Pesti Hírlap, 1893. augusztus (15. évfolyam, 210-240. szám)

1893-08-12 / 221. szám

1S93. augusztus 12. PESTI HÍRLAP 3 Egyletek és intézetek. — ..Az iparos ifjak országos egyesületé­nek munkaközvetítési osztálya f. évi julius 26-ikától aug. 10-éig bezárólag 175 esetben közvetítette tagjai részére az ipari munkát. Az elhelyezettek a követ­kező gyárakban nyertek alkalmazást: Tarnóezy-féle gyár, Kölber Testvérek, Oetl Antal, Knuth Károly, Gutjahr és Müller, Ganz-gyár, Árkai Sándor, Schlick- gyár, Magyar hajógyár, Fegyvergyár, Légszeszgyár, Nicholson stb. stb. Különös köszönettel tartozik az egyesület a magyar államvasutak gépgyára, valamint északi főműhelye és nvugoti műhelye iránt, melyek a legszívesebb mérvű támogatásban részesítik a fiatal egyesület minden célra vezető törekvését. Vidékre az aldunai vaskapuszabályozáshoz és az aradi waggon- gyárba helyezett el nagyobb számban munkásokat az egyesület munkaközvetítési osztálya. Az egyesület tagjainak száma napról-napra gyarapodik. Jövő héten kezdi meg működését az egyesület dalárdája Burg- harclt karnagy szives közreműködésével; á rhetorikai tanfolyam is ugyanekkor veszi kezdetét Szilágyi Mi­hály tanár szakavatott vezetése mellett. F. hó 24-én nyitja meg az egyesület könyvtárát tagjai részére. Színház, zene, képzőművészet * (A Máltai lovag) mai előadása már zavar­talanul folyt le és a rossz idő dacára is sokan jöt­tek el az újdonság meghallgatására D'Amant zenéje és Beksicsné szövege barátságos fogadtatásra talált ezúttal is. Beksics Gusztávné ma annak kijelentésére kért fel, hogy darabjába a „polgári házasság“ szót s az erre vonatkozó dolgokat, a városligeti színkörnél tették be, mig az ellenzékről szóló kedvező kupiéit egyszerűen kihagyták. Beksicsné egyáltalán nőm szándékozott az egyházpolitikáról darabot irni, mert darabjában, a melyet különben már 8 év elölt megirt, csupán a spanyol inkvizíciót bántja. * (Az óbudai színkörben) ma Gerő Károly '„Kis madaram“ cimü népszínművét adták szép si­kerrel. Szende Anna, Aitner Ilka és Iiovessy Albert kapták a legtöbb tapsot. * (A népszínházban) az előadások a jövő szerdán, f. hó 16-án kezdődnek. A tagok már na- gvobbára mind megérkeztek a fővárosba. A megnyi­tás napján délelőtt próbákat tartanak. Az előadáso­kat fél 8-kor kezdik. * (A népszínház legelső ujdonsága) a „Bubos pacsirta“ cimü énekes színmű lesz, mely nagy sikert aratott a német színpadokon. Eredeti ebne „Haubenlerche“. A fő női szerepet Küry Klára játszsza. A darab szeptember első felében kerül be­mutatóra. * (A budai színkörben) holnap, szombaton, folytatja vendégfellépteit H. Pauli Mariska asszony. A művésznő ez alkalommal a „Papa felesége“ cimü francia énekes vígjátékban játszik, mely Judic. asz- szonynak egyik legkiválóbb játékszerepe volt. A má­sodik felvonásban Sullivan „Oh női szív !“ cimü ke- ringőjét fogja betét gyanánt énekelni, melylyel tavaly nagy hatást ért el. * (A városligeti színkörben) holnap szom­baton ismét bemutató előadás lesz. Sziklai Kornél­nak^ kedvelt komikusnak darabját, a Rendezvous-t adják, melyet Ilosvai Hugóval irt s ebben lesz egy­úttal jutalomjátéka is. Különösen az alkalmi kuplék- tól várnak nagy hatást. Az ambiciózus és szorgal­mas színész bizonyára megérdemli a telt házat. A színkörben vasárnapon két előadás lesz. Délután 4 órakor fél helyárakkal a „Bolondok háza“ esti 7 órakor pedig rendes helyárakkal a „Tót legény Amerikában“ cimü mulattató bohózat kerül színre, ezúttal harmincnyolcadszor. * (K. Kovács Laura,) a vidéken előnyösen ismert recitátornö, e héten a pőstyéni gyógyleremben tartott előadást. A művésznő több monológot adott elő tetszés mellett s népdalait s operetteáriáit is meg kellett ismételnie. * (Pacsóri Odry Lehel,) az opera legrégibb s legkiválóbb művészei közé tartozik. Most a nyáron egy kis röpiraíot irt az ének és a játékmester cím­mel, a melyben arról értekezik, mit és hogyan kell a fiatal énekesnek tanulnia. Fejtegeti továbbá, hogy az ének- és játékmester szükséges és fontos tényező az operaénekesi pályán. Odry Ígéri, hogy egy nagy játékmesteri kézikönyvet fog kiadni. Ez mindenesetre hézag pótló munka lesz. * (Schiller-szinház.) Ily címen Berlinben uj vállalat készül. A Schiller-szinház olcsó belépti dijak mellett jó darabokat akar bemutatni jó előadásban. Népies színház lesz. Az alapítók körül számos előke­lőség csoportosul. A belépti dijak 1 márka és 25 fillér között váltakoznak. * (Audran Hdmond.) az Üdvöske szerzője uj operettet fejezett be. Címe: Szőke hercegnő. * (Sonzognoék Nápolyban.) Sonzogno télire kibérli a nápolyi San-Carlo-szinházat. Nehány. vígjá­tékon kívül előadásra kerülnek : Berlioz : Faust. — Massenet: Manón Lescant. — Sainl-Saens : Simson és Dalila. — Mascagni: Ratcliff. — Leoncavallo : J. Medici. * (Wagner Siegfriedről) újságolták, hogy közelebb Bayreuthben vezényelni akarja atyja müveit. A Figaro egy munkatársa ez iránt kérdést intézett Wagnerhez, ki erre szívélyes hangú levélben felelt. Elmondja levélben, hogy építésznek készült, de a zene iránt érzett hajlama annyira növekedett benne, hogy folytatta zenei tanulmányait és az ellenpontozást és összhangzattant hallgatta Humperduicknál, ki atyja növendéke volt. Bavreulbben már dirigálta Haydn, Mozart, Beethoven, nagyatyja és atyja müveit és most Bayreuthben megkezdte működését, mint kar­mester. Penészek és énekesek nagyon meg vannak vele elégedve. * (Petrella leánya.) A nápolyi Maftino közli Petrella Amália, az elhunyt zeneszerző leányának könyörgését, hogy segilsenek rajta, mert elaggult, munkaképtelen, férje pedig vak, tehetetlen. Akárki mit gondol Petrella tehetségéről, mégis szomorú do­log, hogy annak a zeneszerzőnek, ki negyedszázadon át több, mint busz operával gyönyörködtette a közön­séget, a leánya ily nyomorban maradt hátra. * (Szerződtetések.) Közeledik az őszi szezon és ilyenkor a vidéki igazgatók már megkezdik a szer­ződtetéseket. A városligeti színkör három derék tagja, Fejes Lidi, Gyurmán Alisz és Könyves Jenő, Fiiredy Károlyhoz szerződtek ; Boros Ferikét, az óbudai színkör volt jeles naivóját Csóka Sándor szerződtette. — Komjáthy Jánoshoz, a győr-soproni színházak uj igazgatójához, ki szept. 30-án kezdi meg előadásait Győrött, a következők szerződtek : Sárküzy Etel, Ju­hász Ilon, Iíaczér Nina, Várliidy Rózsika, Folli- riuézné, Cz. Szilassy Róza, Sziklay Cornél, Mezev Péter, Szilágyi Vilmos, Vidor Dezső, Békésy Gyula, Csatár Győző és ezekhez járul a müvészigazgató pár: Komjáthy János és neje Závodszky Teréz. A zenekar 16 tagból fog állani Vancsa Gusztáv karmes­ter vezetése alatt. * (Színészet a vidéken.) A Hódmezővásár­helyen közel két és fél hónap óta időző Füredi Ká­roly jónevü színigazgató társulatánál S. Vadnai Vilma és Vidor Pál után Újházi Ede vendégszere­peit a „Constantin abbé“, „Lengyel zsidó“ és „Or­szággyűlési szállás“ cimü darabokban. Utolsó fellé­pése után a közönség Újházi tiszteletére a Sas-szál­loda nagytermében 100 terítékű díszes bankettet rendezett. * (Verdi-adoma.) Bislcri, ismert nevű milá­nói iparos, ki jelenleg Monlecatiniben fürdó'zík, fel­ajánlott Verdinek cgv reklám-tentatartót ezüstből. Verdi mosolyogva fogadta el és igy szólt: — Köszönöm, de sajnos, későn érkezik ajándéka. — Miért? kérdi Bisleri. — Mert már nem hók többé semmit. — Hiszen a hírlapok . . . — Ah, a hírlapok mindig többet tudnak, mint magam. Na, néha el is találják. Ezúttal azonban ne­kem lesz igazam és az uj opera még csak meg sem fog kezdődni. Mit gondol, Boito? Boito mosolygott, vállat vont és igy szólt: — Ha már nincs megkezdve, nem is lesz . . . SPORT. (A „Hunnia magyar bicycle klub“) vasár­nap f. hó 13-án kirándulást rendez Verőcére. Indu­lás reggel 6 ó. és d. u. 4- ó. az Oktogonról. Vendégek sportszerű öltönyben szívesen láttatnak. Reformot a zálogházaknak. — Saját tudósítónktól. — A fővárosi rendőrségnek ismét dolga van egy fővárosi magánzálogházzal. A múlt héten elfogtak egy hírhedt tolvajnőt s holmijai közt egész halom zálogcédulát találtak a lopott és elzálogosított tár­gyakról. A vizsgálat kiderítő, hogy a tárgyak közvet­len a tolvajlás után tétettek zálogba, tehát akkor, midőn a főkapitányságnak a lopott tárgyakról kiadott jegyzéke még ott bevert a zálogos üzletének asztalán. Az eset maga csekély jelentőségű s az unalo­mig gyakran előfordul. A közönséget az sem érdekli : megbüntetik-e a zálogház-tulajdonost, vagy sikerül-e neki valahogy kimosni magát? Fontosabb és immár égető kérdés a világvárossá fejlődő Budapest köz- biztonsági viszonyait illetőleg, vájjon található-e ex- pediens annak meggátolására, hogy a hatóságilag en­gedélyezett és hatósági felügyelet alatt álló magán­zálogházak s maga az állami zálogház, ne lenje- nek tudatosan, vagy öntudatlanul a tolvajok or­gazdáivá ? Régi axióma, hogy tolvaj nincs orgazda nélkül. A lopott tárgyat értékesíteni kell, s mennél jobban megszoritlatik annak lehetősége, hogy a tilos utón szerzett holmik pénzzé változzanak, annál inkább csökkennek a vagyon elleni vétségek és büntettek. Nálunk, fájdalom, úgy áll a helyzet, hogy a tolvajnak nem kell orgazdát keresni, kivált ha arany-, vagy ezüstnemün akar túladni. Ugyan azt az árat, sőt néha magasabbat kapja meg a zálogházban, mint a mit adna neki a saját bőrét is vásárra vivő or­gazda. Megkapja legtöbbnyire a közegek hanyagsága folytán, néha pedig hallgatag, de haszonra szá­mitó bűnpártolás révén. Hogy a most vizsgálat alatt álló eset, mely ka­tegóriába tartozik: mi nem kutatjuk. De utalhatunk a fővárosszerte legszélesebb körökben elterjedt nyilt ti­tokra, hogy vannak magán-zálogházak, melyek szíve­sen fogadják be a legkétesebb provenienciáju holmi­kat is, hogy értéken aluli kölcsönt nyújtván azokra, lejárat után magoknak szerezzék meg. Eddig egyetlen esetet sem tudunk, hogy valamely lopás tettese a magánzálogházasok révén jutott volna az igazságszol­gáltatás kezei közzé, holott a rendőrség mindenkoron avizálja őket s megküldi a lopott tárgyak lajstromát, s a tolvajok majd kivétel nélkül a zálogházakba hord­ják prédáikat. Itt a kérdés tehát: hogyan lehetne segiteni a visszás és fölöttébb veszedelmes állapotokon ? A zálogházakat becsukni nem lehet, mert azok nem csak a tolvajok számára létesültek. A szegényebb sorsunknak szinte életkérdés azok fennállása. Tehát a zálogházak — még a magánintézetek is — ma­radjanak meg, de olyképen, hogy a tolvajok ne ve­hessék hasznát. Nem is oly nehéz ennek keresztülvitele. Csu­pán a főkapitányságnak egy fölterjesztése és a mi­nisztériumnak egy rendelete szükséges, hogy a zálog­házi intézmény meglisztittassék a szennytől és pisz­kos gyanútól, mely most hozzátapad. Még tanulmány­útra sem kell elküldeni valakit, hanem egyszerűen al­kalmazandók azok a rendszabályok, melyek Páris- ban dívnak. Ott is a magánvagyonra való tekintetből ren­delték el, hogy senki semmit el ne zálogosíthasson, mig személyazonosságát nem igazolta. A párisi Mont de piáié-kben (igy hívják a zálogházakat) a helybeliek vagy rendőri igazolványnyal vagy adókönyvvel, a külföldiek pedig útlevéllel tartoznak kilétüket beiga­zolni, s csak ennek kifogástalan megtörténte és a lajstromba való vezetése után vétetik valami zálogba. Magától érthető, hogy ily óvrendszabály mellett csak akkor vihet valaki nem igaz utón szerzett portékát a zálogházba, ha igazolványt is lopott magának, más névre szólót, mert különben a saját neve után 24 óra alatt hurokra kerül. E rendszabály behozatala költséggel nem jár. A közönség eleinte talán szokatlannak fogja találni s Bukovayék még tüsszögni is fognak „hatósági zak­latás“ miatt, de egyesek érzékenysége talán mégis csak kevesebbre való, mint a közbiztonság érdeke. Az a publikum, mely csakugyan rá van szorulva a zálogos kölcsönre, készséggel fogja igazolni magát, a minthogy személyazonosságot igazolni tartozik az is, ki nem téli .kabátját, vagy fülbevalóját terheli meg kölcsönnel, hanem ezer holdas uradalmát, vagy sváb­hegyi villáját. De e reformmal együtt még valamit ajánlha­tunk a m. kir. rendőrség figyelmébe, azt a közmon­dást, hogy: „gyorsaság, nem boszorkányság.“ Vonat­kozik ez ama tapasztalatunkra, hogy a főkapitány­ság a lopásokról legjobb esetben is 24 óra múlva, de gyakran csak napok elteltével értesíti a zálogoso­kat és az ócska holmik vásárlásával foglalkozó ke­reskedőket. Követendő példa gyanánt a párisi rendőrséget tarthatják szem előtt, melynek működését a követ­kező eset eléggé illusztrálja : Múlt télen egy bálon előkelő hölgy elvesztett egy értékes karperecét. Éjfél után vett tudomást a dologról a jelenlevő rendőrtiszt s azonnal telefono­zott a központba. Onnan egyszerre Paris valamennyi arrondissementjának rendőri hivatalaihoz továbbí­tották a karperec leírását. A kerületi hivatalokból is­mét telefon közve tité a leírást az őrszobákba, ama rendelettel együtt, hogy a reggel posztra menő rend­őrök mindenütt már bolt kinyitásnál avizálják a ke­reskedőket. S igy történt, hogy a Hotel Terminus báltermében éjfél után elveszett karperecét reggel fél 7-kor Páris túlsó végén, Passyban kobozta el egy ékszerész egy fiatal embertől, ki eladásra vitte a ta­lált drágaságot. Mellesleg megemlíthetjük, hogy az illető egy porosz lap munkatársa volt, kit — bár­mennyire erősiigette jóhiszeműségét, hogy az ékszert

Next

/
Thumbnails
Contents