Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-11-21 / 219. szám
nyugasztalólag hat sok tekintetben bonyodalmainkra. Ha minden község helyes mértékben önkormányzási kört nyer, ha azon körben — mint ki nem kerülhető — saját nyelvének házi dolgaiban használata megengedtetik, már ez is hatalmas nyugasztaló eszköz a külön népiségek mostani harczaiban. Rendezni kell azontúl a kerületi hatóságokat, de teljesen egyenlő körrel, egyenlő kiterjedésben. Mert míg a Szászföldön a Nátló comese, a városokon polgármester, megyékben főispán, jászkunok s hajdúknál kapitány külön állásban, külön körrel, külön formák szerint, itt 10, amott 300 négyszög mértföldön kormányoznak, addig bizony sem egységs öszhangzás a közigazgatásban, sem egyenlőség a terhekben nem lesz, sem a provinciális érdekek beolvadása a köz, országos érdekbe meg nem történik , és még mindig czifra tarka ország leszünk. Mi mindig a régi rendszer visszaállításáról hallunk szólni. A régi rendszer annál kevésbbé leend visszaállítható, minél mélyebben gyökeret ver az új a nép közéletében. Míg csak közjogi változatoknál áll meg az új idő, addig mindig gyönge alapja van átalakulásunknak. Vigyük át csak az átalakulást a közélet minden lüktetéseibe, sem a reactió hatalma, sem Windischgratz fegyvere, de nincs erő, melly azt megsemmisítse. A változatok, mellyekre a fegyver éle hat, csak a státusélet felszinét, a közjogi viszonyokat érinti, de egyszersmind jó alap mellett ezen változások is kevésbbé veszélyesek, mennyiben azoknak nyomasztásait az egész státustest egyaránt érzi és segíthet magán. E viszontagságos időben, ha, daczára baleseményeknek is, valami képes Magyarország jövendőjét megmenteni, bizonyára semmi sem annyira, mint teljes egybeolvadás s minden létező különségek teljes átalakítása. Midőn a múlt márczius státuséletünk gépezetébe néhány uj kereket illesztett, egybezavarodott közigazgatásunk egész rendszere. Mig időnk lett volna , mindent utána igazitni s az uj formáknak megfelelő mechanizmust előállítni, meglepettünk a védelem nehéz gondjai által. Éreztük, hogy a régi gépezettel illy mozgalmas időkben boldogulni nem lehet. Előállott az idő rendkivüliségében az eszközök rendkivülisége , s küldettek teljhatalmú kormánybiztosok , kikkel s kik által a központi kormány működött. Ez máskép nem lehetett, s csak így volt jól. De ne örökítsük azt, mi sohá meg nem állhat. Itt a középponton a státus élén a kormányzat collegialitását felelősség nélkül, ott a provincziákban a kormányzat autocrátiáját nyilvánosság nélkül. Ide a szabadság ösvényén jutnunk nem lehet, nem szabad. És ezen kérdések olly természetűek, mellyekben a törvényhozás sikerrel működhetik , míg közjogi intézkedései évekig ingatagok maradhatnak, miket annyi európai események változtathatnak meg, s miket ez időben tárgyalni a szabadság tisztelete sem enged. —7.— Bem tábornok emlékirata. Pesteni gyilkos megtámadtatásom egy ifjú lengyel által, ép azon pillanatban, midőn eljövök, hogy a nemes magyar nemzetnek szolgálataim felajánlanám , részemről lelkiismeretes felvilágositást kíván. De hogy e tény megértessék, kénytelen vagyok igen messzire visszamenni. Midőn 1845-ben a bécsi congressusban az európai hatalmak a régi Lengyelhon egy részéből egy királyságot alkottak, és azt az orosz császársághoz csatolták, a lengyel ármába, mellynél 1809. óta szolgáltam, Constantin nagyherczeg parancsai alá jött. Én voltam egy azok közül , kik minden erejükből tasziták el maguktól a muszka despotismust, és miután három ízben a legkegyetlenebb börtönökbe vettettem, hogy életemet megmentsem, 1826-ban elhagyom a szolgálatot. Miután 1830-ban Gallicziában a revolutió kitört, Varsóban voltam, rögtön siettem oda , s minden harcz a hazavédők soraiban talált. Szerencsém volt----------nál kilenczezer emberrel egy 24 ezer emberből álló orosz sereget megverni. Isten megengedé, hogy tüzérségemmel Ostrosseánál a lengyel hadsereget megmentsem, mi engem a tüzérség főparancsnokává emelt, s igy Varsót az egész orosz hadsereg ellen 2 napig védelmeztem. Varsónak bevétele és----------tábornok húszezer legjobb katonával Gallicziában megszökése után, azon szerencsében részesültem, hogy a lengyel armáda főparancsnoksága nekem kináltatott. Azonban, fájdalom! a seregnél a demoralisátió olly fokra hágott, nem annyira a veszteség, mellyet szenvedtünk, mint az orosz kormány csalóka ígéretei által, melly mindig ismételte , hogy ha feltétlenül megadják magokat, Lengyelhonban minden a régi lábra állittatik vissza: hogy nem látván az ország megmentésére lehetőséget — azt el nem fogadom. Generaliesimusunk seregünk maradványaival ekkor a porosz határokon átinditott. Ott inditványozom barátim előtt, hogy Francziaországba vonuljunk régi csatabajtársainkhoz, s a czári fumnestiát ne fogadjuk el. A tisztek nagyobb része mellettem volt. E példa többek által követtetett, és rövid időn 5000-en, részint hadi tisztek, részint jó családok gyermekei, Francziaországban valónk, a közvitézek Ausztria és Poroszország által Lengyelhonbai visszatérésre kényszerittettek. Alig érkezünk Francziahonba, hozzánk csatlakozónak nehány lengyelek , kik az orosz kormány által meg lévén 1092 véve, azon gyalázatos tervök volt, hogy a kivándorlottak közt zavarokat idézzenek elő, s igy kiállhatatlanná s gyűlöltekké tegyenek azon országban, melly nekünk utalmat és segedelmet nyújtott. Az orosz ágensek mint fellelkesült honfiak szerepeltek. Hogy Oroszországnak szolgálhassanak , elkezdék a lengyel emigrátió legtekintélyesebb embereit honárulókká nyilvánítani; bár első pillanatban e rut megtámadás nemhelyeslést idézett is elő, azonban jól ismerték a gyanúsítgatás morális befolyását, s tudták, milly hatást szokott gyakorolni legesztelenebb rágalom is, mi annál inkább előtört, mert legjobb embereink is végre visszavonultak a politicai csatatérről, és az orosz ágenseknek szabad játékot engedtek. És ez volt azon pillanat, mellyben ezen emberek társaságot alakítanak , mellynek titkos czélja a lengyelügy megsemmisitése volt, de melly nyilván a népek boldogságán dolgozni látszatott. Garowski az áruló, ki azóta is volt Oroszországban , volt a társaság alapítója. Ő ezen vétkes társaságot „Lengyel democratiának“ nevezi el. És ezen szent név alatt dolgoztak ők az orosz részére, midőn a tagokat mindenfelé politikai vétségek elkövetésére izgatták. A becsületes és valódi democraták fájlalták, hogy ezen elvetemedett emberek illy tisztelt nevet viseltek. Én ezek közé tartozom , s mivel álarczukat lerántani igyekeztem, gyakorlott gonosztevők ravaszságával rohantak meg engem. Midőn egész életemet honom szabadságának és függetlenségének szent ügyében feláldozom, és azon meggyőződést hordozom magamban, hogy annak elérhetésére szükséges előre dolgozni, főképen pedig egy a külföldön alakítandó szabad csapat által, oda fordítom minden erőmet, hogy egy alkotmányos országban egy lengyel légiót alakítsak, mellyben ifjúságunk mintegy katonai iskolában gyakorlat által képezhesse magát. " Ez időben Belgium szerencséltetett engem azzal, hogy szolgálatot ajánlott. Én engedelmet kértem ott egy lengyel légió felállíthatására. De nem talált részvétre, s egyedül nem akartam oda menni. Portugáliában csakhamar szerencsés kinézések nyíltak számunkra. Don Pedro kikötött Portóban, és az országnak alkotmányos chartát adott; ekkor Don Miguel Lissabonban utálatos zsarnokként uralkodott.—Portóba mentem megkísérleni, valljon nem lehetne-e ott egy lengyel légiót felállítani. Láttam, hogy minden szerencsés körülmények az alkotmányos párt mellett vannak, és hogy az egész ország csekély véráldozattal elfoglalható. S mivel Don Pedrótól igen kedvező feltételek mellett egy lengyel légió felállíthatását megnyertem , visszatértem Francziaországba, s minden fényes ígéretek daczára, mellyek nekem ott maradásom esetére tétettek, siettetem a légió képezését. • Francziaországban siettek a jó tisztek mellém állani nagy tömegben, s az organisátió rövid időn megtörténik, ha a portugáli kormány a szükséges pénzösszeget megküldi. De Don Pedro ez alatt elfoglalván Lissabont, s látván, hogy bennünket nélkülözhet, egyezésünket megtörő. Ezen alkalommal történt, hogy az úgynevezett lengyel ,democrat társulat, azon irányban vezetve, miként már megírtam , az orosz ágensek által, látván ezen rendes katonai combinátió által kezei közül az anyagot, melylyel machinátiót büntetlenül űzheté, kiragadtatni, eget-teldet mozgásba hozott, a légió megalakítását akadályozandó. De midőn látta, hogy ezt akadályozni lehetetlen, engemet árulónak nyilvánított, és sikerült nekie több ifjakat annyira fanatizálni, miszerint egy közülök épen úgy, mint itt Pesten, zsebpisztolyát rám sütő. Ez legnagyobb bizonysága annak, hogy mindkét megtámadás ugyan egy oldalról jött. A nyilvános dolgok iránt elégületlenséggel eltelve, visszahúztam magamat, és Párisban elméleti munkálatokkal foglalkozom, mellyek a lengyel dolgokat érdeklőleg ismeretesek. Visszatérhettem volna Gallicziába rokonaimhoz, kik visszahívtak, és kellemes jólétben élhettem volna köztük, de elébe tettem a száműzetést a vagyonnak, melly kényszerűtélt volna az emigrátiótól, mellyhez csatlakoztam, elszakadni, pedig nézetem szerint csak ez van hivatva, hazánk függetlenségét egykor kivívni. És igy áldoztam föl négyszer életemben saját személyes érdekeimet hazám szabadsága ügyéért, tudniillik. 1) Midőn a lengyel armáda főparancsnokságát 1831-ben magamtól visszautasitom. 2) Midőn 1832-ben Belgiumban ajánlott szolgálatot el nem fogadám. 3) 1833-ban, midőn Portugáliában a nekem személyesen ajánlott szolgálatot otthagyám. 4) Midőn a nevezetes vagyont, mellyet Gallicziában örökölhettem volna, csak azért nem vettem át, mert Ausztria zsarnok uralkodása alatt élni nem akartam. És mit tett e közben a lengyel demokrata társulat ? Miután halálos elleneinknek végtelen szolgálatokat tett volna, az egyenetlenség magvát a lengyel emigránsok közt szétszórva, és a legtekintélyesebb férfiakat, kik az első felkeléskor vezérekül szolgálhattak volna , gyanusitgatván s rágalmazván, Gallicziában véres gyülölséget igyekezett paraszt (Bauer) és birtokos közt előidézni iratai által, a lengyel nemesség általános legyilkolását hirdeté, s azt állító, hogy Lengyelhon jövendője egyedül csak parasztságán alapul. Metternich átlátott e lépéseken; tudta, hogy a lengyel nemességnek, melly Lengyelhonban egyedül táplált hazafias érzelmeket kebelében — megsemmisítése, a habsburgi háznak sokáig biztositandja a szerencsétlen Galliczia uralmát, szívesen nézte a democrata társulat emissáriusainak tetteit, és igy egyesülve készitették elő az 1846-iki szerencsétlen krakkói felkelést, melly általános vérfürdőre szolgáltatott alkalmat, s mellyben a lengyel nemesség esett áldozatul. Ezen időben a roszul kiszámított poseni felkelés is kitört, és roszul ütött ki, s a leghűbb s melegebb hazafiak bebörtönöztettek. K. (Folyt. köv.) Képviselőház ülése nov. 20-án d. e. 10 órakor. A napi jegyzők közül senki sem lévén jelen az ülés kezdetén , Zsemberi Imre teljesíti ezen kötelességet az elnök felhívására, ki javasló, hogy tekintve a jegyzők terhes foglalkozásait s teendőit, célszerű lenne bizonyos fizetést rendelni számukra. A ház ezt nem helyeselve, jobbnak gondoló, hogy a ház tagjai által felváltva teljeeíttessék a jegyzői hivatal. E mellett nyilatkozott Zsemberi képviselő, és azért először is ő hivatott fel a jegyzői működésre. Felolvastatott Batthyány Kázmérnak Eszékről a Vukovár felé tett kirándulásban , Szarvasnál nyert győzelméről jelentése. Tartalma ez : A Dráva-torkolati expeditió sikerülte, Fridrich gőzösnek a nagyszerű hadi szállitmánynyal a Drávából szerencsés szabadulása, a karloviczi comitét hihetőleg igen felboszantotta, minek megboszulása a drávai szabad közlekedés meggátolása, vagy más czélokból is, Vukovárról 2 — 300 serviánt, egy zászlóaljj pétervári határőrt két álgyuval ismét a Dráva torkolatához felrendelt. Ezen ellenség a Dráva torkolatát s az Eszéken alól levő falvakat folyó hó 12-kén s 23-kán megszállotta, sőt annyira ment vakmerőségében, hogy 13-kán éjjel az eszéki alsó városban szállásoló honvéd 36-dik zászlóaljj előőreit is nyugtalanító. Minek következtében , részint az ellenség vakmerőségének fékezése s a vidéknek kedvetlen vendégeitől eltisztitása, részint ujonczainknak harcziassá tétele végett, ellenök egy hadjáratot intéztem. Folyó hó 15-kén kedvező időtől segítve, reggeli 7 órakor Eszék várából kiindultam, az alsó városon keresztül, a Dráva mentén Vukovár Szarvasnak vezető kövezetlen s így feneketlen sáros országúton. A balszárny a Dráva által volt fedezve, ennek szemmeltartására egy század honvéd volt megbízva. — A középette főerőt, az országúton előnyomulva képező 1 század V0Ga magyar sorgyalog, két század Zanini olasz, 5 század 36-ik zászlóalljbeli honvéd s 2 század a baranyai önkénytes mozgó nemzetőrségi zászlóalljból, Rácz és Molnár őrnagyok vezénylete mellett. Mellynek Ténye (helység neve) felé egy nagy kanyarulatot kellett véghezvinni, részint, hogy az ellenséget szemmel tartsa, avagy a vukovári országairól keletkezhető diversióit megakadályozza, részint, hogy azt túlszárnyalva, hátuljában vagy megtámadja, vagy futásában tönkre tegye. Ezt a szárnyat b. Villányi Genie kapitány s Lampi Zanini ezredből, százados vezényleteik alatt képezék: 2 század Zanini, 1 század Sándor ezredbeli sorgyalogok, 1 század baranyai s egy század pécsi önkénytesek.. Detachirozva a működő hadseregtől, figyelmező testületül a Runyadi csapatbeli 1 század s ezzel kapcsolatban 1 század tolnai ujoncz-honvéd, jobbra a jobbszárnytól Csepin felé voltak felállítva, hogy a Valpó, vagy Diakovár felől előnyomulható ellenséget sohakban tartsák. Végül a centrummal volt még egy lovas álgyutelep, 3 háromfontos és egy haubicz álgyu. — Illy csatarendben előnyomultunk. Két, egész harmadfél órai — az út roszasága végetti terhes — előhaladás után, reggel 10 óra előtt az ellenségre találtunk. Az ellenség Szarvas előtt egy, Eszéktől 10 mértföldnyire fekvő falu előtt egy csárdánál, részére igen kedvező állomásban, készen várta seregünket. Az ellenség helyzete következő volt: Közepe az országútnak irányában egy csárdára támaszkodott, az országúton jobbra-balra sövény és árok volt; a csárda előtt az országút felsánczolva, és 2 álgyúval megrakva. Jobbra a Dráva s a Dráva és országút közt a szőllő- dombok. Balra — az ellenség bal szárnyán szőllőkertek, présházak, kukoriczás s ezentúl egy negyed órajárást nyir a sürü pagony- erdő, melly a vukovári országútnt dől; — a centrum háta megett Szarvas falu. Mintegy 10 óra előtt elkezdetett a tüzelés az ellenség előőrei s csatáraink részéről, s az ellenség visszanyomatott mire az álgyuzás kezdődött. Az ellenség első álgyulövései igen jól voltak irányozva nem úgy az utóbbiak; az ellenség részéről mintegy 120 részünkről mintegy 30 álgyulövés váltatott. Az ellenség egyik álgyufa demontiroztatott, s miután látta, hogy tüzünknek sikeresen ellent nem állhat , még jókor a balszárnyát fedező erdőbe vonult, hova egy pár kartács- és haubicz-lövés utána küldetett; mit, az erdő ellen kezdetett az ostrom , hol az ellenség meg állvai sűrü puskalövésekkel fogadta a Zanini olaszokat ujoncz honvédeinket, kik szinte nem maradtak levém adósak, s minden ellenséges tüzet, úgy, mint előbb tárgyúlövéseket, az olasz s magyar szabadság virulót szánt „éljenekkel“ fogadták.