Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-23 / 835. szám

Kedd S3S. Februarius 23. 1847. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e­ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 fit; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kt számíttatik. TARTALOM. Hivatalos közlemények. Tűzkármentési egyesületek. Abaújból (közgyűlés). Esztergom (élelemszük­ség’ enyhítése). Debreczen (takarék-pénztári adatok). Erdé­lyi országgyűlés. Külföld. Dunavizállás.Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége báró Bedekovich Lajost, magy. kir. udvari első alkanczellárt, egy ugyanehhez menesztett legfelsőbb kézirata szerint — sok évi hit és hasznos szolgálata b­eiismerése mellett, érdemlett nyuga­lomba helyezni legkegy. méltóztatott. Őfelsége Busán Hermánt, horvátországi Ítélőtábla’elnökét, czimzetes udv. tanácsossá; továbbá Ruttner Ferenczet, az egri fő­káptalan’ nagyprépostját, czimzetes püspökké ; ugyszinte a’ nyitrai székes káptalanban a’ köveik, kanonokokat, u. m. Greguska Istvánt nagy­préposttá, Mészáros Andrást olvasó, T­o­r­d­y Györgyöt éneklő, Kelecsényi Jánost őrkanonokká, Lorecz Imrét székesegy­házi, U­h­­­a­r­i­k Jánost trencsini, K­r­a­j­c­s­i­k Jánost zsolnai, V­a­­g­y­o­n Istvánt pedig gradnai főesperesekké kinevezni legkegyelm, méltóztatott. Veres Márton, abrudbányai k. bányamérnök, ofrenbányai k. fő­­bányatisztté ; R­ö­s­z­n­e­r kir. bányagyakornok pedig alsómagyaror­­szági k. második bányamérnök- segéddé neveztetett. A’ nmgv m. kir. udv. kamara a’ Bogsánban megüresült kamm­. urb. mérnöksegéd-állomásra Klobucsarics Lipótot, eddig nagybecs­kereki ideigl. kamr. urb. mérnököt alkalmazta. (B.P. H.) Tüzkármentesitési egyesületek. E’ napokban kapták a’ szabolcsi tüzkármentesitési egyes, igaz, választmánya’ szívességéből, az ezen, kis körben bár, de üdvesen működő intézet’ múlt három évi sikeréről szóló tudósítást ’s annak bevételi és kiadási kimutatásait. A’ bevétel tett, 1843-ki sept. 13-kától, mint az egyesület’ alakulási napjától,­1847-ki jan. 18-káig, 76,238 vf­t 23 krt; az összes kiadás 73,079 ft 13 krt, miszerint maradt a’ pénztárban 3159 ft 10 kr.— A’ kiadási összegből 3436 ft ment fel egyvelyes költségekre, u. m. jegyző és írnok’ három évi fizetésére 1500 ft, cancellariai szükségekre’s butorzásra 10­36 ft 5 kr, a’ választmányi ülnököknek a’ történt tűzi károsodások’ vizsgálata’ alkalmával felhasz­nált előfogataiért 899 ft 55 kr, 255 külön tételek szerint 69,643 ft 13 krral kármentesített a’ társaság, ’s e’ téte­lek közt 10 fordittatott a’ gyuladások’ alkalmával magu­kat kitüntetett bátor és ügyes egyének’ jutalmazására ; ezen 5—10 ftra menő jutalmak azonban csak 142 ft 30 krt tesznek ki; ennek levonásával a’ többi pénz mind kármentesítésre fordittatott.­­ Az egyesületnek, melly 16 krajczárral 100 ft értéket biztosit, említett szép sikere országszerte felhívó példa,hasonló egyesületek’ alakítására. Örömmel ragadjuk meg ez alkalmat, ajánló szót emelni a' kölcsönösen biztositó társaságok mellett, mellyek mig a’ kárvallottnak teljes kármentesítését eszközük, ’s lehe­tővé teszik, hogy a’ hazai birtokosok, különösen a’ sze­gény adózónép, verejtékes fáradságuk’ gyümölcsét, vagyonukat, csekély áldozattal biztosíthassák, ’s elemi csapások’ eseteiben, mellyeket a’ leggondosabb elővigyá­zat sem háríthat el mindenkor, és ismét vigyázatlanság ’s gonosz akarat általi károsodás' eseteiben mentességet ’s vigasztalást találjanak,—egyszersmind a’külföldre költözni szokott tetemes pénzösszegek’egy részét a’hazában bentart­­ják,’s még e’ fölött kiszámithatlan erkölcsi eredményeket hoznak elő,mellyek a’ nép’ különböző osztályai’jó czélra in­tézett kölcsönös egyesülésének kimaradhatlan következmé­nyei.—Az illynemű, a’ kölcsönös segélyezés’ nemes eszmé­jén alapuló egyesületek — miilyen hazánkban a’ jégkár­mentő egyesület is,a’ társas élet’ legszebb gyöngyei, ’s ezért minden önjavát ismerő nemzetnél meleg részvétre talál­nak. Ekkorig a’ külföldi egyesületek nyújták be hazai zsebeinkbe polyp-karjaikat, ’s a’ „Riunionék“ és „Asse­­curanz Gesellschaftok“ szivárogtattak ki a’ pénztelen ha­zából sok százezret, mellyek e’ fölött, idegen létökre, ’s mivel a’ magyarországi pénzekrőli számadásokat a’ többi­ekkel együtt kezelik, ’s mivel e’ kezelésre felügyelhetni a’ tehetség’ körén kivül esik, teljes bizodalmat alig érdemel­hetnek. Lassan kint át kezdék látni az értelmesnek, ’s kell hogy átlássa egész haza, — hogy ezen külföldi egyesüle­tek’ befolyása, daczára fenhangzó hírlapi hirdetéseik­ ’s csábitó iyrenénekeiknek, mindent összevéve, csakugyan káros a’ hazára nézve, ’s alig vezet más eredményre, mint, hogy pénzünknek, mellyet itthon is kezelhetnénk, külföldi kezeléséért díjakat fizetünk, ’s igy a’ pénzek’ egy részét mindenesetre elvesztjük, ’s künn hagyjuk, ha szinte azok’ másik részét kárpótlások’ fejében visszakapnék is. — Hát e’ haza’ gyermekeiben nincs-e annyi értelmiség ’s vállal­kozási szellem, hogy a’ külföldtől függetlenül kezeljék sa­ját ügyeiket, ’s önkarjaikkal öleljék fel azt, mit jónak ’s üdvösnek lenni megismertek? bizonynyal van! ’s ezt ta­núsítja a’ bár kis körben forgó, mégis olly szép eredményt mutató szabolcsi tüzkármentesitő egylet, mellynek derék példáját vegyék szivükre mindazon megyék ’s városok, mellyek ekkorig a’ külföldnek adóznak pénzeik’ kellő fele­lőség nélküli kezeléséért, vagy nyerészkedő társaságok’ martalékai. — Benn a’ hazában, ’s kölcsönös segélyezés’ utján! e’ kettő a’ jelszó, mellyre bennünket szükség és műveltségi haladás egyiránt tanít! — * * ABAUJBÓL. Kassa, febr. 9-kén. — A’ rendkívüli jelenetek, kivált ha hatásuk egész nemzetet érdekel, meg­lepik a’ romlatlan keblű embert, így történt ez nálunk is. Svét tárgy vette különösen igénybe figyelmünket. Megyénk’ segélyt kérő adózóinak éhhaláltóli meg­mentése ’s ennek hogyani kivitele volt összejövetelünk’ főtárgya. Fájdalom lepett meg bennünket a’ nádorunk’ halálát tudató helytartótanácsi leirat’ olvasásakor is. A’ gyászt, mellyet az érintett leirat említ, meg fogjuk tartani. A’ terembe léptünkkor a’ sok behúzott kard é s több gyász karkötések mutaták , hogy Abauj" rendei nem a’ leirat’ következtében gyászolnak. Főispáni helyettes ur a’ megyés püspök által másnap tartandó gyászmisén leendő megjelenésre kérte fel a’ rendeket. Inditványoztatott :István főherczeghez ’s elhunyt nádorunk’ özvegyéhez fekete szegélyű papiron, gyász­pecséttel ellátott, — a’ megye’ mély bánatát tolmácsoló levél’ írása. Általános helyesléssel elfogadtatott. És a’ rendek e’ veszteséget úgy kívánják enyhiteni, ha Istvánt tisztelhetik nádorul, ennek országgyű­lésileg leendő esz­közlésére minden megyéket megkeresvén. Ezekután István főherczegnek pestmegyei főispán­­ságát tudató felirat olvastatott. Ezen kinevezésben sokan törvénysértést láttak, a’ nádorsággal lévén e' hivatal kapcsolatban. Azonban a’ másik oldalon a’ szokásra ’s az „ideiglenesen záradékra hivatkoztak. Felhozták, hogy Pestmegye sem lát e’ kinevezésben jogcsonkitást, pedig Pestmegye, mint egy administrator gróf mondá, a’ sérel­mek’ mezején túl a’ renden is szigorú. A’ rendeket nem e’ conservativ okoskodások birták hallgatásra, hanem mivel üdviratot írunk I­s­t­v­á­n fő­herczeghez, ’s nádorrá választhatására m­ás megyéket is felhívunk, következetlenségbe esni nem akartak. Ezek után főjegyzőnk az élelem’ szűkében szenvedők’ összeírására rendelt küldöttség’ munkálatát olvasá föl, melly munkálat szerint 2835 dologra képtelen, 4693 vagyontalan dolog tehető és 3796 vagyonnal biró, de a’ körülmények’ mostoha marka által élelmétől megfosztott, összesen 11,324 éhező nyujtá kezét az enyhítő segély után. A’ KK. RR. ezen számot devalválni kívánván, né­­melly szolgabirák kijelenték , miszerint, munkálatukban lelkiismeretes hitelességgel járván el, a’ devalvationak ellenmondanak. — Mire főispáni helyettes ur’ azon felelete „tudjuk mi ex praxi, hogy megy az illy dolog“ — hosszas helyeslő kaczajt idézett elő. A’ nyomor’ enyhítését kölcsön, szabad ajánlás vagy kényszerítő kivetés’ utján vélte kivihetőnek a’ választ­mány. 11 uradalmi ügyvéd megbuktatta. Főnökeik’ nevében nyilvániták az említett urak, hogy elannyira kivánnak segíteni az uradalmaikban létező sze­gényeken, hogy azoknak bármellyike szükséget nem fog szenvedni. A’ kölcsönnek pedig, valamint a’ kényszerítő kivetésnek is nem lehetnek pártolói. Lássuk, milly szép eredményre számolhat ezen nagylelkű ajánlat. A’ főispáni helyettes ur által közrebocsátott ivre, — mellyen illy forma felírás volt : „Alulirt kötelezem ma­gam, hogy szükséget szenvedő jobbágyaimat tehetségem- szerinti segélylyel ellátom“— mint főnökök’ hatalmazott­­jai restelték nevüket leirni. „Ne ígérjünk, urak, hanem tegyünk’ mondák.Köszönetet mondunk azon uraknak, kik, főispáni helyettes ur’ példáját követve, a’ lehető segede­lemtételre saját jobbágyaik’ irányában magukat kötelezték. Azok’ részére pedig, kiket az örök végzés az élelem­­szerezhetéstől megfosztott, a’ nemesi pénztárban bent levő 4000 e. f. és ugyan csak ebből egy főispánunk’ igtatásánál a’ fölkelő nemesi katonák’ tiszteire költött ’s azon uraknál tartozásban levő 2000 ’s nehány száz e. f. rendeltetett. K­á­­­m­á­n f u. ESZTERGOMBÓL. Hogy az országszerte uralkodó ínség kis megyénkbe be ne harapódzék, nemcsak, hogy közgyülésileg intézkedések tétettek, de a’ körülménye­ket folytonos figyelemmel kisérő lelkes első alispánunk, Andrássy Mihály, az e’ tekintetben netalán még pótlólag teendők végett is februárhó’ 8-án újabban is tiszti tanács­­kozm­ányt tartani czélirányosnak látta. Eredménye lett, mikint tisztviselőink nyomban a’ megyei helységekbe szét­­küldöztettek, összeírni mind azok’ neveit és körülményeit, kik élelem’ szűkében szenvednek. Tisztviselőink’ e’ buz­galmát a’ nép’ áldása követendi. Ugyanaz nap a’ királyi városban székezett középponti nemesi hadnagyszék is, Besze János nemesi főhadnagy’ el­nöklete alatt, ki egyszersmind ez alkalommal közfelkiál­tással egy évre főhadnagyi tisztében, P. J. helyettes had­nagytársával együtt, ismét megerősittetett, nemesi köte­lességének ismerte,az Ínséggel küzdők’sorsa felett hasonló tanácskozást tartani. És az eredmény itt is örvendetes. Hadnagyszéki határozattá emeltetett, hogy valamint a’ hadnagyszék’ tulajdonához tartozó kereskedelmi társasági részvénynek eddig gyümölcsözte 40 pgc forintja, mint­hogy e’ részvény különben is a’ szegényebb nemes társak’ felsegélésére eredetileg szánt alap, tiz legszegényebb ne­mes társ köztt azonnali felosztassék, úgy másrészről a’ szű­kölködő szegénységnek, H.J. felügyelése alatt,a’hadnagy­szék’ költségein naponkint a’ kis piaczon mindaddig, mig a’ szükség úgy kívánja, ’s a’ hadnagyszék’ körülményei engedendik, meleg étel osztassák fel, miről ugyanazon fel­ügyelő által egyszersmind jegyzőkönyv vezettessék.­­ A' meleg ételre azonnal 75 ínséggel küzdő részint helybeli, részint utas és vándorló jelent meg az úgynevezett Laczi­­konyhája’ sátoránál. A’ szegény szükölködők áldják a’ had nagy székhez tartozókat, kik nem a’ puszta czimben, de tettekben, a’ közjóra való adózásban keresik a’ valódi nemességet. — Dorn­ay Antal. DEBRECZEN, febr. 11-kén. A’tisztelt szerkesztőség’ azon nyilatkozatához képest, miszerint óhajmá, hogy a’ hazánkban létező takarékpénztárakról hasonló kimutatá­sok közöltetnének, a­ miilyen e’lapok’ 820-ik számában a’ pesti takarékpénztárról adatott ; ezennel ide iktatom a’ debreczeni takarékpénztár’ bevételét és kiadá­sát, az 1846-ki 2-ik félévről. Bevétel: részvény-befizetés 15,000 ft. — Beté­telek 42,227 f.; előlegezések’kamatai 160 f. 6 kr.; kölcsö­nök’ kamatai 148 f. 50 kr. Leszámítolások 781 f. 34 kr.; előleges költségek részvényenkint 1 pontjával 600 f.; be­­irási dijak 196 f. 12 kr.; késedelmi kamatok 1 f. 51 kr.; könyvecske-dijak 25 fi; részvényátirási dijak 34 fi 30 kr.; felülfizetés aranyokra 2 fi 36 kr.; letéti dijak 2 fi 42 kr.; visszafizetett előlegezések 6252 f. 30 kr.; visszafizetett le­­szá­n­tolatok 29,138 f. 22 kr.; visszafizetett kölcsönök 7325 f.; bevételi őszint: 101,896 fi 13 kr. Kiadás: Költségek 1466 fi 32 kr.; előlegezések 11,689 fi 24 kr.; leszámítolások 47,233 fi 23 kr.; kölcsö­nök 24,260 fi; hivatalnokok és szolgak fizetése 380 fi; visz­­szafizetett betételek 935­7 fi 44 kr.; betételeknek kifizetett kamatai 1 fi 2 kr.; leszámitolási kamatvisszatérítés 16 fi 48 kr.; készpénz: 7491 fi 20 kr. Kiadási ősziét: 101,896 fi 13 kr. — Sz. NAGY­VÁRADON is takarékpénztár alakult, mint írják, 30,000 pft alaptőkével.Egy részvényt­ára l00pft.Alig tétettek ki az aláírási ívek, már is két harmadában alá­írattak. Erdélyi országgyű­lés, XXVII. Orsz. ülés (folytatás). Az úrbéri 1-ső tör­vényjavaslat ’s a’ fölötti tanácskozás’ folytatása: valljon a’ székely földre ne tétessék-e kivételes intézkedés. E­g­y g­r. k­i­r. h­i­v. A’ már hosszason megvitatott székely kérdést illetőleg, pártolja az előtte szóló nemes Kolozsmegye’ köv. véleményét. Áttérve a’ szőnyegen le­vő első úrbéri törvényjavaslatra, szóló azon első törvény­­czikknek 1-ső §-át, melly ekkint szól: úrbéli föld (colo­­nicatura) mind az , melly jelenleg úrbéres kezeken van, vagy 1820-ban úrbéres kezeken volt, ’s mellyről a’ föl­­desur hitelesen bebizonyítani nem tudja, hogy úrbéres kezekre jutása előtt majorság-(allodialis) birtokot alko­tott, vagy hogy a’Ház. könyv’ 1 -ső r. 40-ik czikkelye’ szo­ros értelmében vált majorságbirtokká, pártolja, kevés módosítással. Véleménye szerint az idézett §-os azt ren­deli, hogy az urbér’ behozatala’ alkalmával semmi szin és ürügy alatt a’ jelenleg urbéresi kezeken levő colonicatu­­rákból legkevesebbet is elvenni ne lehessen. Ezen rendel­kezést igazságosnak találja, mert noha az úrbéresnek ál­lományához általános tulajdoni joga nincs, van haszon­vételi joga, és ezen haszonvételi jog meg lenne sértve, ha tőle colonicalis földeinek, mellyekért huzamos időktől fogva szolgált és fizetett, bármi része elvétetnék ; hely­telen volna továbbá politicai tekintetből a’ colonicaturák­­bóli elvétel, mert az által az urbéresi néposztály, melly most egy bizonyos mennyiségű földből él, arra szorittat­­nék, hogy ezentúl azon mennyiségnél kevesebb, ’s meg­lehet, hogy több helyeken sokkal kevesebb mennyiségű földből éljen. Ehhez járul még az is, hogy ezen hibás in­tézkedés akkor téteznék , midőn az országgyűlésnek leg­főbb feladata, az úrbéresek’ sorsán könnyíteni. De bajos is lenne a’ colonicaturákbóli elvételt zavar nélkül végrehaj­tani ; mert noha sikerült némellykor az országban egyes földesuraknak,némelly helységekben, rendezés’ utján vagy máskint is colinicaturákat allodiaturákká változtatni, nagy lárma, nagy ingerültség nélkül, de ha a’ colonicaturák *) Ezt ismét kérjük. S­z­e­r­k. 31

Next