Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-11-21 / 219. szám

nyugasztalólag hat sok tekintetben bonyodalmainkra. Ha minden község helyes mértékben önkormányzási kört nyer, ha azon körben — mint ki nem kerülhető — saját nyelvének házi dolgaiban használata megengedtetik, már ez is hatalmas nyugasztaló eszköz a külön népiségek mos­tani harczaiban. Rendezni kell azontúl a kerületi hatóságokat, de tel­jesen egyenlő körrel, egyenlő kiterjedésben. Mert míg a Szászföldön a Nátló comese, a városokon polgármester, megyékben főispán, jászkunok s hajdúknál kapitány kü­lön állásban, külön körrel, külön formák szerint, itt 10, amott 300 négyszög mértföldön kormányoznak, addig bizony sem egység­s öszhangzás a közigazgatásban, sem egyenlőség a terhekben nem lesz, sem a provinc­iális ér­dekek beolvadása a köz, országos érdekbe meg nem törté­nik , és még mindig czifra tarka ország leszünk. Mi mindig a régi rendszer visszaállítá­sáról hallunk szólni. A régi rendszer annál kevésbbé leend visszaállít­ható, minél mélyebben gyökeret ver az új a nép közéleté­ben. Míg csak közjogi változatoknál áll meg az új idő, addig mindig gyönge alapja van átalakulásunknak. Vigyük át csak az átalakulást a közélet minden lüktetéseibe, sem a reactió hatalma, sem Windischgratz fegyvere, de nincs erő, melly azt megsemmisítse. A változatok, mellyekre a fegyver éle hat, csak a státusélet felszinét, a közjogi vi­szonyokat érinti, de egyszersmind jó alap mellett ezen változások is kevésbbé veszélyesek, mennyiben azoknak nyomasztásait az egész státustest egyaránt érzi és segíthet magán. E viszontagságos időben, ha, daczára balesemények­­nek is, valami képes Magyarország jövendőjét megmen­teni, bizonyára semmi sem annyira, mint teljes egybeol­vadás s minden létező különségek teljes átalakítása. Midőn a múlt márczius státuséletünk gépezetébe né­hány uj kereket illesztett, egybezavarodott közigazgatá­sunk egész rendszere. Mig időnk lett volna , mindent utána igazitni s az uj formáknak megfelelő mechanizmust előállítni, meglepettünk a védelem nehéz gondjai által. Éreztük, hogy a régi gépezettel illy mozgalmas időkben boldogulni nem lehet. Előállott az idő rendkivüliségében az eszközök rendkivülisége , s küldettek teljhatalmú kor­mánybiztosok , kikkel s kik által a központi kormány működött. Ez máskép nem lehetett, s csak így volt jól. De ne örökítsük azt, mi sohá meg nem állhat. Itt a középponton a státus élén a kormányzat collegialitását felelősség nél­kül, ott a provincziákban a kormányzat autocrátiáját nyilvánosság nélkül. Ide a szabadság ösvényén jutnunk nem lehet, nem szabad. És ezen kérdések olly természetűek, mellyekben a törvényhozás sikerrel működhetik , míg közjogi intézke­dései évekig ingatagok maradhatnak, miket annyi európai események változtathatnak meg, s miket ez időben tár­gyalni a szabadság tisztelete sem enged. —7.— Bem tábornok emlékirata. Pesteni gyil­kos megtámadtatásom egy ifjú lengyel által, ép azon pil­lanatban, midőn eljövök, hogy a nemes magyar nemzet­nek szolgálataim felajánlanám , részemről lelkiismeretes felvilágositást kíván. De hogy e tény megértessék, kénytelen vagyok igen messzire visszamenni. Midőn 1845-ben a bécsi congressusban az európai hatalmak a régi Lengyelhon egy részéből egy királyságot alkottak, és azt az orosz császársághoz csatolták, a lengyel ármába, mellynél 1809. óta szolgáltam, Constantin nagy­­herczeg parancsai alá jött. Én voltam egy azok közül , kik minden erejükből ta­­sziták el maguktól a muszka despotismust, és miután három ízben a legkegyetlenebb börtönökbe vettettem, hogy életemet megmentsem, 1826-ban elhagyom a szol­gálatot. Miután 1830-ban Gallicziában a revolutió kitört, Varsóban voltam, rögtön siettem oda , s minden harcz a hazavédők soraiban talált. Szerencsém volt----------nál kilenczezer emberrel egy 24 ezer emberből álló orosz se­reget megverni. Isten megengedé, hogy tüzérségemmel Ostrosseánál a lengyel hadsereget megmentsem, mi engem a tüzérség főparancsnokává emelt, s igy Varsót az egész orosz had­sereg ellen 2 napig védelmeztem. Varsónak bevétele és----------tábornok húszezer leg­jobb katonával Gallicziában megszökése után, azon szeren­csében részesültem, hogy a lengyel armáda főparancsnok­sága nekem kináltatott. Azonban, fájdalom! a seregnél a demoralisátió olly fokra hágott, nem annyira a veszteség, mellyet szenvedtünk, mint az orosz kormány csalóka ígé­retei által, melly mindig ismételte , hogy ha feltétlenül megadják magokat, Lengyelhonban minden a régi lábra állittatik vissza: hogy nem­ látván az ország megmentésére lehetőséget — azt el nem fogadom. Generaliesimusunk seregünk maradványaival ekkor a porosz határokon átinditott. Ott inditványozom barátim előtt, hogy Francziaországba vonuljunk régi csatabajtár­­sainkhoz, s a czári fumnestiát ne fogadjuk el. A tisztek nagyobb része mellettem volt. E példa többek által követtetett, és rövid időn 5000-en, részint hadi tisztek, részint jó családok gyermekei, Fran­­cziaországban valónk, a közvitézek Ausztria és Porosz­­ország által Lengyelhonbai visszatérésre kényszerittettek. Alig érkezünk Francziahonba, hozzánk csatlakozónak nehány lengyelek , kik az orosz kormány által meg lévén 1092 véve, azon gyalázatos tervök volt, hogy a kivándorlot­­tak közt zavarokat idézzenek elő, s igy kiállhatatlanná s gyűlöltekké tegyenek azon országban, melly nekünk utal­­mat és segedelmet nyújtott. Az orosz ágensek mint fellelkesült honfiak szerepeltek. Hogy Oroszországnak szolgálhassanak , elkezdék a len­gyel emigrátió legtekintélyesebb embereit honárulókká nyilvánítani; bár első pillanatban e rut megtámadás nem­helyeslést idézett is elő, azonban jól ismerték a gyanúsít­­gatás morális befolyását, s tudták, milly hatást szokott gyakorolni legesztelenebb rágalom is, mi annál inkább elő­tört, mert legjobb embereink is végre visszavonultak a politicai csatatérről, és az orosz ágenseknek szabad játé­kot engedtek. És ez volt azon pillanat, mellyben ezen emberek tár­saságot alakítanak , mellynek titkos czélja a lengyelügy megsemmisitése volt, de melly nyilván a népek boldogsá­gán dolgozni látszatott. Garowski az áruló, ki azóta is volt Oroszországban , volt a társaság alapítója. Ő ezen vétkes társaságot „Len­gyel democratiának“ nevezi el. És ezen szent név alatt dolgoztak ők az orosz részére, midőn a tagokat minden­felé politikai vétségek elkövetésére izgatták. A becsületes és valódi democraták fájlalták, hogy ezen elvetemedett emberek illy tisztelt nevet viseltek. Én ezek közé tartozom , s mivel álarczukat lerántani igyekeztem, gyakorlott gonosztevők ravaszságával rohan­tak meg engem. Midőn egész életemet honom szabadságának és füg­getlenségének szent ügyében feláldozom, és azon meg­győződést hordozom magamban, hogy annak elérheté­sére szükséges előre dolgozni, főképen pedig egy a kül­földön alakítandó szabad csapat által, oda fordítom min­den erőmet, hogy egy alkotmányos országban egy len­gyel légiót alakítsak, mellyben ifjúságunk mintegy ka­tonai iskolában gyakorlat által képezhesse magát. " Ez időben Belgium szerencséltetett engem azzal, hogy szolgálatot ajánlott. Én engedelmet kértem ott egy len­gyel légió felállíthatására. De nem talált részvétre, s egye­dül nem akartam oda menni. Portugáliában csakhamar szerencsés kinézések nyíltak számunkra. Don Pedro kikötött Portóban, és az ország­nak alkotmányos chartát adott; ekkor Don­ Miguel Lis­­sabonban utálatos zsarnokként uralkodott.—Portóba men­tem megkísérleni, valljon nem lehetne-e ott egy lengyel légiót felállítani. Láttam, hogy minden szerencsés körül­mények az alkotmányos párt mellett vannak, és hogy az egész ország csekély véráldozattal elfoglalható. S mivel Don Pedrótól igen kedvező feltételek mellett egy lengyel légió felállíthatását megnyertem , visszatértem Franczia­országba, s minden fényes ígéretek daczára, mellyek ne­kem ott­ maradásom esetére tétettek, siettetem a légió képezését. • Francziaországban siettek a jó tisztek mellém állani nagy tömegben, s az organisátió rövid időn megtörténik, ha a portugáli kormány a szükséges pénzösszeget meg­küldi. De Don Pedro ez alatt elfoglalván Liss­abont, s lát­ván, hogy bennünket nélkülözhet, egyezésünket megtörő. Ezen alkalommal történt, hogy az úgynevezett len­gyel ,democrat társulat,­ azon irányban vezetve, miként már megírtam , az orosz ágensek által, látván ezen ren­des katonai combinátió által kezei közül az anyagot, mely­­lyel machinátiót büntetlenül űzheté, kiragadtatni, eget-tel­det mozgásba hozott, a légió megalakítását akadályozandó. De midőn látta, hogy ezt akadályozni lehetetlen, en­­gemet árulónak nyilvánított, és sikerült nekie több ifja­kat annyira fanatizálni, miszerint egy közülök épen úgy, mint itt Pesten, zsebpisztolyát rám sütő. Ez legnagyobb bizonysága annak, hogy mindkét megtámadás ugyan egy oldalról jött. A nyilvános dolgok iránt elégületlenséggel eltelve, visszahúztam magamat, és Párisban elméleti munkálatok­kal foglalkozom, mellyek a lengyel dolgokat érdeklőleg ismeretesek. Visszatérhettem volna Gallicziába rokonaimhoz, kik visszahívtak, és kellemes jólétben élhettem volna köztük, de elébe tettem a száműzetést a vagyonnak, melly kény­szerűtélt volna az emigrátiótól, mellyhez csatlakoztam, elszakadni, pedig nézetem szerint csak ez van hivatva, hazánk függetlenségét egykor kivívni. És igy áldoztam föl négyszer életemben saját szemé­lyes érdekeimet hazám szabadsága ügyéért, tudniillik. 1) Midőn a lengyel armáda főparancsnokságát 1831-ben magamtól visszautasitom. 2) Midőn 1832-ben Belgiumban ajánlott szolgálatot el nem fogadám. 3) 1833-ban, midőn Portugáliában a nekem szemé­lyesen ajánlott szolgálatot otthagyám. 4) Midőn a nevezetes vagyont, mellyet Gallicziában örökölhettem volna, csak azért nem vettem át, mert Ausztria zsarnok uralkodása alatt élni nem akartam. És mit tett e közben a lengyel demokrata tár­sulat ? Miután halálos elleneinknek végtelen szolgálatokat tett volna, az egyenetlenség magvát a lengyel emigrán­sok közt szétszórva, és a legtekintélyesebb férfiakat, kik az első felkeléskor vezérekül szolgálhattak vol­na , gyanusitgatván s rágalmazván, Gallicziában vé­res gyülölséget igyekezett paraszt (Bauer) és birtokos közt előidézni iratai által, a lengyel nemesség általános legyilkolását hirdeté, s azt állító, hogy Lengyelhon jö­vendője egyedül csak parasztságán alapul. Metternich átlátott e lépéseken; tudta, hogy a len­gyel nemességnek, melly Lengyelhonban egyedül táplált hazafias érzelmeket kebelében — megsemmisítése, a habs­­burgi háznak sokáig biztositandja a szerencsétlen Galli­­czia uralmát, szívesen nézte a democrata társulat emis­­sáriusainak tetteit, és igy egyesülve készitették elő az 1846-iki szerencsétlen krakkói felkelést, melly általános vérfürdőre szolgáltatott alkalmat, s mellyben a lengyel nemesség esett áldozatul. Ezen időben a roszul kiszámított poseni felkelés is ki­tört, és roszul ütött ki, s a leghűbb s melegebb haza­fiak bebörtönöztettek. K. (Folyt. köv.) Képviselőház ülése nov. 20-án d. e. 10 órakor. A napi jegyzők közül senki sem lévén jelen az ülés kezdetén , Zsemberi Imre teljesíti ezen kötelességet az elnök felhívására, ki javasló, hogy tekintve a jegyzők ter­hes foglalkozásait s teendőit, c­élszerű lenne bizonyos fizetést rendelni számukra. A ház ezt nem helyeselve, jobbnak gondoló, hogy a ház tagjai által felváltva telje­­eíttessék a jegyzői hivatal. E mellett nyilatkozott Zsem­beri képviselő, és azért először is ő hivatott fel a jegy­zői működésre. Felolvastatott Batthyány Kázmérnak Eszékről a Vukovár felé tett kirándulásban , Szarvasnál nyert győzelméről­ jelentése. Tartalma ez : A Dráva-torkolati expeditió sikerülte, Fridrich gő­zösnek a nagyszerű hadi szállitmánynyal a Drávából sze­rencsés szabadulása, a karloviczi comitét hihetőleg igen felboszantotta, minek megboszulása a drávai szabad köz­lekedés meggátolása, vagy más czélokból is, Vukovárról 2 — 300 serviánt, egy zászlóaljj pétervári határőrt két ál­­gyuval ismét a Dráva torkolatához felrendelt. Ezen ellenség a Dráva torkolatát s az Eszéken alól levő falvakat folyó hó 12-kén s 23-kán megszállotta, sőt annyira ment vakmerőségében, hogy 13-kán éjjel az eszéki alsó városban szállásoló honvéd 36-dik zászlóaljj előőreit is nyugtalanító. Minek következtében , részint az ellenség vakmerősé­gének fékezése s a vidéknek kedvetlen vendégeitől­ el­­tisztitása, részint ujonczainknak harcziassá tétele végett, ellenök egy hadjáratot intéztem. Folyó hó 15-kén kedvező időtől segítve, reggeli 7 óra­kor Eszék várából kiindultam, az alsó városon keresztül, a Dráva mentén Vukovár Szarvasnak vezető kövezetlen s így feneketlen sáros országúton. A balszárny a Dráva által volt fedezve, ennek szemmeltartására egy század honvéd volt megbízva. — A középette főerőt, az ország­úton előnyomulva képező 1 század V0Ga magyar sorgya­­log, két század Zanini olasz, 5 század 36-ik zászlóallj­­beli honvéd s 2 század a baranyai önkénytes mozgó nemzetőrségi zászlóalljból, Rácz és Molnár őrnagyok ve­zénylete mellett. Mellynek Ténye (helység neve) felé egy nagy kanyarulatot kellett véghezvinni, részint, hogy az ellenséget szemmel tartsa, avagy a vukovári országai­ról keletkezhető diversióit megakadályozza, részint, hogy azt túlszárnyalva, hátuljában vagy megtámadja, vagy fu­tásában tönkre tegye. Ezt a szárnyat b. Villányi Genie­ kapitány s Lampi Zanini ezredből, százados vezényleteik alatt képezék: 2 század Zanini, 1 század Sándor ezredbeli sorgyalogok, 1 század baranyai s egy század pécsi önkénytes­ek.. Detachirozva a működő hadseregtől, figyelmező tes­tületül a Runyadi csapatbeli 1 század s ezzel kapcsolat­ban 1 század tolnai ujoncz-honvéd, jobbra a jobbszárny­tól Csepin felé voltak felállítva, hogy a Valpó, vagy Dia­­kovár felől előnyomulható ellenséget sohakban tartsák. Végül a centrummal volt még egy lovas álgyutelep, 3 háromfontos és egy haubicz álgyu. — Illy csatarend­ben előnyomultunk. Két, egész harmadfél órai — az út roszasága végetti terhes — előhaladás után, reggel 10 óra előtt az ellenségre találtunk. Az ellenség Szarvas előtt egy, Eszéktől 10 mért­­földnyire fekvő falu előtt egy csárdánál, részére igen ked­vező állomásban, készen várta seregünket. Az ellenség helyzete következő volt: Közepe az or­szágútnak irányában egy csárdára támaszkodott, az or­szágúton jobbra-balra sövény és árok volt; a csárda előtt az országút felsánczolva, és 2 álgyúval megrakva. Jobbra a Dráva s a Dráva és országút közt a szőllő-­ dombok. Balra — az ellenség bal szárnyán szőllőkertek,­ présházak, kukoriczás s ezentúl egy negyed órajárás­t nyir a sürü pagony- erdő, melly a vukovári országútnt dől; — a centrum háta megett Szarvas falu. Mintegy 10 óra előtt elkezdetett a tüzelés az ellenség előőrei s csatáraink részéről, s az ellenség visszanyomatott mire az álgyuzás kezdődött. Az ellenség első álgyulövései igen jól voltak irányozva nem úgy az utóbbiak; az ellenség részéről mintegy 120 részünkről mintegy 30 álgyulövés váltatott. Az ellenség egyik álgyufa demontiroztatott, s miután látta, hogy tüzünknek sikeresen ellent nem állhat , még jókor a balszárnyát fedező erdőbe vonult, hova egy pár kartács- és haubicz-lövés utána küldetett; mit,­ az erdő ellen kezdetett az ostrom , hol az ellenség meg állvai sűrü puskalövésekkel fogadta a Zanini olaszokat ujoncz honvédeinket, kik szinte nem maradtak levém adósak, s minden ellenséges tüzet, úgy, mint előbb t­árgyúlövéseket, az olasz s magyar szabadság virulót szánt „éljenekkel“ fogadták.

Next