Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-13 / 12. szám

Budapest, 1879. 12. szám. Hétfő, jan. 13. Előfizetési árak: Hirdetések: Félévre^* ^7 ^ RMfijlk flj Wk » Vadáhivatalban vételink ftL gf£' í:S­­DP ATI U IBI A Szerkesztési iroda: — ‘ it&ii itiiILfit* 7 Budapest, undor-utcaa 7. fe, ~ *~-*v minden közi bet­ény intézendi. hova ai előfizetések és a lap _ 1 Bérmentetlen levelű­ csak ia­szétkü­ldésére vonatkozz­álezd- "PDT TT'TTT A T XT A PTT A P mert kezektől fogadtatnak el. tamulások intézendők. T v/XkJ. A llxAl -lN -OL-t XJjAX .K J- ' Kéziratot vissza nem adatnak. NAPTÁR látnivalók d. n. az ásványgyű­jtemény; vasárnapon Oroz. képzőmívéeseti társulat tárlata (Su- megtekinthető. Kízvágtad a Soroksár _. _ ...... .... „ d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gázát, saját­ ház.) Magyar tudományos út végén a vám mellett. Városkának: a Hétfő: katholikus: Hilái Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyv­tár pedig 9—1-ig akadémia (Ferenc-József-tér Barát-ház ) régi a városház-téren, az­aj a Lipót­- protestáns : Hilár Nyitva: hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár, mindennapon. Országos képtár (Eszter- Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. az. a.Várisi vígadó (redoate) görögorosz • Uj év B­­arsgiségek, kedden,csü­törtökön házy-féle­ az akadémia palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város« ” 8 _____­ s szombaton a t­ermészettár és a néprajz. Nyitva: vasárn.,szerd. és pont. 9­1-ig._____Budán, az udvar távollétiben mindig ligetben. A megorganizált Bosznia Előttünk fekszik a bécsi „Presse“ is­mertetése Bosznia és Hercegovina szervezési statútumáról. A „Presse“ viszonya az osztrák és a közös kormányhoz sokkal ismeretesebb, hogysem közleményéről fel ne tehetnénk, hogy az félhivatalos színezettel bír és minden te­kintetben híven tükrözi vissza a kormánykö­rök nézeteit, feljogosítva hisszük tehát ma­gunkat analízisét venni fejtegetésünk alapjául. A közlemény terjedelmesebb kivonatát politikai híreink közt alább veszi az olvasó, mi e helyen csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozunk. Az első­­ mindjárt azt mondja, hogy a tartományi kormány főnöke a közös miniszté­riumnak van alárendelve. E cikk az okkupáció, vagyis helyeseb­ben mondva a mostani állapot ideiglenessége mellett szól, mert e tartományok bekeblezése esetén Boszniát és Hercegovinát mindenesetre vagy együttesen kellene valamelyik államfél­hez csatolni, vagy a kettő közt felosztani, mert ma fennálló dualisztikus államrendsze­rünk keretébe be nem illeszthető oly tarto­mány, melyet voltaképen a közös miniszté­rium igazgat, ha mindjárt köteles is a ha­tósága alá tartozó ügyekben a két államfél külön kormányaival egyetértőleg eljárni. De már ezen intézkedés is involválja az 1867-ki XII­­. c. megváltoztatását, mely ál­talában semmiféle kormányzati hatáskörrel se ruházza fel a közös ministeriumot és előre is bizton várható, hogy e kérdés a parlamen­tekben annál nagyobb vitát és legalább mi­­nálunk annál hevesebb ellenzést fog kelteni, mert tagadhatlanul praecedensül szolgálhatna bizonyos központosító irányra, mely az 1867- diki XII. tc. szellemével és céljaival egyene­sen ellenkezik. A legutóbb lefolyt hónapok tapasztalatai után elvárja a nemzet az ország­gyűléstől, hogy nem lesz hajlandó tágítani sem a közös kormány, sem a delegációk jog­körét. A Bohemia azt írja ezen ügyről, hogy a tartományiak kormányzata kiegészítő részét képezi az okkupációnak, s így azon közeget illeti meg, melynek hatáskörébe az okkupá­ció tartozik, s mely azért magára vállalta az alkotmányos felelősséget. Ha a kormány kebelében és az officio­­sus körökben ilyen felfogás uralkodik, akkor ez csak annak a jele, hogy ott legcsekélyebb érzékkel se bírnak alkotmányunk szelleme iránt, sőt hogy annak világos szószerinti szö­vegét akár tudatlanságból, akár szándékosan félremagyarázzák. De nemcsak a kormánypárti és félhiva­talos lapok nézeteiben találunk ily badarsá­gokat. Nem szűkölködik azokban maga a szervezési statútum se. Főelvül van odaállítva, hogy Bosznia és Hercegovina a közigazgatási és beruházási költségeket saját bevételeiből fedezze és főfigyelem fordítandó arra, hogy Ausztria- Magyarországnak követelései, mindenekelőtt pedig az okkupáció, valamint a menekültek eltartási és hazaszállítási költségei lassan kint behajtassanak. Vajon hány száz esztendőre készült az a statútum ? Avagy kit akarnak megint elbo­­londítani azon itthon általános gúnykacajjal és a külföld által szánakozó mosolylyal fogadott állítással, hogy e két tartomány 1880-ban már saját erejéből fogja fedezni kiadásait ? Hiszen Horvátország népesebb tartomány, a bégek nem gazdálkodtak benne századokon át, háború nem pusztította, fel­kelés nem dúlta fel és mégis évenként 3 mil­lió forinttal járulnak beligazgatási költségei­hez ! Bosznia és Hercegovinából pedig fölös­leget is akarnak kipréselni, melylyel az ok­­kupációra fordított költségeket amortizálni lehessen! A csodák ideje elmúlt, az adó­prés pedig legkevésbé képes csordákat mi­­velni, hanem azon kormány, mely ily ügyet­len ámítással mer a törvényhozások elé lépni, valóban nagyon hitvány fogalommal bírhat menthet meg. — Rothschild lakonikusan kér­dezi : — Mennyi kell ?-------Nem pénz, — a meglepő felelet. — Hogyan? — röpül a kérdés Stambulba. — Ön, — feleli a fukar válasz. — Nem értem, bővebb magyaráza­tot ! — sürgönyzi a báró s végre megérkezik a talány megoldása: — Önre van szükségünk. Jöjjön a szultán helyett uralkodni az ottomán birodalom felett! Hosszabb szünet áll be ezzel a sürgöny­­váltásban, melyet Alfonz báró következő tá­virata magyaráz meg: — Nem válaszolhat­tam rögtön. Beteg vagyok. Sok nevetés. — De Machin basa komolyan beszélt. — Az egész csillagpalota, a kedvenc szultánné, a valida-szultánné, a seraskier mind önt akar­ják. A szultán nincs beavatva a tervbe. — A báró fenyegetődzik, hogy elárulja a szul­tánnak az összeesküvést, mire a nagyvezér feleli: — Nem lehet. A szultánnak csak azon híreket kézbesítik, melyeket szükségesnek tartanak. Oroszország, Ausztria-Magyarország és Anglia, melyek csak a kedvező pillanat­­tot várják a török birodalom felosztására, mitsem árthatnának, ha oly ember ülne Szam- Mai számunk 8 oldalt tartalmaz, a népképviselők belátásáról és felfogási ké­pességéről. Nem­ már ma is érezzük mi és érzik Lajtán túl, hogy Bosznia és Hercegovina nyűg reánk nézve, lealáztatással és áldoza­tokkal volt megszerezhető, talán még több lealáztatással és mindenesetre még sokkal több áldozattal lesz megtartható, ideig óráig. Bár ezen idő minél rövidebb lenne, mert nehezen viselhetjük el sokáig az adózást idegen érdekekért, ellenséges célokért és­ nagyzási hóbortokért. Az új iku­oluin­ velet tárgyában, azon tényen kívül, hogy egy kölcsönre nézve megállapodás jött létre, jeleztetett a kibocsá­tandó járadék összege és árfolyama, valamint a domaniális kölcsön összege is. A „Pester Corr.“­ azon helyzetben van, hogy teljes biz­tonsággal állíthatja, miszerint mindaz, ami a hitelművelet összegéről és árfolyamáról közöl­tésért, puszta kombináción alapszik. E félhivatalos színezetű nyilatkozat tel­jesen igazolja bécsi levelezőnknek lapunk teg­napi számában közlött feltevéseit és következ­tetéseit. Szapáry gróf, pénzügyminiszter, mint a „N. Fr. Pr.“ írja, kötelezte magát a köl­­csönügyi törvényt legkésőbb február végéig keresztülvinni a magyar országgyűlésen. A voltaképen a kölcsönmű­veseket annyival inkább el lehetett halasztani februáron túl, mivel a a pénzügyminiszter szükségletei az év első két hónapjára fedezve vannak. A konzorcium a kölcsönszerződés szerint a magyar arany­járadékot nem szabott áron, hanem bizomány­ba vette át. A domaiiális kölcsönre nézve csak maximál összeg állapíttatott meg anél­kül, hogy a minimum is meghatározta­­tott v­oltja, e kölcsön összege attól fog függni, hogyan vitetik keresztül az aranyjáradék elárusítása. (Lásd fennebbi hirünket.) Bécsből félhivatalosan jelentik, hogy A.PESTI HÍRLAPI TÁRCA JA. Kelet trónja Császári dráma táviratokban. A francia szellem pezsgő kedélyű ter­méke a „Vie parisienne“ legújabb far­sangi tréfája, melyet terünk szűke miatt csak kivonatban közölhetünk olvasóinkkal. A ma­gas porta t­agédiája táviratokban van meg­írva, amint következik : Rothschild Alfonz báró rue Saint Florentini palotájában egy napon sür­­gönyt kap. A sürgöny szóról-szóra ez: 1­0 excellensiája a nagyvezír, Machin basa levelezésbe akar bocsátkozni a báró úrral. Igen sürgősen. Bizalmasan. — Rothschild báró feleli: — Excellenciád levelezhetik min­den aggodalom nélkül. Magán-sodronyom van Bécsen keresztül —, mire Machin basa még aznap válaszolja: — Az ottomán birodalom kétségbeesett állapotban van Nem ismeretlen ön előtt. Ber­lini békekötés óta elviselhetetlen helyzet. Le­írhatatlan nyomor. Egyetlen hivatalnok, mi­niszter, katona sincs kifizetve. Fejünket veszt­­jük. Minden segédforrás kiapasztva. Csak ön bal trónján, a­ki nélkül nem nyerhetnének többé kölcsönt, így váltakoznak lázas sietséggel Kon­stantinápoly és Páris között a rábeszélő, el­lenálló táviratok, s hogy a vonakodó szultán­kandidátust beleegyezésre birják, a valida­­szultánné Rothschild James Douairé ennek sürgönyöz ferriéresi kastélyába s a szultán kedvenc neje ezeket távirja Alfonz báró ne­jének : — virágházaid kaméliái s az alcai egész éven át viruljanak s az üde növények előcsarnokaidban érjenek föl az ég csillagai­hoz ! Kit ép oly jónak, mint könyörületesnek dicsőit mindenki, légy irgalmas irántunk, sze­gény asszonyok iránt és nyújtsd kezed a népnek, mely nyomorban sinlődik. Örökre áldatni fogsz minden ozmaniitól. — A rábe­szélés e meggyőző ereje nem téveszti el ha­tását s Machin basának már következő napon feleli Alfonz báró: — Várják feleletemet! Családi tanács tartatik. — A családi tanács­kozások szintúgy táviratok útján folynak; eredmények Alfonz báró távirata Machin basához: — Elfogadtatik.-------Allah hintse áldását feje fölé, — válaszol a basa — el­­utazhatik-e felséged még ma ? Ámde ez az ügy nem bonyolódhatik le

Next