Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-02-26 / 1042. szám

nézve , hogy külföldön lakó idegenek­ javainkat összevásárol­ják , ’s azokból, mint gyarmatokból húzzák a’jövedelmeket (helyeslés); ’s hogy bármi idegen, egyik vagy másik kir. város’ részéről minden ellenőrség nélkül polgárosittatván, a’ született magyarok’ minden jogaiban részesittessék. Ki lehet tehát mondani, hogy ez így tovább nem maradhat. De midőn olly szigorú szabályok’ felállítását tartja szükségesnek, mely­lyek ki ne játszathassanak, egyszersmind figyelmet kíván arra fordittatni, hogy a’ jószágok’ eladhatására nézve a’ concur­­rentia annyira meg ne szorittassék, miszerint az által a’ föld’ becse ’s ugyszólva nemzeti kincsünk megcsorbitva legyen,— ’s hogy a’ törvényhozásnak és törvényhatóságoknak eddigi jogai kelleténél jobban meg ne szorittassanak. Illy elvek mel­lett a’ BR-nek, egyébiránt nagy szorgalommal szerkesztett törvényjavaslatát nem tudná elfogadni. Mert a’ BR. a’ tör­vényhozásnak eddig gyakorlott indigenátusi souverain-jogát szűkebb körre akarják szorítani, míg a’ legkisebb törvényha­tóságokat elegendő ellenőrség nélkül szabadítják fel a’ hono­sítási jog’ gyakorlatára. Ugyanis szerintök az országgyűlés is csak négy elengedhetlen föltét mellett honosíthatna, de az igy honosított is még sem nemesi, sem törvényhozási joggal nem birna; más részről pedig a’ legkisebb törvényhatóság is, a’ kebelében 5 vagy 10 évig letelepedett idegeneket, hasonló jogokkal, meghonosíthatná; ’s e’ jognak törvény szerinti gyakorlatára nézve csak az lenne a’ garantia, hogy a’ hono­sítottak’ névjegyzékének másolata évenként a’ helyt, tanács­hoz felküldetnék. Az volna tehát az első kérdés, hogy az országgyűlésen kívül más, t. i. a’ törvényhatóságok gyako­rolhatják-e a’honosítás’jogát? második az, hogy lemond­hat-e az országgyűlés eddigi, föltételekhez nem kötött jog­­gyakorlatáról, ’s ne maradjon-e jövőre is némi előnye az or­szággyűlési honosításnak a’ törvényhatósági fölött ? harmadik, hogy mi legyen a’ honosítandók’ jogköre ? ’s negyedik, milly föltételek ’s qualificátiók mellett megengedendő a’törvényható­­sági honosítás ? Francziaországban a’ központi hatalom ho­nosít ; Angolországban a’ korona csak némi polgári jogokat adhat, a’ honosítást a’parliament gyakorolja, ’s az igy ho­nosítottak sem bírnak birtok-, hivatal- és törvényhozói képes­séggel. De ezt honunkban alkalmazni nem lehet, mert ré­szint municipiumainknak a’ törvényhozássali viszonya olly sajátságos, mi másutt föl nem található, részint pedig or­­szággyűléseink ritkán tartatnak; azért nem marad fenn egyéb, mint, hogy az eddigi törvények, szokások és nemzeti génius’ ellenében intézkedjünk. Nálunk eddig a’ magyar és nemes’ eszéje a’ honosításnál azonosiltatott, úgy, hogy eddigi országgyűlések nemesítés nélkül nem is honosítottak, ’s csak az utósó országgyűlésen volt példa rá, hogy törvény­hozási jog nélkül külföldiek nemesittettek ; a’ letelepedés’ ügye pedig milly szabálytalanul ’s a’ nemzetiségnek nem nagy gyarapodására kezeltetett, köztudomásra van. Mind­ezekre figyelve, szóló’ véleménye az, hogy az országgyűlés ezentúl is gyakorolná indigenátusi legszebb jogát kivételes esetekben, mint azt eddig téve, minden feltételek nélkül, ’s honosításának ugyanazon eredménye lenne, melly eddig volt; a’ szorosabb értelemben vett honosítást azonban, melly a’ nemességen ’s törvényhozói képességen kívül minden pol­gári jogokkal felruházná a’ külföldit, a’ törvényhatóságok gyakorolnák , törvényileg megállapított szoros feltételek ’s qualificátiók és legfelsőbb felügyelés mellett. Mielőtt tehát a’­­ főBe. a’ részletekbe bocsátkoznának, szenjék meg a’ t.­RB-nek, hogy 1) egyezzenek bele ők is abba, miszerint az országgyűlés’ indigenátusi joga jövőre is egész épségében fentartassék; 2. hogy, mivel bajos lenne a’ honosítottak’ jogkörét szűkebbre szabni a’ benszületett magyarokénál, tehát az e’ részbeni biztositék a’ szigorú qualificátiókban, feltéte­lekben és a’ legfelsőbb felügyelés’ szigorú gyakorolhatásában keresendő , ennélfogva a’ honosítás’ jogát a’ törvényhatósá­goknak is megadván; 3. a’ t. RR. a’ 3. 5. és 23. §§-ban fog­lalt feltételeket, a’ honositandók’ vallására, erkölcsiségére ’s a’ külhatalmasságok’ elbocsátó leveleinek előmutatására ’stb. leendő figyelemmel, szaporítsák meg; ’s a’ hivatal- és törvényhozói képességre nézve, vagy az 5. §-ban kiszabott időnél számosabb éveket határozzanak , vagy más e’ tekintetben megnyugtató feltételeket állapítsanak. ’S végre 4. miután, a’ törvényes feltételek betöltetvén, senkinek többé a’ honosodást megtagadni nem lehet, de más részről a’ helytelenül történhető honosítások megsemmisítendők: a’ 12. §-ban foglalt ki nem elégítő intézkedést a’ BR. akkép’ módo­sítsák, miszerint a’ helytartótanács a’ honosításnak minden egyes esetében kellőleg gyakorolhassa felügyelési jogát. Gróf T­e­l­e­k­y Domokos: Mielőtt arra mennék által, hogy az előttem szóló szónok úr’ általános észrevételeit annyira kimerítőknek tartom-e, miszerint azok mellett az üze­­net a’­t. RR-hez minden további szó nélkül visszaküldethetik, kívánom magukra az észrevételekre véleményemet megmon­dani. Én is úgy látom, hogy itt egyik fő kérdés az, hogy az országgyűlésnek eddig gyakorlatban levő honosítási joga kor­­látoztassék-e vagy nem ? a’ másik pedig az, hogy ennekutána az országgyűlésen kívül más hatóság honosithat-e vagy nem? Mi az elsőt illeti : megvallom, hogy én az ország’ rendeinek honositási jogát korlátolni nem kívánom; de én ebben, a’ mit a’BB. ide felterjesztettek, nem annyira korlátolást látok, mint olly megelőző tényeknek meghatározását, mellyek’ nyo­mán ezentúl az országgyűlés sokkal biztosabban járhatand el abban, hogy csak azokat honositsa, kik valósággal a’ honnak polgárai kívánnak lenni. Én tehát azon kritérionokat megtar­­tandónak vélem, mellyeket a’ BR. az országgyűlés’ eleibe kí­vánnak szabni. Eddigelé a’ honositási jog’ gyakorlatában az országgyűlés többnyire bizonyos szívességi ’s complimenti hajlamnak tett eleget, és indigenálta azokat, kiket meg kívánt tisztelni, nem tekintve teljességgel arra, hogy az illető kíván is a’ honnak valóságos polgára lenni, ’s a’ hont, mint polgár szolgálni."Részemről tehát a’ legközelebbi állapotot sokkal divatosabbnak, sokkal inkább vérünkbe átmentnek tartom, semhogy ne volna czélszerű tisztán kimondani, miszerint üres bók és szívességből honosítani senkit nem kivánunk, hanem csak azt, kiről feltesszük, hogy a’honnak valódi polgára kíván lenni. Annálfogva én az ország’ honositási jogának gyakor­latát azon előzményekhez kívánom kötni, mellyeket itt a’ BR. előrebocsátnak, és ez által az országgyűlésnek jogát nem megszorítva, hanem csak azon utat és módot látom kijelölve, mellyen a’ honositási jog legbiztosabban gyakoroltathatik. — Mi már a’ kérdésnek azon ágát illeti, miszerint az ország­gyűlésen kívül másvalaki honosithasson-e vagy sem ? én a’ BB. azon megszabását, miszerint a’ megyék honosíthassanak, megszorítással elfogadom, ’s e’ tekintetben tovább mennék, mint a’ t. RB., ’s kimondanám azt, miszerint a’ megyék a’ birtok- és hivatalképességen kivű­l a’ honosítás’ egyéb jogait megadhassák, hanem az, hogy a’ honosult birtokos lehessen, és hivatalt viselhessen, a’ megyéknek az országgyűléshez tett felterjesztése után az országgyűlés’ hozzájárulásától függjön. És itt az előttem szólt igen tisztelt szónok úrtól két tekintetben távozom el, az egyik tekintet az, miszerint én a’ birtok- és hivatalképesség’ ad hatását a’ megyéknek nem adnám; — a’ másik az , hogy az ellenőrség és felügyelési jogot nem a’ helyi­ tanácsnak, hanem az országgyűlésnek kívánnám fen­­tartani. Mi azt illeti, hogy a’ megyék birtok és hivatalké­pességet ne adhassanak,—azt hiszem, hogy, ha megfontoljuk, hogy a’ honositási jogot eddig az országgyűlés gyakorolta, ha megtekintjük, hogy ez bizonyosan egy a’ legfontosabb jogok közül, a’ mennyiben minden más jogra ad képességet, és kul­csa minden a’ korona alatt gyakorolható egyéb jogoknak, — ezen két szempontból kiindulva, helyes felügyelni arra, mi­szerint ezen jog a’ megyékben egyforma uton és módon gya­koroltassák, mert ha itt a’ megyéknek felette nagy kört adunk, félhetni, miszerint ezen fontos jog a’ megyékben eltérő módo­kon fog gyakoroltatni. Egy második fontos szempont itt az, miszerint ha ezen jogot megadjuk a’ megyéknek, akkor bár­­melly ellenőrség csak illusóriussá válik, mert hogy ha az, ki a’ megye által honosíttatott, birtokot’s talán hivatalt is szerzett, akkor azt a’ történetet többé nem történtté tenni nem lehet, már az ollyantól, ha különben becsületes egyén, sem a’ hivatal, sem a’ birtok többé el nem vétethetik. E’ szerint, ha a’ honosított polgár birtokot és hivatalt is kap, e’ két tulajdon által a’ ho­nosítás consummálva van , ’s minden ellenőrség illusóriussá válik. És végtére annyival inkább szükség az országgyűlés­nek fentartani a’ felügyelési jogot, mivel a’ korona’ armális ’s donálló-adási jogát is a’ törvény’ korlátai közt teljesen meg­hagyni kívánjuk. Azt mondá koronaer­ő amltga, hogy mi sok tekintetben különböző állásban vagyunk, mint más országok; ezt elismerem, de mindezen okok csak arra szolgálnak, hogy e’ joggyakorlatban, a’ mennyit’e csak lehet, parce járjunk el, és vigyázzunk. Angolhont a’ többek közt insuláris helyzete is biztosítja az idegenek’ betódulása ellen ; de nekünk azon viszonyok, mellyekben a’ birodalom’ egyéb részeihez állunk, ’s mellyeknek üdvös voltát tagadni teljességgel nem kívánom, e’ tárgy körül óvatosságot tesznek kötelességünkké , ’s néze­tem szerint főkép’ azért, mit a’ szónok úr igen bölcsen mon­dott. Itt nem annyira legfőbb szempont a’ szellemi, mint a’ státus-oeconomiai. Mivel én attól nem annyira félek, hogy, ha évenként 8 —10 nagy capitálista honosittatik, ez által nemzetiségünk közvetlen koczkáztatni fogna; hanem inkább óhajtom, hogy mi magunk instruáljuk földeinket idegen pénz­zel, sem mint mások összevevén földeinket, annak jövedelmét idegen honban költsék el; — ez a’ főszempont, ezt tehát az országgyűlésnek kívánnám megtartani. Mi azon szempontot illeti, mellyet koronaőr ő nmllga említett, hogy t. i. csak min­den harmadik évben van országgyűlésünk, bátor vagyok meg­jegyezni , hogy mi már eddig is sokat tettünk, mi a’ nemzet­nek évenkénti haladásával összefüggésben, kétségen kívül he­lyezi , hogy 3 évenkénti országgyűléssel beérni nem fogjuk. És én nem irtózom attól, hogy ezután mindent olly supposi­­tumban tegyünk, miszerint évenként lesznek országyűléseink. Minden kornak megvannak igényei, ’s a’jelen kornak, jólle­het abban még messze nem haladtunk, annyira igénye az évenkénti országgyűlés, hogy én e’ hiedelemből kívánok min­den törvényhozási intézkedéseinkben kiindulni. De még azon esetre is, ha 3 évenként lesz csak országgyűlés­, teljességgel nincs aggodalmam. Mert ugyanis a’ rendek’ törvényjavaslatá­ban kivételek vannak olly személyekre téve, kikre nézve a’ 3 évi halogatás bajos lenne ; például meg van mondva, hogy a’ megtelepedett gyárosok magoknak a’ gyár vitelére szüksé­ges házat’s telket szerezhessenek; ’s ha úgy látjuk, hogy még másokra is tekintettel kell lennünk, mondjuk ki, hogy a’ mesteremberek is a’ mesterségek’ folytatására szükséges há­zat és telket vehessenek, így a’ terhesebb szabály csak azo­kat érné, kik uradalmakat akarnak venni, kik nagy urak ; ezeknek pedig van módjuk 3 évig várakozni. — Mi már azt illeti: valljon az indítványozott általános észrevételek mellett, minden további tanácskozás nélkül, visszaküldhetjük-e a’t.javas­­latot BB-nek vagy sem? azt hiszem, hogy nem ; mert ezek olly általános észrevételek, mellyeknek a’t. rendek eleget tehetnek, ’s mégis több olly hiányok maradhatnak fenn a’ törvényczikk­­ben, mellyekre nézve azt újból kénytelenek lennénk vissza­küldeni. Ennélfogva azt kívánom, hogy azon törvényczikkre mindazon észrevételeket tegyük meg, mellyek eszközül szol­gálnak arra, hogy a’ rendek úgy küldhessék azt vissza, hogy kivánatainknak megfelelhessen. Mennyire szerencsém van a’ mélt. főrendek által eddig követett gyakorlatot ismerni, eddig is azon utat követtük, miszerint a’ mélt. főrendek megtették általánosan és egyszersmind a’ mennyiben az általános észre­vételek által superálva nem voltak, pontonként is észrevé­telüket. Ha nem cselekszünk igy, attól félek, mi csaknem bi­zonyosan be fog következni, hogy a’ czikk’ újbóli visszaküldé­sénél leszünk kénytelenek olly ellenvetéseket tenni, mellye­­ket most szintúgy megtehetnénk ; könnyitsük tehát a’ dolgot, ’s készítsünk olly válaszizenetet, melly nézetünket minél job­ban és kimeritőleg kifejezze. Gr. Szécsen Antal. Hogy itt ki kell mondani, miszerint az indigenátus’ joga az országgyűlés’ részére fen­­tartandó, az annak következése, miszerint az indigenátus a’ honosítás eszméjével ugyanazon ittatott, holott az indigenátus’ eszméje magában foglalta minden lehető polgári jogok’ élve­zetét, ’s igen természetes, hogy illyet csak a’ törvényhozás oszthat. E’ jogot jövőre is minden feltétel nélkül felhagyatni kívánja az országgyűlésnek. A’ nemességen ’s törvényhozói képességen kívül levő polgári jogok’ megadhatását azonban, azaz a’ honosításnak kissebb körét, szigorú feltételek ’s kor­mányszéki felügyelés mellett, a’ törvényhatóságokra bízza. Ezek szerint a’ n. m. koronaőr’ indítványára szavaz. B. Majthényi Antal liptói főispán. Szinte megkülönböztetni kívánja az indigenátust a’ naturálisáétól, az indigenátusi jogtól, melly szerint a’ hazáért a’ harczmezőn érdemet szerzett idegenek megjutalmaztathatnak, a’ törvény­­hozást megfosztani véteknek tartaná; a’ kisebb nemű hono­sítás’ jogát azonban a’ törvényhatóságok által kívánja gyako­roltatni. E’ részben gr. Teleki Domonkos eltért a’ n. m. ko­ronaőr’ indítványától, mert e’ szerint a’ törvényhatósági ho­nosítás által a nemességen ’s törvényhatóságon kívül minden polgári jog megadatnék, gr. Teleki D. pedig a’ birtok- és hi­vatalképesség’ megadását az országgyűléstől föltételezvén, a’ törvényatóságoknak a’ telepedés’ megengedésén kívül semmi egyéb jogot nem juttatna. A’ n. m. koronaőr a’ honosítás’ ga­­rantiáját nem a’ törvényhozás’ vagy törvényhatóság’ befolyá­sában, hanem főleg abban helyezi, hogy a’ qualifikátiók szigo­rúak legyenek, úgy, hogy ki azoknak megfelel, akár a’ me­gye’, akár a’ törvényhozás’ önkényétől függetlenül, honosít­tassák , miszerint a’ törvényhatósági honosítás nem lenne egyéb, mint a’ feltételek’ teljesítésének manifestátiója, ’s az igy honosítottak a’ benszületett magyaroktól jogra nézve semmit nem különböznének. Ha tehát gr. T. D. a’ birtok — és hiva­talképességet is föltételekhez köti, mellyektöl az országgyűlés sem menthetné föl a’ külföldit, a’ törvényhozás’ befolyása által semmi egyéb el nem éretnék, mint,hogy az országgyűlés, köréhez nem illőleg, csak a’ kellékeket registrálná; ’s ha a’ folyamodók’ száma ezerekre menne, mikép’ mehetne sikeresen elő e’ nagy kerék, melly most is alig tud mozogni ? Sőt figye­lembe veendő az is, hogy országgyűlés csak 3 évenként tar­­tatik,— mert hogy évenként tartathassák, arra még bizonyos előzmények kellenek ; ’s igy a’ honosulni kívánók hosszasan volnának kénytelenek várakozni. Tehát a’ qualificátiókat kell szigorúan megállapítani; mondja ki a’ törvényhatóság, hogy azok betöltöttek-e, vagy nem ? e’ jog’ törvény’ értelmébeni gyakorlásának őre pedig más nem lehet, mint a’ végrehajtó hatalom, a’helyt­ tanács. — Pártolván ezek szerint a’n.m. koronaőr’ indítványát, kettős munka’ kikerülése’ tekintetéből a’ törvényjavaslat’ részleteibe szinte nem kíván bocsátkozni, hanem a’ RR-et felszólittatni, hogy az itt elfogadott elvekhez alkalmazzák a’ törvényjavaslatot, ’s annak átküldetésekor elő­­adandják a’ m. főRR. a’ részletekre észrevételeiket. Busán Hermann, Horvátország’ k., szavazatát a’ koronaőr’ indítványára adja, ’s azon meggyőződését fejezi ki, hogy a’ feltételek közt a’ magyar nyelv’ tudása a’ kapcsolt részekre nem fog értetni, a’ mennyiben a’ m. főRR. ma hite­lesített válaszüzenetekben kimondották, hogy a’ k. részek’ belviszonyaira elnyomólag hatni nem kívánnak , ’s jogaikat a’ diplomatikai nyelv’ elhatározása iránt , épségben fentar­tani kívánják. A’részletekre észrevételeit akkorra tartja fönn, midőn a’ törvényjavaslat a’ BB-től visszajő. B. Jeszenák János. Az országgyűlési honosí­tást qualificátiók mellett kívánja megtartani ? a’ honositási jogot törvényhatóságokra is kiterjeszti, de gr. Teleki Domo­kosként, a’ birtok- és hivatalképesség’ megadását az ország­gyűléstől föltételezi. Ocskay Antal kassai püsp. Osztja le. Vayá-nak azon véleményét, hogy a’részletes tárgyalás előtt szükséges az általá­nos nézeteket a’RR-nek nyilvánítani; jelesen, hogy az indige­nátus az incolátustól szorosan elkü­löntendő, és hogy az indige­nátus’ megadását az országgyűlés ezentúl is sértetlenül ’s meg­szorító feltételek nélkül gyakorolja. Az incolátus’kellékei közé sorozza azt, hogy a’ honosítandó a’ törvényesen bevett vallá­sok’ egyikét kövesse, és erkölcsös magaviseletű legyen ; nem akarja, hogy a’ honositási törvény’ örve alatt e’ hon minden­nemű vallások’ gyülhelyévé legyen, ezt az állodalom’ érdeke is ellenzi, mert a’ vallás a’ státus’ jólétének alapja. Az inco­látus’ megadását egyedül a’ törvényhatóságokra átruházni nem kívánja, hanem a’ fensőbb helybenhagyást minden egyes esetben mulaszthatlan föltételnek tekinti ; ’s nem járulhat azokhoz, kik a’ birtok- és hivatalképesség’ megadását az or­szággyűléstől feltételezik, mert több teendője van a’ törvény­­hozásnak , semmint illy folyamodások’ tárgyalásával terhel­­tethetnék. Ossegovich Imre zengi püspök’ rövid és lassú nyilatkozatát nem hallhattuk. Gr. P­á­­­f­f­y József: A’ nm. koronaőrrel egyetért a’ részben , hogy az indigenek’ bevételi jogát az országgyűlés ezentúl is gyakorolja; hanem mivel e’ részben a’ fennálló tör­vények’ ellenére visszaélések történtek , ’s olly férfiak is be­­czikkelyeztettek, kik azt nem érdemelték , törvényes szabá­lyokat ’s feltételeket kíván alkottatni; ’s azért e’ részben a’ BR. feltételeit elfogadja. A’ kisebb honositás’ jogát a’ tör­vényhatóságoknak kívánja adatni, azon kivétellel, mit gr. T D. tett, hogy birtok- és hivatalképességet csak az országgyűlés adhasson. A’ törvényjavaslatnak ezekhez képest módositására a’ BR. szólittassanak fel. Gr. Zichy Henrik, mosonyi főispán. Az ország- 158

Next