Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-22 / 1022. szám
Péntek 102St* Januarius 21. 1848. Megjelenik e’idomnden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történtek. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4 ször hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Halálozás. Utóhangok a’ válaszfeliratról. II. Országgyűlés. Rövid közlés jan. 18 tól. — 33 kér. ülés’ vége (inségügy). — 34-ik ker. ülés jan. 12-én (honosítás). Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Halálozás. Nagy-csepcsényi Vladár Terézia, özvegy idősb bernátfalvi Bernáth Györgyné asszony, f. évi január’ 9-én szélütés’ következtében elhunyt élete’ 78-ik évében. Utóhangok a’ válasz feliratról. II. A’ B. P. Híradó nem bírja megemészteni a’ válaszfeliratot, vagyis inkább annak letételét, mert az egész főzésnek, a’ mint tapasztaljuk, az adta meg savát, borsát. Négy számon keresztül a’ conservativ dialecticának minden fegyvereivel üldözi azt: jele, hogy a’ válaszfeliratban kimondott ítélet hathatós volt. Azzal vigasztalja ugyan a’ Hiradó magát, hogy ezen ítélet csak a’ közvéleményé ’s nem a’ tízmillióé. De én nem hiszem, hogy a’ B. P. Hiradó meggondolta volna, mit mondott ki, midőn a’ tiz millióra, vagy is a’ tömegre appellált. Tudjuk mi, hogy a’ közvélemény végtaglalatban mindig a’ kevesebb szám’ meggyőződése; elhisszük, hogy a’ tiz millió nem egy értelemben szavazna velünk. De mi ezt nem is kívánjuk ; ’s ezt, hiszem, hogy, ha tájékát és és mellékét jól körülnézi, a’ BP. Hiradó sem fogja kívánni, mert a’tömeg’ manifestátiója sokkal kevésbbé ütne még az ő javára ki, mint a’ miénkre. Örüljön tehát, hogy a’ válaszfeliratban a’ közvélemény mondott ítéletet ’s nem a’ tömeg, és soha se vágyjék olly napokra, mellyekben a’ közvélemény a’ tömeg’ érzelmeit nyilatkoztatja ki. Boldog isten, hová is ragadtatott el a’ B. P. Hiradó ? Ezt azonban nem mi kérdjük, hanem a’ Hiradó kérdezte magától, midőn olvasóinak olly illusiót csinált, mellyben ezek képzelhessék, hogy a’ válaszfeliratban az ellenzék’ intentiója az valt, hogy semmi kormány se legyen. Nem mi, nem az ellenzék, nem a’ Hiradó által gúnyolt közvélemény, hanem épen a’ tiz millió, mellyre a’ Hiradó hivatkozott, volna képes illyen intentiókat táplálni és kinyilatkoztatni. Az ellenzék ’s a’ közvélemény, mellyen hatalma nyugszik, soha sem akart egyebet, mint alkotmányos életet, mellynek épen erős és független kormányban van a’ kezessége. Azért tehát e’ vádat is a’ többiekhez tudjuk. Ez is csak azon fabrikában készült, mellyből a’ Híradónak többi, már eltompult fegyverei kikerültek. Hát midőn az ellenzék az örökváltságot indítványozta, nem kiáltották-e azt tulajdonrablásnak? nem nevezték-e az adót semmivel bírók’ harczának ? nem bélyegezték e akárhányszor már az alkotmányos irányt anarchiának? És ha a’ haladás, sok ügygyel bajjal, időnként egy egy czikkelyt igtatott a’ törvény’ tábláiba, nem azt mondák-e ők, hogy az csak mesterséggel csinált tavasz volt, a’ kertész’ munkája ’s nem a’ napé. Illyenek a’ conservativ fegyverek, ’s ezeknek csattogtatásai között ajánlja most a’ B. P. Hiradó Montesquieu’ tekintélyével nekünk a’ mérsékletet. Bizony ezt is sokszor hallottuk már. De hát az ellenzék szintúgy nem ajánlhatja-e ezt a’ conservativ pártnak? Vagy az a’ párt ollyannyira mérsékelte, hogy Montesquieu’ tanából jóforma adag teája ne férne? Sőt inkább. A’ tapasztalás mutatja, hogy, ha mindent számbaveszünk, aránylag több túlzás van az ő soraikban hátra, mint a’ miénkben előre; következőleg a’ mérsékleti receptből több illeti őket, mint benőnket. De mi nemcsak mérsékletet ajánlunk a’ B. P. Híradónak, hanem egy kis logicát is. Azt mondja ugyanis a’ B. P. Híradó egyik szavában , hogy a’ válaszfelirat’ letétele mostoha és kegyetlen eljárás volt; ’s azt mondja a’másik szavában , hogy a’válaszfelirat ellenzéki roham volt, és a’ főrendek bölcsen cselekedtek, midőn azt a’ trón elől elhárították. Már a’ ki boszankodik a’ letételért, és ugyanakkor bölcs eljárásnak hirdeti a’ főrendek’ visszaküldését, az maga magát sem érti; és ha a válaszfelirat csakugyan ellenzéki roham volt, miben álljon a’ letétel’ kegyetlensége, ’s ha a’ letétel sajnálni való, miben álljon a’ főrendeknek elhárítási bölcsesége ? ezt Mózes sem mondaná meg, ki pedig, Paine Tamásként, az istentől sokat kitudott. Ís midőn a’ rendek’ válaszfeliratát a’ B. P. Hiradó ellenzéki rohamnak nevezi, ha kedvünk volna hasonló fegyverekkel vivni, a’ főrendek’ visszaküldését szintúgy conservativ rohamnak nevezhetnők, melly elől kitérni geniális tactica volt , mert a’ tábla hatni akart, és erősebben hatott épen az által, hogy a’ conservativ rohamnak mérséklettel állott útjába. De a’ helyett, hogy én mutogassam , milly kötéle van az önök’ fegyvereinek , és mennyire levágják önmagok alatt néha a’ fát, miután száz szavuknak is csak az a’ vége, hogy a’ letételt roszalják, ugyan mondják meg önök: minő véget óhajtottak hát a’ válaszfeliratnak ? Azt, hogy izenetekkel megdöntessék , vagy felbocsáttassék ? A’ kettő közül egyik fogott volna bekövetkezni. És a’ letétel mindenesetre jól történt; jól, ha a’ megdöntés következett volna el, mert a’ letételi tény megmentése elvnek és időnek ; jól, ha felbocsátották volna, mert tanúság a’ jövendőnek, hogy törvényhozóban a’ mérséklet mellett nagy kellék a’ határozottság. Minélfogva, önök’ engedelmével, e’ czikkem’ befejezéséül — mig a’ másikat megírnám — elmondom , a’ mit én Macaulaytól, az egykori whig ministertől, tanultam; igen jól hangzik az Montesquieu’ mérsékleti tana mellett: ,,a’ valósággal bölcs politica mikor enged, jószántából örömest enged; de a’ conservativ politica megtagadásával kivánatot ébreszt ; ’s az a’ mód, mellyel enged, az engedmény’ megvetését szüli.“ Mutassa meg a’ magyar conservativ párt, hogy eljárása nem illyen; de mutassa meg tényekben, nem ígéretekben ; előtte van a’ tér és az idő; ne csak jóslatokat, lássunk már eredményeket. —■ P. E. ORSZÁGGYŰLÉS. Rövid közlés. A’ jan. 18-ki ker. ülésben szőnyegre került a’ sz. k. városok’ ügye. A’ budai petitió’ nyomán, melly nyomtatás alá bocsáttatott, Házmán Ferencz sz. kir. Budavárosa’ követe megtevő indítványát a’ szavazatjog ’s követválasztási kérdés és administrationális berendezés’ elkülönzése iránt — 24 sz. k. városi követ nyilatkozott, részint azonnali szavazatot követelve, részint az egész városi rendezés’ főbb elveire kiterjeszkedve, részint pedig az elkülönzés’ kérdésében. Ez utóbbira nézve a’ városok’ részéről nyilvánult vélemények’ nagy többsége az elkülönzés mellett volt. A’ megyei követek közül csak kettő : Bó n is S. (Szabolcs) és Tormá ss y J. (Békés) nyilatkoztak az elkülönzés mellett , amaz röviden említve utasítását, ez bővebben fejtegetve a’ tárgyat. — A’ városi követek közül azok is, kik az elkülönzés’ megpenditését még korántották is az administrationális rendezést együtt’s egyszersmind tárgyaltatni vélték czélszerűbbnek (mint Szeged, Temesvár, Komárom ’stb.) — a’ tárgyalások’ későbbi stádiumán, annak idejében, leendő elkülönzés ellen nem voltak, ’s egyetlenegy sem kívánta a’ politicai rendezést a’ közigazgatásitól mulhatlanul feltételeztetni. — Szavazás, mellyet többen sürgettek, még ma sem történt, mert a’ kérdés’ feltevésére nézve nem volt egyesség. Szemere B. igy kívánta a’ kérdést feltétetni: a’ politicai és közigé rendezés már most jelenleg elválasztassék-e vagy ne?— Szentkirályi M. pedig ebben azt látván rejteni, hogy lehet eset, midőn későbben majd elválasztathatik — mit ő semmi esetben nem akar — olly formában akarta feltenni a’ kérdést, melly a’ jövendőt is megkösse, hogy t. i. .,e választhatlanul összeköttessék-e a’ munkálat’ két része vagy ne? — E’ kérdés mellett többen nyilatkoztak, mig végre Szentkirályi M. a’ kérdést ollyannak mondá, melly még szavazásra nem érett,’s mellyet bővebben discutiálni kell.—És ezért a’ szavazás elhalasztatván, a’ tárgy feletti tanácskozásnak folytatása másnapra tétetett át. A’ 33-ik kerületi ülésben jan. 11 én, végül Justh József Turócz’ követe tett még indítványt az országban uralkodó éhség és nyomor’ elhárítása’ tárgyában , melly hosszabb vitatkozásokra adott alkalmat. Just J. Fontos tárgyat akar megpendíteni, t. i. a’ felső Magyarországban uralkodott ’s jövőre is fenyegető ínség’ ügyét; ennek részletes rajzolásába azonban ezúttal ereszkedni nem kívánván, csak röviden említi, hogy a’ törvényhozásnak szent kötelessége, hazánk’ nyomorban sinlő adózó népére gondját fordítani, ’s e’ tekintetből kettőt indítványoz, u.m. felirást ő fölségéhez, mellyben a’ törvényhozás által kijelentessék, hogy a’ mennyiben ő fölségének kormánya az ínség’ elhárítására a’ törvényhozás’ segédhatását igénylené, ez, késznek nyilatkozik munkás segédkezek’ nyújtására, továbbá választmány’ kiküldetését, melly javaslatot készítsen a’ fenyegető ínségnek, ha nem is teljes elhárítására, legalább enyhítésére. Szóló reméli, hogy indítványának legalább első része nem kiván hosszasabb vitatást. Uj módokról gondoskodni mulhatlanul szükséges, mert a’ mostani törvények szerint alig lehet az adómentes nemességet megyei kivetés’ útján valamelly segélyadásra kényszeríteni, a’ kormánytól sem telik annyi, mennyit a’ szükség követel. Kossuth L. Szivesen járul Turócz’ követének indítványához, sőt sajnálja, hogy az Ínség’ ügye, jóllehet ez folyvást tart, a' törvényhozás előtt mindekkorig figyelmet nem gerjesztett. Legközelebb olvasta szóló a’ sárosi adatokat, ’s látja azokból az ínség’ fenyegető rémeit. Tudja, hogy a’ hol az ország’ közgazdászata olly rész és rendetlen állapotban van, mint nálunk, ott az ínséget legfelebb csak enyhitni lehet, orvosolni ’s elháritni nem, mert sem nemzet, sem kormány nem rendelkezhetik elegendő erővel. Felhoz némellyeket a’ múltból, nem szemrehányásként, hanem, hogy intésül szolgáljanak jövendőre. Nem akarja vitatni, valljon a’ gabonakivitel’ eltiltása helyes eszköz-e, de annyi bizonyos, hogy, ha szükségesnek találtatik, akkor kell eszközlésbe vétetni, midőn a’ gabonát még ki nem vitték. Midőn nálunk a’ gabona’ kivitelét eltiltó kormányrendelet kiadatott, már milliókra ment a’ kivitel, ’s az említett rendeletnek csak rész következése lett, a’ mennyiben a’ benmaradt gabona’ árát drágitotta. Figyelmeztessük tehát felírásunkban ő felsége’ kormányát, hogy, ha tesz valamit, annak idejében tegye, így például Sárosmegyéből még decemberben küldetett fel fahéjból sütött kenyér mutatványul, ’s csak mártiusban küldtek kb. biztost az éhségi állapot’ megvizsgálására; ez nem olly eljárás, millyet gondos kormánytól várhatni. De az adott segítséget is kevesli szóló. Magyarországból a’ kormánynak 24 mil. ft jövedelme van, ebből 8 milliót kivisznek,’s mit adtak az összes hazai ínség’enyhítésére? 300 ezer főot, ennek is egy részét kölcsön, egy részét pedig nem az emberek, hanem a’ katonalovak’ számára, holott Pestmegye maga 100 ezeret adott a’ keblebeli ínség’ elhárítására. Kószálja szóló azon eljárást is, hogy a’ nép’ ínségének tekintete, politicai többségszerzési coquetteriának áldoztatik fel, ’s olly egyének’ visszaélései, kiket a’ kormány használható eszközöknek lát ezen czélra, elpalástoltatnak, igy például Árvában a’ gabonábéli pálinkaégetés megyei határozat által tiltatott el, ’s az ottani administrátor mégis e’ megyei végzés’ ellenére, ugyanazon időben, midőn az árvai nép éhen veszett, negyedfél ezer mérő gabonát főzetett ki. Hivatkozik szóló az árvás követekre, tagadják ’s bizonyítsák az ellenkezőt, ha lehet, hogy az említett ur — sub umbra alarum — mert a’ kormány’ kedve szerint vezeti a’ többséget, olly határozatokat hozat, mint neki tetszik, ’s ha a’ dolgok kedve szerint nem mennek, kirúgja a’ széket maga alól ’stb., mégis a’legmagasb pártfogásban részesül. Mit mond erre Baranya’ követe, fogja-e valósítani minapi nemes felhevülésében tett ígéretét ? Itt az ok, mellyet a’ minap nélkülözött. A’ törvényhozásnak pedig kötelessége megkérni ő felségét, utasítsa oda kormányát, hogy illyek ne történjenek. A’ felirást tehát pártolja, de szükségesnek látja a’ turóczi inditvány’ másik részét is, mert az eddig divatozott alamizsna-rendszerrel a’ bajt gyökeresen orvosolni nem lehet. Ezután sorban felszólaltak azon megyék’ követei, mellyeket az ínség legnagyobb mértékben látogatott, ’s pártolván a’ turóczi indítványt, egyszersmind adatokat nyújtottak a’ szomorú kép’ kiegészítéséhez.— Kubicza P. (Trencsén) megyéjében az utósó két év alatt 200 ezer ember küzdött éhséggel. Méltatlanságot követne el, ha tagadná, hogy a’ kormány nem segített a’ trencséni adózó népen, de segítsége olly későn jött, midőn már alig használt valamit, 's az ínség’ és éhség’ nyomán nyavalyák keletkeztek. Asztalos P. (Máramaros) kevesli a’ kormány’ segítségét. A’ kormány által adott egy pár száz ezer ftból a’ nagy Máramarosmegye 10,000 ftot kapott kamatra, midőn Máramaros’ szegény nemessége 12,000 ftot adott ingyen az adózó nép’ ínségének enyhítésére. Sajnálja, hogy midőn a’ kormány illy szűk időkben az administrátori rendszerre 300 ezer ftot költ, a’ szegény népre, melly pedig a’ nemzeti gazdaság’ alapja, alig fordít valamit, ’s ezt is nagyobb részint a’ katonaság’ lovaira rendeli fordittatni. Máriássy Á. (Sáros) megyéjében ez idén az éhségnek még borzasztóbb előjelei látszanak, noha múlt évben is történtek éhség miatt gyilkolások, ’s a’ falukról meztelen holt testeket hurczoltak éjjel a’ bártfai utczákra, hogy a’ temetési költséget megkíméljék. Országos magtárak’ felállítását látván szükségesnek, ezek’ tervének kidolgozását választmányra kívánja bizatni. Károlyi J. (Nógrád): Megyéje a’ helybeli szükséget annak idején feljelenté , ’s kérte a’ kormányt , hogy illy szükség’ idején a’ katonaság’ lovainak csak egy zab-portiót ’s a’ másik zab-adag helyett két széna-portiót legyen szabad adni; nagy későn, midőn a’ zab már egészen kifogyott, jött a’ kormánytól 10.000 forintnyi kölcsönsegély, mellyet azonnal a’ lovak’ zabjára ’s nem az emberi éhség’ enyhítésére kellett fordítani. — S z i n t ay (Beregh). Óhajtotta volna, hogy e’ fontos tárgy, melly egyik főteendője az országgyűlésnek, ne csak igy rögtönözve’s odavetve tárgyaltatnék. A’ sorvasztó baj’ orvoslása megfon-