Pesti Hírlap, 1919. november (41. évfolyam, 142-167. szám)

1919-11-08 / 148. szám

Budapest, 1919.­­ ELŐFIZETÉSI ÁRAK] Egész évre 220 K — „ Félévre 110 „ — „ Negyedévre 66 „ — „ Egy hóra 20 „ — „ Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 t. Hirdetés és apróhirdetés díj­szabás szerint. Ara 89 XII. évfolyam, 148. (14.089.) szám • w WI - 'JA Censurat: Cefan. Szombat, november 8. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, Vilmos császár­ utc 78 TELEFON: 122—91 122—92 122—93 122—94 122—93. (Éjjel 122—91 122—92 hívandó.) FIÓKKI­ADÓHIVATAL­ , Budapest, Erzsébet­ körút 1. Telefon: József 52—96. Spre compleetarea avizului dat, se face cunoscut, ca in total vor sosi din Romania 75 sistem­e ce se vor di­stribui sub controlul Ministerului de Finante ungar prin Federatia uleimil­or minerale. Pretul de desfacere fixat este de 7.40 koroane benzina grea si 8.20 koro­ane benzina usoara, preturi calculate dupa pre­turile Ministerului de industrie roman, care sunt 1 leu 50 si 1 leu 70 franco Campina la care s-a adogpat spesele de transport, mani­pulatie sin distribut­is. Fabricele, care doresc a trate chestiunea in legatura cu colaborarea industriei din Ro­mania, se pot adrese delegatului Ministerului de industriei Hotel Astoria. A már kiadott hirdetmény kiegészítésére közhírré tétetik, hogy Romániából összesen 75 ciszterna benzin fog Budapestre érkezni, amelyet a magyar pénzügyminisztérium fog ki­osztani az Ásványolajközpont útján. A köny­nyű benzin ára 8,20 korona, a nehéz benzin ára 7.40 korona. Ez az ár a román ipari mi­nisztérium által megállapított árak alapján van kiszámítva, amely­­ejben 1.50 és 1.70 árnak fe­lel meg, franco Campina állomás, ehhez hozzá lesz számítva a szállítási, kezelési és szétosztási költség. Azok a gyárak, amelyek a román ipari körökkel érintkezésbe lépni óhajtanak, fordul­janak a román ipari minisztérium megbízottjá­hoz (Budapest, Astoria-szálló.) A hivatalban ne politizáljunk! Jegyezzünk itt föl egy okos és talpra­esett intézkedést: Hegyeshalmy Lajos keres­kedelmi miniszter utasítására Kelety Dénes kormánybiztos rendeletben utasította a vas­utasokat arra, hogy a hivatalokban szüntes­senek be minden pártpolitikai agitációt. Azt hiszszük, ezt az intézkedést párt­különbség nélkül örömmel üdvözölheti min­denki ebben az országban. A hivatalos óra alatt dolgozni kell: az Íróasztal nem szónoki tribün és a hivatalos szoba nem arra való, hogy ott különböző pártállású és meggyőző­désű, emberek végtelenbe nyúló vitatkozá­sokban igyekezzenek meggyőzni egymást az igazukról Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a hivatalnok ne politizáljon és hogy a hiva­talnoknak ne legyen beleszólása az ország ügyeinek az intézésébe. Nem vagyunk olyan gazdagok iskolázott és művelt állam­polgárokban, hogy a magyar közélet nélkü­lözhetné azt a kulturális értéket, amelyet ez a magas intelligenciájú osztály jelent. Azt pedig még kevésbbé akarjuk, ami itt rend­szer volt azelőtt, hogy a hivatalnoknak ne szabadjon politizálni, ellenben kötelessége legyen az, hogy minden választásra fölvo­nuljon és a mindenkori kormány jelöltjeire leszavazzon. Ennek a lélekvásárnak, en­nek a csúnya terrornak és nyájszavaztatás­nak legyen egyszer s mindenkorra vége Magyarországon. A hivatalnoknak sem le­het kevesebb állampolgári joga, mint a leg­utolsó napszámosnak, vagy disznópásztor­nak. A hivatalnoknak is joga, sőt kötelessé­ge az, hogy a közérdekű eseményekről véle­ményt formáljon és ennek a véleménynek ki­fejezést és nyomatékot is adjon ott s akkor, amikor erre az ország minden fiának alkal­ma nyílik. Törvényben kell biztosítani a hi­vatalnokok lelkiismereti szabadságát, körül kell bástyázni a tisztviselőnek azt a jussát, hogy politikai jogait szabadon gyakorolja. Nem szabad korlátozni őket abban sem, hogy véleményük mellett sza­badon agitál­hassanak, hogy pártokhoz csatlakozhassanak és mozgalmakban részt vehessenek. Mindezt azonban csak a hivatalos szobán kívül és csak a hivatalos óra előtt, vagy a hivatalos óra után. A munkahelyen dolgozni kell és nem politizálni! A politizáló hivatal: ez az utolsó szo­morúan mozgalmas esztendőnek a gonosz öröksége. Magyarországon mindig szenve­délyes hajlam mutatkozott a politizálásra. Akkor is, amikor csendes és eseménytelen időket éltünk, amikor hosszú éveken keresz­tül minden politizálás kimerült abban, hogy az egyik ember szidta, a másik pedig dicsér­te Tisza Kálmánt. Ez a hajlam azuttán erup­tív erővel tört ki akkor, amikor a monarchia egyszerre lehámlott rólunk, Magyarország itt állt egyedül, vadonat­új helyzet előtt, hogy saját akarata és saját ízlése szerint döntsön jövője felől. Teljes egy esztendő óta az az ország szerencsétlensége, hogy itt min­denki politizál, de senki sem dolgozik. A hivatalszobákban csak az történt, ami az egész országban: a hivatalnokok el­hanyagolták a munkát és szenvedélyesen be­levetették magukat a politizálás hullámaiba. Azután jött a szovjet­ korszak, amikor még kevesebbet dolgoztak és még többet politi­záltak az emberek. A hivatalokban akkori­­ban egymás mellett és párhuzamosan kétfé­le politizálás folyt. Az egyik a hivatalos vö­rös agitáció, amelyik a munkaórák alatt is azon dolgozott, hogy a maga számára meg­nyerje és a vörös világ használatára átgyúr­ja a tisztviselői kar gondolkozását. És az a másik politizálás, amelyik zárt ajtók mögött, bizalmas suttogással folyt és állandóan el­lenforradalomban, a bolsevizmus összeomlá­sában reménykedett Az az időszak volt ez, amikor a naplopás, a nemdolgozás hazafias cselekedet volt, mert minél több dolog ma­radt elintézetlenül, annál jobban szaporod­tak a szovjetállam bajai, annál közelebb ju­tottunk a megszabaduláshoz. Ennek az egészen sajátszerű ellenforra­dalmárkodásnak azonban vége. A henyélés, a munka el nem­ végzése ma már nem haza­fiság, hanem bűn és merénylet a haza ellen, amelyiknek ezernyi ezer ügyét kellene elin­tézni. Most már itt az ideje, hogy a hivatal­nokok szakítsanak az esztendős megszokás­sal, hogy abbahagyják a lármás, szenvedé­lyes vitatkozást és szép csendesen visszaül­jenek az íróasztalaik mellé. Sajnálni lehet, hogy Hegyeshalmy La­jos és Keleti Dénes csak a vasutasoknak pa­rancsolnak, akik hála a vérükbe nevelt ka­tonás fegyelemnek és közmondásos köteles­ségtudásuknak bizonyára könnyűszerrel, a maguk megerőltetése nélkül fognak tudni engedelmeskedni ennek az intézkedésnek. Hasonló rendelkezést kellene kiadni az or­­­szág minden hivatala és minden tisztviselő­je számára. A legjobb az lenne, ha valaki elég ha­talmas volna arra, hogy az egész országnak ilyenformán parancsoljon. Kevesebb politi­ka és több munka! Istenem, milyen hamar lehetne ennek a szegény rémesen megpróbált Magyarországnak minden sejt, minden nyomorúságát orvosolni! mm] _ " A politika eseményei. Tanácskozások. — Friedrich és Clerk. — Apponyi és a békekonferencia. — Ki­rálypárti mozgalmak. — A szociálde­mokrata párt állásfoglalása. — A me­gyék az államtanácsban Sir George Clerk ma délelőtt folytatta a kibontakozásra vonatkozó tárgyalásait. A kor­mány megbízásából a tegnapi minisztertanács felhatalmazása alapján Friedrich István minisz­terelnök ma délelőtt felkereste az entente képvi­selőjét és megkezdte vele a helyzetre vonatkozó hivatalos tárgyalásait. A tanácskozás félti­zen­kettőtől két óráig tartott, úgy, hogy Clerk a dél­előttre meghívott politikusokat és gazdasági szakem­berokat nem is fogadhatta. A L entente meghatalmazottja a miniszterelnököt villás­reggelire is magánál tartotta, amelynek végez­tével folytatták a tanácskozásokat Friedrich István délután fél négykor távozott és Clerktő. A miniszterelnök ezután Bandholtz tábornokot látogatta meg, majd a miniszterelnökségre visz­szatérve, este hat órára minisztertanácsot hívott egybe. A minisztertanácson Friedrich István jelen­tést tett az entente képviselőjével folytatott poli­tikai tárgyalásról és a jelentést a miniszterta­nács tudomásul vette. A minisztertanácson Zol­tán Béla igazságügyminiszter több fontos igaz­ságügyi javaslat-tervezetet terjesztett elő. Sir George Clerk délután folytatta tárgya­lásait a délelőttre meghívott politikusokkal, akik közül kihallgatáson jelen­tek meg nála báró Bánffy Miklós, gróf Somssich József külügymi­niszter, Lánczy Leó, gróf Dessewffy Emil, gróf Bethlen István és Szakács Andor miniszterel­nökségi sajtófőnök. A kormány nevében még gróf Somssich külügyminiszter tárgyalt a délután folyamán sir George Clerkkal. Sir George Clerknél tegnap délelőtt megjelent báró Perényi Zsigmond volt belügyminiszter, aki a Tisza külpolitikai magatartásáról szóló okira­tokat összefoglaló emlékiratot nyújtott át az en­tente főmeghatalmazottjának. A memorandum legnagyobb része a már közzétett aktákból áll. Clerk helyettese, sir Percil, ma több kül­döttséget fogadott, köztük a keresztény nők két küldöttségét, amelyek memorandumot is nyúj­tottak át. A nemzeti demokrata párt vezetősége teg­nap érintkezést keresett Friedrich István minisz­terelnökkel. Egy esti lap azt írta, hogy a minisz­terelnök semleges helyen tárgyalást folytatott a demokrata párt vezetőjével, Vázsonyi Vilmossal. Értesülésünk szerint a hír ebben az alakban té­ves, mert Friedrich, aki kijelentette, hogy készü­­ségesen tárgyal Vázsonyi Vilmossal, mint a nemzeti demokrata párt vezetőjével, másirányú elfoglaltsága miatt most nem tárgyalható!! vele és a találkozás minden valószínűség szerint hol­nap fog most történni Milyen feltételek mellett vállalja Apponyi a békedelegáció elnöksést** A kormány a béketárgyalások előkészítése során megállapodott abban, hogy amint a versaillesi konferencia a meghívást Magyaror­szágnak elküldi, hét agú delegációt küld ki a bé­kefeltételek tárgyalására. A magyar békekül­döttség elnökéül gróf Apponyi Albertet akarják megnyerni. A kormány erről hivatalosan is ér­tesítette Apponyit, aki ezidőszerint Eberhardon van, válasz azonban eddig tőle a kormányhoz, a megszállott területtel való közlekedési nehéz­ségek miatt nem jött. Apponyinak gróf Andrássy Gyula is írt levelet, amelyben érdeklődik, hogy mikor szándékozik Budapestre jönni és közölte vele, hogy illetékes magyar köröknek az az óhajtása, hogy ő képviselje Magyarországot a békekonferencián. Apponyi egy futár által kül­dött válaszában közölte Andrássyval, hogy ezidil A Festi Hírlap mai száma 8 .

Next