Pesti Hírlap, 1889. január (11. évfolyam, 1-31. szám)
1889-01-01 / 1. szám
. Fájdalom, nincs rá reménység, hogy levegye. A lefolyt évben még csak észak-kelet felől tornyosultak határainknál vészt jósló fellegek. Ki áll érte jól, hogy a jelen év folyamán délkelet felől is nem fenyeget veszély ? S mi itt állunk rendezetlen viszonyainkkal, megzavart pénzügyekkel, adókkal túlterhelten, újból kezdődő nemzetiségi villongásokkal, vallási s ma már társadalmi osztályok szerint is kezdődő széttagoltságban, egy átalakulási korszakban, melyből rendezetten kibontakoznunk akkor is nehéz, ha mélységes békeidő kedvez neki. Mit kívánjunk hát ily körülmények közt a magyar nemzetnek az uj esztendőre? Mi mást, mint erőt, viselhetni sorsát s bátorságot szembe nézhetni a veszedelmekkel, s bizodalmát a magyar nemzetet oltalmazó ama gondviselésben, mely egy évezrede már, hogy föntart bennünket s annyiszor vezetett uj életre oly veszedelmekből, melyek más népeknek vesztét szülték volna. Ezt adja meg az uj esztendő a mi magyar népünknek! Belpolitikai hírek. — dec. 31. Egy házi bál morálja cím alatt tegnapelőtt a „Wiener Tagblatt“-ból átvett tárcaszem közleményünkre, illetőleg annak arra a részére, amely az állandó országház építésére vonatkozik, a közönség félrevezettetésének elkerülése szempontjából kötelességünknek tartjuk a következő, legilletékesebb helyről vett adatokat közölni. Az állandó országház építő munkái mind megkötött és a miniszterelnök által jóváhagyott szerződések alapján vállalati uton és nem az állam „saját régiejében“ készülnek. A föld-, kőműves- és elhelyező munkákat az összes építkezésre a „Holtzspach A. fiai cég és Hauszmann Sándor“, a kőfaragó munkákhoz való középkemény és puhakő anyag szállítását a „Ney Ede és társa“ cég, az ezekből eszközlerdő kőfaragó munkát Hauszmann Sándor kőfaragó mester-vállalkozó eszközli, míg a faragott keménykő részleteket Hohldampf Sándor szállítja. A munka haladása teljesen megfelel az évi dotációk alapján kidolgozott munkaprogrammnak; az ennek keretében előforduló boltozások tényleg el is készíttettek.• A kavics feltöltés nem mint ideiglenes űreszköz, hanem az építési tervnek megfelelőleg, az üregek kitöltésére maradandólag eszközöltetett, annak kihordásáról és eltávolításáról tehát szó sem lehet. Szívesen helyet adunk, sőt örülünk egyszersmind ezen fölvilágosításnak, melynek közzétételére különben előre számot tartottunk. Az idézett bécsi lap közleményének átvétele alkalmával sem volt abban kétségünk, hogy annak az országház építésére vonatkozó súlyos vádjai valótlanságokat tartalmaznak. Vallott irányunknál fogva azonban nem csak helyesnek, de egyenesen szükségesnek tartottuk azon bécsi közlemény átvételét, hogy ezáltal módot nyújtsunk a benne foglalt valóban súlyos vádak nyilvános tisztába hozatalára, habár azok tarthatatlansága, a csak némileg is avatottak előtt, magából a közleményből is kitetszett. Részünkről mindenkor korrektebbnek tartjuk, ha az Ausztriában, vagy másutt a külföldön terjesztett hasonló kínos gyanúsításokat egész terjedelmükben itthon is fölfedjük, hogysem — mint azt némely más lap teszi — azok elhallgatása által a vádakat a cáfolat alól elvonjuk s módot adjunk ezáltal arra, hogy a magyar államról és kormányzatáról odakünn és idebenn egyaránt elterjedő kompromittáló valótlanságok hite a közönségben vagy épen ellenségeinknél teljes hitelt találjon. Tisza miniszterelnök — amint értesülünk — e hét végén egy-két napra Bécsbe utazik. Változások a honvéd hadseregben. A hivatalos lap holnapi száma a következő változásokat fogja közölni a honvéd hadseregben: Lukinácz Ede vezérőrnagy, az I. honvédkerület ideiglenes parancsnoka nyugalomba helyeztetett és neki a Lipótrend lovagkeresztje adományoztatott. Kubinyi János altábornagy a 11. honv. ker. parancsnoka, hasonló minőségben az I. kerülethez helyeztetett át. Pacor Kálmán vezérőrnagy, a 81. honv. gyal. dand. parancsnoka a II. honv. kerület ideigl. parancsnokává, Bernolátd Károly ezredes, a 19 honv. gyal. féldand. parancsnoka ezen dand. ideigl. parancsnokává, Suchy Ágoston az I. honv. gyal. féldand. II. zászlóaljának parancsnoka ezen féldandár parancsnokává, és végül Szájer István 23. honv. gyal. féldandárbeli őrnagy zászlóaljparancsnoknak neveztetett ki az 1. féldand. 2. zászlóaljához. Kineveztették 1889. jan. 1-ével tiszthelyettesekké a tettleges állományban, a gyalogságnál : Péter Lajos, Paudics Sándor, Jankovics Ferenc, Szentgyörgyi Lajos, Scherka Béla, Tóth Kálmán, Mocsáry Ferenc, Karl Elemér, Soós Sándor, Ruff Ferenc, Tarnóczy Tivadar, Boér Gyula, Krumpholz Róbert, Wild Béla, Slavnicz Milán, Kalényi Károly, Hegedűs József, Tóth Béla, Sierászky Aladár, Sztankay Béla, Faludi Géza, Baranyi László, Matesserán János, Scheda József, Réthy Zsolt, Nagy Lajos, Bardon József, Konta Sándor, Szakmáry Elemér, Szirmay Vilmos, Kornis Géza, Lang Máté, Graef András. ( b) A lovasságnál: Réthenyi József, Lukács Kálmán, Pálffy Imre, Jekelfalussy Dezső, Kacskovics Benő, Éder Rezső, Koller Ödön. — H. a szabadságolt állományban a gyalogságnál: Nyári Viktor, Dzsanics Gyula, Gödi Pál, Lehmann Ferenc, Scholcz Pál, Eissen József, Valentiny János, Bäcker István, Kövessy Ede, Takács Gyula, Anyaki Miklós, Szvetics József, Kenese Károly, Burghardt Jenő. A Hadapród tiszthelyettesekké a következő volt egyévi önkénytesek: Taub Cipót, Láng Sándor, Klein Dávid, Berecz Antal, Gáthy Károly, Kovács István, Kari György, Nagy Sándor, Grünstein Hermann, Mircse János, Körtvélyesi Géza, Takács János, Miklóssy Károly, Diószeghy Gábor, Borók Gyula, Papp József, Hevesi Sándor, Samu István, Czirók Géza és Gerenday József. Bécsi félhivatalos magyar dolgokról. A Pol. Corr.-nak írják Budapestről: úgy Szápáry Gyula grófnak a szabadelvű párt nevében a miniszterelnökhöz intézendő újévi üdvözlete, mint Tisza válasza olyanok lesznek, hogy úgy az országban, mint a szabadelvű pártban élénk megelégedést fognak kelteni és hozzájárulnak némely agyrém szétoszlatásához. A kormány reformtevékenysége jelenleg a közgazdasági érdekek felé fordul, így a folyamszabályozáshoz és talajjavításhoz szükséges pénz beszerzésének kérdése kielégítő megoldáshoz közeledik. Az ezúttal a magyar földhitel-intézetnek a törvényhozás által adandó kedvezmények mellett az ország többi záloglevél-intézetei, nevezetesen a jelzálogbank és a pesti kereskedelmi bank is kapnak hasonló kedvezményeket. Az állami bevételek folyton kielégítők. Jebvemberben három millióval, decemberben majdnem négy millióval több folyt be, mint a múlt év hasonló időszakaiban. Az új középiskolai tanárvizsgálati szabályzat. Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter e napokban adta ki az új középiskolai tanárvizsgálati szabályzatot, melyet röviden a következőkben ismertetünk : Az 1882-ben kiadott s eddig érvényben állott vizsgálati szabályzat több tekintetben kifogás alá esett. A legfőbb hibája az volt, hogy a vizsgálat két tárgya közül az egyik főtárgy, a másik pedig csak melléktárgy volt, minek a gyakorlatban az lett a következménye, hogy a jelöltek tanulmányaiban csak a főtárgyra fektették a súlyt, a melléktárgyat pedig elhanyagolták. A tanárok képzése tehát nagyon speciálissá élesedett, mit növelt a szabályzat azon következménye is, hogy a főtárgynak egy valamely ágából, részletes irodalmi tanulmányon alapuló képzettség is kivontatott. Az ekként képzett tanárok működése a középiskolákon, hol két-három tárgyat kell tanítaniok, sok esetben nem volt kellő eredményű, mert a középiskola a tanár minden tanításától egyenlő mértékben követeli meg a sikert. Az új szabályzat megszünteti a fő- és melléktárgy közötti különbséget és mindenik tárgyból egyenlő képzettséget követel, sőt kívánatosnak jelenti ki, hogy a jelölt még egy harmadik tárgyból is tegyen vizsgálatot. A második hibája volt a régi szabályzatnak, hogy a követelmények túlságosak voltak, különösen az ismeretek részleteit illetőleg. Az új szabályzat mérsékli némileg a részleteket, de megkívánja azokat egyenlően, a vizsgálat mindenik tárgyánál. A követelmények azonban még most is elegendők arra, hogy a jelöltből további tanulmányok alapján ne csak kiváló középiskolai tag Hát tudja mit, domine spektábilis. Kötözzük oda a lóhoz, hogy le ne eshessen róla, így is lett. A jó Nikolajt két béres meg a kertész lóra ültették, kezét-lábát oda kötözve, úgy, hogy teljes biztonságba volt helyezve. A kantárt odakapcsolták a kabátja egyik gombjához s ezzel maga a keresztapám vezette ki a lovat a kapu elé s ott az ostorral jól megriasztva, az mint egy tüzes sárkány sebes galoppban vitte fejét lankadtan lóbázó lovagját, az összegyűlt falusi népek nagy hahotája közt, a szántóföldeken keresztül észak felé. Mi lett belőle? Nem tudtuk meg. De annyi bizonyos, hogy a cár soha se kereste a katonáját a keresztapámon, amitől pedig hosszú évekig tartott az öreg úr. Csúfolták is vele a megyei urak: — Mi lett a kozákjából, urambátyám ? Csodálatosabbnál csodálatosabb históriákat gondoltak ki elrémítésére. Mikor az 1860-ki ösgyülésen a bizottsági W-IP.WC halasztották, valami imposztor azt kiáltotta a neve után : — Muszkavezető! Nagy nevetés támadt e tréfára , de az öreg ur komolyan vette s ott az összegyűlt tekintetes bizottsági tagok előtt ünnepélyes nyilatkozatot tett, hogy ő voltaképen csak az udvarról a kapuajtón át vezette a muszkát, illetőleg a muszkának a lovát. — Tudjuk, tudjuk! hangzott a terem minden oldaláról. — Különb bizottsági tag lenne a feleségéből — süvített bele egy dévaj hang — mert az a fejét akarta venni a muszkának. Nagyon zokon esett neki ez a derült jelenet s elhatározta, hogy ezentúl kegyetlen lesz a hadsereggel szemben. Katonatiszthez nem szólt, lányát katonatiszttel nem engedte táncolni. Sőt nemsokára bővebb alkalma is nyílt kiadni a mérgét a katonákon. Bejött minden divatok közt a legtetszetősebb , hogy nem kell adót fizetni. Még ilyen fülbemászó jelszó nem csengett a hármas halom országában. A keresztapám sem fizette az adót. Tehát ő is megkapta az adóintést. Állott pedig az adóintő cédula eleven katonaemberekből. Kisebb cédula egy katona, nagyobb cédula tizenkét katona, káplárostul. Ilyen nagyobb cédulát kapott a keresztapám. Mikor egy nap hazakerültem a vakációra, tele volt a ház katonákkal. Mindenki hazafias búbánattal járt-kelt a kastélyban, csak a szolgáló leányok tűrték elég derülten a zsarnokság vérlázító igáját. Azoknak még tán tetszett is ez az új politikai fordulat. A keresztapám makacsul tartotta magát egy ideig. — Se adót nem adok, se enni nem adok. Ila erővel vesztek, esztek. Mert ilyen ember vagyok én. De mikor a katonák aztán csakugyan erővel kezdték beszerezni az élelmiszereiket, levágták a hornyát, feltörték az éléskamrát, lehordták a kéményből a sonkákat, leszedegették a keresztanyám híres sereska almáit a kertben, az öreg úr kezdett a béketűrésből kifogyni, nagy óbégatással szaladgált a kolompos hazafiak nyakára, hogy ő nem opponál tovább , ő fizetni fog. — Azt ne tegye bátyám, az isten szerelméért — intették emezek. Örökös hazaáruló lesz a neve. Még a csontjait is kihányják sírjából az unokák. — Jó, jó. De mikor ostobaság. Mikor nincsen egy csepp rációja se. Már alig lehetett visszatartani az öreget s hihetőleg mint megbélyegzett ember hal meg, ha meg nem menti a mocsoktól becsületes ős nevét Jarabitsek Vencel. Jarabitsek Vencel volt ugyanis a tizenkét katonából az egyik, a káplár, a legkutyább természetű, a ki a legjobban pusztított a többi között és amazokat is izgatta: — Minden a mienk, a mi az övék. Mi vagyunk az urak. Amit a szemünk meglát, azt mi mind elvehetjük a császár nevében. Mert mi tizenketten vagyunk a császár. Nagy ínyenc is volt Jarabitsek , szerette a pecsenyét és a bort. S leleményessége bámulatos ezeknek a megszerzésében. Azonfelül Jarabitsek tudta leghatalmasabban csörgetni a panganétját. Egyszóval félelmetes fickó volt, imponált keresztapámnak. Egy nap azonban szelíden lesütött fejjel mondá az öreg urnak: — Bizony belátom, hogy komisz ember voltam. Bocsásson meg uram és úrasszonyom. Jó és alázatos leszek ezentúl. — Legyen ön olyan — pattant fel keresztanyám kevélyén — aminő lenni akar. Semmi szükségünk az ön elnézésére. — No no, anyjuk, — vágott közbe keresztapám. — Ne bántsd a káplár urat. Ha ő jó akar lenni, hát végre is mit von le az ő jósága PESTI HÍRLAP 1889. január 1.