Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)

1848-11-25 / 223. szám

1V r+..„ ■ v, y**» V ..;) Szombat «* hp micd«n nap, hdlfSt íítít*. idn előfizetés *' két fővárosban házhorhor­­tsal borit. nélk. tt írt 30 kr, a’ kiatidhi­­;a’hdl elhordva tí ft. postán borítékban be­iként 6-sio? küldve 8 frt, 4-szer küldve iif 3 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pes­­t, szabadsajtó-utczai szabadsajtóudvarnan 5. M. a. kiadóhmtalvan egyenütt mm-9 V6,l,f HT1V ffiD Ja A9 ara éra AmAJEwJUaraiJra November 1848. áea k. po»un­vjtal«&. —» Ja imis­ kVodt»­­lomba­i egyéb kUif. tirteoanyakba kUUuoi kivádz péld. iránt a' megriadaléa ezek t‘ bé­csi cs. főposta - kiva­ul­a tjai tértenketiL Mindenféle hirdetmények ^«Ivétatcet, ‘i egy iasáberett aprí 4»rcrt, vagy «A*k helyéért 5 paegé kr. t tat* ti ka- Akk* seréit p«t?rg lo ftfS n utsvtuvi. ■ tg£5?* A tisztelt közönségnek előlegesen tudomásul adjuk, miszerint a „Pesti Hírlap“ a jövő 1849-dik­ében is szakadatlanul meg fog jelenni, miről néhány nap múlva körülményes jelentést fogunk tenni. Landerer és Heckenast, Pesti Hírlap kiadói. Hivatalos rovat. Rendelet. Minekutána itt benn az országban a­rgyalog és lovasezredek a honvéd zászlóal­jakkal gyenlő lábra állíttattak, s ugyanazon egy szin alatt, gyanazon egy haza szent érdekében hordozzák a fegy­­őrt, azért a sorezredektőli engedelemnélküli átlépés egtiltatott, s mégis történnek itt s ott esetek, hogy az y tilalom elleni átlépőket az ujonczozási bizottmányok fogadják. Ismételve a tilalmat, figyelmeztetik mindenki, hogy ha­laki a nemzeties zászlóallját ha­bár azon ürügy alatt is hagyja, hogy más ezrednél, vagy zászlóalljnál veend­­olgálatot, vagy ha minden engedelem nélkül az ország­in szertebarangol, a XIII. törvényczikk értelmében int szökevény fog bűntetteim*. Ezen rendelet a hadak­ik többször ismételve nyilvánosan tudtára adassék, és­­ ujonczozási bizottmányoknak is tudomásul szolgáljon B­udapesten, nov. 19-én 1848. Az országos hon­­édelmi bizottmány. — Kineveztetnek.A hadügyminister ur ren­­dletére : Főhadnagyul a mérnöki karhoz : Fáy Móritz 7-ik honvéd zászlóallji hadnagy , Fáy Albert 17-ik onvéd zászlóallji hadnagy, Szodtfridt őrnagy ur paran­­ta alatt álló utászkarhoz a zászlóal­j előterjesztésére s­zázadososeul: Gömöry Gusztáv 44-ik zászlóallji száza­­os, Svoboda János 27-ik, Mali Mihály árkászkari alszá­­rdos áttételnek. Főhadnagyul: Mück Lajos, nemzetőrf­adnagy. Vucskics Ágoston, 36-ik zászlóallji őrmester. Bemvinkler Károly, kincstári díjas gyakornok. Glu­­idik Gábor, segéd­építész. Miller János, építész. Szám- 3 vő­ül: Thanhoffer Pál. A Pesti hadi­szállitó kormány­oz. hadnagyul: Spisak J. honvéd altiszt. A magyar lengyel csapathoz kineveztetnek. Az l­ső áradhoz. Századosul: Matczinsky Constantin. Főhad­­ügyul: Zuttaczky Hippolit. Hadnagyul: Jagusin József. A 2-ik századhoz Századosul: Csernik Ignácz. Fő­­ldnagyul: Miller Lajos. Hadnagyul: Toczysky Stanisz­­lus. A törzshez zászlóaljji segédül főhadnagyi ranggal: Jom­isky Wladiszlav. Számvevő tisztül főhadnagyi rang­ul: Rzepeczky József. A mérnöki karhoz Lipótvárba a adügyminister rendeletére. Főhadnagyul: Szubert Sán­­dor, volt főhadnagy Francziaországban. Hadnagyul Nagyváradra: Blaue Bernard, vaspályás mérnök. Perczel Jór tábornok úr előterjesztésére hadnagyul: Devecsery­stván. A mozgó nemzetőrsereghez számvevő tisztül: Vigethy Gyula. A 2-ik huszár ezredhez. Főhadnagyul: Fáy Béla, 4-ik zászlóallji hadnagy, Szentkirályi Móricz főkapitány­­ előterjesztésére. A 3-ik honvéd huszár ezredhez. Századosul: Hor­­áth Miklós, Miksa ezredi hadnagy, Báró Vay kormány­­sztos előterjesztésére. Főhadnagyul : Daczó Pál e­l-ső ászár ezredbeli hadnagy, a honvédelmi bizottmány ren­­deletére. A 31-ik honvéd zászlóalljhoz. Hadnagyokul: Varju ül, Balázsy Pál a zászlóallj előterjesztésére. A táborkar­it századosul: Heinrich Ferencz százados, áttétetik a magyar főhadi kormányzó ajánlatára. Leitner őrnagy és í­gy váradi parancsnok mellé segédtisztül: Kajaba Já­­nis, Miklós huszár ezredi őrmester. Az 5-ik hadmegye cparancsnoka mellé. Segédtisztül: Micsky Sándor, had­ügyi ranggal. A nemzetőrséghez. Segédtisztül: N.­ő fő-­­­rancsnok gróf Mikes János mellé századosi ranggal s­egédi illetménynyel: Gál Sándor, nemzetőri főhadnagy. , ő. őrnagy báró Splényi mellé hadnagyi ranggal: Bán­­tván. Szabadkára n. ő. Őrnagy Szárics Móricz mellé: Kárics Jenő, hadnagyi ranggal. Békésmegyében n. ő.­­ nagy Okolicsányi mellé: Németh József, hadnagyi rang­ 11. Előléptetik főhadnagygyá. Szily István hadnagy s sírkunkerületi nemzetőri segédtiszt. — A felső táborban Kossuth Lajos honvédelmi bizott­mány­i elnök ur rendeletére. Az utászkarhoz. Századosokul: malkada Alfons, százados. Kies, 4-ik zászlóallji főhadnagy, msztelnik, nemzetőrségi hadnagy. Bucz Károly, Donmi­­a­el ezredi főhadnagy. Főhadnagyokul: Krucsay, 60-ik­­ezredi hadnagy. Yehle Károly, nemzetőrségi főhadn­agy. Fuchs Károly , nemzetőrségi hadnagy. Urbano­­b­ is. Hadnagyokul: Roklicz Béla, Ulrich Ferdinánd, Zsigmund Gusztáv, Langner Izidor, Weiss Vilhelm, Ur­­.11 Károly, Fromberg József, Ulrich őrmester az utász­ánál el-ső novembertől számítandó ranggal és illet­­vénynyel.) Számvevő tisztül: Kovács László, pesti nem­­s­­ őrségi zászlóallji főhadnagy. Főhadnagyul és főhadi- Líliási lajstromozóul: Lefter. Az l-ső honvéd zászlóalljhoz: Főhadnagyul: Gróf Béc­ény, l-ső honvédzászlóallji hadnagy, november l-ső fajától számítandó ranggal és illetménynyel. Radon­­tokká, Hunyadi, 1. honv.zászlóallji őrmester, nov.­l-ső napjától számítandó ranggal s illetménynyel. Mórocz, Pribék honvédek a zászlóalljban. Jenakovits Sándor, az academiai légióból. A 4-ik honvéd zászlóalljhoz. Századosul: Hertelendy János. Hadnagyokul: Nagy János, Kudola János. A 7-ik zászlóalljhoz. Hadnagyokul : Láng Károly, Zombory Antal, Kollár Zsigmond, Jánosy. 18-ik zászlóalljhoz. Főhadnagyul: Mikovinyi János 3 - ik zászlóallji hadnagy. A 25 ik zászlóalljhoz. Századosul: Jekelfalusy László borsodi nemzetőr. A 34-ik zászlóalljhoz. Főhadnagyul: Pataki Kálmán. Hadnagyul: Pataki Kálmán, a tisztülé­rtőr. Az l-ső honvéd huszár ezredhez. Hadnagyul: Roth. Mind­ezen kinevezések rango s illetményre nézve folyó hó nov.­l-ső napjától számítandók. Kelt Budapesten, nov. 22-én 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. — A Pesten székelő sorezredi térparancsnokság a honvéd térparancsnoksággal összeköttetvén , a honvédse­regtől mindenki, ki akár hivatalos foglalatosság, akár magán­dolgai elintézése végett Pes­ten tartózkodik, magát ezentúl Mitisz őrnagy szerpancsnoknál a Károly-laktanyá­­ban bejelenteni tartozik. N­á­d­o­s­y­­Sándor, ezredes Máhr József nagybecskereki sómázsamester f. é. oct. 27. meghatározott. — Weingartner Ferencz nagybecske­reki sótárnok szolnoki sótárnokká neveztetett ki. A pénz­ügyi ministerség Ulfert Antal szucsáni mázsáját ugyanott mázsamesternek nevezé ki. — Szolnoki bánya-kincstári pénztárnokká Mészáros Ferencz kineveztetett. Nem hivatalos rész. Pest, nov. 24-én. Sokan Kolozsvár elvesztését igen felötlő körülmé­nyekkel és eljárásal hozzák kapcsolatba. A közvélemény kárhoztatása perczenként keserűbbé válik. Egyének jelöltetnek ki, mint nyíltabb vagy titkosabb conspirátió tagjai. Hinni szeretnék , hogy e­gyéni rövid időn szétoszlik, s a közönség csak ügyetlenséget és hanyagságot találand ott, hol bűnt és honárulást velünk szemlélni. De az sem lehetetlen , hogy egy némelly úri­ember abban keresett eszélyt , ha — mint Mahomed koporsója, az ég és föld közt függött — egyenlő távolságban marad­hat minden párttól, s ha a camarilla és a hon­védi választ­mány , Puchner ez a képviselőház, a szolgaság és a sza­badság tiszteletére vegyesen hinthet töményt. S megtörténhetik, hogy csakugyan voltak a fekete­­sárgáknak czinkosai a mi seregeinkben is. Annyi mindenesetre igaz, hogy Erdély Önvédelmében erőt nem fejtett ki, és Kolozsvárnak ütközet nélküli be­vétele , ha nem gyávaság vagy árulás, akkor csak egy csoport általunk nem gyanított a nem ismert adat fölfe­dezésével igazoltathatnék. A forradalmi kor természetében fekszik, a kedvetlen tények mögött a valódinál mindig erősebb indokokat ke­resni. De épen azért, épen az illy érzékenység miatt, melly­­nek midőn egy nemzet léte áll koczkán , kimaradni alig lehet, — épen a nép gyanakodási hajlama miatt, melly a rendkívüli viszonyok közt gyorsan szokott fejlődni, szoros kötelessége minden embernek, ha közpályán működik, el­járásait úgy intézni, hogy akármelly peresben tudja a félreértéseket elhárítani , a kétségeket megoldani, és a gyanú legkisebb árnyát is szétoszlatni. A képviselőház meg volt győződve, hogy a vádlottak érdekében cselekszik , ha nyomozatot rendel a Kolozsvár elvesztését maguk után vonó körülmények földerítésére. A nyomozatnak minél gyorsabb végrehajtását a hon­védelmi bizottmány kötelességévé tette. S ekként a bajnak , melly minket ért, legalább annyi jó oldala lesz, hogy jövendőre nézve okulhatunk. További kérdés: mit csináljunk a Bánffi-Hunyad és Feketetó mellé vont seregeinkkel. Téli szállásra vigyük-e Nagyvárad környékére, vagy, miután az idő eléggé kedvez, visszaparancsoljuk Kolozs­vár alá ? A választás nem lehet kétséges, ha nem akarjuk kocz­­kára tenni másik táborunkat, melly Kővár vidékéről nyo­mult Erdélybe, s Kolozsvár elfoglalásakor már Deczehez közel lehetett. Aztán gondoljuk meg, hogy, ha mi tartjuk magunkat defentív állapotban, tavaszszal a had a magyar faj szivébe vitetik át, s Puchner megerősödött seregei Biharmegyét rohanhatják meg. És a székelyek isolált helyzetükben , összeköttetés nélkül velünk, a szász reactió torkában, s Gedeon tábora által fenyegettetve, négy vagy öt hónapig nem tarthatjuk fel magukat, s már tavaszszal legbátrabb szövetségeseinket aligha a feketesárga lobogók alatt nem találat­djuk. Szóval Kolozsvárnak még az idén mellőshetlenül ke­zünkben kell lenni. S ez nem is nehéz feladat, ha gyorsan és erélyesen fogunk működni. Mondják, hogy Erdélyt könnyű kibocsátani, de bajos aztán visszafoglalni. Zápolya János korától kezdve Leo­­poldig eleget fáradott e tárgyban Magyarország a­nélkül, hogy ezért érjen, s akkor is csak tractátusok útján , nem táborok által sikerült a két ország között némi kapcso­latot léptetni életbe. Semmi sem alkalmaztatható kevé­bbé jelen körülmé­nyeinkre, mint a régi időből vont okoskodás. Mert minek számára kell Erdélyt visszaszerezni? Épen azon szabadság és nemzeti függetlenség szá­mára, mellyet Erdé­ly egy Boc­kai , egy Bethlen Gábor alatt olly hőn védelmezett. Valamint akkor kimerithetlen bátorsága volt az elnyomatás ellen et­almozni magát, úgy most, az osztrák kényuraság benne állandó fegyvertáréra nem találhat. —..— Mindenfelé ministeri combinátiókról beszélnek. A­mint a képviselőház napi ülése kifüggesztetik, min­denki azt várja , hogy a honvédelmi bizottmány már ma kihirdeti feloszlását, s helyét miliaterek foglalják el. Nem is ok nélkül várják ezt. H­szen egy bizottmányi tag már néhány nap előtt nyilvánította a házban , hogy ő és társai hivatásukat, bi­zottmányi alakban, befejezettnek tekintik. A bizottmány elnöke az új kormány alakításával fog­­lalatos, erről sincs kétség. Az emberek találgatják jelölteit, s laptársaink egyet és mást meg is neveznek, el is mellőznek. Illy körülmények között elmondani nézeteinket köte­lesség. Nem, mivel szavainktól várjuk a haza megmen­tését, hanem — mert kötelesség. Az iránt, hogy Kossuthon kívül nincs lehetséges kor­mányelnök ez idő szerint, már elmondtuk meggyőzőt­é­­sünket. Öt örökké tevékeny és mindig éber szelleme, szenve­désekkel pecsételt jelleme és törhetlen elvei, az utóbbi időben szerencséje is, melly merész kezdeményeinek hi­­t­elről mindig támaszt rakott, a polezra emelék, mellyet ő ennyi czimmel érdemel. Ő birja a közbizodalmat és népszerűséget, olly mérték­ben , melly hatalommá teszi. De e hatalom, a mennyiben a közvéleményen nyug­szik, ki van téve mindazon lendületeknek, mellyek a köz­véleményt mozgatják. A szerint, a mint választásai a közvéleménynyel ta­­lálkozni fognak, szilárdulni fog. És csökkenni fog azon mértékben, a­mint egynek vagy másnak akár fölvételével, akár kihagyásával, a közvá­rakozást el nem találta. Némelly fölkapott és hirlelt nevek iránt egy részről, mellőzöttek vagy mellőztetni javultak iránt más részről, megvalljuk, őszinte aggodalomban vagyunk. Ezek a napok, m­ellyekben az új combinációk fölme­rültek , azt vétetik észre , hogy az ellenszenvek nem megszűntek, csak elhallgattak a közveszély idején. Nem szeretnők, hogy ez provokálva legyen. Forradalmi időben élünk, az igaz; sok ember, ki máskor jó szolgálatot tehet a hazának, most nincs helyén a kormányon; ez kétségtelen. De az is igaz, hogy sok egyéniség, mivel a forrada­lomban jól érzi magát, még nincs születve, hogy kor­mányozza is a forradalmat. Nem mind népszerű ember az, ki népszerű ügy mel­lett szónokol, főleg napjainkban, s a­ki örökké tevékeny­séget emleget, igen sokszor haszonvehetetlen, ha arra kerül, hogy maga cselekedjék. A szónok és író pályája egészen más , és más a kor­mány­ férfié. Úgy különböznek , mint hang és tett. Ott ösztöne is segíti az embert; itt sok és nagy ismeret, szi­lárd elvek és türelem, meg fáradhatlanság szükségesek. Most még az is kívántatik, hogy a leendő kormány­férfi ereje mintegy jót álljon a nehéz dolgok megbízásáról, s a partra vezetésről. Ügyünk ellenségei azt óhajtják bizonyosan, hogy mind­ezen tekintetek feláldoztassanak. Ők még örülnének, ha az uj kormány a 89-iki időnek minden példáit követné, hogy ujjal mutathatnának az anarchiára, mellyet már is reánk fognak — hála istennek, ok nélkül. De kik szeretjük hazánkat és annak ügyét, épen el­lenségeinknek bosszújára, a kormányon azokat óhajtjuk látni, kikben kezesség legyen a dolgok rende felől, kik­ben a közvélemény megnyugovást találjon, kívánjuk ott

Next