Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-10-18 / 190. szám

Szerda Utgyab­aik t hp minden nap, hétfőt kivéve. Feléri előfizető* a­ két fővárosban házhozhoz­­d Úttal borit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiadóhi­­▼italbél elhordva 6 ft, postán borítékban he­tenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­ten, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 535. u. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min­ 1­90. HÍRLAP October 18.1848. den k. postahivatal&il . Az ausztr. lomák - lomba ’s egyéb kült. tartományokba küldetni kivánt péld. iránt a’ megrendelői csak a’ bé­­csi cs. főposta - hivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, '$ egy A-tzer hasábesett apró betüjl serért, vagy enek helyéért & pengő kr, a* kettje ha­sába serért pedig 10 pengi ke siiaaittetik. Hivatalos rovat. A vall. és közokt. ministérium részéről tudtuladatik: .• h°gy 1) az egyetem és József-ipartanoda megnyitása határos­lt­­atlan ideig elhalasztatik. 2) A megnyitás ideje majdan egy hónappal előbb közhírré tétetendő. Az Egyetemet illetőleg különösen még rendeltetik a­ hogy nov. 1-től fogva a sebészi kórodén nyilvános sebész-műtéti előadások és a tábori sebé­szet köréhez tartozó gyakorlatok fognak tartatni kisebb tan­folyamokban. b) Az állatgyógyintézetben , tábori kovácsok részére nov. 1-től külön oktatás rendeztetik. c) A bölcsészeti karnál rövidebb tanfolyamokban , a magokat hadi szolgálatra képezni akarók számára , a tiszta mennyiségtan , a gép- és természettan, vegyészet, tüzérség, tábori erősítés, árkászat és hidászat, végre az elemi tactica taníttatni fog. d) Ezen tanok előadói újabb rendelet által fognak közhirré tétetni. e) A tanulók rendes bizonyítványokat fognak nyerni, s azok által alkalmazásra képesittetnek.­­ Ugyancsak a v. és kv. ministérium részéről az acadé­­miákra és felsőbb tanodákra nézve rendeltetik, hogy azokban is a tanitás nov. 1-től elhalasztatik , és a selmecu bányászati és erdészeti académiát kivéve, bizonytalan ideig fölfüggeszte­tik. A többi académiákra és felsőbb tanodákra nézve a meg­nyitási idő szinte előre egy hónappal tudatni fog.­­ Ugyancsak a v. és ko. ministérium részéről, a közép­­tanodákra és elemi iskolákra nézve rendelhetik, hogy azokban a tanítás nov. 1-jén megkezdessék és folytattassék ; továbbá, hogy a hadaknál levő tanítók , fizetéseik levonása nélkül pó­toltassanak. Kivételt csak a hadjáratoknak kitételve levő ezen osztálybeli tanintézetek szenvednek, mikről az illető tanigaz­gatóságok ezen rendelet kihirdetésétől számítva 7 nap alatt jelentést tenni kötelesek. Végre ezen rendelet végrehajtása a tankerületi igazgatókra s illetőleg iskolai kormányokra és ta­­nácsokra bizatik.­­ Ugyancsak a v. és kv. ministérium rendeli 1) hogy a középtanodák rendezése határozatlan ideig elhalasztatik. 2) A f. évi cet. 20 ra hirdetett tanszéki pályázat fölfüggeszte­tik. 3) A pályázatra jelentkezők beadott irományai a háború lecsillapodtáig bentartoznak. 4) Kiknek azonban egy vagy az összes beadott iratokra addig is szükségök lenne , azokat a ministeri iroda főnökétől átvehetik. — A v. és kv. ministérium által a n.­váradi académiában a magyar nyelv és irodalomnak Vass Tóbiás halála által meg­ürült tanszékére Soltész Dániel, eddig szegedi képezdei tanár, helyettes tanárkép kineveztetett. — A v. és ko. ministérium által, a miskolczi tanítóképző intézetnél megürült egyik tanszékre G­r­i­m­m József hely. tanári minőségben , úgy szinte a szegedi tanítóképző intézet­nél megürült egyik tanszékre L­u­b­i­c­h Ágoston, ugyan­csak hely­­tanári minőségben kineveztettek. — Az országos honvédelmi bizottmány az ország vitéz harcosai iránt, a nemzet hálás elismerését mindenkép tanú­sítani óhajtván , miután sem a személyes érdem, sem az elő-­­ léptetési alkalom minden sorezredtől még nem jutott tu­domására , hogy ennélfogva az érdem jutalmazatlanul ne maradjon , ezennel meghagyja minden táborvezéreknek, minden hadi parancsnokságoknak , hogy a magyar sor­­ezredek tisztikarának mibenlétéről a legsietősben körülményes jelentéseiket adják be. Kijelenti egyszersmind a bizottmány, hogy kedvesen veend minden figyelmeztetést, melly a vitéz magyar ezredeknél szerény ismeretlenségben rejtező érdemet s tehetséget napfényre hozza stb. — Ugyancsak a honvédelmi bizottmány, Csányi László kormánybiztos jelentése folytán, az országban levő kormány­­biztosoknak meghagyja, hogy a hadseregben levő különböző rendes katonai testületek egyenlő fizetése és ennek következ­tében a f. hó 1-es napjától elmaradt öszvegek kipótolása iránt a kellő intézkedéseket elrendeljék.­­ A hadügyminiszer mind­azokat, kik a hadbírói gya­korlatra kívánnak lépni, felhívja, hogy okmányolt folyamod­ványaikat siessenek a hadügyministériumnál annyival inkább benyújtani, minthogy a felveendők száma 50-re szoríttatik. Kellékek: A magyar és német nyelv tudása, jó sikerrel vég­zett honi törvénytudományok, nőtlen állapot, jó egészség, fedhetlen erkölcsiség és végre kötelezettség, magát jövendő­­ alkalmazásig táplálni.­­ A keresk. ministérium közzéteszi, hogy a budapest­­pozsonyi postavonalon , az ellenség eltávozta következtében, a közlekedés szabaddá válván, a posták Budapesttől Pozso­­nyig ismét a rendes postauton szállíttatnak. — A soborsini ellenőrködő mázsamesteri hivatalra—Schild Antal karánsebesi Romáz­álé neveztetett ki. A rózsahegyi só­hivatalnál megürült ellenőrködő mázsamesteri állomásra Egersperg József rózsahegyi felügyelőségi írnák ne­veztetett ki. Jellachich közzétett levelezései után csakhamar a Po­zsonyban kézhez került iratok láttak világot. October 12-kén pedig Tausenau nyomatta ki, a bécsi hadministérium épületének megrohanásakor az aula bi­zottmányához jutott levelezések közül az érdekesebbeket. Ezen utóbbiakból is csak az világlik ki, mit régibb adatok már eléggé tisztába hoztak, hogy t. i. egy nagy reactionális összeesküvés — melly leginkább a katonaság közt volt elterjedve, s Latour gróf által vezetteték, s czélul tűzte ki előbb Magyarország szabadságát semmivé tenni, aztán az örökös tartományokat elnyomni, s egy ka­tonai despotismus rabigája alá vetni. A főtörekvésre nézve tehát a bécsi levelekben semmi itj nem foglaltatik. De annál több érdekes részlet van bennök. Jelesen kitűnnek azon ravasz működések, mellyek utján az osztrák ministérium a komáromi várat kezére igyekezett keríteni, s napvilágra derül a Vilmos zászló­­aljj­elé­­s hátra­ költöztetésének eddig is gyanított oka. Nincs miért említeni, miként a szerencsés siker, mellyel Komárom a nemzet számára biztosittaték, Jella­chich merényének meghiúsulására legnagyobb mértékben folyt be. Ha a rabló bán , midőn a fegyverszünet föltételeit megszegve, Győrbe vonult, Komárom által támogattat­­hatott volna , Magyarország, vagy legalább Budapest könnyen kerülhetett vala a camanlla kérszolgáinak ha­talmába. A gondviselés kegye és igazgató választmányunk ügyessége megszabadította hazánkat e csapástól, mellynek következményeit csak most, midőn a vihar már elvonult, méltányolhatjuk egész nagyságában. Különös köszönetet érdemelnek Komárom megye és városa derék elöljárói, kiknek hatályos föllépése gátolta meg — mint maga a Vilmos-ezred tulajdonosa írja — a várnak az osztrák ministériumhoz szító katonasággal­ megrakását. Az olasz viszonyokat illetőleg, felette jellemző Pro­­kesch görögországi követ levele. „Én Palmerston lordot — így szól az osztrák diplo­mata az osztrák hadügyminiszerhez — évek óta leghatá­­rozottabb ellenségünknek tekintem, és az Angliában­ bi­zodalmát , míg ezen ember vezérli a politikát, páratlan anachronismusnak hiszem. Ki e férfiúnak hatását s az eszközöket, mikkel munkált, úgy ismeri mint én , annak csak jajveszékleni lehet, ha olly kéznek engedtetik meg a mi viszonyainkba keveredni. Midőn azon gyalázaton megyünk át, mellyhez hason­lóra sem Anglia­ sem Francziaország ki nem tette volna magát, hogy t. i. ezek vegyüljenek az olasz ügyekbe, s e beléelegyedésre magokat jogosítottaknak képzeljék, ámbár mi egyebet nem tevénk, mint az öntelt, orgyilkos s országunkat pusztító szárd királyt, abból is­mét kihajtottuk... — midőn, ismétlem, mi e gyalázatnak vagyunk kitéve, még csak Németországban s János fő­­herczegben van reményem. Ha Németország ezen, nem csupán osztrák, de német kérdésben is, határozottan fogna nyilatkozni, akkor az egész gőgös intervenció tönkre jutna, sőt.“ E levélből világos a fekete-sárga pártnak mély gyű­lölete a szabadelvű Palmerston és Francziaország iránt. Látszik a boszankodás, mellyel az intermediátiót Ausztria elfogadta. Midőn valaki ellenségének tekinti s titkon gyűlöli azokat, kikre bizonyos ügyének elrendezését bízta, — ekkor a rendezésben előhaladni nem lehet, kétséget alig szenved. Sőt az elrendezés iránti komoly szándékot sem lehet elhinni. Innen magyarázható, miként a fegyverszünet idejé­nek meg kellett hosszabbíttatni, s mégis a reactionárius osztrák ministérium, csak annyira sem vitte az olasz kér­dést, hogy Anglia­ és Francziaország az intermediáció alapja iránt tisztában legyenek. „ Mi lehetett e halogatásnak oka ? Latour és a camarilla remélették, miként a fegyver­­szünetek ideje alatt, Magyarország s aztán Bécs elnyo­­mattathatik. S ekkor mi történt volna? Radeczky ármádiája, a leigázott Magyarországból s az absolutismus vas karja által sújtott osztrák örökös tar­tományokból nagy szaporítást nyervén, a camarillának sikerülendett vala az intermediátiót félbeszakítani, s Lom­bardia egybetiprására teljes erélylyel föllépni, annyival is inkább, mert a bekövetkezhetett franczia invázió esetére, már előre biztosítva volt Oroszország segítségéről, így függőttek össze a dolgok. Ennyi reményt oszlatott szét Jellachich megveretése , Latour gróf halála. Ki gondolta volna , hogy két somogyi kanász s egy szerencsétlenül választott kályhalyuk a világ eseményekre ekkora hatást gyakoroljanak ? Nem rejlik-e ebben a sors mély satyrája, melly sokkal csipősebb, sokkal több éllel bir, mint Jean Paultól kezdve a világ minden humoristáinak gúnyai. Nem hivatalos rész. Pest, oct. 17-kén. Az elfogott és lefoglalt leveleknek nagy bőségében agyunk. Maholnap a történetírók a Latour-czimboraság cseleit ily körülményesen adhatják elő, mint a régensség és IV-ik Lajos alatti depravátiót. A Tausenau által közzétett bécsi levelekre még vis­­­­­szatérünk. —m.— Bécs, oct. 15-ben. Mint látom, a dolgok naponként uj meg új alakokat vesznek fel, s a mi tegnap vakmerény, ma igen okszerű tetté válhatik. Általában most nincs az okos combinátiónak ideje, az események sebes rohama úgy hozza magával, hogy mi első tekintetre őrjöngésnek látszik, a dolgok fordulata által igazoltassák. A dolgok vezérletét átvette a végzés, s úgy látszik, az emberi ész­e számító tehetség csak ronthat. E korhoz fanatismus és túlzott fatalismus kell. Jellachich a bécsi parlamenthez futárt küldött, kérve azt, hogy a magyarok a támadástól tiltassanak el, ígér­ve elmenetelét, és seregei számára libera migrátiót kí­vánt. Mint mondják, seregeit nem annyira a magyar sereg­nek váratlan fogadása Sukorónál, mint inkább az útjá­ban kisérő népfölkelés rémítette el. S mióta látja, hogy Ausztriában és Bécs körül hasonló mulatság készül szá­mára, sőt, hogy ez borzasztón kezd terjedni, szeretne jó móddal kimenekülni a kelepczéből. Lehetetlen is el nem szomorodni, ha az ember azon szerencsétlen eszközökre gondol, kiket e nyomor a kalan­dor halálbüntetés fenyegetéseivel családaiktól kierőszakolt e gyalázatos hadjáratra. Magyarországban, Ausztriában, Stájerben a népfelkelés áradozó tenger gyanánt veszi kö­rül, és elborítja, bármerre forduljanak, nem csoda, ha — mint halljuk — a hadifogságba jutottak boldogoknak ér­zik magukat. A hohe Versammlung Jellachich kérelmére erélyes választ adott. Hála istennek, valahára megszenteté, ha bizonyos kitűzött órák alatt fegyverét nem téteti le seregével, ellenségnek fog te­ki­ntetn­i. Mi fog erre történni, még nem tudjuk. Általában most annyiféle hít kergeti egymást, hogy alig lehet be­lőle kiválogatni a valót. Auersperg seregei a Jellachichéval tőszomszédban áll­nak, Jellachich előcsapata a csatorna mentében van fel­állítva , s a sereg magva az úgynevezett Lagerbergnek dől, hol a Jellachich Generalstabbja is van; ezentúl Brin felé vonulnak a cseh és morva seregek* leghátul áll­nak az olaszok és németek. úgy mondják, hogy a sereg akként van felállítva* a mint vezéreik rájok számíthatni vélnek. Az olaszok és németek azért hátul, mert ezekben nem bízhatnak. Bécs belsejét két dolog mozgatja. Epedő vágy a ma­­gyarok érkezése után s nagyszerű készületek a harczra. Böhm tábornok vette át a hadivezérséget, s a rende­zés már annyira haladt, hogy 25.000 ember valószínűleg táborba szállhat, s még meglehetős tartaléksereg is ma­rad Bécs védelmére. Ez egyesülve a magyar táborral, nem megvetendő haderő. Valószínű, hogy az offensív működésre senki sem gondolt volna, ha a folyvást érkező katonaság, a Win­­dischgratz felőli hírek nem vinnék a végső elkeseredésre a dolgot. Híresztelték azt is, hogy Auersperg serge Jellachich-­chal együtt Linz felé fogna visszavonulni, s ott egy nagy tábor összevonatni, onnan aztán lenne az indulás Bécs­­nek ostromára. Ez az, mitől a bécsiek félnek. Ez teszi a mielőbbi tá­madást köz­hajtássá. Nem akarnak időt engedni, hogy az ellenség ereje nagyra növekedjék. S valóban nehéz meghatározni, mi volna jobb. A bécsi rögtönzött hadse­regnek szüksége volna ugyan begyakorlásra, de ha mú­lik az idő , az ellenség olly nagyra nőhet, hogy nehéz lesz vele hinni, mert azt mondják, hogy még távol Gal­­licziából is megmozdítottak ide sergeket. A bécsi és magyar hadsereg már összeköttetésben vannak, s így legalább egyetértve működnek. S már most történjék bármi, sor­­sunk egybeforrt, mint erőnk. Együtt győzünk, vagy együtt győzetünk le — egy kis időre. A magyar had — mint halljuk — már indulni készül Bécs felé. Pár nap alatt nevezetes események tanúi leszünk, mi a népnek sorsát egy időre elintézendi. Innen sergenként költözködnek, bankárok zárják be comptor­aikat, mindenki fegyvert hord, abban gyako­rolja magát. Még egyet. Épen ma hire futamodott — de eddig még nem való­­sült,— hogy a császár egy manifestumot akar kibocsátani, melly a magyarországinak hű mellékdarabja. Benne az al­­kotmányozó gyűlés feloszlatása, általános lefegyverzés* Latour gyilkosainak haditörvényszék elé állítása, stb. Később ismét híresztelék a császár lemondását Fe­renci József számára. Tán az ifjú herczegben egy új rend­szer zálogát akarnák a népeknek felmutatni? Tudja az ég, szánt-e a sors e fiatal főherczeg számára

Next