Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-18 / 289. szám
Budapest, 1880. 11. évf. 289. szám (639.} Hétfő, október 18. Előfizetési arak _ _ Szerkesztési iroda: • kfpti heti melléklettel együtt! ■ ■ Budapestet, undor utca 7., I. «a. i., Hf« évre.........14 frt - kr. mmm — m ■ M m IBm. B m Felevre............ 7 „ »» Hfi|g »»la P§8»?$®I ISI fpii §§§ff 8$$3 MM Area HPtank Bérmentetlen levelük csak ismerd Negyedévre 3 , 50 ,f §aggaTM ggj a BM IWs gg? MB gift I» mjcSA IgJ 1» kezektől fogadtatnak *l Egy hóra.............. 1 ,, 20 » BB8 HR |§6 Kisiratok viasza nem adatnak. ««yes számazeti melléklet Bfl. |||^ Bl m §g Hgl a savi HN Kiadóhivatal: kAbne 54 krkr- 1 Ljli i B i Ilii iLa Bm i Budapest, nádor-utca 7. ez,. ---------- Oh ligsffl»« HB n Ett ifi Bb aga Hl BSKilgii jglFnEA Bff hova as előfizetések és a lap satt» - ,, _____ ^ TM TM ------------ kttldázáre vonatkozó felszólamlások A képes melléklet külön: ______________ ____ ___ intézendők. POLITIKAI NAPILAP. 0^) negyedévre 1 V • o ^ / kiadóhivatalban kétatnek fel. szépirodalmi képes hetimelléklettel/1- "gggagSg* N Jk ■» T £ k ! IjÁTNIVAIÓK képtár; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva eseti társulat tárlata. (Sugár-út, saját dig megtekinthető. - Közvágóhíd a solt r 1 A b. i •a gyűjtemények valamelyike , a könyvtár pedig ház.) - fnagyar tudományos ada* roksári ut végén a vám mellett. - Város« .r/iíj! , nA,.Lna . TnVáoQ I Nemzeti museum. (Muzeum-körut.) minden hétköznapon 91-ig. - Országos démia. (Ferenc Jó»«eltér saját ház.) — hás a régi a városház-téren, a x aj » Lipót■LLetlO gatholikUS : ■L^u Nyitva: d. e. 9 — 1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmuseum. (Bugár-ut, a képnőmüve- utcában M. es. a. — Városi vigadó ,, protestárts : finkáCS a természet- és néprajzi tár ; kedden és pentek tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénteszeti társulat háza.) — Királyi város (redoute) az aldunasoron. — Állatkert görög-orosz: Tamás ken az ásványtár; szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. Országos képtömttvé* várkert Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Két nemzeti ünnep. — Politikai hírek. A szép Nicolas. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Csipkebokor. — Táviratok. — A lengyel ifjak fogadtatása. — Napi hírek. — Az új lóversenytér megnyitása. — A nemzet elismerése. — Szinlapok. — Törvényszéki értesítő. — Hirdetések. A fal számunka oldalt tartalmaz. Két nemzeti ünnep. 1. A Bem-szobor leleplezése. Ma délután két órakor lehullott a lepel Bem apó ércszobráról, s Huszár Adolf zseniális műve ott áll Marosvásárhely főpiacán, újabb bizonyítékául annak, hogy a magyar dicsőséges szabadságharca hőseinek emlékén szent kegyelettel csügg, s azt megörökítve átadja az utókornak. Alább következő távirati tudósításaink szerint az ünnep impozáns és rendkívül lelkes volt. A székelyek fővárosa legszebb napjai közé fogja számítani okt. 17-két, mely napon nemcsak a legdíszesebb közönség gyűlt falai közé, hanem gondolatban az egész nemzet ott volt, s osztozott a viharos közörömben. A nagyszerű ünnepély lefolyásáról saját külön tudósítónk a következőket írja és sürgönyzi: Az ünnep előtti nap. (Saját tudósítónktól.) Marosvásárhely, okt. 16. Ma már kezdetét vette a nemzeti ünnep. A közhivatalok zárva vannak, az iskolák szünetelnek, mindenki az utcán van, az egész lakosság künn hemzseg. Az ablakokban megjelennek a magyar és lengyel zászlók, az erkélyeken szőnyegek és virágfüzérek. Ünneplő ruháját öltötte fel minden ember, s folyton nagy tömeg hullámzik a vasút felé, először pillantandó meg a várva-várt vendégeket, kik közül kivált a lengyelek felé nagy érdeklődéssel fordulnak. És éppen ezeket pillanthatják meg legkésőbb, a debreceni és nagyváradi vendégszeretet kiszedte a lengyelek szekeréből a kocsikerekeket, s félünk, hogy a távolról jövő vendégeket agyonölelik, mielőtt mi még hozzájuk juthatnánk, hogy agyoncsókolhassuk őket. Ma délután egy órakor a vonattal számos notabilitás érkezett, u. m. Teleki Sándor ezredes, Szász Károly, a budapesti központi honvédegylet képviselői, Szász Domokos, Hegedűs István, Kolozsvár, Kolos megye küldöttsége stb. stb. A lengyelek nem jöttek. (A tegnapi esti lapokban az erre vonatkozó táviratok tévesek voltak. A szerk.) Zarándi Knöpfler Vilmos országgyűlési képviselő hosszabb beszéddel fogadta ősét, melyre Szász Károly miniszteri tanácsos lelkes szavakban válaszolt. Az érkező vendégek rögtön elszállásoltatnak. Kitűnően be van rendezve minden. Este ismerkedési estély volt a „Transylvania“ dísztermében. Az ünnepély napja. (Saját tudósítónk távirata.) Marosvásárhely, okt. 17. (Feladatott 4 óra 40 perckor délután, megérkezett 5 óra 30 perckor.) A szoborbizottság tagjai egész éjjel be sem hunyták szemöket. Mindenki talált még valami tenni valót, s lázas sietséggel működtek, hogy a nagy nap mindent készen találjon. Különben az egész lakosság izgatottan várta a vasárnap felvirradását, s csak az volt boldog, aki vendéget kapott házához, s azt igazi magyar vendégszeretettel látta el mindennel. _____Ma reggel hat órakor már talpon volt a város, s a lakosság ünneplő ruhába öltözve tódult ki a vasúti állomásra, a lengyelek fogadására. Az ifjúság zászlókkal, rendezett sorokban vonult ki. A város előkelői a díszesen felékesített perronon foglaltak helyet. Hét órakor robogott be a vonat, a perronon állók és a künlevő tömeg harsogó éljenei közt. A zaj lecsendesültével Zarándi dr. Knöpfler Vilmos országgyűlési képviselő előlépett, s magyarul üdvözölte a vendégeket, Kokosinszky László kir. mérnök pedig lengyel nyelven intézett beszédet hozzájuk. A lengyelek lengyelül feleltek meghatottak néhány szót. Ezután megkezdődött a bevonulás a városba. Két oldalt kalap és kendő robogtató tömeg foglalt helyet. Legelől mentek az ugyane vonaton érkezett debreceni honvédek, egyenruhában, régi honvédzászlóval, ami rendkívül lelkesitő hatást gyakorolt a tömegre. Utánuk mentek a lengyelek. A város gyönyörű díszben állott. Nem volt ház zászló és szőnyeg nélkül. Lengyel lobogók a magyar szikekkel ölelkeztek. Az ablakok mind tömve a Székelyföld szépségeivel, kik virággal kezükben nézték a lengyelek bevonulását. Az utcán folyton hullámzott a nép. Vidékről temérdek ember jött be fogatokon. Az erdélyi arisztokrácia gyéren volt képviselve. Katonát egyetlenegyet sem lehetett az utcán látni. A közös hadseregbeliek, tisztek úgy, mint közemberek a kaszárnyába vannak csukva. A honvédséget kiparancsolták a mezőségre hadgyakorlatra. A szoborbizottság távirati uton kérte Tisza Kálmánt, hogy engedje meg, hogy a honvédek résztvehessenek az ünnepélyben. Tisza Kálmán ignorálta a szoborbizottság kérelmét, s még csak válaszra sem méltatta azt. Nagy feltűnést okozott egy csapat mezőségi oláh, mely magyar nemzeti zászlók alatt, a „csimpolya“ méla hangjai mellett „szetrenszke Bem“ (éljen Bem) kiáltások között bevonult a városba. Déli egy órakor az összes küldöttségek, s a különböző városok és megyék képviselői, régi honvédek, a város előkelői stb. stb. Összegyülekeztek a városháza nagy termében. Innen kivonultak a térre, s ott a szobor körül sorakoztak. A szobor körül az önkénytes tűzoltóság tág kört képezett, melybe csak jegygyel lehetett bejutni. A szobor előtt állottak a szoborbizottság tagjai, szembe velők a 48—49-iki honvédek, ezek mögött a tűzoltók, a szobor jobbján a hatóságok, testületek, deputációk, balján a nők foglaltak helyet. Gyönyörű, lélekemelő látványt nyújtott e pillanatban a tér. Tizenötezer ember állt ott egymás hátán. A házak teteje tele emberekkel; az erkélyek zsúfolva ; minden ablakból nehány fej kandikált ki. A merészebbek a minorita templom tetejére másztak fel s e szédületes magasságból nézték az ünnepélyt. Az épülőfélben levő Görög-ház is tele kiváncsiakkal. A szobor körül csoportosunk festői látványt nyújtottak. A kir. tábla majdnem teljes számmal, nagyrészük magyar díszruhában, csupán az elnök, Apor Károly báró tündöklött távolléte által, ami nagy feltűnést keltett. Példáját követte Binder Lajos, a királyi törvényszék szász származású elnöke, ki szintén megszökött az ünnepély elől. Marosvásárhely városának tisztviselő kara Bédi Gergely főispán vezetése alatt jelent meg. A főiskola tanári kara Bihary Sándor igazgató körül csoportosult, míg a főiskola ifjúsága részint a tűzoltóknak a rend fenntartásában nyújtott segédkezet, részint a bámuló tömeget növelte. A 48-as honvédek agg csapatja nagyobbrészt egyenruhában volt, ami annyira lelkesítőleg hatott az egybegyűltekre, hogy Bem dicső harcainak ezen közvetlen tanúit, kikben e szobor leleplezése legtöbb emléket ébreszthetett fel, viharos éljennel üdvözölték. A különböző iparos céhek zászlóikkal jelentek meg. A hölgyek tribuneje előtt fehér ruhás leánykák foglaltak állást, kik a hajfürteikbe font virágokkal igen kedves látványt nyújtottak. Pont két órakor, amikorra a felvonulás be volt fejezve, megdördültek a mozsarak, s ez jelezte a tulajdonképeni ünnepély kezdetét. A mozsárdurrogást trombitaharsogás követte, s eközben megrendült a nemzeti Himnusz, a helyi dalegyesület hatalmas kara által énekelve. A közönség zajosan megtapsolta a dalt. Borosnyai Pál orsz. képviselő és szoborbizottsági elnök ezután a következő beszédet monda : Kedves 48 — 49 iki honvédtársaim ! Mélyen tisztelt közönség ! Honfiúi örömmel nyitom meg ezen hazafias ünnepély rendjét! Az érdemnek, a hősiességnek, a kitartásnak, a népek szabadságának lelket emelő ünnepét üli ma a magyar nemzet, mely e szobrot emelte. Az érdemnek babér, a hősiességnek cserágkoszoruját, a kitartásnak a siker eredményét és a népek szabadságának dobogó szivünk szent áldozatát teszszük le ezen emlékszobor lábaihoz. 1848. december 18-án egy férfiú jelent meg és csatázott a honvédek élén Erdély nyugoti határán, kihez az akkori magyar kormánynak se volt bizodalma, és ki e napok óta rövid nyolc hónapon át a szeretet, a bámulás, az istenités tárgyává lett, a kit még ellensége is becsült ; e férfiú fellépése korszakot alkot Erdély 1848-ik történetében. Lélekben gazdagon, rövid ősz szakállas szívének egész lelkesedésével érkezett Erdélybe. Középmagasságú termet, kísérői iránt zárkózottság, a nők iránt nyájasság, vakmerő bátorság jellemzi az akkor 53 éves férfiút. Megjelenése bátorságot, szellemet hozott seregünkbe. Erdély közvéleménye jós lélekkel azonnal felkarolta, teljes bizalmával ruházta s szabaditójának, tekintette. E férfiú Bem József magyar honvédtábornok volt. Ezen nemes alakhoz vannak kötve Csucsa, Beszterce, Gálfalva, Vízakna, Piski, Segesvár emlékei, ezen helyeken ázott a hon földe drága hazafi vértől, de végre mindig a győzelem babérától lett koszoruzva e férfiú magasra kelt balántéka. Nézzük e hős életének rövid történetét: Bem József Galliciában Tarnówban született 1795-ben, Krakkóban végezte iskoláit, 1810-ben a varsói katonai növeldébe lépett, 1812-ben már mint hadnagy lovasüteggel működött Napóleon alatt. Oroszország ellen 1815 óta Bontemps segéde volt, szabadelvűségéért Konstantin nagyherceg kegyét, melyet birt, csakhamar elveszté, s hadi törvényszék elé állította ott, s innen fogsába került. Sándor orosz cár halálával szabad lett. — Lembergbe ment, hol irodalommal foglalkozott. — Midőn ott az 1831-diki forradalom kitört, a sereghez sietett, hol mint őrnagy lovasüteg parancsnoksággal bízatott meg. — Április 10-kén az iganitzi csatában ütegével 40 orosz ágyú ellenében,, úgy tartotta magát, hogy köztisztelet tárgyává emelkedett, s alezredes lett. Majd bekövetkezett az Ostrolenkai csata május 26-kán ; a csata már csaknem veszve volt, mikor Bem ágyúival megérkezett, 80 ágyú ellenében felvágta, s majdnem puskalőtávolban ütegét felállítva addig tüzelt, mig a szétszórt sereg az ő háta megött magát összeszedte. Ezen személyes bátorságáért ezredessé,az összes tüzérség parancsnokává neveztetette ki. Később, midőn Rimbioszkyt fővezérré választották, Bemnek csak két szavazattal volt kevesebb szavazata. A lengyel forradalom bukásával Franciaországba ment családjával. 1833-ban Portugálliába hozatott Don Pedro alatt. Az 1848. évi márciusi napokban Lengyelországba ment, forradalmat remállott, onnan Bécsbe vonult, hol addig szolgált, mig Bécs városra Windischgrätzvel alkudozni kezdett, mit Bem észrevévén, Bécsből eltűnt .