Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-09 / 280. szám
Budapest, 1880.______________________77. évf. 280. szám (630.)__________ Szombat, október 9. Előfizetési arak *—Szerkesztési iroda: a kepes keli melléklettel együtt* flflj Budapesten, nádor ut* 7.,I em. i. Egész évre 14 frt — kr. iwmB —— — ^ MBBi___________hova a lap szellemi részét illető mind« Félévre 7 _ ,, Kot *®| jg£ fra HM ■■ ^^fi közlemény intézendő. UtvTI MIDI lusssiir ‘"“knSATS?“* | FA 8 1 Clni BmW* Kiadóhivatal: Vidéken 5 kr. §g| Hn ViMfSf H H EH IH SH n 13 Pffi—rn MH H Budapest, nádor-utca 7. sz., -------- fim Tffwmtil R9fi IHfi BBS BW Lm (raj BH..-----—Neva az előfizetések és a lep szét“ ^ képes melléklet külön: küld.*fr. *«*? POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések negyedévre...................... 1 „ \v«ONYV'v!/ * kiadóhivatalban vitatnak fal. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLEKLETTELT^ ffigg8 NAPTÁRI IdÁTNIVAIÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltja a med tdranlat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekintve. ö. - Hozvágdhid a eo. A ^ * a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház) - Magyar tudományos aaktfe- rokaári-ut végén a vám mellen. - Várói* Szómba! Wati.ni.irna . I Nemzeti muzeum. (Muzeum-körút.) minden hétköznapon 9-1rig. — Országoadémia. (Ferenc József-tér saját ház.) — tilts a régi a városház-téren, az uj alapot noilKUS . lyepes Nyitva : d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmúzeum. (öngárut, a képzőmttve- utcában 24. sz. o. — Városi vigadó 7i protestáns : Dénes a természet- és néprajzi-tár ; kedden és pentetájában. Nyitva : vasárnap, szerdán é a pente- azeti társulat háza.) — Királyi vár és (redoote) az aldunasoron. — Állatkert ,, görög-orosz: Ktliart. 1 ken az ásványtár; szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. — Országon képzőm a Tétvárkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: A trónörökös mondta . .! — Politikai hírek. Pejacsevich gróf. — Politikai szemle. — Az ügyvédi rendtartás tárgyalása a képviselő házban. Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom.— Rezinház és művésze. — A tegnapi „tanulmány“ folytatása — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. Közg. hírek — Szinlapok. — Tárca . Öt évi börtön. Offenbach utolsó percei. — Regénycsarnok. Mese két rózsáról. — Vegyes — A budap. értéktőzsde. — Törv. értesítő. — Hirdetések. A trónörökös mondta . . ! Mit mondott a trónörökös? Azt, hogy „Oroszország és mi könnyen megegyezhetünk egymással a keleti kérdésben, ha Oroszország beéri Konstantinápolylyal s nekünk átengedi Sza lőnikit “ Ez udvarias koncessziót ő fensége Berlinben egy udvari estély alkalmával adta meg az északi óriás polypnak, hol a cercle alatt valamelyik orosz diplomatával társalgott. Szavait meghallotta a „Köln. Ztg.“ tudósítója és kiírta a lapban. Hja, fejedelmi sarjak végzete, hogy szavaikra egész világ figyel. Bécsi „illetékes“ helyen e nyilatkozatot — úgy látszik — röstellik, mert a bécsi sajtó felhatalmazást nyert onnan, hogy a „Köln. Ztg.“ hitét koholmánynak nyilvánítsa. De érdemes rajnamelléki kollegánk nem hagyja magán száradni a hazugság vádját és legújabb számában fentartja közleményét, csak annyit módosít rajta, hogy Rudolf trónörökös az idézett szavakkal nem orosz, de angol diplomatának kedveskedett, így akarva Angliát figyelmeztetni, hogy a keleti kérdésben monarchiánk nélkül mit se végezhet. Lám, a „Köln. Ztg." mily leyalis ! Fenntartja a vádat, de talál mentséget is az elkövetett botlásra, konstatálja a hibát, de felsorol enyhítő körülményeket; szerinte a trónörökös elszólta magát, de célzatosan bakot lőtt, de számításból. Akárhogy áll a dolog, mi két ténynyel állunk szemben: egyik az, hogy a bécsi „illetékes“ helyen megvan a hajlandóság Oroszországgal transactióra lépni, a másik az, hogy e hajlam elárulására a királyfi nem kapott felhatalmazást Bécsben senkitől. Csakis így lehet a kölni „jól értesült“ állítást s a bécsi „illetékes“ tagadást egymással kiegyeztetni. Ez egész esetben a létező titkos hajlam érdekli a monarchia lakosait leginkább. Nem merik nyíltan bevallani, boszankodnak a fiatal trónörökösre, amiért vallomást ten, — de szívük mélyén vérükben csörgő, öröklött hajlamot éreznek Európa egyetlen régi veretű, abszolút szerkezetű, reakcionárius szellemű állama, a deszpotikus Oroszország iránt. Ezzel kacérkodnak, barátkoznak, szinleg feszeskednek, alattomban pedig szövetkeznek vele szüntelen. Nem az orosz népet, a szláv typust, a faj erkölcseit, nyelvét, irodalmát, társadalmát s törekvéseit kedvelik ők. Előttük mindez közömbös, ha nem idegen. De rajongnak az egyeduralom eszméjéért, melyet ma csak nagy Péter utóda képvisel Európában; ideáljuk az egyenruhába bujtatott állam, parancsszóra működő közigazgatás, udvari kancelláriától diktált törvény. Oroszországban még megtalálják a régi Ausztria minden történelmi hagyományát s az új kor iyitó szelleme még nem hatotta át őket annyira, hogy rokonszenvüket az elmúlt idők Oroszországban még élő emlékeitől megtagadhatnák. Szomorú, hogy így van. Azt hiszik, hogy a régi rendszert feltámasztják, ha képviselői egymással szövetkeznek. Azt hiszik, hogy a világ megszünteti tengelyforgását kedvükért, ha ők az isteni jog elvének „szent frigyükkel“ visszahódítják a földterület egy részét a népektől. Isteni jog, melyet a sátán kódexéből másoltak le emberi nyelven! Az alkotmányos formák s a király ezekhez ragaszkodó alkotmányos érzéke megnehezítik az Oroszország iránti hajlamok értékesítését. De ahol alkalom kínálkozik rá, megteszik mindig, dacolva a kor és közjog szellemével, a közfelfogással és közakarattal, akár Beustnak, akár Andrássynak, akár Haymerlének hívják is a tetteikért, szavaikért felelős külügyminisztert. 1876 őszén ők javasoltatták Andrássyval a Boszporus ostromzárolását, a cár külön küldöttének kérelmére. Európa előtt Emlékezünk Albrecht főherceg híres gratulációjára az első orosz győzelmek idején. S nem látják be, nem akarják látni, hogy Oroszország a szövetséget mindig a monarchia romlására használta fel s hogy az orosz politika e romlást vette célba. Keserű csalódások érték a dynastiát a múltban, fájdalmas tapasztalatok taníttatták meg vele, hogy ideje a régi hagyományokkal örökre szakítni. Óvja a gondviselés őket hasonló csapásoktól, de ők nem szakítottak végkép, nem tanultak eleget, nem feledtek semmit. ... A trónörökös mondta! . . . A magyar nyelv Horvátországban. A „Wiener Alig. Zeitung“ budapesti sürgönye szerint Pejacsevich horvát bán legutóbbi budapesti időzése alkalmával előterjesztést tett a magyar kormánynak a Horvátországban történt magyarosítási kísérletekre vonatkozólag, mely a következő kívánalmakat tartalmazta : 1. A Zágrábban Dávid által életbeléptetett magyar tanfolyam azonnal megszüntettessék , minthogy a zágrábi egyetemen felállított magyar tanszék folytán a pénzügyi hivatalnokoknak elég alkalmuk van a magyar nyelv elsajátítására. 2. Minthogy Horvátországban elegendő számú horvát van, kik a pénzügyi szolgálatban alkalmazhatók, ezek pedig a kiegyezési törvény értelmében előnynyel bírnak , a pénzügyminiszter azon rendelete, mely szerint a magyarul tudó pénzügyi hivatalnokok az előléptetésre nézve előnynyel bírnak, visszavonandó. 1 3. A vasutaknál és távirdahivataloknál ezután elsősorban horvát és csak másodsorban alkalmazandók magyar feliratok — 4. A postánál, vasutaknál és távírdáknál ezután horvát és magyar, és nem csupán. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Öt évi bötön. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Még most is fülében cseng e végzetes három szó. Szemei előtt lebeg mindig szerencsétlen férje halvány arca, szétdúlt vonásai, könnyező szemei, a vizsgálati fogság alatt megőszült haja nem megy ki fejéből. úgy rémlik mindig előtte, mintha a felfegyverzett rendőr most is előtte állana. A szél zörrenésében, a védőügyvéd esdeklő szavát véli hallani, ha az ajtót bezárják, azon börtön nyikorgása jut eszébe, hova férjét ma öt évre befalazták. Öt évi börtön! Mily hosszú idő! Várjon ki fogja-e állani azon szigorú büntetést, melyet egy szerencsétlen pillanatban elkövetett botlása miatt, bírái rámértek. És ha kiállja, mihez fog aztán? Kitaszítva a társadalomból, a homlokára sütött szégyenbélyeggel, hol fog menhelyet találni ? Kezét tördelve és haját tépve járkál fel és alá fényesen bebútorozott termeiben Aurélia. Gyászruhát öltött magára, mert temetésről jön. Férje ellen ma volt a végtárgyalás. Öt évre bezáródott mögötte a sötét börtön ajtaja, öt évre megszűnt f élni. És ezen idő alatt neki nincs férje, gyermekének nincs apja. Vájjon nem jobb-e annak, ki ott a föld gyomrában alussza az örök álmot, mint annak, ki oly hosszú időközre, mint élő halott van eltemetve négy fal közé ? Az előbbi már nem szenved, kiket itt hagyott, gyászolják, kegyelettel megőrzik emlékét, felkeresik sírját és koszorút tesznek hantjára. A rab szenved börtönében és szenvednek mindazok, kik a börtönön kivül sorsa iránt érdeklődnek. Minden perc, melyet szűk cellájában átél, öröklét ránézve és övéire is. Aurélia gyászolja férjét — aki él. — Szőke kis fiacskája csodálkozva mereszti rá kék szemeit, anyja sírását, kesergését nem tudja felfogni. Két hónap óta nem látta apját, pedig epedve várja minden reggel, délben, este. Anyja biztatta egyre. Napról-napra halasztotta, de most már nem mondhatja többé, hogy holnap jön, mert fülében cseng e három szó : öt évi börtön. Emőke elfelejti, hogy apja volt, de Aurélia nem felejti el, hogy neki férje van ! * Öt évi börtön! Hány napot és hány éjszakát kell neki átvirasztani, mig kinyílik férje előtt a börtön ajtaja? karján ringatott szőke fiacskája meglett gyermek lesz már, ha csókot nyomhat apja kezére, mai szállniuk. Jó oldalt tartalmaz. És ki tudja látják-e még egymást valaha. így tűnődött 1879. március 2-án a balsorstól sújtott Aurélia. Azon perctől fogva, midőn férje fölött kimondották a vétkest és kiszabták rá a szigorú büntetést, ő is lemondott a világról, került mindenkit, nem mert emberek közé menni, mert úgy rémlett mindig előtte, mintha a világ ujjal mutatott volna rá, mint olyanra, kinek férje a börtön fenekén lakói elkövetett büntette miatt. Bezárkózott szobájába. Elmerengett a múlt fölött, az ifjúkori szép napok jutottak-: eszébe. Borzadás és kétségbeesés vett erőt rajta, ha a jelenre és a jövőre gondolt. És Aurélia csakis akkor szakította félbe a remete életet, midőn csütörtöki napon, a kora reggeli órákban sűrűn lefátyolozva a curia épületben megjelent és annak fekete tábláján vizsgálta fürkésző szemeivel az előadásra kiírt vádlottak jegyzékében férje nevét. Ez három hónapig tartott így. Még alig nyitotta ki a portás a vén curia épület kapuját, Aurélia már ott állott kisfiával és legnagyobb gyorsasággal vágtatott végig szemeivel, a gyilkosok, tolvajok, bukottak és csalókkal teli lajstromon. Végre megjelent a várva-várt név. ,E .apagyilkossággal vádolt férfi és egynév