Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-09 / 280. szám

Budapest, 1880.______________________77. évf. 280. szám (630.)__________ Szombat, október 9. Előfizetési arak *—Szerkesztési iroda: a kepes keli melléklettel együtt* flflj Budapesten, nádor ut*­ 7.,I em. i.­ Egész évre 14 frt — kr. iwmB —— — ^ MB­Bi___________hova a lap szellemi részét illető mind« Félévre 7 _ ,, Kot *®| jg£ fra HM ■■ ^^fi közlemény intézendő. UtvTI MIDI lu­­sssiir ‘"“knSATS?“* | FA 8 1 Clni BmW* Kiadóhivatal: Vidéken 5 kr. §g| Hn ViMfSf H H EH IH SH n 13 Pffi—rn MH H Budapest, nádor-utca 7. sz., -------- fim Tffwmt­il R9fi IHfi BBS BW Lm (raj BH..-----—Neva az előfizetések és a lep szét“ ^ képes melléklet külön: küld.*fr. *«­­­*? POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések negyedévre...................... 1 „ \v«ONYV'v!/ * kiadóhivatalban vitatnak fal. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLEKLETTELT^ ffigg8 NAPTÁR­I IdÁTNIVAI­ÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltja a med­ tdranlat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekint­ve. ö. - Hozvágdh­id a eo. A ^ * a gyűjtemények valamelyike; a könyvtár pedig ház) - Magyar tudományos aaktfe- rokaári-ut végén a vám mellen. - Várói* Szómba! Wati.ni.irna . I Nemzeti muzeum. (Muzeum-körút.) minden hétköznapon 9-1rig. — Országoa­démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — tilts a régi a városház-téren, az uj a­lapot noilKUS . lyepes Nyitva : d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmúzeum. (öngár­ut, a képzőmttve- utcában 24. sz. o. — Városi vigadó 7i protestáns : Dénes­­ a természet- és néprajzi-tár ; kedden és pente­­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán é a pente- azeti társulat háza.) — Királyi vár és (redoote) az aldunasoron. — Állatkert ,, görög-orosz: Ktliart. 1 ken az ásványtár; szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. — Országon képzőm a Tét­várkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: A trónörökös mondta . .! — Politikai hírek.­­ Peja­­csevich gróf. — Politikai szemle. — Az ügyvédi rend­tartás tárgyalása a kép­viselő házban. Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom.— Rezinház és művésze. — A tegnapi „tanulmány“ folyta­tása — Táviratok. — Napi hírek. — Törv. csarnok. Közg. hírek — Szinlapok. — Tárca . Öt évi börtön. Offenbach utolsó percei. — Regénycsarnok. Mese két rózsáról. — Vegyes — A budap. értéktőzsde. — Törv. értesítő. — Hirdetések. A trónörökös mondta . . ! Mit mondott a trónörökös? Azt, hogy „Oroszország és mi könnyen megegyezhetünk egymással a keleti kérdésben, ha Oroszország beéri Konstan­­tinápolylyal s nekünk átengedi S­z­a lő­ni­k­i­t “ Ez udvarias koncessziót ő fensége Berlin­ben egy udvari estély alkalmával adta meg az északi óriás polypnak, hol a cercle alatt vala­melyik orosz diplomatával társalgott. Szavait meghallotta a „Köln. Ztg.“ tudósítója és kiírta a lapban. Hja, fejedelmi sarjak végzete, hogy szavaikra egész világ figyel. Bécsi „illetékes“ helyen e nyilatkozatot — úgy látszik — röstellik, mert a bécsi sajtó felhatalmazást nyert onnan, hogy a „Köln. Ztg.“ hitét koholmánynak nyilvánítsa. De érdemes rajnamelléki kollegánk nem hagyja magán száradni a hazugság vádját és legújabb számában fentartja közleményét, csak annyit módosít rajta, hogy Rudolf trónörökös az idé­zett szavakkal nem orosz, de angol diplomatá­nak kedveskedett, így akarva Angliát figyel­meztetni, hogy a keleti kérdésben monarchiánk nélkül mit se végezhet. Lám, a „Köln. Ztg." mily leyalis ! Fenn­tartja a vádat, de talál mentséget is az elköve­tett botlásra, konstatálja a hibát, de felsorol enyhítő körülményeket; szerinte a trónörökös elszólta magát, de célzatosan­­ bakot lőtt, de számításból. Akár­hogy áll a dolog, mi két ténynyel állunk szemben: egyik az, hogy a bécsi „illeté­kes“ helyen megvan a hajlandóság Oroszor­szággal transactióra lépni, a másik az, hogy e hajlam elárulására a királyfi nem kapott felha­talmazást Bécsben senkitől. Csakis így lehet a kölni „jól értesült“ ál­lítást s a bécsi „illetékes“ tagadást egymással kiegyeztetni. Ez egész esetben a létező titkos hajlam ér­dekli a monarchia lakosait leginkább. Nem merik nyíltan bevallani, boszankodnak a fiatal trón­örökösre, a­miért vallomást ten, — de szívük mélyén vérükben csörgő, öröklött hajlamot érez­nek Európa egyetlen régi veretű, abszolút szer­kezetű, reakcionárius szellemű állama, a deszpo­­tikus Oroszország iránt. Ezzel kacérkodnak, ba­rátkoznak, szinleg feszeskednek, alattomban pe­dig szövetkeznek vele szüntelen. Nem az orosz népet, a szláv typust, a faj erkölcseit, nyelvét, irodalmát, társadalmát s törekvéseit kedvelik ők. Előttük mindez közöm­bös, ha nem idegen. De rajongnak az egyed­uralom eszméjéért, melyet ma csak nagy Péter utóda képvisel Európában; ideáljuk az egyen­ruhába bujtatott állam, parancsszóra működő közigazgatás, udvari kancelláriától diktált tör­vény. Oroszországban még megtalálják a régi Ausztria minden történelmi hagyományát s az új kor i­yitó szelleme még nem hatotta át őket annyira, hogy rokonszenvüket az elmúlt idők Oroszországban még élő emlékeitől megtagad­hatnák. Szomorú, hogy így van. Azt hiszik, hogy a régi rendszert feltá­masztják, ha képviselői egymással szövetkez­nek. Azt hiszik, hogy a világ megszünteti ten­gelyforgását kedvükért, ha ők az isteni jog el­vének „szent frigyükkel“ visszahódítják a föld­terület egy részét a népektől. Isteni jog, melyet a sátán kódexéből má­soltak le emberi nyelven! Az alkotmányos formák s a király ezek­hez ragaszkodó alkotmányos érzéke megnehezí­tik az Oroszország iránti hajlamok értékesítését. De ahol alkalom kínálkozik rá, megteszik min­dig, dacolva a kor és közjog szellemével, a közfelfogással és közakarattal, akár Beustnak, akár Andrássynak, akár Haymerlének hívják is a tetteikért, szavaikért felelős külügymi­nisztert. 1876 őszén ők javasoltatták Andrássyval a Boszporus ostromzárolását, a cár külön küldöt­­tének kérelmére. Európa előtt Emlékezünk Al­brecht főherceg híres gratulációjára az első orosz győzelmek idején. S nem látják be, nem akarják látni, hogy Oroszország a szövetséget mindig a monarchia romlására használta fel s hogy az orosz politika e romlást vette célba. Keserű csalódások érték a dynastiát a múltban, fájdalmas tapasztalatok taníttatták meg vele, hogy ideje a régi hagyományokkal örökre szakí­tni. Óvja a gondviselés őket hasonló csapá­soktól, de ők nem szakítottak végkép, nem ta­nultak eleget, nem feledtek semmit. ... A trónörökös mondta! . . . A magyar nyelv Horvátországban. A „Wiener Alig. Zeitung“ budapesti sürgönye szerint Pejacsevich horvát bán legutóbbi budapesti időzése alkalmával előterjesztést tett a magyar kormánynak a Horvátországban történt magyarosítási kísérletekre vonatkozólag, mely a következő kívánalmakat tartal­mazta : 1. A Zágrábban Dávid által életbeléptetett magyar tanfolyam azonnal megszüntettessék , mint­hogy a zágrábi egyetemen felállított magyar tanszék folytán a pénzügyi hivatalnokoknak elég alkalmuk van a magyar nyelv elsajátítására.­­ 2. Minthogy Hor­vátországban elegendő számú horvát van, kik a pénz­ügyi szolgálatban alkalmazhatók, ezek pedig a ki­egyezési törvény értelmében előnynyel bírnak , a pénzügy­miniszter azon rendelete, mely szerint a magyarul tudó pénzügyi hivatalnokok az elő­léptetésre nézve előnynyel bírnak, visszavonandó. 1 3. A vasutaknál és távirdahivataloknál ezután első­sorban horvát és csak másodsorban alkalmazan­dók magyar feliratok — 4. A postánál, vasutaknál és távírdáknál ezután horvát és magyar, és nem csupán. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Öt évi bö­tön. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Még most is fülében cseng e végzetes há­rom szó. Szemei előtt lebeg mindig szerencsét­len férje halvány arca, szétdúlt vonásai, könnyező szemei, a vizsgálati fogság alatt megőszült haja nem megy ki fejéből. úgy rémlik mindig előtte, mintha a fel­­fegyverzett rendőr most is előtte állana. A szél zörrenésében, a védő­ügyvéd esdeklő szavát véli hallani, ha az ajtót bezárják, azon börtön nyikorgása jut eszébe, hova férjét ma öt évre befalazták. Öt évi börtön! Mily hosszú idő! Várjon ki fogja-e állani azon szigorú büntetést, melyet egy szerencsét­len pillanatban elkövetett botlása miatt, bírái rámértek. És ha kiállja, mihez fog aztán? Ki­taszítva a társadalomból, a homlokára sütött szégyenbélyeggel, hol fog menhelyet találni ? Kezét tördelve és haját tépve járkál fel és alá fényesen bebútorozott termeiben Aurélia. Gyászruhát öltött magára, mert temetés­ről jön. Férje ellen ma volt a végtárgyalás. Öt évre bezáródott mögötte a sötét börtön ajtaja, öt évre megszűnt f élni. És ezen idő alatt neki nincs férje, gyer­mekének nincs apja. Vájjon nem jobb-e annak, ki ott a föld gyomrában alussza az örök álmot, mint annak, ki oly hosszú időközre, mint élő halott van eltemetve négy fal közé ? Az előbbi már nem szenved, kiket itt hagyott, gyászolják, kegyelettel megőrzik emlékét, felkeresik sírját és koszorút tesznek hantjára. A rab szenved börtönében és szenvednek mind­azok, kik a börtönön kivü­l sorsa iránt érdeklődnek. Minden perc, melyet szűk cellájában átél, öröklét ránézve és övéire is. Aurélia gyászolja férjét — a­ki él. — Szőke kis fiacskája csodálkozva mereszti rá kék szemeit, anyja sírását, kesergését nem tudja felfogni. Két hónap óta nem látta apját, pedig epedve várja minden reggel, délben, este. Anyja biztatta egyre. Napról-napra halasztotta, de most már nem mondhatja többé, hogy hol­nap jön, mert fülében cseng e három szó : öt évi börtön. Emőke elfelejti, hogy apja volt, de Aurélia nem felejti el, hogy neki férje van ! * Öt évi börtön! Hány napot és hány éjszakát kell neki átvirasztani, mig kinyílik férje előtt a börtön ajtaja? karján ringatott szőke fiacskája meglett gyermek lesz már, ha csókot nyomhat apja kezére, mai szállniuk. Jó oldalt tartalmaz. És ki tudja látják-e még egymást valaha. így tűnődött 1879. március 2-án a bal­sorstól sújtott Aurélia. Azon perctől fogva, midőn férje fölött kimondották a vétkest és kiszabták rá a szi­gorú büntetést, ő is lemondott a világról, került mindenkit, nem mert emberek közé menni, mert úgy rémlett mindig előtte, mintha a világ ujjal mutatott volna rá, mint olyanra, kinek férje a börtön fenekén lakói elkövetett bün­tette miatt. Bezárkózott szobájába. Elmerengett a múlt fölött, az ifjúkori szép napok jutottak-: eszébe. Borzadás és kétségbeesés vett erőt rajta, ha a­ jelenre és a jövőre gondolt. És Aurélia csakis akkor szakította félbe a remete életet, midőn csütörtöki napon, a kora reggeli órákban sűrűn lefátyolozva a curia épü­letben megjelent és annak fekete tábláján vizs­gálta fürkésző szemeivel az előadásra kiírt vád­lottak jegyzékében férje nevét. Ez három hónapig tartott így. Még alig nyitotta ki a portás a vén curia épület kapuját, Aurélia már ott állott kis­fiával és legnagyobb gyorsasággal vágtatott végig szemeivel, a gyil­kosok, tolvajok, bukottak és csalókkal teli lajstromon. Végre megjelent a várva-várt név. ,E­ .apagyilkossággal vádolt férfi és egy­­név

Next