Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-14 / 13. szám

Budapest, 1881. J]J évf. 13. szám (734.) Péntek, január 14. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: Égisz évre H frt — kr. H H Budapesten, nádor-utca 7. et I emelet, ...........................^ |^j jm hová a lap szellemi részét illető mifldea nagy egész évre....................20 frt. tézendők. félévit...........................10 B Hirdetések Slizalik nm adatik XX . KÖNYV^ RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ban, ^ 40, Rue Notredame des Victoires. N&ntir T^+rrtTr»lrl»'tr 'és szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—l^ig” — Országos ioparrmdvésZfcU távollétében mindig megtekinthető — " karulvaló». d. e. 10—-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám Péntek róm.-kath. : Bódog hitv. Neazil muzeum. (Múzeum-körút.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városház„ protestáns: Mór Nyitva: d. e. 8—1 óráig, hétfőn és estik hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, Baját ház.) — Iparmuzíla. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — „ görög-orosz: Szilvesztertörtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.— Városi vígadó (redoute) az aldunasoron. — szerdán kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Sirálytár és várkert Budán, az udvar ^llattert^vár^^ negyedévre . 5 . POLITIKAI NAPILAP ^ A mai szám tartalma: Magyar föld. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Színházi csevegés. — Táviratok. — Legujabb. — Kiadói nyilatkozat. — Napi hírek. — Mulatságok. — Az 1881. évi budapesti lóversenyek. — Törvsz. csarnok. — Szinlapok. — Közg. hírek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : Emlékezések. —’ A mellékleten : Az ínyencek világából. — Az újság sorsa. — Regény-csarnok : O. Z. —Rhinoceros-maradvány. — Hirdetések. Magyar föld. Magyar föld : magyar rongy. Ez volna a legrövidebb definíció. A végtelenig vitt felosztás szétszedi; a végtelenig vitt gyors birtokcsere elkoptatja, kiéli, elpusztítja. S az a rongy még nem is tiszta : minden foszlányán rajta az uzsora piszkos kezenyoma; jó szerencse, ha a jelzálog csak a becsértékig emelkedik rajta, Így néz ki ez a szép magyar föld közelről , ameddig közép- és kisbirtoknál van. A nagyról most ne beszéljünk, itt ez egy külön nyomorusági fejezetre érdemes. Egészen világos, mert beszél gróf Széchenyi Kálmán ily viszonyok közt oly radikális eszközökről, aminekhöz csak rettentő általános veszély idején lehet nyúlni. Meg akarja-e szabni a minimumot, melyek alól a földbirtok nem darabolható fel; korlátozni akarja a jelzálogképességet a birtok felére; s korlátozni akarja a váltóképességet. Más módot nem lát a kisbirtokos osztály megmentésére. Heroikus kúra, annyi bizonyos. És mégis csonka. Két főhibája van : a hitel mostani forrásait az uzsorán kívül bedugja s újakat nem nyit; és azután, úgy lászik, hogy csakis az egészen kisbirtokos osztály, a volt úrbéri telkek és zsellérrészek tulajdonosainak sorsa javítását tartja szem előtt. Legalább nem gondoljuk, hogy a minimum meghatározását a volt nemesi birtokokra is kiterjeszteni akarná. S ha igen, akkor meg úgy áll a dolog, hogy ezzel a rendszabálylyal lehet talán valamit lendíteni a pór földmivesek ügyén, a középosztályén ugyan nem. Pedig ezen fekszik a fősúly úgy állami, mint nemzeti és társadalmi szempontból. Nem mintha a pór földmives sanyarú helyzete nem volna sürgős és szorgos oltalomra rászorulva, avagy érdemes. De igen. Csakhogy nem ez a kérdés neheze. Ez osztály helyzetén, az adóügy korrekt rendezése, az adóteher pontos áttekinthetősége és emberséges behajtása, gondos közigazgatás és egy drákói uzsoratörvény — már rendkívül lényeges javítást hozna létre , s a takarékmagtárak intézményének behozatala, s kissebb körű kölcsönös segélyegyletek alakítása — alkalmasint elegendő volna ez osztály sorsán, minden egyéb gyökeres intézkedések nélkül is, hathatósan javítani, sőt felvirágoztatni. Nem úgy a középosztály. Itt a baj nagyobb. A birtokválság sokkal borzasztóbb és következései sokkal elmérgesedettebbek, semhogy csekélyebb hatású eszközök által ellensúlyozhatók volnának. Az, ami a kisbirtokon már egészen segít, a középbirtoknak csak igen csekély enyhülést nyújthat. Ide csakugyan ragaszkodás és nagymérvű intézkedések kellenek. Ebben igaza van Széchenyi Kálmán grófnak. De nem hiszszük, hogy az eszközök megválasztásában is igaza volna. Igen nagyon jövő évezredbeli ize van annak a jónak, ami a Széchenyi K. gróf javaslataitól várható. Pedig aki ez idén hal meg, későn jön annak a jövő évi jó egészség. Már pedig a középosztály most mindjárt, de azonnal elpusztul , nem várhat a jövőre ható szerek hratos balzsamára. A középosztálynak nemcsak olyan intézkedésre van szüksége, mely a jövendőnek veti meg tűrhetőbb alapját, de mindenekelőtt olyanra a múlt hibáit korrigálja némileg s a jelen irtózatos labyrinthjéből kivezet. Csak abban van megújulás és élet. S már most tegyük fel, hogy a Széchenyi Kálmán gróf javaslatai csalhatatlanul jó eredménynek volnának : lehet-e actuális hatásuk a mai helyzet javítására? Absolute nem. A birtok minimum megszabása nem gondolom, hogy a középbirtokra nézve számba jöhetne. S ha igen, akkor is csak ott volna, ha volna jótékony hatással, ahol a birtokfeldarabolás még meg nem történt. Pedig a középbirtokok két harmadrésze már túl van ezen az operáción. Az előny tehát csak egy harmadrészre háramolhatnék. A többinek : pász. A jelzáloghitel megszorítása, ha egyáltalán nem volna visszás hatású, az megint csak azoknak a birtokoknak válhatnék javára, amelyek telekkönyvi teherlapja még szűz, mert amelyikre csak egy tizedrésznyi becsérték van is bekebelezve, az már egészen úszik, mert a fennálló törvények szerint az egész birtok szolgál fedezetül s az egész dob alá kerül. Ezekre nem lehetne a félmentesség jótéteményét kiterjeszteni, mint Széchenyi úr. tervezi, mert a törvénynek visszaható erőt adni lehetetlen. No, és már most, hány „szűz“-birtok van nagy Magyarországon ! Oh, jaj ! jó Széchenyi gróf, aligha megmentene emberbaráti javaslatával egy százezredrészt a hazai földből. Ennyiből pedig meg nem élünk. Ami a váltóképesség oly ér A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Emlékezések. Nemzetök napjaimból.) Ney Ferenctől. *) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Szállj vissza emlékezetem, ama napokhoz, melyek oly szépek és izgalmasak, oly komolyak és mulattatok, oly borúsak és lelkesítők valának ! Szállj vissza, fölidézvén a feledékenység homályos ökléből néhány majd derült, majd fergeteges jelenetet, úgy, amint azokban magam is részt vettem, úgy, amint azokat a hagyomány hűségével megőriztem s fentartani óhajtom. Vájjon oly fontosak, jelentékenyek-e ama pillanatok és eseménykék, melyeket ily módon följegyezni szándékom? Ha fontosak nem is, de nyomósak — mert nyomasztók valának gyakran ; ha jelentékenyek nem is, de jellemzők sok tekintetben. Ha az 1848—49-ki honvéd dicső büszkeséggel tekint vissza múltjára, midőn a hazánk fölött elviharzott véres tragoediában a mentő eszmének munkás tényezője volt, benső önérzettel Szerk. nézhet vissza a nemzetőr is, ki a reászabott kötelességet híven teljesítette. Amaz elrohant a harcok viharába, itthon hagyván szülőt, testvért, rokont, barátot, hogy szembeszálljon, megküzdjön az ezerszeres vészszel, magával a fátummal: emez gondosan és aggódva, de bátran és öntudattal őrze meg az itthoni tűzhelyet, virrasztóit, őrködött a nők és kisdedek sorsa felett, s a csatatérről érkező minden örömhírnek ő volt első s leghangosabb visszhangja, minden gyászjelentés hallatára ő volt a vigasztaló családatya, a csüggedést tovariasztó rendületlen bizalom megtestesült kifejezése. Igen, ilyen volt a valódi nemzetőr, kinek lelke összeforrt a haza sorsával, ki fel tudta fogni s megértette feladatát, rendeltetését. Voltak az országnak nemzetőrei, kiket sokkal nagyobb mérvben érintett a kötelesség teljesítésének szigora és dicsősége, mint a pestieket; ezek élményei természetesen sokkal érdekesebb, méltánylandóbb és élvezetesb előadásokra szolgáltatnak anyagot. Eszem ágában sincs, hogy ilyenek érdemeivel versenyeztetni akarjam azt a parányi kötelesség-teljesítést, mely nekem s velem sok másnak itt a városban jutott osztályrészül. Csak néhány tünékeny pillanatot kívánok fölidézni azon múltból, mely bármi keserű utószt hagyott is hátra későbbi időben, lelkemnek most is annyira kedves, édes emléke. Ne ítélj meg, nyájas olvasó, az előadandók jelentéktelensége, vagy épen törpesége miatt; ne redd meg vakmerőségemet, hogy ily apróságok meghallgatásával vesztegettetem veled az időt. — Csak engedd visszakalandozni lelkemet a múltnak már most csaknem regeszemű homályaiba, és ne vedd tolakodásnak felszólításomat, hogy kegyeskedjél velem te is kissé oda kalandozni. Ha korosabb vagy, e visszanéző merengésekhez bizonyára igen érdekes, talán kedves emlékezések fognak csatlakozni fennen életedből, s ezek kedvéért megbocsáthatod az untatónak tetsző kalauzolást. Ha még fiatal vagy, fordítsd meg a látcsövet, s láss a messzeségből — a jövőből feléd szállingózó hasonló képeket. Az események századai, újabb időnkben, évtizedekké rövidültek; ezentúl az évtizedek, meglehet, csak évekké, vagy hónapokká törpülnek. Vigaszt és kárpótlást a jelen számára, néha csak a múltban találhatunk, de biztatást, útmutatást, bátorítást a jövőre — mindig. Vonuljatok fel tehát lelkem előtt igénytelen képeim ! I. Őrjáraton. Az 1848-ki nagy napok kezdetén, mikor a Pozsonyban hozott, s a jóságos V. Ferdinand királytól szentesített uj törvények lelkesítő hatása alatt a kormány Budapestre érkezett, nagyszerű öröm-mámor fogta el a város minden lakójának agyát és kebelét. Megérkezett b. Eötvös József, s az ő társaságában b. Wesselényi Miklós. *) Nagyérdemű veterán Írónk e cím alatt rendezi sajtó alá emlékezéseit a 48—49-es évek mozgalmas idejéből. A „Pesti Hírlap“ kiváló szerencséjének tartja, hogy a régen hallgató jeles író emlékirataiból — melyekből az iparos körben tegnapelőtt néhány töredéket felolvasott — több önálló érdekű tárcát fog közölhetni. 2£ai számunk 10 oldalt tartalmaz.