Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-02-26 / 837. szám
Péntek 889. Februarius 26. 1847 Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a' megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Jobbágyi viszonyok. IV. Törvényhatósági dolgok: Krassóból (közgyűlés.) Baranyából (közgyűlés.) Rövid közlések: Erdélyi országgyűlés. Vegyes közlemények: Pestből (értesítés.) Kénégenynyeli kísérlet Bécsben. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ amlgy magyar kir. helytartótanács’ számvevő hivatalában Illés János számjegyző, számvevőtisztnek, — Halényi János járulnok, számjegyzőnek, — Sebők József, Vancsy János dijas gyakorlók, járulnokokká neveztettek ki; továbbá Szépey Károly és Halmay József díjtalan gyakorlók dijas gyakornokságra érdemesittettek. A’ amlgy magyar kir. Kincstár Felsőbányán megüresült erdőgondnoki állomásra Steyrer József dsálaposbányai erdőgondnokot; továbbá a’ verebélyi kir. sóhivatalnál ürességben levő sótárnokságra Mayerffer Ignácz ottani ellenőrködő sómázsamestert; végre a’chinováni kir. sóhivatalnál ujan-rendszeresitett mázsálói állomásra Enslin József pozsonyi sópajtnőrt alkalmazta. Filkovics Szilárd temesvári k. harminczadnál áruvizsgáló meghatározott. (B.P. II.) Jobbágyi viszonyok. IV. Vizsgáljuk e’ czikkben községi rendszerünket, szem előtt tartva azon elveket, mellyeket a’ státustudományok, a’ község’ szerkezetére nézve megalapítottak; és pedig nemcsak azért, mivel a’ társalmi szerkezetben e’ tárgy felette fontos, hanem már azon mellékes okból is, mivel azt conservativeink olly jónak hirdetik, mikép’ e’ tekintetből sem lenne szükség jobbágyaink’ birtokviszonyait az urbériségből átalakítani. Önök amott a’ túlsó oldalon kiváltságos optimisták, — de nem lennének azok valóban, ha a’ sors önöket azon féligmeddig szolgai, minden önállás nélküli helyzetbe teendette, mellyben még jelenleg is élnek pórföldmivelőink. Kérdezzék csak önök ezeket, vagy nézzék közéletbeni jeleneteiket, és bizonynyal le fogják hangolni hangos magasztalásaikat. A’ községi élet alapját veti meg az alkotmányos életnek, — ügyességet és képességet nyújt és szerez azon jogok’ gyakorlatára, mellyek az országos közügyek’ igazgatásából folynak — és politicai érettséget fejt ki, melly nélkül a’ politicai jogok üdvösen nem gyakorolhatók. — Sőt, elvonttan az alkotmány’ létezésétől, a’ községnek adott szerkezettől függ biztosságunk, hogy közszükségeink czélszerűen födöztessenek, és ügyeink igazságosan intézhessenek. A’ községi élet legyen tehát önálló és szabad polgárok’ igényeinek megfelelő, így nyilatkoznak conservativeink is — és azért azt gondolná az ember, hogy, önmagukhoz és vallomásaikhoz következetesen, vagy azt fogják sürgetni, hogy a’ községi szerkezet által, — ha t. i. az önálló volt, — kiképezett és érettségre vezetett népnek adassanak meg a’ választói és képviseleti jogok a’ státus’ törvényhozásában is, vagy hogy a’ községi szerkezet, ha még az önállósághoz és szabadsághoz illően rendezve nem volt, javittassék és tökéletesittessék.De ők nem igy okoskodnak — hanem az egekig magasztalván községi szerkezetünk’ szép és üdvös tulajdonait — nem pártolják sem a’ népképviselet’ életbe hozatalát, mit azonban tenniük kellene, ha községi szerkezetünk jó és czélszerű; ha tehát általa népünk elegendő politicai érettségre is fejlődött ki — sem a’ községek’ rendezésének javítását, meghagyni kivánván mindent a’ régi állapotban. És tehát valóban olly jó és polgárisodott néphez illő a’ mi községi szerkezetünk ? Valamint minden viszonyainkban, úgy itt is a’ hűbériségnek uralkodását és a’ patriarchalis gyámság’ befolyását találjuk fel. A’ községi igazgatás és biráskodás’ élén a’ biró áll. Minden községnek legnagyobb érdekében áll, olly egyént választani legelső képviselőül, kiben bizodalma van, hogy boldogságára mindent meg fog tenni, és a’ községi ügyeket czélszerűen ’s igazságosan vezetendi — azért szükséges megadni nekik a’ biróválasztási önálló szabadságot. Ebben nálunk kormányi befolyás által nem korlátoltatnak ugyan, kivéve a’ kir. városokat, hol kijelölést és helybenhagyást gyakorol biztosai által, — de korlátoltatnak a’ birtokos nemesség által. Törvényeink a’ községbeli földesuraknak, vagy ha ezek bizonyos idő alatt meg nem egyeznének, az illető megyei tisztviselőnek kijelölési jogot adnak. ’S a’ földesuraknak és megyei tisztviselőknek igen gyakran vannak embereik, kik iránt bizonyos érdekekből és vonzalomból pártolást gyakorolnak — és a’ kiket a’ község’ képviselőivé kívánnak tenni; — valamint vannak ollyanok is, kiket azon hivataltól minden áron távol kívánnak tartani. És igy midőn a’ törvény a’ biróválasztást szabaddá kívánta ugyan tenni, de azt a’ földesúr’, vagy megyei tisztnek kijelöléséhez kötötte, akkor olly befolyást adott a’ nemességnek, melly a’ választás’ szabadságát majdnem megsemmisíti. Mi figyelemmel kisértük már számos helyeken a’ biróválasztást, és igy öntapasztalatból mondhatjuk: mikép’, kivált nagyobb mezővárosokban, rendesen összeütközésbe jőnek a’ községi és úri érdekek; és hogy a’ vita rendesen az úri választottnak biróvá tételével végződik, így a’ státustudományok’ azon elve, hogy a’ községekre bizattassék képviselőül azt választani, kiben legnagyobb bizalmuk van, az úri érdekek és indulatok által meghiusittatik. A’ birák után a’ községekben legérdekesebbek, a’ jegyzőn kívül, a’ tanács’ és választott polgárok. Falukon a’ tanácsot az u. n. esküdtek képezik — ezeket a’ földesurak vagy megyei tisztek majdnem korlátlanul nevezik ki, a' nép egészen rájok hagyta már, elfogadván azokat, kiket azok ajánlanak. Sok mezővárosokban, mellyek megváltva nincsenek, a’ tanácsosok egyenesen a’ földesúr által neveztetnek ki, a’ községnek minden befolyása nélkül. Ez egy új, igen káros hibája községi szerkezetünknek, mihez még az is járul, hogy a’ tanácsbeliek, mint kinevezett ’s nem választott tisztviselők, hivatalukat sok helyütt életök’ végéig megtartják. Innen van, mikép’ ezen emberek a’ rendetlenségeket és visszaéléseket, mellyek számtalan zsarolásokkal vannak összekötve, a’ vakmerőségig gyakorolják , ’s csak azok buknak meg, kik vagy ügyetlenül vitték zsarnokoskodásaikat; vagy pedig igen is tulságig emelték azokat. Mert nincs elegendő ösztönük a’ jogosság mellett maradni; nem tartván attól, hogy az uj választás hibáikat és bűneiket tekintetbe veendő, őket ki fogja hagyhatni. — Innen van az is, mikép’ ezen községi tisztviselők nem a’ nép, hanem az uradalmak’ tiszteinek tekintik magokat; innen a’ túlságos hunyászkodás, megalázás, vak engedékenység ’stb. A’ választott polgárok, a’ hol vannak, földesúri kijelölés alá tartoznak, ’s azért itt újra a’ nemesség’ befolyásával és érdekeivel találkozunk. A’ kir. városokban pedig önmagukat egészítik ki. Pedig ezen testületnek szabad választása felette szükséges, mert a’ tanács és biró’ ellenőréül tekinthető; és mert a’ község’ anyagi ügyeiről tanácskozni és határozni szokott. — A’ mi a’ jegyzőt illeti — ez úri kijelölés által nincs ugyan korlátolva a’ választatásban, de ezen választás is mindig a’ megye és földesurak’ jelenlétében és kezelése mellett történik ; onnan azon számos visszaélések folynak, melylyeket a’ jegyző-választásoknál láthatunk. Ha a’ földesúrnak csak legkisebb érdeke is van , pedig az többnyire nem hiányzik, bizonyosan az leend jegyző, ki az ő érdekeivel és vonzalmaival megegyezik. A’ nemesség nemcsak a’ tőle urbérileg függő választók’ rákényszeritése által gyakorol befolyást a’pártoktja’ megválasztatására, hanem magát a választási tényt is úgy intézi, hogy czélját el ne veszítse. Az úrbéri viszonyok ritkán engedik meg a’ szabad választást — és ezt törvényeink , ámbár még a’ kielölés’ korlátaitól is megmenteni kívánták, másrészt a’ nemesség’ megerősítéséhez kötvén, valóban a’ szabadságnak legalsóbb fokára szállitották. Községi szerkezetünk nem önállóbb ’s nem szabadabb a’ vagyonfelőli intézkedésekben sem; mert a’ községnek , vagy választópolgárainak van ugyan joga a’ kiadások’ jegyzékét átnézni, vagy elkészíteni, pótlékokkal ellátni; de ezen jog az 1832. 6- 9-ik t.cz. rendelete szerint le van kötve a’ földesúri, vagy megyei önkényhez, úgy hogy csak azon vagyoni intézkedések állhatnak meg, mellyeket a’ földesur helybenhagy, vagy az ő hanyagsága’ esetében az illető megyei szolgabiró megerősit, így a’ javitások és újítások, mellyek aristocratiánknak vonzalmát nem igen bírják, nem állanak községeink’ szabadságában ; ők csak azokat létesíthetik, mellyek az uraságnak teszenek — és csak úgy létesíthetik, a’ mint felsőbbjeiknek tetszeni fog. Mig községeinknek szabad tevékenységét illy gyámoskodásnak bilincsei fogják terhelni, addig azokban felvirágzást és nagyobb anyagi szellemi kifejlődést találni nem fogunk. Említsük-e a’ községi igazságszolgáltatás ’s az egész törvénykezés’ függését, részint a’ megyétől, mellyben a’ község’ legtöbb teendői centrálisaivá valnak, részint pedig nagyobb mértékben a’ földesurtól? Emlitsük-e teljes hiányát a’ község’ territoriális hatóságának a’ helységlakosok’ nemes része fölött, ’s hogy a’ községben a’ közakarat helyett egy akarat, a’ földesuré majd nem minden tárgyban az eldöntő, határozó? ’stb. És ezekben központosul röviden előadva községi szerkezetünk, mellyet, a’ szabadság és önállás helyett, veres zsinórként fut át mindenfelé a’ hűbéri gyámoskodás; ezt találjuk fel a’ biró , jegyző és képviselők’ választásánál; ezt a’ hivataloskodás’ idejében; és ugyan azt a’ község’ administratioja és törvénykezése fölött. Törvényhozásunk még akkor is, midőn a’ jelen tárgyra nézve szabadelvűen akart határozni, nem volt képes feledni aristocratiai jellemét ; nem volt képes megválni azon eszmétől, hogy a’ jobbágyot és nemest emelnek gyámsága nélkül, önállóan különválva, nem is lehet gondolni bármelly cselekvénynél is. Községi életünk tehát valóban nem olly jó és polgárias , miilyennek azt conservativeink hirdetik; hiányai felette számosak ,, önállással és függetlenséggel távolról sem dicserhetik. És ezt minden státustani fejtegetés nélkül is kénytelenek lennének elismerni elleneink, ha néznék községeink’ valódi életét, és akkor látnák azon tespedést és’ hátramaradást, mellyet az élet’ akár anyagi , akár szellemi szempontjából mutatnak élőnkbe, mellyet csak a’ szabad intézkedés és mozgás által lehet eltávolítani ; minek leglényesb és kikerülhetlen orvosszere az úrbéri viszonyoknak tiszta átalakítása. ’S azért hasztalan hivatkoznak Francziaországra, mert igen nagy elfogultságot mutat valamelly tárgynak csak hiányos oldalait tüntetni ki — és elvonni szem elől a’ szép és jó tulajdonokat. A’ franczia községi szerkezet igen hibás — ez való; mert midőn a’ vagyoni intézkedéseket a’ megyei kormányzók’ helybenhagyására bízza; midőn attól függeszti fel a’ jogviszonyok’ elintézését is ; midőn a’ budgetet velők készítteti, és ha 100,000 frankot felülhalad, még királyi helybenhagyást is kíván ; midőn a’ felsőbbség a’ községnek bármelly anyagi rendelkezését, vagy javaslatát elvetheti; és a’ midőn a’ községi elöljárót, ki mairenek neveztetik , és ennek segédtársait , ha a’ község három ezernél több lakost számlál, maga a’ király — ha pedig kevesebbet 3 ezernél , a’ megyei kormányzó nevezi ki, akkor a’ község’ önállásáról szó sem lehet; akkor a’ községeket a’ státus’ organismusában pusztán gépeknek lehet tekinteni, mellyekre a’ legfelsőbb akarat’ végrehajtása végett szükség van. — De, hasztalan az ezekre való utalás, mert valóban többel a’ mi községeink sem dicsekedhetnek, minthogy az úri befolyás és gyámság által minden önállástól meg vannak fosztatva, és midőn ezt nálunk nem a’ kormány eszközli, mint Francziaországban, hanem az aristocratia, mellynek számos helybeli érdekei és viszonyai vannak a’ jobbágysághoz, mi ezt sokkal károsabbnak is találjuk. És még ezen hibás községi szerkezetben is vannak ollyanok , miket mi utánozhatnánk, p. o. a’ municipiumok’ tagjai — hasonlók a’ mi választópolgártársainkhoz — minden három évben felében meguyittatnak, négyszer egy évben rendesen öszszeülnek, és 10 napig terjedhető tanácskozást vihetnek, vagy ha a’ szükség kívánja, rendkívüli üléseket is tarthatnak. Ezen választópolgárok többnyire számosabbak, mint a’ mi községeinknél, és önmagukat sohasem egészítik ki, hanem a’ népnek tizedrészét tevő száma által választatnak. Különben , ha tekintjük Francziahonnak szabadelvű számos intézkedéseit, mellyeket mi nélkülözünk, mellyek ott a’ községi szerkezetnek hiányait nagy mértékben mérsékelik ; ha vesszük a’ sajtó’ szabadságát, közlekedés’ korlátlanságát és a’ népképviseletet, melly szinte hibás ugyan, de a’ mellyet mi egészen nélkülözünk, továbbá a’ felelősséget, igazgatás’ tökélyét ’s több másokat; kénytelenek vagyunk megvallani, mikép’ Francziaország’ szabadelvű intézeteivel, községeinek minden függősége mellett is, szívesen felcserélnék jelen községi szerkezetünket, mellyet olly valami különös jónak találnak elleneink, mellyről azonban, hogy milly kevés önállást enged , ’s milly kevéssé illő korunk’ szelleméhez, még sokkal bővebben is bebizonyithatnók , mint az eddigiekben levők. De tartunk tőle, hogy ismét azt fogják mondani, hogy mi csak rontani kívánunk, ’s javulni , építeni nem tudunk; pedig az úrbéri viszonyok’ átalakitására, nevezetesen az örökváltság’ létesítésére már igen számos intézkedéseket javastunk, csakhogy természetesen , nem olly modorban, mint elleneink, kik *) azt szinte a’ státus által kívánják létrehozatni, de a’ státus alatt csak annak képviselőjét, a’ permanens legfelsőbb hatalmat értik. Illy javaslatokat mi, az alkotmányosság’ érdekében, tenni nem fogunk. — Sz. I—n. Törvényhatósági dolgok. KRASSÓBÓL. Lugos, február’ 9-én. Tekintetes szerkesztő ur! December’ 2-án volt közgyűlésünkben, megyénk’ KK. és RR-ei azt határozták, hogy jan. 20-ára fognak ismét egybegyűlni. Főispáni helyettesünk és alispánaink megjelentek sorainkban , mellyek, talán épen e’ végett, valamivel sűrűbbek voltak, mint 1846. dec. 2-án. Annál fogva gondolhatja is, hogy ezúttal a’ gyűlést csakugyan megtartottuk. De csalatkozik, ha e’ miatt azt hiszi, hogy ez alkalommal nagyobb részvétet, több életrevalóságot fejtettünk ki, mint 1846. december 2 2-án. Tudnia kell, tek. szerkesztő úr! hogy minálunk szokás, elveinket egypár ember által kimondatni. Kegyed nem ismeri körülményeinket; nem tudja, hogy minálunk politicai pártok nincsenek. Azért ne higgje , hogy a’ mostani állapot Krassónak *) B-P. H. 539. szám, 33