Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)
1888-03-26 / 86. szám
2 Külpolitikai hírek. — márc. 25. A külügyi helyzet folyton bizonytalan. A berlini Post szerint ma már minden jó lenne, ha nem maradt volna csupán hírlapi programm az orosz hivatalos lap ama programmja, mely szerint Ferdinánd fejedelmet európai rendelettel el kell távolítani, a mostani szobranjenek meg kell kérlelnie a cárt s azután választani fejedelmet. Oroszországnak a Német- és Franciaország által támogatott lépése óta csönd állt be. Ausztria-Magyarország, Olaszország és Anglia tudvalevőleg nem támogatták ezt a lépést, mert ismerni akarták Oroszország további terveit a bolgár kérdés rendezésére nézve. Erre nézve azonban nem adott Oroszország felvilágosítást, jóllehet azt könnyen megtehette volna. Ez a magatartás ismét együttes politikát követel s annak szükségét leginkább Konstantinápolyban érzik, ahol azt hiszik, hogy a pétervári háborús párt Bismarck február 6-iki beszéde óta visszaszoríttatott. Konstantinápolyban figyelemmel nézik Oroszországnak Németországhoz való közeledését és lehetőbbnek tartják, hogy Oroszország Ausztria-Magyarországgal ütközik össze előbb, mint Németországgal. Hanem azt hiszik, hogy ha Oroszország akciója nem érinti Bulgáriát, akkor Ausztria-Magyarország egyáltalában nem fog ellenébe állni. Konstantinápolyban, az Odeszszában és Karsban folyó készülődéseket látva, egy újabb orosz-török háborútól tartanak. Törökország nem képes kielégíteni Oroszországot, sem azzal, ha fellép Ferdinánd fejedelem ellen, sem másképen. A szegény porta kezdhet, amit akar, mindig lesz hibája. Másrészt azonban Oroszországnak érdekében van a háborús aggodalmak eloszlatása, mert nem kap pénzt. A helyzet azonban nem lesz tisztultabb mindaddig, amíg Oroszország nem nyilatkozik s amíg egységes politikája, illetőleg egységes kormánya nem lesz. A görög trónörökös Frigyes császár egyik leányát eljegyezte. A Magdeburger Zeitung értesülése szerint ugyanis Konstantin görög trónörökös arra használta fel Berlinben idézését, hogy megkérje Zsófia hercegnő kezét , a császári szülők oda is ígérték. A görög trónörökös 20, a hercegkisasszony 18 éves. A román miniszter válság diplomáciai hírek szerint még nincs végleg befejezve. Károly király csak azért nevezte ki a Bratiano-minisztérumot, hogy Berlinbe utazhassék. De ha Bratianonak nem sikerülne az ellenzék egyik tagját a belügyminiszterségre megnyerni, akkor a jelenlegi kabinet valószínűleg másnak lesz kénytelen a kormányt adni, markolatára helyezte, mintegy azt akarván mondani „íme, ez beszél helyettem.“ Ezalatt megérkezett IX. Károly király. Egy fehér viaszból készült fáklyát adtak át neki, melynek nyele piros bársonynyal volt bevonva. Ő felsége Szt-János fájához lépett és meggyújta az első rőzseköteget, majd ismét visszavonult a tanácsterembe. Lassankint a tűz belekapott a szálfa körül nagy garmadában fölhalmozott gallyakból, rőzséből, üres hordókból stb. álló máglyába, majd midőn Michel Noiret, az udvari trombitás, hat társával megadta a kürtjelet, érdekes látvány tárult a szemlélő elé. A macskák, melyek eddig a szálfa lábához voltak kötözve, rémülen száguldottak össze-vissza ; az egyik fölmászott az árbóc legesncsába, hogy onnét beleszédüljön a lobogó lángok közé, mások össze-vissza verték egymást s olyan orditozást vittek végbe, mely túlhangzott a harsonák lármáján. Ám egyszerre a lángok közül egy hatalmas kandúr tör elő és fölkapaszkodik a fa legcsucsára s a magasból villogó szemekkel tekintget szerte; midőn a tömeg riadalma és ujongása közül, egy öreg asszony kétségbeesett kiabálása lesz hallható: — Ez Martial, az én kedves macskám, Martial ! Martial! A vén anyóka volt az, ki Catherine mellett állott s a ki a vakmerő kandúrban, a magáéra ismert. A macska is megismerte asszonya hangját, mert a midőn már-már beleszédült volna a lángok közé, egy vakmerő ugrással átvetette magát az égő máglya sáncán. A szolgák, kik a tűzre ügyeltek föl, agyon akarták verni a macskát, de ez elmenekült a nevető, Károly román király meg van elégedve berlini fogadtatásával. Bismarck herceg a fejedelmi személyeknek kijelente, hogy életének hátralevő részét a béke fentartásának és Poroszország, valamint Németország belső viszonyainak megerősítésére akarja fordítani. Károly király megelégedve nyilatkozott arról a fogadásról is, melynek Bécsben volt részese. A bolgár fejedelem anyját, Klementina hercegnőt, aki tudvalevőleg a napokban utazott el Bulgáriából fővárosunkon keresztül, naponkint várják a Vatikánban. Az e hirt tudató római jelentés azonban hozzáteszi, hogy nem bánnák, ha a látogatás jelenleg elmaradna. PESTI HÍRLAP 1888. március 26. Fővárosi ügyek. — A főváros közgyűlése szerdán a már közölt tárgyakon kívül a következő ügyek elintézésére lesz hivatva, u. m.: a Podmaniczky- és stáció-utcai vasutak villamosítása; a köztemetői vasút; a lipótmezei gőzvasút; jutalmak kitűzése a kertészeti kiállításra; a Bocskay-téri iskola bérletének meghosszabbítása ; tanári állomások szervezése a VI. és IX. ker. polg. iskolákhoz ; a pénztári kezelési szabály módosítása és a 4-ik pénzkezelői állás szervezése ; a pénztárvizsgálati rendszer kiterjesztése az adópénztárakra is. — Adókivetés. A főv. adókivető-bizottságok e hó 26-án (hétfőn) a következő új helyrajzi számú házakban — új adózókra nézve — összeírt III. oszt. kereseti adójavaslatokat fogják tárgyalni, u. m. : a IV. kér. a 429—525, a VI. kér. a 3746— 3808, a Vil. kér. a 4892—4925 , a Vill. kér. az idézettekét. Egyletek és intézetek a tervét is elkészítették. A jelentés tudomásul vétele után megválasztottak: elnöknek Ujváry Lajos, alelnököknek Paulay Ede és Várady Antal; igazgatóknak Hentaller Lajos és Szohner Antal; titkárnak Dolinay Gyula; választmányi tagoknak: Ábrányi Emil, Arányi Miksa, Csávolszky Lajos, Fáik Miksa, Fenyvessy Ferenc, Gelléri Mór, Kaffka László, Komócsy József, Lukács Gyula, Molnár Antal, Meszák Hugó, Sonnenfeld Zsigmond, Pradó Antal, P. Szatmáry Károly, Bercsényi Béla, Beilovics Imre, Bignio Lajos, Bobula János, Ernei József, Evva Lajos, Feszty Árpád, Gassi Ferenc, Grill Richárd, Gyenes László, Mihályi Károly, Szacsvay Imre, Szana Tamás, Tóth Imre és Vidor Pál. A magyar tisztviselők országos egyesülete tegnap tartotta Manoilovich Emil elnöklete alatt évi rendes közgyűlését, melyen a tagok szép számmal jelentek meg. Elnök megnyitó beszéde után jegyzői könyvhitelesítőkül Horváth Illés és dr. Perlaky Mihály tagokat kérte fel. A Jankovich István titkár által készített jelentésből kiemeljük a következőket: i. e. novembertől kezdve az egyesület helyiségeit a hatvani utcában épülő Dréher-féle palota I. emeletébe teszi át. Az egyesületi vagyon 21,817 frt 61 kr, 3400 frt 97 krnyi gyarapodással. A betétesek 35,161 frt 30 krt tettek, míg a kiadások 31,237 frt 94 krra rúgtak, az évi felesleg tehát 3923 frt 86 kr. Az új helyiségek berendezésre és felszerelésére 10,000 frtnál több áll rendelkezésére. A könyvtár 5170 kötetet számlál és 402 kötettel szaporodott. Van az egyesületnek jelenleg 25 alapító, 1504 bölés 90 kültagja. Az özvegy- és árvasegély-alap 32,123 frt 43 frt tesz névértékben és a magyar földhitelintézetnél kezeltetik, mely alaphoz néhai Novákovics János alapító tag 200 frtnyi alapítványnyal járult Az alapból 6 özvegy nyert 265 frtnyi segélyt. A közgyűlés ez alapra ismét 400 frtot szavazott meg. Dr. Huszár Kálmán kérdést intéz az elnökhöz az iránt, miben áll a nyugdíjazottak érdekében a vasúti kedvezményjegyek tárgyában a minisztériumhoz beadatni határozott kérvény ügye ? Elnök megjegyzi, hogy az egyesület ügyésze a legközelebbi napokban a kérvényt el fogja készíteni és az a választmány határozata értelmében a miniszterelnökhöz és a közlekedési miniszterhez be fog adatni Az igazgató-választmánynak a felügyelő - bizottság alapján a felmentvényt megadták. Szavazatszedő bizottságot kiküldettek: Neskovics Döme, Császár Ferenc és Teasdale Ottó. A választások eredménye a következő: Alelnök: Lintner Imre, a magy. északkeleti vasút vezérfelügyelője. Igazgatóválasztmányi rendes lapok: Balázsovich Zsigmond, dr. Donhoffer Ede, dr. Gerenday György, Haris Döme, dr. Horváth Ernő, Horváth Illés, Jalsoviczky Géza, Joób Frigyes, Kuttner Izidor, Láng Géza, Langer Géza, Liptay Béla, Malatinszky Lajos, dr. Peregriny János, dr. Szőcs Ferenc, Tihanyi Béla, Tóth József, Vághy Gyula és Vohlrab Flóris, valamint 30 póttag. Felügyelő bizottsági rendes tagok: Fodor Miksa, Gsjzágó Lukács, Hellebronth Kálmán, Markovich Győző, Medveczky Aladár, Peregriny Ferenc és Welbaszky Kálmán. — A fővárosi szegény gyermekkert-egyet ma tartotta IX. évi rendes közgyűlését az akácfa utca 32. sz. a. saját házában, melyre — Az írók és művészek társasága Ujváry Lajos elnöelete alatt, ma tartotta évi rendes közgyűlését. A Dolinay Gyula titkár által előterjesztett évi jelentés szerint a lefolyt év, ha a köz életében nem is mondható rendkívüliségekben gazdagnak, de érdektelennek sem. A csendes fejlődés, a biztos előrehaladás éve volt ez. A közérdekű irodalmi és művészi kérdések felkarolása mellett kiváló gondossággal őrködött a választmány a társaság anyagi viszonyai felett is. A társaság tevékenysége az utóbbi években elnyösen nyilvánult a kirándulások által. A múlt évben az erdélyi részek meglátogatását vették fel a programaiba s a kirándulás minden tekintetben kitűnően sikerült. A társas élet élénkítésére a választmány mint az előző években, úgy a múlt évben is több estély rendezését határozta el. A lefolyt téli idényben öt ilyen estélyt rendeztetek. Kellemes meglepetésben részesítette a választmányt Feszty Árpád, midőn kijelentette, hogy a közhelyiségben díszítésül kölcsönként elhelyezett szép nagy festményét örök tulajdonul a társaságnak ajándékozza. A választmány elhatározta, hogy ezért Feszty Árpádnak jegyzőkönyvileg is köszönetet szavaz. Végül megemlélkszik a jelentés a kör két tagjának Niki Miklósnak és Balázs Sándornak haláláról. Ez utóbbinak síremléket fognak állítani, a melynek már ujjongó tömeg közé, mely elragadtatva volt szemlélője a macska rendithetlen bátorságának. De a nevetés zajába egyszerre fájdalmas sikoly is vegyült. A kőszült állat épen Catherine ruhája alatt keresett magának menedéket s lábát össze-vissza karmolta, harapdálta, olyannyira, hogy Catherine ájultan rogyott kísérői karjai közé. Míg ezek igyekeztek testükkel a tömegből kiszabadulni, du Ru, ki csakhamar magához tért ez incidens okozta zavarából, a földön egy aranynyal áttört, fehér selyem, rózsacsokrokkal ékített szalagot vett észre és fölismerte, hogy az nem lehet más, mint Catherine harisnyakötője, mely akkor szakadt le, midőn a macska összeharapdálta Catherine bársonyos, fehér bőrét, mely fehérebb, selymesebb lehet e harisnyakötő selyménél. Du Ru fölemelte a földről s mint féltett kincset rejtette el magánál, anélkül, hogy tudná, hogy ez a harisnyakötő lesz élete boldogságának megteremtője. Már egy hónapja múlt, hogy Catherine betegen fekszik azon esemény óta, és ez idő alatt a kapitány egy napot sem mulasztott el, hogy ne kérdezősködött volna hogyléte felől. Ez a gyöngéd figyelem annyira hízelgett Catherine büszkeségének, hogy megengedte du Rának, hogy tiszteletét tehesse nála, mihelyt egészsége helyreáll. De ez csakis azért történt, hogy udvarlói számát, kik rajként zümmögték őt körül, egy szép, ügyes, előkelő ifjúval gyarapítsa ; mert Catherine épen olyan szívtelen, mint a milyen kacér volt. Hasztalan volt du Ru legönfeláldozóbb előzékeny udvariassága, epedő tekintete; s midőn egy alkalommal egy ■ ili.ritiii.a-i I., i.iBím.i—■■Mi— készülőben lévő esküvőről folyt a beszéd, az udvarlók legifjabbika így kiált föl: „Nekem a legszebb részem lesz ez ünnepélyen, amennyiben én fogom megoldani a menyasszony . .. harisnyakötőjét !“ — Valóban nem értem, — szólt Catherine kicsinylő megvetéssel, — hogy vetheti alá magát egy nő ezen ostoba szertartásnak, mert én részemről tudtam okot és módot, hogy magamat ez alól fölszabadítsam, midőn Quinqueboeuf nejévé lettem. A szerelem istene sugallatát követte du Ru, midőn — bár legtöbbnyire csak közömbös szólásokkal vett részt a társalgásban, — merészen ezt válaszolta Catherine-nak: — Valóban asszonyom, ön esküvője napján nem engedte azt meg, de eltűrte más alkalommal és egyik harisnyakötője birtokomban van, amelyet a szemtelen vakmerő öntől elrabolt. Catherine mélyen elpirult, majd ismét halovány lett haragjában s felkiáltott: — Amit ön mondott, az aljas rágalom s elég szerencsétlen vagyok, hogy sem fivérem, sem férjem nincsen, ki önt megbüntetné hazugságáért. — Nincs szükség azért sem fivérre, sem férjre, kiáltanak egyhangúlag az ifjak, rendelkezésére állunk mindnyájan asszonyom s du Ru kapitány lakolni fog hazug szavaiért. — Mind igen szép, uraim! válaszol nyugodtan Du Ru;hányán is vannak önök, heten, nemde ? No! jó, én elfogadom e kollektív kihívást, de egy föltétel alatt, hogy t. i. tartják azt a fogadást, mit én önöknek ajánlani fogok.