Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-20 / 50. szám

1891. február 20. PESTI HÍRLAP Pongrácz Károly vezérőrnagy, Firczák Gyula, Ábrányi Kornél, Ghorin Ferenc, Dárdai Sándor, gróf Esterházy Kálmán, Emich Gusztáv, G­aj­ári Ödön, gróf Haller Jenő, Hieronymi Károly, Ki­rályi Pál, Jeeppel Ferenc, Tolnay Lajos képvise­lők , Hohenlohe herceg főudvarmester, gróf Wol­­kenstein főkonyhamester, Pá­pay osztályfőnök, gróf Paar altábornagy főhadsegéd, Bolfras vezérőrnagy főhadsegéd és Sachs fregatt-kapitány szárnysegéd.­­ (A király és az osztrák miniszterel­nök.) A király, mint Bécsből jelentik, a beteg gr. Taaffe hogyléte iránt táviratilag tudakozódott. .. . (A hercegprímás emlékezete.) Az el­hunyt hercegprímás lelki üdvéért a Szent István-tár­­sulat gyászistentiszteletet rendezett ma délelőtt az egyetemi templomban, a templomban nagyszámú, előkelő közönség gyűlt össze. Ott voltak: Császka György, Steiner Fülöp és Fraknói Vilmos püspökök, Zichy Nándor gróf, Csekonics Endre gróf, Gervay Mihály és Kautz Gyula főrendiházi tagok, Kalmár Endre, Bogisich Mihály, dr. Kiinger István, Kisfaludy A. Béla, Rapaics Raimund és Lévay Imre, valamint a Szent István és Szent László-társulatok s a kath. kör tagjai testületileg és nagy hölgyközönség. A szen­tély padsorait karingbe öltözött papnövendékek fog­lalták el. Tíz órakor kezdődött a gyászistentisztelet, melyen Samassa József egri érsek pontifikáit dr. Szmrecsányi Pál oldalkanonok, Márkus püspök sze­mináriumi igazgató, Venczel vice-rektor, Bundala spirituális, dr. Robitsek Ferenc és Való Simon tanul­mányi felügyelők segédletével. Mise alatt az operai énekkar, Noséda Gyula karnagy vezénylete mellett, Engesser Vocal-requiemét és Liberóját adta elő. — (Natália királyné nagynénje.) Morusi hercegné, Natália királyné nagynénje, meghalt Odesz­­szában. — (Értekezlet a katholikus autonómia tárgyában.) Ma délután 6 órakor nagyszámú s elő­kelő meghívott közönség gyűlt össze a belvárosi plé­bánia termeiben, abból a célból, hogy meghallgassa a kath. autonómia létesítésének előkészítésével megbízott­­küldöttség jelentését és tervezetét. Az elnöki széket Horánszky Nándor foglalta el. Az előkészítő bizott­ság eddigi működéséről Polonyi Géza számolt be, különösen hangsúlyozván, hogy ama bizottságnak egyedüli feladata az volt, hogy a főváros polgárai körében oly mozgalmat indítson meg, a­melynek célja a róm. kath. és görög kath. egyház részére az önkormányzat sürgetése. Tehát minden olyan irányú gyanúsítás teljesen alaptalan, mintha e mozgalomnak .Célja nem a kath. autonómia létesítése, hanem egy katholikus párt alakítása volna. Polnyi ezután fölol­­­vasta a bizottság által kidolgozott javaslatot, a­melyet a következőkben ismertetünk: A magyarországi róm. ,és görög egyesült katholikusok a hitélet fejlesztésére, az összetartozás eszméjének hirdetésére és a magyar állameszmének megszilárdítására — a mihi justum alteri aequitum jelige alatt — a vallásfelekezetek iránti türelmességnek és az apostoli király felségjogai iránti tiszteletnek előre is kitűzött korlátai között, az egymás között való és a magasztos cél elérését biz­tosító egyetértésre törekedve, törvényes úton és bé­kés eszközökkel az egyházi kormányzatnak szervezete céljából mozgalmat indítani szándékozván, a mai érte­kezleten megjelent fővárosi polgárok egy 100 tagból álló előkészítő bizottság megalakulását határozzák el. Az előkészítő bizottság szervezeti sza­bályzatának javaslata több pontra oszlik, a­melynek legfőbbike a következő: A magyarországi római és görög egyesült katholikusok egyházi önkormányzatá­nak szervezése lévén a cél, az előkészítési bizottságba, a­mely egyelőre 100 tagból alakítandó, a görög egye­sültek képviseletéről is gondoskodni kell. A többi pontozatok aztán a tisztviselőkről s irodai és egyéb teendőkről szólnak, a végső pont pedig azt fejti ki, hogy a 100-as előkészítő bizottság feladata a fővárosi róm. kath. és görög egyesült katholikusok soraiból egy 1000 tagú szervező bizottságot megalakítani, a mely úgy világi elemekből, mint a fő- és alpapság tagjaiból állana.­­ A javaslatot az értekezlet elfo­gadta s ezzel a I6O-as bizottság megalakultnak jelen­tette ki magát. A javaslatban ajánlott tisztségeket vá­lasztás útján azonnal betöltötték s e szerint elnök lett: Károlyi Sándor gróf, alelnökök: Királyi Pál és Bomeiser József prépost, jegyzők: Györffy Gyula, Szemnecz Emil és Sik Sándor; a pénzügyi bizottság tagjai: Luczenbacher Pál, Jálics Kálmán, Tömöry Károly, Gebhard József és Eberling Antal. Végül ha­tározatba ment, hogy az ezres bizottság — a 100-as bizottság ajánlatai útján — már legközelebb megala­kítandó lesz egy, e célból összehívandó újabb érte­­kezlető­t . (Költözködő intézetek.) Az üllői úton levő klinika épülete immár nem elégséges mindazon intézetek számára, melyeket benne elhelyeztek. E miatt a bonctani intézetet, mely Mihalkovics és Than­­hoffer egyetemi tanárok vezetése alatt áll, nemsokára az új törvényszéki orvostani épületben fogják elhe­lyezni. A Scheuthauer Gusztáv felügyelete alatt álló kórbonctani intézet pedig, mely alkalmatlan álla­potánál fogva a tanítás igényeinek már alig képes megfelelni, a leíró bonctani intézet helyére kerül. Az e­gyes intézetek ezen áthelyezésének különösen az az oka hogy jelenleg épen semmi remény sincs ahhoz, hogy új épület emeltessék ez intézetek számára.­­ (Esztergom Izgalomban.) Esztergomból sürgönyzi levelezőnk. A primási székhelynek Buda­pestre áthelyezése tárgyában tett miniszteri kijelentés rendkívüli izgalmat keltett. A polgármester értekezletet hitt egybe a további intézkedések megtétele céljából. Egyházi körökben úgy nyilatkoznak, hogy a kormány­nak nincs joga arra, hogy a prímási székhelyet elhe­lyezze , régi tradíciókon alapszik, hogy a prímás Esz­tergomban székeljen. Egyházi okok nem kívánják az áthelyezést, a vallásbeli ügyeket Esztergomban is jól intézik el; a fejedelem nem is óhajt politizáló prímást. Lehetetlennek tartják, hogy a kinevezendő prímás csak azért, hogy a magas egyházi állást elnyerje, széttépjen évszázados tradíciókat. Magas állású egy­házi férfiak határozottan abban az irányban érvénye­sítik befolyásukat, hogy a szükségtelen áthelyezés meg ne történjék.­­ (Öngyilkos nagykövet.) A bizottság, melyet a porta Szádullah basa öngyilkossága követ­keztében Bécsbe küldött, befejezte működését és visz­­szautazott Konstantinápolyba. Magával viszi Bren­­ning nagykövetségi orvos bizonyítványát, mely sze­rint Szádullah basa agylágyulásban szenvedett.­­ (Viktória királynő és a telefon.) A lon­doni „Gentlewoman,“ melyet nők szerkesztenek nők számára, legutóbbi számában beszéli a következő­ket : „Mikor a londoni központi telefonhivatalt össze­kötötték a windsori kastélylyal, a királynő zenét kí­vánt hallgatni telefonon. Határozott napra zenekart és egy magánénekest rendeltek a központhoz. Idő­közben azonban a windsori vonal megromlott és miután egy órán át hasztalan javítgatták, a központ igazgatója elbocsátotta a muzsikusokat. Egyszerre aztán jelentik, hogy a közlekedés helyreállt és a ki­rálynő a telefonnál várja a produkciót. Az igazgató kétségbe van esve, és kínjában­­ maga fog bele a nótázásba. Ezalatt megnőtt a bátorsága és végül tisz­teletteljesen kérdezte: „Meg tudta különböztetni fel­ség az éneket ?“ — „Meg,“ hangzik a felelet. „A God save the Queant énekelték, még pedig rosszab­bul, mint bármikor életemben hallottam.“ — (Lupisa Jeromos zirci főapát temetését) a budapesti Entreprise-intézet rendezi, melynek embe­rei már tegnap elutaztak az apátság székhelyére. Ma­gukkal vitték a borostyánnal befuttatott nagy ércszarko­fágot, a­melyben az elhunyt főapátot először a rendházban, azután a templomban helyezik ravatalra. A főapát haláláról a rend a következő gyászjelentést adta ki: ,,A magyarországi ciszterci rend mély fájda­lommal jelenti szeretett atyjának, a rend főpapjának, nagyságos és főtisztelendő Supka Jeromos urnak, a hold, szűzfől címzett zirc-pilis-pásztói és szt.-gotthárdi törvényesen egyesített ciszterci rendű apátságok apát­jának, a jeles Ferenc József-rend középkeresztesének, veszprémi és székesfehérvári szentszéki ülnöknek stb. élete 60-ik, áldozársága 36-ik, apáti kormányzata 12-ik évében, hosszas és fájdalmas szenvedés és a szentsé­gek ájtatos felvétele után, e hó 17-én délután két és háromnegyed órakor bekövetkezett kimúltát. Az urban elhunytnak földi maradványai e hó 21-én d­­e 9 óra­kor tartandó gyászistentisztelet után a zirci apátsági templomban fognak nyugalomra helyeztetni. Az örök világosság fényeskedjék neki!“ — (Tanárasszony.) Dr. jur. Kempin Emily asszony a folyó tanév elején kezdte meg a római jogból előadásait a newyorki egyetemen. A tudós asszony, ki Zürichből került Amerikába, már­is nagy népszerűségre tett szert. Hallgatói sorában gyakran látható Dudleyfield jogtudós, a nemzet­közi jog kodifikátora, ki 82 éves aggastyán létére nagy élvezettel hallgatja a tanárnő előadásait. — (Daudet—Hugo.) A Hugo és a Daudet családok sógorságba jutottak. Daudet Alfonz orvos­fia nőül vette Hugo Viktor unokáját, a bájos Jeannet. Csak a polgármester adta össze őket, pap elé nem mentek. A menyasszony, ki nincs megkeresz­telve, nem akarta megbántani sírban nyugvó nagy­atyját, a­ki életében gyakran tiltakozott ellene, hogy közvetítő legyen közte és isten között. Hugo Viktor a „Nagyapaság művészete“ című könyvében prófétai szavakkal ecseteli, milyen boldog lesz Jeanne me­nyecske korában. Hugo kisasszony fehér ruhában, hosszú fátyollal és kis narancsvirág bokrétával jelent meg a XVI. kerület mak­eje, Marmothe előtt, ki különösen ünnepélyes formában végezte a hivatalos aktust és még virágokat is helyeztetett el asztalán. A Lamoureux-féle zenekar Saint Saëns Hugo Viktor­nak ajánlott himnuszát játszotta, mikor a márkapár belépett, melyhez a polgármester a szokásos kér­dések után rövid beszédet intézett. Majd Jules Simon mondott igen szép üdvözlő beszédet. A Men­delssohn indulójának hangjai mellett vonult ki a násznép. — Ez a házasság különben újabb bizo­nyítéka annak, hogy a franciák nincsenek megelé­gedve a polgári házasság egyszerűségével és mind élénkebb lesz az óhaj, hogy nagyobb külső ünnepé­lyességgel kapcsolják össze a szertartást. — (A békésmegyeiek köre) f. hó 25-én adandó hangversenye­ és táncmulatsága nagyszerűnek ígérkezik. A szétküldött háromezer meghívó s a szép kelendőségnek örvendő jegyek már előre is biztosítják a jó sikert. A megyéből számos család jön fel, kiket a rendezőség a vasúti pályaházban fog fogadni. A böjtnek nem lesz kedélyesebb mulatsága ennél. A bál souper-csárdását, melyet Zsilinszky Lajos, a kör titkára szerzett, már tanulja Banda Mari, a kör kon­­venciós cigánya.­­ (Hangverseny Szentesen.) Szentesről sür­gönyzik lapunknak. Az erdélyrészi magyar k­öz­­művelődési egylet szentesi fiókegylete f. hó 18-án fényesen sikerült hangversenyt rendezett itt, melynek sikere legnagyobb részben Rádaynénak tulajdonít­ható, ki művészetével, gyönyörű énekével teljesen meghódította a szentesi közönséget. A hangversenyen zongora játékával kellemesen szórakoztatta a hallga­tóságot Gonda Juliska kisasszony, úgyszintén Csák­tornyai (Filó) Lajos ismert nevű író nagyhatású szavalatával. — Mikszáth Kálmánnak ez alkalomra irt remek beszélyét dr. Filó Tihamér főjegyző ol­vasta fel még pedig igen nagy hatással. — Buja Sándor, az E. M. K. E. lelkes barátja (Aradról), nép­dalokat énekelt s érces bariton hangjával szép sikert aratott. Az estélyre a fővárosból többen lerándultak, köztük Horváth Gyula orsz. képviselő nejével, Tors Kálmán, Heltai Ferenc és neje s Nádayné kísére­tében bájoló szépségű Ilonka leánya és Salvi hang­versenymester, ki Nádaynét zongorán kisérte. Az ünnepelt művésznőnél, ki az E. M. K. E. céljaira való tekintetből dij nélkül lépett föl, az estély után több küldöttség tisztelgett. A kedves vendégeket távozásuk alkalmával a szentesi EMKE-írók öttagú bizottsága Sima Ferenc alelnök vezetése alatt, a legközelebbi állomásig kisérte el, s a felejthetetlen kedves estély után szívélyesen búcsúztak. Az estély jövedelme meg­halad hatszáz forintot. Ennyi és ily szép közönséget Szentesen még nem láttak együtt.­­ (A varsói dráma.) Ma kezdődött el a varsói bünfenyítő törvényszék előtt Bartenyev herceg­nek bűnpere. A herceg, ki magas tiszti rangot tölt be az orosz hadseregben, azzal van vádolva, hogy Visz­­novszka Máriát, a varsói császári színház drámai mű­vésznőjét, revolverrel agyonlőtte. A vádlott ez idő szerint az ujazsdovói katonai kórházban van, hol a leghírnevesebb orosz orvosok azzal vannak elfoglalva, hogy elmebeli állapotát megvizsgálják. Annak idejében táviratainkban megemlékeztünk erről az esetről, mely rendkívüli izgatottságban tartja az orosz és különösen a lengyel közönséget. Az érdekes tárgyalást közölni fogjuk főbb mozzanataiban orosz lapok után; ezúttal csupán néhány részletet közlünk a meggyilkolt mű­vésznő életéből. Visznovszka Máriának az volt legfőbb óhajtása, hogy francia művésznővé legyen. Miután négy-öt éven át rendkívüli szorgalommal tanulmá­nyozta a francia nyelvet, 1886-ban Párisba ment az­zal a szándékkal, hogy állandóan ott telepedik meg. Louis Ulbach Miczkiewicz Lászlónál, a nagy nevű len­gyel költő fiánál találkozott vele s annyira megtet­szett neki, hogy megígérte, mikép meg fogja alapítani jövőjét. Első­sorban bemutatta Edouard Pailleronnak, a színésznő kedvenc írójának, ki valóban atyai módon viselkedett a fiatal leány iránt. Annyira ment, hogy egy ízben elment lakására és megígérte neki, hogy arra az esetre, ha kedve lenne egy párisi szín­padra fellépni, igyekezni fog ezt az óhajtását teljesí­teni. „De vigyázzon“, mondá neki Pailleron, „az ön francia kiejtése szerencsétlenségre még nagyon sok kívánni valót hagy. Jusson eszébe Feyghíne . . . Emberfeletti munka vár önre arra az esetre, ha Parisban célhoz akar jutni. Változtassa meg kiejtését, más­különben minden igyekezete kárba vész.“ Visznovszka Mária megfogadta Pailleron taná­csát. Több hónapon át mindennap kiejtési leckét vett, esténkint pedig eljárt a Comédie Francaisba. Azon­ban e jobb ügyhöz méltó igyekezete dacára csak na­gyon középszerű sikert ért el és végre annyira elvesz­tette bátorságát, hogy lemondott kedvenc tervéről és visszatért Lengyelországba. Párisi tartózkodása idejé­ben a francia lapok nagy előzékenységet tanúsítottak iránta, mindig a legrokonszenvesebben nyilatkoztak róla és több ízben kiemelték, hogy ő a legkiválóbb szláv színésznők egyike. Ez meg is felelt a valóság­nak. Visznovszka Mária igen nagy tehetségű művésznő volt. A varsói közönség a bálványozásig imádta és a lengyel fiatalság számtalanszor rendezett neki ováció­­kat. A­mint a színpadra lépett, a szó teljes értelmé­ben elárasztották virágokkal, az előadás után százá­val kisérték az emberek lakására és a sajtó egyhan­gúlag elismerte tüneményszerű tehetségét. Bartenyev herceggel ezelőtt két évvel ismerkedett meg és a her­ceg annyira belé szeretett, hogy alig néhány napi is­meretség után megkérte kezét, azonban a­­művésznő nem akart lemondani a színészi pályáról és visszauta­sította a herceg ajánlatát. Bartenyev ezt annyira szí­vére vette, hogy a színésznőt lakásán revolverrel agyonlőtte. Bartenyev herceg bűnpöre igazi cause cé­lébre számba megy Oroszországban. A tanuk között fog szerepelni egy megtört özvegy asszony, ki már most egyedül áll a világon, vagyontalanul, gyámolta­lanul, tehetetlenül. Ez a tanú az áldozat anyja. ____

Next