Pesti Hírlap, 1895. március (17. évfolyam, 60-89. szám)
1895-03-26 / 84. szám
Budapest, »8952 XVII. ÉVt 84, (5843») SZáUL Kedd, március 26. * Előfizetési árak: Szerkesztőség:: Egész évre .. 14 frt - kr. Budapest, váci körut 7S. ®É1 évre . . . 7 » — „ Hl m hová a lap szellemi részét egye eua . . “ ° ” ül II CSflP&a IS SW (HWSw illető minden közlemény iu-V7sL1lLZ* Pit Ti nlul m D “ Vidéken 5 kr. ’ n » BmBI | | Él MS» 1* Kiadóhivatal: ___ H lg g| |j| 111 Budapest, váci körút 78., ** TM ^ hová az előfizetések és a lap Megjelenik minden nap, ünnep El . szétküldésére vonatkozó fel- és vasárnap után is. \JfONszólalások intézendők. T. előfizetőinket az előfizetési összegek mielőbb való szíves utalványozására kérjük, hogy a lap folytatólagos megküldése minden megszakítás nélkül történhessék. Alku nélkül. (?. ..) Lehet-e még komolyan beszélni a főrendiházról ? Nem lehet, de kell. Politikai tartalom nincs benne, mai összetételében csak kompromittálja azokat az állambölcselőket, akik a két kamara rendszerének hívei. Vagy élettelenül heverész, vagy gátolja a nemzeti élet egészséges fejlődését.Méze nincs, csak falánkja. Használni képtelen, de ártani szeret. Kelletlen örökségképen maradt nyakunkon abból a korszakból, melyet régen túlhaladtunk. Nemzetté lettünk már a rendekből és a főrendiház alapjában véve még mindig a régi rendi tábla. Nem szerve a nemzetnek, hanem csakis a főpapi és főúri rendnek. Idegen test a nemzet testében, mely feszélyez és kellemetlenkedik. Szellemi ereje nincs, a nemzet képviselete mellett jelentéktelen színvonalú, de él és fizikai erejével arra kényszerít minket, hogy komolyan beszéljünk róla. Az egyházpolitikát a főrendiház arra használta föl, hogy bebizonyítsa a nemzet előtt szellemi szegénységét. A komoly államférfiak, akik már bölcsőjükben arra vannak kijelölve, hogy a nemzetnek törvényeket hozzanak és sorsát intézzék, az egyházpolitikai küzdelemből egyházpolitikai operettet csináltak. Elfogadták a polgári házasságot és állami anyakönyvezést, tehát kimondták, hogy az államnak nincs felekezetisége, a jogban nincs valláskülönbség. E két nagy elv megvalósítására belenyugodtak abba, hogy az egyházak fönnálló hatalmi állása, hatásköre gyökeresen átalakuljon, de mikor arra kerül a sor, hogy törvénybe iktassák az egyéni szabadság legprimitívebb követelményét, a vallásszabadságot, a felekezetnélküliségben szörnyű veszedelmet látnak és hangsúlyozzák az állam felekezeti jellegét. A vallásszabadságot elfogadják, de csak úgy, ha melléje rögtön proklamálják, beczikkelyezik a felekezeti kényszert. A szabadságot megszavazzák, de csak bilincsekkel. E hatalmas logikai mutatványok után megtámadják a recepcióban az áttérési szakaszt, holott néhány perccel előbb a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatban a felekezetnélküliségtől eltekintve megszavazták már az áttérési szabadságot. Hogy még több legyen a meggondolt és céltudatos politikából, elfelejtik, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslatban tervezett elismert felekezetek alacsonyabb jogállásúak lesznek, mint amilyen az izraelita vallás jelenleg, a recepció előtt, tehát a javaslat elfogadása föltétlenül maga után vonja a recepció megszavazását, ha csak nem akarják, hogy az izraelita vallás az eddiginél rosszabb jogi helyzetbe jusson. Végül a recepciónál, mely a zsidóknak egyénileg nem ad semmit, hanem csak az izraelita vallást helyezi magasabb jogi polcra, olyan szólamokat hallatnak, amikből világos, hogy a bölcsőjükben állatbölcseknek kijelölt férfiaknak kevés fogalmuk van arról, hogy más valami a recepció ésmás az emancipáció. Lehetne a főrendiház rendi tábla, de komolysággal, tudással, államférfi bölcseséggel. Lehetne az arisztokraták háza, de erős kötelességérzettel, az etnikai felelősség hatalmas tudatával, így talán még jelenthetne valamit, számot tarthatna arra, hogy határozatait komolyan mérlegeljék. De mikor rendi alapon van, politikai tartalom nincs benne és a mellett még a hangban, a modorban sem előkelő, a nemzetnek a legnagyobb flegmával napirendre kell térnie szavazata fölött. Az ilyen főrendiházzal nincs alku. Egy nemzetet kapacitálni lehet bölcseséggel, komoly tanácsokkal, mélységes aggályokkal, de nem kapkodó, üres ellenvetésekkel, vak előítéletekkel és nyers gőggel. Ennek a főrendiháznak a fizikai erőn kívül semmi sem ad arra jogosultságot, hogy szembeszálljon a nemzet közvéleményével és a népképviselet ismételt kijelentéseivel. Kritikán alul állván önmaga, nem lehet hivatott kritika gyakorlására. A képviselőház feladata tehát igen egyszerű. A főrendiház által megnyirbált és visszautasított javaslatokat minden alku nélkül újra visszaküldi. Most már nemcsak arról van szó, hogy a javaslatokban kifejezett nagy elvek dia Ne okoskodj Pista! (Nyolcadik közlemény.) Írta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. ■— No, hallod — szólt Kozsibrovszky, Moronyit az ablakfülkébe vonva — a dolog egy kicsit nehezen ment. Valami pletykák kóvályognak a levegőben. — Tudom. — Annál jobb, ha tudod. Mikor még kicsi a tűz, egy kancsó vízzel lehet eloltani. — Épen fogom már a fülét. — A Pistáét? — kottyantotta ki Kozsibrovszky meggondolatlanul. — Nem. A kancsóét. — Pszt! Másról beszélj! Tóth Pista hozzájuk lépett, hogy fölvegye a fonalat a békülésben, ott, ahol Kozsibrovszkyék jövetele megszakította. Amint bizalmasan, barátságosan a Moronyi vállára tette a kezét, kérő szemeivel, meleg szavával „légy hozzám őszinte, Pista“, meglágyította, elérzékenyité; nem volt hozzá szive többé azt mondani: „menj innen el, sőt az esze kerekei is elkezdtek visszafelé forogni. Ej, voltaképen miért is kellene nekem a Pistával rosszba jönnöm ? Phlegma Panjatovszky, phlegma ! Elég, ha a feleségemmel nem érintkezik többé. Velem miért ne érintkezhetnék ? Mert hogy a feleségemmel nem érintkezik, az az asszonynak talán kellemetlen, nekem ellenben kellemetes s követeli az okos elővigyázat ott, ahol kár történhetik. De ha velem nem érintkezik, nekem fölötte kellemetlen, anélkül, hogy a feleségemnek kellemes legyen és az elővigyázat se követeli, mert én bennem nem történhetik kár. A mi logika, hiába, az logika. Az ember kiveszi a gyerek kezéből a kést, hogy az meg ne vágja vele az ujját, de nem kell azért okvetlenül az ablakon kidobni, beteheti a saját zsebébe, a saját használatára... — Hát mégsem mondod meg, mi a bajod velem? — sürgeté Tóth Pista. — Nem vet rá az eszed? — kérdé vontatottan a másik Pista. — Nem. — Nem vétettél ellenem semmit? Gondolkozzál csak! Tóth Pista egy feszélyező pillantást vetett Kozsibrovszkyra. — Miatta beszélhetünk — sietett Moronyi megjegyezni — ő mindent tud. — Váltig gondolkozom — motyogta Tóth Pista elkalandozó fejjel. (Vagy csak tetette magát az imposztor.) — Gondolj a tízparancsolatra — vágott közbe mosolyogva az ötletes Kozsibrovszky — ott kell valahol megtalálnod a vétségedet. — Nem csináltam faragott képeket, nem loptam, nem öltem. — Csacsi vagy. — Vannak még ott egyéb paragrafusok is. Csak menj tovább, tovább Tudod könyv nélkül ? Egyszerre fölkacagott Kozsibrovszky: — Hop ! Odaértél. — Miről tudod ? — riadt föl Moronyi elcsodálkozva. — A kópé hirtelen elpirult s te ezt nem veszed észre. No hallod, lelkecském, téged az isten is férjnek teremtett. Természetes, hogy erre még csak jobban elpirult Tóth Pista. Ostoba ez a Kozsibrovszky, hogy ha észrevesz effélét, kiböffenti. Zavarba jött, ügyetlen lett, mint valami diák gyerek, kit csínyen kapnak. Moronyi ellenben nem bírt az újra fölpiszkált idegeivel, megfogta a Kozsibrovszky óraláncát (ki ne rántsd te szerencsétlen, mert nincsen a régiben óra) és félrehúzta izgatottan : — Mit gondolsz te János, melyik parancsolatnál pirult el? — Jaj de buta vagy. Honnan tudhatnám én ? De mivel sokára jött rá, hát vegyük a tizedik parancsolatot: „Ne kívánjad felebarátodnak — mondjuk :a papagályát. — Hm! — De már elég volt ennyi — szólt most ünnepélyesen Kozsibrovszky és közéjük lépett — s elmondván dióhéjba szorítva a majálisi meghívó történetét, igy folytatá: A mi történt, történt, meg kell bocsátani. Az ember ü® ÉHl Jpápl P JnL jS|É' /arkfiz" elegáns kiállítással, meglepő Deutsch F. Károly Mm M'ÍL/mIUf olcsó árakon beszerezhetők férfi-szabónál, U62. ___________________________________^ia d.rá,ss3r--a 1. szám. A Pesti Hírlap leienszáma 16 oldal.