fedezése mel­lett , mellyek akkor sem levének észrevehetőleg nagyob­bak , ha az alaptőke 100,000 forint ’s az eszközlött for­galom több száz ezerre ment volna, — 2351 ft 13 krnyi tiszta nyereség mutatkozik, ’s az első törlesztés martinai vásár alatt meg fog tartatni, az első évre járó 1000 pgc forintnyi nyereség ki fog adathatni. A’ hazai ipar’ emelésére újabb időkben intézett fárad­­h­atlan működés’ egyik legújabb eszméje az Iparműtár , nemcsak azért , hogy miután ez létesült , nem nyúlunk többé aggódva a’ gyártmány után, melly hazai készít­mény’ minőségében nyujtatik az utána sóvárgó honfinak, de azért is , mert a’ tapasztalás , az elvitázhatlan ered­mény mutatja , mi jótékonyan hatott eddigelé is szorgal­mas, de csekélyebb tőkepénzzel biró iparűzőinkre, kivált itt a’ fővárosban , hol azoknak annyi nehézséggel küzdve kell megállni a’munkatért. Ha e’ jótékony intézet, a’ lefolyt évnek súlyos és pénzügyi tekintetben rendkívül nyomasztó ’s pangó időszakában, apróbb gyárosaink’ folytonos gyámola és segédforrása nem lett volna, azok’ nagy­ része kétségkívül elsorvad , ’s élni megszün. És pedig tette ezt az Iparműtár azon alig megszüle­tett, ki nem fejlett, csekély erővel mozgó, a’ kezdet’ ne­hézségeivel küzdő állapotban , mellytől eredményeket várni a’ legvérmesebb remény sem mert. Mit nem eszkö­zölhetett volna, ha jótékonyságát egész teljében kifejt­­h­eté, ha a’ tervezett 100,000 pengő forint, hiány nélkül, befolyt ’s forgalomba tétethetett volna ! — De mintegy 50,000 forint áru alapitvány-jegy mai napig is künn van , ‘s felölök többszöri sürgetésre jelentés sem lé­tetik. — Hazánkfiai’ egy részének illy ázsiai hanyag­sága mellett a’ legéletrevalóbb terv is — miilyennek az Iparműtár’ tervét mindenki elismeri — csak igen csekély és tökéletlen gyümölcsöket teremhet; az érlelésre, a fej­tésre ’s diszlésre meleg részvét' napfénye szükséges. A’ terv szerint az alapítóktól semmi ajándék, semmi áldozat nem igényeltetik ; a’ szükséges pénzerő, lehető legkisebb (5 fitos) alapítványokban, csak kölcsön kéretik , ’s , az évenkinti törlesztés’ útján biztosan várható visszafizetés mellett, kamatul évenkint 1000 pro­fitos , utoljára pedig, a’ 16 évre szabott működési cyclus’ végével, a’ finnmaradt egész vagyonból álló tetemes nyereség’ lehetősége ajánl­­tatik; mégis ez országban csak 8000 jegy talál keletre, mig más részről az igények lehető legmagasb fokra feszít­­tetnek , ’s az kívántatik , hogy a’ raktár mindennemű áruval bőven el legyen látva , az iparosok’ szükségein készpénz-fizetéssel segítsen, a’ker­eskedőknek pedig hosszú időre hitelt engedjen. A’ jegyek’ keretének legutóbbi időben igen sokat ár­tott azon körülmény, hogy reájok többek közt a’ megszö­kött kereskedelmi társasági igazgató, az akkor még jó hitelű ’s közbecsültetésben álló Szabó Pál, mint választm. tag’ neve van írva. Az ezen név’ látásából származható idegenségnek elhárítására , az alapitvány-jegyek újakkal fognak kicseréltetni, mellyekre az intézet’ terve ’s alap­szabályai is le lesznek nyomtatva rövid kivonatban. — Az alapszabályok’ azon rendelkezése, hogy csak 3 hónapra adhasson hitelt a’ kereskedőknek, ezekre nézve kedve­zőbb változást szenvedett, ’s a’ felügyelő-választmány felhatalmaztatott, hogy körülményekhez képest hosszabb időre (6 hónapra is) terjedhető hitelt adhasson. Az alap­szabályok’ egyik philanth­ropicus szellemű ’s az ipar’ elő­­mozdítása’ tekintetéből alkotott pontja, hogy t. i. az inté­zet legfelebb csak 6 percentes nyereségre dolgozhassák, miután a’ múlt félév’ folytán egészen impracticusnak ’s az intézet’ felállásával összeférhetlennek mutatkozott, és még akkor is alig volna létesíthető , ha az intézetnek eredetileg tervezett alaptőkéje összejött vala — akkint változtattatok, hogy ti’ kezelés ezentúl egészen a’ körül­ményekhez ’s viszonyokhoz mért árakat szabó kereskedői lábra állittassék, miután az árakat úgyis a’ verseny sza­bályozza , melly a’ felcsigázást lehetetlenné teszi; — ’s miután az intézet , ha ezen, létezését koczkáztató ’s mozgását egészen megzsibbasztó, bár igen szép és nemes forrásból származott szabályi ponttól eltávozik is, még azért eléggé szép ’s jelentékeny czélokat eszközöl műkö­désének egyéb oldalai által, t. i. hogy biztos és teljes hitelű hazai készitményeket árul, ’s a’ gyárosoktól kész­pénzen vásárolván, ezeket gyámolitja, mig más részről a’ kereskedőknek, hosszasabb hitel’ engedése által, nagy könnyebbséget szerezvén, ezeknek a’ hazai ipar iránti szomorú elfogultságát lassankint eloszlatja, ’s rokonszen­­vét éleszti és ápolja. — Hogy pedig e’ szép és fontos czéljait annál nagyobb sikerrel eszközölhesse, ’s jóté­konyságát, mellyet csekély pénzereje miatt ekkorig még, kisded gyárászati állapotunkhoz mérve sem fejthetett ki egészen, teljes mértékben éreztethesse ugya’honi árut ke­reső közönséggel, mint a’ gyámoló karra szoruló apróbb iparosaink­ ’s hitelre dolgozni megszokott kereskedőink­kel , szükségesnek találta a’ gyűlés, hogy a' pénzalap’ növelésére folytonos gond fordittassék. E’ czélra 100 po­ntos részvények fognának terv szerint kibocsáttatni, mely­­lyek az évenkinti nyereményekre nem játszanának ugyan, hanem az egyesület’ egész évi nyereségei- 's veszteségei­ben aránylagos részt vennének; gondoskodni fog továbbá, a’ felügyelő választmány, hogy valamelly magát a’ válla­latnál nagyobb pénzösszeggel érdeklő kereskedőtársat nyerjen. A’ gyarapodás és nagyobb siker’ főeszköz­­lője ’s leggazdagabb forrása azonban, csakugyan a’ nagy közönség’ részvéte marad, ha az egyesült ki­sebb erők’ egy czélra öszpontositott hatásának rop­­pantságát annak minél több tagja érzi ’s méltányolja. Ha a’ hazafias jó akarat ,­­mellyet e’ hazában any­­nyiszor veszünk igénybe, de mellyet kifáradni még se engedjen a’ kötelesség-érzelem, mellyet a’ haza minden jó fiától megvár­, ha az itt áldozattal nem járó, sőt éven­kinti nyereségek’ lehetőségével biztató részvét nem jö­vend az Iparműtár’ segitségére, ha tőkéje legalább a’ ter­vezett összegre nem szaporittatik, ez üdves intézetnek is, mint sok más talán kevésbbé életrevalónak, csak seny­­vedezni kell, ’s vele együtt senyvedezni a’ hazai, főleg a’ középponti gyárászatnak; mert, ha elbukni nem akar, azon szomorú kéntelenségbe jutand, hogy üzletét, mely­­lyet most a’ hazai czikkek’ legnagyobb részére kiterjesz­tett, majd csak egykettőre szorítsa ’s talán épen ollyan­­ra, mellynek pártolásra legkisebb szüksége van. Hihetőleg senki sem volt közöttünk, ki azt hivé, hogy a hazafiai fellángolás egyszerre — mintegy lábdob­­bantással — m­egteremtendi azt, mi­előbb nem létezett — a’ hazai műipart. Mindnyájan jól tudtuk, hogy a’ védegylet’ eszméje csak az első hatalmas lökés volt, ’s hog­y évek leendőek szükségesek, mellyek lassú folyama alatt hitünknek fogyatkozni, kitartásunknak csüggedni, áldozatkészségünknek lankadni nem lesz szabad. — De nem sorsa-e ez minden kezdeménynek? nem sorsa-e főkép’ nálunk, hol a’ nemzeti élet’ minden működését nemcsak magunkra hagyva, hanem ellenséges erőkkeli folytonos küzdésben kezdjük meg?­­ nem igy volt-e ez a’ nem­zeti nyelvvel, a’ nemzeti irodalommal ? hát ujabb poli­tikai életünk’ folyama sima pályán ’s virágos partok közt indult-e meg ? — Mi lett volna a’ nemzeti nyelvből, ha az irániai lelkesedés szappanbuborékként pattant volna el akkor, midőn a’ hajporos zopfokat és a’ czipőket ’s ha­risnyákat eldobtuk, ha annak folytonos, fokozatos elő­menetele szivünk­ dobbanásaival nem forrt volna össze? — így van ez a’ nemzeti műiparral is. Legyünk tehát, mint a’ nemzeti nyelv és politikai reform’ terén, az műiparon is csüggedni nem tudó haza­fiak. A’ valódi hazafiság nemcsak bizonyos izgatottsági időpontokban lobban fel, hanem folyton égő ’s melegitő parázstűz; élni kell annak szünetlenül ’s egyenlő hévvel és világgal, ha a festő ’s érlelő nap’ j­óltevő hatását akar­ja gyakorolni; élni különösen azon osztályban, mellynek vállait a’haza mindeddig teher nélkül hagyá, mig jog­körét legkedvezőbben látta el, melly tehát addig is, mig közteherviselési kötelességét teljesitni kezdi, illy után róhatja le a’ haza iránti fiúi kötelesség’ adóját. — T. L. Erdélyi országj­yülés. A’XX. országos ülésben, mint közelebbi szá­munk az Érd. Hiradó után közlé, két indítvány létetett. Krasznam. javaslá, hogy biztosítsák a’ BB. magukat tör­vény által, miszerint az adó neveltetni nem fog; a’ másik indítvány Küköllőé , hogy az urbér az adóval kapcsolatban tárgyaltassék. A’ tanácskozások’ folytatása is itt következik: Elnök: Több okot hallott az urbérnek adóval­ kapcsolatos tárgyalása mellett felhozni; de mindazon okok között mellőzve látja a’ múlt országgyűlésen alko­tott törvényt, melly az urbért minden egyéb tárgytól el­különítve rendeli tárgyalni. Méltóztassanak a‘ t. Kiv. és Rt. e’ tiszta törvényt figyelembe venni. Egy gr. kir. hiv. Ha azt kérdené valaki, kiván-e olly urbért, mellyben a’ nemesség veszt, ’s a’ nép nem nyer, szóló nem­mel felelne. De most nem erről van szó. A’ kir. előadások’3-ik pontja az urbért minden más tárgy­tól külön rendeli tárgyaltatni; a’ múlt országgyűlésen hozott törvényezikk hasonlókép’. Lesz elég idő az adó­ról is tanácskozni, melly magában is igen fontos tárgy; most még a’ követeknek sincsenek e’ tárgyban utasításai. Legyünk őszinték. Báró J. L. szerint fel sem lehet tenni a’ kormányról, hogy midőn a’ köznépen egyfelől segitni kíván, más után elnyomni törekedjék. Pártolja ő m­alga’ nyilatkozatát. S­z­a­m­o­s uj v­á­r’ e. k. Ha van törvényhatóság Er­délyben , melly az adó’ dolgában mindenekelőtt tisztába kiván jőni, az bizonyosan Számosuj vár, azon város, melly­nek polgárai, három ezer lélekhez mérve , hat ezer pftot fizetnek, ’s adójuknak alapja semmi egyéb , mint a’ ke­reskedés’ koczkajátéka. Szamosujvár’ polgárai egyenkint közel 10 pftnyi adót fizetnek, de ez nem elég: ha egy atyának fiai vannak, utánok megint 10 pftot tartozik adózni fejenkint, ’s még ez sem elég: megtörténik, a’ rendszer’ igazságtalansága miatt, mikép’ a’ helyett, hogy mindenki a’ 10 pftot fizesse magáért, arról, ki kevéssel bir — de nem a’ sors’ mostohasága, hanem restség vagy korh­elység’ következtében — 4, 6 pengőt levesznek, és rá róják a’ szorgalmas emberre, kinek több az igyekezete, ’s kinek következésképen szorgalma büntettetik. Mind a’ mellett, hogy küldői lelkekből óhajtják az adóügynek mentől előbbi tisztába hozatalát, az urbérnek az adóval junctim tárgyalását nem pártolhatja három okból: u. m. törvényből, a’ junctim szó’ gyűlöletességéből és a’ do­log’ természetéből kiindulva. Mi az elsőt illeti, az 1791. 11. t.czikk azt mondja, hogy „p­r­op­ositione­s re­­giae cum connexis nefors gravaminibus et postulatis Statu­um“ tárgyalandók. Ugyde a’ kir. előadások’ 3-ik pontja világos szavakban rendeli, hogy az urbér separate ab omni alio operato tárgyaltassék. A’ má­sodik okot, a’ junctim szónak gyűlöletes voltát illetőleg, ez a’ magyar országgyűlés’ szótárában igen odiosus hang. Magyarországon 1832-ben és 33-ban hónapokig küzdöt­tek az urbér’ tárgyalása felett, e’ szó hónapokra hátrave­tette, ’s az eredmény utoljára is azon tárgyaknak elvetése jön, mellyekkel az urbért össze kívánták kötni. Ha Ma­gyarországnak sokkal erősebb rendei nem tudták azt ki­vívni, mennyivel kevesebb reménye lehet hozzá Erdély­nek. De nem pártolja a’ junctim­ot a’ dolog’ természeté­ből is kiindulva. Tagadhatlan ugyanis, hogy az urbér az adóval ex thesi összekapcsolva nincs; hanem van egy elv, melly a’ kettőt némi összeköttetésbe hozza, ’s ez az, hogy azon esetre, ha az urbér’ tárgyában törvény keletkeznék, felmerül azon aggodalom, hogy több colonicatura lévén 13

Next