Pesti Hírlap, 1912. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-02 / 1. szám

ÍII.2. január 2., h­-der. _____Pesti Hírlap______ k­k, oszladoz a magyar­sás s az oláhok elérke­zettnek látják az időt, hogy úrrá tegyék ma­gukat egész Beszterce-Naszódban 3 a magyar államban egy külön oláh államot alkossanak. K ebben támogatja őket a magyar főispán, akinek nem jut eszébe a magyarság érdeké­ben kompromisszumokat kijárni, például a magyarság által oly régen sürgetett, reája néz­ve valóságos életkérdést képező naszódi ma­gyar középiskolát! Elhiszszük, hogy ezt a magyarrontó po­litikát a főispán nem tudatosan csinálja, ha­nem gyengeségből, a „béke“ kedvéért, hiszen ez most a jelszó, de ez mit sem változtat a ma­gyarság ellen elkövetett nagy bűnén. * Alsó-Fehér vármegye főispánjának ma­­gyarigeni paktumát Vlad Auréllal és az oláh nemzetiségi párttal csak a Pesti Hírlap és a nyomán induló magyar sajtó felszólalásai aka­dályozták meg. Már ez az eset is mutatja, hogy a magyar érdekek védelme ott Alsó-Fehér vármegyében nagyon rossz kézben van. (A fő­ispán a néptől meg is kapta az „oláh“ mel­léknevet.) Ez a főispán képviselte a magyar kor­mányt az Astra balázsfalvi gyűlésén. Teljes hitelt érdemlő és szavakért helyt­álló szem- és fültanúktól tudjuk, hogy ezen a gyűlésen semmi sem emlékeztetett a magyar államiságra. Nem volt látható egyetlen ma­gyar zászló, jelvény vagy címer sem, de min­denütt látható volt az oláh királyság piros­­sárga-kék színe, jelvénye és lobogója. S ezt a kormány képviselője, a magyar főispán, nem­csak eltűrte, hanem a diszebéden tartott po­­hárköszüntőjében kijelentette, hogy „minden­nel nagyon meg van elégedve s a magyar tár­sadalom komoly része és a kormány óhaját tolmácsolja, hogy a két „nemzet“ kultúrája egyetértésben fejlődjék itt tovább.“ Hivatalo­san elismerte tehát a magát magyarnak val­ló főispán, hogy ebben az országban a ma­­gyar nemzeten kívül más nemzet is van! * Három szomorú ének a végekről. Dr Csányi Gusztáv: Belpolitikai hírek. Aehrenthal és Tomasics a királynál. Beesői jelentik, hogy a király vasárnap kihallgatáson fo­gadta gróf Aehrenthal külügyminisztert és Toma­sics Miklós horv­át bánt. Aehrenthal nemcsak a de­legációk tárgyalásairól és a külpolitikai helyzetről referált, hanem egyszersmind újévi szerencsekivo­­natait is tolmácsolta a királynak.­­ A bán a ki­hallgatáson a horvátországi képviselőválasztások eredményéről 03 a horvát politikai helyzetről tett jelentést. Tomasics hétfőn Chavrak Levin osztály­főnök kíséretében visszautazott Zágrábba. A delegációk ülésezése. Mint irányadó hely­ről értesülünk, a delegációk ülésezésének ideje március végére, vagy április első felére terveztetik. Szentesítés és jóváhagyás. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király az 1912. év első hónapjában viselendő közterhekről és fede­zen­­dő állami kiadásokról szóló 1911 : XXV. törvény­cikket szentesítette, valamint közli azt is, hogy a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságoknak az 1912. év négy első hónapjában felmerülendő kö­zös költségek megállapítása tárgyában hozott ha­tározatát jóváhagyta, Madarász József nem mond le. Arra a hírre, hogy Madarász József, a sárkeresztúri kerület kép­viselője, lemondani készül a mandátumáról, hogy a közéleti szerepléstől visszavonuljon, az agg képvi­selő nyilatkozatot tesz közzé, amelyben kijelenti, hogy ilyen szándéka nincsen. Választói épen most készülnek megünnepelni nyolcvan éves évforduló­ját annak, hogy Madarász, mint a távollevők kö­vete, 1832-ben bekerült a rendi táblára, ahol Kos­suth Lajossal együtt kisköveti minőségben szere­pelt. A 98 éves Madarász apó friss egészs­égnek ör­vend, de, mint ő mondja, a zord téli időben mostan­ság nem jöhet Pestre a képviselőházba. Az a hír sem igaz, hogy Olaszországba szándékoznék utazni, mert jól érzi magát és a jó magyar vidékről nem kívánkozik sehová. Horvát hivatalos nyelv Dalmáciában. Zárá­ból táviratoztak: 1912. január 1-én Dalmácia ösz­­szes közhivatalaiban a h­orvát hivatalos nyelv lé­pett életbe, kiszorítván az eddig használt olasz hi­vatalos nyelvet. A dalmáciai h­orvát pártok sokáig A helyzet. A politikai újév. Kimen miniszterelnök a helyzetről A régi hagyományokhoz hí­ven, újév napja nemcsak a többé-kevésbbé önző vagy önzetlen jókívánságok napja, hanem egyúttal alkalom arra is, hogy azok, akiknek ez ország politiká­jában részük van, megnyilatkozzanak , irányt szabjanak a várakozásoknak, a reménységek­nek, melyeket az ország sorsára nézve a poli­tikához és a politikusokhoz fűzünk. Az idén is elhangzottak a szokásos újévi beszédek. Buda­vári palotájában megnyilatkozott gróf Khuen- Héderváry­ Károly miniszterelnök híveinek sűrű sorai előtt, akiknek nevében Pless Sán­dor intézett hozzá beszédet, nyilatkozott a kép­viselőház elnöke, Návay Lajos és nyilatkozott a pártvezérek közül hosszasabban s érdekeseb­ben Kossuth Ferenc. Lényegesen újat nem hallottunk a beszédekben. Pártállásuk szerint beszéltek ezúttal is a politikusok és a pártok fölött álló közvélemény csak annyit konstatál­hat, hogy a kormány részéről ép úgy hangoz­tattak harcias szólamokat, mint az ellenzék ré­széről. De azért a béke óhaja is, bár szelíden, bár félénken, kifejezésre jutott jobbról-balról egyaránt, sőt Kl­uen miniszterelnök beszéde valósággal szelíd akkordokkal fejeződött be. Békét és nyugalmat akar elsősorban az ország — mondotta a miniszterelnök és az ország gondolkodásának ez a diagnózisa őszinte vissz­hangra találhat mindenfelé. Logikusan követ­kezik a miniszterelnök a megállapításából az is, hogy békét és nyugalmat legszebben a béke­kötés útján lehet biztosítani az ország számá­ra. Ha tehát Plósz Sándor üdvözlő beszédében még oly harcias húrokat pengetett és ha a munkapárt h­ívei az üdvözlő beszédnek ezt a passzusát még oly tüntető helyesléssel kisérték, ezt nem tekinthetjük másnak, mint annak a demonstrációját, hogy a munkapárt harcra is készen áll. Ami azonban nem jelenti azt, hogy nem óhajtaná inkább a békés megegyezést. Nem folytatjuk ezt a fejtegetést itt to­vább. Az újévi beszédek politikai méltatását vezércikkünk végzi, e helyütt krónikási hűség­gel arról számolunk be, hogy miként, folytak le az újévi üdvözlések. Szép és színes volt a budavári minisz­terelnökségi palotában az újévi fölvonulás. Valóságos történelmi élőkép modern kiadás­ban. A Mária Terézia-korabeli fehér márvány­tetem falai között úgyszólván az egész hivata­los Magyarország volt együtt: a kormány ösz­­szes tagjai, a minisztériumok főtisztviselői, a hatóságok fejei és sok-sok képviselő, meg fő­rend. Iia nem is prémes, paszomántos magyar díszben, hanem csak egyszerű ünnepélyes fe­kete kabátban, mégis történelmi impressziók fogták el a nézőt ennek a nyüzsgő sokaságnak láttára, melynek minden tagja számottevő va­lakije a magyar közéletnek. Újévi mosolygás, jókedv ragyogott az arcokon, amelyek semmit sem árultak el abból az aggodalomból, amit a bizonytalan politikai helyzet követelne. Min­denki jókívánságokkal volt tele és mindenki csak jó reménységeket sugároztatott. Már tizenegy óra után tele volt a palota nagyterme, melynek történelmi dísze egy új műtárgygyal gazdagodott, az Atlantion leg­újabb hajójának mintájával, melyet Kl­uen miniszterelnök nevére kereszteltek. Figyelmes ____________ miniszterelnökségi főtisztviselők csinálták a honneure­ket a vendégeknek és szinte észre­vétlenül vonultak be fél tizenkettőkor Khuen miniszterelnökkel az élükön a kormány tagjai. Valaki elkiáltotta magát, hogy éljen és erra aztán hirtelen összetömörült a teremben a nyüzsgő sokaság, egy-kettőre megalakult a ha­gyományos félkör és Plósz Sándor mar­káns hangsúlyozással belefogott beszédébe. A harcias szólamoknak nagyon helyesel­tek, dehát az újévi beszédeket mindig helyes­léssel szokták kísérni. Hangtalan csendben kezdett azután beszélni Khuen miniszterelnök. Látszott a munkapárt tagjain, hogy mennyi szeretettel ragaszkodnak a kormányelnökük­­höz, de h­át ez is a kormánypárt lélektanához tartozik, hogy mindig szeretettel ragaszkodjék miniszterelnökéhez. A tulajdonképeni újévi gratuláció csak Khuen beszéde után ment végbe, amikor a je­len voltak sűrű rajokban tolongtak a kormány tagjai közé, hogy személyes kézszorítással is kifejezzék jókívánságaikat. Khuen mellett még leginkább Lukács László körül mutatkozott a spontán, meleg demonstráció. Amikor megszólalt a déli harangszó, már hosszú sorban robogtak is a kocsik lefelé a bu­dai várból. A munkapárt egy része a képvise­lőházba ment Návay házelnök üdvözlésére, ahol persze már kevesebben voltak, mint fönn a miniszterelnöki palotában. Kedves és meleg volt az újévi gratuláció Kossuth Ferencnél. A gyöngélkedő pártvezért lakásán keresték fel kivel és Kossuth Ferenc Gál Sándor üdvözlésére karosszékében ülve mondotta el válaszát. A miniszterelnökségi új­évi tisztelgés imponáló képével szemben talán egyszerűbb volt Kossuth Ferenc üdvözlése. Az ember persze önkéntelenül elgondolkodott, hogy a politikai viszonyok változásai meny­nyire megváltoztatják az ilyen újévi tisztelgé­sek külső képét is, mert hiszen volt idő, ami­kor Kossuth Ferencnél olyan újévi tisztelgés volt, hogy alig fért el a gratuláló sokaság fo­gadótermében. Kossuth Ferenc azonban nem­csak újévi beszéddel, hanem egy kis magya­ros sziverősítővel is viszonozta híveinek jó­kívánságait és igy, ha nem is volt oly mozgal­mas az újévi gratuláció Kossuthnál, mint a miniszterelnökségen, spontán melegség tekin­tetében nem maradt el a miniszterelnöki gra­tuláció mögött. A többi pártvezérnél távirat formában intézték el híveik az újévi gratulációkat, amint minderről alábbi tudósításunk beszámol. •V. kitartóan harcoltak, míg ezt el tudták érni. Tekin­tettel arra, hogy a horvát hivatalos nyelv behozata­lára már jóideje megtettek minden előkészületet, erős a remény, hogy az új rend semmiféle rázkód­­tatást nem fog előidézni. A kormány. A kormány tagjai hétfőn fél tizenegy óra­kor összegyűltek a miniszterelnöki palotában, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly miniszter­elnöknek szerencsekí­vánataikat kifejezzék. A mi­niszterelnök az üdvözlést szívélyesen viszonozta. * A munkapártban. Az országgyűlési nemzeti munkapárt tagjai hétfőn délben nagy számban jelentek meg a mi­niszterel­nökségi palota nagytermében, hogy gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt és a kormányt az évforduló alkalmából üdvözöljék. Né­hány perccel féltizenkettő után megjelentek a miniszterelnökségi palota nagy termében a kor­mány tagjai, akiket lelkes ováció fogadott. Ott vol­tak a miniszterelnökkel élükön Lukács László, gróf Zichy János, gróf Serényi Béla, Székely Ferenc, Beöthy László és Hazai Samu miniszterek, Kálmán Gusztáv, Rohonyi Gyula, Balogh Jenő, Sletina József, Jakabffy Imre, Némethy Károly, Kaay Jó­zsef, Karácsonyi Lajos és Jeszenszky Sándor állam­titkárok, valamint képviselők és főrendek csaknem százan­ .

Next