Pesti Hírlap, 1891. február (13. évfolyam, 32-58. szám)

1891-02-20 / 50. szám

8 . (A titkos­ok.) Beavatott körből egy érde­­kes bonyodalommal bíró történetről értesítik lapun­kat. Pár hét előtt elhalt a fővárosban egy bírósági kisebb hivatalnok, kiről kartársai azt hitték, hogy nős ember, s csak halálakor derült ki, hogy a vele lakott nő nem volt vele megesküdve, s mivel ez sírva pa­naszolta el, hogy most húsz évig tartott hit ragaszko­dása dacára is elesik minden nyugdíj- és állami se­gélytől, egyrészt részvéttel gondoltak az ekként min­den támasz nélkül maradt nőre, másrészt kárhoztat­ták a hivatalnokok volt kartársuk könnyelműségét, hogy ily hosszú együttélés dacára sem biztosított a nő számára hitvesi nyugdíjat. Mivel különben gyen­géden bánt a nővel, mindenki találgatta, mi oka lehetett ezen érthetetlen eljárásnak ? Senki sem tu­dott azonban magyarázatot adni s maga a nő is csak azt hajta : „Hiszen ő folyton ígérte, hogy nőül vesz, de folyton halasztgatta!“ . . A könyörületes kis hi­vatalnokok már egy szerény gyűjtéshez fogtak a tél közepén minden támasz és jövedelem nélkül maradt szánandó nő számára. Tegnap azonban váratlan for­dulatot és regényes magyarázatot nyert a dolog. Az elhalt hivatalnok hátrahagyott barátnéja ugyanis meg­jelent a gyűjtést rendező egyik hivatalnoknál és a gyűjtés beszüntetésére kérte, tudtul adva egyszer­smind, hogy ő váratlanul gazdaggá lett. Férje ira­tai között ugyanis egy nagy csomagot talált ezen fel­irattal : „Halálom után bontandó fel!“ Ebben több ezer írt készpénz, sok értékpapír és egy levél volt, melyben a boldogult bocsánatot kér, hogy sok évi gondjainak megosztóját nem vehette nőül, de — úgy­mond — erre egy bolond ígérete kötelezte ; ő ugyanis azelőtt Bécsben lakott, ott meg is nősült, de igen szép és fiatal felesége csakhamar elhagyta őt. Évekkel később aztán a nő egyszer felkereste őt, szépen be­szélt vele, s arra kérte volt férjét, hogy ne váljon el tőle, mert a gyermekeinek szüksége volna arra, hogy törvényes házasságból eredőknek tartassanak, de mivel a gyermekek apja olyan nagyon magas állású úr, hogy az őt sohasem veheti nőül, a gyermekek törvényességéhez csak egy mód van, ha t. i. a törvényes férj nem válik el, mert akkor a gyermekek ennek nevét viselendik ... A férj szívé­ben akkor már kialudt a gyűlölet hűtlenné lett neje iránt, de sőt azt vette észre magán, hogy még min­dig szereti, miért is megesküdött, hogy nem fog váló­­pert kezdeni. Ennek persze az lett az eredménye, hogy ő se vehette el aztán azt, akit később megsze­retett s aki előtt nemcsak hálátlannak, hanem titko­lódzónak is kelle maradnia mind haláláig! 20 év előtt elhagyta a férj a császárvárost, hogy még csak ne is lássa valahogy volt nejét, ez azonban, aki igen gazdaggá lett és saját palotájában lakik, minden év­ben ezer forintot küldött férjének. Ő nem használta fel ezt a pénzt igen szűk körülményei dacára sem, s ha nem lett volna kötelezettsége a mostani élettársá­val szemben, vissza is küldötte volna, de így — azt írja — érintetlenül eltette ennek részére, hogy egy­kor kárpótolva legyen azért, hogy a férje után sem nyugdíjat, sem törvényes nevet nem örökölt! . . E célját a levél — úgy látszik — el is érte, mert a ■pénzhez jutott „özvegy“ vigasztalódottan távozott, azzal azonban adós maradt a levél, hogy ki lehet az a nagyon magas állású ur ? — (Téritő plébános.) A legutóbb megjelent „Tolnavármegyé”-ben következőket olvassuk : Ör­vendj világ, haladunk, huhognak a közép­kori baglyok.­'' Itt a tolnavármegyei Pálfa köz­ségben Forster Ernő plébános pénzen vásárolja a lelkeket s téritgeti a híveket az ev. ref. és ág. ev. egyház kebeléből — a mint ezt a plébános mondja — az egyedül idvezitő r. kath. hitre. A plébános ur a nála ez ügyben hivatalosan megjelent küldött­ség előtt saját maga bevallotta, hogy az e célra rendelt alapból 20—20 forintot ad minden egyes áttérőnek s ezen kivül nekik a párbért is elengedi. Gratulálunk a plébános urnak, kinek,­­mint a békeség apostolának, sikerült a községben fennálló jó egyetér­tést megszaggatni, apát üti, fiút apa ellen lázítani, a nép erkölcseit megmételyezni. Kimondhatlan za­varoknak néz eb­be a község, ha a plébánost észre sem téríti a törvény. „Örvendj világ, haladunk , huhognak a középkori baglyok.“ — Nevezett lap hozzáteszi, hogy föltétlen hitelt, bizalmat és tiszteletet érdemlő helyről vette e tudósítást és örülne, ha a plébános úr bebizonyítaná, hogy e közlemény tévedés vagy félreértésen alapszik.­­ (Vonat kisiklás.) New­ Yorkból sürgönyzik, vogy Jackson (Tennessee) közelében egy személy­­vonat kisiklott. A szétroncsolt kocsik kigyulladtak. Több utas halálát lelte és számosan megsebesítek.­­ (Öngyilkos tiszt) Daszner Hugó cs. és kir. mérnökkari századost tegnap temették el a hely­őrségi kórházból. Az elhunyt kiváló tehetségű tiszt volt, a ki mindig kitűnt buzgósága és szorgalma által. Összes vizsgáit kitüntetéssel végezte. Harmincnyolc éves létére már első osztályú százados volt, de a sok tanulmány megártott neki és megrázkódtatta ideg­zetét. A legutóbbi időben rendkívül izgatottnak mu­tatkozott, úgy hogy barátainak is feltűnt különös vi­selkedése. Pillanatnyi elmezavarban aztán váratlanul véget vetett életének, agyonlőtte magát. Daszner tragikus halála mély részvétet keltett a katonai kö­rökben.­­ (Tűz­vizsgálat.) A marha-hajcsár-úti Reut­­hauser-féle kötélgyárban ma tartották meg a tűz­­vizsgálatot. Ennek során kiderült, hogy a tűz Ruff György éjjeli­őr vétke­s gondatlansága következtében tá­madt egy nyári korcsmahelyiségben, melyet Reuthauser ideiglenesen kenderszáritó műhelynek használt. Az ebben a helységben felhalmozott kender hamarosan elégett, de maga az épület épen maradt s még a tetőre sem csapott ki a láng. Ezért nem vette észre a toronyőr. A helységbe több ajtaja nyílik és az ott lakók a tűz alkalmával ki akartak menekülni s akkor szenvedtek égési sebeket. A meggyűlt ken­der különben hamarosan elaludt. A tűzoltók ki sem vonultak, mert állítólag a m. áll. vasutak főműhelyé­nek éjjeli őre, a­kihez Reuthauser küldött, nem akarta a telefonértesítést közvetíteni. Ezért a rendőr­ség megindította a vizsgálatot. A kár körülbelül 1100 forint.­­ (Öngyilkos szerelmesek.) Koppenhágá­ban jelenleg valóságos öngyilkossági mánia uralko­dik. Ijesztő az öngyilkossá lett szerelmes párok száma. Egy és ugyanazon a napon, azaz febr. 1-én, négy szerelmes pár vált meg önkényt az élettől. Másnap a legmagasabb svéd arisztokrácia egy tagja és kedvese, egy csinos színésznő, lettek öngyilko­sokká. Az­nap még egy fiatal finn írónő ment ön­kényt halálba és követte Ahlgreen Ernesta svéd írőt. Feltűnő, hogy Dánia fővárosában annyi svéd és finn lesz öngyilkossá; ennek az az oka, hogy Svéd- és Finnországban az öngyilkosok testei boncterembe kerülnek, és ez elől menekülnek a svédek és finnek Koppenhágába.­­ (Gyilkos nap.) Rendkívül érdekes bűn­ügyet fejezett be a napokban a henry-countyi (Tennessee) törvényszék. Mint egy newvyarki kp írja Avery Johnt azzal vádolták, hogy meggyilkolta rokonát, Ensley Károlyt, kit agyonlőve találtak la­kásán. Ez még 1887. június havában történt. Averyt halálra ítélték, de a felsőbíróság új vizsgálatot ren­delt el. A második vizsgálat folyamán Wallis cin­cinnatii ügyvéd kifejtette, hogy a védence ellen fel­hozott bizonyítékok felette gyengék, és különben is mi sem bizonyítja, hogy Ensleyt ember gyilkolta meg. Az ügyvéd kérelmére a törvényszék helyszíni szemlét rendelt el, és ez alkalommal Wallis papír­ból kivágott emberi alakot fektetett a meggyilkolt szobájában a pamlagra. Ezután felakasztott egy pus­kát a falra és vízzel telt korsót helyezett a fegyver elé, úgy hogy az a melegen sütő napban gyűjtőlen­cseként működött. Délután három órakor a fegyver hirtelen eldördült és a golyó a papirosba fúródott, körülbelül a fül tájékán. A vizsgá­latnak ez az eredménye döntő volt, és a végtárgya­láson felmentették Averyt.­­ (Orbán.) Poprádon tegnapelőtt boraszerű vihar keletkezett nyugati irányból esti hat óra tájt. A vihar Poprádon sok ablakot bezúzott és sok épü­let fedelét megbontotta, de mintegy félórai dühöngés után valamivel alább hagyott. Azonban még másnap is (38­ dikán) viharként kavarta fel a mintegy félmé­ternyi hóréteget a talajról, eltemetve az utakat s nehezítve a közlekedést nemcsak tengelyen vagy szá­non, sőt a vasúti közlekedést is megakasztotta úgy, hogy a kassa-oderbergi vonalon Poprád és Liptó-Ujvár közt a személyforgalmat bizonytalan időre beszün­tették s a „poprádvölgyi vasút egész szakaszán 48 órára a közlekedés a hófúvások miatt teljesen meg­akadt. A poprádi postafőnök intézkedett, hogy a postaközlekedés ne szenvedjen akadályt; egy posta­szolga kíséretében Késmárk és Poprád közt napjában kétszer oda és vissza szánon viszik az egész postai szállítmányt.­­ (Kettős gyilkosság­ a vasúton.) N New- Yorkból azt sürgönyzik, hogy Saint-Louis és Lit­­teroch állomások között egyik vonaton kettős gyil­kosság történt. Egy utazó revolvert emelt valami Mayer Izidor nevű utazóra, fegyverét elsütötte s Mayer holtan rogyott össze. A vonatvezető meg akarta állí­tani a vonatot, mire a gyilkos őt is lelőtte. Erre aztán a többi utas rávetette magát a veszedelmes utitársra, a kit aztán le is fogtak s a kiről kiderült, hogy futóbolond. — Elhunyt őrnagy.) Dietz őrnagy, a pesti honvédkerület hadsegéde, egyike a honvédség legdere­kabb tisztjeinek, ki kedvelt alakja volt a fővárosi tár­saséletnek, 45 éves korában meghalt. A budai teme­tőben helyezték el örök nyugalomra. Lobkowitz herceg hadtestparancsnok és a helyőrség legelőkelőbb tisztjei követték a koporsót. Kemendy őrnagy ve­zénylete mellett egy honvédzászlóalj csatlakozott a gyászmenethez.­­ (Érsekújvár! küldöttség Barossnál.) Te­kintélyes küldöttség jött a fővárosba Érsekújvárról Paulusz polgármester vezetése alatt, hogy Baross Gábor miniszternél tisztelegjen. A küldöttséget, mely­hez a fővárosban tartózkodó érsekujváriak is csatla­koztak, ma délelőtt fogadta a miniszter s tagjait Kapisztóry Ferenc, az érsekujvári kerület orsz. képviselője mutatta be. Paulusz polgármester a vá­ros­ abbeli óhaját tolmácsolta, hogy a vasút Ér­sekújvártól Aranyos-Maróthig építessék ki és köz­vetlen összeköttetésbe jusson Nyitra megyének eme legjelentősebb, legmagyarabb városa a megye szék­helyével Nyitrával. Majd kifejtvén, hogy ez az érdek semminemű más jogos érdekkel ellentétben nincs, Érsekújvár előmozdítására szolgáló ezen alkalmat a miniszter figyelmébe ajánlotta. Baross miniszter szí­vélyes válaszában kijelentette, hogy neki Érsekújvár óhajának teljesítése ellen, elvileg kifogása nincs s azzal végezte beszédét, hogy amennyiben „katonáék­­nak is tetszeni fog,“ (már t. i. ha stratégiai tekintet­ből sem lesz kifogás) az ügy Érsekújvárra nézve kedvező megoldást fog nyerni. Erre a miniszter a küldöttség tagjaival kezet szorított s a kihallgatás véget ért.­­ (Küldöttség a vallás- és közoktatás­ügyi miniszternél.) A szolnoki izraelita hitközség küldöttsége tisztelgett ma d. e. 12 órakor Csáky Al­bin gr. miniszternél. A küldöttséget Bárczay Gyula, a szolnoki kerület országgyűlési képviselője, Kludik Gyula polgármester és Erdensohn Márton hitközségi elnök vezették a miniszter elé. A küldöttség szónoka Kludik Gyula polgármester volt, a­ki a hitközség autonomikus joga alapján a szolnoki — állásától már elmozdított — rabbinak a kerületi anyakönyvveze­­tői állásától való fölmentését kérte. A miniszter szí­vesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy az ügyet, a­melyet különben ismer, személyesen és be­hatóan fogja tanulmányozni. Ugyane küldöttséget d. u. 4 órakor Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Szol­nok város díszpolgára fogadta.­­ (Acsinov Parisban.) Még emlékezetes az a kalandos vállalat, melynek Acsinov kozák állott az élén, ki ötszáz doni kozákkal Abesszíniába indult, hogy ott a cár és az orosz egyház részére hódításo­kat végezzen. Az expedíció csúnya kudarcot vallott. Acsinov és hívei végül Sugallóba húzódtak, mely francia befolyás alatt áll. Minthogy a kozákok nem akarták elhagyni a helységet, francia hadihajók meg­lövöldözték Sugallót. Az eset zajos jeleneteket provo­kált a francia képviselőházban, hol megtámadták az akkori Goblet minisztériumot, a­miért tűrte, hogy megsértsék Franciaország „egyetlen“ barátját, Orosz­országot. A támadások majdnem megbuktatták a mi­nisztériumot, Acsinovot időközben híveivel együtt hajóra tették és Oroszországba szállították, hol a cár parancsára egy zárdába internálták. Legutóbb ismét visszanyerte szabadságát és Portéba ment, hogy — mint egy tudósító előtt kijelentette — helyreigazítsa az expedíciójáról közölt valótlan közleményeket. Adam asszony nagy ünnepélyt rendez majd tiszteletére. Acsinov erőteljes, athléta-alkatú ember impozáns külsővel, hatalmas szőke szakállal, hosszú, vállig érő hajjal. Kék szeme és apró, finom keze van. A pári­­siak természetesen nagy lelkesedéssel fogadták a „hí­res“ oroszt. Tegnap még Durov ismert orosz bo­hóc és disznóidomitó volt a nap hőse; ma már Acsinové ez a tisztség, és a párisiak minden alkal­mat felhasználnak, hogy kitüntessék, mennyire rajong­nak a cár szent birodalmáért.­­ (Kalakaua király temetése ) Honolu­luból jelentik, hogy ott még javában készülődtek Kalakaua király holttestének ünnepélyes fogadására, mikor ez a Charleston hajón megérkezett San­ Fran­­ciskóból. A gőzös január 29-én érkezett a kikötőbe, amerikai és hawaii lobogó volt árbocán félig lebo­­csátva. A nép nagy csapatokban sietett a kikötő felé. Az üzleteket bezárták és a benszülött nők hangos jajgatásba törtek ki. Délután öt órakor ágyuk dörgése mellett vitték partra a holttestet, miközben a „Char­leston“, az amerikai „Mohican“ és az angol „Nimfa“ legénysége díszőrséget képeztek. A gyászmenet ez­után a királyi palota felé indult, hol Rapiolani özvegy királyné várakozott az erkélyen. Lilinokat­lani hercegnőn, az elhunyt nővérén is meglátszottak a gyász nyomai. A koporsót a trónterem középár helyezték el; a koronát, a királyi kardot és palástot is oda tették. Este a minisztérium ülést tartott, me­lyen Lilinok­alani hercegnőt kiáltották ki Hawaii királynőjévé. — A posta elindultakor azt beszélték hogy az elhunyt királyt csak febr. 15-én temetik el — (Halálozás.) Köwenthal bárót, a Páris­ban elhunyt közös hadseregbeli vezérőrnagyot, a fran­cia becsületrend nagykeresztesét, tegnap temették el nagy pompával Parisban. A gyászszertartáson igen nagy és díszes közönség jelent meg. Ott voltak a többek közt Mac Mahon tábornagy, Guizot, Mackau­b., Sagan h­erceg, Hoyos gróf osztrák és magyar nagykövet és neje, valamint Zichy grófnő koszorút küldtek a ravatalra. FESTI II I R L A P 1891. február 20.

Next