Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-13 / 12. szám
Budapest, 1879. 12. szám. Hétfő, jan. 13. Előfizetési árak: Hirdetések: Félévre^* ^7 ^ RMfijlk flj Wk » Vadáhivatalban vételink ftL gf£' í:SDP ATI U IBI A Szerkesztési iroda: — ‘ it&ii itiiILfit* 7 Budapest, undor-utcaa 7. fe, ~ *~-*v minden közi betény intézendi. hova ai előfizetések és a lap _ 1 Bérmentetlen levelű csak iaszétküldésére vonatkozzálezd- "PDT TT'TTT A T XT A PTT A P mert kezektől fogadtatnak el. tamulások intézendők. T v/XkJ. A llxAl -lN -OL-t XJjAX .K J- ' Kéziratot vissza nem adatnak. NAPTÁR látnivalók d. n. az ásványgyűjtemény; vasárnapon Oroz. képzőmívéeseti társulat tárlata (Su- megtekinthető. Kízvágtad a Soroksár _. _ ...... .... „ d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények gázát, saját ház.) Magyar tudományos út végén a vám mellett. Városkának: a Hétfő: katholikus: Hilái Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig 9—1-ig akadémia (Ferenc-József-tér Barát-ház ) régi a városház-téren, azaj a Lipót- protestáns : Hilár Nyitva: hétfőn d. e. 9—1-ig a képtár, mindennapon. Országos képtár (Eszter- Iparmúzeum. (Sugárút,a képzőművészeti utcában 24. az. a.Várisi vígadó (redoate) görögorosz • Uj év Barsgiségek, kedden,csütörtökön házy-féle az akadémia palotájában. társulat háza.) Királyi vár és várkert az aldunasoron. állatkert a város« ” 8 _____ s szombaton a természettár és a néprajz. Nyitva: vasárn.,szerd. és pont. 91-ig._____Budán, az udvar távollétiben mindig ligetben. A megorganizált Bosznia Előttünk fekszik a bécsi „Presse“ ismertetése Bosznia és Hercegovina szervezési statútumáról. A „Presse“ viszonya az osztrák és a közös kormányhoz sokkal ismeretesebb, hogysem közleményéről fel ne tehetnénk, hogy az félhivatalos színezettel bír és minden tekintetben híven tükrözi vissza a kormánykörök nézeteit, feljogosítva hisszük tehát magunkat analízisét venni fejtegetésünk alapjául. A közlemény terjedelmesebb kivonatát politikai híreink közt alább veszi az olvasó, mi e helyen csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozunk. Az első mindjárt azt mondja, hogy a tartományi kormány főnöke a közös minisztériumnak van alárendelve. E cikk az okkupáció, vagyis helyesebben mondva a mostani állapot ideiglenessége mellett szól, mert e tartományok bekeblezése esetén Boszniát és Hercegovinát mindenesetre vagy együttesen kellene valamelyik államfélhez csatolni, vagy a kettő közt felosztani, mert ma fennálló dualisztikus államrendszerünk keretébe be nem illeszthető oly tartomány, melyet voltaképen a közös minisztérium igazgat, ha mindjárt köteles is a hatósága alá tartozó ügyekben a két államfél külön kormányaival egyetértőleg eljárni. De már ezen intézkedés is involválja az 1867-ki XII. c. megváltoztatását, mely általában semmiféle kormányzati hatáskörrel se ruházza fel a közös ministeriumot és előre is bizton várható, hogy e kérdés a parlamentekben annál nagyobb vitát és legalább minálunk annál hevesebb ellenzést fog kelteni, mert tagadhatlanul praecedensül szolgálhatna bizonyos központosító irányra, mely az 1867- diki XII. tc. szellemével és céljaival egyenesen ellenkezik. A legutóbb lefolyt hónapok tapasztalatai után elvárja a nemzet az országgyűléstől, hogy nem lesz hajlandó tágítani sem a közös kormány, sem a delegációk jogkörét. A Bohemia azt írja ezen ügyről, hogy a tartományiak kormányzata kiegészítő részét képezi az okkupációnak, s így azon közeget illeti meg, melynek hatáskörébe az okkupáció tartozik, s mely azért magára vállalta az alkotmányos felelősséget. Ha a kormány kebelében és az officiosus körökben ilyen felfogás uralkodik, akkor ez csak annak a jele, hogy ott legcsekélyebb érzékkel se bírnak alkotmányunk szelleme iránt, sőt hogy annak világos szószerinti szövegét akár tudatlanságból, akár szándékosan félremagyarázzák. De nemcsak a kormánypárti és félhivatalos lapok nézeteiben találunk ily badarságokat. Nem szűkölködik azokban maga a szervezési statútum se. Főelvül van odaállítva, hogy Bosznia és Hercegovina a közigazgatási és beruházási költségeket saját bevételeiből fedezze és főfigyelem fordítandó arra, hogy Ausztria- Magyarországnak követelései, mindenekelőtt pedig az okkupáció, valamint a menekültek eltartási és hazaszállítási költségei lassan kint behajtassanak. Vajon hány száz esztendőre készült az a statútum ? Avagy kit akarnak megint elbolondítani azon itthon általános gúnykacajjal és a külföld által szánakozó mosolylyal fogadott állítással, hogy e két tartomány 1880-ban már saját erejéből fogja fedezni kiadásait ? Hiszen Horvátország népesebb tartomány, a bégek nem gazdálkodtak benne századokon át, háború nem pusztította, felkelés nem dúlta fel és mégis évenként 3 millió forinttal járulnak beligazgatási költségeihez ! Bosznia és Hercegovinából pedig fölösleget is akarnak kipréselni, melylyel az okkupációra fordított költségeket amortizálni lehessen! A csodák ideje elmúlt, az adóprés pedig legkevésbé képes csordákat mivelni, hanem azon kormány, mely ily ügyetlen ámítással mer a törvényhozások elé lépni, valóban nagyon hitvány fogalommal bírhat menthet meg. — Rothschild lakonikusan kérdezi : — Mennyi kell ?-------Nem pénz, — a meglepő felelet. — Hogyan? — röpül a kérdés Stambulba. — Ön, — feleli a fukar válasz. — Nem értem, bővebb magyarázatot ! — sürgönyzi a báró s végre megérkezik a talány megoldása: — Önre van szükségünk. Jöjjön a szultán helyett uralkodni az ottomán birodalom felett! Hosszabb szünet áll be ezzel a sürgönyváltásban, melyet Alfonz báró következő távirata magyaráz meg: — Nem válaszolhattam rögtön. Beteg vagyok. Sok nevetés. — De Machin basa komolyan beszélt. — Az egész csillagpalota, a kedvenc szultánné, a valida-szultánné, a seraskier mind önt akarják. A szultán nincs beavatva a tervbe. — A báró fenyegetődzik, hogy elárulja a szultánnak az összeesküvést, mire a nagyvezér feleli: — Nem lehet. A szultánnak csak azon híreket kézbesítik, melyeket szükségesnek tartanak. Oroszország, Ausztria-Magyarország és Anglia, melyek csak a kedvező pillanattot várják a török birodalom felosztására, mitsem árthatnának, ha oly ember ülne Szam- Mai számunk 8 oldalt tartalmaz, a népképviselők belátásáról és felfogási képességéről. Nem már ma is érezzük mi és érzik Lajtán túl, hogy Bosznia és Hercegovina nyűg reánk nézve, lealáztatással és áldozatokkal volt megszerezhető, talán még több lealáztatással és mindenesetre még sokkal több áldozattal lesz megtartható, ideig óráig. Bár ezen idő minél rövidebb lenne, mert nehezen viselhetjük el sokáig az adózást idegen érdekekért, ellenséges célokért és nagyzási hóbortokért. Az új ikuoluin velet tárgyában, azon tényen kívül, hogy egy kölcsönre nézve megállapodás jött létre, jeleztetett a kibocsátandó járadék összege és árfolyama, valamint a domaniális kölcsön összege is. A „Pester Corr.“ azon helyzetben van, hogy teljes biztonsággal állíthatja, miszerint mindaz, ami a hitelművelet összegéről és árfolyamáról közöltésért, puszta kombináción alapszik. E félhivatalos színezetű nyilatkozat teljesen igazolja bécsi levelezőnknek lapunk tegnapi számában közlött feltevéseit és következtetéseit. Szapáry gróf, pénzügyminiszter, mint a „N. Fr. Pr.“ írja, kötelezte magát a kölcsönügyi törvényt legkésőbb február végéig keresztülvinni a magyar országgyűlésen. A voltaképen a kölcsönműveseket annyival inkább el lehetett halasztani februáron túl, mivel a a pénzügyminiszter szükségletei az év első két hónapjára fedezve vannak. A konzorcium a kölcsönszerződés szerint a magyar aranyjáradékot nem szabott áron, hanem bizományba vette át. A domaiiális kölcsönre nézve csak maximál összeg állapíttatott meg anélkül, hogy a minimum is meghatároztatott voltja, e kölcsön összege attól fog függni, hogyan vitetik keresztül az aranyjáradék elárusítása. (Lásd fennebbi hirünket.) Bécsből félhivatalosan jelentik, hogy A.PESTI HÍRLAPI TÁRCA JA. Kelet trónja Császári dráma táviratokban. A francia szellem pezsgő kedélyű terméke a „Vie parisienne“ legújabb farsangi tréfája, melyet terünk szűke miatt csak kivonatban közölhetünk olvasóinkkal. A magas porta tagédiája táviratokban van megírva, amint következik : Rothschild Alfonz báró rue Saint Florentini palotájában egy napon sürgönyt kap. A sürgöny szóról-szóra ez: 10 excellensiája a nagyvezír, Machin basa levelezésbe akar bocsátkozni a báró úrral. Igen sürgősen. Bizalmasan. — Rothschild báró feleli: — Excellenciád levelezhetik minden aggodalom nélkül. Magán-sodronyom van Bécsen keresztül —, mire Machin basa még aznap válaszolja: — Az ottomán birodalom kétségbeesett állapotban van Nem ismeretlen ön előtt. Berlini békekötés óta elviselhetetlen helyzet. Leírhatatlan nyomor. Egyetlen hivatalnok, miniszter, katona sincs kifizetve. Fejünket vesztjük. Minden segédforrás kiapasztva. Csak ön bal trónján, aki nélkül nem nyerhetnének többé kölcsönt, így váltakoznak lázas sietséggel Konstantinápoly és Páris között a rábeszélő, ellenálló táviratok, s hogy a vonakodó szultánkandidátust beleegyezésre birják, a validaszultánné Rothschild James Douairé ennek sürgönyöz ferriéresi kastélyába s a szultán kedvenc neje ezeket távirja Alfonz báró nejének : — virágházaid kaméliái s az alcai egész éven át viruljanak s az üde növények előcsarnokaidban érjenek föl az ég csillagaihoz ! Kit ép oly jónak, mint könyörületesnek dicsőit mindenki, légy irgalmas irántunk, szegény asszonyok iránt és nyújtsd kezed a népnek, mely nyomorban sinlődik. Örökre áldatni fogsz minden ozmaniitól. — A rábeszélés e meggyőző ereje nem téveszti el hatását s Machin basának már következő napon feleli Alfonz báró: — Várják feleletemet! Családi tanács tartatik. — A családi tanácskozások szintúgy táviratok útján folynak; eredmények Alfonz báró távirata Machin basához: — Elfogadtatik.-------Allah hintse áldását feje fölé, — válaszol a basa — elutazhatik-e felséged még ma ? Ámde ez az ügy nem bonyolódhatik le