Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-09 / 278. szám

A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Utazás Palóciában. Irta Mikszáth Kálmán. VI A CSODÁLATOS HALASTÓ. Vadkerten ebédeltünk meg, úgy a­hogy lehet. A gyomorhurutról ott nincs fogalma sen­kinek. A konyha csak vasgyomrokat ismer. Sertés­karaj, bőrös sertés, sonka, sertéskot­lett, sertéspörkölt stb. Ha a szép tehetségű Noé palócz ember lett volna, egyéb állatot hihetőleg nem vesz be a bárkába. S az milyen nagyfon­­tosságú aktussá változott volna át a mai na­pokra ! Meg lenne oldva vele a zsidó kérdés: az orthodoxok nem tudnának mit enni. A korcsmáros jó kinézésű magyar ember, valóságos szenvedélye a vendéglátás. Ha nincs fizető vendég az „ivó“-ban, ki magának ingyen vendéget. Mert azt mondja, hogy egész életén át részeg emberek között lévén, ezeket úgy megszokta, úgy eltanulta az észjárásukat, hogy a józan emberek iránt bizonyos ideges szánal­mat érez s ezek olyan különöseknek, visszata­szítóknak látszanak előtte, mintha viaszból vol­nának, nem is tud velük beszélni. A feleségitől is azért vált el, mert nem ivott. Egy szóval, hogy társasága legyen, minden este prae­­parál magának néhány embert, akármibe kerül is. Mialatt e foglalkozása folytán átszűrt életnézeteit Barkó úr előadta, nagyon sajnálko­zott, hogy az étlapja nem tetszik. Meg is tuda­kozta megütközve milyen országból szakad­tunk ide ? — Én magam erre a tájékra volnék való. Őszülő fejét meg is csóválta s mélyen el­gondolkozott. — Hiszen kérem volna itt, volna ám itt tyukhus is . . . mégis főztük az isten adtát, hanem beiz az szegény szint vallott. Utitársam nem értette ezt a palóc illu­­strációt s már épen rendelni akart a tyúkból, mikor megmagyaráztam neki, hogy a tyuk vörössé változott holtteste az a színvallás, a mellett, hogy nem rendes halállal múlt ki. — Ámbátor — mondá a leves után jó­­akaratulag — ha épen épen . . . Szórakozottan feltette tányérom mellől a késemet s elkezdi vele a körmeit vagdosni. —­ Nini, mit csinál a késemmel korcsmá­ros úr ? A legtermészetesebb hangon viszonzá: — Röviditem magamat. Ez a bolond kö­röm az a melyik megnő magától, se öntözni nem kell, se megkapálni. Higyyék meg urak, hogy az egész teremtésből csak a köröm van kifundálva okosan . . . Becsületemre mondom, hogy csak a köröm ... De miről is beszéltünk csak . . . — Hogy hát ha épen épen. . . — Aha! Ha mondom épenséggel olyan kákabélyek az urak, isten foghatok ám én halat is ha szeretik... — Halat ? Bravo! És hol fogja itt a halat ? — Hol ? A kertemben a halastóban. — Hát az is van! kiáltam csodálkozva. — Már hogy ne volna — mondá Barkó uram öntelten. No, hanem erre aztán fel is ugrott az én piktorom egyszeribe, mert egyetlen alkalmat sem akart elmulasztani, a­hol a természet szép­ségeiben gyönyörködhetett. Egy halastó a tün­dér Palócországban! Elő azzal a vázlat könyv­vel, a kufferból. — Minek az a könyvecske? szólt Barkó úr kifelé indulva. — Arra, hogy le akarom rajzolni. — Mit ? A halat ? — Dehogy! A halastavat. — Hát idehozassam ? kérdé Barkó ur. — Mit ? A halat ? — Es dehogy ! A halastavat. — De istenem, miféle halastó lehet az ? Hát az bizony olyan halastó volt, hogy Barkó uram beásott a porhanyó kerti földbe egy három akós hordócskát s abba beleerege­tett tavasszal egy csomó hitvány halat, hadd­ gyarapodjanak szaporodjanak ott, ha ráérnek... a szentlélek nevében. S azok meg is nőttek ott unalmukban akkorákra, hogy — mint Barkó uram mondá, — ma már az Atlanti tengernek se dero­gálnának. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.­ ­ 49, Bae Xatrodaae ée« YiaMnv. 0' IV. évt 278. (1359 ) Szám Hétfő, október 9. Szerkesztési iroda: Ka­ltiaptitet, táror­atoi 7. u., S. taSik jB Hl ka rá a lap KeUemi rfenét illat# mim4mB hhahi I Bibim m r pTI MIDI AD j fii 11 nini sí a ää i kV II I IBI InHl téméflk. POLITIKAI NAPILAP .UatmvaiOK. d. e. 10—1-ig MrlMra • gjaftanfepek Urániát ürUU. (•mg4r-*­, eajat Ui.) — 15*m­g4hld a aorokeeri­at régén, a Wtas Htmttti maliim. (Maaaam-Mrut.) Talametpika , a kaagrife pádig randan Magyar tudományos akadémia. (»«mm Jé- melle**. — Vítosha a régi a ránokhfcs. *n*ra: 4. a. »—1 Mig, kétEJn ée caO- WétMmepen a—V-ig. — Otradgoa képéé* aeetl-tér, tájt* Ma.) — Iparműre am. (Ságit- térem, m­aj a Idpét-ataibam lé. am a. tartókén a térréceae* ée néprajel-tár. (K Beier ka«7-*VU) a­­tkaé'miri palotája­ at, a kép afoarteaetl téranUt kiaa.) — Virtu­ rigaié (reáomte) aa aHuaaraaam. — _________koédca és péntolw­a­ia-pémjtár: Mwéfnn kon. Nyitn : Trénay, szerdán ég pém-_ Kirild vár és K­rkert Budán, az undvai Allátfont a Tárpeligetben, ám tartalma: Mit l, disztika ? — Politikai szemle. — Fővárt ilóvilág Szerbiában. — Zsidó és­zene l­e­gujabb. — Napi hírek. — Táv­iratok. — Tárca . Utazás Palóciában. O­mih Szarajevóig.­­ Bismarck azo­*TM­a. ~ földi útja. — Párisi csalók. — Egy ara­ról. — Magyar utazó Déloroszor­szágban. 6 arab legenda. — Szinház, zene, képzömü­­­gény-csarnok: Cordova­. (Folyta­tás.) — P átok. — Vegyes. — Kivonat a hi­vatal«. — Tárca. Utazás paróciában. «= —­«■- ■- ===^======^= Mit a bűnügyi statisztika ? Azt n a, hogy Magyarországon a bün­­ettek évről 3 szaporodnak. Ehhez most szaporodik a büntető bíró­ságok dolga zaporodik oly mérvben, melyre •— a felső bir­ói fokokon — nincs példa Euró­pában. Büntető ügy volt a kir. törvényszékek előtt: 1875- ben 37,137, 1876- ban 38,803, 1877- ben 38,767. Kihágási ügy volt a királyi járásbíróságok előtt : 1875- ben 97,588, 1876- ban 100,694, 1877- ben 105,687. Tehát úgy a büntető ügyek, mint a kihá­gások évről évre szaporodnak. Az elsőkre nézve csak az 1877-diki év képez kivételt. A leg­utóbbi évekről még nem készült el a bűnügyi statisztika. De ha a felebbviteli törvényszékek ügyforgalmából ítélni lehetne, akkor óriási sza­porodásra kellene következtetést vonni. A büntető ügyek a két felső bíróságnál már túlhaladták a polgári perek számát. A bu­dapesti kir. táblánál a múlt évben volt 58,400 büntető ügy, míg 1875-ben csak 36,444. A sza­porodás több,­mint 50 százalék ! A kir. Curiánál 1875-ben csak (!) 9346 büntetőper volt. Az idén már az első félévi eredmény majdnem elérte ezt a számot. Június végéig beérkezett 8494 ügydarab. Három­ezer háromszáz­hetvenki­lenccel több, mint polgári per! Az év végén lesz még egyszer ekkora ügyforgalom. A felső bíróságoknál különösen a Curiánál a hátralék a büntetőperek e növekvésének ará­nyában szaporodik. Curiánk elmerül, ha meg nem mentik. Most azonban a kérdést nem perrendtar­tási oldaláról akarjuk tárgyalni. Fontosabb a társadalmi kérdés. A büntetőperek szaporodása társadalmunk korha­­dását jelenti-e? Ha igen, úgy a baj felettébb nagy annyira, hogy perrendtartással nem lehet rajta segíteni. S mert a hetvenes évek közepétől a bün­tetőügyforgalom a felső bíróságoknál több mint 50, közel 100 százalékkal növekedett, ha ebből az első bírósági ügyforgalom hasonló mérvű növekvésére lehet következtetni, akkor a baj óriási. Akkor a büntetőperek az első bíróságok­nál megközelítik a 100 ezret, a vétség- és kihágási ügyek a járásbíróságoknál a 200 ezeret. Vagyis Magyarország népe többé nem fel- és alperesekre, hanem panaszosokra és vádlot­takra oszlik fel. A magyar nemzet egyik része a vádlók, a másik része a vádlottak pad­ján ül. Szerencsére, a­mit a bűnügyi statistika mond, az nem a szent igazság. E statistika növekvése nem jelenti szükségkép a társadalmi bajok elharapózását. Ami pedig a felsőbírósági ügyforgalmat illeti, ez egyátalán nem mutatja a bűnügyek, tehát a bűntettek szaporodását. Csak azt jelenti, hogy alsó bíróságaink gyengén ítél­nek, vagy hogy a vádlottak a felsőbíróságoktól várnak kegyelmet. Egyik, vagy másik ok, vagy mind a kettő fennforog. S mind a kettőből az következik, hogy büntető judikatúránk nem kielégítő. Erre mutat, hogy a felebbezett ítéletek közül ugyan­annyi, vagy több megváltoztatik, mint a­mennyi helybenhagyatik. Nem csak bűnü­gyi statisz­tikánk, hanem a felebbezett ítéletek elintézési módja is páratlan a világon. A Curia és a kir. tábla ügyforgalma tehát társadalmi állapotaink megbírálásához semmi adatot sem ad. Az első bíróságok bűnügyi statisztikája szilárdabb támpontot ad. Ha itt ugyanoly arány­ban növekednék a büntetőperek száma, mint a felsőbíróságoknál, akkor aggódnunk kellene. Több: kétségbe kellene esnünk. Azt mondaná akkor a bűnügyi statisztika, hogy Magyarorszá­gon számtani arányban növekszik az elszegé­nyedés és a tudatlanság. Azt mondaná, hogy nem csak nem haladunk, de határozottan visz­­szaesünk. De a közoktatás eredménye, bár egy sereg községben még mindig nincs népiskola, a régi állapothoz képest határozottan ked­vező. Miként növekedhetik tehát a büntettek száma ? Vagy nem növekszik, vagy a statisztika és az élet közt nincs oly szoros összefüggés, mint a statisztikusok képzelik. Valóban a bün­tető ügyek száma 1877 végén már esni kezd.­­ Valószínű, hogy a haladvány lefelé megy, míg a megelőző években felfelé

Next