Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-26 / 84. szám
2 vedély rossz tanácsadó volt a múltban, rossz az a jelenben is, és rossz lesz a jövőben is. De hát mi mit beszélünk ! Ugocsa non coronat, a misera plebs contribuens nem beszélhet, az csak fizesse a cechet. Nevetnek egyet rajta s tovább folyik a nemzet kárára a mulatság. Nincs hát az országban többé egy Kossuth, aki szívéhez szóljon a nemzetnek, mondván : „Engesztelés a haza nevében!“ Fájdalom, de úgy van, Kossuthunk csak egy volt. Azért mondom, hogy „volt“ , mert az, aki még „van“, arra már talán nem is hallgatna ez a csupa bölcs fejekből álló ország s nem különösen a helyzetet, fájdalmunkra, dominálni látszó az a maroknyi csapat, melynek legkisebb tagja is nagyobb hazafinak és bölcsebb embernek tekinti magát Kossuthnak" . . . íme egy hang a vidékről, a szegény „kormányzottak" tömegéből. De megszívlelhetné minden törvényhozó, mert bizony-bizony mondjuk, hogy épen az a rész, mely a nemzetnek szinejava, zöme, hátgerince, a nemzetet föntartó, erősítő, munkás, hasznos elem, az épen igy érez, igy gondolkozik és igy beszél. Belpolitikai hírek. * — márc. 25. Az új igazságügyminiszter kinevezése, mint illetékes helyről értesülünk, már a legközelebbi napokban s mindenesetre még a költségvetési vitának kezdete előtt meg fog történni. A tárca elvállalása iránt Szilágyi Dezsővel folytatott tárgyalások oly stádiumban vannak, hogy már holnapra várható Szilágyinak végleges nyilatkozata. A kormányhoz közel álló körökben úgy vélekednek, hogy a nyilatkozat nem lesz tagadó s hogy az új igazságügyminiszter még e héten ki fog neveztetni. Változás a belügyminisztériumban. A belügyminisztérium összes fogalmazói személyzete teljes számban jelent meg vasárnap, március 24-én d. e. 10 órakor Orczy dr. miniszternél búcsútisztelgésre. A minisztérium tisztikarát Beniczky Ferenc és Lukács György államtitkárok vezették. A mélyen érzett meghatottság hangján fejezte ki Beniczky Ferenc államtitkár a tisztikar igaz sajnálkozását azon férfiú távozása fölött, ki a hivatalos buzgalomban és fáradhatlanságban mindig elől járt, alárendeltjeinek pedig jóakarója, támogatója volt. Orczy Béla báró elérzékenyülve köszönte meg a Beniczky államtitkár által tolmácsolt ragaszkodás őszinte kifejezését és kérte a tisztikart, hogy azon jóakaratot, melyben itteni működése ideje alatt részesítették, tartsák meg számára a válás után is, sőt akkorra is, amidőn a közpályát egykor elhagyandja. A miniszter erre a jelen voltak nagy részével kezet szorítván, visszavonult. Baross Gábor a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszter ugyancsak vasárnap, d. e. 12 óra után jelent meg a belügyminisztériumban, hogy hivatalát elfoglalja. A miniszteri szobában a távozó miniszter fogadta őt. Később Beniczky és Lukács államtitkárok vezetése mellett az osztályfőnökök tisztelegtek az új miniszternél, kit Beniczky üdvözölt, igaz örömét fejezve ki a fölött, hogy neki jutott szerencse, hogy a belügyminisztérium osztályfőnökeit bemutathassa. Az ország belügyi közigazgatása körül elismert, érdemekben bővelkedő szakerők azok, kiknek fáradhatlan buzgalmára s ragaszkodó hűségére a miniszter teljes biztossággal számíthat. Kéri úgy a maga, mint az összes tisztikar részére a miniszter jóakaratát, melyet a tisztikar minden tagja tőle telhető buzgalommal és tehetsége szerint fog igyekezni kiérdemelni azzal, hogy a miniszter nemes és hazafias törekvéseinek megvalósításához kötelességszerűen hozzájáruljon. Baross miniszter teljes megnyugvását fejezte ki a tisztikar s különösen a vezető személyiségek ismert szakértelme s hivatalbeli buzgó lelkiismeretessége felett, — számol azok támogatására, kik közé ő felsége bizalma folytán, mint ezen kormányzatság egyik munkása belép. Előre biztosítja a tisztelgőket jóakaratáról, igazságszeretetéről s azután a Beniczky államtitkár által bemutatott tisztelgőkkel szívélyesen kezet szorított.. A tisztelgők távozása után a miniszter tanácskozott a két államtitkárral s a tanácskozás végeztével azonnal megkezdte hivatalos működését. javaslat ellen beadott külön véleménynyel foglalkozott, amelyet, mint a közalap-végrehajtó bizottság tagja, Mocsáry Lajos nyújtott be. A végrehajtó bizottság ugyanis Szász Domokos püspök javaslata szerint 45 erdélyi egyház részére 2655 srtban előirányzott segélyezési összeget azon címen állapított meg, hogy az az illető egyházak által azerdélyi kerülettől építkezésekre, 32 évi törlesztés mellett fölveendő kölcsönök kamatainak és törlesztési járulékainak fedezésére szolgáljon. Mocsáry Lajos nézete szerint az ily címen való segélyezés nem volna egyéb, mint tényleges életbeléptetése azon pénzügyi tervezetnek, amelyet Szász Domokos erdélyi püspök a konventnek 1887-iki ülésezése alkalmával előterjesztett, s a melyre nézve a konvent érdemleges határozatot még nem hozott, hanem az egész tervezetet nyilatkozatok tétele végett az egyházkerületekhez utasította, fia a konvent — úgymond a különvélemény — elfogadná a kért címen való segélyezést, előre lekötné magát ugyanazon öszszegeknek 32 éven át való fedezésére, annyival is inkább, mert az ekként felbiztatandó egyházak, megkötvén az erdélyi egyházkerülettel a kölcsönműveletet, igen nagy bajba jöhetnének azon esetben, ha e címen való segélyeztetésük bármikor is félbeszakíttatnék. Minthogy nem forog fönn semmi rendkívüli ok, vagy kényszerítő körülmény, hogy a konvent mellőzve a rendet és a szabályszerű eljárás követelményeit, egy nagyfontosságú ügyben hozandó érdemleges határozatát akként preokkupálja, s ezáltal annak meghozatalánál saját kezeit megkösse, minthogy nem lehet ez idő szerint még tisztában az iránt sem, vájjon a kérdéses egyházak a Szász Domokos-féle javaslat elfogadtatása esetében is be volnának-e összesen és egyenként az első sorban segélyezendők közé illeszthetők, kéri, hogy a javaslatba hozott segélyezést a konvent mellőzné. A fontos kérdéshez sokan hozzászóltak, így: Mocsáry Lajos, Beöthy Zsigmond, Tisza István, Degenfeld József, Fejes István, Tisza László, Szász Béla, Szász Domokos stb., akik nagyobb részben ellene nyilatkoztak a Mocsáry-féle különvéleménynek. A konvent végre elfogadta a végrehajtó bizottság ama javaslatát, hogy az illető erdélyi egyházaknak a kért segélyösszeg megadassák, de nem a Szász Domokos-féle tervezet szerinti 32 éves amortizációra, henem a szokásban levő rendszabályok és a most fennálló módozatok szerint. A konvent ezután meghallgatta az egyházkerületeknek az egyetemes lelkészi nyug- és gyámintézeti szabályzatra vonatkozó véleményét. A tanácskozások folytatása holnap de. 10 órakor lesz . Czekler Márton kecskeméti ref. lelkész ügye a konvent bírósága előtt ma délután került tárgyalás alá. Az egyházi bíróság elnökei voltak: Kun Bertalan püspök s Vályi János főgondnok, bírák: Beöthy Zsigmond, Tóth Sámuel, Degenfeld József gróf, Csonka Ferenc, Kolozsváry Sándor, Fejes István, Véghelyi Dezső, Lükő Géza, Kovács Ödön dr. Az előadó tisztét Tóth Sámuel vitte, aki is elsősorban előadta ama vádpontokat, amelyek alapján Czelder Márton lelkészt az egyházmegyei fegyelmibíróság a hivatalától való elmozdításra ítélte, az egyházkerület pedig az állásától való egy évi felfüggesztésre. A vádak közt nevezetesebbek a következők: Czelder Márton szeszes italokkal oly nagy mértékben élt, hogy ennek következtében lelki tehetségei megbénultak s igy képtelenné lett a lelkészi funkciók teljesítésére. Keresztelések s temetések alkalmával is nagy botrányokat követett el részegsége miatt; igy nem egyszer megtörtént, hogy fiút leánynak keresztelt s egy temetés alkalmával egész testében rángatódzott, a mi a szeszes italok túlságos élvezetének jele volt. Visszaéléseket követett el a stója-dijakkal. Hanyagságot, sőt tudatlanságot tanúsított a lelkészi teendők végzésében. Kapzsiságból az egyházat megkárosította. Torzsalkodás az egyházbeli elöljárósági férfiakkal. Anyakönyvek rendetlen vezetése. A konventi bíróság ez ügyben, a védelem meghallgatása után, holnap hoz ítéletet. tezés tervezetére nézve 14 nap alatt tegye meg észrevételét. A keresztezés szerkezetére nézve a két vállalat közt fenforgó nézeteltérést illetőleg a miniszter már előre és kijelenti, hogy miután a két vasút különböző felépítményi rendszere a keresztezésnek öntvények alkalmazása nélkül is oly szerkezeti megoldását teszi lehetővé, mely a forgalom zavartalanságában rejlő érdekeket mindkét vasút számára kellően biztosítani képes, a maga részéről az öntött vaskeresztezéseket a vele járó, és mindkét vasútra egyiránt kiható hátrányok elkerülése szempontjából mellőzhetőknek, és a városi vasúti vállalat által választott, teljesen szabadon illesztett szerkezetet elvben engedélyezhetőnek tartja. — A szentlőrinci helyi érdekű vasút meghosszabbítása. Mint tudjuk, a szentlőrinci helyi érdekű vasutat a vállalat a Ludoviceumig akarja meghosszabbítani, mert most végállomása nincs közvetlen összeköttetésben a helyi forgalommal. A közlekedési minisztériumban a múlt hóban megtartott engedélyezési tárgyalás alkalmával azonban a fővárosi közmunkák tanácsának képviselői igen nagy súlyt fektettek arra, hogy e vonalrész ne építtessék ki, hanem a szentlőrinci vasútig lóvasúti csatlakozás létesíttessék. A lóvasúttársaság azonban nem hajlandó vonalát a helyi érdekű vasút állomásáig meghosszabbítani, s ezt a közlekedési miniszternek, mint végleges elhatározását be is jelentette. A közlekedési miniszter ma leiratban értesítette a fővárost, hogy ily körülmények közt a szentlőrinci vasútvállalat által kért vonalmeghosszabbítást engedélyezni fogja. Az adókivető bizottságok holnap, március 26-án a következő új helyrajzi számú házakban összeírt új adókötelesekre vonatkozó III. osztályú keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni u. m.: az I— II. ker. (Víziváros) 2340—2741; a VI. ker. (Terézváros) a 3620—3671 hr. sz.; a VII. ker. (Erzsébetváros) a 4651—4700 hr. sz.; a VIli. ker. (Józsefváros) az 5823—5840; a X. ker. (Kőbánya) a 7277 —7482 házszámig bezárólag. — Az erzsébetváros külterületének társasköre képviseletében folyó hó 24-én Csikvári Jákó elnök vezetése alatt Kamermayer polgármesternél, Goszleth István alelnök, Kócsy Ferenc titkár, Lukács József, Mosánszky Tivadar, Nagy János, Schanzer Samu, Szabó György és Goszleth Ferenc választmányi tagokból álló küldöttség tisztelgett, azon célból, hogy a VII. kerület Garay-terének nélkülözhetlenül szükségessé vált élelmezési piaccá leendő megnyitását kérelmezze. A küldöttséget a polgármester legszivélyesebben fogadta és megígérte, hogy az ügyet újból tanulmányoztatja, egyúttal biztosítván a küldöttséget, hogy azt tőle telhetőleg szívesen támogatni is fogja Református egyetemes konvent. — Negyedik nap. — A ref. egyetemes konvent ma délelőtt folytatta a tárgyalásokat. Kun Bertalan püspök és Vály János egyh. kerületi főgondnok elnöklete alatt. A konvent ma főleg a Szász Domokos püspök által régebben tett s már ismeretes amortizácionális PESTI HÍRLAP 1889. március 26. Fővárosi ügyek. — A stáció-utcai vasút. A városi vasúti vállalat a stáció-utcai villamos vasútnak, a közúti vaspályatársaság kálvintéri vágányával való keresztezése tervét oly jelentéssel mutatta be a közlekedési miniszterhez, hogy a keresztezés kiviteli módozatára nézve közte és a közúti vaspályatársaság közt egyetértés nem jött létre. A közúti vaspályatársaság ugyanis, a városi vasúti vállalat által javasolt tervezetet, mely a közúti vasút vágányának megszakításával járna, mint egyoldalú érdekeken alapuló megoldást saját szempontjából ellenzi, s csakis öntöttvas-keresztezés alkalmazását tekinti helyes módozatnak, holott a vasúti vállalati az öntvények mellőzését, és szabadon illesztett szerkezet alkalmazását tartván célszerűbbnek, e módozat alapján kidolgozott tervezet jóváhagyását kéri a minisztertől Bhután a géperejű közúti vasutak engedélyezéséről és, építéséről szóló szabályrendelet értelmében az építés-felügyeleti jog e vasútra nézve elsősorban a főváros közönségét illeti meg, a miniszter felhívja a fővárost, hogy a keresz Színház, zene, képzőművészet. * (Magyar kir. opera.) „Bánk bán“ címszerepében búcsúzott el Hajós Zsigmond a budapesti közönségtől. A búcsú nem volt ugyan hivatalosan jelezve, de köztudomású tény, hogy Hajós, akinek szerződése e hó végével lejár, ma lépett föl utoljára az operaház színpadján. Habár javakorát mint művész a külföldön töltötte, még visszatértekor is éveken át hasznavehető tagja volt operánknak, aki nem egyszer segítette ki az igazgatóságot a tenorista-zavarból. Valami nagyon érezhető űrt azért mégsem hagy maga után, mert az utóbbi időben gyakran megesett rajta, hogy nem jól volt disponálva. Ma aránylag elég jó estéje volt és egyes részeket, mint például a második felvonásban a Melindával való jelenetet igen szépen énekelte. A közönség őt kiléptekor rokonszenves tapssal fogadta, mely az est folyamán többször megújult. A két női szerepet Bianchi Bianka és Fleiszig Mariska kisasszonyok adták. Erkel operáiban kétféle szerep szokott lenni: nehéz, de hálás, vagy pedig nehéz és hálátlan. Az előbbi kategóriába tartozik Melinda, az utóbbiba Gertrud. Melinda már magában véve is rokonszenves szerep és kétszeresen azzá válik olyan rokonszenves művésznő előadásában, mint Bianchi Bianka k. a. Ez egymaga biztosította számára a siker felét, másik felét Bianchi ki a. kivívta páratlan művészetével. Szerepének két főrészével: a második felvonásban Bánk-bánnal való jelenetével és a Tisza-parti jelenettel ma is olyan zajos sikert aratott, mint rendesen. Általában Melinda a művésznő legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Gertrud királyné nem olyan szerep, amelylyel bármely énekesnő nagy hatást csinálhatna. Örülhet, aki nem roskad le a királyi palást súlya alatt, amelyet Erkel mester ugyancsak felfujtásozott szemenszedett nehézségekkel. Fleiszig Mariska k. a. nem volt érdemetlen e királyi palástra. Méltósággal viselte és biztosan mozgott benne. Biztosabban, mint első alkalommal. Bignio pompás király volt; hangja egy idő óta szinte teljesen visszanyerte hajdani ércét.