Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-11-19 / 987. szám
Péntek 9.? November 19. 1847. Mieleledik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boriték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétser küldve 6 ft 24 kr ■ egyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy s iser hasábosért apró betülü sorért, vagy ennek tanomány helyéért 5 pengő kr, a kettős hasába serért pedig 10 p. kr számíttatik. ’ 61 TARTALOM Hiv. közl. Teendőink. XVIII. (Népképviselet. II.) Országgyűlés. — Törvényhatósági dolgok: Trencsin (közgyűlés). — Erdélyi országgyűlés. — Külföld. Dór,avizállás. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. — Felsége a’ középponti kir. könyvbiráló főhivatal ’s tanulmányi biztosságnál megürült két ülnökségre Madarassy János hevesmegyei főjegyzőt ’s az egri érseki lyceum’ tanárát és Csacskó Imre győri kir. academiai tanárt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő Fölsége Manászy Szilárdot, a’ temesi k.kincstári igazgatóság’ tiszteletbeli ülnökét az egyetemes udv. cs. k. kincstár’ számfölötti díjtalan titoknokává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Országbíró ő nuga, alországbirájává szerepi Kelemen Jánost; országbírói hivatal’itélőmesterévé pedig Hubay József—királyi személynöki itélőmestereket nevezte ki. Teendőink: XVIII. (Népképviselet. II.) A’ népképviselet — mint utósó czikkelyünkben kijelentők — nem czél, hanem eszköz. A’ czél törvényhozásunknak helyesebb szerkezete, melly nélkül az sem a’ polgári szabadságnak biztos őre, sem haladásunk’ alkalmatos eszköze ’s vezetője nem lehet. Törvényhozásunk csak a’ nemességnek utasítással lekötött küldötteiből áll. E’ viszonyból kettő következik. 1- ször Az, hogy törvényhozásunkban kellőkép’ csak a’ nemesség’ érdekei képviseltetnek. Igaz, hogy nemességünket a’ közelebbi időkben rideg szűkkeblüséggel nem vádolhatni; az utósó országgyűlések alatt a’ nem-kiváltságos osztályok’ érdekében mutatkoztak olly igyekezetek, mellyek miatt, ha teljesedésbe mennek, pirulás nélkül tekinthetnek vissza az utódok azon elődeikre, kik nemesi kiváltságaikat egy nemzet’ jogainak kivivására használták. Mind a’ mellett is azonban igaz marad az, hogy mivel törvényhozásunknál csak egy osztály’ követei ülnek, a’ többieknek szükségei ’s kivánatai soha sincsenek eléggé ismerve, ’s igy osztályuk’ érdekei nem is mozdittatnak elő azon irányban, mint azt törvényhozásunk maga is óhajtaná, 2- szor. Következik törvényhozásunk’ ezen szerkezetéből , hogy mivel képviselőjét legszívesebben mindenki hasonlóinak sorából választja, valamint törvényhozásunk csak egy osztály’ képviselőiből áll, úgy ezen képviselők is mind egy osztályhoz tartoznak, ollyképen, hogy a’ legfontosabb kérdéseknél, mellyekkel törvényhozásunk foglalkozik, igen sok esetben a’ követi kar között nincs senki, ki azokhoz tapasztalás által szerzett tárgyismerettel szólhatna. Nemes földbirtokosokból, megyei tisztviselőkből ’s ritkább esetben ügyvédekből áll törvényhozásunk. Remélhető-e, hogy illy elemekből alakított testület a’ nemzet’ kereskedelmi, ipari és tudományi érdekeit kellőleg kormányozni képes legyen. — Nincs törvényhozó test, melly feladatának inkább megfelelne, mint az angol; ’s ennek oka leginkább abban kereshető, mert a’ törvényhozásban sehol sem találtatnak több, egyes specialitásokkal foglalkozó egyének. Mit várhatunk tehát mi, kiknek törvényhozásában, a’ megyei igazgatást ’s mezei gazdaság’ legközönségesebb ágait kivéve, az egyes tárgyakat tapasztalásból ismerő férfiak alig találkoznak. Törvényhozásunk’ jelen szerkezetének e’ kettős hiánya szembetűnő, ’s ennek tulajdonítható, hogy a’ városi kérdés mindazok által, kik e’ hon’ haladását valóban óhajtják, az utósó országgyűlés alatt olly lelkesen felkaroltatott. — A’ jogtisztelet legbiztosabb alapja minden alkotmányos szabadságnak, minél fogva senki sem tekintheti többé közönyösen azon állapotot, mellyre k. városaink’ törvényhozási befolyása jutott. ’S mégis ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, miként nem a’ jogszerűség volt az, mi e’ kérdésnél sokak’ buzgalmát lelkesité, hanem azon körülmény , miszerint érezték az összeköttetést, mellyben városaink’ joga e’ tekintetben, egész törvényhozásunk’ czélszerűbb organisatiojával áll. A’ városok’ képviseltetése által törvényhozásunk’ hiányai tökéletesen nem pótoltatnak. A’ városi követek’ jelenléte még nem elég arra, hogy törvényhozásunk a’ nemzet’ minden osztályait kellő arányban képviselje, de bizonyos az, hogy e’ részben ez után tetemes előlépés történik. Városainknak csak egy része foglalkozik ipar- és kereskedéssel, a’ többiek mezei gazdasággal foglalkoznak, ’s igy városi követeink nemcsak az ipart és kereskedést, hanem azon kisebb nemnemes birtokos osztályt is képviselnék, melly eddig törvényhozásunkra semmi befolyással nem birt. Azon kivül valószínű, hogy a’ királyi városok’ követei, legalább egy részben, azok’sorából választatnának, kik országgyűlésünket mindazon kereskedelmi ’s iparos ismeretekkel gazdagíthatnák, mellyek annál jelenleg majdnem egészen hiányzanak, ’s igy helyesen cselekedtek azok, kik a’ városi kérdésnek olly fontosságot tulajdonitanak , mint azt a’ múlt országgyűlés alatt tapasztaltuk. A’ viszonyok e’ tekintetben nem változtak, ’s mi e’ kérdést most is első fontosságúnak tekintjük, ’s újólag is kinyilatkoztatjuk, hogy törvényhozásunk várakozásainknak nem fogna megfelelni, ha a’ városok’ méltó követeléseit ismét háttérbe szorítaná. Azonban, ha a’ városi kérdés’ fontosságát egész mértékben méltányoljuk is, ’s alig óhajtunk valamit inkább, mint, hogy a’ 16 szavazat, melylyet az utósó országgyűlés a’ kir. városoknak szánt, politicai rendezés’ alapján törvény által megadassák: e’ kérdés’ eldöntése vágyainkat jelenleg nem elégíti ki. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem nemes osztályaink’ méltó igényeinek, a’ törvényhozási befolyás’ tekintetében, még ez által nem tettünk eleget. A’ városi kérdésnek — mint ez az utósó országgyűlés által felállittatott — gyönge oldala abban fekszik, hogy az sem tisztán történeti, sem tisztán az okszerűség’ alapjára nem állittatott. Az elsővel ellentétben áll az, hogy a’ városoknak a’ követelt 47 szavazat helyett csak 16-nak megadása inditványoztatott. A’ másodikkal nem fér öszsze, hogy midőn olly helyek, mint Miskolcz, Kecskemét ’stb. minden törvényhozási befolyásból ezentúl is kizáratnak, olly városok is felruháztatnak e’ joggal, melylyek sem ipar vagy kereskedés, sem lakosaik’ száma által ki nem tűnnek. Az egész városi kérdésnél a’ történeti jog 's okszerűség kezdettől végig ellentétben állanak egymással ; amaz törvényhozóinkat arra birá, hogy csaknem valóságos rottenboroughoknak uj politicai befolyást adjanak, emez arra inté, hogy e’ befolyás a’ lehetőségig keskeny korlátok közé szorittassék, ’s az egyes kisebb városok’ számára csak bizonyos szavazat-töredék inditványoztassék , mi által a’ látszólagos kedvezés csaknem teherré válnék. Törvényhozóink teljes mértékben érzék ’s méltányolák e’ nehézségeket. Jól tudták ők, mennyire helytelen, hogy midőn más országokban olly helyek, mellyek az idők viszontagságai által fontosságukat elveszték, az egykor külön gyakorlott törvényhozási befolyástól fölmentettek, nálunk törvényhozási befolyást adunk olly városoknak, mellyeknek egy egész szavazatot józanul még indítványozni sem lehet. Az ok, minél fogva a’ városi kérdés ez alig védhető térre állittatott, abban fekszik, hogy az elkülönözve tárgyaltatott, ’s vele együtt a’ városokon kivül lakó nemnemes osztályok’ politicai jogai nem vétettek tanácskozás alá. Olly elv, mellyről a’ törvényhozónak megfelejtkezni nem szabad, hogy rendelkezései által senkit se sértsen jól szerzett jogaiban. Utósó országgyűlésünké’, főleg magánjogi viszonyokra alkalmazható elvnek hódolt, midőn a’ városi ügyben úgy járt el, mint tévé. Bármilly csekély legyen a’ jog, mellyet városi polgáraink jelenleg gyakorolnak , a’ törvényhozás a’ kisebb városok’ polgárait e’ jogtól nem fosztá meg, ’s mi módon teheté ezt máskép’, mint a’ kisebb városok’ politicai jogainak fentartása által, miután jelen viszonyaink között a’ nemnemes a’ városok’ körén kivül semminemű politicai jogokat nem gyakorolhat. Ebben, egyedül ebben fekszik az ok, minélfogva a’ törvényhozás a’ fontos reformot — minő a’ városi kérdésben fekszik — olly módon hozá indítványba, melly szerint az még első pillanatban sem felelt meg kivánatainknak. A’ városi kérdés czélszerűen csak úgy oldathatik meg, ha vele egyszerre a’ városon kivűl lakó, de politicai jogok’ gyakorlatára szint’ olly képeseknek talált polgárok’ állása vétetik tanácskozás alá, ’s mi elérkezettnek gondoljuk a’ pillanatot, midőn ez nemcsak veszély nélkül történhetik, sőt a’ legnagyobb következetlenség nélkül továbbra nem is halasztható többé. Következetlenség nélkül, mondok; mert ugyan nem következetlensége, ha a’ nemnemes e’ hazában minden hivatal’ viselésére képesnek tartatik, ’s választói képességgel — melly szorosan véve csak a’ polgári hivataloskodás’ első fokozata, nem ruháztatott fel. Napról napra növekedik azok’ száma, kik állásuk által politikai jogok’ követelésére jogosittatnak fel. Az örökváltság iránt hozott engedő törvényünk nem maradt minden hatás nélkül, ’s főkép’ nagyobb helységeinkben egy kisebb földbirtokos osztály támadt, mellynek politicai jogai ellen a’ földesúri kötelékek fel nem hozathatnak többé. Az utóbbi országgyűlésen megadott birtokképesség szinte nem maradt eredménytelenül, ’s már is több helyen egyes nemesi birtok nem nemesek’ kezébe ment által, ’s csaknem bizonyos, hogy ezeknek száma tetemesen növekedni fog. Arról sem feledkezhetünk meg , hogy az úgynevezett honoratiorok több megyékben régi gyakorlat’ nyomán politicai jogokkal ruháztattak fel, mellyeknek törvényes biztosításáról a’ törvény nem gondoskodott; ’s kérdjük, hol a’ nemesnek politicai jogai semmi föltételekhez nincsenek kötve, ’s a’ választási jog’ gyakorlatára sem birtokbeli, sem más különös képesség nem kívántatik, a’ nemnemes — kit törvényeink a’ legmagasabb polgári hivatalra képesnek nyilvánítanak — maradhat-e tovább is kizárva a’ választói jogból ? Teljes meggyőződésünk szerint nem; ’s pedig anyival inkább nem, minthogy e’ jog általa, ha véletlenül királyi városban lakik, ezentúl gyakoroltatni fog, ’s mert egy részről semmi józan ok sincsen, mellynél fogva a’ vidéken lakó polgárokat olly jogokból kizárhatnék, mellyeket a’ városban lakóknak megadtunk; más részről pedig maga a’ városi kérdés csak azon föltétel alatt oldathatik meg czélszerűen, ha a’ kisebb városok’ törvényhozási befolyása jogsértés nélkül megszüntethetnék. Többször fogunk visszatérni e’ kérdésre, mellynél fontosabbat nem ismerünk. Jelenleg olvasóinkat az e’ lapok’ 978-ik számában közlött békesmegyei utasításra emlékeztetjük , melly ebbeli nézeteinket kifejezi, ’s ekkép’ szól: „Kinek a’ nemnemesek közül fekvő nemesi vagy kiváltott úrbéri birtoka van, vagy ki közülök egyébként is bir azon képességekkel, mik az illető megye’ kebelében, vagy ahhoz legközelebb eső királyi városbeli választókra megállapítva lesznek, valamint azon képességek szerint a’ kir. városban gyakorolhat választói és tanácskozási jogot, úgy azt az illető megyei körben is gyakorolhassa.“ Felfogásunk szerint a’ népnek jogai, a’ rend’ követeléseivel csak ezen elvek’ alkalmazása által egyesithetők, a’ népképviselet csak ezen utón válhatik valósággá. Lehetnek indítványok, mellyek látszólag szabadelvűebb alapokon épülnek, de nem lehet ollyan, mellyből a’ nemnemes osztályokra ’s az összes nemzetre gyakorlatilag több haszon háramlanék, ’s mi határozottan e’ mellett nyilatkozunk. — ft ft ft ORSZÁGGYŰLÉS. l-ső országos ülés a’mért, főrendeknél, nov. 11-ikén. Királyi helytartó István főherczeg ő fönsége az elnöki széket szűnni nem akaró éljenzések közt elfoglalván, követk. szavakkal üdvezlé a’ m. főrendeket: Mélt. főrendek! midőn ezen ülést megnyitom, üdvezlem a’ m. főrendeket, kik fels. királyunk’ meghívására egybegyűltek, gyakorolni az alkotmányos jogok’ legszebbikét, a’ törvényhozásbani részvételt; éltem’ legszebb napjai közé számítom e’ napot, mellyen megnyitom ezen ülést, mellytől az egész nemzet olly sokat és méltán vár; legyenek a’ mélt. főRB. a kik atyám iránt folytonos ragaszkodást tanúsítottak, bizalommal irántam, ki legőszintébb hajlamomról a’ m. főrendeket biztosítom. „Az e’ szavakra kitört hosszas éljenzés’ lecsillapultával, a’ m. főrendek’részéről, Scitovszky János pécsi püspök üdvezlé ő cs. k. fönségét, ’s megemlítvén a’ nemzetnek egyfelől a’ dicsőült nádor’ elhunyta feletti fájdalmát, más felől pedig fiának ’s erényei’ örökösének kir. helytartóvá lett kineveztetésén érzett örömét, felkéré ő fönségét a’ király és nemzet közti hathatós közbejárásra, a’ haza’ boldogitására, ’s végre ő fönsége’ hosszas és szerencsés életéért forró óhajtást fejezett ki. Beszédét természetesen újra hosszas éljenzés követé. Megérkezett ezután a’ RK. és RR. táblájától a’ m. főrendek’ üdvözlésére kinevezett küldöttség, mellynek szónoka, báró Rudnyánszky Sámuel esztergomi kanonok, rövid talpraesett beszéddel üdvezelvén ő fönségét ’s a’ főrendeket, a’ főherczeg, szinte röviden, igyen válaszolt: ,,a’m. főrendek, velem együtt, szives köszönetet mondanak a’ t. kir. és R.nek, ’s üdvözlésükre viszonzom, hogy ajándékozzanak meg bennünket bizodalmukkal, ’s igy remélem, hogy karöltve fogunk honunk’ javán munkálhatni (harsogó éljen!), — honunk’ javán, mondom, mellyet egyiránt óhajtunk boldogitni; tessék ezt megmondani küldőiknek.“ — Az alsótáblai küldöttség’ eltávoztával ő fönsége a’ KK. és RR. szokásos üdvözlésére nehány főrendi tagot nevezett ki, Lonovics József Csanádi püspök ő exclja’ vezérlete alatt, mellynek visszatértével szinte ő fönsége előadván, hogy a’ napló’ bírálatát ’s gyorsírókat illetőleg a’ múlt országgyűlési gyakorlat hagyatik meg, naplóbiráló választmány’ tagjaivá gr. Keglevich Gábor főtárnok, Lonovich József Csanádi püspök, Sztankovich János győri püspök, báró Majthényi Antal liptói főispán, gr. Nádasdy Lipót komáromi főispán, gr. Andrássy György sárosi főisp., Tihanyi Ferencz temesi gróf, b. Kulmer Ferencz szerémi főispán, gr. Cziráky János, gróf Péchy Manó, gróf Batthyány Lajos, gr. Szapáry József, gr. Eszterházy Kázmér, gr. Erdődy Sándor, b. Wenkheim Béla ’s gr. Teleky Domonkos urakat nevezé ki. — Gr. Majláth János, az országgy. napló’ minél gyorsabb kiállítása’ tekintetéből, azt inditványozá, hogy 6 gyorsiró fogadtatván, ezek az ülések’ folytán egymást tiz perczenként váltsák fel, ’s mindegyik azt, a’ mit 82