Pesti Hírlap, 1880. március (2. évfolyam, 60-90. szám)

1880-03-26 / 85. szám

Budapest, 1880. II. évf. 85. szám. (445.) Péntek, március 26. Előfizetési árak: ^ » Kiadó hivatal: Egész évre 14 frfc — kr. lip Ijffi Budapest, nádor-utca 7. sx.f Félévre . 7 „ — „ llHI ■ 9 ■ «Rt B A HA “ÄS tAS Negyedévre 3 „ 50 „ ||Ug§ ff8, HA 0Sf|Fa H gLJti M n 9 91 MM i* *U“',d*k i ESTI HÍRLAP £ £•5? politikai napilap. Äg) Bfy»s izím ár» * kr. , , , V Bérmentetlan lmUk csak la­adatik*,á*alék s6“ SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLEKLETTEL. — KAPTÁK. LÁTNIVALÓK. ‘*714“ TMTI‘‘Y* *?*“ **W~«I»* tárlat.­». [Sugár-M, «»lát iis mxtakintkat«.­­ KÖZTágtstoid ». v­a­gy dgtemanyek valamelyike; a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományC8 aha­­roknári-öt vászon a vám mellett - v­ím. Péntek katholikus; KagypénUk V'í*' [»«*•■•- JW-tér saját­ ház.] - h«iz a ráfi í várashS­ta^í, ú *j!Í£J. m­atAsft&VB- Manó Wyhra: á. a. *-1. feáfe, kát«» áe esMirtlekta képtár [Eszter­hazy-féle] az akadémia pala- Ipaiutaz«aus. [Safár-nt, a kápzemivá- «teában 24. «z. a. - Vltr*ai vieadti • pro estáBB. Manó a termaazat- es nápi*szi-l£, ktUei és vits­­tájában. Nyitra : vasárnap, szarain, ás pánté­­szeti társulat háza.] - Királyi vár 6« [reáautel az aláanasaran^ - Állatkert a , gérégercse : Benedikt kan az ásványtár; szerdán ás szombaton a kan í­l-if. - á»rsz**«b képi­nírTé­­varkert Budán, az *évar távollátában min- váraaligntban. * * A mai szám tartalma: Tármegyei be»yodalmak. — Pel. hirek. — Ünnepi haa­­ffek. — Pel. szemle. — Főt. »gyek. — Egyl. és lát. — Tid. és irodalom. — Sírik és már. — A Merény­letek k­orából. — Pofoiért halál. — A belga király­­kisasszony. — A zarándokló atya. — Táviratok. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közgazdasági hirek. — Tárca : Beaumarchais Madridban. —Szegény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. — Nyilt tér. — Hirdetések. Vármegyei bonyodalmak. Tisza Kálmánnak meggyűlt a baja a vár­megyékkel. Akármerre tekint, mindenütt rendet­lenség van. Az egész intézmény olyan, mint a kikopott óra, jár ha felhúzzák, de rosszul mu­tat, arra tehát a mire való, már nem való. Ha valaki fáradságot venne magának vé­gig utazni Magyarországon, és tanulmányozni a megyei intézményt, fél esztendő alatt igen fur­csa tapasztalatokra jutna. Kisülne, hogy bár minden a központtól függ és innét igazgattatik, mintha a legnagyobb centralizáció uralkodnék, mégis voltakép Magyarországon közkormányzat nem létezik, hanem minden megye másként van adminisztrálva s a legtöbb roszul. A különbség egyik megye és a másik közt gyakran oly nagy, hogy az idegen könnyebben elhinné, hogy más országba jutott, minthogy egyik kerületből a másikba átlépett. Például lehet-e összehason­lítani Szepesi Máramarossal, Nyitrát Nagy Kun- Szolnokkal, Csikót Sopronnal, Krassót Somogy­­gyal stb ? Eltekintve a nemzetiségtől, egyik megye arisztokratikus a másik demokratikus, egyik műveit a másik műveletlen, egyik gazdag a másik szegény s valamennyinek meg van a saját hagyománya, társalgási modora, külön társadalmi és politikai felfogása, speciális érde­kei, bűnei és hibái, melyek azonnal szembeötlők amont a válasz átlépi határát. E­z okszerűség azonnal elárulja, hogy Magyarországon állami kormányzat nem volt soha, hogy a központi kormány gyöngesége évszázadok óta nem birt szert tenni rendszeres adminisztratív organizá­cióra s igy a magyar állam csak fogalom vala nem pedig szervezet, a haza csak eszme, mely lazán kötötte össze a külömböző vármegyéket. Mert ha Magyarországon valaha hosszabb ideig állami szervezet létezett volna, e sokfé­leségnek régen el kellett volna tűnni, s vele együtt a mindenhol tapasztalható rendetlen­ségnek. Egy pók hálójában, egy darázs fészkében, a hangya­bolyában, a gólya vándorlásában bi­zonyos rendet tart és rendszert követ; rendszer nélkül nincs csigabiga, mely házát a hátán hordja, s a földön mászásra, a fű megrágására alkalmas szervekkel bír: képzelhető-e tehát egy nemzet és állam rendszeresen működő szervezet nélkül ? És ilyen Magyarország, ennek kormány­zata és igazgatása szervezve nincs. Ezért van benne annyi rendetlenség és történnek annyi visszaélések. Az állam szervezését 1848-ban megkezdtük, 1867-ben elmulasztottuk, azóta mint a rosz háztetőt toldozzuk, toldozzuk, hasztalan. Tisza Kálmán valóságos typusza a várme­gyei politikusnak s azt a hibás praxist, mely a vármegyei kormányzást, a közgyűléseket és köz­­igazgatást jellemzi, átültette a parlamentbe és az állami politikába és adminisztrációba. Mint miniszterelnök olyan, mintha országos alispán volna, ki egy vármegyei klikk és cimboraság segélyével a hatalmat bírja és pajtásai hasznára erélyesen kezeli. Tőle más rendszert, mint a jelenleginek folytatását, várni nem lehet, mert saját bőréből nem bújhat ki, mint valami kígyó. Alatta a vármegyei gazdálkodás minden hibái tökéletes pompában kivirágoztak. A nepo­tizmus, a basáskodás, a közpénzek gondatlan vagy bű­nös kezelése, a dologtalanság, a rendet­lenség, a korrupció tetőpontra hágtak. Pedig nálánál hatalmasabb belügyminiszter nem volt egy se, de egy se volt olyan elnéző a megye­­rendszerből kifolyó hibák iránt, mint épen ő. Szörényből most bocsátották el Ujfalussy adminisztrátort, más néven kormánybiztost, Ti­szának rokonát, kinek viselt dolgai erősen kompromittálták őt és a minisztériumot, mert a krassómegyei Szende-párt érdekében ő tűrte mindazon visszaéléseket, melyek az utolsó két hónapban e szerencsétlen két vármegyében nap­fényre jöttek. De távozása csak személycsere, nem rendszerváltoztatás. A szomszéd Hunyad­­vármegyében ép oly botrányos Pogány Károly főispán adminisztrációja s a megyegyülések a legrutabb jelenetek színhelyei — az utak pedig járhatlanok s a közigazgatás hanyag. — De Szathmárban sincs ám máskép, hol Doma­­hidy Ferenc a főispán. Tiszának régi hű embere,­­ s hol az adó behajtásánál előfordult visszaélések­­ miatt vizsgálat rendeltetvén,ezen főispán és várme­gye úgy összevesztek, hogy Tisza Kálmán, miután intézménye, a közigazgatási bizottság csütörtököt mondott a mennyiben abból ifjabb Károlyi István gróf vezetése alatt az összes választott tagok kiléptek , április 9-én érdekes közgyűlés lesz Nagy Károlyban. De hát az eré­lyes Majthényi László főispán vármegyéiben Hont és Nyitrában jó élet van ? A ki barátja a törvényesen eltiltott botbüntetésnek s tudni ki- ■ai Mánnk­ 8­éldást tartalmaz. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A Beaumarchais Madridban. (Ahol a „Figaro házasságát“ kigondolta.) Az emberi tudvány a tények okait, le­származásának módját kutatja mindenben és mindenütt. Hallunk a Gotthard-alagútról s már tudni szeretnék , mint készült ? Látunk egy új iparcikket, már érdeklődünk a gyártás módja iránt. Kétszeresen indokolt ez érdeklődés, mikor az gyönyörködtető műtárgyra, örökszép irodalmi termékre vonatkozik. Tudja mindenki róla, hogy mindezt a művész, a költő szelleme alkotá, — de az anyag, melyből teremtetett, a körülmények, mik az alkotásra befolytak, ingerük a közki­­váncsiságot, mert be­engednek pillantani egy hatalmas, kiváló emberi lélek elrejtett vilá­gába, melyről Lavater azt tartja, hogy a leg­­méltóbb látvány s az emberi lény legméltóbb rá, hogy meglássa. Pár nap óta a nemzeti színházban Beau­marchais remekművét, a „Figaró házasságát“ kitűnő előadásban folyvást teli nézőtér-előtt adják. A kellemes színházi estvék venz­erőt gyakorolnak a közönségre s a társas életben igen sokan lelkesülve emlékeznek a klaszszikus vígjátékról, a derék előadó művészekről, de na­gyon kevesen a szerzőről, kit Budapesten még neve után is csak kevesen ismernek. Mi tehát jó szolgálatot vélünk tenni olva­sóinknak, midőn e cikket Beaumarchaisnak szenteljük s leírjuk életének azt az epizódját, mely a „Figaro házassága“ megírásával össze­függ, — a madridi szép napok történetét. Beaumarchais öt nővére közül kettő Mad­ridban lakott több éven át, mert atyjuk, egy órás és játékkereskedő a párisi st­. Denis-utcá­­ból, a spanyol udvar legelőbbkelőivel élénk üz­leti viszonyban állt. E főúri megrendelők közt volt egy, bizonyos Fuen-Clara grófnő, ki szemé­lyesen levelezett a kalmárral. Az idősbik nővért, Mária­ Jozefát, egy Guilbert nevű francia építész vette nőül, ki a spanyol fővárosban telepedett meg végleg s ki­nek a költő 1764-ben madridi tartózkodása alatt a királynál „udvari építész s mérnök“ címet és fizetést eszközölt ki. Atyjának Párisba e sógo­ráról következőket irja : „Védnek az esze de­rekasan megjött s dolgozik, mint egy ló. Én ösztökélem becsvágyát, de már sarkantyú nél­kül is bir jól haladni.' Guilbert és neje nem voltak gazdagok, de kiváló műveltségük kitün­tette őket a madridi franciák közül. A francia követ minden alkalmat felhasznált, hogy e de­rék házaspárt biztosítsa pártfogásáról s jóindu­latáról. Házuk legfőbb ékessége az ifjabbik nő­vér, a szép Mária Lujza volt, ki őket az uj ha­zába követte. E lányka a híres Clavije jegyese lett, de a viszonyuk 1763-ban megszakadt. A következő­­ év elején e viszony történetét az öreg Beaumar- Chaisnak Párisba megírta levelekben az idősebb nővér. Elbeszélte a hosszú baráti viszonyt, mely­ben a lány Clavijohoz állt, es azt, hogy Clavijo a lánynak házasságot ígért, de ezt utóbb gáládul is egtörte, végül bevallá a lány szomorú, szá­nandó helyzetét, melybe ez a csábító hűtlensége folytán a világgal szemben jutott. A költő egy ideig nem akart tudni semm­i mit a szegény lányról, ki „a családra szégyent hozott“, — de mikor értesült, hogy Mária Luj­­za a kiállt izgalmak következtében ideg-sorva­­dásba esett, az öreg Beaumarchais kérésének mégis engedett. „Hisz utóvégre mégis csak nő­véred !“ — monda az öreg s a költő ekkor Madridba utazott. Utjának célja persze nem egyedül az volt, hogy nővérét, mint a fitestvérek a vígjátékok­ban szokták, a csábító által nőül vetesse, ő Spanyolországban nagyszerű ipar­vállala­tokra számított, miket ő fog megindítani a hi­­■ dalgók közt, s aztán visszatér hazájába dusiha- I szonnal. A leggazdagabb párisi bankár feltétlenül bízott benne s vállalataira egy 200,030 frank ér­tékű váltót adott át neki, melyet a költő Mad­ridban akart értékesíteni. Arról volt szó, hogy Beaumarchais a spa­nyol kormánytól szabadalmat eszközöljön ki egy kereskedő társulat alakítására, mely a Louisia­­nába hajókat indítana s a Sierra Morénát kul­­tiválná,­­ sőt barátaival Duverney házában azt is tervezték, hogy a spanyol kormánynyal szerződésileg biztosítják maguknak az összes spanyol csapatok, s a majorkai és afrikai gyar­mat élelmezési vállalatát. Beaumarchais tehát 1764 május havában Madridba utazott. A Guilbert család már régóta várt reá s nagy örömmel fogadta egyik nap déli 11 óra­kor a megérkezőt. Legott családi tanács tarta­tott . Beaumarchais mindenekelőtt a hűtlen Cla­­vijoval akart leszámolni, hogy aztán egész nyugodtan foghasson nagy­szabású vállalataiba s az élvezetekbe. Mária Lujza ekkor már aligha óhat­já a házasság létrejöttét. Róla a költő egyik levelé­­ben így ír : „Mária társaságában, ki elég jól

Next