Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-29 / 1026. szám
czot vív ellene , mintha nem ajándékozott, hanem foglat föld volna , a’ mellyen ők laknak. Sőt emlékezhetünk rá, hogy az utósó két évben német földről német bevándorlásokat eszközöltek, ekképen kiszorittatván épen azokat, kik őslakosok a’honban, mellében ők magok is jövevények. És e’ botrányos bevándoroltatás és a’ bennszülött népnek ezülötte-földéreti kiszorittatása, a’kalmul szolgált Borsod- és Vasmegyének, e’ körülményre az ország’ valamennyi törvényhatóságait figyelmeztetni, mint a melly nemcsak a’ helyt, tanácsot hívja fel intézkedésre, hanem törvényhozási elővigyázatot is megérdemel. Tudjuk, hogy német földről a’ tulnépesség telepekben szokott kiköltözni. Társaságok vannak, mellyek a’ kiköltözéseket elősegítik és vezérlik. Ezen társaságoknak felszólításaik, programmjaik vannak, mellyekben körülményesen leírják az országokat, a’ hol van tértelepek’ elfogadására. Nem sorolom elő az okokat, miknél fogva nem ajánlják e’ társaságok az Amerikába, Mexicóba, Texasba költözést, hanem megérintem azokat, mellyek az európa tartományokra vonatkoznak. Reánk nézve ez nincs tanúság nélkül, legalább a’ mennyiben a’ külföldiek’ számitásait ismerteti meg velünk. Az Oroszországba költözést nem javasolják, mert bár a’ korona’ birtokaiban a’ jobbágyi viszony tűrhető, de nem remélhetni, hogy e’ birodalomban a’ német elemet és általa a’ civilisátiót terjeszteni lehetne, sőt átolvadván a’ szláv elembe , előbb-utóbb saját őshona ellen fogna fegyvert a’maradék. Tehát a’ nyelv és nemzetiség’ féltése a’ főok arra, hogy Oroszországba gyarmatokat ne küldjenek. — És Görögországba sem, mivel a’ görög nép, épen úgy, mint az olasz, határozottan kijelentette magát a’ németség ellen, a’ német néves nép ott meggyaláztatott, nem érdemli tehát Görögország, hogy a’ német erő és ipar’ gyümölcseit élvezze. — Az al dunai török fejedelemségek pedig nem nyújtanak sem személy-, sem vagyonbiztosságot, és e’ tartományok fölött olly komoly jövendő lebeg, melly az idegen telepeket végveszéllyel fenyegeti. — Gallicziában , az ausztriai kormány alatt, lehetne remélem törvényes védelmet, de a’ földesúr és jobbágy közti viszony még mindig a’ veszedelem’ méhe. És mind ezek után hazánk, Magyarország az , melly telephelyül ajánltatik. Mert egészséges éghajlata van; mert földe jó; mert van személy és vagyonbátorság; mert olcsó az átköltözés; mert könnyű és szabad a’ visszatérhetés, és a’ mi leg főbb, a’ mint hirdetik a’ programaiban , mert a’ német telep nyelvét ’s nemzetiségét megtarthatja, és hogy megtartsa, arra a’németföldi fejedelmek az ausztriai kormány által felügyelhetnek. E’ tekintetben igy okoskodnak. A’ magyarok úgy törekesznek nemzetiségeket terjeszteni, hogy a’ többi bennlakó népfajokat a’ magokénak megőrzésére épen azzal ébresztik. Eddig a’ német és szláv elem dicsőségesen kivívta diadalát, azonban szükség, hogy ereje új bevándorlások által öregbittessék. A’német elemet minden áron a’ maga’ tisztaságában fenn kell tartani. És hiedelmük szerint az annál könnyebb, mivel egy részről az ausztriai kormány barátja a’ telepítéseknek, és más részről a’ magyar nagyurak nem tartoznak a’ túlzó magyarok közé , nem igen terjesztik a’ magyarságot, sőt inkább a’ német lakosokat földeikre szívesen viszik , tehát az ő körükben az átolvadástól tartani nem lehet, így dicsérik a’ külföldiek nagyainkat; örülnek-e a’ magasztalásnak ? nem tudom. Azt hiszem, hogy nem akarunk mi, úgyszólván, egyedárulkodni a’ magyar föld’ áldásaival; nem akarjuk kemény szívvel kizárni a’ külföldieket, kik nálunk a’ nyomor elől menedéket keresnek; nem akarjuk kitiltani a’ külföldnek hozzánk költöző iparosait, és nem érzünk semmi ellenszenvet az idegenek iránt, sőt a’ német munkás és jámbor nép iránt hajlamot érezünk; de természetes, hogy az ollyan események, millyeneknek a’ múlt években a’ szász földön tanúi valónk, fölriasztnak bennünket; természetes, hogy a’ bennszülötteknek őshelyökről külföldiek általi leszorittatását nem szívelhetjük el; természetes, hogy miután nemzetiségünk még folyvást vigyázatos ápolást kíván, nem tetszhetnek nekünk ollyan telepitések, mellyeknek czélja: köztünk’s rovásunkra a’német elemet terjeszteni. Hiszen ha Németföldnek érdekében van a’ német elemet terjeszteni köztünk, nekünk még inkább érdekünkben van a’ magunk’ nemzetiségünket azon hazában, mellyre egész világon szorítva vagyunk, megtartani. Nem nyomhatja el az ember a’ kellemetlen érzést, mellyet illyen számítások’ alkalmával érez. Mintha mi becstelen, értéktelen népe volnánk a’ földnek, mellyet át kell olvasztani. Illy körülmények közt nem volna csoda, ha magunkat szigorúan elszigetelnék, pedig azon kívül, hogy eddig hazánk egy nyilt vendégfogadó volt, mellybe mindenki tetszése szerint jött és ment, javasolt honosítási törvényünk illy körülmények közt is a’ legszabadabb elvű és legtágabb. Miután tehát az egyenkénti beköltözés meg van engedve, minden megszorítás nélkül, miután az igazság azt hozza magával, hogy ott, hol a’ puszták’ megtelepítéséről van szó, saját hazánk’ túlnépesedett vidékeiről szállitsuk át a’ lakosokat; miután továbbá a’ csoportos be költözés már azért sem engedhető meg, mivel, a’ mint a’ tapasztalás mutatja, a’ beszállított községek igen nehezen, vagy épen nem magyarosodnak meg, melly a’ közigazgatást is nehezíti : e’ két szempontból kiindulva, illyended rendelkezéssel vélném a’ honosítási törvényjavaslatot pótolandónak: „Külföldieknek csoportosan és egy helyre leendő beköltözködése vagy megtelepítése tiltatik, a’néptelen térek a’ hon’ népes vidékeinek lakosaiból gyarmatosittatván. Csoportos megtelepedésnek vétetik az, ha ugyanazon községbe, akár egyszerre, akár spredoxiként 5 — 10 háznépnél többnek nem adatik hely. Kivételnek a’ gyár- és ipar-vállalatokhoz szükséges szakértő személyek.“ Ezt még most nem határozott szerkezetként ajánlom, hanem csak arra figyelmeztetem a KK. és B- et, hogy hazánk’ némelly vidékei’ túlnépességének és nemzetiségünknek érdekében illyes rendelkezésre okvetetlenül szükségünk van. Bó n is L. Elfogadja az indítványt azon hozzáadással, hogy a’ csángó-magyarok ezen rendszabály alól kivétessenek, ’s a’ kamarának kötelességévé tétessék, ezekkel népesíteni be pusztáit. — Pártolák továbbá az indítványt: Rakovszky (Liptó), Biró J. (Arad), Vidoss J. (Vas), Pázmándy D. (Komárom), Szentiványi K. (Gömör), Makay (Krassó), Tarnóczy K. (Nyitra), Justh J. (Turócz), Kende (Szatmár), Kubicza (Trencsén). — Szentkirályi M. igen fontosnak tartja az indítványt, mert, midőn saját hazánkfiai éhen halnak, botrány nélkül nem láthatjuk, hogy Oraviczára a’ kamara külföldieket gyarmatosít, holott a felső magyarországi munkások nem élhetnek. Figyelmeztetni kell a’kormányt, hogy, ha azon szegény felső-magyarországi lakosságnak keresetmódot nyújtani elmulasztó,, legalább ott, hol munkásokra szükség van, ezeket telepítse le, nem pedig külföldieket. — Ezután a’ telepedés és gyarmatosítás közti lényeges különbséget említvén, ezen eszméknek meghatározását adja, miszerint t. i. telepedik az, ki maga’ erejéből vándorol be, ’s elérhetésére nézve előleges szerződést senkivel sem köt; gyarmatosittatik pedig, ki elélhetése’ föltételeit mástól nyeri meg. Ez utóbbit szóló egészen el kívánja tiltatni, mert csak az elsőtől lehet hasznot várni. — A’ törvényjavaslatot hát nan úgy állítaná, mint Szemere B.; mert, hagyjunk csak nyitva valamelly buvó ajtócskát, ugyanazon kormány, melly most a’ hon’ fiainak elélhetéséről nem gondoskodik, melly most külföldről hoz gyarmatokat, ezen ajtócskán ki fog báni, ’s nem érünk czért, hogy t. i. ezen ország azok’ javára szolgáljon, kik itt születtek ’a kiknek itt kell élniök. Pázmándy D. A borsodi követ’ indítványának lényegét pártolván, csupán azt nem helyesli, hogy a’ törvényjavaslatban valamelly szám, p. o. 10 háznép mondassák ki, — minden efféle részletekbe menés kijátszásra vezet, mert ha egyszerre jöhet tiz háznép, jöhet több ízben is. Hasonló értelemben volt Biró J. (Arad) Szent- Iványi K. veszély fenyeget a’ külföldről; vannak ott emberek, kik a’ magyar földre spekulálnak,’s azt mintegy magokénak tekintik , hogy rajta a’ német nemzetiséget terjeszszék ; vannak szabadelmű irók, kik az ausztriai kormány’ minden tettét megróják, mellyek által ez a’ haladás’ ügyét gátolja, de a’ magyar nemzetiséget mindenütt ’s mindenben ellenzik. Makay (Krassó) az oraviczai vádra nézve azon felvilágosítást adja , hogy ott semmi külföldi gyarmatositás nem történt , hanem a’ kincstár vasutat építtetvén kőszénhordásra, felsővidéki tótokat hozatott, kik azonban munkára nem voltak alkalmatosak. Tarnóczy K. Nem hiában dicsérik a’ magyar vendégszeretetet , — ’s szomoritó , hogy ez olly tulságig megy, hogy általa az idegenek’ érdeke mozdittatik elő. A’ magyar nemes családok közül sokan századokon át szolgálják hazájokat, királyunkat, jogik mégis sohasem terjesztetnek, holott egy külföldi mágnáskában elég érdemül tekintetik, ha egyik másik magyar család’ leányát elvette, követtel barátságban volt, ’s a’ salonokba eljárt, hogy magyar mágnássá legyen. Midőn az alföldi puszták Mária Therézia és József alatt benépesittettek, ezerek fordittattak reá, hogy azokra svábok települjenek, a’ mi szegény hazai tótjainkról pedig senki sem gondoskodott. Ideje, hogy más politikát kövessünk. Jush J. Lényegre nézve Borsodot pártolja, de azt nem, hogy egyszerre pl. kilencz család letelepülhessen ; a’ törvény’ illy szerkezete hibás volna,’s kijátszásra adna alkalmat. Pest szerint kivánja értelmeztetni a’ gyarmatosítást. — Annak, hogy az ország’ egy részéből másikba nem történnek gyarmatosítások, van egy törvényes és financziális alapja, t. i. az adófundus’ tekintete: ha megengedtetik a’ szabad elvándorlás, ki fogja fizetni az adót? ez esetben a’ törvényeknek gondoskodni kellene, hogy ki által viseltessenek a közterhek; — ’s az üres jobbágytelkeket senkisem vállalná fel. — Kende Zs. (Szathmár). A’ szathmári német gyarmatok 1725 körül hozattak be,’s máig sem magyarosodtak meg, máig is vannak helységek, mellyekben a’ férfiak közül csak kevesen, az asszonyok pedig épen nem tudnak magyarul. Törvény által kellene gondoskodni a’ régi német gyarmatok’ megmagyarositásáról. — De szükséges azon okokat kitapogatni, mellyek miatt a’ magyar faj egy ezredév alatt, mióta itt lakik, nem tudott jobban megszaporodni, ’s 1 millióról alig szaporodott 5-6 millióra. Eleinte a’ sok háború is okozható ezt, de más okok szinte vannak. Egyik , hogy a’ magyarok általában nem szeretnek házasodni; másik, hogy a’ cathelérus , melly pedig jó birtoku ’s tehetős férfiakból áll, nőtlenségben él, ’s a’ katonaság’ nőszülése is igen nehezítve van. Különösen kár, hogy azelérus nem házasodhatik, noha a’ Libanon’ hegyén lakó papság, mellynél nagyobb tekintélylyd sehol sem bir a’ kathelérus , ezen dísze az egyháznak, feleséges és gyermekes. Magyarországon legalább 10,000 PaP van, ’s ez nem kis rubrica. Szóló szeretné, ha a’ kiküldendő választmány erre is kiterjesztené gondoskodását. A borsodi indítvány feletti tanácskozás ezzel befejeztetvén, az indítvány elfogadtatott a’ pesti módosítás szerint, s a’ szerkesztés a’ jegyzőségre bizatott. Ezután Bónis S. indítványt tett, hogy régibb határozat szerint az absenthmusi törvény vétessék elő, ’s a’ honosítással összekötve tárgyaltassék. Babarczy A. szinte azok közé tartozik, kik az absenseket meg akarják róni, de e’ tárgyat nem ide, hanem a’ közteherviselés, az adórendszer’ kidolgozásához tartozónak véli Jush J. Az absentismusi törvényt igen fontosnak tartja, ’s nem szeretné összekötni az adó’ kérdésévek mellyről nem tudni bizonyosan, lesz-e belőle valami. Azért külön kivánja tárgyaltatni, ’s választmányra bízatni, mellyet a’ közteherviselési orsz. választmány’ követtáblai része, kerületi vál. alakjában, képezhet. — O g y a y J. Az absentismus’ tárgyát nem látja kapcsolatban a’ honosítási törvénynyel ; nem szeretné megelőzni az adótárgyban működő választmányt ; ha ott át nem menne e’ rendelkezés, akkor lehet azt külön is tárgyalni. Bennem. mindegy, akárhová köttetik, csak az elv mondassák ki; miatta,akár a’jegyzőt lehet megbizni javaslat-készítéssel. — És ez határozatba is ment. Még egy indítvány jött ma szőnyegre. Gr. Andrássy Gyula egy szükséges §-a3* betétesét indítványozó a’ honositási törvénybe. A’ 22. §-ban meg van szorítva a’ földbirtoki jog, ’s a’külföldiek ki vannak abból zárva; de miután a’tapasztalás bizonyitja, hogy a’legszigorúbb törvényes szabályok is kijátszatnak, és sok megyében mások’ neve alatt szereztek a’ külföldiek földbirtokot, szükségesnek lát e’ visszaélés ellen valamelly biztosítékot, melly a’ törvény’ erejét és sikerét megóvja. E’ tekintetből javasolja, hogy az, ki nevét az illy jószágszerzésre oda adja, a’ szerződés-hamisítók’ büntetése alá vonassák, fenmaradván egyébiránt a’ 22-ik §. rendelete. — Ezen sanctió elfogadtatván, Károlyi I. (pestvárosi k.) indítványára az eladókra is kiterjesztetett, ’s a’ mus’ szerkesztésével szinte a’ jegyző bízatván meg , a’ gyűlés eloszlott. ------------A’ jan. 15-i főrendi ülés’ vége. (A’ közteherviselés’ ügye). Ürményi József, tolnai főispán. Beszédét, az előtte szólott gr. Teleki’ előadása’ egyes részeinek czáfolásával kezdvén, arra következő észrevételeket tett. Mit gr. Teleki mond, hogy t. i. a’ nemességnek a’ házi pénztárhoz járulása megérett kérdés, azt ő, ki a’ megyékben a’ hangulatokat természetes állásukban vizsgálta, állítani nem meri; hogy azonban a’ fizetéshez járulás általában megérett kérdés, annak az is bizonysága, miszerint itt sem volt, magát ez elvet illetőleg, semmi kifogás hallható. Itt mindenki elég világosan nyilatkozott, é s gr. Teleki csak azon büszkeségből akarta farczokat látni, hogy azokat, bármi parányiak legyenek, lehányhatjá. Gr. Teleki a’ házi adó mellett a’ rendek’ tábláján levő 29 szavazatra hivatkozott; ugyde az országos pénztár mellett 41 szavazat van; én épen azért csodálni való, mikép’ alapították a’ rendek a’ szavazatok’ illy állására izenetüket, mellyben a’ házi adónak adatik elsőség — Az igazságra hivatkozik gr. Teleki, azonban kérdi szóló, hogy okszerű-e az igazságot, semmi politicát, semmi körülményt nem tekintve, azonnal életbeléptetni ? Ha általában az igazságból indul ki, mert nem indítványozza, hogy most mindjárt a’ hadi adót, a’ közmunkábani részvételt’stb. is vállaljuk el? Ugye, mert azok e’szempillantásban nem időszerintiek. És csak erről van most szó: valljon, komoly és lelkismeretes megfontolás után eljöttnek hiszik e a’ m. főrendek a’ pillanatot, hol egy fokozattal tovább kell menni. Ha az igazságot követve tovább mennénk , maga gr. Teleki is visszaborzadna, mert az igazságot visszafelé vezetve, ő magának ki kellene mindazt fizetnie, mit eddig a’ nép igazságtalanul fizetett. — Ha a’ tisztviselők’ fizetésének szaporításáról van szó, azt a’ megyékből sietve följelentik a’ h.tanácsra, a’ pénztárt illető más körülmények azonban könnyen mellőztetnek; ’s hogy itt valaki a’ visszaélések ellen emel szót, azért azt vetni ellene, miszerint az alkotmányt támadja meg, ez azt következtetné , hogy mi az alkotmány’ javításából ki vagyunk zárva. — Azt ajánlja gr. Teleki, fogadjunk el az adóra nézve minden garantiákat, kivevén, mellyek a’ megyéket korlátoznák. (Gr. Teleki közbeszól, miszerint nem azt, hanem ezt mondá , kivevén olly garantiákat, mellyek a házi adó’, elvállalását lehetlenné tennék). Szóló főispán folytatja . Észrevétele erre is ráillik, t. i. hogy az, mi mellett lehető ’s mi mellett nem lehető a’ házi adó’ megajánlása, relatív dolog, ’s annak kimondásában, mit lát erős, mit gyönge garantiának , senkit sem lehet korlátozni. Ezekután áttérve a’ tárgyra, oda látja szorítva a’ tanácskozási fordulatot, hova azt gr. Szécsen indítványánál fogva nem tartotta fordithatónak. Ez indítványban egy elv van kimondva : a’ fizetés; hogyan lehetett hál azt átvinni azon térre, hol a’ házi adó mellett, mellyet senki meg nem támadt, szónokoljanak. Amaz elv a’ részleteket nem rekeszti ki. Az Ő véleménye tisztán ez . A’ rendek által megemlített közös teherviselés’ elvében osztozik ; azonban az általuk elvképeni elfogadás végett ajánlt házi adóházi járulákát csak a’részletek után nyilatkoztathatván ki, megegyezik egy orsz.vál. kiküldésében, melly a’ fölött , mellyik speciális nemre, mi sorral és minő feltétel k mellett alkalmaztassák az elv, adjon javaslatot. 76