Pesti Hírlap, 1890. december (12. évfolyam, 330-358. szám)
1890-12-03 / 332. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 332. (4289.) szám. Szerda, december 3. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . . . . 70 — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. ss. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Budapesten, Fádor utca 7. sí. 1. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cib. Pariss ban, 31 bis, rue du Fauboi»*'» Montmartre. December he 1 étől belépő minden uj előfizető is megkapja karácsonyi ajándékul a PESTI HÍRLAP NAPTÁRA, mely a legváltozatosabb tartalommal, legdíszesebb kiállításban fog megjelenni s bolti ára ! írt. December hó 1-vel belépő új előfizetők a lapunkban most folyó regény eddig megjelent részét klön lenyomatban megkapják. A Pesti Hírlap ára : December hóra 1írt 20 kr December és január hóra2 ?—40 55 Negyedévre3 55 50 5) Félévre7 55— 55 Egész évre 140 — 55 CHíF" Mutatványszámokat egy levelezőlapon nyilvánított óhajra bárkinek egy hétig ingyen és bérmentve küldünk. Az igazságügyek. Nem igen gyönyörű a mostani igazságügyi budgetvita. A t. házban van ugyan jogász elég, de ezek most visszatartják a tudományukat. Eddig egy sem tudott fölmelegedni a foganatba vett reformalkotásokért igazán. Még kevésbbé fölemelkedni a tudomány és országos érdek magas színvonaláig. A szónokok apró-cseprő gravamenekbe ereszkedtek. Sem Veszter Imre beható kritikája, sem Eötvös Károly nehézjárású sérelmei nem bírtak tegnap elég lendülettel. Ma ismét Körösi Sándor és Horváth Ádám dolgoztak detaillokkal. S hozzá nem is jelentékeny detaillokkal. Pretekciókat is hallottunk ezúttal az elrettentési elméletről ; Herman Ottó pedig amateur-fölvételeket csinált az esküdtszékek hatalmas perspektívájának egy félreeső, ámbár regényes részletéről. A választási visszaélések elbírálására kívánta a legszerencsétlenebb s legimpraktikusabb megoldást : a speciális esküdtszéket. Csupa részlet, csupa apróság. Egy-egy forgács abból a műhelyből, ahol a jogi reformok készülnek. Semmi egész és semmi megragadó. Sehol a nagy országos érdekek kiemelése. Sehol a meglevő nagy fogyatkozások teljes képbe állítása. Sehol a nagy visszamaradások bemutatása. Sehol a megindult reformok emelkedettebb kritikája. Holott mindezekre szükség volna, mivel Szilágyi igazságügyi minisztersége óta egész tervezetirodalom indult meg s a jogászok szakszerű irodalmi kritikája annyira elágazik és annyira szétfut, hogy a vélemények csoportosítását szinte meg sem lehet már másutt kísérteni, hanem ha a törvényhozás termében, ugyanott, ahol az igazságügy miniszter messzemenő reformjait publikálta s azok természete és egymásutánja felől ismételve nyilatkozott. Ebben ismét egy régi vonása nyilatkozik meg a magyar törvényhozásnak. A nagy érdekek szűk, egyoldalú fölfogása és a praktikus érdekek hézagos fölismerése. Annak idején, mikor Pauler hosszas regimje alatt a jogi törvényhozás és a törvénykezés az elnyomorodásig pangott, akkor nagy szónoklatok voltak ilyenkor mindig. Még nagyobb volt a zaj akkor, amikor a kir. táblák szétosztását tárgyalták és lokális érdekek dolgoztak. Nagyvárad és Debrecen, Arad és Temesvár, Győr és Szombathely harca nagy szónoklatok és nagy deputációk forrását nyitotta meg. De most, mikor mindenkinek kezén van a bűnvádi törvényjavaslat, a büntető kódex revíziója, a sommás eljárás, a bagatell eljárás, az intési eljárás, a bírósági és ügyészségi szervezet, sőt a polgári perrendtartás reformjának első tervezete; most kevesen beszélnek s azok is csak lassan és apróságokról. Pedig, hogy a már mostanig ismeretes javaslatokban, különösen a bírói szervezetről szóló tervezetben milyen nagy dolgok, szinte gyökeres változások készülnek, azt nagyon jól tudja mindenki. S tudja azt is, hogy ezeknek a reformoknak ellenségei is vannak a konzervatív világban és a vármegyében, ahol még mindig arról álmodoznak, hogy az igazságszolgáltatást a „földtől“ nem kellene annyira elválasztani, sőt közelebb kellene hozni hozzá megint. Szóval az igazságügyi budget-vita egészen Szilágyi Dezső miniszter kezébe került, aki ma az aprólékosságokból ismét egy hatalmas beszéddel rántotta ki saját budgetjét. S ez a beszéd nemcsak szónoki erejénél fogva, de azért is kiváló fontossággal bír, mivel most ebből tetszik ki megint, hogy Szilágyi reformművei milyen sorban és milyen arányokban kerülnek a képviselőház asztalára. De kívánatos az is, hogy Szilágyi reformműveleteit melegebb szívvel és nagyobb lendülettel fogja föl a képviselőház, mint a hogyan tegnap és ma fölfogta. Igazságügyi reformjaink- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA A nankingi taotay-nál. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — (Megérkezés 6 excellenciája palotájába. — A khinai névjegyek. — Szótagírás. — Entrez! — Lapos orrok. — A teríték. — Eszünk. — A pörkölt dinnyemag és a tea. — A shamsu és raldi. — Étlen-szomjan. — A menu. — Egy rossz vicc következései. — Finished !) Miután a taotagnál a tiszteletünkre rendezett diner órára volt kitűzve, sietnünk kellett vissza a városba, hogy a szigorú khinai etiquettet meg ne sértsük. A visszavezető út még unalmasabb és kellemetlenebb volt, mint az előbbi. A tikkasztó forróságban áthevült palankin még kisebbnek tetszett és sokkal hevesebben rázott, mint előbb, mivel a kifáradt bulik nem tartották meg a szokott egyenletes taktust. Néhány perccel egy óra előtt megérkeztünk a taotay nyári palotája elé, ahol mozsárlövésekkel és kirukkolt katonasággal fogadtak bennünket. Négy udvaron kellett keresztül mennünk, míg L i ü-C s o-C’h e n g ő excellenciája termeihez értünk. Minden udvaron katonákból és szolgákból álló sorfalak között haladtunk végig, sőt a folyosón kisebbrangu mandarinok (üveggombosak) voltak felállítva. Közvetlenül a terem előtt a taotay felnőtt fiai — persze mindnyájan mandarinjelöltek — fogadtak bennünket és átvették a névjegyeinket. A névjegy itt, hosszúkás veres lap a rangot és címet jelző khinai írással. A névjegyek nagyon fontos szerepet játszanak a khinai társaságban. A legnagyobb illetlenséget követné el az ember, ha belépne egy házba, mielőtt szolgája által a névjegyet előre küldte volna. E szokásnak hódolva, mindnyájan el voltunk látva a kettős névjegyekkel, melyeket shanghai-i főkonzulunk (ki egyike a legkiválóbb Khina-ismerőknek) fordított át khinai nyelvre. Rendesen 2 kártyát szoktak használni; az egyiken csupán a név áll, a másikon azonban, az úgynevezett „diszkártyán“ az összes címek, rangok és érdemrendek vannak felsorolva. Az átfordított nevek néha a legcsodálatosabb átváltozáson mennek keresztül. Az idegen nevet t. i. szótagonkint fordítja át a khinai, úgy, hogy minden szótagnak valami értelme van. Ennek következtében az eredetihez hasonlóan hangzó szótagokat állítanak össze, miután azonban a khinai nyelvben a mi mássalhangzóink egynehánya, pl. az „r“ hiányzik, így néha csakugyan inkább kitalálja, mint megismeri az ember a saját becses nevét, így pl. az én nevem khinaiul Ka-si-pa (Gáspár) volt, amelynek szótásos khinai értelme körülbelül annyi, mint: „Öröm-Nyugaton- Támadni.“ A díszpéldány pedig, melyen egy felülről lefelé olvasandó hosszú sorban voltak „címeim és rangom“ felsorolva, összefüggésben következőleg hangzott: Ta Aussi-Makia kao c’hing ming shui-ssi-kuan ping-sheng Kia-si~pa p’ay. A taotaj fiai (hamisítatlan nankingi gigerlik), továbbá általánosan megkedvelt tolmácskalauzaink, Mister Wood-Seng és Monsieur Sey- Yun egyenesen a nagy étterembe vezettek bennünket, ahol ő excellenciája, Liu-Cso C’heng sűrűn osztogatott „csin-csin“-nal, arcán a már ismert örökös mosolylyal, barátságos ökölrázogatással és multiplikált kézszorítással fogadott bennünket. A terem tágas és magas volt, úgy ez, mint a jobbra és balra fekvő szobák rendkívül egyszerű bútorzattal. A falak csaknem egészen ablakokból állottak, melyeken keresztül láthattuk a még mindig sorfalat képező katonaságot az egyik oldalon, a másikon pedig az egész környék apró, copfos fiatalságát, akik a nagy bámulásban laposra nyomták az üvegen különben is pisze orrukat. Az asztalok már készen állottak, zsúfoltan megrakva számtalan apróságokkal parányi kis tányérokon, szilkékben és tálcákon. Abrosz, asztalkendő, kés és villa persze tökéletesen ismeretlen tárgyak. Az evőeszköz egy porcellán kanálon kívül két hosszú és vékony elefántcsont pálcikából áll, amelyivel az apró kis darabkákra vagdalt ételt halászszák ki a tálból. Tudniillik az, a ki tudja. Mi bizony rendkívül ügyetlenül bántunk velük és egyetlen egy darabkát sem tudtunk velük felcsipni. Nagy ceremóniák és számtalan hajlongások között elfoglaltuk a helyünket a három kerek asztalnál, még pedig szigorúan a rang szerint. Az elfoglalandó helyet maga a taotag jelölte meg a parancsoktól nyert rangmeghatározás után. Bal kezébe véve a shamshuval telt apró kis csészét, a jobb kezével megáldotta Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.