Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)
1880-01-13 / 13. szám
Budapest, 1880. II. évf. 13. szám. (3731 Kedd, január 13. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt — kr. Félévre . 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra . 1 „ 20 „ Egyes száma helyben 4 kr. „ „ vidéken 5 „ Kiadó hivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Előfizetései után százalék nem adatik. NAFTÁK. Kedd katholikus: Verón „ protestáns Hilár „ görögorosa . Január 1. LÁTNIVALÓK. Nemzeti múzeum. [Múzeum-körut.] Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön a természet- és néprajzi tár; kedden és pénteken az ásványtár ; szerdán és szombaton a Szerkesztési iroda, Budapesten, nádor utca 7 I. em., 5. ajtó, képtár ; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig minden hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár [Eszterházy-féle] az akadémia palotájában. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pénteken 91-ig. - Országos képzőművészeti társulat tárlata. [Sugár-út, saját ház.] - Magyar tudományos akadémia. [Ferenc József- tér saját ház.] — Iparmúzeum. [Sugár-út, a képzőművészeti társulat háza.] - Királyi vár és Várkert Budán, az udvar távollétében minthova a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatn ak dig megtekinthető. — Közvágóhíd a soroksári ut végén a vám mellett. — Városház a régi a városház-téren, az uj a Lipótutcában 24. sz. a. Városi vigadó [redoute] az aldunasoron. — Állatkert a városligetben. jS’T’--qwT'7r‘ ']S\ POLITIKAI NAPILAPÉI!) Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel. A mai szám tartalma: Bismarck szelleme Bécsben. — Politikai hírek. — Még egyszer a germán-magyar szókról. — Politikai szemle. — Főv. ügyek — Tud. és írod. — Színház és müv. — A cár két neje. — Végh Ignácot elfogták! — Táviratok. — Legújab. — Az árvíz. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közgazdasági hirek. — Szinh. és mulats . Szinl. — Tárca: A névjegyek. — Regény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Hirdetések. A „PESTI HÍRLAP”TÁRCÁJA. A névjegyek. — A „Pesti Hírlap” eredeti tárcája. — Az újév ugyan már tizenkét napos s az őszinte és szintett jó kívánságok áramlata elzajlott fölöttünk és ismerőseink serege ismét a köznapi „jó napot“-tal cserélte föl a „boldog újévet kívánok'‘-ot. A névjegytárcánk jócskán megürült és szalonunk asztalain a japáni, sévresi és herendi tálcákon halommal feküsznek, a jó ismerősök udvariasságáról tanúskodó névjegyek. Most már nem kell „en gros“ fogyasztani névjegyeinket egy álló esztendeig. Hiszen látogatások alkalmával oly szerencsések vagyunk, hogy ismerőseinket rendesen otthon találjuk és csak ritkán kell távollétükben jegyünkkel bizonyítani, hogy ott valánk. A név- és születésnapok sem oly sűrűen következnek egymásután és ezek nagy részét is sokkal inkább ünnepeljük forró öleléssel, mint ezen hideg érzéketlen papírdarab átküldésével. . Megvallom őszintén, nem vagyok barátja a névjegyeknek, épen úgy mint az üres udvari vaskodást gyűlölöm. Ott ahol meg van a vén- szalom, felesleges a névjegy, és annak hiányát a világ összes visitekártyái sem pótolják vagy fejdik el. Ha valakit szeretünk és inditatva érezzük magunkat érzelmeinket kifejezni előtte, nem fogjuk ezt a látogatójegyre bízni és mit ér az — kérdem én — ha kölcsönösen kicserélik kártyáikat olyanok, kik egymás megvetéséről, vagy legalább is közönyéről meg vannak győződve. Hanem a külsőségek korában érzelmeket is kell színlelni, és hogy ne roskadjunk le az etiquette által reánk rótt terhek alatt a névjegyek jöttek forgalomba. Borzadva gondolok arra az eshetőségre, hogy névjegyek hiányában minden újévi köszöntést személyesen kellene elintéznem. Évenként millió és millió névjegy készül az újév közeledtekor kicserélés vagy postán leendő elküldés — vagy elhányatás — céljából ... a statisztika állapíthatná csak meg pontosan a valódi menynyiséget. A névjegyküldés mai nap a tisztelet jele a szokás rendeletéből, anélkül hogy valaha sikerült volna az udvariasság és ezen a divatot követő fényezett kis kártyák közti viszonyt kitalálni. Valószínűleg, monda Soulanges úr, egy szépíró a ki mérgelődött, hogy a kapusoknál és urasági sveiciknél csak piszkos névjegyzéket és sülű vagy szinetlen tentába mártható tompult hegyű tollakat találhatott, jónak látta nevét kis kártyákra irni, melyeket barátai távollétében lakásukon hagyott. Nos, Soulanges úr csalódott. A kínaiak találták fel a látogató jegyeket. Nemcsak a mi fukarul körülnyirbált jegyeinket, hanem nagy és szép lapokét is melyeknek alakja változik a címzett rangja szerint, és melyeken a név óriási vonásokban van festve . Annyira, hogy egy újév napján lord Macartney a pekingi teljhatalmú rezidens, húsz rabszolgát látott a mint egy akkora papírtekercset cipeltek, a mely nagyságra a porcellántoronynyal vetélkedett ... ez a Pecsik király névjegye volt. Csupán 1750 körül lett Párisban a névjegyek használata általánossá. Ezelőtt mintegy húsz évvel, egy krónikás négy—ötszáz tizennyolcadik századbeli névjegyet mutatott be olvasóinak. Ezen idők társasága boszankodott e miatt csupa gyöngédségből, különösen a jó, csendes és tisztességes bácsi, drezdai és berlini társaság, ez a jámbor német társaság, melynek keblén oly jó volt élni, mint a kortársak mondják és a mely azon idők emlékeiben úgy tűnik fel előttünk, mint az emberi társaságok mintaképe. Ezen jegyeken e szavak : Z . . . grófnő látogatása . . . egyszerűen színes keretbe vannak foglalva, — egy másikon egy Amor márványlapra vési azokat. Itt, egy XVI. Lajos korabeli díszítés galambokkal és rózsakosarakkal, — ott egy valóságos képlet, egy utas, görög templom roma között bolyongva, repkénynyel átnő, márványkockán a látogató nevét betüzgeti. — Vagy pedig még egy talány : halászok hálót emelve a vízből. Ez a berni Fischer névjegye (Fischer németül halászt jelent), ki fia volt a schönbrunni királyi lak építőjének. Casanova egy rongyos zászlót vivő szamár alá jegyző nevét. Eme borzas kis kutya fogai között kártyát tart, melyen Bartsch Adrien neve és uj évii köszöntés áll. — Armand de Polignac, a lanoi marquis, a spanyol nagykövet névjegye , és mindezen apró semmiségek alá oly híres neveket mint: Saint Aubin, Gravelot, Blondel, Eisen lehetne irni, egytől egyig nagy művészek, kik nem vetették meg ezen csekély munkákat. Ezen versailles-i embereknek, kik néhány évvel később illatosan és hajporozva udvariasságokkal kínozták magukat és a vérpad lépcsőjéig küldtek egymásnak hízelgő üdvözléseket valami különlegesség kellett. Goncourt kereskedői címlapokat remekműveknek tekint. állai számunk 8 oldalt tartalmaz. ! !! Bismarck szelleme Bécsben. •Az asztalkopogtatás kultusza körülbelül lejárt a társas életben, de felmerül s divattá lesz a politikában. Akadnak aféle politikai „médium“-ok, kik a zöld asztalnál készek megidézni ezt vagy azt a „távollevőt“ és vállalkoznak rá, hogy a saját ajkaikkal azok szavait elmondják. Ilyen „médiumnak“ vált be tegnap Haymerle báró, közös külügyminiszter. A politikai Spiritismus hívei a magyar delegáció külügyi albizottságában körülfogták ezt a „médiumot“ s az elmaradhatlan hókuszpókuszok után idéztettek vele egy kis Bismarckot. És tagadhatlan, Bismarck megjelent. Nem látta senki, de azért 8 volt. A rideg, önző vasember, ki ha Norvégia egyik gunyhójában születik a legügyesebb halászháló-fonója volna a fjordok honának, de mert a mühlhauseni nemesi ágyból származott, magasabb fondorlatokban vitte tökélyre, a hálót országok érdek- , szálaiból fonja és országok ellen veti ki rava- szül. Kivetette most is, csak hogy még nem tudni, melyik lesz a „Stokfisch“, aki belemegy: Orosz, ország vagy monarchiánk. Tehát a delegáció asztalkopogtatói megidézték őt. Kiváncsiak voltak rá s kérdéseket intéztek hozzá. Tudni akarták, hogy csakugyan jó barátunk-e nekünk vagy csak szinleg vallja magát annak ? — Találkoznak-e politikai érdekeink a külügyi kérdésekben s számíthatunk-e majd az érdektársra benne a kenyértöréskor ? Végre ha mindez így van, hajlandó-e respektálni kereskedelmi érdekeinket és velünk a német kiviteli piacot számunkra biztosító, forgalmi viszonyainkra jótékony tarifszerződést kötni a legközelebbi határidőkor? És Haymerle báró, az asztalkopogtatók médiuma, válaszolt Bismarck helyett, szavaiban a vaskancellár beszélt. Azt felelte, hogy barátságunk vele a politikai érdekközösségen alapszik, s ő minket anynyira szeret, hogy kész kedvünkért mindenre, csupán a vámtételeket fogja kissé felemelni a német-osztrák határon, — ezt a csekélységet mi elnézhetjük neki. Valódi bismarcki válasz. Nem vesztettünk háborút Németországgal szemben , s Berlin mégis kegyetlen békefeltételeket diktál. A baráti viszonyt akarjuk szilárdítani, reálisálni, s Berlin megvon tőlünk minden előnyt belőle. Kezet akarunk vele fogni, s zsebre dugja a magáét. És mosolyog hozzá. Haymerle báró két ízben is hangsúlyozta, hogy Németország barátsága kizár minden úgynevezett vámháborút. De ha a német piacok rendszeres torlaszépítményeit, melyeket Bismarck ellenünk tervez, nem tekintjük egy defensiv gazdasági háború sáncművei gyanánt s az egész védvám-mozgalmat nem hivunk háborúnak, — vájjon melyik név illik rá; tán a baráti közeledés symboluma a vámsorompó s az érdektárs, a szövetséges rokonszenvét a vámtétel nagysága méri ? Ne legyünk balgák, ne ámítsuk önmagunkat. Németország a gazdasági téren ellenségünk ma is; életerejét a drága katonai szervezet megtámadta, pénze kevés s a versenyt nem bírja velünk. Ez a tényállás. A német ipar egy idő óta monarchiánkban fokozatosan tért részit, a mi nyerstermékeink pedig Németországban fokozatosan tért foglalnak. A behozatal a német államokból 1872—77 évek alatt a legújabb statisztikai adatok szerint 77.766.000 írttal csökkent, kivitelünk pedig 132.007.000 írttal emelkedett. E számok igazolják Németország magatartását irányunkban és illúzióvá enyészik általa a feltevés, mintha mi anyagi érdekeink támogatását Németországtól ily körülmények közt remélhetnék. Össze fog jönni a vámértekezlet, a felek előadják ott kívánságaikat, de előnyös tarifszerződésre az alku nem vezethet, mert a német érdek a védvámokat követeli s nekünk egyéb utunk nem marad, mint vagy beleegyezni a kiviteli nyers cikkek forgalmának megakasztásába néhány csekély engedményért, vagy ellenrendszabályokat alkalmazni. Az első eset valószínűbb, már készítik elő rá a talajt. Klistgyérünk tegnap utalt az európaszerte divó védvámos irányzatra s a szabadkereskedelmi elméletek elavultságára. Nos ha csakugyan így készül el a megoldás, ha csakugyan aláírja Haymerle báró a szerződést, mely a túlnyomólag Magyarországból