Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-11 / 251. szám
Budapest, 1884. 11. ivf. 251. (2050. SZáM. Csütörtök, szeptember II. Wn — - ■■ ■ i■ I «■■■■■■ !!■■■ I ——— ' ■MM——M——— i ■■■ ............. «1 árak: _____ «»«keszlesz Iroda: . .. ., t. v. BBBHk WCt S3 Budapesten, lász-utca 1 sí., 1. eiusti, esész évre . . . 14 frt — kr. B«TM»TM fS. . . , „ . . Miévre .... 7 » — » Pili —mmm —^ -■ M P __ __________ hová a lap szellemi részét Negyedévre ff.. 3 . 50 » I I flHH ágík HIP B 8 || ff JE MÉ iUető ““den közlemény %fhan.. ... i 20 » PC® ga fj g i - [m gfjl Bé “tézendő. . . •""tMfs.4“ 1 Psült 1 1 I ||s%B nF isusAi'sS «zÁzalék nem adatik. D U i fó & Kiadóhivatal ■ _ a kiadóhivatalban vétetnek fel slínötíi, iládOMttá /• Sí., föMSKfi!, tv/"\Y Trp tt/ » Y 1T t T^TT A T"4 Francziaország részére peéit terá 3,z előfizetések és a lap P í ) II I K A I NAP AH IV Vtl?-' • j egyedül: RUDOLF MOSSE n benetkeűdésére vonatkozó jelszó- '-'A-JA A liVXVl Aiíll IJjíTA ■ \.t,J.... Párisban, 40, Rue NoLedam.Számlások intézendők. ' des Victoires. Ti t * in ni t ni -i- - in. I - ■■BiBiri —. m in imin ■■ iTim ii i i !■■■ a.uiii ír. '■ iTiiiiir^iiitinii.7.aiiiiTgriTii^~'-' ' r A miniszterelnök programmbeszéde. Mióta az alkotmányosság egész Európában elterjedt, sőt helylyel közzel parlamentarizmussá is kifejlett, lassan lassan szünedezik azon titokzatosság, mely az abszolút kormányokat jellegezte, midőn a korlátolt jobbágyrésznek a kormányrendeletek megbírálását is eltiltották. Csak azt tartották akkor államférfinak, aki képes volt a kormány szándékát palástolni s mindenkit félrevezetni, az indiskréció volt akkor a legnagyobb hiba. Most már maguk a miniszterek szokták föllebbenteni azon fátyolt, mely a kormány terveit elfedi s átlátják szükségességét annak, hogy a közvélemény tájékozhassa magát előre a kormány tervei iránt, még mielőtt azok a parlament, bírálata alá kerülnek. A meglepetések ideje lejárt, csak a külpolitikában maradtak fönn még mindig a titokzatos eljárások hagyományai, mert a külügyek tényleg még mindig a korona prerogatívájához tartoznak, melyeket a parlamentek csak utólagosan bírálhatnak meg, de a bevégzett tényeket meg nem történtekké tenni nem képesek. A közvélemény épen azért gyanúval nézi ezeket mindig, és jóót nem sejt, valahányszor miniszterek és fejedelmek találkoznak s tanácskoznak, mert tudja, hogy az eredményhez csak utólagos beleszólása lehet. A belügyekre nézve túl vagyunk már a titkolódzás stádiumán. Nálunk is utánozni kezdik az angol példát, ahol maguk a miniszterek kortesapostolokká válnak s minden alkalmat megragadnak, hogy a népet a fenforgó kérdésekre nézve felvilágosítsák. Ugyanezt teszik az ellenzék vezérei is s igy a politikai eszmék elterjednek a nemzet minden rétegeiben, hogy a közvélemény mindkét részről felvilágosítva, tisztuljon s megállapodjék. Az észak-amerikai Egyesült Államokban ez még nagyobb mérvekben történik, ugyanazért a nép ottan nem is választó nyáj többé, mely a kolompos után indul, hanem ismeri a vezérelveket s meggyőződés szerint választja pártállását, nem pusztán ösztönszerüleg rokon- vagy ellenszenve által indíttatva. Nálunk azonban a kormánypárt nem szokott az ellenzék kortesapostolságának hasonló fegyverrel megfelelni. Kényelmesebbnek tartja a hivatalos pressziót, mely a hivatalnokot, aki az ellenzék mellett hangosabban nyilatkozni merészel, állásától megfosztja s a vesztegetést, az eteést, itatást, habár az 1874-diki törvény ezt papiroson büntetés alatt eltiltotta. Ha pedig ily módon demoralizálta a választókat, panaszkodik a népnek elaljasodásáról, szidja a kortesapostolokat s az izgatást, keres repressziv intézményeket, s elfelejti, hogy csak ott van vesztegetett, ahol az vesztegetővel találkozik. A kormány egyébiránt a jelen választásoknál is megtartotta nagy többségét, nem tartjuk tehát lovagias eljárásnak, ha a kisebbségben maradt ellenzéket cáfolja. Ez különben csak a miniszteri beszédek bevezetéséhez tartozik. Ennél sokkal nevezetesebbek a béltartalmak, melyekből a jövő országgyűlés munkaprogrammját kiismerjük. Előttünk fekszik a kormányelnök beszédei az országgyűlés küszöbén s megemlékezünk arról is, melyet hat héttel előbb egy másik miniszter tartott. Midőn a vallás- és közoktatási miniszter Pozsonyban választóinak megköszönte mandátumát, felemlítette a házszabályok megváltoztatásának szükségét, hogy a ház elnökének nagyobb hatalom adassék s az agyonbeszélés ellen a cloture, a viták bezárása, amikor azt a többség kívánja, külföldi példák szerint hozassák be. Ez a miniszterelnök programmjából kimaradt. Megemlékezett talán, hogy az agyonbeszélés fegyverével maga is élt egykor s hogy az elnök tekintélye nem a házszabályok következése, hanem az egyéniségéé. Mind a két miniszter felhozza a felsőház reformját, mely már az előbbi trónbeszédben is érintve volt, de csak most fog napirendre kerülni, miután a múlt országgyűlés tapasztalata mutatta, hogy még külföldi elemek is, más országok törvényhozásainak tagjai, részt vehetnek a magyar felsőház vitáiban, s velük együtt oly elemek, melyeket legjobb akarattal is függetleneknek nem tekinthetünk. A felsőház reformja most nemcsak nálunk, hanem Angol- és Franciaországban is szóba jött. Az áramlat e tekintetben általános Úgy hiszszük tehát, hogy a miniszterprogramm ezen része nem fog nagy nehézségekre találni, s hogy a jelen főrendiház félre nem fogja ismerni azon intést, mely minden oldalról reformját követeli. Örvendetesnek tartjuk a miniszterelnök politikai hitvallását, hogy a liberalizmus elveihez ragaszkodik. A mai időben, midőn Bismarck, az ultramontánok és szocialisták egyhangú kórusban szidják a liberalizmust s vissza akarják csempészni a középkori intézmények tradícióit, bátorság kell ahoz, hogy egy kormányelnök nyíltan bevallja liberális meggyőződését. Ily szellemben kárhoztatja Tisza Kálmán az antiszemita bűnös izgatást, az agráriusok homályos tévelygéseit s e tekintetben teljes elismeréssel tartozunk neki. Nehezebb az állása, midőn a sajtó kihágásainak korlátozását indíványozza. Igaz, hogy a jury Magyarországban nem felelt meg azon várakozásoknak, melyeket hozzá kötöttünk, s hogy ez volt a sajtó kihágásainak nem annyira megtorlója, mint inkább palástolója; tehát ennek, nem pedig a sajtószabadságnak, ideiglenes felfüggesztését bizonyos esetekben senki sem fogja siratni. Elvben az ily ideiglenes felfüggesztés nem is fog nagy ellenvetésekre találni. Itt azonban a részleteknél a legnagyobb féltékenység is természetes, mert a sajtószabadságot mindig az alkotmányosság palládiumának tartjuk s például az osztrák, úgynevezett „tárgyilagos eljárást* egyenesen a sajtószabadság felfüggesztésének néznek. E részben azonban a kormányelnök nyilatkozata e kényes kérdésről megnyugtató ítéletet egyébiránt csak a kész törvényjavaslatról hozhatunk. Az országgyűlés tartamának meghoszszabbítására nézve Tisza Kálmán ismét mérsékeltebb hangon szól, mint párthívei s minisztertársai. Ő az öt évi ciklust hozza javaslatba s ezt elégségesnek tartja, a midőn azok hatévit ajánlottak s megnyugtatja a közvéleményt arra nézve is, hogy az csak a jövő választásoknál áll be s igy a tisztesség is megtartatik, mely Angolországban hasonló esetben meg lett szegve, midőn a parlament azt határozta, hogy ha a meghosszabbítás célszerű, ne halaszszák üdvösségét egy ciklussal tovább. A kormányelnök nem tagadja, hogy ezen javaslatokon megérezzük a reakció bűzét, de azért a haladásról nem mond le, s így elvben, de csak elvben ám, a külön vámterület eszméjéről sem mond le. Hogy azonban osztrák szomszédjaink meg ne ijedjenek, előre is kijelenti, hogy ez csak olyan ártatlan ijesztés, melyet nem szükség komolyan venni. Említi végre a hivatalnokok pragmatikáját is, melynek szükségét már régóta érezzük. Az egész beszéd nagy tapintatról s mérsékletről tanúskodik. ___________________________Fulszky Ferenc tál számunk 14 oldalt tartalmaz A miniszterelnök választói között. (Távirati tudósítás.) Nagyvárad, szept 10. Ti°za Kálmán miniszterelnök ide érkezése alkalmából ünnepi díszbe öltözött városunk. A tegnapi esőt ma szép verőfényes nap váltotta föl. Mér tegnap délután fellobogózták a házakat s füzérekkel és szőnyegekkel disziték. A pályaudvaron és a perronon a végrehajtó bizottság tagjai, kívül pedig nagyszámú díszes közönség, urak és hölgyek várták a miniszterelnököt, ki 9 óra 20 perckor jött meg az alföldi vonaton. Kíséretében voltak : Dőry Lajos b. főispán — ki Cséffáig ment eléje, — továbbá Tisza Lajos gróf, dr. Tisza István és Tarkovics miniszteri tanácsos. A vasútról leszállva lelkesült éljenzés üdvözlé a miniszterelnököt, mire a következő szavakkal fogadta Sál Ferenc polgármester: örömmel, tiszteletteljes szeretettel üdvözöljük kegyelmes úr, körünkben, szülővárosában, melynek polgárai a legszebb jutalommal, mit polgár polgárnak adhat, a képviselői mandátummal ismételve megajándékozták. Fenkeit büszkeséggel üdvözöljük szeretett hazánk miniszterelnökét, városunk e nagy fiát, (É jenzés) ki már már egy évtizeden át magyar szívvel, magyar értelemmel vezeti az ország kormányát azon cél felé, mely után buzgó imádság eredez százezerek nyakán. Vajha most az időt, melyet országos gondjaitól, kedves családjától elvonva körünkben tölteni kegyes lesz, oly kellemesen töltené el, mint amily igazi bensőséggel mi fogadjuk és mondjuk : „Isten hozta körünkbe !"* Újabb lelkesült éljenzés hangzott fel, melynek csillapultával Tisza Kálmán miniszterelnök következőleg válaszolt: Nagyon köszönöm a hozzám intézett szívélyes szavakat. Lelki örömmel jelentem meg, hogy kifejezhessem élőszóval köszönetemet az irántam másodszor is tanúsított bizalomért. Arról minden viszony közt biztosíthatom, hogy minden perc, melyet e város kebelében töltök, legboldogabb óráimat hozza emlékezetembe. Az újra felharsant éljenzés után a bizottság elnökével, Gál Ferenc polgármesterrel és a tagokkal kezet fogván, kocsira ült és a menet bevonult a főutcán a városba. Elöl a rendező bizottság elnöke a pártzászlóval, utána Tisza Kálmán miniszterelnök, Lipovniczky és Gál Ferenc polgármester mentek Lipovniczky püspök négyes díszfogatán, a kocsik hosszú sorától kísérve, az utcákon éljenző és kendőt lobogtató közönség között, a zöld ággal és lobogókkal diszített „Fekete sas“ vendéglőben, mély