Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-18 / 190. szám
koronát; annyi igaz, hogy a hozzá legközelebb állók, különösen egy nő, kit az újabbkor Lady Machbethjének lehetne nevezni, mindent elkövetnek, hogy neki lehetetlenné tegyék az uralkodást, ésannyira, hogy a legjobb tulajdonok mellett, ha rendkívüli tehetséggel nem bírja visszaállítni a széttépett birodalmat, aligha nyugodt időket várhatunk. S ez épen a megbukott rendszer embereinek leggonoszabb fogása. „Utánam vízözön“ mondá mindig hg Metternich. S tanítványai most az absolut rendszernek justificatióját mutatják fel a kifejlett zavarokban, s mindig azt szeretnék a dynastiával elhitetni, miszerint e polyglott monarchiát csak absolutismus tarthatja fenn*). Meglehet, nem ostromlom. De tettek-e kísérletet, vagy csak akarták-e őszintén megkísérleni, a birodalmat szabadság alapján egybefűzni? Avagy nem követtek-e mindent el, hogy Magyarországban a törvényes formák lehetlenné tétessenek; nem ezen az uton járnak-e most Bécsben ? Nem törtek-e meg minden hitet a királyi szó szentsége iránt ? Nem mindent tettek-e, hogy a népek nyugalma feldulassék, s a dynastia maradása Bécsben lehetlenné váljék ? így könnyű jövendölni. Azonban a népek mozgalma annyira terjedt már a birodalomban , hogy nem kell hozzá semmi jóstehetség megjövendölni, hogy e tusában, ha soká tart még, az absolutismus ugyan soha, de soha lábra nem kap többé, de igenis elmerülhet a dynastia, s felbomolhat annak birodalma. —..— Oct. 17-én délután rövid, de nevezetes ülés volt. Igen fontos hirekről értesültünk. Mindenekelőtt a horvát hadjáratról. A Rott elfogott horvátait Batthyány Kázmér, miután az alkotmányra feleskető, hazabocsátotta. Jellachich, mint tudják olvasóink, Bécshez közel táboroz. Mondják , hogy maga Schönbrunnban, Zsófia főherczegnő hálószobája mellett ott szállásol, hol egykor Napoleon. Milly gúny a sorstól. Az ausztriai országyűlésnek a mi levelünkre egy válasza érkezett. Csak annyi van benne, hogy a hohe Versammlung nagy örömmel halla sorainkat. Később azonban szóbeli fölhívás jött táborunkba, mellynek következtében seregünk a Lajtán már átkelt, s értekezésben áll a bécsiek fővezérével, Böhmmel. Fővezérünk azonban vigyázatra van utasítva, hogy a már Ausztriával közös ellenség megsemmisítése derék hadseregünk vakmerő veszélyeztetése nélkül eszközöltessék. Minő hatással lesznek e hírek az Agramer Zeitung hősére, képzelhető. Máris beszélik , hogy Bécs alól elvonult, merre , még nem tudni. Munkás honvédelmi bizottmányunk seregünk erősítéséről is gondoskodott. Ma 24 álgyu indult a táborba, s ezek között több 12 fontos. Nádasi ezredes és Lukács tüzérkapitány, ez álgyuk fölszerelését, mi egy heti munkának tetszett, a bizottmány erélyes rendeletére tegnap este óta eszközölték. Mindezekhez még csak azt tesszük, hogy Kossuth maga is holnap indul a táborba. Elmenetelét azon dolgok intézése teszi szükségessé, mellyeket távolról vezetni lehetetlen. S azon vidéken, merre útja viszen , mindenütt erőt gyűjt, s egy újabb táborral siet erősitni hadainkat. Ennyit Jellachichról. Most egy pár szót a felső vidékről. Úgy hallottuk, hogy azon rablók , kik Galliczia felől fenyegettek , még nem jöttek be. S derék biztosaink, Irányi Dániel, Jeszenák és Szintay János, már gondoskodtak, hogy a megtámadás azon vidékeken meghiusíttassék. A felsővidéki ösvények részint elállva fegyveresekkel, részint járhatlanokká téve. E fölött Szintay Munkács várát nemzetőrökkel elfoglalá, mig Jeszenák Leopold várát biztositá a nemzet részére. Végül tudatjuk, hogy azon nyomoru bujtogatók, kik nem úgy támadtak meg bennünket, mint ellenség, hanem rabló módon keltek ellenünk, száműzettek kormányunk által, s fejökre jutalomdij tűzetett.Illyenek Urbán Erdélyben , Hurbán a felvidéken stb. Az olly hazaárulók, mint Blomberg, Berger stb. szintén a választmány azon rendelése alá esnek, mellyet lapunk oct. 10-ki számában közöltünk. De mindezekről majdan részletesben. Képviselők házában oct. 14-k én d. u. 5-kor hitelesítés végett ülés tartatott. Ennek bevégeztével Selevér Elek előterjesztvén, miszerint Orbán rész szelleme Máramarosba is beszivárogván, ott az oláh népség egy része tettlegesen fellázadt, ennek folytán kéri a házát, utasítaná oda a honvédelmi bizottmányt, hogy annak rögtöni elnyomására erélyesen intézkedjék, főkép azon okból, mert ott az országnak igen nagy érdekű kincsei, a sóaknák vannak veszélyeztetve. Riskó Ignácz pártolja. Az alelnök biztosította a házat, mikép a bizottmány mindent tesz az ország biztosítására, mit csak emberi erő tehet. Ezután felolvastatott a következő b.ehozott határozat: Határozat: A Jellachich elleni hadsereg alkalmazása iránt. A magyar nemzet legszívesebb hálával méltányolván Bécs városának azon hősies rokonszenvét, mellyet Magyarország szent és igazságos ügye iránt tanúsított, s érezvén azon köte-j ■--------------------------------------- aj Úgy csak bomoljék fel mielőbb a pmnarchia. — Szerk. 1 976 hogy midőn a közös ellenség vitéz seregeink által üldöztetve, Bécs ellen fordul, ezen hősies várost baráti segély nélkül hagynia nem szabad , semmit sem késett megparancsolni a győztes magyar hadseregnek, hogy az ellenséget Austria földén is üldözze, a Bécsnek segítségére siessen. A magyar nemzetet ezen határozatnál azon biztos hiedelem vezette , hogy a segédkéz, mellyet vele a hálának s közös veszélynek érzete nyujtat, barátilag fog fogadtatni, mert a magyar hadsereg nem ellenség , hanem hű testvér gyanánt utasitatott a Lajtha túllépésére. A magyar nemzet ezen baráti érzelemnél fogva kötelességének ismeri, magát az osztrák nemzet kivánataihoz alkalmazni, seregeink a Lajthán átléptek, s ezzel határozott készségüket a közös ellenség ellen Bécs uralmára sietni, tettleg tanúsították. De miután a magyar nemzet hivatalos közleménye folytán is, sem a bécsi hatóság legkisebb olly nyilatkozatot nem adott, mellyből következtetni lehetne, hogy a magyar seregnek segélyző közelgése invásióra nem magyaráztatik, sőt az e részbeni nyilatkozat gondosan kikerültetik. Jellachichnak léglégy vérzésére semmi felhívás nem létetik, az austriai nép védelmi felkelése el nem rendeltetik, sőt Jellachichnak Ausztriába beütése mind ekkorig még csak ellenséges lépésnek sem nyilvánitatik ; a magyar nemzet azon véleményre van kénysezeritve, hogy az osztrák nemzet seregeink segélyével élni nem akar. Minek következtében a magyar országgyűlés mind jogszerű kötelességének, mind ausztriai szomszédunk iránti barátságos érzelmeink szoros tartozásának ismeri, a magyar hadseregnek megparancsolni, hogy saját hazánk uralmára szorítkozzék , és semmi olly lépést ne tegyen , mellyel osztrák szomszédaink, különösen Bécs kedvetlenül fogadhatna. Kijelentvén azonban ünnepélyesen, hogy, ha Ausztria s különösen Bécs részéről szomszédaink szabadságának megvédésére a magyar nemzet segédközremunkálása igénybe fogna véhetni, az illy felhívásnak nemzetünk egész erejével eleget tenni a legszivesb kötelességnek ismerendő. Kelt a magyar országgyűlés 1848. oct. 14 én tartott üléséből. Ezzel — az elnök kijelentvén, mikép a ház hitelesitett határozatai a felsőházzal közöltetni fognak — az ülés eloszlatott. Ülés a képviselőházban oct. 15-ken délelőtti 9 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után. Elnök: Jelentem a t. háznak, miszerint legelábbi tudósítások szerint egy Simonits nevezetű ember, ki a Feldmarschallieutenant főtiszti czimet bitorolja, mint rabló Lengyelországból, beütött és Bártfához közelgőt három zászlóaljj gyalogsággal és egy csapat lovassággal, a azt mondja, hogy ő a király nevében jött e hazába az alkotmányos rendet fentartani. Azt hiszem, a honvédelmi bizottmány tudni fogja kötelességét, miként kell az illy rablók ellen eljárni. Jelentem továbbá, miszerint lajtai táborunkból az ottani királybiztosok, azon felszólítást intézték a honvédelmi bizottmányhoz , hogy miután a háznak nyílt parancsa következtében , seregeink hihetőleg egy ideig nyugodni fognak, azon időt múlhatlanul fel kell használni a hadsereg reorganizátiójára, s erre legszükségesebbnek tartja a tisztektől kezdve a közemberekig le a magyar színeket rögtön felvenni. Ez iránt tehát szükséges lenne határozatot hozni, hogy ez tüstént megtörténhessék ; azon nyilvános hozzátétellel, miszerint a tisztek is köteleztessenek arra, hogy a magyar színeket és jeleket hordják; kik ezt tenni nem akarják , adják be az elmehetés iránti kérelmüket. Szükséges továbbá az is , hogy az országgyűlése szólítsa fel a hadsereget az iránt, hogy a ház mindennemű határozatának elsőtől utósáig engedelmeskedni tartozik, és hogy azt, ki ezt nem teszi, a törvények szigorú értelmében fogja a büntetés sújtani. Ez egyrészt az, mit kötelességemnek tartottam a t. háznak határozathozatal végett bejelenteni. A másik az , hogy miután a nagyobb pénzjegyek sajtója is elkészült, méltóztassanak határozatot hozni , hogy a nagyobb bankjegyek is forgásba jöjjenek (elfogadják), kik elfogadják, méltóztassanak felállani (mindnyájan felállnak). Tehát az általam elmondottakat, határozatkép kimondom. Aidinger Pál: Az előbbeni előadás kapcsában, azon észrevételem van, hogy Pécs városában számtalan tisztek vannak nyugalmazva, kik az alkotmányra nem tették le hitöket, tehát méltóztassék a ház intézkedni az iránt is, hogy ezek megeskedtessenek, mert különben mindig swarzgelbek maradnak. Elnök: Ez iránt a bizottmány fog intézkedni. Kubinyi Ferenc*: Azon hozzáadással, hogy kik az esküt le nem teszik, nyugpénzöket elvesztik (közfelkiáltás nemcsak Pécs városában , hanem az egész hazában). Folytatólagos közlése a Jellachich táborából kézrekerült leveleknek. — (Kivonat.) Szálláshely kinti, sept. 23-án. Kedves Zsófia! Ma nyugnapunk van, mellyet elátkoztunk, mivel táborunk finom sövényével hordja be a szél folyvást szemeinket. Sokan szemgyuladást, és sokan mellbetegséget kaptak. Bort és húst mi tisztek s a legénység is naponként kapunk, kenyér sokszor hiányzik, a fát sarczolják katonáink, mert ritkán lehet kiállítani. — Bánunk mindig jókedvű — tegnapelőtt, midőn őrhelyen valók, embereimhez így szólt: Innazi! Kakoje várni, dobiteli vina, Mesa, kruha, Derva i Slame. És midőn némellyek zsiót kiáltanak utána „nem hiányzik semmijök — mondá — de e£ nekem nem elég, meg kell nektek Pestet mutatnom. E napokban, remélem , semmivé teendjük az ellenséget.“ — Én pedig azt gondolom magamban, hogy nem kell megvetni a legcsekélyebb ellenséget sem, mert ki tudja, nem készakarva vonultak-e vissza a magyarok, hogy bennünket az ország belsejébe csaljanak , s ott minden részről megtámadjanak. — Előfogatos parasztaink , kik néha 4—5 állomást is kénytelenek tenni, nyíltan bevallók , hogy a ministériumtól parancsot kaptak, minket, ha a magyar seregek ütközetet kezdenek, hátulról támadni meg. Mi nem félünk ugyan ezen szeméttől (!), mert arra nem is mutatnak nagy kedvet; de ha meggondoljuk, mikép a mi erőnknek is nagyobb része parasztokból áll, akkor némi aggodalmunk lehet, hogy a megvetett, de önhazájában harczoló ellenség is győzhetend. Szeretjük azonban hinni, hogy az nem fog megtörténni, de ha valósul — visszahúzódásunk borzasztó teend, mert nekünk nincsenek semmi rendes csapataink. A velünk jövő serezsánok és a felső határvidék mezei osztályai rettentő gazdálkodást visznek véghez. A bán halált rendelt ugyan minden rablásra, de hasztalan— ők csapatonként hajtják táborukba a juhokat. A mit meg nem foghatnak, lelövik. A szőlőhegyeket ellepik, és nemcsak leszüretelik, hanem több évekre el is pusztítják. Ők a táborban már is csak Skakawzi — vagy koblicze — sásáknak — neveztetnek. Egy tisztnek nejéhez irt leveléből. Sept. kél. 10 órakor értünk Kotoriba, egy nagy helységbe Mura partjaittr.Kotoriban reggeltől most esti 8 óráig folyvást kellett jvni-menni a teendők végett. Én igen szerencsétlen vagyok , mert seregeink élelmezését sarcolással kell behajtanunk. A lakosok istálóiból kelle a marhákat kihajtatnom, és levágatnom 24 ökröt — katonai hatalommal szedetik be a bor s egyéb szerek is. — Majd hogy meg nem reped szivem. Ezen aggály s kellemetlenségeket le nem lehet írni. — Mi Horváth uraságnál vagyunk beszállásolva , legalább szinteg barátságosan fogadtattunk, és jól vendégeltettünk. Nem tudom, fogok-e ez éjjel aludni, — már negyedik éj, mióta alig alhatom egy pár órát. 16-án szombaton reggel. Ismét félig álmatlan éj. Kedélyem komor. Én már azért is szerencsétlen vagyok, mert tőled mindig távolabb kell húzódnom, — szerencsétlen, mert rablófőnökként tűnök fel önmagam előtt, kinek a lakóktól minden szükségeseket csordál a számára — mert majdnem csak az — erőhatalommal kell beszerezni. Majd megszakad szívem. Borzasztó egy hadjárat. Ez zsarnoksággal bemázolt emberiség, már nem is kívánok élni. Egyedül gondolatim te reád — és szerelmedre szereznek némi szórakozást. A határvidékiek a legdurvább kihágásokat követik el. Hasonlók a vadállatokhoz, kiket minden katonai fegyelem és szigor sem képes rendben tartani. Rablás és lopás az ő foglalkozásuk. Én nem értem a bűnt, miért hozta el ezen szemetet, melly jól fel sincs fegyverezve Ez nem szolgál becsületére. Nem lehet fogalmad gorombaságuk és vadságukról. 20-án reggeli 7-kor utaztam Bökörnyére, Festetich kastélyába. A lakosok mindent tettek, mi tőlök kitelt ; de azért csordáink mégis meglopták és kifosztották őket. A szölöket mind leszedték. És Leatert nehány lopáson kapott egyént megbüntettetvén — a táborban , midőn lovagolt, egy ember reá lőtt, s a golyó feje mellett süvöltött el. Gyalázatos söpredék, melly a bánt és Croatia jó hírét megbélyegezi. Én a kétségbeesésig vagyok. A sok munkával épen nem gondolnék , csak rendes katonasággal lenne dolgom. Ezen szolgálat, isten büntetése rajtam — és ha bármilly nagy bűneim vannak is, azokat most mind lerovom. — Szálláshely Fejérvár előtti táborból Siimichnek (Kadet-Feldrebel) Linzben. Mi e hó 1-én indultunk el, s eddig minden akadály nélkül jutottunk el. Az ellenfél folyvást hátrál, de hír szerint Fejérvárnál akar megtámadni. Különben mi gyöngék vagyunk őket megtámadni, azért egy órányira táborozunk a nevezett várostól, és bevárjuk Hartlieb és Kempen seregeit. Igy a bán az egész erővel, mintegy 69,000-el egész Brdáig gondol haladhatni. A nádor a Balatonon élénkbe jött, de nem akart kiszállani, a bánt pedig tisztei nem eresztették a hajóra A Magyarországban létező cs. kir. sorkatonaság jelenleg nagyobb részint ellenünk van. A Hardegg ezred, egy osztály Kress és Wrbna csatlakoztak hozzánk. Elleneinknek 800 álgya és az egész 5 ez. tüzérezred áll rendelkezések alatt. Fegyvereik mind újak , piemonti mintára. Hír szerint Budapesten a katonaság felzendül a magyar ministériumot érdeklő ügyben, minthogy az császári akar maradni. (?) Adja az ég, hogy győzzünk. 20-án a 4-ik zászlóalljak betöltetnek. — Mindenki előléptettetik, csak te nem, barátom. De a kitürő Szimics mindent legyőzend, és nem olly gyerkőezék közt, mint én, hanem férfiak közt leend tiszt. Vv— Kiliti Balatonnál sept 24. Kedves barátom éppen most vettem 16-ról irt soraidat, stb. Még csak Rott osztályát várjuk, mellyben van Philippovics is. 27-én meg fog érkezni. A huszárok ma éjjel megkezdők csatát, egy vasas őrcsapatainkat megtámadván — két ember sebesült meg. Nyugtalanul várjuk Rottot, hogy működéseinket teljes nyomatékkal elkezdhessük. Azt vélem, Fejérvárt nem támadjuk meg homlokzatban, hanem egy sebes kanyarulattal, Palotán át oldalt és hátban, rohanjuk meg az ellent. Ez sok népet erődített össze Fejérvárnál — de mi erősebbek vagyunk, és a legjobban lelkesülvék. Meg kell várnunk Rőt-