Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-18 / 289. szám

Budapest, 1880. 11. évf. 289. szám (639.} Hétfő, október 18. Előfizetési arak­­ _ _ Szerkesztési iroda: • kfpti heti melléklettel együtt! ■ ■ Budapestet, undor utca 7., I. «a. i., Hf« évre.........14 frt - kr. mmm — m ■ M m IBm. B m Felevre............ 7 „ »» Hfi|g »»la P§8»?$®I ISI fpii §§§ff 8$$3 MM Area HPtank Bérmentetlen levelük csak ismerd Negyedévre 3 , 50 ,f §ag­gaTM ggj a BM IWs gg? MB gift I» mjcSA IgJ 1» kezektől fogadtatnak *l Egy hóra.............. 1 ,, 20 » BB8 HR |§6 Kisiratok viasza nem adatnak. ««yes száma­zeti melléklet Bfl. |||^ Bl m §g Hgl a savi H­N Kiadóhivatal: kAbne 54 krkr- 1 Ljli i B i Ilii iLa Bm i Budapest, nádor-utca 7. ez,. ---------- Oh ligsffl»« HB­ n Ett ifi Bb aga Hl BSKilgii jglFnEA Bff hova as előfizetések és a lap satt» - ,, _____ ^ TM TM ------------ kttldázáre vonatkozó felszólamlások A képes melléklet külön: ______________ ____ ___ intézendők. POLITIKAI NAPILAP. 0^) negyedévre 1 V • o ^ / kiadóhivatalban kétatnek fel. szépirodalmi képes hetimelléklettel/1- "gggagSg* N Jk ■» T £ k ! IjÁTNIVAI­ÓK képtár; vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva eseti társulat tárlata. (Sugár-út, saját dig megtekinthető. - Közvágóhíd a so­lt r 1 A b. i •­a gyű­jtemények valamelyike , a könyvtár pedig ház.) - fn­agyar tudományos ada* roksári­ ut végén a vám mellett. - Város« .r/iíj! , nA,.Lna . TnVáoQ I Nemzeti museum. (Muzeum-körut.) minden hétköznapon 9­1-ig. - Országos démia. (Ferenc Jó»«el­tér saját ház.) — h­ás a régi a városház-téren, a x aj » Lipót­■LLetlO gatholikUS : ■L^u Nyitva: d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmuseum. (Bugár-ut, a képnőmüve- utcában M. es. a. — Városi vigadó ,, protest­árts : finkáCS a természet- és néprajzi­ tár ; kedden és pentek tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénte­­szeti társulat háza.) — Királyi vár­os (redoute) az aldunasoron. — Állatkert görög-orosz: Tamás ken az ásványtár; szerdán és szombaton a ken 9—1-ig.­­ Országos képtömttvé* várkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Két nemzeti ünnep. — Politikai hírek.­­ A szép Ni­colas. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és iro­dalom. — Színház és művészet. — Csipkebokor. — Táviratok. — A lengyel ifjak fogadtatása. — Napi hírek. — Az új lóversenytér megnyitása. — A nemzet elismerése. — Szinlapok. — Törvényszéki értesítő. — Hirdetések. A fal számunk­a oldalt tartalmaz. Két nemzeti ünnep. 1. A Bem-szobor leleplezése. Ma délután két órakor lehullott a lepel Bem apó ércszobráról, s Huszár Adolf zseniális műve ott áll Marosvásárhely főpiacán, újabb bi­zonyítékául annak, hogy a magyar dicsőséges szabadságharca hőseinek emlékén szent kegye­lettel csü­gg, s azt megörökítve átadja az utó­kornak. Alább következő távirati tudósításaink szerint az ünnep impozáns és rendkívül lelkes volt. A székelyek fővárosa legszebb napjai közé fogja számítani okt. 17-két, mely napon nemcsak a legdíszesebb közönség gyűlt falai közé, hanem gondolatban az egész nemzet ott volt, s osztozott a viharos közörömben. A nagyszerű ünnepély lefolyásáról saját kü­lön tudósítónk a következőket írja és sürgönyzi: Az ünnep előtti nap. (Saját tudósítónktól.) Marosvásárhely, okt. 16. Ma már kezdetét vette a nemzeti ünnep. A közhivatalok zárva vannak, az iskolák szü­netelnek, mindenki az utcán van, az egész lakosság künn hemzseg. Az ablakokban meg­jelennek a magyar és lengyel zászlók, az erké­lyeken szőnyegek és virágfüzérek. Ünneplő ruháját öltötte fel minden ember, s folyton nagy tömeg hullámzik a vasút felé, először pillantandó meg a várva-várt vendégeket, kik közül kivált a lengyelek felé nagy érdek­lődéssel fordulnak. És éppen ezeket pillanthatják meg leg­később, a debreceni és nagyváradi vendégsze­retet kiszedte a lengyelek szekeréből a kocsi­kerekeket, s félünk, hogy a távolról jövő ven­dégeket agyonölelik, mielőtt mi még hozzájuk juthatnánk, hogy­­ agyoncsókolhassuk őket. Ma délután egy órakor a vonattal számos notabilitás érkezett, u. m. Teleki Sándor ezre­des, Szász Károly, a budapesti központi honvéd­egylet képviselői, Szász Domokos, Hegedűs Ist­ván, Kolozsvár, Kolos megye küldöttsége stb. stb. A lengyelek nem jöttek. (A tegnapi esti lapok­ban az erre vonatkozó táviratok tévesek voltak. A szerk.) Zarándi Knöpfler Vilmos országgyűlési kép­viselő hosszabb beszéddel fogadta ősét, melyre Szász Károly miniszteri tanácsos lelkes szavak­ban válaszolt. Az érkező vendégek rögtön elszállásoltat­­nak. Kitűnően be van rendezve minden. Este ismerkedési estély volt a „Transylvania“ dísz­termében. Az ünnepély napja. (Saját tudósítónk távirata.) Marosvásárhely, okt. 17. (Feladatott 4 óra 40 perckor délután, megérkezett 5 óra 30 perc­kor.) A szoborbizottság tagjai egész éjjel be sem hunyták szemöket. Mindenki talált még valami tenni valót, s lázas sietséggel működtek, hogy a nagy nap mindent készen találjon. Kü­lönben az egész lakosság izgatottan várta a vasárnap felvirradását, s csak az volt boldog, aki vendéget kapott házához, s azt igazi ma­gyar vendégszeretettel látta el mindennel. _____Ma reggel hat órakor már talpon volt a­­ város, s a lakosság ünneplő ruhába öltözve tódult ki a vasúti állomásra, a lengyelek foga­dására. Az ifjúság zászlókkal, rendezett sorok­ban vonult ki. A város előkelői a díszesen fel­­ékesített perronon foglaltak helyet. Hét órakor robogott be a vonat, a per­ronon állók és a künlevő tömeg harsogó éljenei közt. A zaj lecsendesültével Zarándi dr. Knöpfler Vilmos országgyűlési képviselő előlépett, s ma­gyarul üdvözölte a vendégeket, Kokosinszky László kir. mérnök pedig lengyel nyelven inté­zett beszédet hozzájuk. A lengyelek lengyelül feleltek meghatottak néhány szót. Ezután megkezdődött a bevonulás a vá­rosba. Két oldalt kalap és kendő robogtató tömeg foglalt helyet. Legelől mentek az ugyane vonaton érkezett debreceni honvédek, egyen­ruhában, régi honvédzászlóval, a­mi rendkívül lelkesitő hatást gyakorolt a tömegre. Utánuk mentek a lengyelek. A város gyönyörű díszben állott. Nem volt ház zászló és szőnyeg nélkül. Lengyel lobogók a magyar szik­ekkel ölelkeztek. Az ablakok mind tömve a Székelyföld szépségeivel, kik virággal kezükben nézték a lengyelek bevo­nulását. Az utcán folyton hullámzott a nép. Vidék­ről temérdek ember jött be fogatokon. Az erdélyi arisztokrácia gyéren volt képviselve. Katonát egyetlenegyet sem lehetett az utcán látni. A közös hadseregbeliek, tisztek úgy, mint közemberek a kaszár­nyába vannak csukva. A honvéd­séget kiparancsolták a mező­ségre hadgyakorlatra. A szoborbizottság távirati uton kérte Tisza Kálmánt, hogy engedje meg, hogy a hon­védek résztvehessenek az ünnepélyben. Tisza Kálmán ignorálta a szoborbizottság kérelmét, s még csak válaszra sem méltatta azt. Nagy feltűnést okozott egy csapat mező­ségi oláh, mely magyar nemzeti zászlók alatt, a „csimpolya“ méla hangjai mellett „szetrenszke Bem“ (éljen Bem) kiáltások között bevonult a városba. Déli egy órakor az összes küldöttségek, s a különböző városok és megyék képviselői, régi honvédek, a város előkelői stb. stb. Összegyüle­­keztek a városháza nagy termében. Innen ki­vonultak a térre, s ott a szobor körül sorakoz­tak. A szobor körül az önkénytes tűzoltóság tág kört képezett, melybe csak jegygyel lehe­tett bejutni. A szobor előtt állottak a szobor­­bizottság tagjai, szembe velők a 48—49-iki honvédek, ezek mögött a tűzoltók, a szobor jobbján a hatóságok, testületek, deputációk, balján a nők foglaltak helyet. Gyönyörű, lélekemelő látványt nyújtott e pillanatban a tér. Tizenötezer ember állt ott egymás hátán. A házak teteje tele emberekkel; az erkélyek zsúfolva ; minden ablakból nehány fej kandikált ki. A merészebbek a minorita templom tetejére másztak fel s e szédületes ma­gasságból nézték az ünnepélyt. Az épülőfélben levő Görög-ház is tele kiváncsiakkal. A szobor körül csoportosunk festői lát­ványt nyújtottak. A kir. tábla majdnem teljes számmal, nagyrészük magyar díszruhában, csu­pán az elnök, Apor Károly báró tündöklött távol­léte által, ami nagy feltűnést keltett. Példáját követte Binder Lajos, a királyi törvényszék szász származású elnöke, ki szintén megszökött az ünnepély elől. Marosvásárhely városának tisztviselő kara B­é­­­d­i Gergely főispán vezetése alatt jelent meg. A főiskola tanári kara B­i­h­a­r­y Sándor igazgató körül csoportosult, míg a főiskola ifjú­sága részint a tűzoltóknak a rend fenntartásá­ban nyújtott segédkezet, részint a bámuló töme­get növelte. A 48-as honvédek agg csapatja nagyobb­­részt egyenruhában volt, ami annyira lelkesítő­leg hatott az egybegyűltekre, hogy Bem dicső harcainak ezen közvetlen tanúit, kikben e szo­bor leleplezése legtöbb emléket ébreszthetett fel, viharos éljennel üdvözölték. A különböző iparos­ céhek zászlóikkal jelentek meg. A höl­gyek tribuneje előtt fehér ruhás leánykák fog­laltak állást, kik a hajfürteikbe font virágokkal igen kedves látványt nyújtottak. Pont két órakor, amikorra a felvonulás be volt fejezve, megdördültek a mozsarak, s ez jelezte a tulajdonképeni ünnepély kezdetét. A mozsárdurrogást trombitaharsogás követte, s eközben megrendült a nemzeti Himnusz, a he­lyi dalegyesü­let hatalmas kara által énekelve. A közönség zajosan megtapsolta a dalt. Borosnyai Pál orsz. képviselő és szobor­bizottsági elnök ezután a következő beszédet monda : Kedves 48 — 49 iki honvédtársaim­ ! Mélyen tisz­telt közönség ! Honfiúi örömmel nyitom meg ezen hazafias ünne­pély rendjét! Az érdemnek, a hősiességnek, a kitartásnak, a népek szabadságának lelket emelő ünnepét üli ma a magyar nemzet, mely e szobrot emelte. Az érdemnek babér, a hősiességnek cserágkoszo­­ruját, a kitartásnak a siker eredményét és a népek sza­badságának dobogó szivünk szent áldozatát teszszü­k le ezen emlékszobor lábaihoz. 1848. december 18-án egy férfiú jelent meg és csatázott a honvédek élén Erdély nyugoti határán, kihez az akkori magyar kormánynak se volt bizodalma, és ki e napok óta rövid nyolc hónapon át a szeretet, a bámulás, az istenités tárgyává lett, a kit még ellen­sége is becsült ; e férfiú fellépése korszakot alkot Erdély 1848-ik történetében. Lélekben gazdagon, rövid ősz szakállas szívének egész lelkesedésével érkezett Erdélybe. Közép­magas­ságú termet, kísérői iránt zárkózottság, a nők iránt nyájasság, vakmerő bátorság jellemzi az akkor 53 éves férfiút. Megjelenése bátorságot, szellemet hozott sere­günkbe. Erdély közvéleménye jós lélekkel azonnal felkarolta, teljes bizalmával ruházta s szabaditójának, tekintette. E férfiú Bem József magyar honvédtábor­nok volt. Ezen nemes alakhoz vannak kötve Csucsa, Besz­terce, Gálfalva, Vízakna, Piski, Segesvár emlékei, ezen helyeken ázott a hon földe drága hazafi vértől, de vég­re mindig a győzelem babérától lett koszoruzva e fér­fiú magasra kelt balántéka. Nézzük e hős életének rövid történetét: Bem József Galliciában Tarnówban született 1795-ben, Krakkóban végezte iskoláit, 1810-ben a var­sói katonai növeldébe lépett, 1812-ben már mint had­nagy lovasüteggel működött Napóleon alatt. Oroszor­szág ellen 1815 óta Bontemps segéde volt, szabadelvű­­ségéért Konstantin nagyherceg kegyét, melyet birt, csak­hamar elveszté, s hadi törvényszék elé állította ott, s innen fogsába került. Sándor orosz cár halálával szabad lett. — Lembergbe ment, hol irodalommal foglalko­zott. — Midőn ott az 1831-diki forradalom ki­tört, a sereghez sietett, hol mint őrnagy lovas­üteg parancsnoksággal bízatott meg. — Április 10-kén az iganitzi csatában ütegével 40 orosz ágyú ellenében,, úgy tartotta magát, hogy köztisztelet tárgyává emelke­dett, s alezredes lett. Majd bekövetkezett az Ostrolen­­kai csata május 26-kán ; a csata már csaknem veszve volt, mikor Bem ágyúival megérkezett, 80 ágyú ellené­ben felvágta, s majdnem puskalőtávolban ütegét fel­állítva addig tüzelt, mig a szétszórt sereg az ő háta megött magát összeszedte. Ezen személyes bátorságáért ezredessé,­az összes tüzérség parancsnokává neveztetette ki. Később, midőn Rimbioszkyt fővezérré választották, Bemnek csak két szavazattal volt kevesebb szavazata. A lengyel forradalom bukásával Franciaországba ment családjával. 1833-ban Portugálliába hozatott Don Pedro alatt. Az 1848. évi márciusi napokban Lengyelországba ment, forradalmat remállott, onnan Bécsbe vonult, hol addig szolgált, mig Bécs városra Windischgrätzvel al­­kudozni kezdett, mit Bem észrevévén, Bécsből eltűnt .

Next