Pesti Hírlap, 1889. január (11. évfolyam, 1-31. szám)

1889-01-01 / 1. szám

. Fájdalom, nincs rá reménység, hogy leve­gye. A lefolyt évben még csak észak-kelet felől tornyosultak határainknál vészt jósló fellegek. Ki áll érte jól, hogy a jelen év folyamán délkelet felől is nem fenyeget veszély ? S mi itt állunk rendezetlen viszonyainkkal, megzavart pénzügyekkel, adókkal túlterhelten, újból kezdődő nemzetiségi villongásokkal, vallási s ma már társadalmi osztályok szerint is kezdődő széttagoltságban, egy átalakulási korszakban, melyből rendezetten kibontakoznunk akkor is nehéz, ha mélységes békeidő kedvez neki. Mit kívánjunk hát ily körülmények közt a magyar nemzetnek az uj esztendőre? Mi mást, mint erőt, viselhetni sorsát s bátorságot szembe nézhetni a veszedelmek­kel, s bizodalmát a magyar nemzetet ol­talmazó ama gondviselésben, mely egy évezrede már, hogy föntart bennünket s annyiszor veze­tett uj életre oly veszedelmekből, melyek más népeknek vesztét szülték volna. Ezt adja meg az uj esztendő a mi magyar népünknek! Belpolitikai hírek. — dec. 31. Egy házi bál morálja cím alatt tegnapelőtt a „Wiener Tagblatt“-ból átvett tárcaszem közlemé­nyünkre, illetőleg annak arra a részére, a­mely az állandó országház építésére vonatkozik, a közönség félrevezettetésének elkerülése szempontjából köteles­ségünknek tartjuk a következő, legilletékesebb helyről vett adatokat közölni. Az állandó országház építő munkái mind megkötött és a miniszterelnök által jóváhagyott szer­ződések alapján vállalati uton és nem az állam „saját régiejében“ készülnek. A föld-, kőműves- és elhelyező munkákat az összes építkezésre a „Holtz­­spach A. fiai cég és Hauszmann Sándor“, a kőfa­ragó munkákhoz való középkemény és puhakő anyag szállítását a „Ney Ede és társa“ cég, az ezekből esz­­közlerdő kőfaragó munkát Hauszmann Sándor kő­faragó mester-vállalkozó eszközli, míg a faragott ke­ménykő részleteket Hohldampf Sándor szállítja.­­ A munka haladása teljesen megfelel az évi dotációk alapján kidolgozott munka­programmnak; az ennek keretében előforduló boltozások tényleg el is készít­tettek.­­• A kavics feltöltés nem mint ideiglenes űr­­eszköz, hanem az építési tervnek megfelelőleg, az üregek kitöltésére maradandólag eszközöltetett, an­nak kihordásáról és eltávolításáról tehát szó sem lehet. Szívesen helyet adunk, sőt örülünk egyszer­smind ezen fölvilágosításnak, melynek közzétételére különben előre számot tartottunk. Az idézett bécsi lap közleményének átvétele alkalmával sem volt abban kétségünk, hogy annak az országház építésére vonatkozó súlyos vádjai valótlan­ságokat tartalmaznak. Vallott irányunknál fogva azon­ban nem csak helyesnek, de egyenesen szükségesnek tartottuk azon bécsi közlemény átvételét, hogy ezál­tal módot nyújtsunk a benne foglalt valóban súlyos vádak nyilvános tisztába­ hozatalára, habár azok tart­hatatlansága, a csak némileg is avatottak előtt, ma­gából a közleményből is kitetszett. Részünkről mindenkor korrektebbnek tartjuk, ha az Ausztriában, vagy másutt a külföldön terjesz­tett hasonló kínos gyanúsításokat egész terjedelmük­ben itthon is fölfedjük, hogysem — mint azt némely más lap teszi — azok elhallgatása által a vádakat a cáfolat alól elvonjuk s módot adjunk ezáltal arra, hogy a magyar államról és kormányzatáról odakünn és idebenn egyaránt elterjedő kompromittáló valótlan­ságok hite a közönségben vagy épen ellenségeinknél teljes hitelt találjon. Tisza miniszterelnök — amint értesülünk — e hét végén egy-két napra Bécsbe utazik. Változások a honvéd hadseregben. A hi­vatalos lap holnapi száma a következő változásokat fogja közölni a honvéd hadseregben: Lukinácz Ede vezérőrnagy, az I. honvédkerület ideiglenes pa­rancsnoka nyugalomba helyeztetett és neki a Lipót­­rend lovagkeresztje adományoztatott. Kubinyi János altábornagy a 11. h­onv. ker. parancsnoka, hasonló minőségben az I. kerülethez helyeztetett át. Pacor Kálmán vezérőrnagy, a 81. h­onv. gyal. dand. pa­rancsnoka a II. honv. kerület ideigl. parancsnokává, Bernolátd Károly ezredes, a 19­ honv. gyal. féldand. parancsnoka ezen dand. ideigl. parancsnokává, Suchy Ágoston az I. honv. gyal. féldand. II. zászlóaljának parancsnoka ezen féldandár parancsnokává, és végül Szájer István 23. honv. gyal. féldandárbeli őrnagy zászlóaljparancsnoknak neveztetett ki az 1. féldand. 2. zászlóaljához. Kineveztették 1889. jan. 1-ével tiszthelyette­sekké a tettleges állományban, a gyalogság­nál : Péter Lajos, Paudics Sándor, Jankovics Ferenc, Szentgyörgyi Lajos, Scherka Béla, Tóth Kálmán, Mocsáry Ferenc, Karl Elemér, Soós Sándor, Ruff Ferenc, Tarnóczy Tivadar, Boér Gyula, Krumpholz Róbert, Wild Béla, Slavnicz Milán, Kalényi Károly, Hegedűs József, Tóth Béla, Sierászky Aladár, Sztan­­kay Béla, Faludi Géza, Baranyi László, Matesserán János, Scheda József, Réthy Zsolt, Nagy Lajos, Bardon József, Konta Sándor, Szakmáry Elemér, Szirmay Vilmos, Kornis Géza, Lang Máté, Graef András. ( b) A lovasságnál: Réthenyi József, Lukács Kálmán, Pálffy Imre, Jekelfalussy Dezső, Kacskovics Benő, Éder Rezső, Koller Ödön. — H. a szabadságolt állományban a gyalogságnál: Nyári Viktor, Dzsanics Gyula, Gödi Pál, Lehmann Ferenc, Scholcz Pál, Eissen József, Valentiny János, Bäcker István, Kövessy Ede, Takács Gyula, Anyaki Miklós, Szvetics József, Kenese Károly, Burghardt Jenő. A Hadapród tiszthelyettesekké a követ­kező volt egyévi önkénytesek: Taub Cipót, Láng Sándor, Klein Dávid, Berecz Antal, Gáthy Károly, Kovács István, Kari György, Nagy Sándor, Grün­stein Hermann, Mircse János, Körtvélyesi Géza, Ta­kács János, Miklóssy Károly, Diószeghy Gábor, Bo­rók Gyula, Papp József, Hevesi Sándor, Samu István, Czirók Géza és Gerenday József. Bécsi félhivatalos magyar dolgokról. A Pol. Corr.-nak írják Budapestről: úgy Szápáry Gyula grófnak a szabadelvű­ párt nevében a miniszter­elnökhöz intézendő újévi üdvözlete, mint Tisza vá­lasza olyanok lesznek, hogy úgy az országban, mint a szabadelvű pártban élénk megelégedést fognak kel­teni és hozzájárulnak némely agyrém szétoszlatásához. A kormány reform­tevékenysége jelenleg a közgazdasági érdekek felé fordul, így a folyam­szabályozáshoz és talajjavításhoz szükséges pénz beszerzésének kérdése kielégítő megoldáshoz kö­zeledik. Az ezúttal a magyar földhitel-intézetnek a törvényhozás által adandó kedvezmények mellett az ország többi­ záloglevél-intézetei, nevezetesen a jelzá­logbank és a pesti kereskedelmi bank is kapnak ha­sonló kedvezményeket. Az állami bevételek folyton kielégítők. Jeb­­vemberben három millióval, decemberben majdnem négy millióval több folyt be, mint a múlt év hasonló időszakaiban. Az új középiskolai tanárvizsgálati sza­bályzat.­ Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter e napokban adta ki az új középiskolai tanárvizsgálati szabályzatot, melyet röviden a következőkben ismer­tetünk : Az 1882-ben kiadott s eddig érvényben állott vizsgálati szabályzat több tekintetben kifogás alá esett. A legfőbb hibája az volt, hogy a vizsgálat két tárgya közül az egyik főtárgy, a másik pedig csak mellék­­tárgy volt, minek a gyakorlatban az lett a következ­ménye, hogy a jelöltek tanulmányaiban csak a fő­tárgyra fektették a súlyt, a melléktárgyat pedig elha­nyagolták. A tanárok képzése tehát nagyon speciálissá élesedett, mit növelt a szabályzat azon következmé­nye is, hogy a főtárgynak egy valamely ágából, rész­letes irodalmi tanulmányon alapuló képzettség is ki­­vontatott. Az ekként képzett tanárok működése a középiskolákon, hol két-három tárgyat kell tanítaniok, sok esetben nem volt kellő eredményű, mert a kö­zépiskola a tanár minden tanításától egyenlő mérték­ben követeli meg a sikert. Az új szabályzat meg­szünteti a fő- és melléktárgy közötti különb­séget és mindenik tárgyból egyenlő képzettséget kö­vetel, sőt kívánatosnak jelenti ki, hogy a jelölt még egy harmadik tárgyból is tegyen vizsgálatot. A má­sodik hibája volt a régi szabályzatnak, hogy a köve­telmények túlságosak voltak, különösen az ismeretek részleteit illetőleg. Az új szabályzat mérsékli némileg a részleteket, de megkívánja azokat egyenlően, a vizs­gálat mindenik tárgyánál. A követelmények azonban még most is elegendők arra, hogy a jelöltből további tanulmányok alapján ne csak kiváló középiskolai ta­g Hát tudja mit, domine spektábilis. Kö­tözzük oda a lóhoz, hogy le ne eshessen róla, így is lett. A jó Nikolajt két béres meg a kertész lóra ültették, kezét-lábát oda kötözve, úgy, hogy teljes biztonságba volt helyezve. A kantárt odakapcsolták a kabátja egyik gombjához s ezzel maga a keresztapám vezette ki a lovat a kapu elé s ott az ostorral jól meg­riasztva, az mint egy tüzes sárkány sebes galopp­ban vitte fejét lankadtan lóbázó lovagját, az összegyűlt falusi népek nagy hahotája közt, a szántóföldeken keresztül észak felé. Mi lett belőle? Nem tudtuk meg. De annyi bizonyos, hogy a cár soha se kereste a katoná­ját a keresztapámon, a­mitől pedig hosszú évekig tartott az öreg úr. Csúfolták is vele a megyei urak: — Mi lett a kozákjából, urambátyám ? Csodálatosabbnál csodálatosabb históriákat gondoltak ki elrémítésére. Mikor az 1860-ki ösgyülésen a bizottsági W-IP.WC h­alasztották, valami imposztor azt kiál­totta a neve után : — Muszkavezető! Nagy nevetés támadt e tréfára , de az öreg ur komolyan vette s ott az összegyűlt tekintetes bizottsági tagok előtt ünnepélyes nyilatkozatot­­ tett, hogy ő voltaképen csak az udvarról a kapu­ajtón át vezette a muszkát, illetőleg a muszká­nak a lovát. — Tudjuk, tudjuk! hangzott a terem min­den oldaláról. — Különb bizottsági tag lenne a feleségé­ből — süvített bele egy dévaj hang — mert az a fejét akarta venni a muszkának. Nagyon zokon esett neki ez a derült jele­net s elhatározta, hogy ezentúl kegyetlen lesz a hadsereggel szemben. Katonatiszthez nem szólt, lányát katonatiszttel nem engedte táncolni. Sőt nemsokára bővebb alkalma is nyílt ki­adni a mérgét a katonákon. Bejött minden divatok közt a legtetszető­sebb , hogy nem kell adót fizetni. Még ilyen fül­bemászó jelszó nem csengett a hármas halom országában. A keresztapám sem fizette az adót. Tehát ő is megkapta az adóintést. Állott pedig az adó­­intő cédula eleven katonaemberekből. Kisebb cédula egy katona, nagyobb cédula tizenkét ka­tona, káplárostul. Ilyen nagyobb cédulát kapott a keresztapám. Mikor egy nap hazakerültem a vakációra, tele volt a ház katonákkal. Mindenki hazafias búbánattal járt-kelt a kastélyban, csak a szolgáló leányok tűrték elég derülten a zsarnokság vérlá­­zító igáját. Azoknak még tán tetszett is ez az új politikai fordulat. A keresztapám makacsul tartotta magát egy ideig. — Se adót nem adok, se enni nem adok. Ila erővel vesztek, esztek. Mert ilyen ember vagyok én. De mikor a katonák aztán csakugyan erő­vel kezdték beszerezni az élelmi­szereiket, le­vágták a hornyát, feltörték az éléskamrát, le­hordták a kéményből a sonkákat, leszedegették a keresztanyám híres sereska almáit a kertben, az öreg úr kezdett a béketűrésből kifogyni, nagy óbégatással szaladgált a kolompos hazafiak nya­kára, hogy ő nem opponál tovább , ő fizetni fog. — Azt ne tegye bátyám, az isten szerel­méért — intették emezek. Örökös hazaáruló lesz a neve. Még a csontjait is kihányják sírjából az unokák. — Jó, jó. De mikor ostobaság. Mikor nincsen egy csepp rációja se. Már alig lehetett visszatartani az öreget s hihetőleg mint megbélyegzett ember hal meg, ha meg nem menti a mocsoktól becsületes ős nevét Jarabitsek Vencel. Jarabitsek Vencel volt ugyanis a tizenkét katonából az egyik, a káplár, a legkutyább ter­mészetű, a ki a legjobban pusztított a többi kö­zött és amazokat is izgatta: — Minden a mienk, a mi az övék. Mi vagyunk az urak. Amit a szemünk meglát, azt mi mind elvehetjük a császár nevében. Mert mi tizenketten vagyunk a császár. Nagy ínyenc is volt Jarabitsek , szerette a pecsenyét és a bort. S leleményessége bámulatos ezeknek a megszerzésében. Azonfelül Jarabitsek tudta leghatalmasabban csörgetni a panganétját. Egyszóval félelmetes fickó volt, imponált kereszt­apámnak. Egy nap azonban szelíden lesütött fejjel mondá az öreg urnak: — Bizony belátom, hogy komisz ember voltam. Bocsásson meg uram és úrasszonyom. Jó és alázatos leszek ezentúl. — Legyen ön olyan — pattant fel kereszt­anyám ke­vélyén — aminő lenni akar. Semmi szükségünk az ön elnézésére. — No no, anyjuk, — vágott közbe kereszt­apám. — Ne bántsd a káplár urat. Ha ő jó akar lenni, hát végre is mit von le az ő jósága PESTI HÍRLAP 1889. január 1.

Next