Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-09 / 279. szám

­­ eleky- vagy Karácsony dij csekélységnek tű­nik fel. Negyven-ötven víg- és szomorújáték pá­lyázik azonban most is minden évben ezen dí­jakra anélkül, hogy az irodalomnak abból bár­mi haszna legyen. Ritka kivételes eset, hogy oly munka jelentkezzék, mely az úgysem magasra szabott mértéket megüsse. Ifjú óriásaink természetesen megírnak min­dig egy tragédiát s mindig zokon veszik, ha a kritika keményen elitéli ezen gyarló kísérletüket, sőt a hírlapokban, ahol tehetségök inkább hasz­navehető, kiöntik mérgök serlegét az akadémia nyelvészeti osztályára. De a nagy közönség még­sem vonja meg rokonszenvét azon intézettől, mely egy félszázad óta a nemzetiség palládiuma. Igaz ugyan, hogy az egyik vagy másik osztály eljárása néha szeszélyes, hogy válasz­tásai nem mindig szerencsések, hogy bizonyos klikkek protekciós eljárásától nem mindig ment, hogy némely felolvasások unalmasak s nem minden tag találja el a hangot, mely az akadé­miához való, sőt hogy vannak akadémiai ki­adások, melyek már is elavultak, mielőtt még végeket érték, de igaz másrészről az is, hogy az akadémiának akár nyelvészeti, akár történeti nagyobb munkálatai, a nyelvemlékek, régi köl­tők, a történelmi kútfők, az oklevelek, a régisé­gek s műemlékek kiadásai oly vállalatok, me­lyek bármily külföldi akadémiának becsületére válnának s a tudományos szellemet ébren tart­ják a nemzetben. Volt idő, midőn még a szépirodalom is­­ az akadémia dajkálására szorult. Most főleg a tudományt mozdítja elő, de épen úgy, amint a szépirodalom ápolása tekintetéből keletkeztek a Kisfaludy- és a Petőfi-társaságok, szaporodnak most a szorosan tudományos szaktársulatok is: a történelmi, a régészeti, a címertani, a termé­szettudományi stb. És mindegyik közülök nem csak hogy megél, de gyarapodik a nemzet rész­véte által. Mind­ezek az akadémia nélkül soha nem alakultak volna; habár függetlenül fejlődnek s gyarapodnak, mégis csak az akadémia sarjai, mely még most is a magyar tudományosság méltó képviselője. Pulszky Ferenc. mmmmmmaam * *»mbmbbm A pozsonyi kérdés. Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­ter tegnapi távirati felszólalására, melyben az alsó-ausztriai helytartó rendeletének haladék nélkül hatályon kívül való helyezését követelte, még nem érkezett válasz az osztrák kormány­tól. Hasonlóképen nem tett még estig jelentést a Bruckba rendelt állami főállatorvos sem, ki azon megbízatást nyerte, hogy a legszigorúbb vizs­gálatot eszközölje. A magyar kormány különben a brucki eset vizsgálatára való tekintet nélkül kí­vánta a rendelet rögtöni hatályon kívül helyezé­sét és gróf Széchenyi Pál miniszter távirata minden kételyt kizáró módon precizírozza az osztrák miniszterelnök és belügyminiszter előtt a magyar kormány nézetét az osztrák kormány minden tekintetben jogosulatlan eljárása fölött. A miniszter ezen átirata után nincs semmi másnak helye, mint a ren­delet azonnali viss­zav­o­ná­s­á­n­a­k, melyet minél tovább halogat az osztrák kormány, an­nál menthetlenebbé teszi eljárását, melyet most már amúgy is megfosztott a jóhiszeműség jel­legétől. Széchenyi Pál gr. miniszter magatar­tása ezen jogainkat sértő eljárással szemben — írja a félhivatalos Nemzet — a legnagyobb elismerést érdemli, mert abból az osztrák kor­mány meggyőződhetett arról, hogy minden baj és kellemetlenség, mely ezen ügyből származ­­hatik, reá fog visszahárulni. — Ez ügyben a Bud. Gorr. a következőket jelenti: „B­r­u­c­k­­b­ó­l eddig csak az a jelentés érkezett, hogy az a marhaszállitmány, a mely közül tegnap egy darab kidőlt volt, egyik brassói hizlalóból származott s ez magában véve oly körülmény már, mely a marhavész esetét szinte magától érthetőleg majdnem teljesen kizárja.“ A képviselőház bizottságaiból. A kép­vi­selő­ház állandó bizottsága ma délelőtt 11 órakor Busbach Péter elnöklete alatt ülést tar­tott, melynek napirendjét a képviselők megbízó le­veleinek tárgyalása képezte. A bizottság mindenek előtt elhatározta, hogy miután hozzá a bíráló bi­zottsági tagok ellen délelőtt 11 óráig (házszabályok 40. §.) kifogások be nem jelentettek, a bíráló bi­zottságok működésök megkezdésére hívandók fel. A bizottság első­sorban N­y­á­r­y Béla b, az ipolysági és T­e­l­e­k­y Domokos gróf, a magyar-láposi kerületben megválasztott képviselők megbízó leveleit vette tárgyalás alá, és tekintettel arra, hogy mind­két választás kérvénynyt támadtatott meg, elren­delte, hogy azok a VIII., illetőleg IX. bíráló bizott­sághoz tétessenek át. Ezután a bizottság tárgyalás alá vette és feltétlenül igazolandóknak találta a kö­vetkező képviselők választását: Doda Traján (Ka­rán­sebes) ; Andrássy Tivadar gróf (Tőke-Terebes); Bár­ffy György b. (Szilágy Somlyó); Roth Pál (Deés); Somogyi Gyula (Nyíregyháza); Fluger Károly (Beszterce), Bissingen Ernő gr. (Lugos), Lits Gyula (Gaál). A képviselőház bíráló bizottsá­­g­a­i közül ma délelőtt az I , II., III., VII., VIII. és IX. a következő eredménynyel alakultak meg: I. bí­ráló bizottság. Elnök Busbach Péter, jegyző Dará­nyi Ignác. II. bíráló bizottság. Elnök Gromon De­zső, jegyző Lázár Ernő. III. bíráló bizottság. Elnök Szatmáry Miklós, jegyző Kazy János. VII. bíráló bi­zottság. Elnök Bárczay Ödön, jegyző Zsilinszky Mi­hály. VIII. bíráló bizottság. Elnök Andaházy Pál, jegyző Münich Aurél. IX. bíráló bizottság. Elnök Horváth Gyula, jegyző Szerb György. Az antiszemita válaszfelirat. Az ország­gyűlési antiszemita pártkör tegnapi értekezletén ál­lapította meg végleges szövegezésében a párt vá­laszfelirati javaslatát. Az értekezlet igen be­ható és a részletekre is kiterjeszkedő vita után a dr. Andreánszky által készített szöveget fo­gadta el, mire Simonyi Iván kijelente, hogy több belpolitikai kérdésre nézve saját véleményét szintén szükségesnek tartja a ház előtt elmondani és saját szövegezését fentartván, a képviselőházban azt be­mutatni és indokolni fogja. Az értekezlet Simonyi kijelentését tudomásul vette, de a báró Andreánszky felirati javaslatát írja alá. A felirati javaslat nem öleli fel mindazt, amit Magyarországon antiszemita törekvéseknek neveznek, csupán azt a minimu­mot foglalja magában, a­mihez való egyöntetű ra­gaszkodást a párt minden tagjától megkövetel. Főispánváltozások. A Nemzetnek jelentik: Perces István, Tolna megye főispánja, több ízben benyújtotta lemondását, s legutóbb csak a belügyminiszter kérésére egyezett bele, hogy e lemondás elfogadása egyelőre elhalasztassék. Mint — Van abban minden, még terpentin - olaj is. Egy mindenes előállt, a fürdőtulajdonos ráparancsolt, hogy a vendéget — mert több lélek ott nem volt — mindennap bele mártsa a vízbe vagy akar vagy sem, tartsa jól és el ne ereszsze. Ezzel ott hagyta, mint szent Pál az oláhokat. A nyár múlt, Teleki Sándor körült-fordult, hol itt, hol ott, mint Figaro, egyszer csak eszé­be jut a Hangli-kioszkban, hogy ő egészen meg is felejtkezett a karbonáci internáktról. Azóta már el is földelhették. Leérkezik Karbonácra. A fürdő előtt egy puffadozó cseh góliát fújja a füstöt és már mesz­­sziről eléje kiált: — Szervusz, Sándor! Hát élsz még ? — Kihez legyen szerencsém? — Hát nem ismersz ? — Megálljon csak. Nini .... Az isten úgyse . . . — Hát persze, hogy én vagyok ! De ez a pogány fürdősgazda úgy megfürösztött, úgy tö­mött, mint a libát, mindennap libahússal. Aztán egy embert sem láttam itt, se hímet se nőtt, hogy csupa unalomból is ki kellett híznom. Jó, hogy jössz, mert már nem fértem el a bőröm­ben. De most már vigyél, vigyél pajtás a szín­padra ! $ 4c Az „öreg“-gel elévedtünk itt a Hangliban az ő nonplusultra fürdője nagyszerűségén. Meg kell azt ismerni az országnak! — Ne volna csak az én fürdőm, — mond az öreg nagyot nézve s végig cirógatva fehér szakállát, — majd írnék én ar­ról egy tárcát! D. P. : * * * PESTI HÍRLAP. 1884 október 9. jól értesült körökben hírlik, Percel István a napok­­­­ban ismét megsürgette kérelme elfogadását s en­­­­nélfogva a tolnamegyei főispáni állás betöltése a­­ közelebbi jövőben várható. El van terjedve a hir,­­ hogy Tolnamegye főispánja, Percei visszalépése­­ után, gróf Széchenyi Sándor lesz. A szász egyetem költségvetése. A szász­i egyetem 1883-ik évi budgetjéről megfelelő kimuta­tás terjesztetett a most folyó közgyűlés elé. A budget főbb tételei ezek: Előirányzat volt a bevé­teli rovatban: vagyonjövedelem 95,140 frt 08 kr; a szász bérbirák pénztárából 24,868 frt 981 /­a kr; különféle című be nem osztott bevételek: 10,415 frt 83 kr ; pénztári maradvány 1882 fől 15,000 frt; tőkejövedelem, mely átviteli összeg gyanánt szerepel: 90,586 frt 251/a kr. Összesen 236,011 frt 15 kr. A kiadási rovatban: közigazgatási költ­ségek 37,664 frt 63 kr; iskolai dotációk 90,060 frt; tőkeelhelyezés 93,211 frt; átvitel 1884. évre 15,000 frt; összesen 235,935 frt 50 kr.­­ A budgethez adott jelentés tartalmazza, hogy a ki­adások megszorítása szükségesnek látszik, mert a bevételek emelkedése várható nem lévén többé, az egyensúly jövőben csakis a kiadások csökkenése által lesz fentartható. Csehország fölosztása. A cseh tartomány­gyűlés községi bizottsága tegnap fejezte be Prágá­ban Herbst ismeretes indítványának tárgyalását Csehország szétosztása tárgyában. S a c­s­e­h előadó következő indítványt terjesztett elő: „Csehország tartománygyűlése Herbst és 60 társa indítványa ügyében a következőket határozza : Mindazon ke­rületekbe, hol a vegyes nemzetiségű lakosság egyik vagy másik nemzetisége a nyelvhatár alapján való kikerítés óhaját kifejezi, e kívánság, a­meny­nyiben a földrajzi, gazdasági és más viszonyok mérve szerint ajánlatos, az illető bírósági kerületek kiválasztásával, esetleg új bírósági kerületek alkotásá­val teljesítendő.“ — Ez indítvány felett igen hosz­­szas vita fejlődött ki. A német képviselők kijelen­tették, hogy az indítvány Herbst indítványának lep­lezett elvetését jelenti.­­ Tittlbach kije­lentette, hogy minden német képviselő, a­ki Facsek indítványát elfogadja, népe iránt árulónak s hite­­hagyottnak fog nyilváníttatni. Végül a bizottság cseh többsége az összes német szavazatok ellen elfogadta Facsek indítványát. Adóvégrehajtók vizsgája. Az állami végre­hajtók által leteendő vizsga tárgyában a pénzügy­­miniszter következőkép intézkedett: a szakvizsga szóbeli és írásbeli. A szóbeli vizsga tárgyát képezi­­ a) a közadók kezeléséről szóló 1883 évi XLIV. t. c ; b) a magyar kir. adófelügyelők működési köre iránt 1883 évi 73.662 sz. a. kiadott „Utasítás“ és ennek A., B, C., D. és E. betűk alatti mellék­letei ; c) az adóhivatalok szolgálatára vonatkozó utasítások és szabályrendeletek gyűjteménye XII. fejezetének azon részei, melyek nem kizárólag adó­hivatali, hanem általános szolgálati viszonyokra vo­natkoznak, végre d) a pénzügyminisztérium ügykö­rére vonatkozó szolgálati szabályok főbb pontjaiban. Az írásbeli vizsgálat tárgyát a végrehajtási eljárás folyamán kiállítandó jegyzőkönyvek, értesítések, fel­hívások és jelentések szerkesztése képezi. Apponyi gr. visszavonulásáról már sok­szor és sokféle alaptalan hir járta be a sajtót. Most az „Eger és Vidéke“ értesül, még pedig biz­tos forrásból, hogy Apponyi Albert gróf lelép a politikai élet teréről s több évi külföldi útra megy és majd csak pár évi tanulmányozás után lép ismét föl — agrár­politikával. — A jászberé­nyi beszéd után természetesen fölösleges is kijelen­teni, hogy ez a hír is alaptalan. POLITIKAI SZEMLE. A franciák szereztek immár zálogot is a Khinától követelt hadikárpótlás fejében; nem­csak a kelungi, de a tamsui-i kikötőt is elfoglalták, kellő katonai erővel megszállották s ma már az egész kőszénbányakerület elfoglalá­sára készülnek. Ha a bányák francia kézen lesz­nek, úgy Formosa szigetnek még néhány más pontját is meg fogják szállani. A kelungi kikö­tőt oly módon erősitik, mintha ott a franciák, hosszabb időn át szándékoznának maradni. Annyi bizonyos, hogy ezt a khinaiak által maj­dan megközelíthetlen tengeri pontot akarják to­vábbi hadműveleteik alap- és támpontjává ten­ni. Ellenben a szárazföldön való nagyobb expe­dícióról s Peking fenyegetéséről stb. szóló hírek elhallgattak.

Next