Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-11-19 / 987. szám

Péntek 9.? November 19. 1847. Mieleledik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boriték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként k­é­t­s­­­er küldve 6 ft 24 kr ■ egyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy s is­er hasábosért apró betülü sorért, vagy ennek tanomány helyéért 5 pengő kr, a­ kettős hasába serért pedig 10 p. kr számíttatik. ’ 61 TARTALOM Hiv. közl. Teendőink. XVIII. (Népkép­viselet. II.) Országgyűlés. — Törvényható­sági dolgok: Trencsin (közgyűlés). — Erdélyi or­­szággyű­lés. — Külföld. Dór,avizállás. Hirdetések: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. — Felsége a’ középponti kir. könyvbiráló főhivatal ’s tanulmányi biz­tosságnál megürült két ülnökségre Madarassy János hevesmegyei főjegyzőt ’s az egri érseki lyceum’ tanárát és Csacskó Imre győri kir. academiai tanárt legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő Fölsége Manászy Szilárdot, a’ temesi k.kincstári igazgatóság’ tiszteletbeli ülnökét az egyetemes udv. cs. k. kincstár’ számfölötti díjtalan titoknokává kinevezni legkegyelmesebben méltóztatott. Országbíró ő nuga, alországbirájává szerepi Kelemen Jánost; országbírói hivatal’itélőmesterévé pedig Hu­bay József—királyi sze­­mélynöki itélőmestereket nevezte ki. Teendőink: XVIII. (Népképviselet. II.) A’ népképviselet — mint utósó czikkelyünkben kijelentők — nem czél, hanem eszköz. A’ czél törvényhozásunknak helyesebb szerkezete, melly nélkül az sem a’ polgári sza­badságnak biztos őre, sem haladásunk’ alkalmatos esz­köze ’s vezetője nem lehet. Törvényhozásunk csak a’ nemességnek utasítással le­kötött küldötteiből áll. E’ viszonyból kettő következik. 1- ször Az, hogy törvényhozásunkban kellőkép’ csak a’ nemesség’ érdekei képviseltetnek. Igaz, hogy nemessé­günket a’ közelebbi időkben rideg szűkkeblüséggel nem vádolhatni; az utósó országgyűlések alatt a’ nem-kivált­ságos osztályok’ érdekében mutatkoztak olly igyekezetek, mellyek miatt, ha teljesedésbe mennek, pirulás nélkül tekinthetnek vissza az utódok azon elődeikre, kik nemesi kiváltságaikat egy nemzet’ jogainak kivivására használ­ták. Mind a’ mellett is azonban igaz marad az, hogy mi­vel törvényhozásunknál csak egy osztály’ követei ülnek, a’ többieknek szükségei ’s kivánatai soha sincsenek eléggé ismerve, ’s igy osztályuk’ érdekei nem is mozdittatnak elő azon irányban, mint azt törvényhozásunk maga is óhajtaná, 2- szor. Következik törvényhozásunk’ ezen szerkeze­téből , hogy mivel képviselőjét legszívesebben mindenki hasonlóinak sorából választja, valamint törvényhozásunk csak egy osztály’ képviselőiből áll, úgy ezen képviselők is mind egy osztályhoz tartoznak, ollyképen, hogy a’ legfontosabb kérdéseknél, mellyekkel törvényhozásunk foglalkozik, igen sok esetben a’ követi kar között nincs senki, ki azokhoz tapasztalás által szerzett tárgyismeret­tel szólhatna. Nemes földbirtokosokból, megyei tisztvi­selőkből ’s ritkább esetben ügyvédekből áll törvényhozá­sunk. Remélhető-e, hogy illy elemekből alakított testület a’ nemzet’ kereskedelmi, ipari és tudományi érdekeit kel­lőleg kormányozni képes legyen. — Nincs törvényhozó test, melly feladatának inkább megfelelne, mint az angol; ’s ennek oka leginkább abban kereshető, mert a’ törvény­­hozásban sehol sem találtatnak több, egyes specialitások­kal foglalkozó egyének. Mit várhatunk tehát mi, kiknek törvényhozásában, a’ megyei igazgatást ’s mezei gazda­ság’ legközönségesebb ágait kivéve, az egyes tárgyakat tapasztalásból ismerő férfiak alig találkoznak. Törvényhozásunk’ jelen szerkezetének e’ kettős hiánya szembetűnő, ’s ennek tulajdonítható, hogy a’ városi kér­dés mindazok által, kik e’ hon’ haladását valóban óhajt­­ják, az utósó országgyűlés alatt olly lelkesen felkarolta­­tott. — A’ jogtisztelet legbiztosabb alapja minden alkot­mányos szabadságnak, minél fogva senki sem tekintheti többé közönyösen azon állapotot, mellyre k. városaink’ tör­vényhozási befolyása jutott. ’S mégis ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, miként nem a’ jogszerűség volt az, mi e’ kérdésnél sokak’ buzgalmát lelkesité, hanem azon körülmény , miszerint érezték az összeköttetést, mellyben városaink’ joga e’ tekintetben, egész törvényho­zásunk’ czélszerűbb organisatiojával áll. A’ városok’ képviseltetése által törvényhozásunk’ hiá­nyai tökéletesen nem pótoltatnak. A’ városi követek’ jelenléte még nem elég arra, hogy törvényhozásunk a’ nemzet’ minden osztályait kellő arányban képviselje, de bizonyos az, hogy e’ részben ez után tetemes előlépés történik. Városainknak csak egy része foglal­kozik ipar- és kereskedéssel, a’ többiek mezei gaz­dasággal foglalkoznak, ’s igy városi követeink nem­csak az ipart és kereskedést, hanem azon kisebb nemne­mes birtokos osztályt is képviselnék, melly eddig törvény­­hozásunkra semmi befolyással nem birt. Azon kivül való­színű, hogy a’ királyi városok’ követei, legalább egy rész­ben, azok’sorából választatnának, kik országgyűlésün­ket mindazon kereskedelmi ’s iparos ismeretekkel gazda­gíthatnák, mellyek annál jelenleg majdnem egészen hiány­zanak, ’s igy helyesen cselekedtek azok, kik a’ városi kér­désnek olly fontosságot tulaj­donitanak , mint azt a’ múlt országgyűlés alatt tapasztaltuk. A’ viszonyok e’ tekintetben nem változtak, ’s mi e’ kérdést most is első fontosságúnak tekintjük, ’s újólag is kinyilatkoztatjuk, hogy törvényhozásunk várakozásaink­nak nem fogna megfelelni, ha a’ városok’ méltó követelé­seit ismét háttérbe szorítaná. Azonban, ha a’ városi kér­dés’ fontosságát egész mértékben méltányoljuk is, ’s alig óhajtunk valamit inkább, mint, hogy a’ 16 szavazat, mely­­lyet az utósó országgyűlés a’ kir. városoknak szánt, poli­ticai rendezés’ alapján törvény által megadassák: e’ kér­dés’ eldöntése vágyainkat jelenleg nem elégíti ki. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem nemes osztályaink’ méltó igényeinek, a’ törvényhozási befolyás’ tekintetében, még ez által nem tettünk eleget. A’ városi kérdésnek — mint ez az utósó országgyűlés által felállittatott — gyönge oldala abban fekszik, hogy az sem tisztán történeti, sem tisztán az okszerűség’ alap­jára nem állittatott. Az elsővel ellentétben áll az, hogy a’ városoknak a’ követelt 47 szavazat helyett csak 16-nak megadása inditványoztatott. A’ másodikkal nem fér ösz­­sze, hogy midőn olly helyek, mint Miskolcz, Kecskemét ’stb. minden törvényhozási befolyásból ezentúl is ki­záratnak, olly városok is felruháztatnak e’ joggal, mely­­lyek sem ipar vagy kereskedés, sem lakosaik’ száma által ki nem tűnnek. Az egész városi kérdésnél a’ történeti jog 's okszerűség kezdettől végig ellentétben állanak egymás­sal ; amaz törvényhozóinkat arra birá, hogy csaknem va­lóságos rottenboroughoknak uj politicai befolyást adjanak, emez arra inté, hogy e’ befolyás a’ lehetőségig keskeny korlátok közé szorittassék, ’s az egyes kisebb városok’ számára csak bizonyos szavazat-töredék inditványoztas­­sék , mi által a’ látszólagos kedvezés csaknem teherré válnék. Törvényhozóink teljes mértékben érzék ’s méltányo­­lák e’ nehézségeket. Jól tudták ők, mennyire helytelen, hogy midőn más országokban olly helyek, mellyek az idők viszontagságai által fontosságukat elveszték, az egy­kor külön gyakorlott törvényhozási befolyástól fölmentet­tek, nálunk törvényhozási befolyást adunk olly városok­nak, mellyeknek egy egész szavazatot józanul még indít­ványozni sem lehet. Az ok, minél fogva a’ városi kérdés ez alig védhető térre állittatott, abban fekszik, hogy az elkülönözve tárgyaltatott, ’s vele együtt a’ városokon ki­vül lakó nemnemes osztályok’ politicai jogai nem vétet­tek tanácskozás alá. Olly elv, mellyről a’ törvényhozónak megfelejtkezni nem szabad, hogy rendelkezései által senkit se sértsen jól szerzett jogaiban. Utósó országgyűlésünké’, főleg magán­jogi viszonyokra alkalmazható elvnek hódolt, midőn a’ városi ügyben úgy járt el, mint tévé. Bármilly csekély legyen a’ jog, mellyet városi polgáraink jelenleg gyako­rolnak , a’ törvényhozás a’ kisebb városok’ polgárait e’ jogtól nem fosztá meg, ’s mi módon teheté ezt máskép’, mint a’ kisebb városok’ politicai jogainak fentartása ál­tal, miután jelen viszonyaink között a’ nemnemes a’ váro­sok’ körén kivül semminemű politicai jogokat nem gyako­rolhat. Ebben, egyedül ebben fekszik az ok, minélfogva a’ törvényhozás a’ fontos reformot — minő a’ városi kér­désben fekszik — olly módon hozá indítványba, melly szerint az még első pillanatban sem felelt meg kivána­­tainknak. A’ városi kérdés czélszerűen csak úgy oldathatik meg, ha vele egyszerre a’ városon kivűl lakó, de politicai jogok’ gyakorlatára szint’ olly képeseknek talált polgárok’ állása vétetik tanácskozás alá, ’s mi elérkezettnek gondoljuk a’ pillanatot, midőn ez nemcsak veszély nélkül történhetik, sőt a’ legnagyobb következetlenség nélkül továbbra nem is halasztható többé. Következetlenség nélkül, mondok; mert ugyan nem következetlenség­e, ha a’ nemnemes e’ hazában minden hivatal’ viselésére képesnek tartatik, ’s választói képességgel — melly szorosan véve csak a’ pol­gári hivataloskodás’ első fokozata, nem ruháztatott fel. Napról napra növekedik azok’ száma, kik állásuk által politikai jogok’ követelésére jogosittatnak fel. Az örök­­váltság iránt hozott engedő törvényünk nem maradt min­den hatás nélkül, ’s főkép’ nagyobb helységeinkben egy kisebb földbirtokos osztály támadt, mellynek politicai jogai ellen a’ földesúri kötelékek fel nem hozathatnak többé. Az utóbbi országgyűlésen megadott birtokképes­ség szinte nem maradt eredménytelenül, ’s már is több helyen egyes nemesi birtok nem nemesek’ kezébe ment ál­tal, ’s csaknem bizonyos, hogy ezeknek száma tetemesen növekedni fog. Arról sem feledkezhetünk meg , hogy az úgynevezett honoratiorok több megyékben régi gyakor­lat’ nyomán politicai jogokkal ruháztattak fel, mellyeknek törvényes biztosításáról a’ törvény nem gondoskodott; ’s kérdjük, hol a’ nemesnek politicai jogai semmi föltéte­lekhez nincsenek kötve, ’s a’ választási jog’ gyakorlatára sem birtokbeli, sem más különös képesség nem kívántatik, a’ nemnemes — kit törvényeink a’ legmagasabb polgári hivatalra képesnek nyilvánítanak — maradhat-e tovább is kizárva a’ választói jogból ? Teljes meggyőződésünk szerint nem; ’s pedig anyi­­val inkább nem, minthogy e’ jog általa, ha véletlenül ki­rályi városban lakik, ezentúl gyakoroltatni fog, ’s mert egy részről semmi józan ok sincsen, mellynél fogva a’ vi­déken lakó polgárokat olly jogokból kizárhatnék, mellye­­ket a’ városban lakóknak megadtunk; más részről pedig maga a’ városi kérdés csak azon föltétel alatt oldathatik meg czélszerűen, ha a’ kisebb városok’ törvényhozási be­folyása jogsértés nélkül megszüntethetnék. Többször fogunk visszatérni e’ kérdésre, mellynél fon­tosabbat nem ismerünk. Jelenleg olvasóinkat az e’ lapok’ 978-ik számában közlött békesmegyei utasításra emlékez­tetjük , melly ebbeli nézeteinket kifejezi, ’s ekkép’ szól: „Kinek a’ nemnemesek közül fekvő ne­mesi vagy kiváltott úrbéri birtoka van, vagy ki közülök egyébként is bir azon ké­pességekkel, mik az illető megye’ kebelében, vagy ahhoz legközelebb eső királyi városbeli választókra megállapítva lesznek, vala­mint azon képességek szerint a’ kir. város­ban gyakorolhat választói és tanácskozási jogot, úgy azt az illető megyei körben is gy­akor­olh­as­sa.“ Felfogásunk szerint a’ népnek jogai, a’ rend’ követe­léseivel csak ezen elvek’ alkalmazása által egyesithetők, a’ népképviselet csak ezen utón válhatik valósággá. Lehet­nek indítványok, mellyek látszólag szabadelvűebb alapo­kon épülnek, de nem lehet ollyan, mellyből a’ nemnemes osztályokra ’s az összes nemzetre gyakorlatilag több ha­szon háramlanék, ’s mi határozottan e’ mellett nyilatko­zunk. — ft ft ft ORSZÁGGYŰLÉS.­ l-ső országos ülés a’m­ért, főrendeknél, nov. 11-ikén. Királyi helytartó István főherczeg ő fönsége az elnöki széket szűnni nem akaró éljenzések közt elfoglal­ván, követk. szavakkal üdvezlé a’ m. főrendeket: Mélt. főrendek! midőn ezen ülést megnyitom, üd­­vezlem a’ m. főrendeket, kik fels. királyunk’ meghívására egybegyűltek, gyakorolni az alkotmányos jogok’ legszeb­­bikét, a’ törvényhozásbani részvételt; éltem’ legszebb nap­jai közé számítom e’ napot, mellyen megnyitom ezen ülést, mellytől az egész nemzet olly sokat és méltán vár; legyenek a’ mélt. főRB. a kik atyám iránt folytonos ra­gaszkodást tanúsítottak, bizalommal irántam, ki leg­őszintébb hajlamomról a’ m. főrendeket biztosítom. „Az e’ szavakra kitört hosszas éljenzés’ lecsillapultával, a’ m. főrendek’részéről, Scitovszky János pécsi püspök üdvezlé ő cs. k. fönségét, ’s megemlítvén a’ nemzetnek egyfelől a’ dicsőült nádor’ elhunyta feletti fájdalmát, más felől pedig fiának ’s erényei’ örökösének kir. helytartóvá lett kineveztetésén érzett örömét, felkéré ő fönségét a’ király és nemzet közti hathatós közbejárásra, a’ haza’ boldogitására, ’s végre ő fönsége’ hosszas és szerencsés életéért forró óhajtást fejezett ki. Beszédét természetesen újra hosszas éljenzés követé. Megérkezett ezután a’ RK. és RR. táblájától a’ m. főrendek’ üdvözlésére kinevezett küldöttség, mellynek szónoka, báró Rudnyánszky Sámuel esztergomi kanonok, rövid talpraesett beszéddel üdvezel­­vén ő fönségét ’s a’ főrendeket, a’ főherczeg, szinte rö­viden, igyen válaszolt: ,,a’m. főrendek, velem együtt, szives köszönetet mondanak a’ t. kir. és R.nek, ’s üd­­vözlésükre viszonzom, hogy ajándékozzanak meg ben­nünket bizodalmukkal, ’s igy remélem, hogy karöltve fogunk honunk’ javán munkálhatni (harsogó éljen!), — honunk’ javán, mondom, mellyet egyiránt óhajtunk bol­­dogitni; tessék ezt megmondani küldőiknek.“ — Az al­sótáblai küldöttség’ eltávoztával ő fönsége a’ KK. és RR. szokásos üdvözlésére nehány főrendi tagot ne­vezett ki, Lonovics József Csanádi püspök ő exclja’ vezérlete alatt, mellynek visszatértével szinte ő fönsége előadván, hogy a’ napló’ bírálatát ’s gyorsírókat illetőleg a’ múlt országgyűlési gyakorlat hagyatik meg, naplóbi­­ráló választmány’ tagjaivá gr. Keglevich Gábor fő­tárnok, Lonovich József Csanádi püspök, Sztanko­­vich János győri püspök, báró Majthényi Antal liptói főispán, gr. Nádasdy Lipót komáromi főispán, gr. A­n­­drássy György sárosi főisp., Tihanyi Ferencz temesi gróf, b. Kulmer Ferencz szerémi főispán, gr. Cziráky János, gróf Péchy Manó, gróf Bat­thyány Laj­os, gr. Szapáry József, gr. Es­zter­­házy Kázmér, gr. Erdődy Sándor, b. Wenk­­heim Béla ’s gr. Teleky Domonkos urakat ne­­vezé ki. — Gr. Majláth János, az országgy. napló’ minél gyorsabb kiállítása’ tekintetéből, azt inditványozá, hogy 6 gyorsiró fogadtatván, ezek az ülések’ folytán egy­mást tiz perczenként váltsák fel, ’s mindegyik azt, a’ mit 82

Next