Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-29 / 1026. szám

vipolelenik­e'.Inm ndfmn héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, nép- V *­s a r klildva pedig 7 ft 12 kr pengőben - Előfizethetni Pesten, hatvani­ utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnak - Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történtek.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betüjü sorért, vagy ennek * helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Országgyűlés. Rövid közlés jan. 25-ről. — 37-ik ker. ülés (honosítás, gyarmatosítás). — A’ jan. 15-ki főRRI ülés’ vége (közteherviselés). Külföld. Dunavizállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ORSZÁGGYŰLÉS. Rövid közlés. A’ jan. 25 ki kerületi ülésről. Szabó M. kerületi jegyző olvassa a’ RR. és RR. izenetét a’ részek’ visszacsatolása’ tárgyában. Folytattatik a’ ho­nosítási törv.javaslat’ hitelesítése. Ez bevégeztetvén, Asz­talos jegyző olvasta az ínség’ tárgyában­ izenetet. Ez al­kalommal Kray Szepesmegye’ követe tette meg indít­ványát, túlnépesedett megyéje’ nép­ feleslegét, a’ kincs­tári pusztákra kívánván gyarmatosittatni. Utólagosan a’ városi ügy­ tárgyalása folytattatott, ’s ott hallottunk egy pár jeremiádot a’ nemesi és egyházi kiváltságok mellett. 37-ik kerületi ülés, jan. 17. Elnökök : Ambró (Bars), S­c­h­n­é­e (Heves); jegyző : Asztalos; tárgy: honosítás, gyarmatosítás. Az elnökség jelenté, hogy az egyházi rend’ részéről a’ közteherviselési választmányhoz Sárkány M. ba­­konybéli apát, az örökváltságihoz pedig Matyasovszky István rozsnyói kápt. követe választattak meg. A’ kir. városok pedig a’ közteherviselési választmányhoz hat egyént választottak, noha határozat szerint csak négyet kellett volna választaniok. — A’ városok’ részéről előada­tott, hogy az eddig szokásban volt arány szerint, midőn a’ megyék kerületenként négy-négy tagot választottak, a’ városok hat tag’ választásának gyakorlatában voltak. — Miután azonban a’ volt kerületi elnökség azt bizonyító, hogy határozat szerint csak négyet lehetett volna válasz­taniok, oda utasittattak, hogy a’ határozatot tartsák meg, ’s négyet válaszszanak. — Nagyon kívánatos lenne bizo­nyos állandó normát állapitni meg e’részben, hogy a’ súr­lódások kikerültessenek, ’s minden egyes tárgynál ne hozhasson tetszésszerinti, ingatag határozatokat a’ BB. szeszélye. A’ kir. városok, a’ szokott zajlásban a’ hatá­rozatot nem hallhatván, ’s akkor az ellen fel sem szólal­ván, legjobb hiszemben tettek az eddigi gyakorlat szerint, ’s most azon compromissiónak tétettek ki, hogy válasz­tásukat önmagok megsemmisítsék. Ezután a’ külföldiekről szóló törvényjavaslat’ vizsgálata folytattatott. III-ik Fejezet, 23. §. Közhivatalt a’ megtelepedett külföldi sem viselhet. Hadi szolgálatba minden külföldi fel­vétethetik, de arra köteleztetnie nem lehet. Ezen §-us’ második fele B­ó­n i­s S. indítványára ki­hagyatott, — azon okból, mert köznemzeti kívánság, hogy magyar tisztek alkalmaztassanak, a’ szerkezet pedig alkalmat adna külföldiek’ alkalmazására. 24. §. úgy ingatlan birtoktól, mint egyéb élelem ’s ke­resetmódtól a’ mind ezekre nézve fennálló törvények’rendelete szerint, a’ honpolgárokkal együtt, a’ külföldi is tartozik a’ terheket viselni; de kik jeles találmányok’ behozatalával gaz­dagítják a’ nemzeti műipart, vagy gyárakat állitnak fel, vagy gyárakban dolgoznak, az illyenek, megtelepedésök után csak 10 év múlva fognak adóztathatni. Ezen szakaszra nézve hosszasabb viták keletkeztek. B a c h ó (Trencsén) azokat, kik a’ „gyárakban dolgoz­nak“, nem akarta egy categóriába tenni a’ gyártulajdono­sokkal, mert ha a’ külföldi napszámosok adót nem fizet­nének, míg a’ mieink fizetnének , ezek ezáltal kizáratná­nak a’ versenyből. Károlyi I­s­­­v. (Pestváros): Ne gondoljuk, hogy a’ külföldiek olly nagy hevenyében állit­nak nálunk gyárakat; a’ tapasztalás ellenkezőt mutat; eddig meglevő gyárainkat hazai részvényes társaságok állították , ’s azokban csak a’ factorok külföldiek, kikre hogy különös tekintet legyen, okát nem látja. Szinte említi hazai munkásainknak a’concurrentiából kizáratását, ’s csak azokra terjesztené az adómentesség’ jótéteményét, kik a’ gyáripart valamelly különös uj találmány’ behoza­talával gazdagítják. S z i n t a y (Beregh) A’ gyámnoko­­kat nem az adómentesség vonja hazánkba, hanem jó tör­vények, személy- és vagyonbiztosság. Ha a’ §-os megtar­tatnék, legalább a’ 10 évi határidőt kívánja leszállittatni, mert illy hosszú idő alatt a’ gyárosok meggazdagodhat­nak hazánkban, ’s elmehetnek. — Asztalos P. A’ városok azért kívánnak szavazatot, hogy az ipar képvi­seltessék ; ő most, megyei képviselő­ létére, Pestváros’ kör. ellenében szólal fel az ipar mellett, ’s kívánja a’ m­ást megtartatni, hogy a’ külföldiek’ concurrentiája ja­vítsa a’ magyar munkást. H­u­n­k­á­r J. (Veszprém): Előadó tapasztalatait, mik szerint gyárkészitményeink’ tökéletlenségének ’s drágaságának oka főképen: alkalma­tos gyármunkások’ hiánya, kiket tehát illynemű kedve­zésekkel kell a’ hazába vonni. Szentkirályi M. E’ törvénynek nem czélja, hogy a’ műipart mozdítsa elő; illy rendelkezés oda való, ha a’ műiparról külön törvény­nyel fogunk rendelkezni. Ha az adómentesség feltétele volna a’ gyáripar’ felvirágzásának, úgy már roppant gyár­iparnak kellene lenni hazánkban; azon pár ezer forint, mellyet az adómentesség a’ gyárosnak megtart, úgy is csekélység azon nyereséghez képest, mellyre nagyobb gyárvállalatoknál számítanak. A’ gyáriparnak más felté­telei vannak ’s a’ találmányok’ megjutalmazásának más módjai; azért a’ 24-ik §. végét, ettől kezdve, de kik ’stb. egészen kihagyatni kivánja. L­ó­n­y­a­y G. Annyi­ban igaza van Máramarosnak, hogy nemcsak azok pár­tolják a­ műipart, kik azt egyenesen képviselik , hanem mindazok, kik a’ haza’ felvirágzását óhajtják. — A’ kül­földi gyám­okok’ pártolásának téveszméje azon korból ma­radt fel, midőn a’ franczia kibujdosottak vivék más or­szágokba a’ műipart; most a’ gyáripar’ előmozdításának sokkal jobb tényezői a’ jó törvények, személyes ’s vagyoni bátorlét ’s a’ honi iparosok’ kiképzésére nyújtott alkal­mak, mint a’ külföldieknek adott kedvezések. Szóló fon­­tosbnak tartja, hogy a’ honi iparosoknak nyujtassanak kiképzési módok ’s kedvezések. A’ szerkezeti rendelke­zés nincs is itt a’ maga’ helyén, ’s azt kihagyatni, vagy legalább a’ 10 évet leszállittatni kivánja. Bónis. S. A’ kimaradásban egyetért, bár nem hiszi, hogy a’ 10 évi adómentesség csalogató nem lenne, mert nem azt kell te­kinteni, milly kevés itt az adó, hanem azt, milly nagy az a’ külföldön. — Szemere: A’ trencséni módosítást el­fogadja ugyan, de a’ §-as’ végét, Pest szerint, egészen kihagyatni nem szeretné. Az adómentesség kétségkívül szinte egyik motívum a’ gyáriparosok’ beédesgetésére, ha t. i. az nem a’ szolgabiró’ kegyelmétől függ, mint ek­­korig, hanem a’ törvényben tisztán kimondatik. Arra nézve, hogy e’ rendelkezésnek itt nincs helye , csak ak­kor volna igaza Pestnek, ha az minden előzmény ’s kö­vetkezmény nélkül hozatnék elő; ott, hol a’ honpol­gárokról szóltunk, illy részletekbe nem kellett bocsát­kozni, mert azok’ jogai ’s kötelességei a’ törvényekből tudva vannak, holott a’ harmadik fejezetbe, miután rend­szeres codexünk nincs, az idegenekről szóló minden ren­delkezést bele kellett szorítani, ’s a’ kivételeket is meg­említeni. — B­ó n i­s S. Minthogy külföldi ember fekvő birtokot rendszerint nem fog szerezhetni, a’ e’ elejét vál­toztatni kivánja, ’s e’ helyett „ingatlan birtok­­t­ó­l“ ezt tétetni­­ vagyonától. — Miután még Ruttkay J. (Zólyom), Szentiványi K. (Gö­­mör), Dessewffy J. (Nógrád) a’ külföldi gyárosok’ adómentessége mellett, I­n­k­e­y Zs. (Somogy), L­ó­­n­y­a­y M. (Beregh), S­z­­­u­h­a J. (Jászkunság), B­a- r­o­g­h K. (Győr), Kende Zs. (Szathmár) és B­a­­b­a­r­c­z­y A. a’ 3-as’végének kihagyására emeltek volna, szót, — a’ a’ vége, Pest’ indítványa szerint, e’ szavaktól: „de kik“ csakugyan ki hagyatott; elején pedig a’ sza­bolcsi változtatás elfogadtatott. 25. §. Külföldről betelepedett mesteremberek, gyárosok, kereskedők, iparűzők, üzleteiknek gyakorlatában, ez okból, senki által nem háborgattathatnak,’s legényeket és segédeket, szükségeik szerint, az illető szabályoknak eleget tevén, sza­badon fogadhatnak, ú­­­g­y a­­’ indítványára, mint a’ 21-ik §-os által fö­lösleggé tett ismétlés, egészen kihagyatott. 26. §. A’ hon’ határain kívül lakó külföldi is e’ honban nyílott örökségét, mint szinte a’ ki- vagy visszaköltözködő egyed itten keresett vagyonát kiviheti, de mind ezt csak föl­tételek alatt, mellyek hasonló esetekben fennállanak e’ hon’ irányában, törvényei szerint azon állodalomnak, mellyben az öröködő lakik , vagy a’ kiköltöző megtelepedni szándékozik. Ezen esetekre felügyeltetni az illető törvényhatóság köteles. Ez oknál fogva külföldre örökség nem vitethetik, sem vagyo­nával a’ külföldi, megyékben a’ szolgabiró, kerületekben a’ hadnagy, sz. k. városokban a’ kapitány’ engedelme nélkül, ki nem költözhetik. Azon föltételeket, mellyek alatt mindez az illető külország’ törvényei szerint Magyarország’ irányában megengedtetik, bebizonyítani az öröködő vagy kiköltöző tartozik. Ezen §-ra Kende Zs. (Szathmár) tette megjegyzé­sét, előadván, hogy túlnépesedett országok a’ magok’ proletárjait szívesen kibocsátják, de mások’ proletárjait be nem bocsátják, ellenben vagyonos lakosaikat úgynevezett A b f a h r t-A b g a b e nélkül el nem eresztik. Kérdés, van-e hazánk illy állapotban? ha igen, úgy minden or­szágban egyforma kiköltözési adót kell megállapítani, itt viszonyosságnak helye nem lehet, mert reánk nézve mindegy, akárhová költözik valaki. — Szluha J. A’ hadnagy nevezet nem alkalmazható a’ jász-kun-ke­rületre , mert ez ott levélhordó; főbírót kíván he­lyébe tétetni. — Ennek figyelembevételével, a’ szakasz megtartatott, a’ mit van. 27. §. Általában véve minden külföldiek a’ honpolgárok­kal akárhol, külföldivel pedig csak e’ honban kötött szerző­désre nézve, e’ hazai törvények szerint, — a’ szerződési és rendelkezési személyes képességet illetőleg pedig azon, vagy e’ hazai, vagy az ő hazájukbeli törvények szerint ítéltetnek el, mellyek szerint cselekvényök inkább megállhat. Szemere B. Megemlite némelly szempontokat, mellyek szerint e’ törvénynek uj szerkezete készült. Az előbbi szerkezetben ugyanis nem volt különbség téve az ideiglen itt tartózkodó és megtelepedni kívánó külföldiek közt, a’ mire az új szerkezetben gond van fordítva. A’ tanácskozásalatti 3 ik fejezetet nem kell összekötni a’ ho­nosítás’ eszméjével; ez egyenesen a’ külföldiekről szól, ’s arra való, hogy ezeknek viszonyai minden oldalról meg­­határoztassanak. Ezt a’ reciprocitás’ elve szerint tenni nem lehetett, mert így e’ tekintetben a’ külföldi törvény­­hozástól lettünk volna függők. A’ végrehajtás nálunk a’ megyék’ kezében van, a’ szolgabiró pedig nem fogott volna ügyelni, mit rendel a’ külföldi törvény, míg más részről az e’ részbeni felügyelést a’ dicastériumokra sem örömest bízná szóla, mellyek nem eléggé függetlenek a’ külföld’ irányában. Ha rendszeres codexünk volna, úgy, arra hivatkozva, könnyen át lehetett volna esni e’ 3-ik fe­jezeten, de miután codexünk nincs, itt kelle beszúrni né­melly rendekezéseket; kimerítő munkát azonban e’ helyen senki se keressen. — B­ó­n i­s L. Nagyobb világosságot kivánván a’ szerkezetben, hogy a’ személyes képesség alatt csupán szerződési ’s privát rendelkezési, nem pedig p. o. törvényhozási képesség is értessék, a’ személyes képesség’ elébe, szerződési és rendelkezési szavakat kiván tétetni, a’ mi el is fogadtatott. 28. §. Midőn pedig külföldi külföldivel e’ hon’ határain kívül lép törvényes viszonyba, az megitéltetik törvényei sze­rint azon állodalomnak, mellyben a’ jogviszony előáll, ha csak a’ szerződésnek alapjait más törvény nem vétetett. Ez esetben a’ felek, ha magyar birósághoz folyamodnak, kötelesek a’ külföldön véghezvitt cselekvénynek törvényes következéseit a’ külföldi illető törvényszékek’ végzésével igazolni. 29. §. Midőn külföldi e’ honban másoknak jogokat ad, a’ nélkül, hogy magának azt biztosítana, ezen tette vagy a’ hazai törvények, vagy a’ külföldi’ utósó honának törvényei szerint ítéltetik meg, t. i. mindig azok szerint, a’ mellyeknél fogva a’ cselekvény’ érvényessége inkább van biztosítva. 30. §: A’ külföldi e’ honban tartozik mindenekben a’hon’ törvényeihez alkalmazkodni. Rendőri ’s büntetti esetek’ tekin­tetében a’ 10. §’ rendelete e’ honban élő minden külföldire kiterjesztetik. Bünperbe-fogás’ esetében, ha elég biztosítékot nem mutat ki, személyes megjelenésére nézve, — az általa indított per’ esetében pedig, a’ perköltség ’f okozandó kár’ megtérítésére nézve, kellő biztosítékot kimutatni tartozik. Kende Zs. és Bónis S. homályosnak találták különösen a’ 29-ik §. szerkezetét. Bónis S. általában nem szereti a’ külföldi törvényekre hivatkozást, mert a’ magyarországi bíró nem tudja, nem is tudhatja minden nemzetek’ törvényeit. Szemere B. magyarázva a’ 29 ik §-ost, azon példát említé , hogy ha p. o. valamelly külföldi bejön hozzánk, ’s végrendeletében alapítványt tesz valamelly intézet’ javára, és e’ végrendeletet, hazája’ szokása ’s törvénye szerint, nem íratja alá törvényes számú tanúval, ez esetben, ha a’ cselekvény az itteni törvények szerint ítéltetnék, érvénytelen volna; ’s igy a’29-ik §. rendelete a’ mi javunkra szól. A’ törvényhozási szempont e’ tekintetben az, hogy az intézkedőről nem lehet józa­non feltenni, hogy olly dolgot akart cselekedni, melly ne legyen érvényes, ’s ő józanon gondolhatta , hogy hazája’ törvényei szerint intézkednie lehet és szabad. — Hivat­kozott a’ váltótörvénykönyv’I. Fej. 3-ik ’s 4-ik §-ára, hol hasonló rendelkezés van. Kende: legalább azt kell világosan kitenni, hogy a’ 29-ik § ban egyoldalú intézkedés értetik.­­ És ezen értelemben teendő uj szer­kezet a’ jegyzőre bízatott. Bevégeztetvén ekként a’ honosításról és külföldiekről szóló törvényjavaslat, Szemere B. egy rokontárgy­ban, t. i. a’ gyarmatosítás’ tárgyában tette meg fontos in­dítványát, melly következő: Szemere B.: E’ honositási törvény alkalmat nyújt nekem a’ KR. és RR. figyelmét egy rendelkezés’ szükségére fordítani. Tudjuk, miképen törvényeink a’ puszták’ birtokosait azok’ megtelepitésére kötelezik, de a belföldieknek elsőbbséget nem adván külföldiek felett, számos telepek, Mária Terézia’ korától kezdve, külföld­ről szállíttattak be. Kétségkívül nem kerülte el az ország’ figyelmét azon jelenet, hogy az efféle telepek egy század alatt is nehezen olvadnak a’ mi nemzetiségünkbe, az er­délyi példa pedig mindenkit fölriaszthat, a’ hol amaz ős­telep — a’ szászokat értem — most is idegenkedéssel vi­­­­seltetik a’ magyar nemzetiség iránt; daczol vele, sőt hat- 16

Next