Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-11 / 249. szám

. Chauvinismus is kislelkiiség. Két ellentétre van hajlam mozgalmas idők­ben : chauvinismusra és kislelkűségre. A nem­zeti érzelem túlhajtására és az akadályok előtt való visszadöbbenésre. Erőszakra és félénkségre. Keménységre és ellágyulásra. A társadalmi mozgalom e két eredményt idézte elő. Felkeltette a chauvinismust és a kis­­lelkűséget. A chauvinisták (szerencsére kevesen vannak) oly irányt óhajtanának adni a társa­dalmi mozgalomnak, mely csak káros lehetne. A kislelkűek pedig az ellenség jajveszéklésére a harag és gyűlölet első kitörésére megdöbben­tek. Vészt hirdetnek szerteszét az országban. Jövendölik a magyar társadalom akciójára kö­vetkező szomorú visszahatást. A román irredenta bűnös felhívása, az orgyilokkal, vasvillával, gyújtó­csóvával, füs­tölgő romokkal való oktalan fenyegetőzése elég­séges volt, hogy a társadalmi mozgalomnak megállj !-t kiáltson, s a közvélemény egységét megtörni segítsen. Egyik irány ép oly hibás, mint a másik. Mind akettőnek alapja bizonyára a haza­fiság: a dhauvinizmusnak azon hazafiság, mely nem számol valódi tényekkel, legyőzhetlen akadá­lyokkal, az okos eszélylyel és kiszámítással; a kislelküségnek azon haza­fiság, mely minden árnyban tornyosuló részt, minden lepelben ki­­sértetet pillant meg. A társadalom akciójára szükség volt. Szükség volt a magyar társadalom millió kar­jára a nemzeti munkánál. E célból tehát szük­ség volt a társadalom felébresztésére, s figyel­mének a nemzeti célokra való irányzására. Vannak feladatok, a­melyeket nem old-­­hat meg az állam, munkák, melyeket nem vé­gezhet a kormány. Ennek kezében van az igaz­ságszolgáltatás, közigazgatás és közoktatás, a három rendkívül hatalmas emeltyű, melylyel meg lehet szilárdítani az állameszmét, s elő le­het mozdítani az állam nyelvének terjesztését. De e hármas emeltyű segítségével sem lehet eljutni az állam minden pontjára, nem lehet hozzáférni gyakran ép a legveszélyezettebb te­rületekhez. A társadalom ellenben mindenütt jelenlevő hatalom. Csendes tevékenysége állan­dóan működő erő. Finom szövetében fennakad az, ami az állami hatalom kezeiből kisiklik. Egymagára hagyatva nem működhetik sikere­sen sem az állam, sem a társadalom, csak a kettőnek működése egészítheti ki egymást, csak a kettő együtt végezhet biztos sikerű munkát Ezért volt és van szükség a társadalom cselekvésére, ezért kellett és kell a munkába beállítani a társadalmat is. De nem a türelmet­lenség, nem a gyűlölet és rombolás munká­jába. A társadalomnak sok szabad, ami nem szabad az államnak. A társadalom bizonyos fo­kig lehet még türelmetlen is. Hiszen a magyar társadalomnak a magyar nemzetiség iránt való bűnös közönye volt egyik fő oka, hogy a ma­gyar faj elaludt, s aludt amíg fel nem «Wo» tette Széchenyi. A magyar társadalom gramma­tikai közönye —több önmegfeledkezése — volt egyik fő oka, hogy nemcsak be nem olvasztottuk nemzetiségeinket, hanem­ nyelvünk határai ezer év alatt alig tágultak valamit. Ezer év alatt! A bűnös közönyből azonban a társadal­mat nem szabad átvezetni a meggondolatlan türelmetlenségbe. Csak defensiváról lehet szó, nem offensiváról. A magyar társadalom feladata — a magyar kultúra általános emelkedése és intensív kifejtése mellett — főleg az, hogy vé­get érjen valahára a szégyen, mikép fajunkat, azon fajt, mely nyolcszázadon át államalkotó és fenntartó a kultúrában, a német mellett, e hazában legelőrehaladottabb faj volt, a kisebb és a kultúrának alacsonyabb fokán álló nemze­tiségek beolvaszszák. Egyelőre legfelebb még a neoaquistikáról lehet szó, azon területek vissza­­hódításáról, melyeken a magyar elem elveszett, de még visszaszerezhető a magyar jogra nézve. A magyar társadalmat azonban nem szabad szer­vezni a nemzetiségek elleni rohamra az egész vo­nalon. Nem szabad a grammatika nevében háborút viselnünk ; nem szabad főleg a hazafiságot a grammatikától függővé tennünk. Ez utóbbira hajlamot mutat a Chauvinismus, de szerencsére, a közvélemény nem téved erre az útra. Egyáltalán a magyar társadalom mozgal­ma eddig nem provokált egy nemzetiséget sem, a vezetők óvakodtak minden kihívó nyilatko­zattól. úgy a magyar állam, mint a magyar tár­sadalom óvakodott minden túlzástól akkor, mi­dőn szemeink előtt folyik a történelemben pá­ratlan türelmetlenségnek példája. Lengyelor­szágról nem is szólva, Posenben, honnét az ál­­lami hatalom tömegesen utasítja ki a lengyele­ket, nehogy a lengyel elem nyakata nojjon a németnek. Ugyanakkor, midőn az összes művelt világ minden állama — még a szabad Ame­rika is — minden rendszabállyal felkénysze­­ríti idegenajkú polgáraira az állam nyelvét, midőn Poroszország megtagadja még a hitok­tatást is más, mint német nyelven, ugyanakkor mi nemcsak egy tantárgy gyanánt viszszük be az állam nyelvét a nemzetiségek közé, az isko­lába, hanem szabadra engedjük ezeknek kultu- Lisdaput, 1885 V­l. évf. 249. (2407) szám. Péntek, szeptember II. ........................................................................................................................ ...................... "■ ........ " t Előfizetési áraki Szerkesztési Ír«*»: £ Sete évre ... lé Irt - ta. ■Hk ■ H ITM «7 Se^dévre' V 3 » 60 » [j ■■ AflBI B M BA illető minden I ESTI HÍRLAP LÉSrJ Százalék nem adatlfc. H «V II I III Inni Hirdetések KUléklTatol: ^'^arrvvT'N. a kiadóhivatalban vétetnek fel VttlHt, lidOMtM 7. ti,, flufllllll, y-\/'VT TT’TT/' i T VT A TlTT A Francziaország részére peng lirá az előfizetések és a lap Pi II ITI K A I N A Pl I A P iKTIZtf . 1 egyedül: RUDOLF HOSSM Szétküldésére vonatkozó felszí­n v/Lil i -A.XYXVX XlxVL LLifi X ■ VAttoyyyifij/ Páriában, 40, Rue Notredacas támlások intézendők. -------—x des Victoires. ET" ■ MMM'fT«TMTM I'T" ii"' "I­­­­ T A »PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Az oroszlán ébredése. (Emlékezés egy kitörő forradalomra — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta Borostyáni Nándor Olvasom párisi lapokban, hogy a boule­­vardokon most is türelmetlen csoportok várják az esti lapok legújabb madridi és berlini sür­gönyeit. Mi ez ahhoz a lázas izgatottsághoz képest, melylyel a wörthi ütközet után kezdte kapkodni tout Paris a lapok esti kiadásait? — Végig azon a hosszú, félmértföldnyi útvonalon, mely a Madeleine templom görög oszlopcsar­nokától a Bastille emlékoszlopáig terjed, dél­utáni 5 órán túl tavaszi áradatként dagadó embersokaság tolorgott az újságárusok kioszkjai körül. Mintha ennek az óriási városnak összes lakossága ide sereglett volna esténkint, hogy szájról szájra adja a repülő híreket. Még mindig látom magam előtt a megostromolt kioszkokat, a széles asphalt járdán megtorlódó sétálókat, a kávéházak asztali köré gyűlt izgatott cso­portokat s egész háborgását Páris ember-óceán­jának. A gravelottei ütközet napján túl rohamo­san kezdett emelkedni e paroxysmusnak hő­mérője. Szörnyű hírek követték egymást. Hasz­talan takargatták a hivatalos táviratok az iszo­nyú valóságot, hasztalan hallgatták el egész nagyságát az iszolya katastrófának. A meg­döbbentő való mégis kiszivárgott. Magán táv­iratok meghazudtolták a főhadiszállásról küldött hamis sürgönyöket. S most estén kint a boulevardok átváltoz­tak egyetlen nagy fórummá, melyen hol lehan­golva, hol izgatotan, majd elkeseredve, majd reménykedve vitatta a sokaság a nap híreit. Valami sajátságosan izgató élvezet volt az, belevegyülni e tömegbe s elnézni napról­­napra az oroszlánnak ébredését. Még augusztus első felében el van nyom­va a nép valódi hangulata, a császárság foga­dott bérenceinek harcias tüntetései által. Fehér zubbonyos munkások, kiket a titkos rendőr­­ügynökök vezetnek, lármázva vonulnak végig a boulevardokon, azt követelve, hogy őket nyom­ban Berlin ellen vezessék. Karon fogva, hár­masával, négyesével léptetnek el az előkelő boulevardok kávéházai előtt, taktusban kiabál­va : „A Berlin, a Berlin“ ! Most ennek többé semmi nyoma sincs. A praefektúra jónak látja beszüntetni bérenceinek e színjátékot. A poroszok sokkal közelebb van­nak már Párishoz, semhogy e csúnya farcenak értelme volna többé. S látom tulajdon sze­meimmel, hogy a Montmartre-boulevardon egy munkásnak öltözött agent provocateur-t, a­ki tán becsípett fővel ,,a Berlin“-t kiabál, valóságos munkások kékre vernek izmos ök­leikkel. * ,, — Nem Berlinbe semmirekellő, hanem a Tuilleriákba! Öt óra után kezdik hordani a boulevar­­dokkal szomszédos negyedek nyomdáiból a la­pokat. Két-háromszáz kihordó eszeveszetten nyargal ki egy-egy nagy lap nyomdájának ud­varáról a még nedves igságok vastag csomag­jaival. — Voilá la Liberté! L’Oppinion Natio­nale! ... Le Temps, le Temps messieurs l. . . Voilá le Soir! Le Petit Journal ! ... Le Mo­niteur ! .. . Achetez le Journal des Debats!. .. Derniéres nouvelles! . . . így hangzik bódító lármával végig a jár­dákon. S a­hol megjelenik egy-egy kihordó, a Lasunk nak szánt 14 oldalt tartalmaz.

Next