Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)

1888-03-26 / 86. szám

2 Külpolitikai hírek. — márc. 25. A külügyi helyzet folyton bizonytalan. A berlini Post szerint ma már minden jó lenne, ha nem maradt volna csupán hírlapi programm az orosz hivatalos lap ama programmja, mely szerint Ferdinánd fejedelmet európai rendelettel el kell távolítani, a mostani szobranjenek meg kell kérlelnie a cárt s azután választani feje­delmet. Oroszországnak a Német- és Francia­­ország által támogatott lépése óta csönd állt be. Ausztria-Magyarország, Olaszország és Anglia tudvalevőleg nem támogatták ezt a lépést, mert ismerni akarták Oroszország további terveit a bolgár kérdés rendezésére nézve. Erre nézve azonban nem adott Oroszország felvilágosítást, jóllehet azt könnyen megtehette volna. Ez a magatartás ismét együttes politikát követel s annak szükségét leginkább Konstantinápolyban érzik, a­hol azt hiszik, hogy a pétervári hábo­rús párt Bismarck február 6-iki beszéde óta visszaszoríttatott. Konstantinápolyban figyelem­mel nézik Oroszországnak Németországhoz való közeledését és lehetőbbnek tartják, hogy Orosz­ország Ausztri­a-M­agyarországgal ütközik össze előbb, mint Német­országgal. Hanem azt hiszik, hogy ha Oroszország akciója nem érinti Bulgáriát, akkor Ausztria-Magyarország egyáltalában nem fog ellenébe állni. Konstantinápolyban, az O­d­e­s­z­­szában és Karsban folyó készülődéseket látva, egy újabb orosz-török háborútól tartanak. Törökország nem képes kielégíteni Oroszországot, sem azzal, ha fellép Ferdinánd fejedelem ellen, sem másképen. A szegény porta kezdhet, a­mit akar, mindig lesz hibája. Más­részt azonban Oroszországnak érdekében van a háborús aggodalmak eloszlatása, mert nem kap pénzt. A helyzet azonban nem lesz tisztultabb mindaddig, a­míg Oroszország nem nyilatkozik s a­míg egységes politikája, illetőleg egységes kormánya nem lesz. A görög trónörökös Frigyes császár egyik leányát eljegyezte. A Magdeburger Zeitung értesü­lése szerint ugyanis Konstantin görög trónörö­kös arra használta fel Berlinben idézését, hogy meg­­kérje Zsófia hercegnő kezét , a császári szülők oda is ígérték. A görög trónörökös 20, a hercegkis­asszony 18 éves. A román miniszter válság diplomáciai hírek szerint még nincs végleg befejezve. Károly király csak azért nevezte ki a Bratiano-minisztérumot, hogy Berlinbe utazhassék. De ha Bratianonak nem sikerülne az ellenzék egyik tagját a belügymi­niszter­­ségre megnyerni, akkor a jelenlegi kabinet valószí­nűleg másnak lesz kénytelen a kormányt adni, markolatára helyezte, mintegy azt akarván mon­dani „íme, ez beszél helyettem.“ Ezalatt megérkezett IX. Károly király. Egy fehér viaszból készült fáklyát adtak át neki, melynek nyele piros bársonynyal volt bevonva. Ő felsége Szt-János fájához lépett és meggyújta az első rőzse­köteget, majd ismét visszavonult a tanács­terembe. Lassankint a tűz belekapott a szálfa körül nagy garmadában fölhalmo­zott gal­lyakból, rőzséből, üres hordók­ból stb. álló máglyába, majd midőn Michel Noiret, az udvari trombitás, hat társával meg­adta a kürtjelet, érdekes látvány tárult a szem­lélő elé. A macskák, melyek eddig a szálfa lá­bához voltak kötözve, rémü­len száguldottak össze-vissza ; az egyik fölmászott az árbóc leg­­esncsába, hogy onnét beleszédüljön a lobogó lángok közé, mások össze-vissza verték egymást s olyan orditozást vittek végbe, mely túlhangzott a harsonák lármáján. Ám egyszerre a lángok közül egy hatalmas kandúr tör elő és fölkapaszkodik a fa legcsu­­csára s a magasból villogó szemekkel tekintget szerte; midőn a tömeg riadalma és ujongása közül, egy öreg asszony kétségbeesett kiabálása lesz hallható: — Ez Martial, az én kedves macskám, Martial ! Martial! A vén anyóka volt az, ki Catherine mel­lett állott s a ki a vakmerő kandúrban, a ma­gáéra ismert. A macska is megismerte asszonya hangját, mert a midőn már-már beleszédült volna a lángok közé, egy vakmerő ugrással át­vetette magát az égő máglya sáncán. A szol­gák, kik a tűzre ügyeltek föl, agyon akarták verni a macskát, de ez elmenekült a nevető, Károly román király meg van elégedve berlini fogadtatásával. Bismarck herceg a fejedelmi személyeknek kijelente, hogy életének hátralevő részét a béke fentartásának és Poroszország, vala­mint Németország belső viszonyainak megerősítésére akarja fordítani. Károly király megelégedve nyilat­kozott arról a fogadásról is, melynek Bécsben volt részese. A bolgár fejedelem anyját, Klementina hercegnőt, a­ki tudvalevőleg a napokban utazott el Bulgáriából fővárosunkon keresztül, naponkint vár­ják a Vatikánban. Az e hirt tudató római jelentés azonban hozzáteszi, hogy nem bánnák, ha a láto­gatás jelenleg elmaradna. PESTI HÍRLAP 1888. március 26. Fővárosi ügyek. — A főváros közgyűlése szerdán a már közölt tárgyakon kívül a következő ügyek elin­tézésére lesz hivatva, u. m.: a Podmaniczky- és stáció-utcai vasutak villamosítása; a köztemetői vasút; a lipótmezei gőzvasút; jutalmak kitűzése a kertészeti kiállításra; a Bocskay-téri iskola bérleté­nek meghosszabbítása ; tanári állomások szervezése a VI. és IX. ker. polg. iskolákhoz ; a pénztári keze­lési szabály módosítása és a 4-ik pénzkezelői állás szervezése ; a pénztárvizsgálati rendszer kiterjesz­tése az adópénztárakra is. — Adókivetés. A főv. adókivet­ő-bizottsá­­gok e hó 26-án (hétfőn) a következő új helyrajzi számú házakban — új adózókra nézve — összeírt III. oszt. kereseti adójavaslatokat fogják tárgyalni, u. m. : a IV. kér. a 429—525, a VI. kér. a 3746— 3808, a Vil. kér. a 4892—4925 , a Vill. kér. az idézettekét. Egyletek és intézetek­ a tervét is elkészítették. A jelentés tudomásul vétele után megválasztottak: elnöknek Ujváry Lajos, alel­­nököknek Paulay Ede és Várady Antal; igazgatók­nak Hentaller Lajos és Szohner Antal; titkárnak Dolinay Gyula; választmányi tagoknak: Ábrányi Emil, Arányi Miksa, Csávolszky Lajos, Fáik Miksa, Feny­­vessy Ferenc, Gelléri Mór, Kaffka László, Komócsy József, Lukács Gyula, Molnár Antal, Meszák Hugó, Sonnenfeld Zsigmond, Pradó Antal, P. Szatmáry Károly, Bercsényi Béla, Beilovics Imre, Bignio La­jos, Bobula János, Ernei József, Evva Lajos, Feszty Árpád, Gassi Ferenc, Grill Richárd, Gyenes László, Mihályi­ Károly, Szacsvay Imre, Szana Tamás, Tóth Imre és Vidor Pál.­­ A magyar tisztviselők országos egye­sülete tegnap tartotta Manoilovich Emil elnöklete alatt évi rendes közgyűlését, melyen a tagok szép számmal jelentek meg. Elnök megnyitó beszéde után jegyzői könyvhitelesítőkül Horváth Illés és dr. Perlaky Mihály tagokat kérte fel. A Jankovich István titkár által készített jelentésből kiemeljük a következőket: i. e. novembertől kezdve az egyesület helyiségeit a hatvani­ utcában épülő Dréher-féle palota I. emele­tébe teszi át. Az egyesületi vagyon 21,817 frt 61 kr, 3400 frt 97 krnyi gyarapodással. A betétesek 35,161 frt 30 krt tettek, míg a kiadások 31,237 frt 94 krra rúgtak, az évi felesleg tehát 3923 frt 86 kr. Az új helyiségek berendezésre és felszerelésére 10,000 frtnál több áll rendelkezésére. A könyvtár 5170 kötetet számlál és 402 kötettel szaporodott. Van az egyesületnek jelenleg 25 alapító, 1504 böl­és 90 kültagja. Az özvegy- és árvasegély-alap 32,123 frt 43 frt tesz névértékben és a magyar földhitel­­intézetnél kezeltetik, mely alaphoz néhai Novákovics János alapító tag 200 frtnyi alapítványnyal járult Az alapból 6 özvegy nyert 265 frtnyi segélyt. A közgyűlés ez alapra ismét 400 frtot szavazott meg. Dr. Huszár Kálmán kérdést intéz az elnökhöz az iránt, miben áll a nyugdíjazottak érdekében a vas­úti kedvezmény­jegyek tárgyában a minisztériumhoz beadatni határozott kérvény ügye ? Elnök megjegyzi, hogy az egyesület ügyésze a legközelebbi napokban a kérvényt el fogja készíteni és az a választmány határozata értelmében a miniszterelnökhöz és a közlekedési miniszterhez be fog adatni Az igaz­gató-választmánynak a felügyelő - bizottság alap­ján a felmentvényt megadták. Szavazatszedő bizottságot kiküldettek: Neskovics Döme, Csá­szár Ferenc és Teasdale Ottó. A választások eredménye a következő: Alelnök: L­­intner Imre, a magy. északkeleti vasút vezérfelügyelője. Igazgató­­választmányi rendes lapok: Balázsovich Zsigmond, dr. Donhoffer Ede, dr. Gerenday György, Haris Döme, dr. Horváth Ernő, Horváth Illés, Jalsoviczky Géza, Joób Frigyes, Kuttner Izidor, Láng Géza, Langer Géza, Liptay Béla, Malatinszky Lajos, dr. Peregriny János, dr. Szőcs Ferenc, Tihanyi Béla, Tóth József, Vághy Gyula és V­ohlrab Flóris, va­lamint 30 póttag. Felügyelő bizottsági rendes tagok: Fodor Miksa, Gsjzágó Lukács, Hellebronth Kálmán, Markovich Győző, Medveczky Aladár, Peregriny Fe­renc és Welbaszky Kálmán. — A fővárosi szegény gyermek­ke­r­t-e­g­y­­­e­t ma tartotta IX. évi rendes közgyű­lését az akácfa utca 32. sz. a. saját házában, melyre — Az írók és művészek társasága Ujváry Lajos elnöelete alatt, ma tartotta évi rendes közgyű­lését. A Dolinay Gyula titkár által előterjesztett évi jelentés szerint a lefolyt év, ha a köz életében nem is mondható rendkívüliségekben gazdagnak, de ér­dektelennek sem. A csendes fejlődés, a biztos előre­haladás éve volt ez. A közérdekű irodalmi és mű­vészi kérdések felkarolása mellett kiváló gondosság­gal őrködött a választmány a társaság anyagi vi­szonyai felett is. A társaság tevékenysége az utóbbi években e­lnyösen nyilvánult a kirándulások által. A múlt évben az erdélyi részek meglátogatását vet­ték fel a programaiba s a kirándulás minden tekin­tetben kitűnően sikerült. A társas élet élénkítésére a választmány mint az előző években, úgy a múlt évben is több estély rendezését határozta el. A le­folyt téli idényben öt ilyen estélyt rendeztetek. Kel­lemes meglepetésben részesítette a választ­mányt Feszty Árpád, midőn kijelentette, hogy a közhelyi­­ségben díszítésül kölcsönként elhelyezett szép nagy festményét örök tulajdonul a társaságnak ajándé­kozza. A választmány elhatározta, hogy ezért Feszty Ár­pádnak jegyzőkönyvileg is köszönetet szavaz. Vé­gül m­egemlélkszik a jelentés a kör két tagjának Niki Miklósnak és Balázs Sándornak haláláról. Ez utóbbinak síremléket fognak állítani, a melynek már ujjongó tömeg közé, mely elragadtatva volt szem­lélője a macska rendithetlen bátorságának. De a nevetés zajába egyszerre fájdalmas sikoly is vegyült. A kőszült állat épen Catherine ruhája alatt keresett magának menedéket s lá­bát össze-vissza karmolta, harapdálta, oly­anny­i­ra, hogy Catherine ájultan rogyott kísérői karjai közé. Míg ezek igyekeztek testükkel a tömegből kiszabadulni, du Ru, ki csakhamar ma­gához tért ez incidens okozta zavarából, a földön egy aranynyal áttört, fehér selyem, ró­zsa­csokrokkal ékített szalagot vett észre és fölismerte, hogy az nem lehet más, mint Catherine harisnyakötője, mely akkor sza­kadt le, midőn a macska összeharapdálta Ca­therine bársonyos, fehér bőrét, mely fehérebb, selymesebb lehet e harisnyakötő selyménél. Du Ru fölemelte a földről s mint féltett kincset rejtette el magánál, anélkül, hogy tudná, hogy ez a harisnyakötő lesz élete boldogságá­nak megteremtője. Már egy hónapja múlt, hogy Catherine betegen fekszik azon esemény óta, és ez idő alatt a kapitány egy napot sem mulasztott el, hogy ne kérdezősködött volna hogyléte felől. Ez a gyöngéd figyelem annyira hízelgett Cathe­rine büszkeségének, hogy megengedte du Rá­nak, hogy tiszteletét tehesse nála, mihelyt egészsége helyreáll. De ez csakis azért történt, hogy udvarlói számát, kik rajként zümmögték őt körül, egy szép, ügyes, előkelő ifjúval gya­rapítsa ; mert Catherine épen olyan szívtelen, mint a milyen kacér volt. Hasztalan volt du Ru legönfeláldozóbb előzékeny udvariassága, epedő tekintete; s midőn egy alkalommal egy ■ ili.ritiii.a-i I.­, i.iBím.i—■■Mi— készülőben lévő esküvőről folyt a beszéd, az udvarlók legifjabbika így kiált föl: „Nekem a legszebb részem lesz ez ünne­pélyen, amennyiben én fogom megoldani a menyasszony . .. harisnyakötőjét !“ — Valóban nem értem, — szólt Cathe­rine kicsinylő megvetéssel, — hogy vetheti alá magát egy nő ezen ostoba szertartásnak, mert én részemről tudtam okot és módot, hogy ma­gamat ez alól fölszabadítsam, midőn Quinque­­boeuf nejévé lettem. A szerelem istene sugallatát követte du Ru, midőn — bár legtöbbnyire csak közömbös szólásokkal vett részt a társalgásban, —­ meré­szen ezt válaszolta Catherine-nak: — Valóban asszonyom, ön esküvője nap­ján nem engedte azt meg, de eltűrte más alka­lommal és egyik harisnyakötője birtokomban van, amelyet a szemtelen vakmerő öntől el­rabolt. Catherine mélyen elpirult, majd ismét ha­­lovány lett haragjában s felkiáltott: — Amit ön mondott, az aljas rágalom s elég szerencsétlen vagyok, hogy sem fivérem, sem férjem nincsen, ki önt megbüntetné hazug­ságáért. — Nincs szükség azért sem fivérre, sem férjre, kiáltanak egyhangúlag az ifjak, rendel­kezésére állunk mindnyájan asszonyom s du Ru kapitány lakolni fog hazug szavaiért. — Mind igen szép, uraim! válaszol nyu­godtan Du Ru;­hányán is vannak önök, heten, nemde ? No! jó, én elfogadom e kollektív kihí­vást, de egy föltétel alatt, hogy t. i. tartják azt a fogadást, mit én önöknek ajánlani fogok.

Next