Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-08-01 / 924. szám
Vasárnap PESTI 034. Anffustus t. 1847. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordissal boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583. sz/a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ alján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek , 's egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. %.■* ■■■itjíi . . .... . ...................................................■■ ■ 11 ............ ■ ................1 — ■■■1 ■■■ ■i,r,rrT' i: ■ ■■■ T.'i , 1 1—■ ' ■ « Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Hívközi. Halálozások. Földfeldarabolás. II. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Abaúj (közgyűlés). Zágráb (városi tisztújitás). Szalonta (adakozások). Erdélyi országgyűlés. — Magy. Gazd. Egylet. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ő felsége Fábry Ignácz cz. püspököt a’ nagyváradi kerületben tanulmányok’ kir. főigazgatójává kinevezni legkegy. méltóztatott. A’ sóvári kir. sóhivatalnál a’ két mázsamesteri és ,egy irászi állomások megüresültek. A' nagy magyar kir. udvamara a’ barcsi kir. sóhivatalnál meg- üresült mázsamesteri állomásra Jankó Mihály körmendi sómázsájót léptette. (B.—P. H.) Lapunk’ 918-dik számában, a’ B—P. H. után, özv. báró Forray Julia főudvarmesterné’ grófi ranggal diszesittetése közöltetvén, ezen kitétel helyett: ,fiára is átszállandóval olvastassák, maradékira is átszállandóval. — Halálozások. Fülepp József magy. acad. tag és krassómegyei táblabiró, a’ bányatörvények’ kidolgozásában különböző időszakokban (1827/s-ik évben ’s a’ múlt országgyűlésen) működött választmánynak egyik legértelmesebb és legszorgalmasabb tagja, számos gyermekeinek, özvegyének és barátinak fájdalmára, hosszas betegeskedés után Temesvárott,jul. hó’ 17-én reggel megszűnt élni életének 61-ik évében. Sajós Mári László, Máramarosmegyének több éveken át volt kormányzó alispánja, ma reggeli 4 órakor Szarvaszón, rövid betegeskedés után, életének 67-ik évében meghalt. — Ő volt a’ derék jellemű polgár, kinek érczkarjain kilencz évi pártoskodásnak napjai megtörtek, ki korszakot teremtő jelével a’ kivételnélküli tisztelet és méltánylatnak lépett le 1845. julius’ 14-én azon pályáról, mellyre magát tisztán önérdem által, egy sokszor lenézett népfajból felküzdé. Ki azon pályán örvény ’s hullám között, mint soha nem csüggedő vezér állott. Ki agg napjaiban sem taszitá el a’ haladó kornak eszméit, hanem ifjú lélekkel karolá át. — Nyugodjanak békében hamvaid szeplőtlen lelkű hazafi! ravatalodnál tisztelve hajlik meg az utókor, mert te valál azon kevesek’ egyike, ki a’ hivataloskodás’ Rubiconján túllépni nem kivánás, kinek halálaiéról minden száj csak azt mondhatja Tacitussal: „Finis vitae ejus nobis luctuosus, patriae tristis fuit!“ Szigeten, juh hó’ 22-ik napján 1847.— Ifj. Jura György. Földfeldarabolás. II. Miután az aristocraticus nézeteket a’ földbirtok körül magunktól elutasítók, nem lévén mérlelhetlen lelkünk, hol ily nézetek sarjadozhatnak, szabadságot veszünk magunknak, nézeteinkben az ellenféltől is eltérni. Az ország’ szilárd alapját ’s az oligarchia ’s pchlocratia elleni gátot, nem az egy két holdnyi birtokosok, mint ők mondani szokták, hanem a’ középsorsu, középvagyonu birtokosok képezik ; ezeknek, valamint a’ nagyobb birtokosoknak léte is szükséges a’ cultura’ mostani stádiumában ’s a’ társaság’ mostani viszonyai közt, ’s azok’ léte nem is zárja ki a’ kis földbirtokosok’ létezhetését. Hiszen gondoljunk magunknak egy országot csupa apró földbirtokosokkal, kik, mit producálnak, nagyobb részt fel is emésztik, akkor a’ gyáriparnak, a’ művészetnek, a’ tudománynak meg kell szűnni. De ép’ olly rész következése volna a’ földbirtok’ illy általános feldarabolásának a’ státus’ szerkezetére nézve is. Alkotmányos monarchia illy viszonyok közt lehetetlen, a’ kormány’ súlya minden ellensúlyt nélkülözvén, a’ constitutionalis monarchiának szükségkép’ absolutismussá kellene válni, vagy talán olly schweiczi Urbanton-féle respublicává, melly minden culturának és felvilágosodásnak nagyobb ellene, mint Abdul-Medzsid’ kormánya’s ulemáji. Igaz azonban,hogy nagyobb birtokosok mellett a’ bármelly apró parcellák’ birtokosainak léte nemcsak nem ártalmas, hanem jótékony sőt szükséges, ’s hogy nagyobb’s középsorsu birtokosok korunk’ industrialismusa mellett, melly főleg nekik kedvez, minden mesterkélt legislativ rendszabások nélkül is fentarthatják magokat. A’ földbirtok’ feldarabolását akadályozó törvények tehát ártalmasak ’s fölöslegesek. Mondják a’ kis birtok’ pártolói, hogy a’ földmivelés’ kicsinybeni űzése jövedelmezőbb. Ez azonban egész általánosságban nem áll, hanem csak ollyan czikkekre nézve, mellyeknél igen sok kézi munka szükséges; sok czikket kicsinyben épen nem lehet tenyészteni; úgy , a’ mit az ország egy részt a’ földeldarabolás ’s kicsinyben mivelés által nyerne , azt más részt vesztené. Egy országnak tehát nagy ’s kicsinybeni mivelésre egyiránt szüksége van. Mondják , hogy , bármi csekély földdarab’ birtoka biztosit a’ pauperismus ellen. Mi ez állítást sem fogadjuk el, de elismerjük, hogy bármi csekély darabnak birtoka, a’ pauperismus elleni óvószerek’ egyike; ’s hogy a’ gyári munkások’ sorsát tetemesen lehetne javítani, ha a’ gyárak nem nagy városokban , hanem faluhelyeken léteznének ; ’s a’ gyári munkások legalább egy kis kerthez, vagy bár minő csekély földbirtokhoz juthatnának. Minő hatása van a’ földeldarabolásnak a’ gyári czikkek’ emésztésére, ez az ország’ culturális állapotától függ. Azonban miután a’ nép’ sorsa a’ feldarabolás által, nagyobb birtokok’ existentiája mellett, csak jobbra fordulhat: a’ föld’ feldarabolása a’ gyári czikkek’ emésztésének akadályul nem szolgálhat. Az előadottakból önként következik, hogy nemcsak minden státusnak gazdasági érdekei, hanem a’ legfontosabb politicai ’s műveltségi tekintetek, a’ nagy ’s kis birtokok’ és a’ nagy ’s kicsinybeni földművelés’ együttlétét követelik. Továbbá hogy azon hatásnál fogva, mit a’ tőkék a’ földmivelésre nézve is gyakorolnak, ’s korunk’ olylyatén industrialis iránya mellett, miszerint a’ roppant anyagi haladásból ’s a’ gazdagság’ növekedéséből a’ legnagyobb haszon a’ gazdag ’s vagyonos osztályokra háromlik, a’ nagy ’s középbirtok ’s a’ földmivelés’ nagyban űzése meg nem fog szűnni. Hogy tehát a’ földeldarabolás’ minden törvényes restrictioja felesleges. Mit akarhatnak hát azok, kik a’ minimumot pengetik ? úgy látszik, hogy miniatűr majorátusokat akarnak, hogy aztán azok’ általánosítását követelhessék; akarják továbbá a’ kortesosztály’ jövőjének biztosítását. De a’ régi konyhalatinságu közmondás szerint: „Contra vim mortis, non est medicamen in hortis.“ — Hiszen ha p. o. a’ 20 holdnyi minimum egy kortescsalád’ idősblkére átmenend — mihez az adó’ privilégiuma, az absolut gondolatlansága státusnép’ kivánata szerint, örök időkre csatoltatni fogna — mi lesz az utóbb születendő streliczekből ? Megtartják-e a’ votumot absolut birtoktalanságuk mellett is? Ez esetben a’ korteseknek még egy roszabb nemét, mint a’mostaniak, fogjátok előidézni. Vagy ha azt tőlök el akarjátok venni — és ez az egész minimum’ szándéka — akkor lépjetek fel egy választási tervvel a’ centualitási eszme’ alapján. Hiszen a’ 20 holdnyi nemesség mai nap nem számos. — Fővárosi ujdonságok. Pesten Heckenastnál megjelennek: „Kisfaludy Sándor’ minden munkái.“ Kiadja Tody Ferencz. A’ kiadás kétféle: nemzeti kiadás, magas negyedrét, egy kötet tiz szállítmányban, a’ Nemzeti könyvtárhoz; a’ másik kézi kiadás, kis nyolczad rét, hat kötet, tizenkét szállítmányban. Mind a’ két kiadás már megindult. Toldy úr valódi érdemeket szerez magának, midőn régibb íróink’ elszórt miveit összeszedi, ’s ez által mintegy megeleveníti azon hatást, mellyet egykor ezen irók előidéztek. Ki nem tudja, minő hatással volt hajdan Kisfaludy Sándor egyszerű ’s természetes szerelmi verseivel ’s magyar érzést lehelő régéivel, midőn még a’ magyar nyelv, irodalom és nemzetiség iránt részvétet kelle ébreszteni ? Egy vala ő az irodalom’ úttörői közül, kiknek köszönhetjük, hogy most már olly munkákra is akad kiadó, mint Szabó Richard ur’ „Nők világa“, melly igen szép nyomatban , csinosan fűzve szinte Heckenastnál jelent meg. E’ munka az egyik divatlapban megjelent hasonló tartalmú levelekből már ismeretes a’ közönség előtt. Szerző azt hiszi, hogy műveivel könyvalakban nagyobb hatást fog előidézhetni , mint akkor, midőn e’ leveleket az Életképekben közrebocsátotta. Pozsonyban Kalivoda József kiadónál megjelent: „Alkalmazott magyar nyelvtan. Papiros nyomtatás dicséretére válik Schmidt Ferencz és Bush J. nyomdájának, ízlés’ tekintetében már csak Sárospatak van hátra, a’debreczeni sajtó is mindinkább szebb nyomtatványokat hoz. Mi egyébaránt a’ nevezett munkát illeti, ha a’ nemzetgazdasági tan’ azon tétele, miszerint valamelly áru’ szaporodása a’ kereséstől függ, átvihető az irodalmi termékekre is, mint mi hisszük, akkor a’ legörvendetesb körülménynek tartjuk, hogy újabb időkben annyi kisebb-nagyobb magyar nyelvtan jelenik meg. Csak előre, nyelvtanár urak, munkáljanak önök közre, hogy elérhessük már mi is valahára azon időt, mellyben, mint más miveit nemzeteknél látjuk, minden miveltségi igénynyel biró egyén tisztán ’s hibátlanul beszélje a’ nemzeti nyelvet. Fájdalommal kell azonban észrevennünk, hogy ezen annyira óhajtott időtől még minél távolabb vagyunk. Minő nyelv, például, csak az a’ megyei hivatalos is. A’ jegyzőkönyvek, kevés kivétellel, telvék nyelvészeti hibákkal, némelly szolgabirói jelentések egész aneedotalis nevezetességre jutnak; megyei szónokaink közül pedig akárhányan, folyvást szükségtelen és igen felesleges dolognak tartják a’ nyelvet hibátlanul beszélni, ’s ha néha valaki által figyelmeztetnek, boszosan azt szokták visszafelelni : „Nem kell nekem az az uj magyar nyelv ; nem fogok vénségemre újra tanulni magyarul“ ’stb. — A’ festészeti academia’ alapitója Marastoni Jakab ur, a’multhéten, neve’ napján, tanítványai által egy csinos ezüst szelenczével tiszteltetett meg. — Legközelebb megjelent Szigligeti’ összes színmüveinek hatodik füzete. Tartalma: Mátyás’ fia, dráma öt felvonásban. Ara 40 krp. E’ ma már csak a’ hiressé lenni akart plagiumügy miatt is érdekes jelenet. Szigligeti e’ könyv’ megjelentével az irodalmi párbaj’ terén első jelenik meg, mig a’ kihivó fél ’s drágalátos segéde otthon tanakodnak. — Úgy látszik, lánczhidunkon egy kissé sürgősben dolgoznak. Épen most boltozzák a’ viz’ tükréből emelkedő egyik oszlopnak azon kapunyitását, mellyen keresztül a’ kocsik fognak járni. — Bécsi hirek szerint a’ Havi és Szabó-féle dalszinésztársaság, legmagasabb kívánatra, Schönbrunba, a’ felséges uralkodó ház’ nyári lakhelyére, hivattatott ki. — Mennyire remek, érdekes és elragadtató előadások történnek a’ Noththeaterben, arra legyen elég bizonyság e’ következő esemény. A’ napokban egy vígjátékot adtak. Hogy, hogy nem, ezen izzasztóba egy érdemes budai hazánkfia is bevetődött. A’ darab foly, a’ közönség ásit, a’ mi polgárunknak kezdenek lábai olly nagy mértékben zsibbadni, hogy ülve tovább nem maradhatván, fel kelle egy pillanatra állania. Erre egy hátul ülő azon mulatságos gondolatra jó, hogy az üresen maradt zártszéket felcsapja. A’ circumspectus hazánkfia ezalatt kiűzi lábából a’ zsibbadást, egész kényelemmel leereszti magát a’ székre, ’s dicsőségesen lezuhant a’ földre. Mondják, hogy a’ tisztelt közönség egész este csak ez egyszer nevetett. Színházunk’ operaügyének a’ jó szerencse sokáig kedvezett. De tiszta idő után mindig a ború szokott jőni. Wolf úr történetesen beteg lévén, a’nemzeti színház’ roppant személyzete nem képes egy egész operát adni. — Sokan igen különösnek találják, hogy újabb időkben a’ közönség és kritika gyakrabban elégedetlenek a’ szinészekkel, mint régebben ezelőtt. Ez azonban félreértésen alapszik. Azon bizonyos urak a’ dolgot csak egy szempontból veszik fel, hogy mennyit képesek szinészeink tenni, mennyire haladtak, ’s hogy ha már az Athenaeum’ tekintélyes szinbirálói játékaikban művészit találtak, most, annyi év után , e’ dicséretet inkább el lehetne mondani. De itt nem arról van szó, hanem hogy ez vagy amaz este milly hanyagon, és könnyelműen játszottak. Mit tudnak tenni, és mit tesznek, e’ között lényeges különbség van. Egyébiránt szinészetünkkel is úgy vagyunk, mint például politicánkkal. Ezelőtt elég volt valamelly tárgy’ szükségességet nagy ékesszólással megmutatni; most a’ részletek ’s a’ kivitel van napirenden , úgy a’ színháznál ezelőtt elég volt az úgynevezett szinpadi locus communisokat bemutatni, megelégedtünk egy nagybátyával, egy szerelmessel, egy cselszövővel ’stb.; most már az árnyéklatokat is megkívánjuk. — így p. o. Presser tanácsnok , Melchior, Tartuffe, mindhárman képmutatók, de az árnyéklatok e’ személyekben lényeges különbségeket okoznak. Romeo nem ollyan szerelmes , mint Ferdinánd az „Ármány és szerelemében ’stb. — A’budai királyi várlak’kicsinositásához már hozzáfogtak. Némelly régibb melléképületek már bontatnak. Azonban a’ főépületre nézve még a’ tervekkel sincsenek tisztában. — Ismét a’ tárgyak’ ama’ legregényesebbjéről, a’ husvágásról kell szólnunk. A’ panaszok megint sűrűsödnek, ismerőseink, kik saját konyhát tartanak , naponként zaklatnak, hogy ezen nagyfontosságú, de azért szűk fonttal mért tárgyhoz minél többet hozzászóljunk. A’régi részak mellé most a’ nyomtatékok’ sokasága ellen van panasz. Egy szakértő jóakarónk ezen utóbbira nézve azon javaslattal lép fel, hogy jövendőre a’ nyomtatékok töröltessenek el, ’s hogy a’ próbavágásoknál e’ haszontalan részek ne számittassanak be. A’ hús ugyan egy két fractioval tán drágább lesz, de elmarad azon bántó inconveniens, hogy az illy nyomtaték a’ kisebb mennyiségben vevőket aránytalanul nyomja. — A Törvényhatósági dolgok. ABAUJBOL. Üdvkiáltások közt ült az elnöki székbe főispáni helyettesünk e’ hó’ 19-én, ’s az „örülök, hogy illy szép számmal“ ’stb. tisztelgést elmondta a’ gyérszámú rendeknek; — és mondott ezek után hálás köszönetet , az éhhalál’ kinjaitól megmentett szegény nép’ nevében, e’ megye’ nemes polgárainak, kik, emberbaráti