Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-09-16 / 950. szám

Csütörtök 950. September 16.1847. Megjelenik e­ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 1 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. TARTALOM Képviselet. István főherczeg’utja. Törvényhatósági dolgok: Pestmegye (utasit. folyt.) Szatmármegye (közgyűlés.) Szatmár-Németi (városi dolgok). Hajdúkerület. Fővárosi újdonságok. — A’ műked­velő társ. jelentése. Nyilatkozat. Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Képviselet. A’ nemzeti képviseletnek csak egy neme van; az, mellyet Európa’ alkotmányos országaiban látunk, miszerint a’ nemzet’ nem minden tagjai, hanem azon tagjai, mellyek bizonyos törvényszabta kellékkel el vannak látva, választanak a’ nemzet’ törvényhozó hatal­mának gyakorlására képviselőket. Nálunk , hol nem a’ nemzet’ bizonyos tagjai, a’ törvényszabta kellékeknél fogva, hanem csak egy osztály, privilégiumnál fogva, választ az országgyűlésre küldőket: nemzeti képviseletről szó sem lehet. — E’ rendszer’ árnyoldalairól általános a’ meggyőződés, ’s mi, valóban sem újat, sem valami nagyon merészet nem fogunk állítani, ha azt mondjuk, hogy a’ ne­messég egy maga nem sokára nem lesz elegendő qualifi­­catio politicai jogok' gyakorlatára. — Miért ne lehetne e’ nemesi képviseletnek már most a’ nemzeti képvise­letet mérsékelt censualitás’ alapján substituálni ? — Talán csak azért nem , mert senki sem meri a’ nemesség’ azon részét kizárni, melly politicai jogok’ gyakorlására nem képes, ’s melly a’ legmérsékeltebb censualitás mellett is, e’jogokból kiesnék. És, mert a’nemnemesek, kik képe­sek a' politicai jogok’ gyakorlatára, ’s kiknek költségén más emberosztály csupán születésénél fogva gyakorol politikai befolyást , önérdekeik mellett erélyesen fel nem szólalhatnak. Minthogy azonban általános azon meggyőződés, vagy privilegiális rokonszenvből eredt előítélet, miszerint a’ censualitás’ eszméjét felállítani ’s ekként a’ születést, t. i. a’ nemességet, mint politicai jog’ gyakorlatára való qualificatiót megszüntetni most még nem lehet: kivihetőség’ tekintetéből ideiglenesen közve­títeni kell a’ joggal a’ privilégiumot, a’ mint annak a’ városi kérdésnél kellett vala történnie. Tudniillik, habár az egész alsótábla csak nemesi küldöttekből áll is, a’ ne­messég mégis csak a’ r­e­n­d­i­s­é­g’ alapján van képviselve; a’ városokat ellenben senki sem akarta mint rendet kép­viseltetni ; a’ rendezésnek szükségkép’ a’ nemzeti képvi­selet’ alapján kellett vala történni. A’ megyékben is illy formán lehet a’ képviselet’ alapján más elemeket be­hozni. A’ dolog nagyon egyszerű. Maradjon a’ nemes­ség , mint eddig, qualificatio a’ tanácskozási- ’s válasz­tási jog’ gyakorlatára, ’s azon kívül állíttassák olly census, miszerint mindazok, kik egy bizonyos föld­­mennyiséget bírnak, vagy annak megfelelő jövedelmet kimutatnak , ’s úri hatóság alatt nem állanak, válasz­­szanak ’s tanácskozzanak a’ nemességgel. — Mihelyt igaz, hogy a’ nemességet, mint qualificatiot, a’ megyében birt tanácskozási’s választás jog’ gyakorlatától még most nem lehet felfüggeszteni; és, hogy az ezt czélozó indítvány a’ jövő országgyűlésen többséget nem nyerhetne, ’s tör­­vénynyé nem válhatnék, úgy, a’ mi javaslatunk kétségen kívül legpracticusabb, ’s mind azok felett elsőséget érdemel, mik eddig a’ politicai jogok’ terjesztésére történtek.­­ ’S minthogy pedig, ha eszméinket életbevinni, ’s ha refor­mot eszközleni és nem reformot játszani akarunk, elleneink’ nézeteire is némi tekintettel kell len­nünk : javaslatunk e’ tekintetben is előnynyel bir; mert tudjuk, mikép’ elleneink számtalanszor mondák, hogy ők mind azokat akarják politicai jogokban részesíteni, kik e’ jogok’ gyakorlatára képesek, ’s garantiákat nyújthatnak, hogy e’ jogokkal visszaélni nem fognak. Már pedig a’ mostani culturalis állapotok között, ’s emberileg véve a’ dolgokat, a’ censualitás, a’ politicai képesség’ criteriuma. Tudtunkra Magyarországon kétféle alakban történt eddig javaslat a’ politicai jogok’ terjesztésére. Az első szerint a’ honoratiorok fognának a’ tanácskozási ’s válasz­tási joggal felruháztatni. A’ másik szerint a’ községek képviselőket küldenének. — Mi az elsőt illeti, felette ne­héz értelmezni, kik értetnek e’ név alatt, ’s még nehezebb a’ specificatio, mellyből, bármilly széles legyen, bizonyo­san sósán ki fognának maradni, kik képesek a’ jogok’ gyakorlatára. E’ specificatióból kimaradna a’ nem-nemes földbirtokos osztály, mellyet, ha politicai jogok’ terjeszté­séről van szó, a’ számításból kihagyni nem lehet; mert, nemcsak hogy lehet, de van is számos nem-nemes föld­birtokos, ki nem bir ugyan sem orvosi, sem ügyvédi, vagy mérnöki diplomával, hanem, jó birtoku értelmes ember. Javaslatunk szerint a’ nem-nemes birtokos egyén az ügy­véd mellett helyet foglalhat a’ választók közt. A’ második javaslat, melly szerint egy nagy szabad község’ képviselőjének csak annyi befolyása lenne a’ me­gyei gyűlésen, mint X vagy,Y kortes-embernek, csak illu­sorius; — mig a’ mi javaslatunk szerint a’ község’minden lakosa, fel fogna e’ jogokkal ruháztatni, ki politicai jogok’ gyakorlatára képes. —­­ István főherczeg’ körútja. JÁSZBERÉNY. A’ pest-szolnoki vasút’ sept. 1-jén történt ünnepélyes megnyitását követett reg-ebéd’ végez­tével, kir. helytartó ő fensége, búcsút vevén Pestmegye­ őt odáig kisért küldöttségétől, útját a’ Jászkunságba véve, első állomását Jászberény’ városában tartandó. A’ jász határnál a’ jászkun főkapitány’ vezérlete alatti küldött­ség, beljebb a’ városi tanács ’s a’ város’ szélén, hol a’ 300 főre menő jász-kun bandérium felállítva volt, a’ nagyku­nok’ lelkes kapitánya, 14 ifjúból álló testőrség’ kíséreté­ben üdvözölte. Erre ő fensége, a’ nép’ riadó éljen-kiáltá­­sai közt magyar nyelven válaszolt, többek közt avval vé­gezvén beszédét, miszerint: „szentül fogadja, hogy a’ jászkunoknak nemcsak grófja, hanem jó bírája is leszen.“ — A’ főkapitány által adott lakománál ő fensége, a’ jász kürtbe helyezett pohárból, a’jász-kun haza’ boldogságáért áldomást inni méltóztatott. Ez alkalommal a’ föld’ népe által különbféle ajándékokkal tiszteltetett meg. Estve a’ város kivilágittatott. Másnap, sept. 2-án a’ levéltárt ’s dol­gozó intézetet megtekintvén, ’s a’ rólanevezett „István­­kórház’“ alapkövét letevén, bandérium, testőrség’s kül­döttség’ kíséretében eltávozott, ’s Jákóhalma’s Apáthin keresztül Hevesmegyébe utazott. EGER. Hevesmegyébe átjővén kir. helytartó ő fen­sége, a’ határnál megyei küldöttség üdvözlé ’s Eger’ vá­rosáig kiséré, mellynek határánál az elébe kilovagolt sző­­lőművesek és polgárok’ bandériumai külön csapatokra oszolva tisztelegtek. A’ városban felállított diadalkapunál a’ város’ küldöttsége üdvözölte, mellyre ő fensége leeresz­kedő nyájassággal válaszolni kegyeskedett. A’ nép’ öröm­kiáltásai közt végre beérkezett az érseki lakba, hol a’ pátriárcha érsek által fogadtatva, azonnal fogadta az érsek által bemutatott főkáptalan’ tagjait, majd az udvarra le­­menvén, a’ helybeli tisztikart s nyugdíjas tiszteket egyen­ként. Ezután az elfogadó teremben Hevesmegye’ küldött­ségétől, a’ főispáni helytartó’ szónoklata mellett, üdvözöl­­tetett. A’ tisztelgéseket az érsek által adott lakoma kö­veté, melly 8 óráig tartott. A’ lakoma után ő fensége a’ kivilágítást ’s majd, 9 óratájban végezvén a’ városbani kocsizást, a’ casino’ teremébeni tánczvigalmat is megláto­gatni méltóztatott. — Másnap sept. 3-án meglátogatá a’ főszentegyházat, ’s a’ mise-áldozat’véghezmentével Eger’ városát elhagyta, kisértetve a’ város ’s a’ megye’ határáig Hevesmegye’ küldöttségétől, mellytől itt bucsutvevén, Borsodmegye’ határi küldöttségétől üdvözöltetett, ’s an­nak kíséretében útját Miskolcz­ felé folytatá, MISKOLCZRÓL így ír tisztelt levelezőnk. István főherczegnek megyénken keresztül tett utazása fényes diadalmenethez hasonlított. Ki bennünket ismer, ezt előre gyanithatá, mert mi soha nem szoktunk hátul maradni ott, hol tisztelkedni kell. De bármelly szűk idő mellett is, csodálhatni-e, ha a’magyar embernek, főképen pedig a’ tiszainak, öröme határt és költséget nem ismer, saját köré­ben láthatván azon férfiút, kiben, annyi reményét helyezi. Folyó hó’ 3-ának reggeli óráiban lépte át határainkat a’ magas vendég, Eger felől lővén , hol első alispánunk’ve­zérlete ’s Máriássy Gábor megyénk’ közkedvességét mél­tán kiérdemlett egri kanonok ’s t.biránk’ szónoklata mel­lett, nagy számú megyei küldöttség által fogadtatott. In­nen, e’ küldöttség’ kíséretében, egymást felváltó lovas csa­patok által vezettetve, az országutat több helyt átkaroló diadalivek, az út mellett ’s hegytetőkön alkalmasan el­­helyzett ágyuk’ dörgése ’s az ünnepiesen öltözött vidéki nép’ szakadatlan örömrivalgási közt folytatá útját székvá­rosunk felé. A’ harsány­i part’ éj­szaki tövében, félórányi távolságra városunktól, a’ miskolczi ’s miskolczi járás­beli nagy számú kékinges lovas csapatokon kivül — mintegy 30—40 főből álló úri egyenruhás banderialis tes­tület egészité ki ’s diszité a’ kíséretet, miután annak vezére , köztiszteletü t.biránk b. Vay Lajos által a’ nap’ hőse rövid beszéddel üdvözölteték. Székvárosunkba ér­­keztekor, mi képet ada ennek az utczákat elborított ten­gernyi néptömeg ’s a’ fényesen tarka kiséret; mi erővel és lelkesedéssel hangzottak az örömrivalgások ezerek’ aj­­kiról, kiséretében a’ folytonos taraczkdörgéseknek, mely­­lyek, hogy a’ forma ellen ne vétsünk, némellyek szerint 101-et szólottak; a’ megyeházhoz érvén pedig ő fensége, itt milly őszinte ’s megelőző szívességet, rendkivüli tár­salgási ügyességgel párosított vendégszeretettel fogadta­­ték főispáni helyettesünk által, mindezeknek, valamint az apró leánykák’ tisztelgésének leirását is bizzuk a’ di­vatlapokra. A’ megyei RB üdvözletét ’s hódolatát derék fő­jegyzőnk tolmácsolá classicus szerkezetű beszédével, melly szabatos és erőteljes stylben tünteté elő a’ csapást, mely­­lyet e’ hon, átalakulási criticus korszakában, agg nádorá­nak elhuny­tán szenvedett, de még inkább a’ gyermeki örömet és bizalmat, mellyel az elhunyt törzs" nagy remé­nyű sarjadékát övedzi körül. A’ főherczeg rövid, de ren­­­des szerkezetű válaszában köszönetet mondott e’ megle­petésig szives fogadtatásáért, ’s reményét fejezé ki, hogy a’ bizalom, melly most személye iránt illy fényesen mutat­kozik , meghozandja idővel a’ kiérdemlett méltánylat’ drága gyümölcsét is. Beszédét végezve — főbb uraink­nak követésre méltó példa gyanánt — a’ legmeglepőbb szivességgel, sőt mondhatnám egyszerűséggel ereszkedék társalgásba a’ tisztelgő küldöttség’ tagjaival, e’ közben— nem csekély örömünkre — félreismerhetlen jeleit adván társalgási modorunk’ sajátságos jellemének, mit nemzeti­ségünk’ egyik bélyege gyanánt szoktunk tekinteni. — Következett ezután, ősi szokás szerint, a’ lakoma, minek leírása ismét nem körünkhöz tartozván, csak annyit jegy­zőnk meg , miként itt is, mint általában köztünk mula­­tása’ ideje alatt, mindenki versenyezni látszék, hogy a’ kedvelt vendég folytonos élvezeteiben, egy percznyi szü­netet se szenvedjen. Ebéd után a’ Miskolcz’ közelében eső diósgyőri vashámorok’ kies völgyét látogatá meg ő fensége, számtalan kocsik és lovasok’ kiséretében; a’ tisz­teletére állított ércz-emlékszobrot, nép­tánczot, halászatot ’stb., valamint a’ vidéket is megszemlélvén, a’ magas ven­dég itt is jó kedvében érezte magát, ’s két óránál tovább mulatott. Miskolcz’ városa általánosan és fényesen ki volt világítva. Végre az éj eltakará sötét fátyoléval e’ napnak is örömeit és fáradalmait, nyújtván sok kebelnek boldo­gító érzést és nem csekély anyagot az elmélkedéshez. — Másnap, vagyis folyó hó 1 4-én, mielőtt körünkből eltá­voznék , egy teendője volt még hátra magas vendégünk­nek , becsben és maradandóságban felülhaladó minden tisztelgést. ’S ez volt újonnan épülő színházunk’ alapkö­vének letétele , mire a’ részvénytársulat’ igazgató vá­lasztmánya által fölkéretett, ’s mit kedves kötelesség gyanánt teljesített is. Ez ünnepély a’ szokott szer­tartásokkal ment véghez, a’ már félig fennálló ’s ez al­kalomra feldíszített falak között. ,,A’ magyar nem­zeti­ség és művészet’ fölvirágzásá­­ra“ e’ szavak hangzottak ő fensége’ajkiról, midőn az emlék­ iv . nevével ékesítve, helyére betétetvén, az alapkő reá bocsáttaték. A’ magas és erős hang, melly e’ szavakat mondá, keresztüldörgé városunk’ néppel telt utczáit. Legyen az tyrtaeusi hang, melly keresztüldö­rögve e’ hazát, ébredésre serkentsen minden ábrándozót és annyi jégkebelt! — Ez ünnepély’ bevégeetével ő fen­sége tőlünk végbucsút vevén, folytatá útját Abauj­­felé, hasonlóan nagy számú megyei küldöttség és banderialis csapatok’ kiséretében. A’ megye’ határszélén másod alis­pánunk, mint a’ küldöttség’ elnöke’ ajkiról még illyforma bucsu-hangokat hallott: „Röviden kell teljesítenünk búcsúzó tisztünket, mert nem akarjuk feltartóztatni ragyogó folyamát ama’ diadal­ünnepnek , melly fenségedre magas pályája’ kezdetén országszerte várakozik.­­Fenséged’ útja nem csupán a’hon’ térein és hegyein, hanem a’ nemzet’ szivén és lelkén visz keresztül. Magas személyében hazánk’ jövendőjének képe emelkedik föl előttünk. Utazásában egy új történet’ időszaka indult meg. A’ nemzet égi és földi reményei­nek vőlegényét fenségedben üdvözli. Fenségedre szép és nagyszerű feladat várakozik, kiirtani egy nemzetből a’ bizalmatlanságot, melly annyi rosznak gyökere, és visszaadni a’ lélek’ legdrágább érzését, a’ szeretetet. — Fenséged birja hozzá a’ kulcsot, és ha sikerül való­sággal felnyitnia, gyönyörködve fogja csodálni, hogy mind hatalomra, mind dicsőségre csak a’ menyország hasonló egy nemzet’ lelkéhez, melly bizodalommal telik be. Tapasztalta fenséged már eddig is, és elébb haladva még inkább fogja tapasztalni, hogy a’ bizodalom’ forrása már kezd buzogni, hogy a’ nemzetnek karjai ki vannak zárva, hogy fenséged’magas személye, mint egykor a’ visszaérkezett korona, kézről kézre adatik, ’s igy összes karral és szívvel emeltetik oda fel, hol dísze leend önma­gas személyének, áldása hazánknak ’s megváltói köz­benjáró a’ birodalommal­ nehéz oldásu viszonyainkra nézve. Ezért legyen tökéletesen megáldott fenséged’ útja, melly uj történetünknek kezdete, ezt kérjük istentől, és e’ hazafius imádság az, mellyel Borsod’ KK. és Riei fen­ségedtől hódolva elbúcsúznak.“ 1 KASSA. Mikép’ fogadtatott ’s üdvözöltetett itten f. hó’ 5- én ő fensége Abauj és Kassaváros által, már lapunk’ utóbbi számában t. olvasóinkkal tudatók. Törvényhatósági dolgok. PESTMEGYE (az utasítások’ folyt.) Az eddig elő­sorolt tárgyak, illetőleg életkérdéseken végig tekintvén a’ választmány, azoknak mind mennyisége mind minő­sége után elegendő okot talált újabban oda utasittatni a’ követeket, hogy évenként, törvény által meghatározandó 45

Next