Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-26 / 84. szám

2 vedély rossz tanácsadó volt a múltban, rossz az a jelenben is, és rossz lesz a jövőben is. De hát mi mit beszélünk ! Ugocsa non co­­ronat, a misera plebs contribuens nem beszél­het,­­ az csak fizesse a cechet. Nevetnek egyet rajta s tovább folyik a nemzet kárára a mu­latság. Nincs hát az országban többé egy Kossuth, a­ki szívéhez szóljon a nemzetnek, mondván : „Engesztelés a haza nevében!“ Fájdalom, de úgy van, Kossuthunk csak egy volt. Azért mondom, hogy „volt“ , mert az, a­ki még „van“, arra már talán nem is hall­gatna ez a csupa bölcs fejekből álló ország s nem különösen a helyzetet, fájdalmunkra, domi­nálni látszó az a maroknyi csapat, melynek leg­kisebb tagja is nagyobb hazafinak és bölcsebb embernek tekinti magát Kossuthnak" . . . íme egy hang a vidékről, a szegény „kor­mányzottak" tömegéből. De megszívlelhetné min­den törvényhozó, mert bizony-bizony mondjuk, hogy épen az a rész, mely a nemzetnek szine­­java, zöme, hátgerince, a nemzetet föntartó, erő­sítő, munkás, hasznos elem, az épen igy érez, igy gondolkozik és igy beszél. Belpolitikai hírek. * — márc. 25. Az új igazságügyminiszter kinevezése, mint illetékes helyről értesülünk, már a legközelebbi napokban s mindenesetre még a költségvetési vitának kezdete előtt meg fog történni. A tárca elvállalása iránt Szilágyi Dezsővel folytatott tár­gyalások oly stádiumban vannak, hogy már hol­napra várható Szilágyinak végleges nyilatkozata. A kormányhoz közel álló körökben úgy véleked­nek, hogy a nyilatkozat nem lesz tagadó s hogy az új igazságügyminiszter még e héten ki fog neveztetni. Változás a belügyminisztériumban. A bel­ügyminisztérium összes fogalmazói személyzete teljes számban jelent meg vasárnap, március 24-én d. e. 10 órakor Orczy dr. miniszternél búcsútisztelgésre. A minisztérium tisztikarát Beniczky Ferenc és Lukács György államtitkárok vezették. A mélyen érzett meg­hatottság hangján fejezte ki Beniczky Ferenc állam­titkár a tisztikar igaz sajnálkozását azon férfiú tá­vozása fölött, ki a hivatalos buzgalomban és fárad­­hatlanságban mindig elől járt, alárendeltjeinek pedig jóakarója, támogatója volt. Orczy Béla báró elérzé­­kenyülve köszönte meg a Beniczky államtitkár által tolmácsolt ragaszkodás őszinte kifejezését és kérte a tisztikart, hogy azon jóakaratot, melyben itteni műkö­dése ideje alatt részesítették, tartsák meg számára a válás után is, sőt akkorra is, a­midőn a közpályát egykor elhagyandja. A miniszter erre a jelen voltak nagy részével kezet szorítván, visszavonult. Baross Gábor a belügyminisztérium ideiglenes v­ezetésével megbízott miniszter ugyancsak vasár­­nap, d. e. 12 óra után jelent meg a belügyminiszté­riumban, hogy hivatalát elfoglalja. A miniszteri szo­bában a távozó miniszter fogadta őt. Később Be­niczky és Lukács államtitkárok vezetése mellett az osztályfőnökök tisztelegtek az új miniszternél, kit Be­niczky üdvözölt, igaz örömét fejezve ki a fölött, hogy neki jutott szerencse, hogy a belügyminisztérium osztályfőnökeit bemutathassa. Az ország belügyi köz­­igazgatása körül elismert, érdemekben bővelkedő szak­erők azok, kiknek fáradhatlan buzgalmára s ragasz­kodó hűségére a miniszter teljes biztossággal számít­hat. Kéri úgy a maga, mint az összes tisztikar ré­szére a miniszter jóakaratát, melyet a tisztikar min­den tagja tőle telhető buzgalommal és tehetsége sze­rint fog igyekezni kiérdemelni azzal, hogy a miniszter nemes és hazafias törekvéseinek megvalósításához kötelességszerűen hozzájáruljon.­­ Baross miniszter teljes megnyugvását fejezte ki a tisztikar s különösen a vezető személyiségek ismert szakértelme s hivatal­beli buzgó lelkiismeretessége felett, — számol azok támogatására, kik közé ő felsége bizalma folytán, mint ezen kormányzatság egyik munkása belép. Előre biztosítja a tisztelgőket jóakaratáról, igazságszereteté­­ről s azután a Beniczky államtitkár által bemutatott tisztelgőkkel szívélyesen kezet szorított.. A tisztelgők távozása után a miniszter tanácskozott a két állam­titkárral s a tanácskozás végeztével azonnal meg­kezdte hivatalos működését. javaslat ellen beadott külön véleménynyel foglalko­zott, a­melyet, mint a közalap-végrehajtó bizottság tagja, Mocsáry Lajos nyújtott be. A végrehajtó­ bi­zottság ugyanis Szász Domokos püspök javaslata sze­rint 45 erdélyi egyház részére 2655 srtban előirány­zott segélyezési összeget azon címen állapított meg, hogy az az illető egyházak által az­­erdélyi kerülettől építkezésekre, 32 évi törlesztés mellett fölveendő köl­csönök kamatainak és törlesztési járulékainak fedezé­sére szolgáljon. Mocsáry Lajos nézete szerint az ily címen való segélyezés nem volna egyéb, mint tényleges életbeléptetése azon pénzügyi tervezetnek, a­melyet Szász Domokos erdélyi püspök a konventnek 1887-iki ülésezése alkalmával előterjesztett, s a melyre nézve a konvent érdemleges határozatot még nem hozott, hanem az egész tervezetet nyilatkozatok tétele végett az egyházkerületekhez utasította, fia a konvent — úgymond a különvélemény — elfogadná a kért címen való segélyezést, előre lekötné magát ugyanazon ösz­­szegeknek 32 éven át való fedezésére, annyival is inkább, mert az ekként felbiztatandó egyházak, meg­kötvén az erdélyi egyházkerülettel a kölcsönművele­­tet, igen nagy bajba jöhetnének azon esetben, ha e címen való segélyeztetésük bármikor is félbeszakíttat­­nék. Minthogy nem forog fönn semmi rendkívüli ok, vagy kényszerítő körülmény, hogy a konvent mellőzve a rendet és a szabályszerű eljárás követelményeit, egy nagyfontosságú ügyben hozandó érdemleges ha­tározatát akként preokku­pálja, s ezáltal annak meg­hozatalánál saját kezeit megkösse, minthogy nem lehet ez idő szerint még tisztában az iránt sem, váj­jon a kérdéses egyházak a Szász Domokos-féle javas­lat elfogadtatása esetében is be volnának-e össze­sen és egyenként az első sorban segélyezendők közé illeszthetők, kéri, hogy a javaslatba hozott segélye­zést a konvent mellőzné. A fontos kérdéshez sokan hozzászóltak, így: Mocsáry Lajos, Beöthy Zsigmond, Tisza István, De­genfeld József, Fejes István, Tisza László, Szász Béla, Szász Domokos stb., a­kik nagyobb részben el­lene nyilatkoztak a Mocsáry-féle különvéleménynek. A konvent végre elfogadta a végrehajtó­ bizottság ama javaslatát, hogy az illető erdélyi egyházaknak a kért segélyösszeg megadassák, de nem a Szász Domokos-féle tervezet szerinti 32 éves amor­tizációra, henem a szokásban levő rendszabályok és a most fennálló módozatok szerint. A konvent ezután meghallgatta az egyházke­rületeknek az egyetemes lelkészi nyug- és gyámin­tézeti szabályzatra vonatkozó véleményét. A tanács­kozások folytatása holnap d­e. 10 órakor lesz . Czek­ler Márton kecskeméti ref. lelkész ügye a konvent bírósága előtt ma délután került tárgyalás alá. Az egyházi bíróság elnökei voltak: Kun Bertalan püspök s Vályi János főgondnok, bí­rák: Beöthy Zsigmond, Tóth Sámuel, Degenfeld Jó­zsef gróf, Csonka Ferenc, Kolozsváry Sándor, Fejes István, Véghelyi Dezső, Lükő Géza, Kovács Ödön dr. Az előadó tisztét Tóth Sámuel vitte, a­ki is első­sorban előadta ama vádpontokat, a­melyek alapján Czelder Márton lelkészt az egyházmegyei fegyelmi­­bíróság a hivatalától való elmozdításra ítélte, az egy­házkerület pedig az állásától való egy évi felfüggesz­tésre. A vádak közt nevezetesebbek a következők: Czelder Márton szeszes italokkal oly nagy mértékben élt, hogy ennek következtében lelki tehetségei megbé­nultak s igy képtelenné lett a lelkészi funkciók tel­jesítésére. Keresztelések s temetések alkalmával is nagy botrányokat követett el részegsége miatt; igy nem egyszer megtörtént, hogy fiút leánynak keresztelt s egy temetés alkalmával egész testében rángatódzott, a mi a szeszes italok túlságos élvezetének jele volt. Visszaéléseket követett el a stója-dijakkal. Hanyagsá­got, sőt tudatlanságot tanúsított a lelkészi teendők végzésében. Kapzsiságból az egyházat megkárosította. Torzsalkodás az egyházbeli elöljárósági férfiakkal. Anyakönyvek rendetlen vezetése. A konventi bíróság ez ügyben, a védelem meghallgatása után, holnap hoz ítéletet. tezés tervezetére nézve 14 nap alatt tegye meg ész­revételét. A keresztezés szerkezetére nézve a két vál­lalat közt fenforgó nézeteltérést illetőleg a miniszter már előre és kijelenti, hogy miután a két vasút kü­lönböző felépítményi rendszere a keresztezésnek önt­vények alkalmazása nélkül is oly szerkezeti megol­dását teszi lehetővé, mely a forgalom zavartalanságá­ban rejlő érdekeket mindkét vasút számára kellően biztosítani képes, a maga részéről az öntött vaske­­resztezéseket a vele járó, és mindkét vasútra egy­­iránt kiható hátrányok elkerülése szempontjából mellőzhetőknek, és a városi vasúti vállalat által választott, teljesen szabadon illesztett szerkezetet elvben engedélyezhetőnek tartja. — A szentlőrinci helyi érdekű vasút meg­­hosszabbítása. Mint tudjuk, a szentlőrinci helyi ér­dekű vasutat a vállalat a Ludoviceumig akarja meg­hosszabbítani, mert most végállomása nincs közvetlen összeköttetésben a helyi forgalommal. A közlekedési minisztériumban a múlt hóban megtartott engedélye­zési tárgyalás alkalmával azonban a fővárosi közmun­kák tanácsának képviselői igen nagy súlyt fektettek arra, hogy e vonalrész ne építtessék ki, hanem a szentlőrinci vasútig lóvasúti csatlakozás létesíttessék. A lóvasúttársaság azonban nem hajlandó vonalát a helyi érdekű vasút állomásáig meghosszabbítani, s ezt a közlekedési miniszternek, mint végleges elhatá­rozását be is jelentette. A közlekedési miniszter ma leiratban értesítette a fővárost, hogy ily körülmények közt a szentlőrinci vasútvállalat által kért vonalmeg­­hosszabbítást engedélyezni fogja.­­ Az adókivető bizottságok holnap, már­cius 26-án a következő új helyrajzi számú házakban összeírt új adókötelesekre vonatkozó III. osztályú ke­­resetadó-javaslatokat fogják tárgyalni u. m.: az I— II. ker. (Víziváros) 2340—2741; a VI. ker. (Terézvá­ros) a 3620—3671 hr. sz.; a VII. ker. (Erzsébet­város) a 4651—4700 hr. sz.; a VIli. ker. (József­város) az 5823—5840; a X. ker. (Kőbánya) a 7277 —7482 házszámig bezárólag. — Az erzsébetváros külterületének tár­sasköre képviseletében folyó hó 24-én Csikvári Jákó elnök vezetése alatt Kamermayer polgármesternél, Goszleth István alelnök, Kócsy Ferenc titkár, Lukács József, Mosánszky Tivadar, Nagy János, Schanzer Samu, Szabó György és Goszleth Ferenc választ­mányi tagokból álló küldöttség tisztelgett, azon cél­ból, hogy a VII. kerület Garay-terének nélkülözhetle­­nül szükségessé vált élelmezési piaccá leendő meg­nyitását kérelmezze. A küldöttséget a polgármester legszivélyesebben fogadta és megígérte, hogy az ügyet újból tanulmányoztatja, egyúttal biztosítván a kül­döttséget, hogy azt tőle telhetőleg szívesen támogatni is fogja Református egyetemes konvent. — Negyedik nap. — A ref. egyetemes konvent ma délelőtt folytatta a tárgyalásokat. Kun Bertalan püspök és Vály Já­nos egyh. kerületi főgondnok elnöklete alatt. A konvent ma főleg a Szász Domokos püs­pök által régebben tett s már ismeretes amortizácionális PESTI HÍRLAP 1889. március 26. Fővárosi ügyek. — A stáció-utcai vasút. A városi vasúti vál­lalat a stáció-utcai villamos vasútnak, a közúti vas­pályatársaság kálvintéri vágányával való keresztezése tervét oly jelentéssel mutatta be a közlekedési mi­niszterhez, hogy a keresztezés kiviteli módoza­tára nézve közte és a közúti vaspályatársaság közt egyetértés nem jött létre. A közúti vaspályatár­­saság ugyanis, a városi vasúti vállalat által javasolt tervezetet, mely a közúti vasút vágányának megsza­kításával járna, mint egyoldalú érdekeken alapuló meg­oldást saját szempontjából ellenzi, s csakis­­ öntött­vas-keresztezés alkalmazását tekinti helyes módozat­nak, holott a vasúti vállalati az öntvények mellőzését, és szabadon illesztett szerkezet alkalmazását tartván célszerűbbnek, e módozat alapján kidolgozott tervezet jóváhagyását kéri a minisztertől Bhután a géperejű közúti vasutak engedélyezéséről és, építéséről szóló szabályrendelet értelmében az építés-felügyeleti jog e vasútra nézve első­sorban a főváros közönségét illeti meg, a miniszter felhívja a fővárost, hogy a keresz­ Színház, zene, képzőművészet. * (Magyar kir. opera.) „Bánk bán“ cím­szerepében búcsúzott el Hajós Zsigmond a buda­pesti közönségtől. A búcsú nem volt ugyan hivata­losan jelezve, de köztudomású tény, hogy Hajós, a­kinek szerződése e hó végével lejár, ma lépett föl utoljára az operaház színpadján. Habár javakorát mint művész a külföldön töltötte, még visszatértekor is éveken át hasznavehető tagja volt operánknak, a­ki nem egyszer segítette ki az igazgatóságot a teno­­rista-zavarból. Valami nagyon érezhető űrt azért még­sem hagy maga után, mert az utóbbi időben gyak­ran megesett rajta, hogy nem jól volt disponálva. Ma aránylag elég jó estéje volt és egyes részeket, mint például a második felvonásban a Melindával való je­lenetet igen szépen énekelte. A közönség őt kilépte­kor rokonszenves tapssal fogadta, mely az est fo­lyamán többször megújult. A két női szerepet Bian­­chi Bianka és Fleiszig Mariska kisasszonyok ad­ták. Erkel operáiban kétféle szerep szokott lenni: nehéz, de hálás, vagy pedig nehéz és hálátlan. Az előbbi kategóriába tartozik Melinda, az utóbbiba Ger­trud. Melinda már magában véve is rokonszenves sze­rep és kétszeresen azzá válik olyan rokonszenves művésznő előadásában, mint Bianchi Bianka k. a. Ez egymaga biztosította számára a siker felét, másik felét Bianchi ki a. kivívta páratlan művészetével. Szerepének két főrészével: a második felvonásban Bánk-bánnal való jelenetével és a Tisza-parti jelenet­tel ma is olyan zajos sikert aratott, mint rendesen. Általában Melinda a művésznő legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Gertrud királyné nem olyan szerep, a­melylyel bármely énekesnő nagy hatást csinálhatna. Örülhet, a­ki nem roskad le a királyi palást súlya alatt, a­melyet Er­kel mester ugyancsak felfujtásozott szemenszedett nehézségekkel. Fleiszig Mariska k. a. nem volt ér­demetlen e királyi palástra. Méltósággal viselte és biztosan mozgott benne. Biztosabban, mint első al­kalommal. Bignio pompás király volt; hangja egy idő óta szinte teljesen visszanyerte hajdani ércét.

Next