Pesti Hírlap, 1893. augusztus (15. évfolyam, 210-240. szám)

1893-08-12 / 221. szám

1993. augusztus 12. PESTI HÍRLAP Egyletek és intézetek.­ ­ ..Az iparos ifjak országos egyesületé­nek munkaközvetítési osztálya f. évi julius 26-ikától aug. 10-éig bezárólag 175 esetben közvetítette tagjai részére az ipari munkát. Az elhelyezettek a követ­kező gyárakban nyertek alkalmazást: Tarnóczy-féle gyár, Kölber Testvérek, Oetl Antal, Knuth Károly, Gutjahr és Müller, Ganz-gyár, Árkai Sándor, Schlick­­gyár, Magyar hajógyár, Fegyvergyár, Légszeszgyár, Nicholson stb. stb. Különös köszönettel tartozik az egyesület a magyar államvasutak gépgyára, valamint északi főműhelye és nyugati műhelye iránt, melyek a legszívesebb mérvű támogatásban részesítik a fiatal egyesület minden célra vezető törekvését. Vidékre az aldunai vaskapuszabályozáshoz és az aradi vagyon­­gyárba helyezett el nagyobb számban munkásokat az egyesület munkaközvetítési osztálya. Az egyesület tagjainak száma napról-napra gyarapodik. Jövő héten kezdi meg működését az egyesület dalárdája Burg­­hard­t karnagy szíves közreműködésével; a rhetorikai tanfolyam is ugyanekkor veszi kezdetét Szilágyi Mi­hály tanár szakavatott vezetése mellett. F. hó 24-én nyitja meg az egyesület könyvtárát tagjai részére. Színház, zene, képzőművészet * (A Máltai lovag) mai előadása már zavar­talanul folyt le és a rossz idő dacára is sokan jöt­tek el az újdonság meghallgatására D'Amant zenéje és Beksicsné szövege barátságos fogadtatásra talált ezúttal is. Beksics Gusztávné ma annak kijelentésére kért fel, hogy darabjába a „polgári házasság“ szót s az erre vonatkozó dolgokat, a városligeti színkörnél tették be, míg az ellenzékről szóló kedvező kupléit egyszerűen kihagyták. Beksicsné egyáltalán nem szándékozott az egyházpolitikáról darabot írni, mert darabjában, a­melyet különben már 8 év előtt megírt, csupán a spanyol inkvizíciót bántja. * (Az óbudai színkörben) ma Gerő Károly­­„Kis madaram“ című népszínművét adták szép si­kerrel. Szende Anna, Aitner Ilka és Siövessy Albert kapták a legtöbb tapsot. * (A népszínházban) az előadások a jövő szerdán, f. hó 16-án kezdődnek. A tagok már na­­gyobbára mind megérkeztek a fővárosba. A megnyi­tás napján délelőtt próbákat tartanak. Az előadáso­kat fél 8-kor kezdik. * (A népszínház legelső újdonsága) a „Bubos pacsirta“ című énekes színmű lesz, mely nagy sikert aratott a német színpadokon. Eredeti eleme „Haubenlerche“. A fő női szerepet Küry Klára játszsza. A darab szeptember első felében kerül be­mutatóra. * (A budai színkörben) holnap, szombaton, folytatja vendégfellépteit H. Pauli Mariska asszony. A művésznő ez alkalommal a „Papa felesége“ című francia énekes vígjátékban játszik, mely Judit­ asz­­szonynak egyik legkiválóbb játékszerepe volt. A má­sodik felvonásban Sullivan „Oh női szív !“ című ke­­ringőjét fogja betét gyanánt énekelni, melylyel tavaly nagy hatást ért el. * (A városligeti színkörben) holnap szom­baton ismét bemutató előadás lesz. Sziklai Kornél­nak, kedvelt komikusnak darabját, a Rendezvous-t adják, melyet Ilosvai Hugóval irt s ebben lesz egy­úttal jutalomjátéka is. Különösen az alkalmi kuplék­­tól várnak nagy hatást. Az ambiciózus és szorgal­mas színész bizonyára megérdemli a telt házat. A színkörben vasárnapon két előadás lesz. Délután 4 órakor fél helyárakkal a „Bolondok háza“ esti 7 órakor pedig rendes helyárakkal a „Tót legény Amerikában“ című mulattató bohózat kerül színre, ezúttal harmincnyolcadszor. * (K. Kovács Laura,) a vidéken előnyösen ismert recitátornő, e héten a pőstyéni gyógyteremben tartott előadást. A művésznő több monológot adott elő tetszés mellett s népdalait s operetteáriáit is meg kellett ismételnie. * (Pacséri Odry Lehel,) az opera legrégibb s legkiválóbb művészei közé tartozik. Most a nyáron egy kis röpiratot írt az ének és a játékmester cím­mel, a­melyben arról értekezik, mit és hogyan kell a fiatal énekesnek tanulnia. Fejtegeti továbbá, hogy az ének- és játékmester szükséges és fontos tényező az operaénekesi pályán. Odry ígéri, hogy egy nagy játékmesteri kézikönyvet fog kiadni. Ez mindenesetre hézag­pótló munka lesz. * (Schiller-szinház.) Ily címen Berlinben új vállalat készül. A Schiller-színház olcsó belépti díjak mellett jó darabokat akar bemutatni jó előadásban. Népies színház lesz. Az alapítók körül számos előke­lőség csoportosul. A belépti díjak 1 márka és 25 fillér között váltakoznak. * (Audran Holmond.) az Üdvöske szerzője új operettet fejezett be. Címe: Szőke hercegnő. * (Sonzognoék Nápolyban.) Sonzogno télire kibérli a nápolyi San-Carlo-színházat. Néhány­ vígjá­tékon kívül előadásra kerülnek : Berlioz : Faust. — Massenet: Manon Lescant. — Saint-Saens : Simson és Dalila. — Mascagni: Ratcliff. — Leoncavallo : J. Medici. * (Wagner Siegfriedről) újságolták, hogy közelebb Bayreuthben vezényelni akarja atyja műveit. A Figaro egy munkatársa ez iránt kérdést intézett Wagnerhez, ki erre szívélyes hangú levélben felelt. Elmondta levélben, hogy építésznek készült, de a zene iránt érzett hajlama annyira növekedett benne, hogy folytatta zenei tanulmányait és az ellenpontozást és összhangzattant hallgatta Humperduicknál, ki atyja növendéke volt. Bayreuthben már dirigálta Haydn, Mozart, Beethoven, nagyatyja és atyja műveit és most Bayreuthben megkezdte működését, mint kar­mester. Zenészek és énekesek nagyon meg vannak vele elégedve. * (Petrella leánya.) A nápolyi Martino közli Petrella Amália, az elhunyt zeneszerző leányának könyörgését, hogy segítsenek rajta, mert elagyult, munkaképtelen, férje pedig vak, tehetetlen. Akárki mit gondol Petrella tehetségéről, mégis szomorú do­log, hogy annak a zeneszerzőnek, ki negyedszázadon át több, mint husz­operával gyönyörködtette a közön­séget, a leánya ily nyomorban maradt hátra. * (Szerződtetések.) Közeledik az őszi szezon és ilyenkor a vidéki igazgatók már megkezdik a szer­ződtetéseket. A városligeti színkör három derék tagja, Fejes Lidi, Gyurmán Alisz és Könyves Jenő, Fü­redy Károlyhoz szerződtek . Boros Ferikét, az óbudai színkör volt jeles naivóját Csóka Sándor szerződtette. — Komjáthy Jánoshoz, a győr-soproni színházak új igazgatójához, ki szept. 30-án kezdi meg előadásait Győrött, a következők szerződtek : Sárküzy Etel, Ju­hász Ilon, Staczér Nina, Várh­idy Rózsika, Folli­­k­nczné, Cz. Szilassy Róza, Sziklay Cornél, Mezey Péter, Szilágyi Vilmos, Vidor Dezső, Békésy Gyula, Csatár Győző és ezekhez járul a művészigazgató pár: Komjáthy János és neje Závodszky Teréz. A zenekar 16 tagból fog állani Vancsa Gusztáv karmes­ter vezetése alatt. * (Színészet a vidéken.) A Hódmezővásár­helyen közel két és fél hónap óta időző Füredi Ká­roly jónevű színigazgató társulatánál S. Vadnai Vilma és Vidor Pál után Újházi Ede vendégszere­peit a „Constantin abbé“, „Lengyel zsidó“ és „Or­szággyűlési szállás“ című darabokban. Utolsó fellé­pése után a közönség Újházi tiszteletére a Sas-szál­loda nagytermében 100 terítékű díszes bankettet rendezett. * (Verdi-adoma.) Bisk­ri, ismert nevű milá­nói iparos, ki jelenleg Montecatiniben fürdő­zik, fel­ajánlott Verdinek egy reklám-tentatartót ezüstből. Verdi mosolyogva fogadta el és így szólt: — Köszönöm, de sajnos, későn érkezik ajándéka. — Miért? kérdi Bisleri. — Mert már nem hök többé semmit. — Hiszen a hírlapok . . . — Ah, a hírlapok mindig többet tudnak, mint magam. Na, néha el is találják. Ezúttal azonban ne­kem lesz igazam és az új opera még csak meg sem fog kezdődni. Mit gondol, Boito? Boito mosolygott, vállat vont és így szólt: — Ha már nincs megkezdve, nem is lesz . . . SPORT. (A „Hunnia magyar bicycle klub“) vasár­nap f. hó 13-án kirándulást rendez Verőcére. Indu­lás reggel 6 ó. és d. u. 4- 6. az Oktogonról. Vendégek sportszerű öltönyben szívesen láttatnak. Reformot a zálogházaknak. — Saját tudósítónktól. — A fővárosi rendőrségnek ismét dolga van egy fővárosi magánzálogházzal. A múlt héten elfogtak egy hírhedt tolvajnőt s holmijai közt egész három zálogcédulát találtak a lopott és elzálogosított tár­gyakról. A vizsgálat kiderítő, hogy a tárgyak közvet­len a tolvajlás után tétettek zálogba, tehát akkor, midőn a főkapitányságnak a lopott tárgyakról kiadott jegyzéke még ott hevert a zálogos üzletének asztalán. Az eset maga csekély jelentőségű s az unalo­mig gyakran előfordul. A közönséget az sem érdekli : megbüntetik-e a zálogház-tulajdonost, vagy sikerül-e neki valahogy kimosni magát? Fontosabb és immár égető kérdés a világvárossá fejlődő Budapest köz­­biztonsági viszonyait illetőleg, váljon található-e ex­­pediens annak meggátolására, hogy a hatóságilag en­gedélyezett és hatósági felügyelet alatt álló magán­zálogházak s maga az állami zálogház, ne lenje­­nek tudatosan, vagy öntudatlanul a tolvajok or­gazdáivá ? Régi axióma, hogy tolvaj nincs orgazda nélkül. A lopott tárgyat értékesíteni kell, s mennél jobban megszorí­latik annak lehetősége, hogy a tilos után szerzett holmik pénzzé változzanak, annál inkább csökkennek a vagyon elleni vétségek és büntettek. Nálunk, fájdalom, úgy áll a helyzet, hogy a tolvajnak nem kell orgazdát keresni, kivált ha arany-, vagy ezüstneműn akar túladni. Ugyan­azt az árat, sőt néha magasabbat kapja meg a zálogházban, mint a­mit adna neki a saját bőrét is vásárra vivő or­gazda. Megkapja legtöbbnyire a közegek hanyagsága folytán, néha pedig hallgatag, de haszonra szá­mító bűnpártolás révén. Hogy a most vizsgálat alatt álló eset, mely ka­tegóriába tartozik, mi nem kutatjuk. De utalhatunk a fővárosszerte legszélesebb körökben elterjedt nyílt ti­tokra, hogy vannak magán­zálogházak, melyek szíve­sen fogadják be a legkétesebb provenienciájú holmi­kat is, hogy értéken aluli kölcsönt nyújtván azokra, lejárat után maguknak szerezzék meg. Eddig egyetlen esetet sem tudunk, hogy valamely lopás tettese a magánzálogházasok révén jutott volna az igazságszol­gáltatás kezei közzé, holott a rendőrség mindenkoron avizálja őket s megküldi a lopott tárgyak lajstromát, s a tolvajok majd kivétel nélkül a zálogházakba hord­ják prédáikat. Itt a kérdés tehát: hogyan lehetne segíteni a visszás és fölöttébb veszedelmes állapotokon ? A zálogházakat becsukni nem lehet, mert azok nem csak a tolvajok számára létesültek. A szegényebb sorsunknak szinte életkérdés azok fennállása. Tehát a zálogházak — még a magánintézetek is — ma­radjanak meg, de olyképen, hogy a tolvajok ne ve­hessék hasznát. Nem is oly nehéz ennek keresztülvitele. Csu­pán a főkapitányságnak egy fölterjesztése és a mi­nisztériumnak egy rendelete szükséges, hogy a zálog­házi intézmény megtisztíttassék a szennytől és pisz­kos gyanútól, mely most hozzátapad. Még tanulmány­útra sem kell elküldeni valakit, hanem egyszerűen al­kalmazandók azok a rendszabályok, melyek Páris­­ban dívnak. Ott is a magánvagyonra való tekintetből ren­delték el, hogy senki semmit el ne zálogosíthasson, míg személyazonosságát nem igazolta. A párisi Mont de pláté­kben (így hívják a zálogházakat) a helybeliek vagy rendőri igazolványnyal vagy adókönyvvel, a külföldiek pedig útlevéllel tartoznak kilétüket beiga­zolni, s csak ennek kifogástalan megtörténte és a lajstromba való vezetése után vétetik valami zálogba. Magától érthető, hogy ily év rendszabály mellett csak akkor vihet valaki nem igaz után szerzett portékát a zálogházba, ha igazolványt is lopott magának, más névre szólót, mert különben a saját neve után 24 óra alatt hurokra kerül. E rendszabály behozatala költséggel nem jár. A közönség eleinte talán szokatlannak fogja találni s Bukovayék még tüsszögni is fognak „hatósági zak­latás“ miatt, de egyesek érzékenysége talán mégis csak kevesebbre való, mint a közbiztonság érdeke. Az a publikum, mely csakugyan rá van szorulva a zálogos kölcsönre, készséggel fogja igazolni magát, a minthogy személyazonosságot igazolni tartozik az is, ki nem téli­­kabátját, vagy fülbevalóját terheli meg kölcsönnel, hanem ezer holdas uradalmát, vagy sváb­hegyi villáját. De e reformmal együtt még valamit ajánlha­tunk a m. kir. rendőrség figyelmébe, azt a közmon­dást, hogy: „gyorsaság, nem boszorkányság.“ Vonat­kozik ez ama tapasztalatunkra, hogy a főkapitány­ság a lopásokról legjobb esetben is 24 óra múlva, de gyakran csak napok elteltével értesíti a zálogoso­kat és az ócska holmik vásárlásával foglalkozó ke­reskedőket. Követendő példa gyanánt a párisi rendőrséget tarthatják szem előtt, melynek működését a követ­kező eset eléggé illusztrálja : Múlt télen egy bálon előkelő hölgy elvesztett egy értékes karperecét. Éjfél után vett tudomást a dologról a jelenlevő rendőrtiszt s azonnal telefono­zott a központba. Onnan egyszerre Paris valamennyi arrondissementjának rendőri hivatalaihoz továbbí­tották a karperec leírását. A kerületi hivatalokból is­mét telefon közve­títe a leírást az őrszobákba, ama rendelettel együtt, hogy a reggel posztra menő rend­őrök mindenütt már bolt kinyitásnál avizálják a ke­reskedőket. S így történt, hogy a Hotel Terminus báltermében éjfél után elveszett karperecét reggel fél 7-kor Páris túlsó végén, Passyban kobozta el egy ékszerész egy fiatal­embertől, ki eladásra vitte a ta­lált drágaságot. Mellesleg megemlíthetjük, hogy az illető egy porosz lap munkatársa volt, kit — bár­mennyire erősítgette jóhiszeműségét, hogy az ékszert .

Next