Pesti Hírlap, 1920. május (42. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-23 / 123. szám
Budapest, 1920. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: sz évre 280 K — 1 Félévre 140 „ — 4 Negyedévre •‹‹••»•‹•• 70 „ — 1 Egy hóra 25 „ — M Egyes számára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona.. Hirdetés és apróhirdetés díjszabás szerinti ,.. -,•‡'• Kiadótulajdonoson : V LÉGRÁDY TESTVÉREK. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: Budapest, V., Vilmos császár út 78. FIDX KIADÓHIVATAL: Budapest, VIL. Erzsébet körút 1. A Pesti Hírlap keddi fózuma teljes terjedelmében köldi az enfréntéhoz intézeti jegyzékünk szövegét, iklmkülinben a magyar kormány döntését a békének aláírásáról és ezért nyolc oldalon jelenünk meg. gBaaaBH&üs^ggaaaaaagasaB FünkösdPajándék Magyarországnak Piros pünkösd vasárnapjáig, örömtűl cltáiban meg a szívünk, amikor azt a hírt kapjuk, hogy végre, valahára hazajönnek! Szegény Szibériában sínylődő véneink, akiket egy világrész és egy vérben úszó forradalom választott el tőlünk, már csomagolják szegényes kis utimálhájukat és nemsokára egész bizonyosan itthon lesznek . . . Drága jó szegény magyar testvéreink, akik öt-hat esztendeje nyomorognak idegen rabságban! Magyar katonák eleje, magyar legények virágja Rovnd valamennyi! Mert nem véletlen dolog az, hogy a volt monarchia haderejéből arányszám szerint a magyarok és a csehek estek legtöbben fogságba. Fogságba vagy a nagyon rossz, vagy a nagyon jó katona kerül. A gyáva áruló, aki az első puskalövésre fölemeli a kezét, vagy egész ezredenként zeneszóval megy át az ellenség táborába. Úgy, ahogy ezt a csehek cselekedték. És a bátrak legbátrabbjai, akik egy kétségbeesett pozícióban a legvégsőkig híven kitartanak addig, amíg az ellenséges gyűrű be nem záródik mögöttük. Ami a magyarok sorsa volt a világháborúban. A legtöbbször úgy, hogy a mellettük fölállított cseh gyülevész nép becsületes harc helyett megadta magát és fedetlenül hagyta az ő vonalukhoz csatlakozó magyar bajtársak házát Esztendők óta csak a sóhajuk szállt hazafelé. Úgy látszott, hogy mindenki elhagyta fikcet. Még a tulajdon hazájuk is. Itthon nem értek rá arra, hogy velük törődjenek. Itthon forradalmakat kellett csinálni. Amíg ők idegen iga súlyát nyögték, idehaza farkasa volt a magyar a magyarnak, a hazavágyó nyomorult rabokat szépen elfelejtették. Sőt nemcsak elfelejtették, rosszabb is történt: idehaza egyszerűen elárulták őket Kun Béla bitorolt hatalmával fölhatalmazta Lenint arra, hogy a „szövetséges" Magyarország állampolgárait besorozza az orosz hadseregbe s ezzel megadta neki a formaszerű jogot hogy golyóval és akasztófával kényszerítse a magyar fiúkat be a vörös hadseregbe. A forradalmak után aztán itt álltunk kifosztva szegényen és volt idő, amikor valósággal megoldhatatlan problémának látszott az, hogy hogyan hozzuk őket haza a nagy meszszeségből. Most, amikor az egész világnak olyan kevés lett a hajtóereje, amikor a rémségesen drága szállítási költségeket idegen valutákban kellett előteremtenünk, a mi magyar koronánk értéke pedig a határokon túl fillérekre sülyedt A mi pénzünk szerint ez a szállítási költség milliárdnyi értékeket jelentőnz előre nyilvánvaló volt, hogy ezeket a milliárdokat mi a magunk erejéből nem tudjuk előteremteni. Itt csak a csoda segíthet! — sóhajtottak azok, akik a kérdéssel alaposan foglalkoztak. És a csoda megtörtént, mégis hazajönnek! Ezt acsodát Amerika és elsősorban az amerikai magyarság jó szíve hozta létre. Abban a nagyszerű akcióban, amelyet Huszár Károly volt miniszterelnök a hadifoglyok érdekében lelkesen megindított, Amerikában úgyszólván hetek alatt olyan összegek gyűltek össze, amelyek a szállítási költségek legnagyobb részét fedezik. Ami még hátra van, azt magunk is elő tudjuk teremteni. Természetesem csalá úgy, ha mi is a végsőkig megfeszítjük az áldozatkészségünket Azonban becsületbeli kötelességünk, hogy ezt megtegyük! És az a példa, amit Amerikából kaptunk, bennünket is kötelez! A legmelegebb hála és a lelkesült elismerés szavát kell átrepítenünk az Óceánon. Amerikában, ahol minden grandiózus és csodálatos, a jószívűségnek és a humanizmusnak sincsenek határai. Köszönet az amerikai magyaroknak, akiknek oroszlánrészük volt ebben a sikerben. Köszönet azoknak a nem magyar amerikánusoknak, akiknek a szíve megnyílt a mi véreink végtelen nyomorúsága és szerencsétlensége számára. És köszönet az amerikai kormánynak is azért a jóindulatért amelyet ebben az ügyben tanúsított és amelylyel amerikai hadihajókat állított a hazaszállítás munkájába! Magyarország annak idején a Wilson tizennégy pontjában bizakodott és az Unió igazságérzetében reménykedett, amikor letette a fegyvert. Keservesen csalódtunk. Az a béke, amelyet most reánk kényszerítenek, semmiféle közösséget sem tart a wilsoni igékkel és az igazságosság elvével. Tudjuk azonban, hogy Amerika nem vett részt a ránk kényszerített békepontok megállapításában. És ezért, amikor az Óceánon túlról a legszebb és legértékesebb pünkösdi ajándékot juttatják el hozzánk, engedjék meg nekünk azt a renénységet, hogy akkor is bízhatunk majd Amerika jóakaratában és igazságérzetében, amikor nem a Szibériában, hanem az ezeréves Magyarország erőszakosan elszakított részein raboskodó magyarokat kell megváltani az idegen igától! Asquith helyteleníti Magyarország a határait. Versailles, május 22. A Temps legutóbbi számát &n Jöwsusnak beszédét közli, amelyet az angol államférfi az éhínség ellen küzdő liga legutóbbi ülésén mondott el Középeurópa jövőjéről. Asquith a többek között a következőket jelentette ki: „Önöknek uraim a baj gyökeréig kell hatolniok. Nem szabad elfelejteniük azt, hogy hatalmas területeken a lakosság hatvan percentje tuberkulotikus. Az ipari viszonyok ijesztőek Keleteurópában. Különösen helytelenül történt Ausztria és Magyarország új határainak megállapítása. Európa keletének gazdasági jövője igen sötét. Magyarország például területeinek hatvan százalékát vasútvonalának nyolcvanöt százalékát elvesztette. 1 . A segítség itt csak az lehet, ha a régebbi gazdasági egységet valahogy feltámasztjuk és a katonai kalandokat megakadályozunk. Ezt a két feltételt azok, akik a világ sorsát most intézik, ezért elöl tévesztették." Asquith azután ékes szavakkal bizonyította, hogy a legfőbb tanács, amelynek gondoskodnia kellett volna arról, hogy az új államok gazdasági egységben éljenek szomszédaikkal, amint az jószomszédokhoz illik, a leghelytelenebb politikát követte. Ezek a kis nemzetek abszolút gazdasági blokád alatt tartják szomszédaikat és Keleteurópában olyan kereskedelmi állapotokat teremtettek, amelyek hihetetlenek volnának, ha nem volnának igazak. Párisban ki kell mondani a teljes szabadkereskedelmet, vagy megfelelő intervenciós hatalommal kell felruházni a népek szövetségét A legfőbb tanácstól meg kell szabadulni és helyébe a népszövetségnek kell lépni, annak a népszövetségnek, amelybe a semlegeseket, volt ellenségeinket, sőt Oroii®orszájgot is felvették már. Akkor azután olyan hatóság áll a világ élén, mely önző érdekek és szenvedélyek gyanúja nélkül működhet a civilizáló és emberiség üdve érdekében. , Clemenceau lapja újra barátságosan ír Magyarországból. Versailles, máj. 22. A Horrmne Libre cikket közöl a népszövetség munkájáról, melyben kijelenti, hogy a népszövetség legfőbb tanácsának legutóbbi döntései határozatlanok. A cikk hivatkozik azokra a ky ügy munkákra, amelyek a népszövertségre várnak és megemlíti, hogy a népszövetségnek kell Keleteurópát lecsendesíteni. Már a legközelebbi ülésen megállapítandó a népszövetségnek a magyar kérdés rendezésére vonatkozó eljárása. A cikkíró kiemeli, hogy a népszövetség működésbelépését nem szabad halogatni, mert a leggyárszosabb következményekkel járhat. A magyar békeszerződés aláírása után fölmerül a kérdés, vajon szívélyes viszony létesül-e Páris és Budapest között, vagy a porosz nagyzási hóbort emlékeit idézzük fel. Miért ne remélje a francia nemzet azt, hogy az új Magyarország különbözik a Habsburg kényuralom alatti Magyarországtól és hogy ennek az országnak jövője lesz Európában. A magyarokat nem szabad mostani elkeseredett hangulatukban meghagyni, amely mögött többé-kevésbbé rejtett ellenséges érzület lappang. Kérésüket, a határok kiigazítását annál könnyebben lehet majd teljesíteni, minthogy újra tanulmányozni fogják a kérdést, amelyet, úgy látszik, még nem tanulmányoztak eléggé. Remélhető, hogy a kormány és parlament a sajtó berzenkedését legyőzi és a határkiigazító bizottságok működése üdvös hatással jár majd. Kiemelendő az is, hogy a mi volt ellenségeink, a magyarok, mentalitása egyáltalán nem fsosorait a németekéhez és ők a szerződéseket nem tekintik papirrongynak. Szerb provokációk. Az utóbbi hetekben keservesebb lett a Délvidéken élő magyarok helyzete, mint valaha. A szerbek mindenütt magyar összeesküvést és magyar kémkedést szimatolnak, a bár önöket megtöltik a gyanús magyarokkal, a tisztviselőket tömegesen utasítják ki a nekik juttatott őrületről. Legújabban pedig arról érkeznek hírek, hogy Újszegeden, tehát olyan területen, amelyet még a neuilly-i béke feltételei szerint is nekünk volnának kötelesek kiszolgáltatni, végleges uralomra akarnak berendezkedni és az ott lakóktól hűségesküt követelnek. Azt hisszük, hogy ezúttal éppen úgy, mint a szabadkai esetben, amikor néhány kommunista merényletet nagy magyar nemzeti összeesküvéssé akarták fölfujni, szerb provokációról van szó. Ez a szerb provokáció azonban nagyon is szegényesen átlátszó manőver. A jugoszláv állam minden eresztékében recseg-ropog, a szociális ellentétek, az újra föllángoló szerb-horvát és mohamedán gyűlölet az új ország belső bajait olyan veszedelmesekké teszik, hogy — régi recipe szerint — nagyon kapóra jönne nekik, ha a belső bajokról külpolitikai bonyodalmakkal lehetne a figyelmet elterelni. Az újszegedi erőszakoskodást is ebből a látószögből kell nézni és ebből a szempontból ezt olyan jelenségnek lehet tekinteni, amelyik újra azt ígéri, hogy a Jugoszlávia néven összetákolt szörnyalkotmány soha sem fog szerepelni a tartós történelmi alakulatok között. Az erdélyi, beszarábiai és bukovinai románok szövetsége a bojár uralom ellen-Bukarest, május 22. A május 25-én kezdődő kamarai és szenátusi választások előkészületei nagy hevességgel folynak. Az ellenzéki erdélyi nemzeti párt Maniu, a parasztpárt, Michalabe volt miniszter, a demokrata párt Jorga, a bukovinai párt Nyisztor és a besszarábiai párt Incoulec alatt nagy demokrata blokkban egyesült, mely épen úgy, mint a szocialista párt, nagy erélylyel fordul Averescu tábornok ellen. Bukarestben tizennyolc mandátumért kétszáznyolcvannál több jelölt küzd. A kormányzó a bukórói és a trón betöltéséről í rt Hollandsch Nieuwsbureau külön tudósítóját fo igedta Horthy Miklós kormányzó. Az újságírónak arra a kérdésére, vajon Magyarországon is helyre fog-e állani a tényleges béke, a kormányzó a következőket válaszolta: — A háborúból már több, mint elég volt, a legyőzött és a győztes népek egyaránt békére, valódi békére vágyakoznak. A békeszerződés formai megkötése nem jelent semmit, ha igazi kibékülés nem jön létre, amelynek nyomán, megszűnik a merev elzárkózás, bizalmatlanság és ellenséges érzés, mely a javak kölcsönök kicserélését és a gazdasági forgalom felvételét ma min deznfélekép akadályozza, a termelést megkénti jó és végeredményben egész Európa gazdasági csődje felé vezet. Ha van ország, úgy Magyarország az, amely átérzi az igazi béke bekövetkezésének szükségességét, hiszen nélkülözhetetlen cikkeink, fánk, vasutak, sánk ez idő szerint az ország területén nincsenek. • Ilyen helyzetben csak a kétségbeesés adhatna fegyvert az ország kezébe. Nagy várakozással nézünk ezért az egyre több megértést tanúsító entente-államok jövő politikája felé és várjuk a fejleményeket. A mi lelkiismeretünk nyugodt, mert a világháború megindításáért való felelősségről talán lehet még vitának helye, elyet azonban minden esetre le kell szögeznem, hogy a