Pesti Hírlap, 1884. szeptember (6. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-16 / 256. szám

Budapest, 1884. évi, 256 (2055.) Szám. Kedd, szeptember 16. Eliftxetési Arak! ____ 8acrk«sxté*l troéfc: *faz évre ... 14 frt - fa. S1Ä Fl ü Budapesten, aádor-utca 7. sí, L utl* féiérre .... 7 » — » lH fH mmm __ _____ Mg H , hová a lap szellemi része? finl'Yedévra . . 3 50 » feSa ml BgpSI jSpah —tpaa ■ £3 BB Epggk la Mm illető minden közlemény hóra. ... 1 » 20 » PmMm ff O fi m iltpil 1 Ili fi jpl ff fi intézendő. *r- Äitft * * riX I I ni I Si 1 m srÄJääjrs Vidéken Skr. H ■ M JA| I B B B O H KB BT Hurutok run. non .dituk. BzAzalakjiern a a ■ naaH H TM B ■ ■ ■ HI ® Hirdetések Kiadóhivatal: ^ ^ ———^ a kiadóhivatalban vétetnek fel VilUSt, aaáar-utca 7. Sl, földallt, T'i/'kT THTTT/’ A TT A TMTT A Tt Francziaország részére pedig *** *7' előfizetések és a lap H( ) I , I I I K A NAP A P • ) egyedül: RUDOLF MOSSS-ni «Átküldésére vonatkozó jelszó- 11 XXIILnl ■ Hír, Párisban, 40, Rue Notredara* tanulások intézendők. des Victoires. nu— mm tr-mniiymmihrffFmTrfiBKgrf^^ i’i rTmfiMiiri»■■■■■mbsmmwFiiííTTF--^^"~ ■ -----—-----------------------------------------~ -----—-mi———■fianKFT Tisza és Apponyi. A nagyváradi beszéd messzire elhangzott, fel egész a tiroli havasokig, melyeknek egyik csendes völgyében ott hűsett a parlamenti egyik ellenzék vezére, Apponyi Albert gróf, akit a múlt választási Campagne alatt kifejtett rendkívüli erőfeszítés, ifjúi törhetetlen ereje dacára is nagyon ráutalt, hogy az alpesi hegyek edző levegőjén keressen pihenőt és erőt a közelgő parlamenti hadjárathoz. A miniszterelnök programmbeszéde úgy hatott a kifáradt és kissé pihenni tért harcosra, mint a csatára hivó kürt szava, mely fölhangzik az ellenség táborából, amelyet nem vélt ily közel. Fölriadt csendes merengéséből, fölcsatolta sisakját, páncélját s azzal a gyorsasággal, melyet a választások alatt volt alkalmunk nála megbámulni, hirtelen ott termett a küzdő homokon, hogy szemébe tekintsen a nyugalmát háborgatónak. Megjelent jászberényi választói előtt, akiknek egy része a programmbeszédek idején se- hogy se akarta őt végig hallgatni s még inzulttusokkal is megakadályozta, hogy Apponyi Alfbert kifejtse előttük az ország hasznára szánt nézeteit. A haragvó Ajax duzzogása még ak- 'akor is tartott, mikor nagy többséggel megvá-lasztották. ( A miniszterelnök beszéde azonban meg- hozta a választók és választott között a kién- igesztelődést s az utóbbi ezt az alkalmat ragadta meg, hogy híveivel újra szóba álljon. Apponyit megszokták a jövő vezérállamférfiának tekinteni. Ha majd a mostani uralfkodó párt elkopik, vagy meghasonlik mai fejével, Tisza Kálmánnal. Apponyi Albert lesz az, aki ennek örökségét átveszi s kit Magyarország providenciális férfiának fog nevezni az akkori officiózusok dicshymnuszokat zengedező serege. Persze a századok folyamában bizonytalan amaz időpont, mikor fontolóra veendő a nemzet, várjon a jelenlegi kormánynyal, illetőleg pártjával leszámolni megérkezettnek gondolja e az időt, avagy hagyja meg a dolgok folyamatát abban a kerékvágásban, amelybe az ezelőtt úgy közel kilenc év előtt belezökkent. A választók fóruma előtt tehát megharsant a legelső viszhang Tisza Kálmán harci kürtjére. Mi, akik minden létező párttól független álláspontot foglalunk el, hidegebb ítélettel, de másnál nem kevesebb érdekkel kísérhetjük a két pártvezér összecsapását. Tisza Kálmánnak, mint ellenzéki pártvezérnek, abban állt a legfőbb ereje, hogy folyton támadott s nagyon ritkán tette meg ellenfeleinek azt a szívességet, hogy parírozza támadásaikat. Ezt a taktikát, mely őt miniszteri székbe emelé, megtartotta az utóbbi helyen is, a mennyire megváltozott körülmények között csak tehette- Csak kivételes esetekben, mikor lehetetlen volt elkerülnie, tett vívó állásában hárító mozdulatokat, s a legkisebb alkalmat, ürügyet is megragadá, hogy támadottból ő legyen a támadó. Megtámadta támadóinak harcmodorát, fegyvereit, taktikáját, igyekezett ad absurdum vezetni érveléseiket, okoskodásaikat, ahelyett, hogy a magáét igyekezett volna igazolni, indokolni. És ez az ügyes manőverezés föntartotta, sőt gyarapította hatalmát kilenc álló évig, mely alatt Tisza folyvást óvakodott oly programotokkal állami elő, amelyek elegendő módot nyújtottak volna az ellenzéknek a támadásokra, sőt a defenzíva szűk korlátjaiba szorították volna. Most történik legelőször, hogy Tisza Kálmán a teendők egész sorozatával áll elő, ismerteti terveit, azok lényegét, irányát és szellemét olyan meglepő világossággal és szabatossággal, a minőt tőle, a múltakból ítélve, alig lett volna bárkinek is joga reményleni. Elmondja mit akar, mire akarja igénybe venni pártja támogatását a legközelebbi országgyűlésen. Persze, hogy az eddigi helyzet azonnal lényeges változást szenved. Tisza kiteszi magát az ellenzéki kritikának s kihívja maga ellen a támadásokat, és az ellenzéket, melyet eddig mindig oda kényszeritett, hogy ő védekezett, fölfegyverzi maga ellen, bizony, ne ámítsuk magunkat, hogy életlen fegyverekkel. És Apponyi Albert, aki nem utolsó virtuóz a szónoki harcjáték terén, most is bravourral forgatja meg e fegyvereket a kormányelnök programmja ellen. Mindjárt első intrádára ki tudja tapintani Tisza beszédének leggyengébb oldalát s egyenesen oda talál. Tisza a legélesebb eszü államférfiak egyike, akik ez idő szerint szerepelnek, kitűnő debatters gyakorlati érzéke az aktuális kérdések megítélésében bámulatosan kifejlett. Tud is sokat, bár nem szakszerű szobatudós. Államférfias lényéből azonban egy jelentékeny tényező hiányzik : a nemzetgazdasági képzettség, ő a nemzetközi gazdasági érdekeket most is egy magyar táblabiró látköréből mérlegeli s néha azt a hatást gyakorolja, mintha soha sem olvasott volna nemzetgazdasági könyvet. Ebben a defektusban különben osztozik Deák Ferenccel, aki a kiegyezés idején igyekezett megoldani Ausztriával való viszonyunknak minden közjogi és politikai részét, de a gazdasági oldalt is rendezni nem vállalkozott, hanem hagyta azt provizóriumnak s a ki a vasút előtti időkben még utópiának, oktalan ábrándnak mondotta, hogy Bu- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Cím nélkül — és címmel. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — I. Cím nélkül. Kisbolyvai és merényfalusi Bolyó János ur otthon él gyermekkora óta és azt csinálja, amit — a többi gentry ember. Dicséri a régi időket.... Szidja a közös ügyet .... Szidja Tisza Kálmánt és a korrupciót. Szidja a németet és a kamarillát. Szidja a saját rokonait. És szidja minden évben az azon évi termést. Amikor senkit sem szid, akkor bizonyosan kártyázik és akkor a kártyát szidja. De minthogy többnyire kártyázik — tehát igen békességes ember. Mikor ezelőtt három évvel meglátogattam, ezt a benyomást tette rám. Szobái úgy voltak berendezve, ahogy egy régi nemes emberhez illik: vaskos bőrdivánok, nagy pipatórium, öreg lábas óra, Kossuth Lajos arcképe a falon, egy régi mordály és egy még régibb buzogány. A szögletekben ócska borjúbőrös kufferek mindenféle griffmadarakkal kivésve, az asztalon a „Pesti Hírlap” és a „Házi Naptár“, zsebében juhból való dohányzacskó sallangjai kacérkodtak kifelé. Bajusza hegyesen állott kipödörve, homlokára lecsüngött az üstöke. — úgy nézel ki János — mondogatták neki — mint egy igazi kuruc ! S ennek aztán el tudott mosolyogni egész nap, büszkén kifeszítve a mellét: — Igaz, igaz . . . Apró szemei lázban ragyogtak. — Hej, ha én akkor éltem volna ... a mikorok . .. a mikor a kurucok . . . Ökleit fölemelte ilyenkor. — Igen akkor . .. vagy hogyha talán ők élnének most.. . igen, igen, ez lenne legjobb ... Kitalálta a derék János, hogy neki az mégis kényelmesebb lenne, ha most szólna a Rákóczy tárogatója. II. Címmel. Addig addig forgatta a régi írásokat kisbolyvai és merényfalusi Bolyó János, míg egyszer fölfedezett sok ősei mellé még egy nagyanyát, de genere Gyurcsányi. Ohm! Hogy kellene ennek az új nagymamának hasznát venni? Hát nagyon egyszerű — vele éppen kifutja a kamarásság. « Nosza rávették János urat, hogy folyamodjék a kamarásságért. Megkapta a „gomblyuk betegséget“ (olyan ragadós ez, mint a kolera) folyamodott és megkapta a kamarásságot. Méltóságos úr lett. Most három év után megint meglátogattam, de milyen más a kisbolyvai udvarház! Selyembútorok a szobákban, a buzogány ott van még a falon, de Kossuth arcképe helyén a báró Nopcsáé, az asztalon egy „Neue Frees Presse“, a dohány zacskónak se hire se hamva, a helyett kifogástalan reggeli tötlet ’ben ül János úr a divánon és cigaretteket sodor . . . — Te lakál ebben a szobában János? — Én — feleli kézdörzsölve. Ugye csinos? — Szép, de olyan különös. Te nagyon megváltoztál János. — Nem én barátom.. . Már hogy változtam volna? — Mióta szívsz cigaretteket? — Gyomorhurutom volt . . — A régi jó kuruc bútorokat kihányattad. — Elkoptak barátom. — De a szakálladat is borotváltatod középütt. — Hja, mert őszül. — A hangod se olyan harsány már . . . — Fogy a tüdő . . . — Aztán te már német lapokat olvasol. — Ezekből azt is megtudom, ami Pesten történik, azt is a mi Bécsben. Tudod Bécs mégis csak székváros . . . egészen más . . — Hát az a sok tarka nyomtatvány mi ott az asztalodon? János arca egyszerre elkomorodik, ráncos homlokára felhők gyűlnek: — Oh ezek part e-c é d uák ! . .. Mind erről a hónapról valók . . . — Hogyan ? Mind erről a hónapról ? — Mind — mondá sóhajtva. Aztán fölkelt és fölvett az asztalkáról egyet. — Látod ez ma jött. Az udvartól jött. Mind megkapom az udvartól. A kamarásoknak megküldik. Mindennap jön egy. Oh barátom, igazán rossz esztendő. . . Mai toánfünk (4 eldalt krtataz.