Pesti Hírlap, 1888. június (10. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-01 / 151. szám
Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7. sz. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden köztemény iintézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Péntek, június I. Budapest, 1888. X. évf. 151. (3388.) számi Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr.- Félévre .' 7. . V 7 » — » Negyedévre Itt. 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 » 20 * Egyes szám helyben'4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest nádor utca 7. si„ földszint, hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszítámlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. ig ÍT • ■ ■ ■ I~~ t-ít-ií— ■aiwi'gg B 1 Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Az Al-Duna és a Vaskapu. Kétségtelenül saját élhetetlenségünk volt a fő oka, hogy a természetnek azt a megbecsülhetetlen ajándékát, melyet hazánknak az országot egész hosszában és középen átmetsző fejedelmi Dunában adott, gazdasági és politikai érdekeinknek megfelelő módon kihasználni sem tudtuk. Pedig kihasználásának módját maga a természet mutatta meg. A műszaki tudomány vívmányainak összes felhasználásával nem lesz soha képes olyan közlekedési utat teremteni, amely a Dunához csak megközelítőleg is volna fogható. Soha a vasutak a tömeges szállításra oly alkalmas s oly olcsó kaput nem zárhatnak, mint a minőte nagy folyó nyersterményeinknek Nyugat-Európa belsejébe, iparcikkeinknek a tengerre s a távol keletre nyit. Különösen a kelet tekintetében még kedvezőbbé alakította reánk nézve a természeti ajándék értékét az a körülmény, hogy mindjárt tőszomszédunk, a Balkán-félsziget ipari tekintetben még mi mögöttünk is messzire elmaradt s igy magától kínálkozott, hogy gyártmányainknak fogyasztója legyen. Tőszomszédunk lévén, rövidebb uton, gyorsabban, olcsóbban vihettük oda áruinkat, mint a félsziget piacain most domináló, szerepet játszó Angliai melynek az egész európai kontinenst meg kell kerülnie áruival s a kikötőktől vasutakat építenie, hogy eljuthasson azokra a piacokra is, melyek mi nekünk kínálkoznak. De nemcsak földiratilag, hanem politikailag is oly helyzetben voltunk a Balkán-félsziget irányában, mint Európának egy országa sem. A karlovici és passzarovici békekötések a mi számunkra egész a legújabb alakulásig csaknem vámmentes kivitelt biztosítottak, amennyiben a mi áruinkra megállapított 3 százalékos értékvám számbavehetőnek valóban nem is mondható a többi állam hasonló cikkeire vetett vámokhoz mérten. Be kell azonban vallanunk, hogy a Duna észszerű kihasználásának saját élhetetlenségünk mellett egyéb akadályok is állottak útjában, így saját kereskedelmi fejlettlenségünk, Ausztriának irányunkban gyakorolt ellenséges indulatú gazdasági politikája s az Al-Dunán levő közlekedési akadályok. Télen, jégálláskor vagy zajláskor a Duna közlekedése természetesen nem használható. De az év többi részeinek is vannak hetekre, hónapokra terjedő időszakai, amikor a dunai hajók át nem hatolhatnak az Orsován alól kezdődő sziklazátonyokon, vízeséseken s a határunktól három kilométernyire kezdődő Vaskapun. E bajon még a gróf Széchenyi István által teljesített munkálatok sem segítettek, most is úgy áll a dolog, hogy alacsony vízállás mellett Orsovánál a hajószállitmányokat szekerekre kell rakni s tengelyen szállítani tovább a Dunának alól már ismét szabad folyásáig. Hogy a műszaki haladásnak ez idejében egy oly folyónak, mint a Duna, természeti akadályok tegyék hajózási értékét problematikussá, az régen szemet szúrt, még a nálunk e tekintetben kevésbbé érdekelt külföldön is. Az 1871-ben tartott londoni konferencián ki is mondatott ez akadályok elhárításának szüksége s a parti államok utasittattak, hogy ezek eltávolítására egymással megegyezzenek, fölhatalmaztatván, hogy a munkával járó tetemes költségek fedezésére az arra járó hajóktól díjakat szedhessenek. 1873-ban az osztrák-magyar monarchia s Törökország megbízottaiból bizottság is alakult, mely az Al-Duna és Vaskapu megnyitásának terveit kidolgozza. Egy év múlva a tervek is elkészültek, melyek értelmében a zátonyokon keresztül hajózási csatorna volt nyitandó, az orsovai vízmérce 0. pontja alatt 2 méternyi mélységgel s 60 méternyi fenékszélességgel, lehetőleg a jelenlegi hajózási uton kívül és oly irányban, hogy a jobb — szerb — partot ne érintse. De a terv csak terv maradt s csak a berlini szerződés állította a kérdést ismét előtérbe, melynek LVIII.cikke a munkálatok végrehajtásával monarchiánkat bizta meg. A monarchia két államának kormányai között létrejött megállapodás e megbízatást Magyarországra ruházta át, mint a melynek területére ama hajózási akadályok legnagyobb része esik. A munkálatok végrehajtását tehát Magyarország fogja a maga költségén teljesíteni, természetesen őt illetvén meg ennek fejében a londoni szerződésben biztosított hajózási díj szedésének joga is. Midőn az 1879-iki nagy árvíz után a hazai viszonyok megbirálására s az azok fölötti véleményadásra a külföldről szaktekintélyek hivattak meg, ezek az Al-Dunát is megvizsgálták s fölülbirálat alá vették a nemzetközi bizottságnak már érintett terveit, melyeket főirányelveikben helyeseltek ugyan, de a részletekben lényegesen eltérő javaslatokat tettek. Mindezeknek számbavételével készítette el a magyar közlekedésügyi minisztérium azokat az új terveket, melyek alapján most az al-dunai hajózási akadályok elhárítása céljából a törvényhozás elé törvényjavaslatot terjeszt elő. E tervek szerint mintegy 85 kilométer hosszúságú szakaszon fognak fölvétetni a munkálatok, mint amely hosszúságban a közlekedési akadályok előfordulnak. Kezdődnek a Sztenka nevű sziklazátonynál, mely az akadályok között a legfelső és legkisebb, de kis vízállás mellett már ez is akadályozza, sőt lehetetlenné is teszi a hajózást; folytatódik a Kozla és Dojke nevű sziklacsoportnál, mely egybefüggőleg vonul keresztül a Duna medrén; aztán jön az Izlas és Tachtava sziklacsoport a Greben nevű szorulattal, ez alatt az innen Szvinicán alóiig vonuló zátony s csak ezután a legjelentékenyebb akadály: a Vaskapu s azon alól a Juc nevű zátony. E területen a Duna medrében kivágandó hajócsatornán kívül duzzasztó gátak is szükségesek, részint a zuhatagok vízesésének mérséklésére, részint a hajózásra szükséges vizmenynyiség felduzzasztására. E duzzasztó gátak úgy lesznek építve, hogy a viz azokon már középvízállás mellett is átbukhasson s úszók fogják jelölni, a mikor viz lepi, hogy a hajók elkerülhessék. A Vaskapunál a hajócsatorna kirobbantása rendkívüli műszaki s még nagyobb pénzügyi akadályokba ütközik. A nemzetközi bizottság tehát itt a szerb part mentén egy nyílt csatorna ásását javasolta, melyet a Dunától az árvíz színét meghaladó gát választana el. A külföldi szakértők e helyett zsilipes csatornát ajánlottak a Duna medrében. De minden érdekelt tényező az előbbi mellett nyilatkozott, így tehát a nyílt csatorna fog kiásatni 80 méter fenékszélességgel. Hogy mily óriási munka az, melyről itt szó van, mutatja az, hogy e 2200 méter hoszszúságú nyílt csatornával közel harmadfélszázezer köbméter sziklát kell eltávolítani, a csatornát a Dunától elrekesztő gátakhoz pedig közel hatszázezer köbméter kőanyag szükséges. A munka költsége pedig hét millió s mintegy kétszázezer forint, de a részletes tervek költségeivel, az időközi kamatokkal s előre nem látott költségekkel együtt kerek kilenc millió forint, melynek a Dunán közlekedő hajóktól szedendő dijakból kell megtérülnie. Föltéve, hogy a munka a jövő év tavaszán már megkezdődhetik, hat év alatt, tehát 1895. végén lenne végrehajtva az a mű, mely Magyarországot, amíg egyfelől gazdasági tekintetben páratlan közlekedési úthoz juttatja a kelet felé, másfelől bejegyzi nevét a műszaki téren is valóban nagyokat alkotott államok sorába. . Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz. Belpolitikai hírek. — május 31. Szeszvám, rámvám fölemelése. A képviselőház egyik legközelebbi ülésében, valószínűleg már holnap, Tisza miniszterelnök — amint értesülünk — törvényjavaslatot fog előterjeszteni a szeszvámnak 36 aranyforinttal és a rámvámnak 10 aranyforinttal való rögtöni, a törvény publikálásával egyidejűleg hatályba lépő fölemelése iránt. A törvényjavaslat — ha csak lehet — a képviselőház jelen ülésszakában volna tárgyalandó. A képviselőház pénzügyi bizottsága — mint értesülünk — holnap a belügyminiszternek a budapesti királyi operaház költségvetésére és igazgatására vonatkozó jelentését fogja tárgyalni. Bár nem valószínű, hogy a miniszter jelentése már most a két ház oly határozatához fog vezetni, mely a kormánynak megadja az opera számára szükséges póthitelt, arra nézve a pénzügyi bizottság tanácskozása mégis elegendő támpontot fog nyújtani és a minisztériumnak irányadóul fog szolgálhatni, váljon az operaházi kezelésben tovább vezetendő, vagy bérbe adandó-e ? A képviselőháznak azután alakilag az ez évre szükséges túlkiadásra vonatkozólag az 1888-diki zárszámadások tárgyalásánál és a jövő évi költségvetésre vonatkozólag a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalásánál alkalom fog adatni, a szükségesnek látszó határozatokat meghozni. A szeszadó. Amint Bécsből jelentik, az ottani cseh klub tagjai a szeszadó-javaslat részletes tárgyalása alkalmával a kiviteli koniikációra vonatkozó határozatok oly megváltoztatását fogják ajánlani, amely szerint a kiviteli díj és egyidejűleg a díjaknak maximális összege évenkint egy millióról kettőre emeltessék. Egy ilynemű modifikáció — mely különben az osztrák képviselőház