Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-26 / 837. szám

Péntek 889. Februarius 26. 1847 Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a' megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Jobbágyi viszonyok. IV. Törvényhatósági dolgok: Krassóból (közgyűlés.) Baranyából (közgyűlés.) Rövid közlések: Erdélyi or­szággyűlés. Vegyes közlemények: Pestből (érte­sítés.) Kénégenynyeli kísérlet Bécsben. Külföld. Duna­­vizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A’ amlgy magyar kir. helytartótanács’ számvevő hivatalában Illés János számjegyző, számvevőtisztnek, — Halényi János járulnok, számjegyzőnek, — Sebők József, V­a­n­c­s­y János dijas gyakorlók, járulnokokká neveztettek ki; továbbá Szépey Károly és Halmay József díjtalan gyakorlók dijas gyakornokságra érdemesittettek. A’ amlgy magyar kir. Kincstár Felsőbányán megüresült erdőgond­­noki állomásra Steyrer József dsálaposbányai erdőgondnokot; to­vábbá a’ verebélyi kir. sóhivatalnál ürességben levő sótárnokságra May­­er­ff­er Ignácz ottani ellenőrködő sómázsamestert; végre a’chinováni kir. sóhivatalnál ujan-rendszeresitett mázsálói állomásra Enslin József pozsonyi sópajtnőrt­ alkalmazta. F­ilk­o­vi­c­s Szilárd temesvári k. harminczadnál áruvizsgáló meg­­határozott. (B.P. II.) Jobbágyi viszonyok. IV. Vizsgáljuk e’ czikkben községi rendszerünket, szem előtt tartva azon elveket, mellyeket a’ státustudományok, a’ község’ szer­kezetére nézve megalapítottak; és pedig nemcsak azért, mivel a’ társalmi szerkezetben e’ tárgy felette fontos, ha­nem már azon mellékes okból is, mivel azt conserva­­tiveink olly jónak hirdetik, mikép’ e’ tekintetből sem lenne szükség jobbágyaink’ birtokviszonyait az urbériség­­ből átalakítani. Önök amott a’ túlsó oldalon kiváltságos optimisták, — de nem lennének azok valóban, ha a’ sors önöket azon féligmeddig szolgai, minden önállás nélküli helyzetbe teendette, mellyben még jelenleg is élnek pór­­földmivelőink. Kérdezzék csak önök ezeket, vagy néz­zék közéletbeni jeleneteiket, és bizonynyal le fogják han­golni hangos magasztalásaikat. A’ községi élet alapját veti meg az alkotmányos élet­nek, — ügyességet és képességet nyújt és szerez azon jogok’ gyakorlatára, mellyek az országos közügyek’ igaz­gatásából folynak — és politicai érettséget fejt ki, melly nélkül a’ politicai jogok üdvösen nem gyakorolhatók. — Sőt, elvonttan az alkotmány’ létezésétől, a’ községnek adott szerkezettől függ biztosságunk, hogy közszükségeink czélszerűen födöztessenek, és ügyeink igazságosan intéz­hessenek. A’ községi élet legyen tehát önálló és szabad polgárok’ igényeinek megfelelő, így nyilatkoznak conser­­vativeink is — és azért azt gondolná az ember, hogy, ön­magukhoz és vallomásaikhoz következetesen, vagy azt fogják sürgetni, hogy a’ községi szerkezet által, — ha t. i. az önálló volt, — kiképezett és érettségre vezetett népnek adassanak meg a’ választói és képviseleti jogok a’ státus’ törvényhozásában is, vagy hogy a’ községi szer­kezet, ha még az önállósághoz és szabadsághoz illően ren­dezve nem volt, javittassék és tökéletesittessék.De ők nem igy okoskodnak — hanem az egekig magasztalván köz­ségi szerkezetünk’ szép és üdvös tulajdonait — nem pár­tolják sem a’ népképviselet’ életbe hozatalát, mit azonban tenniük kellene, ha községi szerkezetünk jó és czélszerű; ha tehát általa népünk elegendő politicai érettségre is fejlődött ki — sem a’ községek’ rendezésének javítását, meghagyni kivánván mindent a’ régi állapotban. És tehát valóban olly jó és polgárisodott néphez illő a’ mi községi szerkezetünk ? Valamint minden viszonyainkban, úgy itt is a’ hűbé­riségnek uralkodását és a’ patriarchalis gyámság’ befo­lyását találjuk fel. A’ községi igazgatás és biráskodás’ élén a’ biró áll. Minden községnek legnagyobb érdekében áll, olly egyént választani legelső képviselőül, kiben bizodalma van, hogy boldogságára mindent meg fog tenni, és a’ községi ügyeket czélszerűen ’s igazságosan vezetendi — azért szükséges megadni nekik a’ biróválasztási önálló szabadságot. Ebben nálunk kormányi befolyás által nem korlátoltatnak ugyan, kivéve a’ kir. városokat, hol kijelölést és helybenhagyást gyakorol biztosai által, — de korlátoltatnak a’ birtokos nemesség által. Törvényeink a’ községbeli földesuraknak, vagy ha ezek bizonyos idő alatt meg nem egyeznének, az illető megyei tisztviselőnek kijelölési jogot adnak. ’S a’ földesuraknak és megyei tisztviselőknek igen gyakran vannak embereik, kik iránt bizonyos érdekekből és von­zalomból pártolást gyakorolnak — és a’ kiket a’ község’ képviselőivé kívánnak tenni; — valamint vannak ollyanok is, kiket azon hivataltól minden áron távol kívánnak tar­tani. És igy midőn a’ törvény a’ biróválasztást szabaddá kívánta ugyan tenni, de azt a’ földesúr’, vagy megyei tiszt­nek kijelöléséhez kötötte, akkor olly befolyást adott a’ nemességnek, melly a’ választás’ szabadságát majdnem megsemmisíti. Mi figyelemmel kisértük már számos he­lyeken a’ biróválasztást, és igy öntapasztalatból mondhat­juk: mikép’, kivált nagyobb mezővárosokban, rendesen összeütközésbe jőnek a’ községi és úri érdekek; és hogy a’ vita rendesen az úri választottnak biróvá tételével vég­ződik, így a’ státustudományok’ azon elve, hogy a’ köz­ségekre bizattassék képviselőül azt választani, kiben leg­nagyobb bizalmuk van, az úri érdekek és indulatok által meghiusittatik. A’ birák után a’ községekben legérdekesebbek, a’ jegy­zőn kívül, a’ tanács’ és választott polgárok. Falukon a’ ta­nácsot az u. n. esküdtek képezik — ezeket a’ földesurak vagy megyei tisztek majdnem korlátlanul nevezik ki, a' nép egészen rájok hagyta már, elfogadván azokat, kiket azok ajánlanak. Sok mezővárosokban, mellyek megváltva nincsenek, a’ tanácsosok egyenesen a’ földesúr által ne­veztetnek ki, a’ községnek minden befolyása nélkül. Ez egy új, igen káros hibája községi szerkezetünknek, mihez még az is járul, hogy a’ tanácsbeliek, mint kinevezett ’s nem választott tisztviselők, hivatalukat sok helyütt éle­­tök’ végéig megtartják. Innen van, mikép’ ezen emberek a’ rendetlenségeket és visszaéléseket, mellyek számtalan zsarolásokkal vannak összekötve, a’ vakmerőségig gya­korolják , ’s csak azok buknak meg, kik vagy ügyetlenül vitték zsarnokoskodásaikat; vagy pedig igen is tulságig emelték azokat. Mert nincs elegendő ösztönük a’ jogos­ság mellett maradni; nem tartván attól, hogy az uj vá­lasztás hibáikat és bűneiket tekintetbe veendő, őket ki fogja hagyhatni. — Innen van az is, mikép’ ezen községi tisztviselők nem a’ nép, hanem az uradalmak’ tiszteinek tekintik magokat; innen a’ túlságos hunyászkodás, meg­alázás, vak engedékenység ’stb. A’ választott polgárok, a’ hol vannak, földesúri kije­lölés alá tartoznak, ’s azért itt újra a’ nemesség’ befo­lyásával és érdekeivel találkozunk. A’ kir. városokban pedig önmagukat egészítik ki. Pedig ezen testületnek szabad választása felette szükséges, mert a’ tanács és biró’ ellenőréül tekinthető; és mert a’ község’ anyagi ügyeiről tanácskozni és határozni szokott. — A’ mi a’ jegyzőt illeti — ez úri kijelölés által nincs ugyan korlátolva a’ választatásban, de ezen választás is mindig a’ megye és földesurak’ jelenlétében és kezelése mellett történik ; onnan azon számos visszaélések folynak, mely­­lyeket a’ jegyző-választásoknál láthatunk. Ha a’ földesúr­­nak csak legkisebb érdeke is van , pedig az többnyire nem hiányzik, bizonyosan az leend jegyző, ki az ő érde­keivel és vonzalmaival megegyezik. A’ nemesség nem­csak a’ tőle urbérileg függő választók’ rákényszeritése által gyakorol befolyást a’­pártoktja’ megválasztatására, hanem magát a­ választási tényt is úgy intézi, hogy czélját el ne veszítse. Az úrbéri viszonyok ritkán engedik meg a’ sza­bad választást — és ezt törvényeink , ámbár még a’ ki­­elölés’ korlátaitól is megmenteni kívánták, más­részt a’ nemesség’ megerősítéséhez kötvén, valóban a’ szabadság­nak legalsóbb fokára szállitották.­­ Községi szerkezetünk nem önállóbb ’s nem szabadabb a’ vagyonfelőli intézkedésekben sem; mert a’ községnek , vagy választópolgárainak van ugyan joga a’ kiadások’ jegyzékét átnézni, vagy elkészíteni, pótlékokkal ellátni; de ezen jog az 183­2. 6-­ 9-ik t.cz. rendelete szerint le van kötve a’ földesúri, vagy megyei önkényhez, úgy hogy csak azon vagyoni intézkedések állhatnak meg, mellyeket a’ földesur helybenhagy, vagy az ő hanyagsága’ esetében az illető megyei szolgabiró megerősit, így a’ javitások és újítások, mellyek aristocratiánknak vonzalmát nem igen bírják, nem állanak községeink’ szabadságában ; ők csak azokat létesíthetik, mellyek az uraságnak teszenek — és csak úgy létesíthetik, a’ mint felsőbbjeiknek tetszeni fog. Mig községeinknek szabad tevékenységét illy gyámos­­kodásnak bilincsei fogják terhelni, addig azokban fel­virágzást és nagyobb anyagi szellemi kifejlődést találni nem fogunk. Említsük-e a’ községi igazságszolgáltatás ’s az egész törvénykezés’ függését, részint a’ megyétől, mellyben a’ község’ legtöbb teendői centrálisaivá valnak, részint pedig nagyobb mértékben a’ földesurtól? Emlitsük-e teljes hiá­nyát a’ község’ territoriális hatóságának a’ helységlako­sok’ nemes része fölött, ’s hogy a’ községben a’ közakarat helyett egy akarat, a’ földesuré majd nem minden tárgy­ban az eldöntő, határozó? ’stb. És ezekben központosul röviden előadva községi szer­kezetünk, mellyet, a’ szabadság és önállás helyett, veres zsinórként fut át mindenfelé a’ hűbéri gyámoskodás; ezt találjuk fel a’ biró , jegyző és képviselők’ választásánál; ezt a’ hivataloskodás’ idejében; és ugyan azt a’ község’ administratioja és törvénykezése fölött. Törvényhozásunk még akkor is, midőn a’ jelen tárgyra nézve szabadelvűen akart határozni, nem volt képes feledni aristocratiai jel­lemét ; nem volt képes megválni azon eszmétől, hogy a’ jobbágyot és nemest emelnek gyámsága nélkül, önállóan különválva, nem is lehet gondolni bármelly cselekvény­­nél is. Községi életünk tehát valóban nem olly jó és pol­gárias , miilyennek azt conservativeink hirdetik; hiányai felette számosak ,, önállással és függetlenséggel távolról sem dicserhetik. És ezt minden státustani fejtegetés nél­kül is kénytelenek lennének elismerni elleneink, ha néz­nék községeink’ valódi életét, és akkor látnák azon tes­­pedést és’ hátramaradást, mellyet az élet’ akár anyagi , akár szellemi szempontjából mutatnak élőnkbe, mellyet csak a’ szabad intézkedés és mozgás által lehet eltávolí­tani ; minek leglényesb és kikerülhetlen orvosszere az úrbéri viszonyoknak tiszta átalakítása. ’S azért hasztalan hivatkoznak Francziaországra, mert igen nagy elfogultságot mutat valamelly tárgynak csak hiányos oldalait tüntetni ki — és elvonni szem elől a’ szép és jó tulajdonokat. A’ franczia községi szerkezet igen hi­bás — ez való; mert midőn a’ vagyoni intézkedéseket a’ megyei kormányzók’ helybenhagyására bízza; midőn attól függeszti fel a’ jogviszonyok’ elintézését is ; midőn a’ bud­­getet velők készítteti, és ha 100,000 frankot felülhalad, még királyi helybenhagyást is kíván ; midőn a’ felsőbbség a’ községnek bármelly anyagi rendelkezését, vagy javas­latát elvetheti; és a’ midőn a’ községi elöljárót, ki maire­­nek neveztetik , és ennek segédtársait , ha a’ község három ezernél több lakost számlál, maga a’ király — ha pedig kevesebbet 3 ezernél , a’ megyei kormányzó nevezi ki, akkor a’ község’ önállásáról szó sem lehet; akkor a’ községeket a’ státus’ organismusában pusztán gépeknek lehet tekinteni, mellyekre a’ legfelsőbb akarat’ végrehajtása végett szükség van. — De, hasztalan az ezekre való utalás, mert valóban többel a’ mi községeink sem dicsekedhetnek, minthogy az úri befolyás és gyám­ság által minden önállástól meg vannak fosztatva, és mi­dőn ezt nálunk nem a’ kormány eszközli, mint Franczia­­országban, hanem az aristocratia, mellynek számos­ hely­beli érdekei és viszonyai vannak a’ jobbágysághoz, mi ezt sokkal károsabbnak is találjuk. És még ezen hibás községi szerkezetben is vannak ollyanok , miket mi utá­nozhatnánk, p. o. a’ municipiumok’ tagjai — hasonlók a’ mi választópolgártársainkhoz — minden három évben felében meguyittatnak, négyszer egy évben rendesen ösz­­szeülnek, és 10 napig terjedhető tanácskozást vihetnek, vagy ha a’ szükség kívánja, rendkívüli üléseket is tarthat­nak. Ezen választópolgárok többnyire számosabbak, mint a’ mi községeinknél, és önmagukat sohasem egészítik ki, hanem a’ népnek tizedrészét tevő száma által választatnak. Különben , ha tekintjük Francziahonnak szabadelvű számos intézkedéseit, mellyeket mi nélkülözünk, mellyek ott a’ községi szerkezetnek hiányait nagy mértékben mér­sékelik ; ha vesszük a’ sajtó’ szabadságát, közlekedés’ kor­látlanságát és a’ népképviseletet, melly szinte hibás ugyan, de a’ mellyet mi egészen nélkülözünk, továbbá a’ felelősséget, igazgatás’ tökélyét ’s több másokat; kény­telenek vagyunk megvallani, mikép’ Francziaország’ sza­badelvű intézeteivel, községeinek minden függősége mel­lett is, szívesen felcserélnék jelen községi szerkezetünket, mellyet olly valami különös jónak találnak elleneink, mellyről azonban, hogy milly kevés önállást enged , ’s milly kevéssé illő korunk’ szelleméhez, még sokkal bőveb­ben is bebizonyithatnók , mint az eddigiekben levők. De tartunk tőle, hogy ismét azt fogják mondani, hogy mi csak rontani kívánunk, ’s javulni , építeni nem tudunk; pedig az úrbéri viszonyok’ átalakitására, nevezetesen az örökváltság’ létesítésére már igen számos intézkedéseket javastunk, csakhogy természetesen , nem olly modorban, mint elleneink, kik *) azt szinte a’ státus által kívánják létrehozatni, de a’ státus alatt csak annak képviselőjét, a’ permanens legfelsőbb hatalmat értik. Illy javaslatokat mi, az alkotmányosság’ érdekében, tenni nem fogunk. — Sz. I—n. Törvény­hatósági dolgok. KRASSÓBÓL. Lugos, február’ 9-én. Tekintetes szerkesztő ur! December’ 2-án volt közgyűlésünkben, megyénk’ KK. és RR-ei azt határozták, hogy jan. 20-ára fognak ismét egybegyűlni. Főispáni helyettesünk és alispánaink megjelentek so­rainkban , mellyek, talán épen e’ végett, valamivel sű­rűbbek voltak, mint 1846. dec. 2-án. Annál fogva gondol­hatja is, hogy ezúttal a’ gyűlést csakugyan megtartottuk. De csalatkozik, ha e’ miatt azt hiszi, hogy ez alka­lommal nagyobb részvétet, több életrevalóságot fejtettünk ki, mint 1846. december 2 2-án. Tudnia kell, tek. szer­kesztő úr! hogy minálunk szokás, elveinket egypár em­ber által kimondatni. Kegyed nem ismeri körülményeinket; nem tudja, hogy minálunk politicai pártok nincsenek. Azért ne higgje , hogy a’ mostani állapot Krassónak *) B-P. H. 539. szám, 33

Next