Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-07-15 / 108. szám

méltóztassanak rendelkezni, hogy comitévá alakuljunk. És a hadügyminiszer röviden, amennyiben a dolgot felfedezheti, elő fogja adni a körülményeket; csak arra kérem a házat, hogy ha interpellációt tesz valaki, akkorig, míg a dolgokról felvilágosítva nem lesz, függessze fel ítéletét, a kárhoztató , vagy megrovó kijelentésekkel méltóztassanak felhagyni. (Igaz! helyes! helyes!). — Ennek pedig egyszerű alapos oka az, mert ha a kárhoztató ítéletet utóbb valaki visszavonja is, annak hatását nem fogja megsemmisíthetni, így például a fenforgó esetben fegyvernyugvásokról van szó, mellyek köttettek, és nem egyről, hanem fegyvernyugvásokról. Már, hogy egy fegyvernyugvás köttetett, erről a pénzügyminister, mikor előadását tévé, nyíltan s határozottan szólott, s megemlité, hogy egy fegyvernyugvást a kir. biztos s a commandirozó, mint az ottani hadi parancsnok s tapasztalt katona a magok felelősségére, a körülmények ismerete szerint kötöttek, s az általuk megkötött ezen fegyvernyugvást a ministérium elébe terjesztették. Ez már lefolyt, s ezen idő elmúltával a ministérium megtette a rendelkezést, hogy a hadikormányzat szabályai szerint a kiküldött hadvezér járjon el. Erre nézve tehát adatott felelet a háznak, s úgy hiszem, ez kielégítő volt, mert nagy megnyugvással fogadtatott a pénzügyminiszer ebbeli előterjesztése. Hogy újabb fegyvernyugvás köttetett volna, tudtunkra nincs, s addig is, míg a hadügyminiszer a körülményeket elő fogja adni, kijelenthetem, miként eszében sincs fegyvernyugvást kötni, vagy abba belegyezni.— Egyébiránt, ha akar a ház, mindjárt, mielőtt szabályait megalapitja, rövid tudósítást nyerni ez ügyben , úgy máltóztassanak átalakulni comitéba, s meghatározni, hogy nyíltan, vagy magánúton történjék-e a tudósítás , s ekkor a hadügyminiszert ennek megadására azonnal fel lehet szólítani. (Jól van , helyes!) Bónis L. a napirend mellett szólott; ha a tanácskozások így mennek, az évenkénti országgyűlés haszontalanná lesz; szabályok kellenek tehát minél előbb, hogy a haza veszedelme felett is szabályosan tanácskozhassunk. Bernáth J. Tegna sem azért volt kénytelen olly korán eloszolni a ház, mert dolgozni nem akart, hanem mert a tanácskozás szabályozva nem lévén, némellyek mindenféle indítványokkal állottak elő. Nem azért jöttünk, hogy itt magunk csatázzunk; van felelős ministériumunk, melly bizodalmunkat bírja stb. (Növekedő zaj ) Az elnök megjegyzé , hogy illy zajban tanácskozni lehetetlen, s miután még Zsemberyt, az igazságügyi miniszer ellenében a maga igazolására megemlíti, hogy az interpellációt a hadügyi miniszerhez Patay József képviselő már előbb, teljes szabatossággal megteve, s erre a hadiügyminiszer nem felelt, igen természetes tehát, hogy ő ma az interpellációt, mellynek sikere nem volt, ismételten az elnök a napirendet ajánlotta. Még Jekelfalusy szepesi követ , Barthoss Ede baranyai követ szólaltak fel Zsembery indítványa értelmében ; azután Irinyi J. el kezdi olvasni a rendszabályokat, előrebocsátván , hogy e rendszabályok apró részletekre ki nem terjeszkednek, mellyeket a gyakorlat fog csak kifejteni, és mikben utasításra nekünk, kik a tanácskozási téren nem vagyunk ujonczok , szükségünk nincs. Elvégeztetett ma a rendszabályok I-ső és Il-ik szakasza, mellyek szólanak 20 §-ban a ház ideiglenes alakulásáról és igazolásról s a ház alakulásáról. — A 13-ik §. szerkezete, több módosítás miatt, a jegyző által újra szerkesztetni határoztatott. A III. szakaszt megelőzőleg, melly a tanácskozási rendről szól, Zsembery J. indítványt tett az úgynevezett angol rendszer (helyesebben: régi magyar rendetlenség) mellett, s elvettetni kívánta a szerkezetben foglalt franczia rendszert, miszerint t. i. a ház, a törvényjavaslatok tárgyalására, 9 osztályra oszolnék. A rendszabályok feletti mai szószaporító tanácskozás legjobban bizonyította, mennyire szükségesek a rendszabályok. A szabályok védelmére kimeritőleg szólott Pázmándy I. lelépvén elnöki székéről, mellyet az alelnök Pálfy foglalt el; a miniszerek közül pedig Eötvös és Szemere, Zsemberyt pártolták Percze, Besze, Asztalos P. Nyáry P. Táncsics M. — A tárgy mindkét oldalról tökéletes kifejtetett, de a felirt szónokok a szólástól elállani nem akarván, holnapra halasztatott. S lesz szerencsénk még vagy 15 felirt és talán ugyanannyi azután felirandó Demosthenest hallani. A jámbor szónokszék nem képes visszarettenteni e bátrakat; vitézül felmászik reá, akinek csak két lába van, s a ház zúghat vagy szundikálhat tetszése szerint, ő elmondja a magáét. A beszédek javát közölni fogjuk. Felsőházi ülés július 14-én, d. e. 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után egy pár szó változott a meghívólevelet nem kapott tagok iránt. E tárgyat a tábla nagyon szeretni látszik, mert még minden ülésében rágódott rajta. Utóljára is beleuntak, s az elnök a napirendre, a válaszfeliratra hívá fel a ház figyelmét. Mindenekelőtt azonban a trónbeszédet tartja felolvasandónak, mi meg is történvén, minden sok szó nélkül elhatározák, hogy egy 11 tagból álló bizottmány küldessék ki, melly javaslatot terjeszszen elő; addig pedig a ház függeszsze fű üléseit. A bizottmány tagjai következők : Majláth Antal, Beötki Ödön, Pálfi József, Ráday Gedeon, Pázmándi Dénes, Radvánszki, Lonovics, Andrási Gyula , Wesselényi Miklós s még kettő, kinek nevét nem hallottuk. Az elnök e fáradságos munka után épen már fel akará oszlatni a gyűlést, midőn Wesselényi Miklós fölkel, s mintegy következőleg szól: „Tisztelt felsőtábla! Tudjuk mindnyájan, mikép ide illy idő előtt a haza veszélyben léte miatt jöttünk. Ezt érezve nem hiszem, hogy valaki nyugodt kebellel, örömtelien jött volna, de jött aggodalommal, búval és szorongással. S hogy mégis mindeddig, hogy mindjárt első egybejövetelünkkor nem törtek ki köztünk a hazán segitni akarás hangjai, csak annak tulajdonítom, mert néha a valamelly érzeménynyel nagyon is túlterhelt kebel nem talál szavakat, s tulajdonítom másfelől annak, hogy mindenki szükségtelennek hitte olly valamiről beszélni, mit mindnyájan egyenlőn vallunk. Most azonban, midőn a dolog már annyira szőnyegen van, miként arról említést nem tenni nem lehet, mert ez a bizottmány munkálkodásának is főindulópontja leend, indítványozom, hogy a haza veszélyén a fájdalom érzetét szavakban is kimondjuk és kimutasjuk. Lehet tán mondani, hogy a veszélynek megismerése a védelemről gondoskodást már szükségesen is feltételezi, ugy de a segély megajánlása nem e táblát illeti, ez az alsóház dolga. Hanem a hon iránti érzet kijelentése nemcsak az alsóházé, ez a mienk is, ez közös mindnyájunkkal. Midőn a magyarok bájos nőkirálya kisdedét hozta a nemzet elébe, az alsó- mint felsőház lelkesülve kiáltá: a vitam et sangvinem-t. Hát mi nem volnánk-e unokái ama dicső fajnak ? avagy tán kevesebb lelkesülésre van szükségünk , mint őseinknek, mert kevesebb veszély fenyegeti a hont, mint akkor? Bár u.?y volna! de fájdalommal kell beváltanunk, hogy a veszély most sokkal fenyegetőbb, sokkal csoportosabb mint vala akkor. Bizonyos tehát, hogy most e lelkesedésre még nagyobb szükségünk van, azért a válaszfelirat előtt fejezzük ki a nemzet előtt azt, mikép mi készek vagyunk minden áldozatra, hogy a veszélyt érezzük nem csüggedten, de férfihoz illőleg, ki erejét túl nem becsüli, de a veszélyt a valóságnál kisebbnek tekinteni nem szokta; fejezzük ki, hogy e hont megmentjük vagy vele együtt veszünk, és határozzuk el, hogy ezen érzet kifejezése foglalja el a válaszfelirat kezdetét. Ennyiből áll indítványom, mellyet azzal végzek be, hogy kiáltsuk egy szivvel s lélekkel, hogy e veszélyektől fenyegetett hazát megvédjük, s érte életet és vagyont áldozni készek vagyunk. A ház e beszédre felkelt, és elmondá helyeslését mint illeti, s pár percz múlva a terem üres jön, s a méltóságos főrendek iszonyú tűzzel (azaz szivarozva) eltávozának. A képviselőház jul. 14- ikén tartott ülésében Keller János jegyző felolvasó a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, s Pálfi alelnök, ki ma az elnöki széken ült, bejelentő az újonnan érkezett képviselőket, u. m. Sárosi Ferenczet és Korbuli Bogdánt, Szamosujvárból; Haffer Lajost és Teleki Domonkost Küküllő megyéből; Torma Istvánt és Torma Józsefet belső-Szolnokból. Perczel Miklós képviselő részéről pedig jelentetett, hogy a nemzeti őrseregnél őrnagy lévén, az országgyűlésen meg nem jelenhet. Természetes, hogy tehát mondjon le. Most az elnök kérdezi a házat, hogy miután a tegnapi tárgy folytatására, a napirenden levő rendszabályi kérdésre még több, mint 30 szónok van feljegyezve, akarja-e a ház e tárgyat bevégezni, vagy a jelenlevő hadügyminiszernek a hozzá intézett felhívásra adandó válaszát meghallgatni ? Nyári Pál ez utóbbit sürgető , s miután Klauzál miniszer is helyesli , hogy a hadügyminiszer nyilatkozata előre bocsáttassák, a gyűlés bizottmányi üléssé alakult, s a hallgatóság eltávozott. A zárt bizottmányi ülés déli 1 óráig tartott. Ezután a nyilvános ülés folytattatván , a ház béketűrése perczenkénti fogyatkozásának zúgásban, figyelmetlenségben s felkiáltásokban nyilatkozó jelei közt, — miután sokan a szótól elállani nem akartak , s a dologra mondottak során keserű feleselések is cseréltettek ki, végre, 3 óra felé, felállás általi szavazásra került a bőven kimerített tárgy, s a szerkezet mellett (franczia rendszer, vagyis, osztályonkénti működés elve) igen nagy többség nyilatkozott. A Madarász-pár, Halász Boldizsár, gr. Teleky László, Vlad, Dedinszky stb. ellenében Bethlen János, Kovács Lajos, Berczenczy, Záborszky, Gorovi s Pulszky védelmezték a szerkezetet, kiknek beszédeit közölni fogjuk. Országgyűlési szállások iránt. Miután az országgyűlési tagok megjelenésének törvényes határideje elmúlt, s mindeddig alig 200 s néhány tag kívánt s fogadott el országgyűlési szállást; ezennel fölszólitok minden országgyűlési tagot, hogy a mai naptól számítandó három nap alatt szállás iránt intézkedjék a lovászmesteri irodában; mivel három nap múlva minden összeirt s lefoglalt szállást vissza fogok bocsátani eddigi tulajdonosának , nehogy a státus terhére tovább is üresen álljon, és csupán csak az Erdélyből és alsóvidékekről várt követek számára fogok 50 — 60 szállást fentartani. Egyszersmind tudatom az országgyűlés tagjaival, miként a lovászmesteri irodát áttettem a színház épületébe, s az irodába egyenes feljárás van a szinház-téren levő lépcsőn Fuchs szivar-boltja mellett, de a képviselők házából is oda juthatni a 3 — 9 osztály teremein keresztül. — Pest, jul. 14. 1848. Farkas János m. k., az országgyűlési szállások rendezésével megbizott ministeri tanácsos. 656 *) Ez az igazi corpus delicti. Q. E. D. Hazai mozgalmak: Aldunai hírek, jul. 10-én 1848. Múlt levelemben tudósításom elküldésének napját hibásan tettem fel, nem 6-ik, hanem 7-dikén indítván el. Az érintett levél végén szólottán a verseczi lármaharangok zúgásáról stb. Ez igaz, talpon volt mindenki, katonaság és nemzetőrség. Ezeknek egy része éjfél előtt Vlaikoveczre indult. Jul. 6-án Vlaikoveczről 60 szekér jött Verseczre, hogy a fegyveres erőt Vlaikoveczre vigyék. Üresen kelletett haza térniök. Erre nyomban két helybeli rácz pap szekérre ülvén, a szomszéd végvidéki Ulma nevű helységbe mentek. Nem sokára mintegy 12 — 14 szekeren kurjongatva hoztak rablókat Vlajkoveczre magokkal. — A rablókkal a korcsma előtt összegyűlve levő vlajkoveczi lakosok is összegyűlvén , legelőször is a helységházat vették körül , keresték a jegyzőt , kire azért fentek fogukat, mert némelly emissáriusokat befogatott , s egy lázitó proclamátiót kihirdetetni nem engedett. A jegyzőt mindjárt nem találván, a korcsmáros uradalmi házra ütöttek. A zsidó kocsmárost, mint kémet, halálra kinozták , s valami 4 ezer pftig megrabolták. A Mocsonyi tehát szinte jóhitü uraság lakót hasonlóan kirabolták és feldúlták, köztök legvitézebbek a vlatkovecziek lévén. E közben a helység háza padlásán a jegyzőt is megtalálván, vérig kinozták, s kocsira téve táborukba küldötték, egy vlajkoveczi még útközben is a szerencsétlent hosszú késsel szurkálta. Lerombolták a jegyzői lakot is, s aztán a korcsmába mentek dorbézolni. — A katonaság és nemzeti őrség éjfélájban oda érkezvén, a rablók puskáik kisütése után, szekérre kapva , elillantottak, a vlajkovecziek pedig elszélyedtek. A katonaság reggelre még több erőt kapván, több helybeli rablókat elfogott s Verseczre küldött. A rabló csoport áll, mint a vlajkoveczi korcsmáros mondja, mintegy 5 szerviánusból, 12 határőri lőfegyverrel ellátott katonákból, a többiek vasvillákkal és kaszákkal voltak ellátva. — Fájdalmas , hogy a rablók egy részét a megyebeli oláhok és ráczok teszik. Vukovics k. biztos, Appel vezérőrnagy úrral ma Temesvárra visszautaztak. — Jul. 8. és 9-én az önkéntes és kötelezett nemzetőrök gyülekeztek, egy része kiment a gyanús falvakba, — többeket Vlatkoveczen elfogott, két ellenszegülőt főbe lőtt. Érkezett 4 árgya is. Mindenki vagy megütközi minél hamarébb , azután aratni menni. Elégületlen mindenki , hogy a rablók kényük szerint rabolhatnak , és a mi fegyveres erőnknek a határon túl menni nem szabad a rablókat saját fészkükben megtámadni. — Szemere belügyminiszer a verseczi követséget el nem vállalhatván, megválasztatását egy érzékeny hangon irt levelében szépen megköszöné. A háborgós idő miatt uj választás még nem történhetett. — A verseczi ráczok is akarnak nemzetőrséget állitani, azonban nekik a megyei hatóság részéről több feltételek tétettek. — Sz. Legújabb. Aldunai legújabb tudósításaink szerint a harcz megkezdetett, s a zendülők Alibunarinál a mieink által, Blombert ezredes vezérlete alatt, megverettek. A lázadók közül elesett 50 - 60; foglyul esett 20 on felül; közöttök Stanimirovics, a főnökök egyike ; több zászlók és álgyuk foglaltattak el a mieink által; s az elfoglalt zászlók közt volt egy csalfa zászló is, melly egy rugó által, ha akarta császári, ha akarta szerb zászló lett. Jellemző zászlója a szerb lázadásnak.) A mieink közül három halott s tán hat sebesült. Itt a mieink eddig mind csak készültek , most lecsapnak, és szét fogják zúzni a lázadást. — jul. 14-ikén már egész hadjárásunk működésnek indul. Horvátországból. Angoriczai kath. lelkész még mindig zárva tartatik. Haulik püspök , kinek a turopolyaiak kedves lelkészük szabadon bocsátásáért csaknem térdre esve könyörögtek, azon választ adá nekiek, hogy ez nem áll hatalmában. Jellachich tette őt fogolylyá, s csak egyedül ő bocsáthatja szabadon. Nem sokára a többi nem illr szellemű cath. lelkészek is az ő sorsára jutandanak , — már a sor a vellshereczi cath. lelkészre rá is került. Sok lelkipásztorok az üldözés elől parasztok kunyhóiban keresnek menedéket, pillézékbe és földalatti barlangokba rejtőzve. Ellenben a rácz pópák Zágrábban a legnagyobb kitüntetésben részesülnek. Az ilir szellemű cath. lelkészek is bármit büntetlenül követhetnek el. Példa erre V. kanonok, ki ellen 1845 ben panasz emeltetett, hogy kocsiját agyonütötte, s még most is az egyházi tanácsban a legfőbb szerepet viszi, így L. lelkész, ki gazdaszszonyától, saját magzatát az árnyékszékbe vetette — panasz, vizsgálat s species factt megtalálása után is — még mindig lelkészeskedik. B. lelkész pedig világos nappal lőtt meg egy parasztot, hogy szénáját a rétről parancsára a csűrbe be nem hordotta — s ez is büntetlen maradt, mert illr. Számanélküli illyes példákat lehetne Horvátországból felhordani. — P. Z. — Zágráb, az itteni újság, Bécsből és P. S. aláírással következő levelet közöl: Noha a panszlavistkus mozgalmaktól egyáltalában idegenek vagyunk, mindazáltal nem titkolhatjuk el mi, a bécsi őrség tisztikara érzelmeit, sőt biztosan állíthatjuk az egész hadseregéét, néhány szavakban önnel közleni. — Győződjék meg ön, hogy ha történetesen arra kerülne, hogy a horvátok méltányos igényei ellen kellene harczolnunk, mi fegyverünket ez esetben egyáltalán fogva ellenek használni nem fogjuk, sem azt tűrni nem fogjuk, hogy alárendelteink a magokét használják. Mi nem fogunk harczolni egy nemzet ellen, mellynek gyermekei őseinkkel, a császár-és hazáérti minden háborúkban vetélkedve harczoltak, és kik velünk most Olaszhonban vérzenek. Vegye ön ezt úgy, mint őszinte kifejezését több magyar, német és lengyel gránátos és tüzértisztek érzelmeinek. — H. M. Vásárhely. Julius 9-én tartatott a megye bizottmányi ülése Vásárhelyen. Legfőbb tárgya Torontálmegye segélyre fölhívó levele volt. A segélyt megyénk megadja, s csak a számra tolt véleménykülönbség; némellyek az egész nép elmenetelét akarák, mások az egész őrseregét, mások ismét a ministérium által meghatárzott 2000-et, végre is az összes megyebeli nemzetőrség menete lett végzésül kimondva. S most minden peresben várjuk a parancsot az indulásra. S ha ez késkednék, julius 16-án indulandunk, mintegy 6000-en. Elmenetünkről, mint szintén későbbi környülállásunkról alkalmasint a táborból tudósitandom önt. — Őrnagyunk Kirechner Károly megérkezett. — Zomba (Tolna megyében). Lapjaink ez évi 94. számában a Szegszárdróli tudósításban az állván, hogy a zombai németek a nemzetőrségtől nagyon vonakodnak , s e végett a papot és jegyzőt elkergették, ezen tudósítást illető *)