Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-09 / 182. szám
Hétfő Mi jelenik e' lap minden nap, hétfőt kivéve. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással borit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiadóhivatalból elhordva fi ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtéudvarban 515. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyebütt mint Octoberg. 1848. den k. postahivatalllál. — Az ausztr. birodalomba 's egyéb külf. tartományokba küldetni kívánt péld. iránt a' megrendelés csak a' bécsi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4-szer hasábozott apró betűjü serért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős határu sőrért pedig 10 pengő kr számittatik. Pest, oct. 8-kán. Az események rendkívüli fontossága miatt ma rendkivülileg is megjelenik lapunk. Ott fogjuk föl a történet fonalát, hol tegnapi lapunkban végeztük. A tegnap 5 órára határozott gyűlés esti 9 órakor tartatott meg. Mit tegnap délelőtt még senki sem akart hinni, megtörtént. Az érintettük országos szabad rablási oklevél , melly Jelachichot ez ország korlátlan urává tette volna, csakugyan megérkezett. Megküldé azt az alsóház elnökének bizonyos Pécsei de Pécse nevű úriember, mint mondják a királyi testőrsereg alkapitánya, ki magát az elnökhöz irt levelében „tábornagy és ministerelnek“-nek írja alá. Kivánja, hogy az őt ministerelnökké nevező okirattal, az említett szabad rablási leirat közöltessék a felsőházzal is. Inti egyszersmind az elnököt, hogy a képviselőházat feloszlató parancsoknak sikert szerezni es ne mulassza. Az iratok , a ház és karzatok jóizű kaczagása között, ismét felolvastattak. Ki is nem kaczagott volna az udvari cselszövők nyomorúságán ? Annyi gazság , és olly parányi ész. Egy rablóra akarni bízni az ország legdrágább kincseit; olly kezekre, mellyek mielőtt a magyar korona után nyujtatnak, kifosztották a szegény föld népét! Lehet- e gyönyörűbb paródiája egy fejedelemnek, "mint illyen teljes hatalmú királyi biztos, sobrinak egy újabb diszkiadása , ki csak abban különbözik amartól, hogy sobri ütközetben több bátorsággal, a kevesebb ügyességgel birt a legfőbb rangú hölgyek közül? Illy jelenetre csak egy Bellaflor marquis mondhatná ostoba udvariasságból : „nem, ő felségét nem kaczagom ki.“ — Ellenben arczukon látszott a Vilmos huszárok derék tisztjeinek, kik az ülésben megjelentek, a megverés azon kalandor nevének említésénél, ki egy rablócsorda élén jön országot hódítani, s a hadtudományból nem ért egyebet, a retirálás mesterségénél, ha ugyan retirálásnak lehet mondani a gyalázatos szökést, midőn valaki az általa kért fegyverszünetet megszegi, és seregének felét elhullatva siet tüskén bokron keresztül, hogy haszontalan bőrét megmenthesse. Silly nyomoru ficzkót akartak főparancsnokává tenni az összes magyar hadseregnek. Képzelhető-e nagyobb meggyalázása a katonai becsületnek, keserűbb bealázása a lovagais szellemnek, melly egy hadseregben nélkülözhetően kellik ? De minek az okoskodás, hol az események olly nagyszerűen hirdetik a tanúságot ? Legyünk csupán történetírók. A tegnap esti ülésben a Pécsei-féle iratok után felolvasá Kossuth a délelőtti végzést, mellynek szerkesztésével ő bízatott meg. Ennek tartalma következő: A képviselőháznak 1848 ik évi october 7-ik napján reggel tartott ülésében hozott határozata. A képviselőház elnöke előterjeszté: miként b. Hrabovszky magyarországi főhadi parancsnok, egy levelet küldött be, mellyet hozzá b. Jellachich a Magyarországba beütött s az ausztriai hadsereg részéről hozzá csatlakozott pártütés vezére intézett, egyszersmind jelenté, hogy a nevezett pártütő vezérnek a magyar koronához tartozó főhadi parancsnokságokhoz s a felségsértő Patacsics József volt metropolitához a rabló szerb csoportok egyik főizgatójához intézett több rendbeli hasontartalmú levelet fogattak el. — figyelmeztető a képviselőházat azon nyomtatott csatolmányra, melly állítólagosan Ferdinánd király aláírása alatt s magát ministerelnöknek nevező Pécsey Ádám ellenjegyzése mellett Lehönbrunnban f. hó 3-án kelt, s mellynek tartalma következő: ,,Mi első Ferdinánd isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Horvát-, Tót- és Dalmátországoknak e néven V-ik királya, Erdélynek nagy fejedelme sat. Magyar-, Erdélyországnak s ahhoz kapcsolt országok zászlósainak, egyházi s világi főméltóságainak, nagyainak és képviselőinek , kik az általunk szabad királyi Pest városunkba összehívott országgyűlésen egybegyűlve vannak , üdvöt és kegyelmünket! Mély fájdalommal és megütközéssel tapasztalván, hogy a képviselőház Kossuth Lajos és társai által nagy törvénytelenségekre magát rávenni hagyta, sőt több törvénytelen végzéseit, királyi akaratunk ellenére, végrehajtotta, és közelebbről béke helyreállítására általunk kiküldött királyi biztosunk, gróf Lamberg Ferencz tábornagyunk ellen , mielőtt ez a törvényes formában kiadott megbizó levelünket előmutathatta volna , i. e. september 27-én egy végzést hozott légyen, mellynek folytán a nevezett királyi biztosunk egy a dühösségre felhevült vad csoport által az utczán vakmerőleg megtámadtatott és irtózatosan meg is öletett. Mi ezen körülmények közt azon királyi kötelességünknél fogva, mellyel az ország biztossága és törvényei megőrzésére köteleztetünk, ezennel rendelünk és végrehajtásul parancsolunk: 1. Az országgyűlést ezennel eloszlatjuk, úgy hogy a jelen legkegyelmesebb leiratunk közhírré tétele után üléseit azonnal berekeszteni köteles. 2. A jelen országgyűlés és a képviselőháznak általunk nem szentesített mindennemű végzéseit és rendeleteit törvényteleneknek és semmit érőknek nyilatkoztatjuk. 3. Horvát- Tót és Dalmátországok bánja, báró Jellachich József tábornagyunk főparancsnoksága alá rendeltetnek minden Magyar és az ahoz kapcsolt országokban, úgy nem különben Erdély országban levő hadiseregek és akár milly nemű felfegyverkezett csapatok, akár azok nemzeti őrök, akár enykéntesek legyenek. 4. Addig, míg a felforgatott rend és béke Magyarországon helyre nem álland, az ország a hadi törvények alá rendeltetik és ennek folytán az illető hatóságok mindenemit megyei, városi, vagy kerületi gyűlések tartásától ideiglenesen eltiltatnak. 5. Horvát-, Tót-és Dalmátországok bánja, báró Jellachich József, mint királyi felségünk teljhatalmú biztosa küldetik ki, adván neki teljhatalmat és hatóságot, hogy a végrehajtó hatalom körében azon hatóságot gyakorolhassa, mellyel e rendkívüli körülményekben mint királyi felségünk képviselője fel van ruházva. Melly királyi legfelsőbb hatalmazásunk következtében mind azt, a mit Horvátországunk bánja rendelend, intézend, végzend és parancsoland, legfelsőbb királyi hatalmunk szerint rendednek intézettnek, végzettnek és parancsoknak nyilatkoztatj va, Magyar és Erdélyországnak s a hozzá kapcsolt orszá- gok minden egyházi, polgári és katonai hatóságainak, tisztviselőinek, méltóságainak s minden rendű és rangú lakosainak legkegyelmesebben rendeljük és parancsoljuk, hogy báró Jellachich József, mint királyi felségünk teljhatalmú biztosa által aláirt parancsai iránt mindenekben szintolly hódoló és engedelmesek legyetek, mint a mikép legfelsőbb királyi felségünk iránt lenni tartoztok és tartoznak. G. J.lesen pedig királyi biztosunk , meghagyásunk nyomán, arra ügyelni fog, hogy gróf Lamberg Ferencz királyi biztosunk megtámadói és gyilkosai, általában ezen a felségi és emberi jogokat lábaival tapozó ocemani bűnnek indítói és részesei ellen a törvények teljes szigorúsága alkalmaztasson. 7. A polgári közigazgatás egyéb folyó tárgyai ideiglen az illető Ministériumok tisztviselői által a törvények szerint vezettetni fognak. Mikép ennek folytán a közbirodalom közös érdekei biztosításának és igazgatásának egysége maradólag helyreállítandó , minden nemzetiségek egyenlő feljogosítása szakadatlanul biztosítandó, s ennek alapján a koronánk alatt egyesült országok és nemzetek közös visszonyai elrendelendők legyenek ; mind ezek , minden részek képviselői hozzájárultával, tanácskozás alá vétetni és törvényes utón elhatároztatni fognak. Kelt Schrönbrunnban, october 3. 1848. Ferdinánd m. k. Récsey Ádám m. k. min. emn. Magyar s vele egyesült Erdély országunk s az ahhoz kapcsolt országok zászlósainak , egyházi s világi főméltóságainak , nagyainak , és képviselőinek , kik az általunk szabad királyi Pest városunkban összehivott országgyűlésén egybegyülve vannak.“ Az elnök értesité a képviselőházat mikint Jellachichnak említett levelei ezen csatolmány tartalmának sikeresitésére s mindennemű fegyveres népeknek a nevezett pártütő Jellachich József rendelkezése alábocsátására vannak intézve. Melly csatolmánynak felolvasásából a nemzet képviselői tapasztalván miként a pártütő Jellachich a király nevének saját szentségtelen czéljaira használata mellett olly lépések végrehajtásának megkisértésére vetemedett, mellyek Magyarország s a hozzá kapcsolt országok törvényes függetlenségénekelforgatását, a királyi esküvel szentesített alkotmány eltörlését, s hazánknek 14 királyi eskü ellenére az ausztriai birodalomba beleolvasztását és ezzel Magyarországnak az önálló országok sorából kitöröltetését foglalnák magukban. Ámbár ugyan a legközelebbi időkben sokszorosan tapasztalák a nemzet képviselői, miként hazánknak a királyt környező ellenségei, a beteg királynak nevével, isten és ember igazságának s minden jognak, törvénynek s a királyi eskü szentségének lábbal tiporására szentségtelenül visszaélnek. Mindazonáltal a felolvasott nyomtatványban foglalt merények olly égrekiáltó jog- és törvénysértést foglalnak magukban, hogy annak a király által történt valóságos aláírását még a közelmúltaknak szomorú tapasztalásai után sem hihetnék el. Nem hihetik pedig annyival inkább, mivel ha az valósággal a királytól eredett volna, lehetetlen, hogy előbb az országgyűlésnek meg ne küldeték vala, mielőtt a pártütés vezére annak végrehajtására s hazánk fegyveres seregeinek az alkotmányra letett esküjöktől elcsábítására tettleges lépéseket tenni felhatalmaztatnék. De nem hihetik még azért sem , mert bármennyire beteggé s önmagával tehetetlenné lett legyen is a király, még sem hihetik, hogy ő fölsége öntudatos eszméletétől annyira megfosztva legyen , miszerint keze az igazságos isten ítéletétől vissza ne rettenjen egy olly iromány aláírásánál , mellyel ha Magyarországa népeinek nemzeti és alkotmányos létére ép azon rablónak s pártütőnek zsákmányul dobatnék oda irgalmatlanul, ki minden jognak, minden törvénynek s magának a királyi tekintélynek is lábbal tapadása mellett fegyveres kézzel támadta meg az országot, öldökli, pusztítja, rabló módon zsarolja a magyar népet, s kit ő fölsége a törvényes formákban ministeri ellenjegyzés mellett maga is pártütőnek nyilatkoztatott, s ki azóta pártütési bűneit az országba lett fegyveres beütésével csak sokszorosan növelte. És nem hihetik azért is mert lehetetlen feltenniök, hogy a király maga bármennyire beteg s önmagával tehetetlen legyen is nevét adhassa oda eszközül, kiirtására minden kegyeletnek és ragaszkodásnak, mellyel a magyar nép tömérdek szenvedései daczára iránta viseltetett — de mellynek lehetetlen gyökerestől ki nem szavattatni a nép szivéből, ha látandja, miként: a hű magyar nemzet feletti királyi hatalmát egy rablóra ruházza, ki az országot fegyveres erősen megtámadá, s azt az alkotmány felforgatásának szentségtelen munkájával bizza megköszönetül azért hogy a magyar nemzet az austriai házát három szász esztendő előtt a magyar koronával szabad akaratból megajándékozza, s 300 esztendő alatt sokszor ingadozott trónusát a nemzet vérével tartotta meg. És végre el nem hihetik még azért is, mert lehetetlen feltenniök, hogy akadhasson magyar, ki egy illy égre kiáltó rendeletet, melly ha végre hajtatnék, nemzetünket az élő nemzetek sorából kitörülné, anyagyilkos kézzel törvénytelenül ellenjegyezni merészelné. Ugyan azért a nemzet képviselői a király iánti tiszteletnek adják akkor jelét, midőn a felhívott irományt kohottnak s hamisnak nyilatkoztatják s abban nem látnak egyebet mint egy alávaló cselt, mellyel a pártütő Jellachich vitéz hadseregeinknek igazságos boszujától megmenekedni törekszik, mit a nevezett pártütőről annál inkább feltehetni vélnek a nemzet képviselői; mivel egy olly emberről, ki az őtet eltiporható vitéz seregeinknél a győzelem perezében fegyverszünetért könyörög s azt olly feltétel alatt nyeri meg, hogy a fegyverszünet perezébeni állomását mind a két tábor megtartsa, ő mégis miután a törvényt s hazánkat védelmező vitéz hadseregeink nagylelkűségétől a fegyverszünetet megnyeré , annak ideje alatt egész táborával gyáván és becstelenül megszökött , hogy hazának pusztítását még egy ideig tovább űzhesse s a magyar nemzet megsemmisítésére összeesküdött bécsi Camarillától reményű segítséget magához vonhassa, egy illy emberről tehát hogy bűnének érdemlett büntetését kikerülhesse a legbecstelenebb csel is alaposan feltehető. Azon nem várt esetre mindazonáltal ha a felhívott rendelet csakugyan valóságosnak bizonyosodnék, s eredetében az országgyűlésre is megküldetnék , a nemzet képviselői tekintetbe vévén : 1ör mikint a múlt országgyűlésnek királyi esküvel szentesített IH-ik. ez. a 3-ik §-ban világosan azt rendelné , hogy a királynak bármelly rendelete, parancsolata, határozata s kinevezése csak úgy érvényes ha a Budapesten székelő ministerek egyike által is aláiratok, s igy magának egy uj ministerelnöknek kinevezése is csak hasonló aláírás mellett lehet érvényes, Récsey Ádám pedig nem Budapesten székelő minister, s ministerségéről az országgyűlés általában semmit sem tud, következésképen a felhivott rendelet minden esetre érvénytelen. Tekintetbe vévén 2- et hogy ugyancsak a múlt országgyűlésen alkotott IV-ik t. ez. 6-ik §-nak világos tartalma szerint az országgyűlés az utolsó évről a számadás és következő költségvetés iránti határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik sem az országgyűlés fel nem oszlattathatik; s mivel ezen határozatok még meg nem hozattak, az országgyülést ő felsége még rendes ministeri ellenjegyzés mellett sem oszlathatja el. És tekintetbe vévén 3- ot. Hogy az országot az ellenségnek kezébe martalékul adni, az alkotmányt s minden alkotmányos biztosítékokat eltörülni s az országot olly hadi törvények alá rendelni , mellyek szerint a senkit meg nem támadott s csak magát , a törvényt és az ország lételét kötelessége szerint védelmező minden tagjainak élete halála a fegyveres ellenség pártütő vezérének kezébe tétessék, a királynak joga semmi esetben nem lehet. Ez tekintetbe vévem 4- et. Hogy Magyarországnak saját törvényei szerint kormányzatát eltörülni, azt ő felsége többi tartományainak birodalmába beleolvasztani s hazánk törvényhozó hatalmát más idegen nemzetek képviselőiből is alakítandó valamelly testületre ruházni, a király koronázási esküjével s úgy az 1790: 10-ik mint a múlt országgyűlésen alkotott sarkalatos törvényekkel merőben ellenkezik . Mindezeknél fogva a nemzet képviselői a nemzet halálát szentségtelen kezekkel alá nem írhatván, a felhivott állitólagos rendeletet, mind belső tartalmára mind alakjára s külső formájára nézve törvénytelennek, érvénytelennek, és semmit érőnek nyilatkoztatják, törvényhozói kötelességeknek a törvény értelmében folytatását elhatá-